Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

* or ÉSZAK-M AG YARORSZAG 4 W' T9f 4. február 25,' szombat ^ Palu, gyűlés után Taktaharkány ­a gazdagodás hangulatában J A rossz tapasztalatok te- t szik: a művelődési ház nagy­termében a falig meg sem állok. Ott van a fűtőtest. Mire felmérem a helyzetet, késő. Innen már mozdulni nem lehet — a bejárati elő­csarnokban is állnak már —, a fűtőalkalmatosság pe­dig ugyancsak kitesz magá­ért. Hát, itt meleg lesz, gon­dolom, amikor a népfront községi titkára szóra emel­kedik. Köszönti a nagy ér­deklődést, a falu lakóit és a vendégeket. Falugyűlés — Taktafa zá­kány ban. * Egy közhely a kétórás együttlét mondataiból: Se­gítsd a faludat — magadon segíts?.! (De ennek a mon­datnak itt és most éppen a személyes megtapasztalás ad $öwäce is fontos értelmet.) í * 1 Ha wa?a#A, mondjuk egy íév messaoeségéből ismét Tak- íaóasrkányba jutna el, egy „eseményt” bizonyosan a fej­lődés, a gazdagodás számlá­jára írhat. Ez pedig az álta­lános iskola és környezete; külső«« is nagyon mutatja magát rrz az új létesítmény. Részlet a községi tanács el­mekének beszámolójából: „— Községünk 1983. éri tervvégrehajtásáről, annak megvalósításáról az alábbia­kat jelentem a falugyűlésen megjelenteknek: elkészült és áladásra került az általános iskola új épületszárnya és a tornacsarnok. Terven felül megvalósítottuk az általán©* iskolához csatlakozó udvar aszfaltburkolattal történő le­zárását, a felvonulási épület­ből kialakítottuk a minden igényt kielégítő politechnikai oktatás célját szolgáló mü~ helyrészeket. Megépült a fog­orvosi é* a pedagógus szol­gálati lakás, befejezés előtt áll a temb-s szolgálati lakás építése. Az 50 személyes óvoda építési munkáinak előkészítése folyamatban van, megtörtént a kisajátí­tás, a tervdokumentáció és a kiviteli szerződés megkö­tése. 78 építési telket kiosz­tásra előkészítettünk. Befe­jezést nyertek a terület köz­művesítéséből a 'via-, a vil­lanyhálózat, a közvilágítás munkálatai. Szerződéssel biz­tosítottuk a csatlakozó úthá­lózat első fél évben történő megépítését. Végrehajtottuk a meglevő óvodai létesít­ményben a fűtés korszerűsí­tését. Az anya- és csecsemő­védelem rendelőjének kor­szerűsítését elkezdtük, a ki­vitelezés során az egészség- ügyi komplexum felújítása is, megtörténik ez év első fe­lében. Községünk igen régi és indokolt problémájának megoldását kezdtük meg a belvízrendezési tanulmány- terv elkészítésével. Az el­múlt évben megkezdtük a műemlék jellegű tájház épí­tési munkálatait. E munkák befejezése 1984-ben várható. Településünk úthálózatának javítását és mintegy 4 kilo­méter járda felújítását és építését végeztük el. Bőví­tettük intézményeink sze­métszállítási lehetőségeit, az elmúlt évben négy darah, négyköbméteres szemétszál­lító konténert vásároltunk, és szerződést kötöttünk a szerencsi városgazdálkodók­kal az intézményes szemét- szállításra, A község közvi­lágításának javítása céljából központi helyeken korszerű fényforrásokat szereltettünk fel. A községi temető belső rendje tovább javult Kije­lölésre került a* új belső út­hálózat építése. Vezetékes ivóvréhákjxat-bővüést haj­tottunk végre a Hunyadi és a Zalka Máté utcákban.. ®s ezzel még korán femes vé­ge a gazdagodás listájának. A tárgyiasult gyarapodás­nak. m Egy farín fakói — törté­netesen Taktaharkányban — persze pontosan tudják és számon tartják azt, mi az, ami megtörtént egy idő alatt — és mi az, ami nem történt meg. A falugyűlések kiváló alkalmai az efféle szembesí­téseknek. S aki volt már résztvevője ilyen fórumnak, igazolhatja: a bajok, a gon­dok, a hiányok sorolása ál­lítja fél szólásra az adott település lakóit. Taktaharkányban is sete- *zor történt ez így. Most, valahogyan a levegőben volt a megtett cselekedetek „ta- pinthatóságából" táplálódé elégedettség hangulata a fa­lugyűlésen. De nem vélet­len a tanácselnök eme fo­galmazása: „— Az elmúlt év tevé­kenységének értékelése csak úgy ad teljes képet munka­végzésünkről, ha figyelembe vesszük az állampolgáraink, gazdasági egységeink, társa­dalmi szervezeteink által előállított társadalmi mun­kaértéket. Közös munkánk során a tervezett társadalmi munkaértéket 4 350 000 fo­rintban, az egy lakosra jutó tevékenység értékét 1050 fo­rintban határoztuk meg. örömmel jelenthetem a tisz­telt falugyűlésnek, hogy aa. 1983. évi társadalmi munka- értéket 5 502 000 forintban teljesítettük. Az egy sze­mélyre jutó munkaérték 1487 forint. E tények fényesen bizonyítják a településünkön lakó állampolgáraink becsü­letes helytállását, és azt, hogy a társadalmi munka célkitűzéseivel azonosulnak lakóink.” A mindennapokban élvez­hető gazdagodás hangulatá­ra utaltam korábban. Ami nem jelenti — a nyugalom álomba ringatózását. Az éber, jövőre figyelő é* fi­gyeltető gondolatok sem hiányoztak a taktaharkányi falugyűlés adta együttlétből. Az elismert színvonalú ke­reskedelmi alapellátás is „réssel ütött” — s ha pénz­ügyi nehézségek is merülné­nek fel, készpénznek vehető az illetékesek ígérete: lesz megoldás. Ez csak egy péteta. * Eredményeket, gyarapodást köszöntő szavak hangzottak ei többségben a taktaharká­nyi fairgyűlésen. A további tettrekészség kinyilvánítása gazdagította a hiányokat fel­em legetők mondandóját. * Jó hőmérsékleten lehettek részesei Taktaharkány lakói ennek az összenövésnek. Test­hőmérsékleten — ba úgy tetszik. A mt - a<-a n..r__a----­n TOTCHXrcBl ttaJH/oWl ~ mert már a központi fűtést is beszerelték — meleg lett a végére. De a tanács ve­zetőinek ezúttal mégsem kel-! lett „megizzad n rak” — a \ magyarázkodásban. Rábíz­hatták a dolgokat — a té­nyekre. Megérkezett bút ismét • a mérges ember, aki­nek semmi sem tet­szik. Régebben, nagyszüleink, szüléink idejében, vagy ép­pen a mai derékhad gyerek­korában az ilyen ember ér­kezését egyértelműen, idejé­ben jelezte a kályha, a csi­kóstűzhely, vagy bármiféle más tűzhely: a lángok közöl egyszer csak semmi mással össze nem téveszthető mor­gás hallatszott ki... Bizony! Morgott a tűz! És ezt soha nem lehetett zajnak, patto­gásnak, éneklésnek, dudálás­nak — dudálni amúgyis a szél szokott a kéményben — nevezni, csakis morgásnak. A tűz morgása mindig is mér­ges-haragos ember érkezését jelezte már jó előre a há­ziakkal, akik ezt tudomásul vették, sőt intézkedtek is a harag csillapítása ügyében, azáltal, hogy kitárták a tűz­hely ajtaját és aprókat bele­köptek a lángokba. Ha hi­szik, ha nem, az ajtó újfenti becsukása után megszűnt a morgás, mintegy jelezve: csillapodott már valamelyest az érkező haragja! Az érkezést persze az ilyen fortélyos eljárás sem tudta megakadályozni, de legalább az esélyeket javí­totta. A most megjött mér­ges embert sem lehet sem­mi mód elhárítani, útját el­téríteni, mert nagyon is ma­kacsát Jön mindig a maga idejében. Ráadásul a haragja sem igen csillapszik. Jellem­ző rá, hogy elégedetlen, kö­tekedő természetű, akinek semmi sem tetszik. Mármint az nem tetszik, amit itt lát. Rögtön azt mondja rá: nem így kéne lenni, hanem Mátyás amúgy! 1-Ia meg — következő érkezésekor — a szava szerin­ti amúgy sikeredik, hát akkor meg emígy kellene! Sehogy sem lehet a kedvére tenni és még csak a mérgének csilla­pítására sincs esélyünk, hi­szen a központi fűtések ra­diátorai nem tudnak morog­va jelezni, csak kihűlni tud­nak vagy csöpögni, az elekt­romos kandallók, a hőtároló kályhák semmit sem tudnak a régi szokásokról, de még az olajkályha sem tudja, amit az élő, öröktől fogva létező tűz tud, vagy tudott a mérges ember jelzéséről, a düh csökkentéséről. A mérges ember tehát jön, sót itt is van pirosló arccal, hidegtől vörös orral,, beke- csesen, acélpalkójú csizma­______ » — f —--------------­S vfüuii, W» persze kötekedik. Körülnéz. Aha! Szóval itt ez van! Hát neki ez nem kell! És acél- patkójú csizmájával rögtön el is kezdi a formálást, át­formálást a maga ízlése sze­rint Mert azt meg kell ad­ni: nemcsak mérgelődik, be­szél, hanem rögtön hozzá is lát a tennivalóhoz. Most pél­dául, a mai napon jeget tör. Ha tör! Tisztsége, feladata minden­képpen ez Mátyásnak, a jég­törőnek, mármint éppen je­lenleg, mivel a tavakat, de még itt-ott a folyókat is jég fedi. Ha nem fedi, akkor csi­nál jeget! Mert akkor meg az a tisztsége. Kapkodhatja egyébként most a fejét a mi kis országunkban, hiszen az egyik helyen akár napozhat­nak is a népek, a másikon, pár kilométerecskével, szá­mára nyilván egy csizma- talpnyival odébb meg hó alatt, fagy alatt minden. Emitt vetés zöldell, amott kamionokat ásnak ki a hó­fúvásból. Itt a havat várnák, a tisztességes telet, amott meg a hó eltűntét. Most aztán tényleg mérgelődhet Mátyás, mit is tegyen. Dehát ebből a mérgelődésből ne­künk is kijutott ezen a télen! (priska) Vósórbon Feted? Grata ujjre A kteRfrra és a gazdasá­gosság kölcsönhatásairól, kü­lönösképpen a gazdaságnak a kultúra terjesztésére, a kul­túra milyenségére gyakorolt befolyásáról mostanában igen gyakran esik szó. Bármilyen kulturális témájú gondolat- cserére is gyűlnek össze az emberek, ez a téma, ha érin­tőlegesen is,- mindenképpen „begyűrűzik” a mondandóba. Így történt ez a közelmúlt­ban Budapesten a Fészek Klubban, amikor Köpeczi Béla művelődési miniszter a filmrendezőkkel és a film- kritikusokkal találkozott, hogy a művelődési élet idő­szerű kérdéseiről gondolatot cseréljenek. Nem érdektelen megemlí­teni — a Népszabadságban már szó is esett róla e ta­lálkozás kapcsán —, hogy a miniszter és a filmalkotók meg a kritikusok gondolat- cseréjét egy bosszantó, de jellemző vonás is „színesítet­te”. Az történt ugyanis, hogy a tanácskozás színhelyéül ki jelölt nagytermet elég ha­mar el kellett hagyni, mert oda a Szupermodell című krími nézőit is várták, és emiatt át kellett a résztve­vőknek menniük egy másik terembe, hiszen a krimi iránti érdeklődést, illetve a krimi vetítésének kezdetét nem befolyásolhatta a mi­niszter személyes jelenléte. Ez véletlenül adódott így, de nem éppen bagatell tünet. Az eszmecsere értékeit azonban ez nem befolyásolta, s a mi­niszter is hamar napirendre tért fölötte. A kultúra és a gazdaság összefüggései volt az első té­makör ezen a találkozón. Is­mert dolog, hogy az állami eszközök nem növekedtek, s nem növekednek, s a szin- tentartás gyakorlatilag csök­kenést jelent, tekintettel az árak emelkedésére, s ez érezhető oktatásban, közmű­velődésben, művészetekben, tudományos életben egyaránt. Ennek ellenére alaposan megfontolandó, hogy lehet-e a művelődésnek jelenlegi adott gazdasági körülmé­nyeink között nagyobb ré­szesedést követelni a nem­zeti jövedelemből, illetve a költségvetésből, mint ameny- nyit számára a legutóbbi or­szággyűlésen megállapítottak. Aligha lehet követelni. Nem­csak azért, mert a követelést nincs miből kielégíteni, ha­nem, mert az áljaimra nehe­zedő egyéb súlyos terhek miatt ez a követelés eleve kizárt. Ugyanakkor a kulturális értékek előteremtésének árai és a kultúra közvetítő folya­matai drágulnak. Ezzel szem­ben életszínvonalunk emel­kedéséről lényegében nem beszélhetünk. Lehetséges-e ez esetben valami módon a mű­velődés megnövekedett árát ellensúlyozni?! Bizonyosfaj­ta rendezvények jegyei, a könyváraik eléggé f öS felé tendálnak, és még mindig csak igen kis hányadát fe­dezik az állami ráfordítás­nak, dotációnak. De az is d kell, hogy gondolkoztasson, vajmi mindazok, akik a kul­túra legkülönbözőbb meg­nyilvánulásaihoz hozzájutni szeretnének, stagnáló élet- színvonaluk mellett követni tudnák-e a kultúra árának egy markánsabb emelkedé­sét? A parasztság jövedelmi vi­szonyai elteltére falun nem nő a kulturális érdeklődés. A bérből élő rétegeknél na­gyobbrészt stagnálás, kisebb­részt visszaesés tapasztalha­tó. Egyes értelmiségi réte­geknél — sajátosan nem a legjobban dotáltaknál — ez a stagnálás nem következett be. Összegészében azonban a társadalom jövedelmi viszo­nyai megkérdőjelezik, hogy a kultúra „előállításának” egyre növekvő terheiből na­gyobb hányadot hárítsanak át a fogyasztóra. Ha pedig az állami dotáció nem nö­vekszik, mert nem növeked­het, a kultúrát fogyasztó pe­dig nem tudja a növekvő ter­heket részben sem átvállal­ni, mert jövedelmi viszonyai nem engedik, s mert a kor­mányzat sem kívánja ráhá­rítani, tulajdonképpen a kul­turális „termelés” nagy gond elé néz. Hogy ez a gond csökkenjen, többféle lehető­ség kínálkozik, de ezeket — mint a fentiekből kitűnik — a szocialista társadalom je­len körülményei között nap­jainkban alkalmazni nem le­het. Nem lehet növelni a do­tációt, nem lehet nagyobb részben áthárítani a kultúrát fogyasztó lakosságra a ter­heket és igen nagy nehéz­ségekkel járna a kultúra „termelésének” csökkentése. Természetesen jó néhány ésszerűsítésre sor kell, hogy Népművészeti vásározás A hatodik békésc«aá»wl nemzetközi bábfesztivál ke* utolsó napján — június 2* —30-án — országos népmű­vészeti vásárt szerveznek * bábos találkozó rendezői. A bábfesztivál szervező bizott­sága és a népművészeti egye: sülét felhívja a népművé­szeket, a népművészet mes­tereit és ifjú mestereit, * népi iparművészeket, a kis­mestereket, hogy a vásár jellegének megfelelő alkotá­saikkal vegyenek részt a csabai vásáron. A csabai népművészeti vá­sár a Körös-parti kisliget- ben lesz. A békéscsabai me­gyei művelődési központ má­jus 21-ig fogad el jelentke­zéseket. A Kodály-kvartett vendégjátéka Wa-gy sikerrel mutatkozott be Rómában csütörtökön es­te a Kodály-kvartett. Liszt Ferenc-díjjal kitüntetett vo­nósnégyesünk a római Ma­gyar Akadémián rendezett hangversenyen Schubert-, Bartók- és Debussy-műveket adott elő. kerütijím. (Például a könyv­kiadásban, ahol a növekvő kiadással szemben nem ne a könyvfogyasztás, illetve könyvvásárlás, s ebből adód­nak olyan lehetetlen helyze­tek — a félreértelmezhető készletgazdálkodási előírások miatt is — mint az orszá-' gos botránnyá nőtt könyv- zúzások voltak.) A művelődési életűn kite belül elsődleges fontosságú az oktatás. Az állami költ-' ségvetés az oktatást és s vele kapcsolatos beruházáso­kat vállalhatja a jövőben is. Egyéb művelődési területen csak a korábban elhatáro­zott nagyberuházásokkal, il­letve azok folytatásával — Állami Operaház, Országé* Széchényi Könyvtár, néhány egyetem stb. — számolha­tunk. A művelődési kor­mányzat több intézkedést hozott már a művelődési szervek gazdaságosabb mű­ködésére — például a szín­házi gazdálkodásban, a könyvkiadásban, a képző- és iparművészekkel kapcsolaté* szociálpolitikában, a Művé­szeti Alap rugalmasabb mű­ködtetésére, az alkotóközös­ségek alakítására stb. —, de mindezek csak részletkérdé­seket oldanak meg. Részben meg inspiráltak bizonyos magánkezdeményezéseket, amelyek azonban érdemi ja-' vulást nem hozhatnak, ösz- szességében az eddig hozott intézkedések néhány belső összefüggés javításához já­rulhatnak hozzá. Keményen fogalmazódtak meg c találkozón a kultúra és gazdaság összefüggésének gondjai. S mert a gazdasági élet irányulása nem ígéri a közeljövőben a kultúra hat­hatósabb állami támogatásá­nak lehetőségét, a művelő­dési kormányzat nem köny- nyű döntések és intézkedé­sek hozatala előtt áll. Ugyan­akkor ezzel egy időben min­den egyes művelődési szerv­nél. illetve azokat irányító intézményeknél a helyi le­hetőségek, a kultúra és » gazdaságosság maximális egyeztetései, vagy legalábbis egymáshoz közelítési lehető­ségeinek felkutatása és azon-- nali alkalmazása szüksége* és elkerülhetetlen Benedek Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom