Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-13 / 293. szám
T983. december 13., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 \ Hűtöház és DIGÉP egy fogalom fi vállalkozók csendes Milena Világszínvonalon termelő fonógép 1982-ben helyezték üzembe a miskolci fonodában az úgynevezett orsó nélküli fonógéptekkel berendezett üzemet. A próbatermelést követően bizonyított az üzem, ahol oz idén már export- minőségű fonalat is előállítottak. Felvételünk oz Autocoro-gyiirúsfonógcpröl készült. Sebő Sán- dorné és Kákóczi Lászlóné fonónök munka közben. Fotó: Szabados György Kiürül a bútorraktár Az év végi hajrá elmarad Nem szerveznek tülóráCsendes jubileumot, amolyan dolgos hétköznapokkal elmúló ünnepét hagytak magúk mögött a Diósgyőri Gépgyár vállalkozási főosztályá• nak dolgozói. Csendes jubileum volt — mondják —, nem tartottak látványos ünnepet, csak az ott dolgozók tudták, hogy húsz éve született meg e-z a forma, a vállalkozás, amely akkor lehetővé tette az ő kereskedelmükben forradalminak számító újítást: ne csak gépet, hanem azzal együtt a műszaki tudást és az élőmunkát is el kell adni. Ma, amikor nemcsak egy vállalat, hanem a népgazdaság számára is létkérdés, hogyan ta. láljuk meg a hatékonyabb, a ..tartalékokat jobban kihasználó gazdálkodáshoz vezető utakat, érdemes kissé elidőz- „ni a húsz évvel ezelőtti fő- vállalkozás megalakításánál, ^jszen. az a mai gondoknak Jegy korai előőrse volt, és akkor az máig is érvényes r jő .választ adott. A fővállalkozás kezdeményezője a gyár akkori vezérigazgatója, Gdcsi Miklós volt, aki ügy vélte, meg lehet duplázni a kész gépek .eladásából származó bevé- (itelt, ha mi szereljük be azokat a végleges helyükre, azaz kulcsrakész üzemeket építünk — mondja Erős László, vállalkozási főosztályvezető és ördög Tivadar osztály ve- :;*ető, a pártalapszervezet titkára bólogat hozzá. Az egykori vállalkozási osztály az azóta eltelt időben mintegy . hétszáz létesítmény elkészítésében vett részt és a munkájuk eredményeképpen kö- éülbelül 2,5—3 milliárd forint bevételre tett szert a Jpiósgyőri Gépgyár. Az elkészített létesítményekből százat külföldön, a Szovjetunióban, ár. NDIC-ban, Jugoszláviában, Irakban, Iránban, Észak-Afrikában és a tengerentúlon, hatszázat pedig Magyarországon építettek. — Talán nincs is olyan tervező vállalat itthon, amely- lye-1 nem álltunk kapcsolat- ‘ban, továbbá számos építőipari vállalat és az állandó partnernek számító Hőtechnikai és Villanyszerelőipari Vállalatokkal dolgoztunk együtt — mondják. — Érdemes végigkövetni a technikai fejlődést is, hiszen a létesítmények többsége, amit építettünk, hútőház és az elmúlt húsz esztendőben a kezdet kezdetétől máig automatikusan működő üzemekig jutottunk el. — A vállalkozási tevékenységet az élet diktálta, hiszen annak az árbevétele és a nyeresége lényegesen meghaladta a más forrásokból származó jövedelmet. Azóta ugyan mostohábbak lettek a körülmények, nehezebbé, szigorúbbá valtak a vállalkozás feltételei is, és felmerül a gondolat, vajon érdemes-e ezt a formát tovább folytatni? — Az eddigi tevékenységünk első szakasza körülbelül tíz év, képletesen szólva. csendes vizeken zajlott. E szélmentes hajózás alatt a jogszabályok keveset változtak. sok megrendelőnk volt, • közismerten ez volt a hűtö- házépitési kumpány időszaka idehaza és külföldön is. Ekkor épült egyebek között a miskolci, a győri, ;i békéscsabai és a székesfehérvári hútőház, egyenként több mint ezer v^gon kapacitással. Ebben az időszakban a gond csupán a partnerek megválasztása volt. A hetvenes évek elejétől, az első olajválság idején egyszerre megváltozott a világ. Ez az olajsokk olyan folyamatot indított el, amelynek ma sincs vége. Aki ma vállalkozik, annak ^zenibe kell néznie a gyyírsan változó körülményekkel, amelyek nemritkán az építés kezdetének és befejezésének viszonylag rövid időszakában is felborítják a korábbi elképzeléseket. Példaként említem: a Hajdúságban csináltunk egy baromfi-vágóvonalat, amikor hozzákezdtünk, a világpiacon még kelendő volt a baromfihús, ma alig vásárolják. A mi életünkben is volt egy rövid időszak — amikor megszüntettük a kompresz- szorgyártást —, utána azt hittük, a vállalkozói tevékenységet is abba kell hagyni. De szerencsére megtudtuk újítani a tevékenységünket, és ma már megvan az a bázis, amelyre szilárdan támaszkodhatunk. Most térnék a kérdés befejező gondolatára. Érdemes-e, lehet-e ezt a tevékenységet tovább folytatni? A mi véleményünk szerint feltétlenül folytatni kell. Hiszen az utóbbi tíz esztendőben is évente 130—160 millió forintos árbevételt hozott a vállalkozás a Diósgyőri Gépgyár számára. És ennek az eredménye 20—30 százalék! Ez nyilván azt jélenti, ragaszkodnunk kell továbbra is ehhez a formához, hiszen ma éppen ez testesíti meg azt a közgazdasági alapfogalmat, hogy kevés anyag és energia ráfordításával a magasabb jövedelmet biztosítsuk. — Az új helyzetben át kellett alakítanunk a munkánk szerkezetét. Hiszen nekünk a nemzetközi versenytárgyalásokon igen kemény ellenfelekkel kell ütköznünk, és ők nem szívbajosak. Mi azt tartjuk, hogy a súlyemelésben sem a nyögést díjazzák, hanem a valódi teljesítményt. A mi embereinknek úgy kell helytállniuk, hogy Egy félreértést szeretnénk most következőkben eloszlatni, egy olyan nem lebecsülendő jelentőségű félreértést, an-^ely igen rossz közhangulatot okozott a lcurityáni bányászkolónián élő családok körében.. A Miről is van szó? Ismeretes, hogy a megszűnő bányakolóniák lakáspótlási programjának megfelelően ebben a községben (egyébként hét településen mégvalósuló ösz- szesen 545 lakás pótlásáról van szó) .91 bányászlakás fel» építése szerepel a VI. ötéves tervben. Ez eddig rendben is volna, ezzel a községben élő éri ütöttek is ..tudomással bírnak”, s várják, nagyon várják a kivitelezés.' megkezdését, érthető módon, hiszen lakáskörülményeik közismerten siralmasak. bár, ennek részletezése most nem tartozik szorosan közben mindent tudniuk kell. A szakmunkásoknak szerelni, automatilcát beállítani, azt kezelni és hegeszteni, a mérnököknek pedig, a szakmájukon belül, ismerniük kell a pénzügyi, a jogi és a kereskedelmi tevékenységi kört is, mert csak így maradhatunk állva. Es mindezt néha igen mostoha körülmények között, az anyavállalattól távol, külföldön és nincs, nem lehet' kitől megkérdezni, ha éppen az illető ..nem tud valamit. Közismert, hogy ma lényegesen nehezebb megkapni egy-egy új megrendelést, mint korábban. Ügy is mondhatnánk, megnőtt a munka értéke. Mit teszünk, mit tehetünk mi, a vállalkozási osztály dolgozói azért, hogy a jövőben is legyen munkánk. Először is a munka minősége, amivel törődnünk kell. Nálunk a reklamáció ismeretlen fogalom. Ha nem így lenne, számos helyről vehetnénk a kalapunkat és soha többé annak a helynek még a környékére sem hívnának bennünket. A hírnév megőrzése tehát létkérdés. A második, a produktum. Mi százötvenen vagyunk, ebben a számban benne vannak a vezetők és a takarítók is. A százötven főre számolva nálunk az egyéves teljesítmény kereken egymillió forint. Ezt az összeget meg kell termelni. Ezt csak megfeszített kemény munkával lehet. Ez nyilvánvaló. Az sem titok, hogy ebben az évben sok gondunk volt, több beruházáson csökkenteni kellett a munkál, mert az importkorlátozás miatt kevesebb alkatrészt kaptunk. Óvatosabbak lettek a vállalatok is, hiszen a kedvezőtlen változásokat ők is érzik. Így, ma százezer forint is pénz, úgy kell gondolkodni, hogy minden megrendeléshez először csak a tapasztalatainkat hasznosíthatjuk. Ebben az évben például tizennégy hűtöházat adtunk át úgy, hogy januárban még a tervet sem ismertük. Csak később tudtuk az anyagmegrendeléstől kezdve valamennyi munkát megcsinálni. De hát látja, így is lehet dolgozni, csak sokkal gyorsabban kell mindenre reagálni, mint korábban. — Mi várhat&T — Tovább ken csinálni ért a formát, mert úgy tudjuk, kezdődik a húsipari feldolgozók rekonstrukciója, a feltételek külföldön és itthon is kemények lesznek, de ennek ellenére mi szeretnénk továbbra is megfelelni a várakozásnak. Vállalatunk hírneve ezt megköveteli tőlünk. H. G. e cikk témájához. Ami a félreértést az ott élők körében szülte, az a kivitelezés időpontjának helytelen is me relé bői fakadt. „őszre ígérték az építkezés megkezdését — hallottuk ott- jártunkkor a helybeliektől —, s ennek nyomait mostanig sehol sem látjuk. Mi ennek az. oka? Azt beszélik, hogy talán el is napolják a lakások építését a VII. ötéves terv idejére. Igaz ez?” Nos, a kérdést továbbítottuk a Borsod megyei Tanács építési és vízügyi osztályára, ahol Báthori Gábor osztály- vezető adott rá választ. — Nincs szó sem csúszásról, sem kivitelezési hiánv. ról, sem elnapolásról. Az új lakásra várók megnyugtatására, a !{«vetkezőket tudom el mond un i. Kurityánban 91 lakás építése a feladat a VI. ötéves kát, nem nyújtják meg a munkaidőt, nem tartanak pótműszakot sem a BUBTV Encsi Gyáregységében. Az év végi hajrá ezúttal elmarad, ugyanis a kollektíva december 9-pe teljesítette éves termelési programját, amelyben 317 millió fórint termelési érték előállítását irányozták elő. Az előzményekhez az is hozzátartozik, hogy p tavalyi év korántsem szolgált jó alapul az ez évi munkához. A mólt évi számvetéskor nem munkasikert, hanem éppenséggel adósságot kellett elkönyvelniük, mert a tervezettől 49 millió forinttal kevesebb értéket Iroztak létre. Nem állították alacsonyabbra a mércét az idén sem, mégis másként alakultak most a dolgaik. Takács Bertalan igazgató úgy véli: most sem a munkasikerről beszélgetnénk, ha nem történik alapvető szemléletbeli változás a gyáregységben. Sok függ attól, hogyan viszonyulnak a munkához a vezetők, mit tesznek akkor, ha például nem érkezik meg a munkához nélkülözhetetlen alapanyag. Nem véletlen, hogy a vezetők felelősségét hangsúlyozta, mert szerinte a* tervben, s a Borsod megyei Tanács építési és vízügyi osztályán ez év február 28-án felvett jegyzőkönyvben a kivitelezői munkák elvégzésére a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalatot jelölték ki. Ezen a tárgyaláson egyez-* lették a kivitelező vállalat 1983—84—85. évi programját. A kétszobás. 50—51 négyzet- méteres, teljes komforttal ellátott lakások korszerű alagútzsalus technológiával épülnek majd, a BORSODTERV által elkészített kiviteli terv alapján. A munkálatok 1984 februárjában kezdődnek meg, s n 91 lakás befejezésének legvégső határideje 1985 november 1-e! Ha szükséges, mindehhez segítséget is nyújtunk alvállalkozók biztosításóval. A szerkezetegyeztetések közben a kivitelező áttervezést is javasolt, amit éssaseüzemben a munkások szívesen és jói végzik a dolgukat, ha van munkájuk és ehhez a feltételeket *s biztosítják a számukra. — Akárcsak máskor, az idén is adódtak alapanyag- ellátási gondjaink — mondja Takács Bertalan. — Mégsem állt meg a munka az üzemben, egész évben ütemesen dolgoztunk, sőt minden hónapban túlteljesítettük a termelési programot. Termékeinkhez meglehetősen sok imporUUapanyagot kell felhasználnunk, s gyakran hiába várunk rá. Amrit lehetett — vegyi- és szövet- anyagokat — hazaival helyettesítettünk. A kapacitás jó kihasználására törekedtünk, s ezért gyakran gyors programmódosítással ellensúlyoztuk az anyaghiányt. A fegyelmezettebb munkavégzés mindenki számára kötelezői, i nyilvánvaló, hogy először az adott területek irányítóitól kérjük számon, ha valafiii nincs rendjén. Még meglehetősen friss emlékű az a nehéz időszak, amikor a gyáregység értékesítési gondokkal küszködött, t gyakran csak a raktárra termelt. Fokozták tehát a piackutató tevékenységet — nem eredménytelenül. Eladhatatlan készáru nincs az rűsége alapján elfogadtak. Javaslatuk az volt, hogy a korábban tervezett BÉTO- NYP fürdőszobai térelemek helyett házgyári térelemek betervezésével valósuljanak meg az épületek. Ez költségtakarékosabb megoldás is egyben. Ennek megfelelően a beruházó, a Borsod megyei Beruházási Vállalat megrendelte a terv módosítását, s a komplett tervdokumentációt (áttervezéssel együtt) a BORSODTERV 1983 decemberében készíti el. Még egyszer ismétlem tehát, mindenféle helyi félreértés tisztázására, hogy a leiviteli tervek elkészülte után a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnak a kivitelezést úgy kell ütemeznie, hogy a munkálatokat jövő év februárjában megkezdve, 1985. november 1-re be tudja fejezni. *. G. jj üzemben.. A kereskedelmi hálózattal kértek és kaptak információkat a vevők igényeiről. A gyártmányfejlesztés alapjául nem öncélú elképzelések, hanem konkrét vásárlói igények szolgáltak;. A tervezők igyekeztek a íMt- vők szemével is nézni a dőlj- gokat, amikor megálmodtak például a „Margit Kux” káijí- pitos garnitúrát, a „Flamlrjj- SÓ” elemekből álló, variálható szekrénysort és a különféle szállodabútorofcat. Ennek köszönhető, hogy új termékeikkel az idén sikert arattok a bútorpiacon. Termékeikből küllőidre is ji>- tott. Szocialista exportra sok eve dolgoznak már, s a!z idén először megpróbálták lökés piacon is értékesíteni termékeiket. Az NSZK-ba adtak el összesen háromszáz kárpitosgarnitúrát. Jóllehet, éves termelési kötelezettségeiknek eleget tettek, mégis a szokott munkatempóban dolgoznak deremben 23-ig. Arról van szó, hogy novemberben pótlólagos szerződéseket kötöttek a Búlorkerrel és a Domus Áruházzal. Hagyományos termékeik mellett — tekintettel a nagy keresletre — megint a gyártósorié kerül a „Flamingó” szekrénycsalád; s úgy tervezik, hogy még az ünnepek előtt kiszállítják az üzletekbe. Szerződést kötöttek a Pannónia Szálloda Vállalattal is; az Aero-szálló bebútorozására vállalkoztak. Ez a munka a jövő évre is áthúzódik majd. Hátra van még három Szovjet szálloda bútorainak az elkészítése, és természetesen, a felkészülés, a jövő évre. December 23-án átadjál-; a termelőberendezéseket a karbantartóknak, akiknek január 2-re készen kell lenniük a felújítással. Minden szempontból folytatása lesz a jövő év az idei ' munkának — jegyzi meg az igazgató. — Sok feladatra nem jutott idő az idén. Jövőre korszerűsíteni akarjuk például az ügvvitelt, s javítani kívánjuk a belső szervezettséget is. Vannak még tartalékaink a kapacitás jobb kihasználására, a munka hatékonyságának növelésére és a készletgazdálkodás javítására W. A tennivalókkal kapcsolatos konkrét elképzelések már a tervezőasz- talon vannak. No. és — természetesen — jövőre is újabb bútorokkal akarunk jelentkezni a piacon . .. Déváid Hedvig Februáritól kezük a kurityáni bányászlakások építését
