Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-13 / 293. szám
ESZAJC-MAGYARORSZÁG 4 1983. december 13., kedd A képernyő előtt Si A piac — Sárospatak kétszer Alighanem az utóbbi hónapok legizgalmasabb hazai tévéfilmjét láthattuk szerdán este. A piac a krimik izgal- masságával láncolt a képernyő elé, a fordulatos történet nemcsak lekötött, hanem a belőle kirajzolódó képpel, társadalmunk egy burjánzó kinövésének, vadhajtásának őszinte bemutatásával felháborított, arra késztetett, hogy azonosuljunk az O. Szabó István megszemélyesítette Barival, aki naiv ártatlansággal keveredik ennek a maffiának a karmai közé, de nem tudja elfogadni azt akkor sem, ha jól megfizetik különös szolgálatait. Minket, nézőket, akik döntő többségben a piacon vásárlók vagyunk, nem fizet meg »senki, hanem mi fizetjük meg a gyümölcs- és zöldségárakban a látott machinációkat, tőlünk gyűlnek össze a bankók a Gyula bácsikhoz, a büféirodának álcázott maffia-alközpontba, ahol kétezer tojás leszámlázása nem tétel, ha egy újabb verebet lehet vele fogni. Ijesztő a kép, amit ez a film felrajzolt. Beszéltem nézővel, aki nem akarta elhinni, hogy ez valóságra épülhetett. A szerző, László-Bencsik Sándor, a korábban nagy sikerű Történelem alulnézetben írója, mint említett művénél, most is személyes tapasztalatokra építette művét. Hónapokig dolgozott Barihoz hasonlóan a Bosnyák téri nagypiacon, együtt élt a különböző érdekközösségekbe beszervezett rakodókkal, a piac egyéb embereivel. (Sok-sok kilométernyi titokban felvett magnófelvétel született a piac igazi életéről.) Tapasztalataira építette írását, amely aztán Horváth Péter forgatókönyve és Marosi Gyula dramaturgi közreműködése nyomán Mihályfy Sándor rendezésében vált izgalmas, feszült drámai töltésű, jogosan felháborító mondandót hordozó tévéfilmmé. — Létezett-e, létezik-e Bari, nem érdekes. Az ő figurája arra kell, hogy legyen egy központi alak, akinek szemével láttatják az alkotók a piaci • világot, legyen egyetlen ember, aki kívül áll az összefonódáson, a gyakorlatilag minket, a vásárlókat megkárosító, az árakat rafináltan felhajtó bűnszövetkezeten, amellyel szemben — úgy látszik — tehetetlen a hatósági felügyelet, mert emberei részben megvesztegethetők, részben — ha keményebben próbálnak fellépni —, elsöpörhetők az útból, akár bűncselekmény árán is. Barit, mert nem tudott és nem is akart a maffia játékszere, meg a főnökasszony selyemfiúja lenni, egykönnyen félreseperte az útból a más vadászterületet választó bűnszövetkezet, a sokat tudó Gyula bácsit is valahová messzi vidéki lerakatra helyezték, ám a film utolsó kockáin a szennyet elmosó úttisztító autó jelképe mégis hamis, kicsit önáltató, mert a rohadt zöldséget elmossa a vizsugár, utána tisztább az aszfalt, de Vak Náci, Zsófi asz- szony, Szigfrid úr és a többiek, meg az őket kiszolgálók aiserehada marad akkor is, ha működési területüket változtatják. Legfeljebb most ott verik fel ők az árakat, itt pedig egy másik maffia gondoskodik róla, hogy munka nélkül, szervezett spekulációval, megvásárolt, lekötelezett kisemberek segítségével tovább dráguljon a gyümölcs, a zöldség, vagyonok szülessenek az egyik oldalon és elégedetlenség a másikon. — Döbbenetes erejű a kép, amit A piac elénk állított és hitelességét mindnyájunk piaci tapasztalatai is alátámaszthatják. Ami a drámai megvalósulást illeti, némi egyenetlenséggel ugyan, de mindvégig magas szinten szolgálta, hogy a mondandó ne csak eljusson hozzánk, hanem hasson is, még ha éttől a másnapi és a jövő heti és havi piacokon nem is változik semmi. A sok-sok szerepig közül kiemelendő a már említett O. Szabó Istvánon kívül Normák István (Gyula bácsi), Kálmán György (Vak Náci), Kovács Mária (Zsófika), a piaci emberek közül Kun Vilmos, Polgár Géza, valamint öze Lajos (piacfelügyelő). — Egészében: emlékezetes mű született. Ilyen, a mindennapjainkat ennyire érintő tévéalkotásokból kellene több a képernyőre. * Sárospatak kétszer is szerepelt e héten a képernyőn. A háromrészes Egy iskola története sorozatban a Sárospatakról szóló adások első darabját, A Bodrog-parti Athén címmel láthattuk; dr. Vjszászy Kálmán professzor avatott és élvezetes előadásában ismerhette meg a néző a több mint 450 éves ősi pataki tanintézetet, felkeltve egyben a jogos érdeklődést a további folytatások iránt. Másik alkalommal, egy nappal később az „Es mégis mozog a Föld” című Jókai-vetélkedöműsorban szerepeltek a sárospatakiak. Sajnos, ez a vetélkedő nem valami izgalmas, s nem is valami nagyon magas színvonalú, inkább a tíz-tizenöt év előtti hasonló versengések erőtlen feltámasztás! kísérletének tűnik. A patakiak nem is jutottak tovább. Nem baj. * Megkezdődött az özvegy és leánya című, Kemény Zsig- mond regénye nyomán készült, négyrészes tévéfilm adása. Várjunk a minősítéssel egy kicsit. Egyelőre ennyit lehet tenni... 1 , Benedek Miklós Emlékülés, emlékkiállítás Színház és pvetidés Újhelyen A mai Bolyai utcában, a volt szlovák iskola mellett állt az az épület, amelyben 100 évvel ezelőtt megnyitották Sátoraljaújhely színházát. Az évforduló tiszteletére emlékülést rendeztek tegnap a városi tanács dísztermében. Természetesen a''száz esztendővel ezelőtti újhelyi színház nem rendelkezett önálló társulattal, „mozgószínház” volt, abban az értelemben, hogy különböző társulatok, színházi együttesek jártait oda, „táboroztak le” egy időre és mutatták be produkcióikat. 1027-ben épült meg a jelenlegi művelődési központ épülete, akkor költözött ide a színház is. Ezekről az eseményekről is szó esett a tegnap délutáni emlékülésen, Daragó Ferencnek, a városi tanács művelődésügyi osztálya vezetőjének megnyitójában. Ezt követően hár om előadást hallgathattak meg a résztvevők: dr. Hőgye István Sátoraljaújhely és Zemplén művelődése (1867—1918); Fehér Jós zsef Sátoraljaújhely és Zemplén művelődése 1918 után; dr. Csorba Csaba Történeti kutatás Sátoraljaújhelyen és Zemplénben címmel tartott előadást az emlékülésen. A tegnapi esemény résztvevői megtekintették azt a művelődéstörténeti emlék- kiállítást, amelyet a sátoraljaújhelyi levéltárban rendeztek, s ami a közönség előtt is nyitva áll. Vassrely-fcépek Szerencsen Hatalmas közönséget vonzott, igen nagy sikert aratott két évvel ezelőtt Szerencsen, az Édesipari Vállalat Művelődési Házában megrendezett Vasarely-kiállítás. E tájon először láthatták az érdeklődök az eredeti képeket. A Budapesten élő Csepel Tibor magángyűjteményéből bocsátotta a képeket a szerencsiek rendelkezésére, sok ezer látogató örömére. (Ez a kiállítás később Miskolcon is látható volt.) Csepei Tibor most ú jabb 50 Vasarely-alkotást hoz Szerencsre, a bemutató helye ezúttal is az Édesipari Vállalat Művelődési Házának nagyterme. A kiállítás megnyitója december 14-én, szerdán délután 5 órakor lesz, Csepei Tibor vetítettképes tárlatvezetés ével. Közreműködik Grosz Margit és a Hawaii együttes. ,A bizonyára sokakat érdeklő bemutató december 21-ig látogatható, naponta 8 —12 és 13—17 óra között. A család szerepéről Ózdon i A családról, annak szerepéről, funkcióiról tartott előadást tegnap Özdon Turgonyi Júlia, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökségének tagja az Özdi városi-járási Pártbizottságon. Több mint száz szövetkezeti nőbizottsági elnök, titkár, a vár«» és a járás párt- és társadalmi szervezeteinek aktivistái vettek részt az előadáson és az azt követő vitán. Ma, Magyarország lakosságának 83 százaléka, 3 millió 28 ezer családban él. Napjaink egyik legalapve- tiárw kértem, hogy a család hogyan hat a következő generációk nevelésére. A család állandóan változik; a három-négy generációt magába foglaló családot felváltotta’napjaink kis családjellege, ahol a szülők és a gyermek mellett már kevés esetbej} jut hely a nagyszülőknek. A felnőtt lakosság 65 százaléka házasságban él. és bár magas a válások száma, nőtt az újraházasodók száma is. A család olyan biológiai és társadalmi közösség, amelyet meghatároz a társadalom fejlettsége, a* egészségügy lelté te lr rendszere és az érkölesi felfogás. A gyermek nevelésében a család nevelő hatása például semmivel sem pótolható. A vita résztvevői szóltak a társadalmi kontroll változásának kérdéseiről, a fiatalkori devianciáról, a nyitottabb család lehetőségeiről. Olyan családgondozói hálózat kialakítására lenne szükség, amelyik nemcsak a „beteg” családokra koncentrálja segítségét — mondotta többek között zárszavában Turgonyi Júlia. (Folytatás az 1. oldalról) követelmények és a valóság, a társadalomban észlelt jelenségek között. A marxizmus — mondotta — nemcsak •Á világ megismerésének filozófiája, hanem cselekvő humanizmus is. Az olyan, sok évezredes tapasztalatokon alapuló erkölcsi normák, mint a szülő, a nép, a haza iránti tisztelet és szeretet, a barátság, a szerelem, a tisztesség, a becsület — ma is érvényesek. — Különösen fontosnak tartom, hogy az iskola — és benne az úttörő- mozgalom is — ezt a humánus etikát tegye magáévá, ezeket az értékeket terjesz- sze, ezeknek szerezzen érvényt a gyermekek — és amennyire lehet — a család és a külső társadalom körében — mondotta végül. Szavaznak a konferencia küldöttei. A tanácskozás vitája Merez Róbertné, Baranya megyei küldött a községekben, aprófalvakban folyó úttörőmozgalmi munkáról, a bejáró tanulók gondjairól, a szülőhelyhez való kötődést erősítő programokról szólt. Nagygyörgy László, Komárom megyei küldött a KISZ- és az úttörőmunka kapcsolatáról, a gyermek- mpzgalom több játékos programmal való bővítéséről, a pártoló tagság tevékenységéről beszélt. , Fodor Lászlómé, Bács-Kis- kun megyei küldött az úttörőházak munkájának tapasztalatcseréjéről, az intézményekben folyó mozgalmi munkáról, a meghosszabbított szabad idő tartalmas eltöltésének kérdéséről szólt. Holt Magdolna, Veszprém megyei küldött az úttörőmozgalom és az iskola együttműködéséről, a mozgalom új törekvéseiről, valamint az útitörővezetői munka különböző kérdéseiről beszélt. Takács Miklós, Tolna megyei küldött a pedagógusok úttörőmozgalmi munkájának tervszerű irányításáról szóit, a mozgalmi munka segítésének különféle formáit, módszereit elemezte. A tanácskozás szünetében a konferencia küldöttei és meghívott vendégei kézjegyükkel látták jel az Országos Béketanács felhívását. A több mint 1 millió 300 ezer pajtást tömörítő ma- 'gyar gyermekmozgalom vezetői és a mozgalommal kapcsolatot tartó társadalmi szervek képviselői ily módon is hitet tettek a világbéke megőrzése, a nemzetközi feszültség enyhítése mellett. Az úttörővezetők VIII. országos konferenciája szerkesztő bizottságának jelentését Málnámé Kozma Erzsébet, a MUSZ országos tanácsának titkára terjesztette a tanácskozás elé. Egyebek között elmondotta, hogy a konferencián a- plenáris és a szekcióüléseién, valamint írásban összesen 183 küldött és meghívott nyilvánított véleményt. A szerkesztő bizottság rendszerezte és feldoléozta a beérkezett javaslatokat. Bejelentette és örömmel üdvözölte az Országos Testnevelési és Sporthivatal kezdeményezését, amely szerint a „jó tanuló — jó sportoló” mozgalmat kiterjesztik az úttörőmozgalomra is. A tanácskozás küldöttei a szerkesztő bizottság jelentését egyhangúlag elfogadták. Márkné Ettlinger Zsuzsa, Győi-Sopron megyei küldött az úttörőcsapatok szervezeti rendjéről,, az azonos érdeklődésű közösségeken alapuló szakra j rendszer előnyeiről beszélt. Agárdi Sándor, Szabolcs- Szatmár megyei küldött a mozgalomnak a környezetés a természetvédelmi munkában vállalt feladatait hangsúlyozta. Horváth Ferenc, Borsod- Abaúj-Zemplén megyei küldött, a sárospataki Come- nius Tanítóképző Főiskola adjunktusa, a pedagógusképző intézmények felkészítő munkájának tapasztalatairól, a pályakezdők gondjairól, a főiskolák nevelő szerepéről szólt. Elmondotta, hogy a sárospataki főiskolán tanuló pedagógusjelöltek tanulmányaik kezdetétől fogva aktív részesei az úttörőmozgalmi munkának. Kisdobos és úttörővezetői gyakorlatokon vesznek részt, az elmeiéit ismeretek megszerzése mellett a város és régió lehetőségeit kihasználva, igyekeznek olyan indíttatást adni a főiskolásoknak, hogy a későbbiekben ne csak hivatásukat szerető pedagógusok, hanem jó út- törővezetők is legyenek. A kétnapos tanácskozás vitáját Varga László, az úttörőszövetség főtitkára foglalta össze. Mint egyebek között elmondotta: a széles körű, demokratikus vitával előkészített konferencia nyíltan, termékeny és hasznos eszmecserével elemezte a gyermekmozgalom eredményeit és fogyatékosságait. A hozzászólók többsége a jövőre, az elkövetkezendő időszak programjára helyezte a hangsúlyt, így a vélemények előremutatóak voltak, hasznosak a további munkához. A tanácskozás felszólalói egyforma felelősséggel szóltak a magyar úttörőmozgalom jó hagyományainak, értékeinek megőrzéséről és a megújulást elősegítő korszerű munkaformákról. A hozzászólásokból is újfajta szemlélet érződött, hiszen egy tanácselnök azt kérte, hogy a felnőttek és a gyermekek kapcsolatát ne a „megrendelő” és a „teljesítő” viszonya jellemezze. Egy édesanya a szülők „beava- tottságának” szükségességét hangsúlyozta, egy kisiparos pedig pedagógiai diploma nélkül is meggyőző erővel bizonyította, miként található meg a gyermekekben a tehetség, és hogyan lehet azt türelemmel, jó szándékkal kibontakoztatni. Az úttörőszövetség főtitkára összefoglalójában elmondotta* hogy a felelősség közös és a gyermeknevelés tennivalóiban a jövőben is osztoznia kell a társadalom minden rétegének. A konferencia fontos tanulságaiként szólt arról, hogy a mozgalomnak a jövőben jobban kell támaszkodnia a társadalmi aktívákra, a szülőkre, a nem pedagógus úttörővezetőkre. Pártunk egyik vezetőjét idézve hangsúlyozta, hogy a mozgalomban „nem a pedagógusok vannak sokan, hanem mások vannak kevesen”. Számos hozzászólás erősítette, hogy a jövőben a gyermekek öntevékenységére építő színes, szórakoztató, játékos, cselekvő programok nyújthatják a továbbfejlődés lehetőségét. Az elkövetkező évekre szóló program végrehajtásának egyik fontos biztosítéka, hogy az úttörővezetők a gyermekekkel együtt megtalálják a végrehajtás célravezető módszereit. Hangsúlyozta, hogy a mozgalom, mint ahogyan eddig, a jövőben is számíthat a párt- és az ifjúsági szövetség segítségére, támogatására. Végezetül köszönetét mondott mindazoknak — köztük a Borsod megyei párt-, állami, társadalmi, úttörőmozgalmi szervednek —, akik segítették a konferencia eredményes lebonyolítását. A vitazáró után a konferencia elfogadta az Országos Tanács beszámolóját, az úttörőszövetség időszerű tennivalóiról szóló határozatot és módosította a működési szabályzatot. Ezután a küldöttek újjáválasztották a 109 tagú Országos . Tanácsot, amelyben megyénket hatan képviselik: Dobosyné Kraj- csik Erzsébet, Horváth Ferenc, Iván András, Pelle Anna, Sarlai Péterné és Sze- beni Győző, valamint az úttörőszövetség vezető tisztség- viselőit. A Magyar Üttörők Szövetségének főtitkára ismét Varga László, a szövetség két titkára Haraszti István és Molnárné Kozma Erzsébet lett. Ezt követően az újjáválasztott Országos Tanács megtartotta első ülését, amelyen megválasztotta a 15 tagú Országos Elnökséget. A konferencia z.áróaktusa- ként a küldöttek a gyermekekhez szóló felhívást fo- 1 gadtak el. Ebben hangsúlyozták, az úttörővezetők keresik, hogy miként tehetik a gyermekek életét gazdagabbá, teljesebbé, s ehhez a kisdobosok, az úttörők kimeríthetetlen energiáját, gondolatait, ötleteit, jókedvű és önkéntes részvételét hívják segítségül. Az úttörővezetők VIII. országos konferenciája a DlVSZ-induIó- val ért véget. A szerkesztő bizottság jelentése Befejeződütt az Bllirővezetik Vili, országos konferenciája
