Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-12 / 9. szám

WJ. jcMiwr T2„, csütörtök ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Ujj intézkedések fi borsodi Éji iiíisfeia helyzete Beszélgetés a bányaműszaki felügyelőség vezetőjével i A Miskolci Kerületi Bánya- műszaki Felügyelőség műkö­dési területe három megyére , terjed ki. Borsod. Szabolcs- Szatmár és Hajdú-Bihar me­gyében több mint száz üzem: szén-, érc-, ásvány-, kő-, . mészkő-, dolomit-, homok-, agyag-, kavicsbányák, bányá­szati robbanóanyagot gyártó üzemek, kőolaj- és gázipari berendezések és a termelést, az építkezést segítő robban­tások — tartozik hatáskörük­be. Balázs Aladár bányamér­nököt) gázipari szakmérnököt a múlt év szeptemberében nevezték ki az alig húsz fő­vel dolgozó hivatal vezetőjé- ■ vé. Egyetemi tanulmányai­nak befejezése után, 1957-től a Borsodi Szénbányáknál dol­gozott különböző beosztások­ban, 1905-ben került a fel­ügyelőség bányászati' csoport­jához. Az utóbbi hat .évben, kinevezéséig, hivatalvezető- helyettesként ténykedett. Ve­le folytattunk beszélgetést a borsodi bányák, a bányászati berendezések állapotáról. Mint elmondotta, a múlt évi sajnálatos bányakataszt­rófák után számos új köz­ponti intézkedést hoztak, me­lyeknek alapján a felügyelő­ségek is kidolgozták intézke­dési tervüket, munkatervü­ket. Ismételten kiemelték, hogy a munkásvédelem min­den vezető és beosztott köte­lessége. nem lehet úgyneve­zett reszort- és kampányfel­adat. A műszaki üzemi ter- j 'Keket — amelyek tartalmaz- ; sák * munkásvédelmi, az egészségvédelmi, a főbb bá­nyaveszélyekkel kapcsolatos intézkedéseket is — szaksze­rűbben, konkrétabban, rész­letesebben kell elkészíteni, különös tekintettel a felada­tok meghatározására. Nagy gondot kell fordítani arra, hogy ezeket' a terveket a dol­gozók ne csak ismerjék, ha­nem tudják azt is. miképpen kell megvalósítani. Igen fon­tos, hogy a terveket, intéz­kedéseket a gyakorlatban is rendszeresen ellenőrizzék. A múlt év januárjában életbe lépett új Általános Bányászati Biztonsági Sza­bályzatot — mint elmondotta — több üzemnél nem ismerik még elég, jól, így az előírások megvalósítása is késik. A felügyelőség ennek ellenőrzé­sére is nagy gondot fordít. Alaposan elemzik az üzem­zavar-elhárítási terveket, azt, hogy valóban ismerik-e eze­ket a dolgozók. Különös gon­dot fordítanak a feltételezett veszély bel y zetek be n elrendelt gyakorlatokra, próbákra azért, hogy valóban minden dolgo­zó tudja, mi a teendője, kö­telessége a gyakorlatban is. Az előbbiekhez — hívta fel a figyelmet a hivatalvezető — még pénz sem kell. Más a helyzet a bányabiztonsági be­rendezésekkel, amelyeknek az ellenőrzése Szintén a fel­ügyelőség dolga. A vállala­tok. az üzemek külön terv szerint foglalkoznak ezek ál­landó fejlesztésével, korsze­rűsítésével . Meg szigorltot Iák az új munkahelyek termelés előtti ellenőrzését, csak akkor adnak engedélyt az indulás­hoz, ha minden feltétel elő­írás szerint megvan a biz­tonságos munkához. A nagy létszám és a rewsn- kahelyek veszélyessége miatt kiemelten foglalkoznak a Borsodi Szénbányákkal. Mint a hivatalvezető elmondotta, a múlt évben a bányaterek ál­lapota nem javult kellő mér­tékben. Ezért fokozni kell a fenntartási tevékenységet. Ugyanez a helyzet a szállító- pályákkal, a gépekkel és a berendezésekkel is. A folya­matos karbantartás, az el­használódott gépek, berende­zések pótlása elengedhetet­len. Más vállalatoknál, pél­dául az Es/.nkkőnél, az Or­szágos Érc- és Ásványbányák rudabányai és mádi műveinél is hasonló a helyzet, hogy 'Csák néhány példát említ­sünk. A bányaterek jelenlegi ál­lapotának következménye el­sősorban, hogy a munkásvé­delem, a biztonságos munka­végzés területén kevés a ja­vulás. Jellemző, hogy a múlt évben több mint száz mun­kahelyet, gépet, berendezést állítottak le egy műszaknál rövidebb időre. S csak akkor engedélyezték a termelőmun­ka újraindítását, ha a hibá­kat kijavították. Ezek az ese­tek általában szankciókat vonnak maguk után: szabály­sértési eljárást, pénzbünte­tést, nem egy esetben hely­színi bírságolást, A magyar bányáswtársada- lom — mondotta befejezésül Balázs Aladár — levonta a múlt évi sajnálatos bá'nvász- katasztrófák tanulságait. A keservesen megszerzett ta­pasztat a tokiöl nem mondha­tunk le. Ezek most már ». biztonságos rrrankavégsést, *; bányász. ,w. ember életéi: .szolgálják. Óra ver J8 rnn Zárszámadási előzetes • Az Mi s kéfszázniíllióio Kra sznok vajdára. a Csere­dét legtetejének hét kis tele­pülését, illetve azok halárát összefogó Bástya Termelőszó' Vetkeaetbe tartva, mindig eszembe jut egy országos szintű, főleg közgazdászokból álló fórum vagy húsz évvel ezelőtti vitája. Akoriban töb­ben is állították, hogy a leg­mostohább adottságú domb­vidékeken lehetetlen eredmé­nyesen, hatékonyan gazdál­kodni; luxus, felesleges pénz- pocsékolás az ilyen vidékek mezőgazdaságának bármi fé­le támogatása. Rendszerint a Krasznokvajda környéki pél­dákra, az itteni reménytelen helyzetre hivatkoztak. Évekkel ezelőtt, amikor már megalakult a környék hét kis tsz-ét egyesítő Bástya Termelőszövetkezet, s gaz­dálkodására az erőfeszítések, a támogatások ellenére az eredménytelenség, az elszegé­nyedés volt a jellemző, töb­ben is feltették a kérdést, hogy vajon nem volt-e iga­zuk azoknak, akik azt, taná­csolták, hogy mondjunk le e vidék mezőgazdasági áruter­meléséről ? Üt. évvel ezelőtt, amikor eléggé reménytelen helyzet­ben, teljesen új vezetést bíz­tak meg azzal, hogy próbál­jon elmozdulni a mélypont­ról, Nagy László, a Bástya Tsz akkoriban megválasztott elnöke határozottan mondott nemet .az ilyen „perspektí­vára”. Lelkesen fejtegette a kiút, a kibontakozás lehetősé­geit, de türelmet, . néhány ével kért ahhoz, hogy tények­kel, számokkal is bizonyít­hasson'. Akkoriban évente olyan 50 millió forint körül alakult a közös gazdaság ter­melési értéke, a nyereséget még a tervezéskor is nehéz volt „kihozni”, de ebből zár­számadásig rendszerint mér­leg- vagy legalábbis" alap­hiány lett. Az 1979-es gazdasági év elején volt az," hogy az új ve­zetés „időt” kért. Krasznok- vajdán az elképzeléseik he­lyességének bizonyítására. — Az első év még nagyon nehéz volt, a másodikban azonban már határozott vá­laszt tudtunk adni az addig kételkedőknek —- emlékezik £ az elnök. Az 1980-as év gaz­dálkodását már 7 milliós, a következőt 7,3 milliós, az 1982- es évet fjedig 12 milliós nyereséggel zártuk. És rrúnd­, ezt úgy értük el, hogy az adottságaink nem javultak, a szabályozók változása pedig arra késztetett, hogy egyre több tartalékot mozgósítsunk. Évről évre jóval nagyobb termelési érték elérésével, egyre szigorúbb költséggaz­dálkodással tudjuk a szüksé­ges nyereséget biztosítani. Öt évvel ezelőtt nem egészen 50 millió forint, volt gazdasá­gunk termelési értéke, most pedig az 1983-as év zárszám­adásán már 200 millió ter­melésről bes zélhe tü n k. — Zárszámadási ..előzetes­ként” mit mondhatna el az 1983- as év gazdálkodásának tapasztalatairól? — Ami a nyereséget illeti, egyelőre apnyit, hogy a ter­vezettet a nehezebb körül­mények, az aszály, a gyümöl­csöst ért viharkár és egyéb „rontó” tényezők ellenére el­érjük. Azt azonban okvetle­nül meg kell említeni, hogy míg az előző évben a nyereség nagyobbik része származott az alaptevékenységből, most már fordított, a helyzet. Azaz a megerősödött ipari és szol­gáltató tevékenység biztosít­ja a szükséges nyereség 05— 70 százalékát — Az aszályos évet ennyi-, re megsínylette az alaptevé­kenység? — Nem erről Van szó — válaszolja az elnök. — Mind a növénytermesztésünk, mind az állattenyésztésünk fejlő­dött. Különösen a növényter­mesztés eredményei bizonyít­ják, hogy mennyit változott gazdálkodásunk színvonala. A kedvezőtlen idő janis elle­nére, a mi vidékünkön, ahol sokan a 40 mázsás átlagter­mést is merész tervezésnek tartották, 247 hektár átlagá­ban kukoricából 68,8 mázsás átlagtermést értünk el. Búzá­ból a tervezettnél 5, napra­forgóból 1,8, vörösheréfoől 29 mázsával takarítottunk be többet hektáronként, de nem kell szégyenkeznünk a lucer­na 57 mázsás és a silókuko­rica 202 mázsás hektáronkén­ti átlagáért sem. Összességé­ben több mint 6,5 millió pluszt, hozott a növényter­mesztés. Ugyanakkor azon­ban a gyümölcstermelési ágazat., ezen belül az 55 hek­táros almás tavalyi rendkí­vüli gyenge eredménye, amit elsősorban a viharkárok és gyenge értékesítési lehetősé­gek okoztak, elvisznek né­hány milliót a nyereségből. — Az elmúlt nehéz eszten­dő rendkívül fontos eredmé­nyének tartjuk, hogy sikerült jól alapozni az idei évet., A búza vetésterületét például közel 100 hektárral növeltük, az előző éveknél jobb a ta­karmánymérlegünk, nőtt az állatállományunk. A háztáji különböző takarmány igénye­it is sikerült kielégítenünk, s nem véletlen, hogy több, mint egymillió forinttal nőit a háztáji áruértékesítése w. Védé Aczél György áladja Kövér tászló tanácselnöknek az Elnöki la* nács oklevelét Szerencs várossá nyilvánításáról (Folytatás az 1. oldalról) figyelmességgel, az ember­séggel, es nem érezheti jól magát addig senki, amíg a másiknak rossz. Jobban kell figyelnünk egymásig. Az em­berek tudják, tudniuk kell, hogy az egyén és a nemzet boldogulása szorosan össze­fonódik. A szocializmus egyik élte­tője az egyének önálló te­vékenysége a közösségért, s a közösség közös tevékeny­sége, gondoskodó odafigye­lése az egyenre. A városia­sodás jobb emberi kapcso­latokat is jelent. Az in la­kók élete — mondotta vé­gezetül Aczél György — függ a város fejlődésétől, a város fejlődése pedig össze­függ az ország fejlődésével, az épülő szocializmussal. Azoknak, akik ma élnek e városban, úgy kel! makacs hűséggel sáfárkodniuk a yá- rossáléltel, hogy a harmadik évezred lakosainak is el­mondhassák: megtették a magukét! Ehhez kívánt jó­kedvű, alkotó ‘ életet Sze­rencs' város minden polgá­rának Aczél György. Az ünnepi beszéd elhang­zása után nagy taps közepet­te nyújtotta át Aczél György az Elnöki Tanács várossá nyilvánítást. igazoló díszok­levelét Kövér Lászlónak, a városi tanács elnökének. A bensőséges ünnepi aktus után Török László, a pártbi­zottság első titkára, a helyi part-, állami és tömegszer­vezetek nevében köszöntötte a tanácsülés résztvevőit. Tu­datában vagyunk annak — mondotta —, hogy csak rang­ba« lett 11000» Saemeocs. A jövőben nssgyvm sokat kell termi azért, hogy igazi vtinv- sá váljon e település; hegy­lakói városi módon gondol­kodjanak, dolgozzanak, élje­nek. s mindennapi életükben erre törekedjenek. Összefo­gásra, fegyelmezett cselek­vésre és alkotómunkára van szükség, hogy polgárai jól erezzék magukat — mondot­ta —, majd vázolta azokat a követelményeket és elváráso­kat, amelyek a jövőben meg­határozzák a helyi irányítási szervek és testületek munká­ját. Ko rács György, a Szerencsi Édesipari Vállalat igazgató­ja a gazdálkodó szervek és intézmények, Nánássy Mik­lós, a Tiszalúci nagyközségi Tanács elnöke a város körze­tébe tartozó községek nevé­ben köszöntötte a« ünnepi tanácsülést. Végeaettil Kt&vér Láeoéő * vörös lest íifelei és lűnsudnl- mn nevében köswoaletet mon­dott a bizalomért, a megtisz­teltetésért. majd szólt a vá­rosépítés es -fejlesztés tervei­ről. feladatairól, amelyek megvalósításához az egész lakosság önzetlen összefogá­sát és tenni akarását kérte. Az ünnepség a ■ .Szózat hangjaival ért véget. * Aczél György, és a kísére­tében levő megyei vezetők — Grósz Károly és dr. Ladányi József — a tanácsülést köve­tően hosszasan elbeszélgettek a város vezetőivel, a jelenle­vő szerencsiekkel. Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára, a délutáni órákban visszautazott a fő­városba. (Cs. A.—n. 14 fiz ümsnps tanácsülés résrtvevS Fejlesztik a műanyagok feldolgozását A vegyipar 1984. évi terve A vegyipari ágazat az ipar átlagánál valamivel gyorsabb ütemben fejlődik, termelése ebben az évben két százalék­kal, szocialista exportja 10— 11, konvertibilis elszámolású kivitele pedig 5—6 százalék­kal bővül. Dinamikusan nő a szerves és szervetlen vegyipa­ri, a gyógyszeripari és a műanyagipari termékek ki­vitele, valamint a vegyiszál export. Fokozódik a kivitel a gumifélékből, kőolajszárma­zékokból és a kozmetikumok­ból is. 1984-ben a vegyipari ágazat egyik legfontosabb célkitűzé­se: a műanyagfeldolgozás na­gyobb arányú fejlesztése. Az ehhez szükséges alapanyag­gyártó kapacitás — pm, po­lietilén, polipropilén — a petrolkémiái központi fejlesz­tési program részeként az el­múlt években létrejött, ezzel - program 1983-ban befejező­dött. Ezentúl a feldolgozó ipar modernizálására fordítják erőiket a vállalatok. A gaz­daságosságot és a minőséget javító feladatokat kell meg- oldaniok. így' például szá­mos üzemben a hulladékhasz­nosítást segítő technológiá­kat szerelnek fel. Üj eljárá­sok alkalmazásával a feldol­gozás során használt oldó­szert regenerálnak, majd új­ra hasznosítanak. A pvc-cső- gyállásban olyan méretrend- szert alakítanak ki. amely le­hetővé teszi az anyagfelhasz­nálás csökkentését. Az idén folytatják a gyógy­szer-, a növényvQdőszei - és az intermedier-c,vártás fej­lesztését. Bővítik a növény-' védőszer-termelőkapacitáso­kat; teljeskörűen igyekeznek kielégíteni a mezőgazdaság igényeit. Fontos feladat, a magyar—szovjet agrokémiai egyezményben vállalt köte’e zettségek teljesítése is. A mű­trágyagyártásban javítják a szúperfoszfát termelőkapaci­tások kihasználását, ezzel mérsékelhetik a drága fosz- forműtrágya behozatalát. Le­hetőség van a korábbinál több első Osztályú nitrogénműtrá­gya előállítására is. A termék külpiaci versenyképességét csomagolás színvonalának javításával is fokozni akar­ják.

Next

/
Oldalképek
Tartalom