Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-07 / 288. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. december 7., szerda ^VoHak szép estéink...” Művelődési ház a SZÉV-hez r Ac »team la térközünk, én [ a művelődési házból jövök, | é oda lobog; megszólítom. | — Jaj, már keresett?! — i né* töl siettéből, s fordít is i tímhml. — Elindultam én I még reggel, de bementem a I „csokiba”, tudja, készülnek a brigádjaink a nagy vetélkedőre, sok mindent meg kellett beszélni. _ Most meg a , könyvtárból jövök, ott is I volt intéznivalóm. Meg szól- , ta m, hogy most már ne i kezdjék el a ház festését, í mert akkor elmaradnak a . programjaink. Tudja, tegnap i Pesten jártam (maginak is , ei .kell jönni december 14- j wá, Cscpei Tibor most ér- i kezett haza Párizsból, újabb •V) Yasarely-képet hoz le Szerencsre, ezeket még Ma- : gyarprszágon nem látta a j közönség... Nem tud jön- } ni?! — jaj, de sajnálom, hát ! *z nagyon nagy öröm pedig nekünk, hogy sikerült megszerezni ezt a kiállítást, I most keretezik a képeket, 1 csodálatos anyag, de bizto- J «an emlékszik a két évvel ezelőttire. Hát jöjjön már el valahogy?! Na, és még mit akarok mondani ? ... Voltam tegnap a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában is, kiállításokat meg filmeket szeretnék majd hozni. Aztán í élmentem az Űj Tükörhöz, | hogy * klubunk programjá- I hs* segítséget kérjek... [ Tudja, akárhol járok, min- ! deaött »átnézek, hogy mi ! »épet tudnánk Szerencsre | itteni... — én csak hall- | catok, s a memóriám bia- | tarthatom, ne feledjem sza- | vaját. S igen, ha nem lát- | mám is magam mellett, tud- ( me* bfetraum: •* Mezei f Zaó/m, m örökmozgó, min- ! denfitt érdeklődő, czervexő í JZmötSkaf", m Sosetencsi Édes- j ig**i Vállalat Művelődési |: Hasának a vezetője. * * j / <*>- ■ ' ' j — Hát mi érdekfi"? — ezt már nyűgöd La bb körülmé- i nyék között, a művelődési ház egyik szobájában ülve kérdezi. Mondom, év vége közeledvén jó lenne valami számvetést csinálni, mi az, amire örömmel lehet visz- , szagondolni, s mik voltak a gondok? Bár... — Itt közbevág: — Ne, beszéljünk most a gondokról, azokat úgyis meg kell oldani, mese nincs! Nem kell nekünk siránkozni, ha valami nem megy, akkor más irányban, próbálunk meg mozogni. , — Akkor az örömökről... — szívesen egyezem bele. — Szóval volt egy pár szép estünk. Például a nyugdíjasok klubjában. Nagyon szeretem ezeket az idős embereket, olyan hűségesen jönnek. S igyekszünk is, hogy jól érezzék itt magukat ... Nagyon jó író-olvasó találkozónk volt Moldova Györggyel... Járt nálunk Szilágyi János a „Halló, itt vagyok!”-kai... Újra eljöttek Németh Marikáéit, ők régi jó barátaink, szép estét szereztek most is ... És a Pedro-showt, azt el ne felejtsem, ők megérdemlik az említést, olyan aranyosak, olyan szívvel-lé- lekkel és színvonalasan csinálják a műsorukat. Merjük beírni, hogy talán, mert nincs olyan nagy nevük, sokkal kevesebben vannak műsoraikon, mint azt megérdemelnék ... Itt aztán pihenünk egy kicsit, elbeszélgetünk a különböző műsorokról, pénzről, szervezésről, színvonalról. Nem „dühöngünk” most Megegyeztünk; az örömökről ___ — Persze azzal kellett volna kezdenem, hogy a nyár végén volt a munkás férfikórusunk fennállásának a 60. évfordulója. Ezt a kórust annak idején a cukorgyáriak alapították, s azt hiszem, a megyében az egyik legrégebben működő munkáskar. Munkájuk színvonalát az „Aranydiploma” minősítés jelzi, s most megkapták a Szocialista Kultúráért kitüntetést Nagyszerű ünnep volt augusztus 27-én, férfi nem lehetett a művelődési házban. Nagyon jólesett, hogy eljött az ÉDOSZ Központi Énekkara, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett diplomás fesztiválkórus, amelynek tagjai közt ott énekelt Marosán György is. így vele is találkoztunk, azt mondta a végén: „Meglátszik, hogy itt nem kivezényelt, hanem hozzáértő, ragaszkodó, lelkes közönség volt az ünnepen.” Mi tudunk örülni az ilyen apró elismeréseknek is. Most megint „csak ügy beszélgetünk” egy ideig, hogy újra a Vasarely-képek- nél kössünk ki (ami még lesz, az mindig előtolakszfict, így pedig * kiállításoknál. A SZÉV Művelődési Házában, tapasztalatom szerint mindig színvonalas anyag látható. — Megrendeztük Tóth Miklósné kiállítását, ez azért öröm, mert itt született, itt élő pedagógus munkáját tudtuk bemutatni. Igen nagy látogatottságnak örvendett. És nagyon jó visszhangja volt Krizmanics Ágnes grafikusművész bemutatkozásának is. Most pedig, mint mondtam, „a Vasarelyre” készülünk. * És lassan készülődni kell a jövő évi program ösz- szeállítására is. Több pénz természetesen nem várható — általában nyolcvanezer forintot kap a művelődési ház' támogatásként, a többit saját bevételből kell „előteremteni” —, a realitásokkal számolva kell tervezni. — A jó dolgainkat természetesen meg akarjuk tartani továbbra is — mondja Mezei Zsófia —, emellett szeretnénk „újítani”. Pesten felvettem a kapcsolatot a Szovjet Kultúra és Tudomány Házával, ígértek kiállítási anyagokat és filmeket 'is, s ha sikerül itthonról is régi filmeket szerezni, akkor a filmbaráti kört megalakíthatnánk; az Űj Tükör klub programjaihoz már megnyertünk embereket, a szocialista brigádok mellett a fiatalabbakat is jó lenne bevonni a klub tevékenységébe. S ha már fiatalokról szóltam: a régebben általunk patronált általános iskolások közül azokat, akik Szerencsen tanulnak tovább, szeretnénk magunkhoz csalogatni ... Az irodalmi estek tervei között szerepel Lukács Margit meghívása, ez már régi vágyunk, ha ő itt lesz, feltétlenül jöjjön el!, az egy földre szállt jóság ... Beszéltem már vele... Van- kóné Dudás Julival is találkoztam a nyáron Miskolcon, ő is kiállításon mutatkozik be, s Miskolcon láttam B. Tóth László emlékkiállítását, ezt az anyagot is szeretnénk elhozni... És jó lenne, tudja a fiataloknak egy diszkóklub szesz nélkül, mondjuk teával, és „szép ruhában” ... Az izgat, hogy a mostani diszkókba sok fiatal — lányok főleg — nem mer eljönni, ide talán jobban elengednék őket a szülők ... De pontosan nem tudom még mi lesz, hogy lesz, megdrágult minden, a pénz meg kevés. De nem panaszkodik Mezei Zsófia. Hisz’ ő mondta az elején: „A gondokat úgyis meg kell oldani! mese nincs!”... T én agy József Zsignár István képei Miskolcon, a belvárosi lakótelep 7. számú Általános Iskolájában — itt működik az általános iskolai galéria — látható Zsignár István festőművész közel negyven akva- rellje. Ez ideig már nagyon sokan meg tekintettél«: a tárlatot, nemcsak iskolások, hanem a környék lakói közül is. De a vendégkönyv tanúsága szerint az érdeklődés túlnő a lakótelep határain. Zsignár István művészetét sokan szeretik, képeivel szívesen élnek együtt az emberek. Zsignár akvarelljeinek, de grafikáinak és olajfestményeinek is megvan a maga világuk. Ez a világ a természetben gyökerezik, amelyet feltétlenül tisztelettel, s egyfajta alázattal közelít meg a művész. A természet számára az eredendően szép. Látvány is persze, de nemcsak az. A vizek, a fák, a szelíd lankák megnyugtatják az embert, feloldják görcseit, önálló hangulatuk van, s tükrözik az ember hangulatát. A táj nemcsak látvány, érzelmek hordozója, többnyire a szép emberi érzéseké, hangulatoké, s a táj és ember összefonódik a színekben. Zsignár István akvarelljeit elsősorban, hangulatuk és színeik miatt engedi szívesen közel magához a tárlatlátogató. A megtei’emtett harmónia az, amiért a néző* átengedi magát a képek hangulatának. Zsignár feltétlenül tiszteli és szereti a természetet, átengedi magát a holt Tisza sejtelmes hangulatának, a nádas fölött vöröses-narancs«, felhőknek, amelyeket a lebukó nap színezett meg, a nádasok zizegésének, a Ba- laton-part nyüzsgésének, a Mályi-tó öreg, parti fái sus*gásának. Az ember a szépre születeti, vallja, s él benne a vágy, hogy szépélményét megossza velünk. Nem valami mindent összemosó szándék vezérli, romantikája (ha ezt romantikának nevezhetjük) nem pótszer. Az ember változó — örökké változó — hangulata ölt testet a tájban, az öröm és a bánat, a jó és a rossz. Nem is annyira a valós formákban fejeződik ki mindez, mint a színekben. Zsignár mindenekelőtt színekből építkezik, hol meleg sárgákat, barnákat rak fel egymás mellé, hol hideg fehérből és lilából áll össze a kép. Majdnem egy lendülettel — de bizonyosan dinamikusan. Nem a részletekre, hanem az egészre ügyelve. Kiállítását szívesen ajánljuk az érdeklődők figyelmébe. <cs. au) Régi feljegyzések között Sói? Sámuel térképei megyénkről mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmrnmHmtmmmmmimmmmmaammmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmmmmmmmmmm Borsod-Abaúj-Zemplén megye múltjának tanulmányozása el sem képzelhető a régi megyei térképek tanulmányozása nélkül. A regi megyetérképek a múltról vallanak, éppen úgy. mint a régi könyvek, s a régi iratok. Ebben a cikkben azokat a térképeket ismertetjük, amelyet Mikoviny Sámuel készített a régi Borsod és Abaúj megyéről. Gazdag térképgyűjtemények Ismeretes, hogy könyvtárak, levéltárak, múzeumok őrzői a régi térképeknek. Különösen gazdag az a térképgyűjtemény, amely a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában található. A könyvtár kézirattárában számtalan olyan térképet őriznek, amelyek fontos eszközei a tudományos kutatásnak. Borsod-Abaúj-Zemp- len megye Levéltárában, az Országos Vízügyi Levéltárban, a Magyar Vízügyi Múzeumban, az Országos Levéltárban, az Országos Széchényi Könyvtárban, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum térképtárában és még számos más helyütt, ahol a múlt- kutatásával és emlékeinek őrzésével foglalkoznak, a régi térképek gyűjteményei között ott találhatók Bor- sod-Abaúj-Zemplén megye régi térképei. A múltról vallanak Amikor egy-egy település történetéről olvasunk az adatok között, nem véletlenül szerepelnek a kutatás legfontosabb segédeszközeiként a régi kéziratos térképek, amelyek éppen olyan erővel vallanak a múltról, mint a régi feljegyzések: oklevelek, megsárgult iratkötegek, levéltári fóliók. Éppen ezért a tudományos kutatómunka egyik legfontosabb feladata összegyűjteni a régi térképeket, mert minden adat közelebb visz bennünket a múlthoz, a múlt embereihez, az egykori hétköznapokhoz. A régi térképek egy-egy lapján fellelhetőek a kastélyok, templomok, utak. hegyek, vasutak, dombok é*- vizek, a mocsarak, és nem egy esetben a térképkészítők a vízimalmok helyét is meghatározták. Ahogy múltak az évek, úgy változott, úgy alakult a táj képe és lett nyomon követhető ez a változás a különböző időkben készített térképeken is. Néhány sorban nem érdektelen megemlíteni, hogy mit értünk kéziratos térképeken. A régi térképek kézzel íródtak, rajzolódtak, értékük fel- oecsülhetetlen, hiszen egyedi példányokról, múzeumok, könyvtárak féltve őrzött kincseiről van szó. Borsod-Abaúj-Zemplén megyéről készített régi térképek úgy változtak az idővel, ahogy alakult, szerveződött a megye területe. A térképekből nyomon követhető az a változás, amely 1950 előtt a megye szervezeti—területi változásában végbement. Az adatok azt tanúsítják, hogy a régi Borsod és Abaúj megye térképét Mikoviny is elkészítette. Mikoviny Sámuelről a lexikonok szűkszavú sorai is megemlékeznek. Egykori működését a ban azok a térképek őr- az időnek, amelyeket készített. Mikoviny Sámuel neve messze túlterjedt határainkon. Több tudományág is magáénak vallja, hiszen matematikával, mechanikával, bányagépészettel, földméréssel, térképkészítéssel foglalkozott, hogy csak a legismertebb működési területét említsük. A régi inatoknak, múzeumi értékeknek, igy a térképeknek is megvan a maguk sorsa, története. Többen megírták már, hogy Mikoviny Sámuel halála után térképeit, be nem fejezett alkotásait megvásárolták. Borsod megye térképe Mikoviny Sámuel halálakor nem volt befejezett állapotban. A térkép a fennmaradt adatok tanúsítása szerint Fritsch Erik Andrásnál volt, aki • ezeket/* nála levő térképlapokat sajátjaként adta el. A tudomány azonban kiderítette, hogy Borsod megye Fritsch Erik Andrásnál levő térképe Mikoviny Sámuel alkotása, azé a Mikovinyé, aki elvitathatatlanul a XVIII. század legkiemelkedőbb térképésze volt. A megye topoqráfiai »érképe Az Országos Széchényi Könyvtár térképtárában található a Mikoviny-féle megyetérképek között Borsod vármegye térképe a „Mopp* Comitatus Borsodiensis Mc- thodo Astronomico-Geomet- rica concinnata". Ez a tét- kép a megye topográfiai téri. képe. Különösen szembetűnő a Tiarjántól, illetve a Hejő torkolatától délre, Ti- szadorogmáig húzódó, a Tisza jobb partjához simuló, mintegy 4—5 km széles mocsárövezet. Szihalom, Lövő és Fehéregyháza határába?» pedig nagyobb tavak vannak Tél Vézet ve a tétképre. Az adatok azt tanúsítják, hogy ez a térkép Mikoviny, által készített eredeti alapján készült, annak másolataként. Abaúj térképe Külön említést érdemel az a sorozat, amelyben Miko-- viny által III. Károly személyes használatára készített megyetérképek kerültek elhelyezésre. Ebben a sorozatban találhatjuk Abaúj vármegye térképét. A „Comitatus Abaújvariensis” című térkép 180x190 mm nagyságú. A járási határokat sárga színnel jelölték. Abaúj vármegye másik Mikoviny által készített térképe az Ofszágos Széchényi Könyvtár térképtárában található. A dombokat hal-« mocskák ábrázolják, a községeket tornyolc a városokat (Jászó, Szepsi, Széplak, Új-város, Üj-Vár, Berea, Göncz) látképszerű ra’Z, Kassát csillag alaprajzú erődítménye körüli háztömbök jelölik. Különösen megnöveli a térkép értékét, hogy bemutatja a Tisza szabályozatlan medrének Balsától Ti- szapalkonyáig terjedő szakaszát. Mikoviny Sámuel megyei térképei akkor váltak nagyobb közönség előtt ismertté, amikor a Magyar Tudományos Akadémia megjelentette Bendefy László munkáját Mikoviny Sámuel megyei térképei címmel. A kötet nemcsak a földrajz- ;S helytörténet-tudománnyal foglal kozór,részé re -elent ko; moly szakmunkát, hanem mindazok számára is ritka kincs lehet, akik szeretik szülőföldjüket, érdeklődnek annak múltja, története iránt. Szilvágyi Irén j Kótnál