Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-10 / 34. szám

1984. február 10., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Sertéstenyésztés — szakcsoportokba tömörülve A teraiefés rínia mm mm az ösztönzés A tanácskozás színhelyéül szojgáló mezőkövesdi étte­rem zsúfolásig megtelt ezen a délelőttön. Pedig szabad szombat volt. s a résztvevők zöme nem helybeli lakos. Mégis többen voltak, mint százan. Valamennyien ser­téstenyésztők. Bódvaszilastól Borsodivénkáig. Kazincbarci­kától Szerencsig, a megye minden részéből érkeztek. (Egy helyről többen is). Mi hozta őket Kövesdre? A téma: a szakcsoporti ser­téstenyésztés időszerű kérdé­sei. A tenyésztés, a hizlalás minden gondjának, eredmé­nyének, feladatának megvi­tatása. Azok tájékoztatására, akik e híradást olvasván felteszik a kérdést — mi ebben a fon­tos, aktuális? — elöljáróban álljon itt néhány jellemző adat. Magyarországon ma minden lakosra, éves vi­szonylatban — több mint száz kiló előállított sertés­húst számíthatunk. Egy la­kosra vetítve pedig 70 kiló körüli az elfogyasztott hús- mennyiség, ennek nagyobb része sertéshús. Hogy hon­nan ez a jelentős mennyi­ség? Részben a nagyüzemek termeléséből, részben a kis- árutermelésből. Az arányokat tekintve az utóbbi szféra ter­melése a nagyobb volume­nű. Az évente előállított hí­zott sertés 58 százaléka Ugyanis a szakcsoportokból, a kistermelők portáiról ke­rül ki. S ez nem csupán országo­san van így, bizonyság rá az elmúlt évi megyei adat: Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyé­ben tavaly a 39 szakcsoport 8000 tenyésztője 62:10 tonna hízott sertést értékesített. Ez n húsmennyiség nagyon is számottevő, miként a te­nyésztésben résztvevők lét­száma is az. Mindez indo­kolttá teszi, hogy eredmé­nyeikről, feladataikról, gond­jaikról ne csak önmaguknak készítsenek számvetést. Me­gyénkben az áfészek szer­vezte szakcsoportokban elő­állított 62 ezer hízott sertés­ből tavaly például 52 400 da­rabot a szövetkezetek — sa­ját feldolgozás után — a körzetükben „telítettek'’. En­nek eredménye, hogy ma már megyénkben egyre ke­vesebb azoknak a települé­seknek a száma, ahol az áfész-boltokban nem jutnak minden héten legalább egy­szer friss húshoz, húskészít­ményhez az ott lakó állam­polgárok. S ne feledkezzünk meg az egyéni haszonról sem! Aki , sertést tenyészt, hizlal, nyil­ván anyagi haszon reményé­ben teszi, különben miért vállalna fáradságos plusz­munkát, sok utánajárást, sőt bizony, olykor-olykor kelle­metlenségeket is. Amíg meg­éri. csináljuk, ám ha úgy érezzük, nem kifizetődő, fel­hagyunk vele — fogalmazó­dott meg a MÉSZÖV és a Hazafias Népfront mezőkö­vesdi közös rendezvényén, mintegy bizonyítandó: a kis- árutermelés és ezen belül a sertéstenyésztés igen-igen ér­zékeny ágazat. Minden rez­dülésére érdemes odafigyel­ni ! Hogy mire kell odafigyel­ni? Miben kell támogatnunk, segítenünk azokat, akik vál­lalkoztak. vállalkoznak erre •a könnyűnek semmi vonat­kozásban nem nevezhető munkára? Szerencsére, erről Mezőkövesden sok szó esett, mégpedig egyáltalán nem „kozmetikázol t" megfogal­mazásban. Egy dologban azonban északtól délig kö­zös az érdek, a cél. a neve­ző: ez pedig az ösztönzés. Valaki a termelők közül úgy fogalmazta meg: ez a terme­lés rugója. A szép számok, eredmé­nyek tükrében néha hajla­mosak vagyunk rózsaszí­nűbbnek látni a helyzetet, mint amennyire kellene. Fő­leg, ha vizsgálódásunkat kö­zel másfél évtizedet áttekint­ve folytatjuk le. Hiszen 1 ti70- ben még csak 1!) szakcsoport működött megyénkben. 1089 taggal, s abban az évben 21 :i tonna hízott sertést ad­tak át a népgazdaságnak. 1983-ra a szakcsoportok lét­száma megduplázódott, a tagság nyolcszorosára nőtt. s a leadott húsmennyiség kö­zel harmincszorosa az 1970. évinek. A tartási, elhelyezési kö­rülmények terén is akad nem kevés tennivaló. Aki télen mínusz 10 fokos körülmé­nyek között tartja sertéseit, következésképp „abrakkal fűt”, annak nemigen lesz jö­vedelmező vállalkozás aser- téshizlalás. De nem ártana a tápok vizsgálatára is na­gyobb hangsúlyt fektetni! Több termelő panaszolta, hogy a jelenlegi intenzív sertésfajtákat a korábbi im­portanyagokat (szóját, hal­lisztet stb.) tartalmazó ta­karmányokhoz alakították ki. A mai, egyszerűbb összeté­telű takarmányokkal viszont ezeknél a fajtáknál koránt­sem lehel: a korábbi gazda­ságos hizlalást produkálni. Nem kevesen kifogásolták a 95—115 kilogrammos szűk át­vételi súlyhatárt, joggal hi­vatkozva az átvételi kése­delmektől kezdve a költség­tényezőkig. sokféle hátrálta­tó okra. Megyénkben ma még na­gyon sok helyen nincs meg­oldva a sertések helybeli át­vétele, s bizony, számos ki­lométert, kell utaztatni a jó­szágokat a kijelölt átvevő­helyekre, nem is beszélve arról, hogy ilyenkor a gaz­dának is utaznia kell. Sőt. a fizetségért, amelyet néhány nap múlva kap meg az á lész-központban, másodszor is vonatra, buszra szállhat, vagy autóba ülhet. Nem le­hetne ezt az intézési módot egyszerűsíteni? Többen em­lítették ennek kapcsán a me­zőkövesdi példát, mint jó példát. Nem véletlen, hogy e üt n á cs ko zás nak, t a pas zt a 1 a t - cserének is éppen a mező­kövesdi álész adott, otthont. A házigazdák nevében Sze­pesi Ferenc elnökhelyettes el­mondta: ma valamennyi köz­ségben van átvevőhelyük, s ami legalább ilyen fontos, a legkisebb településükön is lé­tesült húskimérőhely. Ugyan­is az átvett élő sertés fel­dolgozva — az igények sze­rint — visszakerül oda, ahol a hizlalás történt. A Dél­borsodi Áfész-szel közösen üzemeltetett húsüzemük évente 18 ezer sertést dolgoz fel, és már készülnek a bő­vítés. a rekonstrukció tervei is. További jól példákat is hallottunk: Kövesden minta- tenyésztelepek létesültek, a s z.ü ks égés a n y akoea-á 11 o­mányt maguk állítják elő. a táp kiszállításáról minden község esetében gondoskodik az áfész. Sertéstenyésztőiket minden évben 1 millió forint vissza nem térítendő támo­gatással és 4—5 millió fo­rint kamatmentes hitellel segítik. Az eredmény? Sokan van­nak. és sokat termelnek. Mi több. minőségben kiválót. Tőlük tényleg lehet és érde­mes is tanulni. Hajón Imre Közös kutatások a petrolkémia területén A szocialista gazdasági in­tegráció elengedhetetlen fel­tétele a KGST-tagországok műszaki-tudományos együtt­működésének további elmé­lyülése. Különösen kiemel­kedő jelentőségű a kőolaj­feldolgozás és a petrolkémia. Ezeken a területeken roha­mos gyorsasággal hódít a műszaki-tudomány os hala­dás. Az itt dolgozó szakem­berek sokoldalú kapcsolatát jelzi, hogy közel hatvan kü­lönböző témán tevékenyked­nek a testvérországok szá­mos tudományos kutatóhe­lyein. Ilyen téma egyebek között a mérőműszerek és berendezések egységesítése, az automatizált irányítási rendszerek létrehozása vagy a környezet megbízható vé­delmének biztosítása. Az igen változatos témák közül azonban mégis a leg­fontosabb kérdés a kőolaj ésszerű hasznosítása, ami el­sősorban a magasabb feldol­gozással biztosítható. Ez a feladat abban áll. hogy min­den tonna „fekete aranyból” maximális mennyiségű mo­torhajtó anyagot és kenő­anyagot, petrolkémiai nyers­anyagot lehessen nyerni úgy, hogy csökkenjen a pakura termelése. A fejlesztések egy részét a modern feldolgozó üzemekben már sikerrel al­kalmazzák. Ezekben a nagy teljesítményű es termelé­kenységű komplexumokban csákóéin a felére csökkentik a motorolaj gyártására szol­gáló nyersanyagok fajlagos felhasználását. Ilyen komp­lexumok a Szovjetunióban. Bulgáriában, az NDK-ban, Lengyelországban és Romá­niában működnek igen ked­vező eredményekkel. A létrehozott komplexu­mok üzemeltetése melleit azonban tovább folytatódik a tagországokban a kőolaj magas feldolgozását szolgáló eljárásokkal kapcsolatos te­vékenység. Számos kutatása KGST-tagországok érdekelt szervezeteivel szoros együtt­működésben történik. Szov­jet és magyar szakemberek kidolgozták azoknak az el­járásoknak a különböző va­riánsait, amelyek alapján előállítható a kiváló minősé­gű motorolaj és kenőolaj gyártásához szükséges alap­anyag. A szocialista orszá­goknak o kérdésben való együtt működése fejleszt őse szempontjából nagy jelentő­sege van a tüzelőanyaggal, energiával es nyersanyaggal kapcsolatos — a KGST XXXII. ülésszakán elfoga­dott — hosszú távú együtt­működési célprogramnak. E megállapodásban rögzített intézkedések végrehajtása a benne részt vevők számára olyan gazdasági eredményt helyez kilátásba, amely vi­lágpiaci árakon számolva mintegy egymilliárd rubel értékű motorhajtó anyag gyártásának felel meg. Az energia ellátásával kap­csolatban a hosszú távú cél­programot, jelentős mérték­ben kiegészítik az 1990-ig szóló kétoldalú, hosszú távú ,szakosodási és kooperációs fejlesztési programok. A je­lenleg is folyó kutatások többsége technológiák kidol­gozására és tökéletesítésére, automatizált irányítási rend­szerek, új, kéttérfogatú ás­ványolaj termékek és mű­szaki gumicikkek létrehozá­sára irányul. A nemzetközi munkamegosztás előnyeinek széles körű kihasználása le­hetővé teszi a legújabb fej­lesztések bevezetési idejének lényeges lerövidítését, a munkaráfordítás megtakarí­tását. A vezérlőpultnál Iglóvári Gyula elektrikus „Vigyázat! Nagyfeszültség! Életveszélyes!” A vasgyári Négy utca ré­gi munkáskolóniái közül ki­emelkedik a korszerű, de szigorúnak tűnő épület. Til­tó táblák — „Vigyázat! Nagyfeszültség! Életveszé­lyes!”. A bejárati ajtót pedig mágneszár és kaputelefon őrzi. Ez a Miskolci Közleke­dési Vállalat egyik, a diós­győri áramátalakító üzeme. Belül más kép fogadja a lá­togatói. A barátságos környe­zetből nem hiányoznak a gon­dosan ápolt, egészségesen zöld növények, és a barátságos emberek. Rend és tisztaság uralkodik minden helyiség­ben, ahogy szokás mondani, az épület kívülről gyógy­szertáj', belülről patika; itt valóban betartják az egyéb­ként is szigorú házirendet. Itt dolgozik a húsz tagot számláló Bláthv Ottó szocia­lista brigád, a vállalat egyik legrégebbi és az egyik leg­jobb szocialista kollektívája. Munkájukat nem sokan is­merik, nem is ismerhetik, pedig kulcsszerepet töltenek be a város villamosközleke­désében. Fekete Miklós, az Szem fia­tal vezetője főiskolát vég­zett. Tőle tudjuk, hogy ti­zenegy villanyszerelővel, elektrikussal és nyolc se- gédelektrikussai oldják meg fele lósség teljes feladatú kát. Az üzem három műszakban, folyamatosan, szombaton, va­sárnap es ünnepeken is dol­gozik, hiszen a villamosok­nak ekkor is járniuk kell a városi. Veszélyes üzemről van szó, minden idelátogató­val aláíratják az erről szóló ismertetőt. Itt alakítják át a 35 ezer voltos feszültséget 550 voltra, illetve váltóáram­ról egyenáramra, korszerű s/.ilíci u md iódás berendezések segítségével. Szigorú elörnsok szerint kell minden munkát elvégezni. A kapcsolásoknál például két -embernél keve­sebb nem lehet, a védőesz­közök használata kötelező. Itt mindenkinek névre szóló táblája is van: a kapcsolá­sokat csak ugyanaz a szak­ember végezheti el. Az üzem szive tulajdon­képpen egy kis és csupa ab­lak helyiség. Itt van a ve­zérlőpult. amelyről még az is leolvasható, hogy az üzem­hez tartozó szakaszon hány villamos közlekedik.- Telefo­nok kai, U RH-készülékkel tartják a kapcsolatot a vál­lalat központjával, a magne­tofonkészülék minden utasí­tást rögzít. Az eseménynap­ló mellett, a napi jelentésben óránként rögzítik a villamos- energia-íogyasztást, rendsze­resen mérik és rögzítik a külső hőmérsékletet, a lég­nyomást és a páratartalmat. Bármilyen zavar esetén a be­épített automatika „intézke­dik”. jelez, illetve kikapcsol. Az embert, a szakembert azonban semmiféle automa­tika nem pótolhatja. A bri­gád munkáját dicséri, hogy a személyzet hibájából hosz- szú évek óta sem úgyneve­zett esemény, sem pedig for­galomkiesés nem volt. Az 1971-ben alakult kollektíva, ahogy ezt a brigádvezelö, Fi~ geczki Imre technikus el­mondotta — eddig négyszer érdemelte ki a Vállalat Ki­váló Brigádja címet. A kol­lektívában nők is dolgoznak, segédelektrikusként. ők ugyanúgy kiveszik részüket a szolgálatból és a munká­ból. mint férfitársaik, és ez alól még a családi ünnep­nek számító karácsony sem kivétel. A brigád minden tagja szervezett dolgozó. — ahogy ezt Szathmári Károly bizalmi elmondotta —, s ar­ra külön büszkék, hogy egyik társuk. Limán Endre, a Köz­lekedési és Szállítási Dolgo­zók Szakszervezete központi vezetőségének is tagja. Az itt dől »ózó három párttag közül Kádár János elektrikus tölti be az alapszervezeti összekötő szeretjét A nagy felelősséget és fi­gyelmet követelő szolgalaton túl jut erejük és idejük tár­sadalmi munkára is. Már ti­zenegy éve patronálják a 313- as számú Győri kapui óvo­dát. ők építették meg a vá­ros első KRESZ-parkjál a gyerekek részére. Rendszere­sen kiveszik részüket az épü­let. karbantartásából, ápolják a kertet is. sőt játékokat is készítenek az óvoda szamá­ra. A tanulással, a tovább­képzéssel sem állnak hadilá­bon. A szakmáját szerető ember érdeklődésével képe­zik tovább magukat, és ettől nem kisebb politikai érdek­lődésük sem Jövedelmük nem nagy, há­romezer-ötszáz—hatezer fo­rintig keresnek havonta, má­sodállásuk nincs, s a most divatos gazdasági munkakö­zösségnek ebben a veszélyes üzemben nem sok lehetősé­ge van. Mégis úgy dolgoz­nak élnek, tanulnak, ahov v ezt a brigád mozgalom me-.- kívánja. Kulcsov/írióhan •>?. a háttérben. írhatnánk azt is szerényen. Mert Indiák, hn.e az ő második otthonukból, i. áramátalakító tizemből áram lik a villamos energia föld­alatti kábelen mebmek ne­gatív nólnsa a sínhez^ pozi­tív pólusa nedia a felsőve­zetékhez csatlakozik. EruM- kül, tisztességes munkájuk nélkül nem járhatnának vartalanul a város villamo­sai. Oravec János Nagy gondot fordítanak a karbantartásra is, amelyet Fekete Mik­lós üzemvezető irányit Fotó: Foitón László i

Next

/
Oldalképek
Tartalom