Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-10 / 34. szám

1984. február 10., péntek- E5ZAX-MAGYA&QRSZAG * Egy vita néhány tanulsága Munkásfiatalok a TVK-ban Az idén nyáron sorra ke­rülő VIII. Duna-menti folk- lóríesztivál alkalmából „Nép­viselet a színpadon, fejdísz­től a sarkantyúig” címmel közös pályázatot hirdetett a Népművelési Intézet, a Né­pi Iparművészeti Tanács, a Báes-Kiskun megyei Tanács művelődésügyi osztálya, vala­mint a Néptáncosok Orszá­gos Tanácsa. A pályamunkákban a hiva­tásos és az amatőr népi­együttesek, tánccsoportok színpadi viseletéből kell be­mutatni azokat a kosztümö­ket, viseleteket, amelyek tervező közreműködésével, a népviseletek etnikai hagyo­mányaira támaszkodva szü­lettek, és a színpadi köve­telményeknek is megfelel­nek. A pályázatot a Kalocsai Művelődési Központ és Ifjú­sági Ház címére kell bekül­deni (Kalocsa I., István út I., 6300) 1984. június 1-ig. Ma este a képernyőn Hadi házasságok Kanadai tévéfilm látható az első műsorban ma este 20 órától. A Martin Lavut rendezte filmben azokról az Európából Kanadába tele­pült asszonyokról — 47 ezren voltak — esik szó, akik a második világháború után kerül­tek az óceán túloldalára a háború alatt az európai frontokon szolgálatot teljesítő kana­dai katonák frissen esküdött feleségeiként. Ezek az asszonyok férjeiket se nagyon ismer­hették a gyorsan összecsapott házasságok ke. rétéin belül, de végleg nem tudhattak sem­mit a Kanadában rójuk váró életről. Róluk, sorsukról szól o Hadi házasságok című film. Képünkön; négy hadi házasságot kötött fele­ség a filmből.. Esti politizálás Honismereti gyűjtők — Köszönjük a tartalmas vitát, amelynek egyik fon­tos tanulsága számunkra, hogy ilyet gyakrabban kel­lene szervezni — mondotta a Tiszai Vegyi Kombinát pártbizottságának titkára a közelmúltban tartott közös párt- és KlSZ-alapszerveze- ti titkári értekezlet végén, amelyen tizenegyen mondták el véleményüket a TVK-ban dolgozó fiatalok helyzetéről. A napjainkban egyre gyako­ribb, de még mindig kevés tartalmas vita alapját egy szociológiai módszerekkel ké­szített jelentés képezte. Egy társadalmi aktívából álló munkacsoport készítette: több mint 800 TVK-s fiatal — a 30 éven aluliak 20 százalé­ka — töltötte ki a kérdő­ívet, vagy a személyes be­szélgetéseken válaszolt a kérdésekre. A tudományos igényesség­gel végzett felmérést összeg­ző jelentés átfogó képet raj­zol a TVK fiataljainak a munkához, a politikához, a közösséghez való viszonyá­ról. Kitér magánéletük, csa­ládi viszonyaik fontosabb jellemzőire, végezetül kép­zésük, művelődésük helyze­tét elemzi. Végső soron meg­állapítja, hogy a kombinát­ban dolgozó munkásfiatalok helyzete az átlagosnál jóval kedvezőbb. Ennek oka egy­részt Leninváros jó szociá­lis ellátottsága (lakás, óvoda, bölcsőde, stb.), másrészt a TVK évek óta sikeres gaz­dasági tevékenysége, amely az átlagosnál magasabb bér- fejlesztési lehetőségeket biz­tosit. A párt- és gazdasági szervek munkájában fontos helyet kap az ifjúságpolitika, a kombinát fiataljait tevé­kenységük alapján Ítélik meg. A fiatalabb és idősebb munkások között jó az együttműködés, nincsenek „generációs” problémák. A titkárok eszmecseréje a elmében is vitaanyagnak ne­vezett jelentést, sokkal ár­nyaltabbá, a vállalat fiatal­jai között jelentkező néhány ellentmondást megerősítve, teljesebbé tette. Természete­sen nem alapvető kérdések­ben hangzottak el részben, vagy a jelentés egy-egy meg­állapításának ellentmondó vélemények, de volt, aki vi­tatta azt, hogy mivel Lenin­város mezőgazdasági terüle­ten, viszonylag rövid ideje jött létre, azért csak a leg­fiatalabb — mér itt szüle­tett — leninvárosi tekinthe­tő munkásszármazásúnak. Azzal érvelt, hogy a város- es a gyáralapítás időszaká­ban nemcsak mezőgazdasági dolgozók jöttek ide, hanem a megye, az ország más ré­szeiről olyan dolgozók, akik már munkások voltak. Az ötvenes évek végén, a hat­vanas években sok olyan szakmunkás dolgozott az építkezéseken, aki itt maradt a fiatal városban, tehát fel­nőtt gyermekeik már má­sodgenerációs munkások. A vitának ezt a mozzanatát azért is idéztük fel, mivel egy hagyományait őrző, vagy inkább alakító város lokálpatrióta polgárának vé­leménye. A vizsgálat középpontjá­ban természetesen a munká­hoz való viszony állt, igy a vita fontosabb megállapítá­sai is ezek köré csoportosul­tak. Volt, aki nem tartotta olyan jónak — elsősorban a fiatal műszaki értelmiségiek — a pályakezdés, beilleszke­dés lehetőségeit. Más véle­mény szerint visszatartó erőt jelent a többműszakos és sokszor monoton, „gombot nyomogató” munka. De az is elhangzott, hogy lehet és kell is tenni annak érdeké­ben, hogy a fiatalok össze­függéseiben lássák a terme­lési folyamatokat, legyenek jobban tisztában azzal, hogy nemcsak „csavarjai”, hanem alkotórészei is a termelési folyamatoknak. A bérekkel alapvetően meg vannak elé­gedve, persze vannak olyan üzemek, ahol úgy vélik, hogy a nehéz fizikai munka nincs kellően megfizetve. Abban egyetértettek, hogy a pályakezdéstől számított, vi­szonylag rövid egy-három éves időszak után, amelyre jellemzőek objektív és szub­jektív okokból adódó szél­sőséges vélemények és el­várások — érvényesül a munka és a kellektíva neve­lő hatása, ezután a fiatal dplgozók érzelmileg és mór magasabb fizetéssel a közös­ség értékes tagjaivá válnak. — Nem a vállalatnál el­töltött éveket, hanem a tel­jesítményt kell megfizetni — hangsúlyozta a vita egyik résztvevője, míg egy másik felszólaló arról beszélt, hogy a teljesítménybér „haj­tóerőt” jelent, különösen a pályakezdés és családalapí­tás gondjaival küzdő fiata­loknál. Viszont az is igaz, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségekben nem tolonganak a fiatalok; a vé­lemények szerint ennek több oka is lehet; egyrészt az életkori sajátosságokból adó­dóan számosán nem szíve­sen áldozzák fel szabad ide­jüket, még a családalapítás előtt vannak. A KlSZ-bizott- sóg titkára azt mondta; az ifjúsági szervezet a maga csatornáin megfelelően szor­galmazta a gmk-kat, a jövő­ben még inkább ezt fogják tenni. A fiatalok érdekvé­delméről szólva abban is egyetértettek: a KISZ csak azoknak az érdekeit védi, aki munkája, magatartása alapján megérdemli. Nemcsak az elmúlt évek gyakorlata, hanem a titkári értekezlet vitája is igazol­ta: felélénkült a fiatalok politikai érdeklődése. De az egyik KISZ-vezető hangsú­lyozta: továbbra is jellemző, hogy a fiatalok elsősorban kis csoportban, közvetlen munkatársak, barátok között mondanak véleményt. Né­hány okot a jelentés is meg­erősít: a tartózkodók nem bíznak kifejezőkészségükben, valaminek ellentmondó vé­lemény esetén félnek a re­torziótól. Pedig — bizonyá­ra döntő többségében — ok nélkül tartózkodnak, hiszen a felélénkült politikai légkör a vállalat párt- és társadal­mi szervei politikai munká­jának is köszönhető. Az is igaz, hogy a politikai akti­vitás terepét számosán nem a, KISZ-ben keresik, vagy legalábbis nem ott találják meg. Az egyik felszólaló en­nek kapcsán elmondta: a tanulságokat a KISZ-nek kell levonni, keresni kell a politizálás, a közéleti akti­vitás a fiataloknak vonzóbb, újszerűbb, tartalmasabb for­máit. A vita tanulságait nem­csak az összegzés elkészíté­sében, hanem az elkövetke­zendő időszakok politikai munkájában is felhasználják a TVK illetékesei. A párt- bizottság titkára csak néhá­nyat említett a megszívle­lendő tényekből: a jövőben mindenképpen differenciál­tabb rétegmunkára van szükség, a TVK fiataljainál — az azonosságot erősítő je­gyek mellett — a különbö­zőségeket mutató sajátossá­gokat is jobban figyelembe kell venni. A mostani vizs­gálat azért is fontos, mert hasznos tapasztalatokat ad egy későbbi felméréshez, amikor a vállalat dolgozói­nak eszmei, politikai arcu­latát fogják vizsgálni. Petra József Hajdanvolt — jórészt csak néprajzi dolgozatokból fel­idézhető — fonók, kukorica- fosztások, napraíorgócsép- lések, vidám hangulatát idéz­te Taktaharkányban a minap egy esti találkozó. A szép, új iskola egyik termében 50 —60 ember nyüzsgött, be­szélgetett, viccelődött... ami annál is inkább meglepő, hiszen a politika hozta ösz- sze őket. Az ugratások, a jó hangulat persze nem zár­ta ki, hogy a nagy és sző­kébb világ komoly dolgairól ne kérdezhetlek volna meg­fontoltan, időnként aggoda­lommal, ám az ember alap­vető természetéből fakadó­an végül is bizakodva. Telepítenek-e Magyaror­szágra is rakétákat? Lehet-e konvertibilis a forint? Meny­nyire számít az ilyen kis né­pek, kis országok viselkedé­se, kiállása, állásfoglalása a „nagyok” vitájában? Meny­nyire tud beleavatkozni a Nyugat a mi gazdaságpoliti­kánkba, és. ezen keresztül az alapvető politikai célkitűzé­seink megvalósításába?... Sorolhatnánk még a környe­ző szocialista országokkal ki­alakított kapcsolatainkra, a japánok megindult fegyver­kezésére, a világ pénzügyi kavalkádjára, a turizmusra és sok egyéb' politikai témá­ra feltett kérdéseket, melyek megválaszolásához talán a kormány, vagy a Központi Bizottság valamennyi tagjá­nak közös felkészültsége, tá­jékozottsága kellene. Ám ez nem zárja ki, hogy ne kí­séreljenek meg. kisebb kör­nyezetben is eligazodni a mindennapok kérdéseiben, az ember alapvető tulajdonsága ugyanis — ez a politikai ér­deklődés, felkészültségre va­ló törekvés bizonyítéka —, hogy tudni szereti, mi van körötte. Miért? Hogy dönté­seiben, ítéleteiben, nézetei­ben a lehető legjobban meg­közelítse a realitásokat. Már­pedig erre napjainkban rendkívül nagy szükség van ... legyen szó űrháborúról, vagy a rövid karaj árának emeléséről. Immár hagyományosan hir­deti meg minden év utolsó negyedében a szovjet filmek látogatottsági versenyét az oktatási intézmények között a budapesti Szovjet Kultúra és Tudomány Háza, a Bor­sod megyei Tanács művelő­désügyi osztálya és a Borsod megyei Moziüzemi Vállalat. Ez a verseny 1983. negyedik negyedében magyar és szov­„Azt mondtam tanítványa­imnak, hogy lesz egy jó es­tem, mert egy olyan faluba megyek, ahol rendkívül jó fej a párttitkár, a tanácsel­nök és a pap...” — mond­ta a találkozó vendége, dr. Nógrádi György, a Budapes­ti Műszaki Egyetem marxiz­mus—leninizmus tanszéké­nek adjunktusa, akit jólis­mert barátként fogadtak Taktaharkányban. Derültség és azonnal per­gő komoly kérdések fogad­tak a megjegyzést: a tanács­elnök kíváncsiságát a pap toldotta meg egy újabb kér­déssel, és ehhez kapcsoló­dott a párttitkér, akinek gondolatát egy tanár vitte tovább, majd a beszélgetést egy bejáró munkás lendítet­te meg, hogy újabb témát dobjon fel a tsz-tagnak, ta­nácselnöknek, papnak, tanár­nak .,. Fonók, kukoricái osztások, csiga-csinálások hangulata uralkodott... lekerültek a kabátok, kucsmák, sálak, nem álltak fel, hogy ki­menjenek rágyújtani, Tagy átballagni a kocsmába egy féldecire ... nem ültek szob­rokként, hanem összesúglak, közbeszóltak, vitatkoztak és egymást egészítették ki. Je­len voltak. Gondolkodva vol­tak jelen. Politizáltak a szó klasszikus értelmében, ahogy politizáltak apáink, nagy­apáink, amikor a földosztás, vagy még korábban a SAS- belüvók réme töltötte ki a gondolatokat. Mi szükség van erre? Mi változik, ha egy falusi is­kolában ötven-hatvan em­ber szót és eszmét vált a világ dolgairól? — kérdez­hetjük. Az űrháború rémét nem ilyen helyeken oszlat­ják el, a hús árát nem egy találkozóra csökkentik ..., de sok ilyen eszmecsere nyomán szivárog szét az országban az, amit úgy nevezünk: a nép hangulata, a közvéle­mény ... és erre figyelni már politikai kérdés. (szendrei) jct filmek látogatottsági ve­télkedőjévé bővült és annak eredményét ma, február 10- én délelőtt 9 órakor hirdetik ki ünnepélyesen a Moziüze­mi Vállalat miskolci, Fürst Sándor utca 30. alatti szék­házában, a meghirdető szer­vek képviselőinek jelenlété­ben, s Itt adják át a díjakat a nyertes oktatási intézmé­nyeknek, illetve azok szerve­zőinek. Évtizedek óta kísérhetem figyelemmel, miként szélese­dik Borsodban is azok köre, akik szabad idejükben annak a nemes szenvedélynek hó­dolnak, hogy szűkebb pátriá­juk múltját kutassák, eset­leg a kört leszűkítve, mint­egy szakosodottan kutassák, keressék egyes helynevek eredetét, keressék már ré­gen eltűnt létesítmények tár­gyi nyomait és csak a száj- hagyományokban élő emlé­keit, magányosan, vagy kö­zösségekben — iskolai szak­körökben, üzemi, városi hon­ismereti körökben — mun­kálkodjanak, nem ritkán anyagi áldozatokat se saj­náljanak. Kisiskolás, gimna­zista, krónikaíró üzemi mun­kás és falusi parasztasszony csakúgy adódik e gyűjtők között, mint gyakorió peda­gógus, könyvtáros, nyugdí­jas tanár, vagy éppen nyug­díjas portaigazgató is. A sok helyi társadalmi szerv támo­gatásával évről évre meg­szervezett Istvánffy Gyula honismereti gyűjtőpályázatok, az ózdi honismereti kör ugyancsak évente kiírt pá­lyázatai, a mezőkövesdi Ma­tyóföld évkönyv köré cso­portosult kör tagjai, a Bod­rogközben, Encs környékén, Tokajban, Sárospatakon, Sá­toraljaújhelyen és szerte a megyében egyénileg vagy együtt munkálkodók köre, il­letve azok munkássága őszinte tiszteletre késztet. Igen sokat tudtam meg c lelkes honismereti gyűjtők, meg a helytörténészek mun­káiból megyémről, amelyet magam is nagyon szeretek, és lelkes lokálpatriótának ér­zem benne magam. Csak hirtelen néhány kiemelke­dőbbet említve, innen tud­tam meg — Padi István könyvéből — Miskolc haj­dani bekapcsolódását a vas- útforgalomba, illetve a Ti­szai pályaudvar születésének körülményeit, vagy a mezö- csáti vasúti szárnyvonal épí­tésének történetét Tabor os Sándortól, akitől több olyan helyi történelmi eseményről is olvashattam, amit más forrásból nem ismerhettem. Itt kellene említenem Uobo- tsy László sok-sok ózdi is­meretet adó munkáit, Vik­tor Gyula rudabányai ada­lékainak hosszú sorát, Zup- kó, Béla, Pap János. Kiss Gyula és más mezőkövesdi­ektől, sok-sok matyó nép­rajzi és történeti emléket. Itt már nem is említem Sár­közi Zoltánt, Nemesik Páli. Vass Tibort és másokat, akik országosan elismert szakem­bereknek tekintendők, több tudományos kötettel jeles­kednek, s szűkebb pátriám megismerésében tanítóimnak vallhatom valamennyiöket. Sokáig sorolhatnám a bor­sodi helytörténészeket, hon­ismereti kutatókat, de riem is férne egy cikkbe a leg­esetlegesebb felsorolás sem. Azért voltam bátor úgy em­líteni néhányat közülük, hogy nem voltam tekintettel ismertségükre, tudományos rangjukra, szakirodalmi el­ismertségükre, mert a minap böngésztem át a Szülőföl­dünk, Borsod-Abaúj-Zemp- Icn című kiadvány, „A hon­ismereti mozgalom megyei tájékoztatója" elmúlt évi ha­todik számát, s abban nem kevesebb, mint harminc­nyolc szerző harminchét kü­lönböző jellegű, honismereti vonatkozású írását találtam. E szerzők között is jelen voltak a diákok csakúgy, mint a könyvtáros, a peda­gógus és a gyártörténész, a nyugdíjas tanár és a főisko­lai tanár, a tanácsi műve­lődési tisztségviselő és sok más foglalkozású, lelkes lo­kálpatrióta, közöttük orszá­gosan ismert szakemberek és lelkes pályakezdők. Harminc- nyolcuk munkáinak együttes megjelentetése egyetlen fü­zetben ad sokszínű képet megyénk múltjának legkü­lönbözőbb vonulatairól, egy­ben igen érzékletes képet ad gyűjtőink érdeklődési körei­nek irányulásairól is. Ebben a kiadványban öt ciklusban olvashatók a friss gyűjtési adalékokat haszno­sító dolgozatok, két további fejezet pedig a honismereti mozgalom néhány időszerű gondolatát járja körül, fó­rum, illetve krónika formá­jában. Nem szükséges itt most felsorolni a sok-sok dolgozatot cím szerint, ám az öt fejezetcím Is elárulja, milyen irányban érdeklőd­nek, milyen területeket ku­tatnak a gyűjtők. Ifjúság és honismeret a címe az egyik ciklusnak, História a másik­nak, Emlékhelyek a harma­diknak, a továbbiakban pe­dig Népünk nyelve és Ter­mészeti értékeink. Elárulják ezek a tartalmat meghatáro­zó címek, hányféle kutatnak a lelkes emberek. Minden­képpen olyan színes ez a gyűjtemény — talán az ed­dig megjelent számok között a leggazdagabb —, hogy ép­pen a mozgalom szélesítése végeit és a feltárt új honis­mereti adalékok mind széle­sebb körben történő megis­mertetése céliából jó lenne a kiadvánvnak nagyobb oub- licitást biztosítani. A Haza­fias Népfront megyei honis­mereti munkabizottsága és a Rónai Sándor Megyei Mű­velődési Központ közreadia, de nem ludom. milyen szé­les körben hat. Félek, nem elecen ismerik mee a hon­ismereti kutatók munkáiét, s ezért kevesebben adhatiák meg nekik azt b tiszteletet, ami munkájukért kitár. Benedek Miklós Ma hirdetik ki az eredményt Magyar és szovjet filmek látogatottsági versenye

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom