Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 6 1983. december 10., szombat Mezőkövesd, Bogács-közi részlet -----------------------------------------Im re György rajza femverseay teleiméi, gyerekeknek Négyszőznegyven féle felnőtt és ezerháromszázötven tele ifjúsági bérletsorozatot hirdetett meg országszerte az idén a Filharmónia. Nagyvárosokban, megye- székhelyeken és kisvárosokban, iparvidékeken, munkás településeken. Színházakban, egyetemi aulákban, szállodai báltermekben, művelődési házakban csendülnek fel nagyzenekari művek, szimfóniák és kamaraművek. Egy-egy fellépésre világhírű zenekarok, szólisták is bekapcsolódnak az ország zenei életébe. Vidéken is ad hangversenyt a Liana Isza- kadze hegedűművésznő vedelte grúz kamarazenekar, az örmény kamarazenekar és az I mjovi virtuosi di Roma kamarazenekar. A szólisták közül említsük meg a japán Mayumi Fujikawa hegedűművész, a saovjet Lazarij Berman és a Franciaországban élő Cziffra György zongoraművész, a bolgár Alexandrina Milcseva és a szovjet Nyesz- terenko énekesek, Ruggiero Bicéi olasz hegedűművész nevét A világhírű szovjet Jreiriy Szimonov, a nálunk népszerű Uri Mayer, és Günter Neuhold karmesterek neve is jelzi a színvonalat. Pécsett, Debrecenben, Szegeden, Győrben kétféle felnőtt bérlet közül is választhatnak a zenebarátok. Valamennyi megyeszékhelyen, s azon kívül jó néhány városban — Komlón, Bony- hádon, Pakson, Barcson, Nagykanizsán, Sopronban, Tapolcán, Pápán, Mosonmagyaróváron, Abonyban, Cegléden, Nagykőrösön, Vácott, Gyöngyösön, Kisvárdán, Vásárosnamény- ban, Hajdúszoboszlón, Püspökladányban, Gyulán, Orosházán, Szarvason, Makón, Csongrádban, Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Baján, Kalocsán, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, Karcagon, Jászberényben — bérleti rendszerben hallhatnak hangversenyeket az ott lakók. Népszerű és olcsó a szocialista brigádok számára rendezett hangversenysorozat — Komlón, Dunaújvárosban, Özdon, Salgótarjánban, Kazincbarcikán, Miskolcon. A nagyobb városokban 300—350 rendszeres hangverseny-látogatót tartanak számon, a kisebb helyeken általában százat. Szegeden, Pécsett, Miskolcon, Győrben, Debrecenben és Szombathelyen csak a terem befogadóképessége szab határokat. Az ifjúsági hangversenyek célja, hogy jó zenével, rangos előadással a jövő zeneszerető közönsége nevelődjön. Ezért a zene mellett gyakran jutnak szóhoz a társművészetek, a vers, a próza, a tánc, a mozgás. Egyetemistáknak, középiskolásoknak és szak- ^ munkástanulóknak, általános iskolásoknak rendez 3 —4 előadásból álló sorozatot 1350 helyszínen a Fii- g harmónia. A negyedik ösz- szevont hangversenyt ott tartják meg, ahol adott a helyszín műsorok rendezésére. A Pest megyei gyerekeket például a Zeneakadémiára, a Szeged környékieket a szegedi nagytemplomba, a Baranya megyeieket a pécsi egyetem aulájába hívják. S a hangverseny szervezői jelképes összegért, 10 forintért, a helyszínre és haza utaztatják a fiatal hallgatókat. K. M. 11 m mm A farkaslyuki bányász-áldozatok emlékére Irt róluk Bárczy János, azokról, akik a munkájukat az életüknél is jobban szerették. Ébresztgette a lelkiismeretünket, döntésre késztetett. Vajon mi is hátat fordítottunk volna-e németeknek, felmondva a „fegyverbarátságot”, miképpen azt az öt farkaslyuki bányász tette 1944 december derekán. Késve ugyan, de mégis megtagadták az evakuálási parancsot; nem akartak tovább csatlósai lenni sem a németeknek, sem magyar cinkosaiknak. Özdról távozván, , íélnapi járóföld után döntöttek, valahol a Gömör megyei Péterfalva határában. Többedmagukkal szakadtak le a hadseregtől, s hazaindultak Özdra, Farkaslyukra, Sáfára. Hívta őket a munka és a család. A háború megyénkben Domaházán ért véget 1944. december 23-án. Ott lelték halálukat, mint a háború utolsó áldozatai. Egy német SS-alakulat kivégző osztagával néztek farkasszemet, kiszolgáltatva, tehetetlenül. A szabadság iránt táplált reményeik rohamosan megfogyatkoztak, mert a háborús pusztítással tudatosan ellenszegülők kiáltozásait elnémította a géppisztolysorozat ropogása. A domahá- zi Néhág-dűlöt öntözte vérük, s vált néma hómezővé a táj. Harminckilenc éve „Béke leng sírjuk fölött”, de lassan emlékűket csak a szűk családi körben nem mossa el az idő. Néhány visszaemlékezés úgy tűnik, arra figyelmeztet: jobban kellene törődnünk az emlékük ápolásával; a túlélőknek okulniuk kell példájukból! Becze Ferenc farkaslyuki nyugdíjas bányász, mint az ózdi és Ózd vidéki munkásmozgalom élő „lexikona” meghatódva emlékezik rájuk, hiszen munkatársai is voltak: „Ismertem őket; sokat beszélt nekem a domaházi esetről Eke Alsó Béla sátai bányász. Azért is, mert ő együtt ment el bányásztársaival, és együtt indult haza. Galó Bertalan ózdi, K. Szabó András, Löké Ferenc, Papp István és Veres István farkaslyuki bányászt az ejfogatás után Eke Alsó Bélával együtt zárták, be egy domaházi sertésólba. Ez utóbbi onnan a kivégzés előtti éjszakán megszökött, s ott bujdosott, ö hozta a hírt, hogy mi történt a bajtár- saival. Amikor hazahozták a kivégzetteket, az üzem te- mettette el őket, mint a saját halottait.” Domaházán nem ismerik már a bányászok nevét; nincs Írott nyoma sem értelmetlen pusztulásuknak a tanácsházán, vagy a plébánián. Nem találtam már életben azt, aki ökrös szekéren hozta haza az áldozatokat. Elek Zimányi István, a faluban Bolla Pésta néven ismert gazdálkodónak ez volt élete legkeservesebb napja. Hajlott korú ember volt már, midőn a tetemeket Szent Mihály szekerén végső nyughelyükre szállította. így kútfőim Kisbenedek, Bálint és felesége voltak. „Ügy tudjuk, hogy a bányászok Péterfalváról jöttek volna haza, mert megtagadták a parancsot. A németek ott fogták el őket, s a Csank-féle házba hozták be. Ott volt a katonai parancsnokság. Hívatták a bírót a tárgyalásra. Králik István kereskedő volt a tolmács, mert ő több nyelven is tudott. Horthyvatl egy hajón szolgált a haditengerészetnél. A németek rövid tárgyalás után halálra ítélték a bányászokat. A bíró pártfogolta volna őket, de a parancsnok ráijesztett, hogy mindjárt őt is közébük állítja. A népet úgy megfélemlítették, hogy mindenki behúzódott a házába, amikor a faluból kísérték ki a foglyokat a Néhág-dűlőbe. Ott egy akácos és bikkfaerdő szélében lőtték agyon őket. Sajnálta őket az egész falu, de nem mert senki szembeszállni a németekkel fegyvertelenül”. Farkaslyukon egy szerény emléktábla emlékeztet a bányász-áldozatokra. Egy budapesti, Hunyadi Mátyás nevét viselő úttörőcsapat ápolta emléküket, amikor emléktáblát állított a bányászoknak 1962. július 5- én. Az emléktáblán nincs feltüntetve a nevük, csak a temető sírkövei őrzik azokat A budapesti úttörők a Hősök útján járunk! mozgalom keretében keresték és találták meg példaképeiket bennük. Ez két évtizeddel ezelőtt történt A borsodnádasdi úttörőkkel 1967-ben csehszlovákiai vándortáborozást szerveztünk a Magyar partizánok nyomában címmel. Meglátogattuk a Nógrádi-csoport tevékenységének á színhelyeit, kegyelettel emlékeztünk a nemeckai mészégető kemencéknél kivégzett partizánokra; felkerestük a zólyomi hősi halottak temetőjét, a besztercebányai emlékhelyeket. Mégis a mostenicai emlék vált a legmaradandóbbá. Ott. tizennégy magyar katona kivégzésének a színhelyén áü a szürkemárvány obeliszk, melyre megrendültén helyeztük el virágcsokrainkat a helyi pionírokkal, tanácsi és pártvezetőkkel együtt. A szlovák község határában a felszabadulási évfordulón sohasem marad virág nélkül a magyar katonák emlékműve. A mi farkaslyuki bányászaink szembefordulása a fasizmussal az év leghosz- szabb éjszakájába torkol- [( lőtt, de hősi példájuk siettette az új kor hajnalának pirkadását. Nemesik Pál w ftx a**ynRfmyvvezeW5 # felsírt álmában. Ébredés után halványan emlékezett ugyan rá, de gyorsan másra gondolt; erősnek, tudatosnak tartotta magát, és úgy is próbált élni. Egy percig még ágyban maradt, eszébe jutott munkájának egy részé, a sok különböző ujj — rácssze- rűen, idegenül —, melyekre valaha ráhúzta a gyűrűt. Ez sem szokott megfordulni a fejében: talpra ugrott. Mint mindig, először a kisszobába sietett. — Pattanj, kölyök! — Nyugi, ma tanítási szünet... Hagyjál.. . — Ezt meséld a kis barátnődnek, ne nekem. Nyomás! — Nem megyek sehová. Tegnap nehéz napom volt. Kivagyok. — Egek ura! Az anyakönyvvezetőnő végignézett a kölykön: szökés, vézna kamasz volt, tövig rágott körmökkel. Éjszakánként gyakran beszélt alvás közben, áthallatszott az üvegajtón. A konyhába ment teát készíteni — tudta, a kölyök kisvártatva betámolyog hozzá, a hűtőszekrényből az asztalra dobálja a tegnap délután vásárolt felvágottat, mind a háromfélét, egyikbe-másikba rríorogva beleharap, majd indul a fürdőszobába. „Szerencsére szorult: be£é Jelkiisrneret, nem úgy, mint abba a bitang apjába, aki évekkel ezelőtt 1 elutazott közelebbről nézni a napnyugtát, legalábbis így. mondta, hogy verje meg a bánat...” — Muftikéin, van egy százasod? — Minek az neked? — Ki akarok menni a kettősmeccsre. — Te! Meccsre. Ráadásul kettősre. Hibbantnak nézed anyádat? Találj ki valami hihetőbbet. — Jó, ma bevezetek egy új lányt a snack-bárba. — Snack-bár! Meg keil őrülni. — A legújabb törzshelyem. 1— És miért nem elég oda húsz forint? — Ja! Aztán hallgassam a pincért: egy cola, egy óra. Különben is jön a hétvége, nem szívesen kunyerá- lok mindennap. Még tőled sem. — Kedves vagy. — Tudom. Akkor rendben? — Nem bánom, vegyél ki. De ajánlom, alaposan nézd meg a tárcámat, mert pár napig tuti, hogy nem találkozol vele. — Erről még beszélgetünk. — Ha akarok ..; „Csak ne lenne ilyen koravén. A végén depressziós müvészféle vagy magabiztos szélhámos válik belőle. Akár a bitang apjáéból az utóbbi.” Az anyakönyvvezetőnő tízórait csomagolt a kölyök- nek, amit úgyis eldob, jobb esetben odaadja valamelyik haverjának — tisztában volt ezzel. Miután egyedi» maradt a lakásban — negyvennégy négyzetméteres panel a városszéli lila házsorban —, fér odra, még matricának se tudod eladni magadat! — Fogja be a száját, maga bárdolatlan ámokiutó! — Hogylia most a kerekek alól társalogna, mi leírnék? — Miért van úgy oda, hogy meg tudta állítani ezt a határt? Azért fizetik. — Az utasok persze ösz- szetörhetik egymást a vész— Ne vígyen sehová, pimasz ... — Ahogy akarja. Ameny- nyiben később bocsánatot szeretne kérni, délutánonként megtalál ezen a vonalon. — Azonnal nyissa ki az ajtót! Az ajtó kinyílt, az anyakönyvvezetőnő mégsem mozdult. A vezető szó nélTardi Gábor: r " feze:1——1——t i j- — —r—L—nrWi r L‘ ►"“T—4$ •* ■" l ... OTjW I megintcsak elbizonytalanodott kissé. Előkereste azokat a gyermekneveléssel kapcsolatos újságcikkeket, amiket a férje távozása után ollózott ki különböző lapokból. Kedvszegetten félredobta Siet. „Jól nevelem vajon? Nagy szöveggel — foglalkozási ártalom —, ugyanakkor engedékenyen. Elválik. Majd.” Előző este kishíján elgázolta egy autóbusz. A vezető, harmincas éveinek közepém járó, csontos arcú, bajuszos férfi, az ablakon keresztül ordított. — Nézz a lábad elé, kis nyuszim, mert ha rámegyek arra a csinos kis kuffékezés miatt: akkor én fizetek. — Hát ne fizessen! Nincs szükségem a szívességére. — Kérem! Legközelebb készségesen a nyakára megyek. — Eddig azt hittem, csupán a taxisok ekkora gazemberek! — Tévedett. Még a rendőrbírók is, amikor a tilosban szédelegnek előttük a gyalogosok. Különösen tízórai pörgés után. Kinyílt az első ajtó, s a vezető felségítette a lépcsőn. Az anyakönyvvezetőnő körülnézett: az autóbusz üres volt. — Garázsmenet. De elviszem a legközelebbi álszál- 1 óhelyig. kül rálépett a gázpedálra. Végiggurultak a csöndes városon — kicsit furcsa volt az üres buszon, megállók nélkül. A garázs előtt a vezető lesegítette az anyakönyv- vezetőnőt. — Várjon meg, kérem. Tíz percen belül visszajövök, tudja, le kell adnom ezt a... határt Azután isz.unk egy pohár pezsgőt. . — Azt nem! — Traubiszóda megfelel? — Az sem! A foglalkozásom miatt gyakran iszom pezsgő... helyett traubi- szódát. — Talán pincérnő? — Nem! A vezető kevesebb, mint “V perc múlva visszatért. Leállított egy taxit. Kérdőn nézett az anyakönyvvezetö- nőre. — Hová menjünk? — Nekem mindegy: nem állhatom a nyilvános helyeket. — Én úgyszintén. — Hát akkor... — Tudja mit?! Meghívom magamhoz. Biztosíthatom, hogy egyedülálló vagyok, és nem fogok szem- telenkedni. — Inkább már ... hozzám. Van egy takli köly- köm. — Nem is eshetek kísértésbe ... A lakótelepen az anya- könyvvezetönő megállította a taxit, sietve kiszállt. Visz- szafordult. — Ugye, nem haragszik? Másként döntöttem, azt hiszem. ez könnyen érthető. Ha akarom, úgyis elérem. Bizonyára. Az anyakönyvvezetőnő hideg vízzel zuhanyozott. Utána belenézett a tükörbe: már nem egészen ruganyos. de azért simára kezelhető bőr, lassan-lassan fényüket vesztő, érdektelenné váló szemek. Rápillantott az órára, gyorsan felöltözött, s elindult a munkahelyére. Feszesre simítja maid mellén a nemzetiszínű szalagot. hogy illőképpen ösz- szeadja a párokat, akik talár, még boldogok is lehetnek.