Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-04 / 29. szám

1984. február 4., szombat

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

i

Rossz hangulatban találtam Kecskemóty Gyulát, a kenézlöi Dózsa Termelőszövetkezet elnökét, aki éppen a zárszámadási beszámolót öntötte végső formájába. Jártam errefelé tavasszal, amikor a felerészben erősen . kötött, másik részén homokos'talajú határ egyik felét belvíz pusztította, odébb, a homokhát már a csapadékot szomjúh'ozta, majd nyár vegén, , amikor ismét ide vetődtem, a Bodrogköznek ebbe a Bodrogzug felé eső csücskébe, már az egész határt hervasztotta az aszály.

Ezért is kérdeztem azt. hogy mennyi a mérleghiány?

A borongós tekintet végre felengedett, a homlok ráncai kissé elsimultak, s a i szem köré gyűlt apróbbak már mosolyt rajzoltak a szemüveg mögé.

— Gond ezen a tájon mindig akadt bőven — válaszolta —, de húsz év alatt még egyetlen olyan zárszámadás sem akadt, amikor a mérleghiány, az eredménytelenség okait kellett volna megmagyaráznom. Az idei belvíz- és aszálykárok ellenére most is úgy állunk, hogy a 138 millió forintra növe'lt árbevétel mellett, a tavalyi 13,8 millió forinthoz hasonló nyereséggel zárjuk az évet. Pedig a tavaszi belvíz elvitt, közel 200 hektárnyi búzát, vetni csak megkésve, tudtunk, a zabot már nem . is- vo'lf érdemes .. . Aztán, á kalászosok átlagtermését,’ vagy 10 mázsával csökkentette az aszály, a kukorica is1 csak 46 mázsa lett a tavalyi’ 56 helyett, es sorolhatnám tovább . . . Szerencsére 1975 óta, amikor Sikerült létrehozni az első melléküzemágat. már ..két lábon állta" gazdálkodunk.

— A nyereség hány százalékát hozta mégis az alaptevékenység?

kérdéssel kezdődött a válagj!:

,— Itt. ahpl a 4100 hektárnyi határból alig-2200 a szántó, s -azt még a vízlépcső, a duzzasztás, azaz a belvizes korszak kezdete előtt is csak 9.7 aranykoronára értékelték? Az olyan évben, mint a tavalyi, örülünk, ha az alapteyékenység . nullára zár . . Ennek ellenére elmondhatom, hogyha nem is belőle, de érte élünk. Nem azért, mert így „illik”, hanem azért, mept az én korosztályomnak, de nálunk a fiataljának is a föld, a jószág, a gazdálkodás a szívügye. Hisszük, hogy sok minden másként lesz a Bodrogköz meliorációja után. Azért rossz most itt a hangulat, mert úgy tudtuk, hogy az idén már a mi határrészeinkben is megkezdődnek ezek, a valóságos természet- átalakító munkák. Tartalékoltuk is rá a fejlesztési alapot. aztán most kiderült, hogy felborult az ütemezés, s ránk majd csak később, talán jövőre kerül sor. Pedig az alaptevékenységben, belvíz- rendezés. melioráció nélkül — ha megszakadunk is — itt nem lehet lépni.

— Es utána?

— Akkor sem lesz köny- nyú, itt mindig két-három- szoros erőfeszítésre volt szükség ahhoz, hogy a földből meg lehessen élni. De én még emlékszem rá, hogy megéltünk. Emlékszem arra, amikor már nyáron sok száz piros zsák sorakozott a határban. Vagonszámra szállították innen az új burgonyái Pestre... A bodrogzugi rétek. legelők annyi jószágot tartottak él, hogy az ma még álomnak is túl szép. Most, ahogy öregszik, úgy zsugorodik az almáskert, de nem mondtunk le arról, hogy száz hektáron új ültetvényeket, bogyós gyümölcsöket telepítsünk. A ma itt élő emberek zöme holnap is itt akar élni, és innen, a három község halárából akar megélni.

— .Hogyan állnak most az itt élők foglalkoztatásával?

:— A zalkodi és vissi férfiak zöme meg a hatvanas években „elszegődött”. Viszont a nők mind a három községből, s a kenézlői férfiak nagy része is itt keresi a kenyeret. Amikor még nem volt „divat” a tsz népességmegtartó feladatáról beszélni, mi már akkor mindent elkövettünk, hogy mindenki számára biztosítsuk a foglalkoztatást. Ezért szívügyünk a negyven. embernek munkát adó építőrész- legünk, A zalkodi asszonyok érdekében termelünk 31 hektáron dohányt, a ráfizetés ellenére is maradi a közel 60 hektárnyi zöldség. Az almáskert nemcsak a metszési idényben és szedéskor, csomagoláskor ad sokaknak munkát, hanem most télen is. A termés nagy részét betároljuk, s ilyenkor fél falunyi asszony és lány hámozza. szeleteli az almát, s így szállítjuk a Nyíregyházi

Konzervgyárnak. A helyi ipart kezdetben csak „pártfogoltuk'’, a pataki Csepel üzemnek adtunk helyiséget, ahol nyolcvan munkahelyet létesítettek, de most már magunk tudunk ipari munkahelyeket létesíteni. Kezdetkent — ugyancsak a Csepellel kooperálva ’— 12 dolgozónk évi 80 ezer csomagtartó elkészítését, darabolást, préselést, szegecselést és ösz- szeszerelést vállalt. Most majd varrodát építünk. A Hegyalja Szövetkezettel társulva szeretnénk 30—35. később száznál is .több asszonynak, lánynak állandó munkát biztosítani.

Kis közjáték. Bekapcsolják a telefont: a hóban elakadt az üzemi konyha egyik, ebédet szállító gépkocsija. Azonnal valami járművet kell keríteni... Néhány perc múlva azzal folytatja az elnök, hogy tulajdonképpen ez is a „témához” tartozik ...

— Mármint az üzemi konyha?

— Igen. Tulajdonképpen ez sem hoz nyereséget, de igényelték az itt élő emberek. És nyereség nélkül ki vállalta volna, ha nem a tsz? Ugyanis nemcsak a tagságnak, a dolgozóinknak főzünk, hanem három község óvodásainak, iskolásainak az étkeztetését is mi biztosítjuk. Naponta ötszáz, munkacsúcsok idején hatszáz ebédet főzünk.

— Munkaalkalmak, kedvezőbb életkörülményéin... Akkor már rákérdezek a háztájira is. Ez is szívügy a Dózsa Tsz-ben?

— Igyekszünk minden lehetséges módon segíteni, támogatni. Papíron, azaz az óvatos tervekben úgy becsültük. hogy legalább 4 millió forint értékű lesz 1983- ban a háztáji áruértékesítése. Csak a tsz útján 8.2 millió forint lett a háztáji bevétele. A nyulat, a galambot, sok egyebet az áíész

' közvetítésével küldik a piacokra. És még azt sem mondhatom, hogy a háztáji fejlettségével, segítésünk mértékével elégedettek lehetünk. De a jövőben — a belvízrendezés, a melioráció utáni évekre gondolok — az alaptevékenységünk fejlesztésével, biztonságának megteremtésével egy időben, remélem, ebben is előbbre léphetünk.

Pozsonyi Sándor

A kacsa is baromfi

. Sokak véleménye sze- é rint a baromfiszakma válságos korszakát, éli. mivel a csirke iránti világpiaci kereslet már evek óm veszélyesen hullámzik, és egyre újabb, árujukat olcsóbban kínáló konkurrensek jelennek meg. De elfeledkeznek róla, hogy nem csak a .csirke baromfi: a pecsenyekacsa, a hízott liba és különösen a libamáj ma is kitűnő üzlet, s újabban a hízott kacsa és a kacsamáj is annak ígérkezik. Szerencsére ezt már többen is felismerték, és rájöttek arra is, hogy a hazai kacsatenyész- tés korszerűsítésre szoruL,

mindenekelőtt új tenyész- anvag beszerzése révén. Rátaláltak például egy különleges francia fajtára, a mu- lard-kacsára, amely forradalmasíthatja a hazai kacsa- tenyésztést. Ha a 3,70—3.80 kilósra felnevelt mulardot hizlalásra fogják — tömni kezdik —. közel két hét alatt eléri az 5,60—5.70 kilós súlyt, aminek jelentős része hús és máj. Egy-gye kacsából 40—50 dekás máj vehető ki. csaknem akkora, mint a mulard-kacsáknál nagyobb testű, súlyosabbra hizlalt. vagyis több takarmányt fogyasztó libákból. A mu- lard-kacsamáj színe, sűrűségei lágysága hasonló a libamájéhoz, az ize azonban más, de kitűnő. így nemcsak azért kedvelik és keresik külföldön, mert olcsóbb a libamájnál, hanem különlegességnek is számít. De frissítik a hazai állományt olyan angol fajtákkal is, amelyek a hagyományosnál 20 százalékkal több tojást adnak, s mintegy 50 nap alalt lesz 2,60—2.70 kilós omlós húsú pecsenyekacsa az aranypihés naposkacsából.

Ma már a múlté a tavak kettős, egyidejű hal- és kacsatenyésztésre való hasznosításának a terve, mivel bebizonyosodott, hogy két intenzív termelést egy vízterületen nem lehet űzni. Régebben természetesnek tartották, hogy a kacsa a vizen éljen és nőjön fel. a takarmányt is oda vitték ki neki. De kiderült, hogy leűssza a kilóit, és utána még éhe- sebb. Így később már csak annyi vizet adtak neki. hogy lubickoljon, hogy igyon. Helyenként ma már a lubickolást is megvonják a kacsáktól, s ezáltal egykilónvi kacsahúst háromkilónVi takarmányból állítanak elő.

Képünkön egy olyan korszerű .kacsaneveidét láthatunk. ahol az ivásra meg némi lubickolásra elegendő víz áll az állatok rendelkezésért.

Plutzer Imre olajkűtkezelő háztájijában 110 négyzetméteren nevel palántát, amelyből 6000 darabot értékesítésre szán, 4000 darabot saját felhasználásra nevel, összesen 700 négyzetméter a fólia alatti területe, ahol primőr paradicsomot, paprikát és uborkát termeszt. Jelenleg o paradicsom pikírozásót végzi kisfia segítségével.

Egy olajkútkezelő

palántái

r

Uj ABC-áruház — miért drágább a magánfuvar?

Ami a fórumból kimaradt

Benn vagyunk a télben címmel fórummüsort sugárzott a napokban a miskolci rádió, ahol a lakosság telefonon és levélben feltett kérdéseire az adas helyszínén jelenlevő illetékes szakemberek válaszoltak. Az adásidő rövidsége miatt nem minden rádióhallgató kapott választ a műsorban. Két kérdésre az adás után kértünk választ, Matisz Gábornak, a Borsod- Abaúj-Zemolén megyei Tanács kereskedelmi osztálya helyettes vezetőjének a Kom- lóstető kereskedelmi ellátásával kapcsolatos kérdést továbbítottuk. Várható-e. hogy a közeljövőben javul az ellátás Komlóstetön?

Még idén megkezdődik egy 1985-ben befejezendő, mintegy 450 négyzetméter alap- területű ABC-áruház építése. A megvalósítandó épület- együttesben helyet kap egy postahivatal is, a távlati tervek szerint pedig több szolgáltató egységgel javítják az ellátás színvonalát Komlóste- tőri. Többek között az elkövetkező években — a -már említettek mellett — kisvendéglő, Patyolat és fodrász- szalon is nyílik majd a környéken.

Miért adják a magánfuvarosok drágábban a tüzelőanyagot? — tették fel többen a kérdést a rádió fórumműsorának. Cservák Ferenc, az

Észak-magyarországi Tüzép Vállalat igazgatója elmondta, hogy a tüzelőanyagot — szenet. fát — nem adhatják drágábban a magánfuvarozók sem az államilag megszabott áraknál. Ami viszont a megrendelő szempontjából megtévesztő lehel : a magánfuvarozó által hazaszállított áruért elképzelhető, hogy többet kér a fuvaros, mert a fuvarozás díjtétele szabadáras kategóriába tartozik, s ezért — a tapasztalatok szerint — a magánfuvarozók. tekintet nélkül, hogy gépkocsival vagy

A Varsói Szeméiygépkocsi- gyar szerelőszalagjain eddig 1 200 000 Polski Fiat készült el. A gyártóberendezések élettartama azonban a vége felé közeleg. Az elkopott sajtolószerszámok, gépek költséges rekonstrukciójának nem lenne sok értelme, viszont a deviásahaszonnal járó termeléssel ’ sem kívánnak felhagyni a gyár dolgozói. Ezért az egyetlen ésszerű megoldásnak egy új típus gyártásának a megkezdése ígérkezik.

A tervek szerint az új ötszemélyes autó a jelenlegi Polski Fiatnál 300—400 kilolovas kocsival dolgoznak. * Volán Vállalat fuvardíjtételei- nél többet számolnak. A tüzelőért fizetett magasabb, vagy alacsonyabb ár nem' a szén vagy a fa. hanem a fuvar eltérő áraiból adódik. A,z igazgató elmondta, hogy a Volán megfelelő szállítókapacitással rendelkezik és dolgozik a tüzelőanyag-szállításban, ám a vállalási határidők az év különböző időszakaiban eltérőek, a kereslet,-., kínálattól függően. ,

Cs. Cs.

grammal lesz könnyebb. Motorját 1200 köbcentimétexes- re tervezték, fogyasztása pedig 100 kilométerenként 4-.lT —6,5 liter benzin lesz.

A varsói gyár az új konstrukciót elsősorban a bielskoi kisa utógyárral közösen kívánja kidolgozni. Az együttműködési lehetőségek féltérképezése érdekében ugyanakkor különböző külföldi cégekkel is fölvette a kapcsolatot, köztük a jugoszláv Zastavával, a csehszlovák Skodával és két japán vállalattal is. Az új kocsi gyártását megkezdik — a tervek' szerint — 2—3 éven belül.

A Polski Fiat Dióda

A tolcsvai borbíró

Ezúttal nem ivászati mesterről, affele magister bibendirol van szó, aki a hajdani mulatságokon azt „vezényelte”, hogy milyen bort szolgáljanak fel az asztalnál, es hogy a vigadozók mikor es hányszor emelhetik ajkukhoz a színig töltött poharakat. A címben szereplő borbiró ugyanis hivatalos ember, hatósági személy volt a 17. század végén a zempléni Tolcsva községben.

Egy fakult, elbarnult „korezma-rendtar- ta.s” került kezünkbe 1680-ból. amelyet a pataki kollégium levéltára őriz. Kiderül ebből, hogy abban az időben a tokaj-hégv- aljai községeknek, így Tolcsváriak is volt úgynevezett „Falu korezmája” s ez tisztes bevétellel gyarapította a község közpénztárát. Hivatalos „intézmény” lévén a kocsma, hatósági emberekre volt bízva a kocs- máros „ténykedésének” az ellenőrzése. Ilyen hatósági ember volt Tolcsván e szerint a 17, század végi „rendtartás” szerint a borbíró és a hordómérő.

A kocsmárossah együtt mindhárman „a tisztük szerint való hűségre és a Falunak igazán való hasznára hittel voltak kötelesek”. A borbíró „tiszti szerint”, ha „kerozinéra való bort vesz, abban a Falu hasznát nézze”. Elsősorban helybeli termelőtől vásároljon bori. mégpedig „jó és öreg bort” és a lehető legnagyobb hordóban. A bort előbb kóstolja meg és „a seprejét jól vizsgállya meg. hogy mód níjlkül való seprővé ' vagy Törkölye ne légyen”. Pontosan irta, fel és jelentse a „nótáriusnak”, hogy kiktől. mennyi bőit vásárolt.

A hordómérő. mivel „a Falunak a képét viseli a hordómérésben, azért a Falunak ' a hasznát kövesse, és igaz merőedényt vagy csebret mérjen”. Feladata még a hordómé.” rőnek,> hogy amikor a bort kimérésre áf-__. adja a kocsmárosnak. külön mérje a szín- bort és külön a seprőt. A vétel- és eladási . árból állapítsa meg. hogy „azon felül meg. mi marad, s azt Lucrumba írja”, vagvis számítsa ki minden hordó utón a községinek járó tiszta hasznot.

Ügy látszik, borhamisítás, „súlycsonki-. tás”, a vevő megrövidítése háromszáz eszf... tenrióvel ezelőtt is elő-előfordult. mert ezek megelőzésére gondolva, á következő olvas- ható a tolcsvai „korcz ma-rendtartás” es'dk ’ paragrafusában: „Mindegyik hordó a bor- . bíró és a hordómérő edgyütle« pecséftve alatt álljon, úgy adgyák ki a korezmáros; ... kezéhez”. A továbbiakban ma is megsz’v- .. lelendő szigorúsággal meghagyja a rend- . tartás, hogy „a korezmáros a bot” -azon iczével s meszellyel mórié, mellyet a bot- .,, bíró és hordómérő adott a kezéhez, és how. , igazán, tisztán adgya. vízzel "vasv egyéb .. Uquorra! ne miseuállya ...”

Hegyi József