Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-12 / 9. szám
ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 T984. Január 12., csütörtök Fiimlevél Hanyatt-homlok Egy kocka a filmből: a körözési plakáton a főszereplő író, akit Kern András alakít. f Vajon kaphat-e oapja- | inkban Budapesten egy élő I magyar író, akit ráadásul | Deák Ferencnek hívnak, ( akárcsak hajdan a haza böl- | eset, munkássága elismeré- | séül Ovidon-díjat, amikor ez I a márkanév tulajdonképpen | egy fogamzásgátló szert takar, s előfordulhat-e, hogy miközben úszik a dicsőségben és boldogságban, koholt vád alapján — az elkövetés idején még nem is élt! — letartóztassák és roppant kál- ( váriakkal terhes utat járjon I be? ; Már a film indulása is ér- ; zékelteti, itt egy író csapongó fantáziája dolgozik; álomképei, valóságos, megélt élményei, sok áttétellel kapott ismeretei, tapasztalatai, feltételezései mosódnak egybe, lehetetlen, teljesen valószínűtlen dolgok történnek meg vele, mint sokunkkal álmunkban, és a lazán összefüggő történésrészecskékből, azok több oldalú körüljárásával, vagy csak éppen pillanatnyi felvillanásával egy fiatal író nyomasztó lidércálma bontakozik ki a néző előtt, szorongásokkal teli élete vázolódik fel, s mai fenyegetettségéből visz- szavált egy olyan korábbi időszak rettegésteli világába, amit nem is ismerhetett, csak génjeiben átörökölne hordozhat magában tudat alatt. S amikor csapzottan felébred, íme, a nagy poén: az álombéli rettenet folytatódik, mert a sejtjeinkben, idegeinkben hordott félelmektől, öröklött szorongásoktól nehéz, vagy nem is lehet elszakadni. Nagyjából ez lenne a történeti szála a mától látható Hanyatt-homlok című új magyar filmnek, ha egyáltalán a filmeket el lehetne mesélni. A filmeket látni kell, s különösképpen elmesélhe- tetlen, suta egy olyan filmnek leírt története, amely egy ember félelmeit, szorongásait kívánja megjeleníteni a legkülönfélébb látványeszközökkel, hihető és teljesen valószínűtlen eseménysorok egymásba úsztatásával, jelenetek meghökkentő egymásutánjával, meglepő vágásokkal, a realitás és irrealitás olyan keverésével, amilyennel valóban csak álmunkban találkozhatunk. Ilyesihire vállalkozott ez a film, amely Vámos Miklós azonos , című kisregényére, illetve az abból írt forgatókönyvre épül, s amelyet Révész György rendezett. Révész eléggé konzekvensen ragaszkodik filmrendezéseiben az irodalmi művekből született forgatókönyvekhez és nem idegen tőle a hasonló jellegű. szürrealista elemekben sem szűkölködő művek mozgóképpé fogalmazása. Elég talán, ha Goda Gábor Volt egyszer egy családjának, vagy Karinthy Frigyes halhatatlan .remekművének, az Utazás a koponyám körül-nek Révész alkotta filmváltozataira utalok. Nem párhuzamot kívánok feiáüítam Kariwtby Frigyes és Vámos Miklós kó- wíí, óe «assadhatestoa,. tag? a fiatal kortárs író regénye sok tekintetben rokona Karinthy világhírű Utazásának, s így a filmrendező hasonló eszközökkel operálhatott. Az író, aki — mint a filmbeii Deák Ferenc, akiben, őt kell sejteni — 1950-ben született, s bizonyára kreált hőséhez hasonlóan hordozza öröklött génjeiben' a fasiszta üldöztetéseknek az ő születése előtti roppant borzalmait, amelyeknek fel-felbukkanó emlékeitől nem tud -szabadulni, ugyanakkor gondolataiban jelen van az a képzet is, miszerint Lev Tolsztoj elismerően olvassa az ő műveit; de ott vannak és főszerepet játszanak azok a kegyetlen, embertelen eljárások is, amelyek kisgyerek korában esetleg környezetében megestek. Nehéz és mélyen elgondolkoztató film a Hanyatt- homlok, noha tele van derűt fakasztó szituációkkal és egészében maga az egész, a mozaikokból összeálló történés, az írói álombéli vízió is megnevettet, mert már ki tudjuk nevetni a. múlt sok keservét is; nemkülönben nevetésx-e ingerel, s egyben azonnal le is. hervasztja mosolyunkat a záró poén. Író, rendező, nemkülönben Szé- csónyi Ferenc operatőr kitűnően bánik a realitás és irrealitás keverésével, érdemes hát a nézőnek a fűmmel együtt gondolkodni, irreális vonulatait is követni, mert egészében emlékezetes élményt kínál azoknak a nézőknek, akik fogékonyak az ilyenfajta filmekre, művekre, nem a kerek sztorit keresik, hanem a képsorok mögül sugárzó tartalmat. Aki valamilyen szép' kerek dolgot vár, csalódik — ha egyáltalán megnézi —, de egy sajátosabb érdeklődésű közönségréteg ne mulassza el megtekinteni. A főszerepben Kern András remekel, mellette hatalmas színész- gárda vonul fel kiscbb-na- gyobb szerepekben; többek között megemlítendő Hernádi Judit, Tarján Györgyi, Major Tamás. Zajos közönségsikerre aligha számíthat a Hanyatt-homlok, de érték. * A hét további új bemutatója a Kína-szindróma című amerikai film, James Bridges rendezése, amelyről előzetes tájékoztatásként elmondható, hogy egy tévériporternőről szól, aki egy atomerőműről szóló film forgatása közben egy váratlan üzemzavar tanúja lesz,’ s az általa készített filmfelvétel kompromittáló lehet. A film főszereplői Jane Fonda, Jack Lemmon és Michael Dougr las. — Ugyancsak látható e héten a korábban említett Vabank című lengyel krimi, a Bockerer című osztrák történelmi dráma; és akik elmulasztották, 12-én és 13-án a hejőcsabai Petőfi moziban — a műsorfüzet ígérete szerint — megnézhetik a Jób tázardása című magyar f8- MOt *K. jfaBrJiTfc MfjjttQ* Éppen egy hónappal ezelőtt; volt a miskolci rádió fórum- műsora a Miskolci Nemzeti Színházról. Ott is, s később is felvetődött az az igény, hogy a színház művészei az intézmény falain kívül is találkozzanak közönségükkel. Nem muszáj —' fogalmazódott meg — mindig fővárosi művészeket hívni ... Nos, jelenleg úgy tűnik, valami megmozdul: a tervek és elképzelések szeri nt a Miskolci Nemzeti Színház művészei pódiumműsorok bemutatására készülnek Miskolcon és a megye más településein. Az első találkozási alkalom „az ötlet és a befogadók" között január lö-ra tevődött. A jövő hét hétfőjén, este Miskolcon, az Avas-szálló presz- 'szójában Tímár Éva és Kört- vélyessy Zsolt mutatja be műsorát, este 8 órától. A további menetrendről időben tájékoztatjuk az érdeklődőket. * Építkezésen Mezey István rajza Iskola a városkörnyéken Alsózsolcai mindennapok bem dolgozók általános iskoMost, hogy megint zorcio- nabbra fordul az időjárás, talán megint nekiveselkednek a jégpálya készítésének az alsózsolcai 1-es számú Általános Iskolában. Decemberben egyszer már — több napos munkával — elkészült a koripálya, de csak rövid ideig élvezhették a gyerekek az iskolaépület ölelte udvaron a korcsolyázás örömét. Mire a téli szünet beköszöntött, a tócsává olvadt jégpályát ^beszippantotta” a föld. Sebaj, legyintettek rá az iskolában, amint lehet, újra megcsináljuk. Legyen a gyerekeknek! S mert az ellentétek a legszemléletesebbek, az elmúlt nyárra fordították a szót, a napközire, amibe belefért az úszás- oktatás is, a községben levő nyitott medencében. A nyári napközi dolgáról egyébként a® igazgatónő, Va- szil Tibor né is szót ejtett. A betongyáriaknál fogalmazódott meg a kérés, az ott dolgozó szülők feszegették, jó lenne nyáridőben is felügyelet alatt tudni a gyerekeket. Alsózsolca Miskolc vonzáskörzetébe tartozik — a felügyeletet például a város szakfelügyelői gárdája gyakorolja, de erről majd később —, de az mégiscsak" fárasztó lett volna, ha innen' is a miskolci nyári napközikbe srtaztatták vote® az iskolásokat. Közös erővel így csináltak helyben napközit, s ha szükség lesz rá, a jövőben is módját lelik az ilyenfajta szervezett foglalkoztatásnak. Az alsózsolcai 1-es ben egyébként nemcsak a nyári napközi ürügyén, dolgoztak jól együtt a pedagógusok az üzemekkel. A kapcsolatoknak régi és jó a hagyománya, akár a gyerekek táboroztatásáról van szó — sokszor segítik ki autóbusszal is a táborozni igyekvő diákokat —, akár a nevelésben való együttmunkálkodásról vau szó. Mert igaz, ami igaz, jói jön a busz is, meg a brigádsegítség is, ha javítani kell valamit, de érméi már messzebb tartanaik. Amikor például tavaly nyílt napot tartottak az iskolában — először, mert korábban nem volt gyakorlat, bevett szokás —, némi túlzással a fél betongyár kivonult. Részint mert a szülők közül sokan ott dolgoznak, részint, mert jöttek kíváncsiságból olyanok is, akik »hivatalból” is érdeklődnek az iskola iránt, bár szülőként nincsenek kapcsolatban vele. Azután azt is természetesnek veszik, hogy patronálják az úttörőmozgalmat. A legjobb sza&Hwmteá- sofc, a veteránok nem egyszer ütl ek már le beszélgetni a gyerekekkel. De a kapcsolattartásra nemcsak a gyerekek miatt van szükség. Éveken át működött a gyáriája, s ez most is megvan, csak éppen az iskolaépületben. Igaz, nemcsak a felnőttkort átlépettek járnak az esti iskolába. „Egy kicsit megesszük a saját felmentéseinket” — mondja az igazgatónő. Iskolakötelesek is vannak egy páran. De hát ezért is szervezik ezt a formát helyben, mert így biztosabban eljönnek. Ha pedig már túlkorossá válik a tanuló, vagy más ok miatt kénysze- * rülnek felmenteni a normál iskolalátogatás alól, biztosabban eljön ide, mintha Miskolcra kellene bejárnia. Az anyaiskolával persze tartják a kapcsolatot, a dolgozók általános iskolájától egyébként is nagyon sok segítséget kapnak, és —. óik mondják — a gyáriak figyelme is kíséri ezt a munkát. Volt rá példa, hogy a felnőtt fejjel tanulóikat a KISZ-tit- kár hozta át az üzemből. Persze nemcsak a betongyáriakkal van kapcsolatuk, de talán ez a legelőbb. A Beton- és Vasbetonipari Művek szervezte évek hosszú során át a „tanulóikat” az esti iskolába — s a figyelem most is érezhető náluk. Egy ssfccw* életéhes: ezek a dolgok ® hozzá tartoznak. Nem mindegy — milyen a hátterük, s milyen a kapcsod latuk azzal a közeggel, amelyH ben dolgoznak. Alsózsolca Miskolc vonzáskörzetébe tartozik, s ez sajátos helyzetet teremt. Szakmai felügyeleti szempontjából a városi tanács szakfelügyelői segítik munkájukat, az iskola pedig a helybeli tanácsé. Az utóbbi időben igazán jó „gazda” v mindegyik. Igaz, az 1-es mindig kiémelt iskola volt, amíg a miskolci járás létezett, úgyhogy az objektív és szubjektív feltételekkel nem volt baj. S amire lehetőség van, azt most is biztosítja a helybeli tanács. Nemcsak anyagiakban, amikor például tavaly tavasszal a család és az iskola kapcsolata volt a nevelési értekezlet témája, a tanács elnöke is szót kért a beszélgetésen. Zsíros Jánosné igazgatóhelyettes — tősgyökeres községbeli — azt mondja, ennek ellenére nyertek azzal, hogy Miskolchoz is tartoznak. Mert így a városi továbbképzésben vehetnek részt, s egy erősebb mezőnyben mérhetik magukat. Ami örömükre szolgál — a megméretésben nem maradnak alul. Sem a versenyeken, ser« egyébként. Mondják, ennek az is oka lehet, hogy mértékadónk az alsózsolcai osztályzatok Is". Idén 59 nyolcadikost bocsátanak ki —szinte mindenki továbbtanul. A legtöbben persze szakmunkásképzőbe igyekeznek, de gimnáziumba, szakközépiskolába is jó páran. Tavaly pedig minden gimnáziumba jelentkezőjüket felvettek, még azt is, aki tagozatra jelentkezett. Ezzel idén is elégedettek lennének. Csutoráé Annamária Emi® egy magyar paÉáiip Hatvanesztendős . lenne ma, január 12-én Nagy (Klein) Ilona, ha negyven esztendővel ezelőtt a boszniai harcok idején nem gyilkolják meg a fasiszták. Olaszliszkán született, apja pék volt. Pesten lett varrónő, itt ismerkedett meg a munkásmozgalommal is. Tizenhat esztendős korában lett tagja a szabó-szakszervezetnek, illetve az ifjúsági csoportnak. Akkoriban az ifik a gödi Fészekbe jártak sportolni, szemináriumot hallgatni. Kirándultak, s közben beszélgettek. Tudták-e, vagy sem, de a patrónusuk rendszerint egy-egy illegális kommunista volt. Így lett azután szinte törvényszerű, hogy a szabó ifik is részt vettek az 1941—42-es antifasiszta tüntetéseken. Az illegális kommunista pártot nagymértékben gyengítette az 1942-es lebukási hullám. A hétszáz letartóztatott helyére új emberek álltak, bizonyítván, ' hogy a rendőrségnek nem sikerült megbénítania a kommunista pártot. így lett Klein Ilona illegális lapterjesztő, röpcédulaszóró és jelszó-festő. Nehéz, veszélyes munka volt ez, senkinek sem volt szabad sejteni, hogy hol. merre járnak, mit terveznek és tesznek éjszakai akcióik során. így érkezett el 1943 nyara. A párttól azt az utasítást kapták, hogy várjanak türelmesen, míg felső kapcsolatuk jelentkezik, addig semmilyen akciót ne hajtsanak végre. Klein Ilona és barátai azonban nem tudtak tehetetlenül várni. Akkor már kapcsolatban álltak a jugoszláv kommuróstá kbai. lm ten már csak szervezés kérdése volt, hogy hogyan és mikor jutnak el Jugoszláviába, az ottani Petőfi zászlóaljba. Megkezdődött a legmegbízhatóbbak kiválogatása és a felkészülés. 1943. január 30-án indult el a csoport a határon túlra. Tizenegyen voltak, hat lány és öt fiú. Név szerint: Cigler Klára, Nagy (Klein) Ilona, Pál Klára, Vass Jolán, Vass Gitta, Ti- pold Katalin, Berán Iván, Fehér Sándor, Hengl Lajos, Hegedűs Pál és Vári József. Úgy tervezték, hogy amint arra módjuk lesz, hazatérnek és újra itthon harcolnak majd a fasizmus ellen. A Petőfi zászlóaljat csak több hónappal később érték el, majd egy hónap múltán más alakulathoz kerültek, hazatérni nedir lehetett az erős német határőrizet miatt. így a tizenegy magyar fiatal a továbbiakban is a boszniai partizánok oldalán harcolt. 1944 elején a német Balkán hadsereg megindította a 7. offenzívat. A tavaszi boszniai visszavonulásban Nagy (Klein) Ilona két szerb partizánnal ment felderítésbe. Tűzharcba kerültek a németekkel. A magyar lány — miközben halálosan sebesült parancsnokán igyekezett segíteni —, maga is három lövést kapott. A németek mindkettőjüket megkínozták, megcsonkították, majd sorsukra hagyták Őket. A partizánegység már csak holttestüket találta meg a harc helyén. Nagy (Klein) Ilonát 1944 áprilisában a jugoszláviai Rácsán temették el. Húsz- esztendős volt R. J.
