Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-07 / 288. szám

1983. dFecemSer 7., szerda ESZAK-RAGYARORSZAG 5 Elzárva, nem kirekesztve (II.) Szunnyadó „táíeniink” A magánzárka lakójának «ölét lelkét feledni! Ha csak ideiglenesen is! T. B. száza­dos, nevelési szolgálatvezető jó programot talál ki erre: •— Nézzünk be a fegyházor- voshoz! Kitűnő szakember, és a humora! A rendelő előtt nyolcán várakoznak, nyoma sincs rajtuk a kórnak. Szerencsém Van. Odabent most nincs rendelés, hanem a munkába állítási bizottság dolgozik. A doktorral utána is szót vált­hatok ... Hat ember üli körül a te­rebélyes asztalt: a parancs­nok helyettese, az orvos, a munkáltató, a nevelő, az őr, a pszichológus. A munkál­tató és az őrség ilyenkor természetesen az ügyeletesét delegálja, a többieknek vi­szont minden ilyen alka­lomkor itt kell lenniük. A kint várakozók tegnap ér­keztek, új emberek. A férfi, aki a bizottság eic lép, 39 éves. Targonca­szerelő. Elvégezte az általá­nos iskolát, mindeddig nem került összeütközésbe törvé­nyeinkkel. Értelmesen, hig­gadtan válaszol a bizottság kérdésedre. A bűncselekmé­nye: szemérem elleni erő­szak, erőszakos nemi közö­sülés — nem egy' alkalom­mal. Ö mondja, pontosan ismeri a definíciókat: előze­tes letartóztatásban töltött már néhány hónapot. Miközben ' az egészség- ügyiek vérnyomást, test­súlyt mérnfk, az orvos hall­gatózik a sztetoszkópjával, megtudjuk, hogy K. J. fe­leségül vett egy asszonyt, akinek három lánya van. Az elítélt a legnagyobbikát, a 19 éveset szemelte ki magá­nak. Idő közben született a feleségétől egy ikerpár. Ap­rócskák még ma is. Ugyan, milyen módon állhat hely­re ennek a családnak az élete? A férj, az apa és a bűnös csábító, 1988 végén szabadul a fegyházból. De várja, várhatja-e valaki jó szívvel a megbántott kör­nyezetben? Dr. Zs. Gy. fegyházorvos jókat kuncog magában és ■ csak akkor buggyan ki be­lőle a nevetés, amikor ma­gunkra maradunk. — No­men est omen — lihegi. — Feltűnt valakinek, hogy ez a liliomtipró a Leányka ut­cában lakik? A doktor ilyen. Minden- vhek meglátja a fonákját és , felvidítja a környezetét. Mondják is tréfásan, hogy azért ilyen sok a szimuláns, mert szeretnek a doktorral találkozni. Zs. doktor bemutatja a rendelőjét. Korszerű, min­dennel felszerelve. Ám, vé­gül is a legtöbbet a több szakvizsgás ápolók, asszisz­tensek segítenek. — Korábban körzeti oryos voltam, azért jöttem ide, mert sok krimit olvastam. Nos, krimiről szó sincs, de megszerettem itt. Fiatal fér­fiakat gyógyítok, az influ­enzán kívül alig van bajuk. Néha-néha előfordul még egy-egy „üzemi baleset”, de ezek enyhék. Az első évek­ben a szívbajt hozták rám, mert ötletekben aztán Itt nincs hiány! Háromszor küldtem el egy elítéltet a tököli rabkórházba. mert mindig drótot nyelt. A tö­köli röntgenorvosok már azt hitték, hogy velem van va­lami „baj”, mert semmilyen rendellenességet nem talál­tak. Végül rájöttem, hogy egy fogra kötött cérnaszál segítségével alkalmasint mindig kihúzta magából a drótot a kedves „beteg”. Tiszteletem, ehhez már ana­tómiai és mechanikai isme­retek is kellenek — simítja meg szakáliál a doktor. — Vajon mi a céljuk ez­zel. az önkínzással? — A drötnyelők régi tö­köli ismerősöket szeretlek volna találni, a mostani ki­sebb trükkösök pedig egy­szerűen csak a munkát ke­rülik. Benézünk a fogorvosi ren­delőbe is. Hatvanezres for­dulatszámú a fúrógép, állí­tólag a városi rendelőinté­zetben ettől korszerűtlenebb van. Az asztalon protézi­sek, pótlások. Az elítélt a bekerülési összeg 40 száza­lékát téríti, várakoznia sem kell sokat a rendelésre... Be is kalkulálják ezt a visz- szaesők. Megismerkedünk közben B. G. pszichológussal, aki más oldalról is meg tudja magyarázni Zs. doktor pá­cienseinek viselkedéseit. Előtte azonban egy „beteg­gel” is találkozunk. A íe- gyelmezőbe nyitunk. Akik itt laknak, szintén renitensked- tek, de kisebb a vétségük, mint a magánzárkásé, ezért többen lehetnek egy zárká­ban. öt dalia vágja ki a vigyázzt a főtisztek láttán. Először H. 1. meséli el tör­ténetét. — Betanított mun­kás voltam a Taurus Gu­migyárban, havi ötezerért. Ötödik alkalommal vagyok büntetve. Legutóbb a tár­sammal ötszáznegyvenezer forint értékű pénzt és ara­nyat loptunk. Olyan sok a letiltás, hogy hiába is dol­goznék ... Kabova asszony gú­• nyos pillantást vetett Patnik eladóra, és sziszegő hangon kérdezte: — Hogyhogy nincs? Ne­kem kell — és nincs?! Patnik megnyalta a csere­pes ajkát, és udvariasan, de határozottan így válaszolt: — Senki számára nincs. Már megmondtam. Meghajolt és átment a pult túlsó oldalára, ezzel adta világosan értésül, hogy a be­szélgetés az ő részéről befe­jeződött. Kabova asszonynak azon­ban más volt a véleménye, ö szentül meg volt győződve róla, hogy a java csak most következik. Az eladó Jtán ment. — Ne játssza a bolondot — jelentette ki Kabova asz- szony —. nem szeretnék rost­szál gondolni magáról. — Ide hallgasson — figyel­meztette az éladó —, las­sabban a testtel! Én nyu­godt ember vagyok, de ... Patnik nem fejezte be. Komoran nézlek egymásra. Nehéz megmondani, melyi­kük látszott harciasabbnak. — Ügy — húzta a szót az asszony. — Hát nincs. Sem­mi nem maradt? Jozet Jurzet:­—. így igaz. — Egyáltalán semmi?. — Egyáltalán semmi! — Egyetlen csöpp sem? — Egyetlen morzsányi sem! — Hogy lehetséges? Az eladó fel nyögött. Kabo va asszony odahajolt hozzá. — Nagyon kérem! Az eladó fogát csikorgatta, s eltűnt egy ajtó mögött. L. J. amint meglátja x parancsnokot és szót kap, tiltakozik: a jövő év feb­ruárjában szabadulna és iga­zán minden igyekezetével azon van, bárcsak kilépjen már a kapun. — Akkor miért van a fe­gyelmezőben? — kérdez rá az őrnagy. — Mert semmi sem sike­rül! Börtönösből átminősí­tettek fegyházassá és össze­gyűlt már tizenhat fenyíté­sem is. Nem igazság ez! V. Z.-t meg egyenesen .felveti a düh: — Akkor sem, értik, akkor sem tanu­lok meg varrni! Nem tudok es kész! Én egy fillért sem kapok soha, mert csak har­minc-negyven százalékot tel­jesítek. Nézzék meg, beteg vagyok, földagadt a kezem (az orvos által jól ismert trükk), de az orvos nem ér semmit, mindig kinevet. Ezek aztán tényleg nehéz fiúk. Bár H.. I., az ékszer- rabló jó ésszel bír. Be is iratkozott a gimnázium ei- íő osztályába. Szereti a fi­zikát, de a negyedéves be­számolón elégtelent kapott matematikából. Nagy az ön­bizalma, azt mondja, foggal, körömmel is elvégzi a fegy- házévek alatt, mert nagy tervei vannak. — A Képző- művészeti Főiskolára szeret­nék bejutni — bök a te­kintélyes tolikészlet ‘ felé. Még itt, a fegyelmezőben is rajzolhatok. A portrékat kedvelem. Művész leszek! — Egytől egyig, mindenki sérült, aki hozzánk kerül — magyarázza a pszichológus, amikor már az irodája félé baktatunk. — Mentális le- targáció — ez a leggyako­ribb. Könnyen befolyásolha­tnak, többnyire ők a „csics- kásók” a bűnügyeknél. Az elítélteknek másik nagy há­nyada pedig sajnos értelmi fogyatékos, skizofrén. Ezen nincs mit csodálkozni, ép értékítélettel kevesen követ­nek el bűncselekményeket. Mi sokfajta terápiás mód­szerrel igyekszünk gyógyíta­ni, mindamellett, hogy tu­dományos feladataink is vannak. A tudományos munka és a sokféle terápia — köztük a legfontosabb, a munka — ugyanazon egy célt szolgál. Azt, hogy ezek az emberek minél kevesebb zavar nélkül illeszkedhesse­nek be újra a társadalom­ba. Lcvay Györgyi — Szélhámos! — mormog­ta Kabova asszony. Észre sem vette, hogy Kuc­kóvá asszony is ott termett mellette. —r Mi történt? Kapható valami ? Kabova legyintett. — Mondom, szélhámos ez az alak — torkolta le. — Nem akar adni! Szomszédnője odahajolt hozzá. — Mit nem akar adni? Kabova lehalkította a hangját. Hiánycikk Egészségügyi szolgáltatás a fonodában A miskolci fonodában mindig nagy gondot fordítottak a szociálpolitikára, az egészségügy*. J»- lenleg is három orvos vigyáz a fonónök egészségére. Az ápolónői szolgálat egész napos. fcő- vételünk a fogászati rendelésen készült. Fotó: Szabados Gfiagf Védő nBBkabeiyek A védőnwnkahelyek meg­szervezését rendelet írja elő. Javasolják, hogy alakítsanak ki olyan munkahelyeket, ahol fogyatékos vagy megválto­zott munkaképességű embe­reket egészségi állapotuknak megfelelő munkakörülmények között foglalkoztathatnak. A megváltozott munkaképes­ségűek évi bérköltségének 40 százalékát az állam do­tálja a vállalatoknak. A ki­sebb teljesítményű távbe­szélő-központokban vakokat kell alkalmazni. Készükre biztosítják a tapogatókészü­lékeket Itt a látók csak ad­dig dolgozhatnak, míg a munkaközvetítő nem helyez oda vak vagy gyengén látó embert Sarki búvárok Sűrűsödő csapatokban ér­keznek a magas északi zó­nák madárlakói az alföldi természetvédelmi területek­re. A pusztaszeri tájvédelmi körzetben megjelentek a lúdnagyságú jeges-búvárok és a valamivel kisebb sarki búvárok A messzi tájaktól jött tengeri madarak, csak a költési, illetve a vonulási időszakban keresik fel az édesvizeket Ugyancsak meg­jelentek a tájvédelmi körzet­ben a nagy testű viharsirá­lyt*, amelyek szintén észak­ról vándorolnak délre. — Nem tudom. De nem akar. — Disznóság! — mondta Kuckóvá asszony. — Mindig ilyen volt! De mégis, mit gondol, mi van nekik? — Magam sem tudom. — Kabova vállat vont. — Az imént találkoztam egy asz- szonnyal — az teli szatyor­ral cipelt belőle. Nekem pe­dig ez az alak nem ad. Szél­hámos! — Szélhámos! — helyeselt Kuckóvá. — Panaszt teszünk. — Persze — fűzte a szót Kabova —, okvetlenül. Haj­landó igazolni, amit mon­dok? — Hogyan kételkedhet benne, hiszen nekem sem adott belőle! Gyerünk! És a két asszony elindult, | hogy panaszt tegyen. iöskereszles laniolpok Miskolcon „— Az volt a legjobb eb­ben a kiállításban, hogy ne­künk szólt, jó volt a tablói mellett meg-megállni az is­kola folyosóján.” A véle­mény, amely az • iskolában szervezett, családtervezéssel és családi életre neveléssel foglalkozó kiállítás láttán fo­galmazódott meg az egyik ti­zenévesben, jó néhány éves programot minősít A fiata­lok családi életre való neve­lésében jelentékeny részt vállal Miskolcon a Vöröske­reszt is; az 53 általános és 20 középiskolában számos ve­télkedőt, tanfolyamot szer­veznek. A legnépszerűbb formája ezeknek a találkozásoknak, az iskolai órákon, vagy szaktémájú előadásokon a kötetlen beszélgetés, ahol az előadást tartó orvos, gyógy­szerész, egészségügyi szak­dolgozó ad választ a kér­désekre. Miskolcon 1978 óta szerveznek és rendeznek a családi életre nevelő tan­folyamokat. A minisztertaná­csi határozathoz kapcsolódva a Vöröskereszt VI. kongresz- szusának határozata is nép­szerűsíti a tudatos család- tervezésre, a családi életre készülő „jövendő szülők” számára szerve*!« kxSffMÉp* kát, tanfolyamokat Három- évenként városi versenyeket rendeznek a népszerű cse­csemőápolási tanfolyamokon elsajátított ismeretekből, me iskolák között. Az iskolásak: számára rendezett tanfolya­mok mellett a „Szülők isko­lája” címmel rendezett tan­folyamoknak is nagy sikerük van. Fontos feladat hegy is­kolai vöröskeresztes atop- szervezetek tagjai elsajátít­sák az alapfokú elsősegély- nyújtó ismereteket és lehe­tőségük legyen azok gyakor­lására. Az a vasi lakótelepe» elsősegélynyújtó kabinet »to­kult. Az elmúlt évben kisdo­bosoknak is tartottak alap­fokú ismeretekből tanfolya­mot így 1983-ban a városi versenyen kilenc kisdobos csapat is indult. Az idei or­szágos versenyen a miskolci 40. számú Általános Iskola első, az Egészségügyi Szak- középiskola második helye­zést ért el. Az elmúlt három évbe« éj tematikával, komplex kép­zést kaptak a vöröskeresztes lanárelnökök a felkészítő munkához. Miskolci szakmunkástanulók sikere ■ A kistermelők II. orszá­gos virágkiállításának és kötészeti versenyének ez év december 2—4. között a Bács-Kiskun megyei Kecel adott otthont. Az ez alka­lomból megrendezett virág- kötészeti versenyen részt vettek a miskolci Mezőgaz­dasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Iskola ta­nulói is, akik a szakmun­kástanulók versenyében ki­emelkedő sikereket érlek el. Az ország tíz mezőgazdasá­gi szakmunkásképző iskolája mintegy 50 diákjának ver­senyében a Deák Imre mér­nöktanár, Tóth Béláné gya­korlatvezető és Kakuk La­jos virágkötő mester, a mis­kolci 20. számú virágbolt ve­zetője által felkészített mis­kolci csapat a verseny csak­nem valamennyi felajánlott díját eln3’erte. Így övék lett a verseny nagydíja, vala­mint a legjobb iskolának kijáró különdíj. Az egyéni versenyben a legjobb virág­kötőnek járó első díjat úgy­szintén miskolci diák, Kecs­kés Anita III. D. osztályos tanuló kapta. Az egyéni ver­seny harmadik és ötödik he­lyezettje is miskolci, Luther Andrea, és Répászki Éva személyében. A legjobb csa­pat felkészítőjének felajánl lőtt díjjal pedig Kakuk La­jost jutalmazta a zsűri.

Next

/
Oldalképek
Tartalom