Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

ÉSZAK-MAGYARQKSZAG 4

t984. február 11., szombat

Ismerkedés a számítógéppel

lelkesednek érte

— Lássak, hogy írtátok ki a programot? — Nagy Ferenc a szak- körösök munkáját ellenőrzi.

A megoldás közős munka. Közben persze jegyzetelni sem árt.

T a? anionképpen w»-'

9 kattan, furcsa egy kicsit *z egész, mármint 1 a kíváncsi idegennek. Végtére is az egyetemen vagyunk, a Nehézipari Műszaki Egyetem számítóközpontja „asztali számítógépek”

! termében, de az asztaloknál | nem ifjak; gyerekek ülnek, j Nekik magyarázza Nagy Feli rene, a számítóközpont fia- [ tál munkatársa, milyen uta- | sítást is keil adniuk a gép- ! nek ahhoz, hogy megszólal- 1 jón . „ Olyan hangon, annyi j ideig, ahogyan akarják.

| A hír lehetne rövid.' X Neumann János Számítógéptudományi Társulat megyei szervezete ebben a tanévben általános iskolások részére szervezett szakköröket. A foglalkozásokat részint az általános iskolákban, részint az egyetemen tartják.

! Soós Ferenc, a számító- központ munkatársa egyik fő szervezője e szakköröknek.

— Társulatunk feladata, hogy összefogja a számítás- technikai . szakembereket, megismertesse őket a legújabb hazai és a külföldi eredményekkel, és terjessze a számítástechnikai kultúrát minden korosztály számára, minder? területen.

— így a gyerekek között is.

— Természetesen. Társulatunk és megyei szervezetünk is nagyon fontos feladatának tartja, hogy az ifjúság és a gyermek korosz- lály megismerje és használja a számítógépeket. Korábban ezért foglalkoztunk középiskolásokkal. Szerencsére a középiskolában most már helyet kapott a számítógép.

— Nem korai a hetedikes, nyolcadikos gyerekeket odaül tetiri a gép mellé?

— Korai ? Nyugaton már 3—6 éves gyermekek részére is vásárolhatók programok, játékos és ismeretterjesztő

programok persze. Játszva tanulják meg a számítógép nyelvét. Nézze, azt hiszem nagyon sokan vallják, előnyös helyzetbe kerül az a társadalom, amelynek tagjai birtokában vannak e tudománynak.

Nagy Ferenc;

— Azt feltétlenül el kell mondanunk, hogy ezek a gyerekek még nem tudományos értékű munkát végeznek a számítógéppel. De megtanulnak nem félni tőle, s nem fogják isteníteni a gépet. Ha a lényeget akarnám megfogalmazni, egy gondolkodási módot sajátítanak el, fegyelemre nevelődnek. ök egészen biztosan nem fogják azt mondani, hogy van egy problémám, odaadom a gépnek, oldja meg! Mert saját tapasztalatukból rájönnek, hogy amit ők nem tudnak áttekinteni, azt a gép sem tudja megoldani. Megtanulják, hogy a játékszabályokat be keil tartani, hogy logikus sorrendet kell felállítaniuk, tudniuk kell, mi a cél, s ahhoz hogyan lehet eljutni. Játszva, hiszen most elsősorban játékos programokat készítenek.

— Játék a géppel?

— Arra gondol, hogy sokan azt mondják, elidegeníti a gyerekeket, hogy magányos játszók lesznek? Aki ezt mondja, aligha látott gyerekeket a számítógépnél. Mert pont az ellenkezője az igaz. Rengeteg ötletük van, és ezeket az ötleteket meg is osztják egymással. Nézze, a mai fiatalokat sokszor éri vád, hogy passzívak, hogy nem tudnak lelkesedni. A számítógépért tudnak. És mi úgy gondoljuk, hogy meg is kell ragadni azt a technikai lehetőséget, amiért tudnak lelkesedni.

— Ezért tudnak.

— Ezt bizonyítják * tények. Például a 11-es iskolában, ahol hetvenen is jelentkeztek, s igazán nem volt könnyű azt a húszat kiválasztani, aki szakkörös lehet. Húsznál több gyerekkel egyszerre nem nagyon lehet hatásosan foglalkozni.

— Maradtak a jó matona- Uktjsok.

— Óriási tévedés, hogy csak a pó matematikusok tudnak bánni a számítógéppel. A gép elsősorban logikus gondolkodást kíván és arra nevei. És különben is, a kémiai folyamattól a nyelvtanulásig sok mindenre használható, nemcsak a matematikára.

— Nemcsak at egyetemen tartanak szakkört foglalkozást.

— Nem, valóban. ®s Itt d

kell mondani azt is, hogy az egyetem nagyon szívesen adott helyet a gyerekeknek. Ez is jó hírét viheti az intézménynek. De ahol az iskolák vezetői adtak egy termet, egy televíziót, oda ki is megyünk, hiszen a gépet el tudjuk vinni.

— Nagy noti *at érdeklő dés?

— Tizenhét refcdía kérte *

szakkört, s prvi örömmel mentünk, örömmel megyünk. Tudja, a gyerekeket

sokféleképpen lehet félteni, szeretni. Ügy is, hogy megismertetjük őket azzal, ami nekik már természetes közegük lesz. Nem az iskola dolgát akarjuk mi átvállalni. De segítem szeretnénk.

Január közepén Bu- © dapesten, a KISZ Központi Bizottság székházában hirdették ki ünnepélyesen az Olvasó ifjúságért pályázat eredményét. A pályázaton 1344 résztvevő indult, és az alapos mérlegelés után első díjjal öt könyvtárat jutalmaztak (másodikkal tízet, harmadikkal tizenötöt), s az öt közül kettő Borsod megyei intézmény volt; az egyik a Leninvárosi városi Könyvtár, a másik a kuri- tyáni November 7. Művelődési Ház és Könyvtár, a helyi bányászszakszervezeti könyvtár.

Az előzményekről érdemes tudni, hogy a KISZ Központi Bizottságának kulturális osztálya 1979-ben indította útjára a „Művelt ifjúságért, korszerű műveltségért” jelszó jegyében meghirdetett. Könyv és ifjúság olvasómozgalmat. Ennek keretében négyféle művelődési akció folyt azonos céllal: a KISZ- alapszervezetek kulturális életének kibontakoztatása, a könyvtárak, közművelődési intézmények, valamint a KISZ-szervezetek kapcsolatainak megteremtése, illetve erősítése voltak e célok. Ez a négy akcióprogram 1980— 81-ben folytatódott és egy áj pályázattal bővült. Pályázatot hirdettek Olvasó ifjúságért címmel « tana,est, szakszervezeti és iskolai könyvtári hálózatok könyvtárosainak és könyvtáros kollektíváinak, valamint <i KISZ-alapszervezeteknek. A hároméves pályázat 1983. november 1-én zárult, s azon, mint jeleztük, 1344 pályázó vett részt. E nagyszámú pályázat közül érdemes felfigyelni az első díjat nyer* kurityáni bányászkönjrvtárra. illetve arra a négytagú kollektívára, amely a pályázati munkát gyakorlatilag végezte. ■

lAtkáes László könyvtár- vezetővel tekintettük át, milyen munka áll e díjazás mögött, mit is honorál ez a megtisztelő helyezés.

Kurityán község 1866 Nőket számláló település, bányászata több mint százéves múltra tekint vissza, s ez erősen meghatározta mindenkor történeti, gazdasági és kulturális életének alakulását A felszabadulás után a bányászszakszervezet létesített itt könyvtárat, amely többféle átszervezés után jelenleg a November 7. Művelődési Ház könyvtáraként, a Szu- havölgyi Bányaüzem szak- szervezeti bizottságának

fenntartásában működő közművelődési intézmény, s 1974-től egyedüli nyilvános könyvtára a községnek és fiókkönyvtáraival ellátja a bányaüzem és a helyi Habselyem Kötöttárugyár dolgozóinak könyvtári kielégítését ht. 1986 januárjában kapott új helyiséget és végre megfelelő otthont a nagy múltú könyvtár, amelynek munkájára néhány adat álljon itt. Ezek szerint a pályázat le„jjzaudi nak neveztük et,

mert olyan palincolós — el- csavargó, kikapós, mászkáló természetű — ember” — hallottuk egyszer a rádióban. A „palincolós” nincs benne tájszótárainkban, s a szófejtő szótárak sem ismerik, de talán összefügg a palinlcózik igével, amely a székelyeknél azt jelenti: „lebeg (pl. a pa- nyókára vetett zeke vagy mente a szélben)” s ugyanott a palinká-i .panyóka’ értelemben is használják; (pálinkára vette a zekéjét).

A .kukoricacsuhé’ .kuko- ricahcj’ jelentésű suskó-t a televízió szigetközi adásában hallhattuk: ez. akárcsak ro konai. (a susolina. a susorka susujka) a szlovákból kerültek hozzánk, némilee mee- magyarosodva (a szlovák suslic a .száraz’' jelentésű suchy származéka). Lényegézárása előtti esztendőben 61 089 forintot fordítottak könyvbeszerzésre, a beiratkozott olvasók száma 1194, a látogatók száma 9291, a kölcsönzött kötetek száma 20 492 volt. A könyvtár vonzáskörzetébe tartozó 4085 főnyi lakosságnak 29,2 százaléka volt ekkor beiratkozott olvasó. A harminc éven aluliak közül 1983-ban 1141 beiratkozott olvasó volt, abból a központi könyvtárra 402 jutott, s közülük 148 volt a szakmunkástanuló, illetve fizikai munkás. Ha több évre visszatekintünk, a fiatal olvasók száma erősen emelkedő tendenciát mutat, s a központi könyvtárat nyugodtan a fiatalok könyvtárának is lehet nevezni. Épp ebből a meggondolásból vettek részt az Olvasó ifjúság pályázaton.

A három pályázati évben a könyvtári munkát jelentős változás jellemezte. A beiratkozok számának növekedésével párhuzamosan emelkedett a látogatók száma és a kikölcsönzött kötetek száma is. Az összes olvasóknak 32 százaléka volt 15 és 30 év közötti (a legutolsó évben 404-en), és a fiatal olvasók számának növekedése különösen a központi könyvtárban szembeötlő, ahol az elmúlt évben a szakmunkás- tanuló, illetve fizikai dolgozó fiatalok aránya elérte a 85 százalékot.

Szerencsés egybeesésnek tekinthető, hogy a pályázat megindulásakor kapta meg új helyiségét a központi könyvtár, s a munka igen nagy lendülettel indulhatott. A korábbi tervek, ötletek, elképzelések sorra megvalósulhattak. Rendszeres és folyamatos propagandamunkával

— aknarádió, szórólapok,

bibliográfiák, kiadványok —, személyes jó kapcsolatok kialakításával (iskolákkal,

KISZ-alapsnervezetekkeL, könyvtárakkal, társadalmi szervezetekkel) és a fiatalok ösztönző igényétől hajtva kezdte meg működését az ifjúsági irodalmi és szabadidő kör, amely heti két alkalommal tartotta foglalkozásait és az eltelt három év alatt, igen sok eredményt tudhat maga mögött. Számos találkozót szervezett írókkal és szakírókkal, a közeli irodalmi történeti emlékhelyekre — Rúd a bánya, Kelemér, Sajókaza, Edelény

— kirándulásokat vezetett, tagjai « környező erdőkben az állat- és növényvilággal ismerkedtek. Könyvismerteben mezőgazdasági (háziipari) szakszó, de a gúnyol, ösz- szegányol ige már „közérde- kűbb”, éppen ezért fedeztem föl örömmel az Esti Hírlap egyik színibírálatában: „A Patika rossz darab. Pontosabban összegányolt végig nem gondolt darab”. A .gyengén, rosszul összetákol jelentésű gúnyol ige 1785 óta követhető nyomon, de mindeddig nem vált irodalmi nyelvünk szókincsének részévé (az Értelmező Szótár sen vette föl), pedig a n.yelvjá rásokban: Szatmárbnn. a

Szamosháton ma is él. Ai kalmaslnt onnan hozta magával a bírálalfró. a szerencsére 9 szerkesztő sem húzta ki: mindannyian iól járnánk, ha megragadna irodalmi szókincsünkben ez a kifejező (hangutánzó—hangfestő) szó, ahogy a közeltéseket tartottak, helytörténeti, honismereti foglalkozásokat szerveztek, előkészítették az évfordulós megemlékezéseket. A szűkebb körű klubos rendezvényeken kívül a szakszervezeti bizottság és a KISZ-bizottság segítségével velélkedösoroza- tolcat, a bejáró dolgozók lakóhelyén különböző rendezvényeket szervezlek, ajánló irodalomjegyzékeket készí- ' tettek, bekapcsolódtak a 25 éves a KISZ vetélkedőbe, amelynek keretében mintegy négyszáz fiatalt sikerült megmozgatni, majd a Nekem szülőhazám című vetélkedőben és az Olvasó nők pályázatban jeleskedtek. A vállalati döntő anyagát is e könyvtár állította össze. Számos más vetélkedő gazdagítja még az elmúlt évek krónikáját és külön megemlítendő, hogy 1982 és 1983 nyarán szakmunkástanulók részére nagy sikerű olvasótábort szerveztek. (Megrendezték a szuhavölgyi ifjúsági napokat, és igen jelesen közreműködtek az ünnepi könyvhét és egyéb könyves akciók lebonyolításában, író— olvasó találkozók szervezésében.

Igen hosszan lehetne sorolni a kurityáni könyvtár munkájának eredményeit, amelyet a bevezetőben említett első díjjal honoráltak. A Lukács László vezette kis kollektíva — amelynek munkájától elválaszthatatlan a Nagy Lajos igazgató irányítása alatt álló művelődési ház tevékenysége — munkájára jellemző, hogy önmaguk munkáját értékelve Kosztolányi Dezső Igék a könyvről című írásának néhány gondolatát idézik: „ ... « könyvet nem lehet megszerettetni, mint valami tárgyat, valami portékát. Csak tok ez, amelybe valami b« van zárva. A tartalmát kellene megszerettetnem, ether- rezgéseit, a szellemet, amcltH böl a könyv létrejön. Ehhez kevés pár perc, kevés egy emberélet is." A kurityáni könyvtárosok ezt a könyv- tokba zárt tartalmat kívánják folyamatosan megszerettetni a bányászolvasókkal és más kurityániakkal és környékbeliekkel, és ha a teljes munkához — Kosztolányi szerint —• kevés is egy emberélet, hogy n pályázati időben jól működtek, azt bizonyítja az Olvasó ifjúságért pályázat első díja.

múltban a többi egykori táj- szó is: a kikupálódik, a vi- szolyog, az őrködik (valamitől), a höbörög, a pályol- (gatj.

A .serénykedik’ jelentésű körömködik is megérdemli, hogy (a .csipkedd magad’) belekerüljön az Irodalmi és a köznyelvbe: ezt a rádió Tömörkény István egyik elbeszélésével hintette szét az országban, de nemcsak Szeged körül használták, hanem Debrecen vidékén is mondogatták: .Köröm,köd retek a

dohán körül!” Szeged (rója, Móra Ferenc pedig .szorgosan összegyűjt’ jelentésben használta az 'isszelcörömkö- dik igét' „Mák ánavó az im- périum. nem hiába ö körömköd te össze az esés- va- 'jvnnkát”

Nos, körömködliink mi is: egész csinos kis vagyonkát körömködhetfinií még össze, menthetünk met kallódó. fz.es tájszavainkból — sok fölöslenes- idegen szó helyé- 1-Szilágyf Perene

\

Cfltitorás Annum ária Fotó: Lmxó Jéssef

/

Melyik billentyűt is kell leütni?

Denctlck Mikló«

Szépen magyarul — szépen emberül