Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-06 / 287. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG A 1983. december 6., kedd A képernyő előtt Beszélgetések ' fagyon különböző, olyan beszélgetésekre emlékszem az elmúlt hét tévé-műsorá­ból, amelyeket szívesen néz­tem. Emlékszem egy színhá­zi közvetítésre, amely címé­ben hordozta ezt a szót, egy másik, élő adásra, amely műveltségi vetélkedő for­májába rejtette el ezt a funkcióját, azután egy po­litikai műsorra, amelynek beszélgetéseit némi szoron­gással hallgattam végig, s .végül egy szórakoztató be­szélgetésre, amelynek ma­gyar miniszter volt résztve­vője. * Kezdjük sorjában. A Szovjet Televízió estjében láthattuk (nem is jó így a ! meghatározás, mert inkább .a Szovjet Televízió napjáról ‘.lehetne beszélni) a Moszk­vai Kis Színház előadásában a Beszélgetések holdvilág- ,'nál-t, amely Vaszilij Suksin 'elbeszéléseiből készült. Suk- sin neve fémjelez, akárcsak a Moszkvai Kis Színházé is, r bár nyilvánvalóan más a hatása egy élő előadásnak, mint egy felvételnek, nem köznapi élményben lehetett készünk. Gyarló emberek .gyarló történetei sorjáztak egymás mellett, mulatságo­sak és szomorkásak, kis, em­beri tragédiák, amelyeket akár mindannyian is átél­hetünk, amelyek megeshet­nék mindenkivel. Ezeknek a beszélgetéseknek a történe­tei nem történelemfordító ! eseményekhez kapcsolódnak, í De ugyanúgy a történelem részét képezik, mint azok, amelyeket az emberiség 'nagy tragédiái, traumái ko­sé sorolunk, csak azért, mert emberekkel estek meg, mert emberiek. r ■ * ' iBSnduft útjára a Jókai- eetélkedőműsor, az „És mégis mozog a Föld”. Ezen a hétén már mi is érdekel­tek leszünk, a sárospatakiak révén Borsod megye is ott véé a döntőben. Hát már í eé*k eeért is kíváncsiak voi­Tílr tunk az első jelentkezésre. Hasonló műveltségi vetélke­dőkről különben is jó em­lékeket érzünk a televízió múltjából, nos az első adás után örültünk, hogy haló poraiból feltámadt az • ilyen jellegű adás. Nem. tudható, a mieink hogyan fognak helytállni — nagyon szur­kolunk majd értük —, de .egy bizonyos, az is nyer, aki csak nézőként üli végig a sorozatot. Egyrészt mert re­mekül szórakozik, másréázt, mert igen alapos, érdekes és sokszínű ismereteket kap Jókairól azokból a válaszok­ból, amelyek olykor beszél­getés formájában hangzanak eL * A Panoráma e heti — csütörtöki adása — ismét Közel-Keletre kalauzolt min­ket. Chrudinák Alajos ri­portját gondolom, sokan végignézték, s sokan végig­gondolták azóta. * A Magyar Televízió szó­rakoztató főosztálya ezúttal dr. Hetényi István pénz­ügyminisztert, családját és barátait mutatta be. Heltai András vendégei voltak köz­életünk jeles személyiségei. Bár nem ez az első ilyen jellegű műsoruk, gondolom mások is úgy voltak vele, mint én, kíváncsiak voltak arra, hogy az államügyek­től mentesen, mint ember, milyen az, aki miniszteri székben ül. Egy szellemes embert ismerhettünk meg — ez tény. Intimpistásko- dás nélkül „gatyára vetkőz­ve” a pénzügyminisztert — egy remek csavarásként be­mutatott régi felvételen. Slusszpoénnak nem volt utolsó — mondhatnánk. De nem esen van a lényeg. Sokkal inkább azon, hogy a demokratizálódásnak egyik jelensége ez a műsor —em­berközelbe hozni azt, aki felelősként az állam ügyei­nek intézésében részt vesz. te*. »4 : Aranylakodalom l — napköziben tf r A kfizeíműítban nyfK jmeg Sárospatak tanyaköz­pontjában, Dorkón a város negyedik öregek napközi ott­hona. A lakosság számához képest igen kedvező a négy szociális intézmény, amire szükség is van, mert az idős emberek száma évről évre emelkedik, és Sárospatak területe egyébként is igen nagy. Éppen ezért az egye­sített egészségügyi intéz­mény vezetősége a város központjában csak egy, a külső területeken pedig bá­rom öregek napközijét léte­sített. A dorkói abbén is kfflőrt- bözik a többitől, hogy ez úgynevezett „hetes” napkö­zi : az idős emberek az egész hetet itt tölthetik. A tágas nappaliból, klnbkönyvtárból, két pihenőszobából és kony­hából álló otthonban teljes ellátást és gondozást kap­nak. S amikor a kedvük ter^e, naponta vagy a hét­végeken bármikor hazame­hetnek — szétnézni a ta­nyai portán, rendben tarta­ni a lakást. Kevéssel a hivatalos meg­nyitó «tán, nest kedves esemény színhelye vr»tt a dorkói napközi. Itt tartotta ugyanis aranylakodalmát az otthon két lakója: Biró Bol­dizsár és felesége, született Kovács Margit, a helyi ter­melőszövetkezet alapító tag­jak ötven évvel ezelőtt, 1933. november 5-én kötöt­tek házasságot, s az akkor egymásnak fogadott házas­társi hűségüket most a dor­kói napköziben, az anya- könyvvezető előtt újból megerősítették. Az idős há­zaspárt 10 gyermeke, 12 unokája és két dédunokája köszöntötte. A város veze­tőségének és lakosságának jókívánságait Grega Sándor, a Hazafias Népfront városi titkára tolmácsolta szívből jövő, kedves szavakkal. Az ajándékok, virágok át- nyújtása után a dorkói öre­gek napközije ünnepi ebé­det adott az aranylakodal­mukat tartó Bíró Boldizsár és felesége tiszteletére, akik­nek az éppen Sárospatakon vendégszereplő Béres Ferefic Liszt-díjas énekművész és művésztársai is szép műsor­ral kedveskedtek. Könyvtárosok vetélkedtek Teliinger István rajza Az olvasói szolgálat javítása-állan­dó feladata a megyében dolgozó könyvtárosoknak, függetlenül átlói, hogy városi vagy községi könyvtár­ban dolgoznak. Éppen ezért fordít nagy figyelmet a II. Rákóczi Ferenc megyei Könyvtár a könyvtárosok alap-, illetve továbbképzésére. A szakmai felkészítés egyik mód­ja volt az a könyvtáros vetélkedő is, amelyet tegnap, december 5-én tartottak meg Miskolcon, a megyei könyvtár előadótermében, s amelyen a szorosan vett szakmai ismeretek­ből, az olvasókkal való foglalkozás­ból, általános tájékozottságból kel­lett a résztvevőknek számot adniuk. Ezért is volt jelen maga az olvasó is a vetélkedőn — igaz, a miskolci Kossuth Gimnázium diákjai előre készültek kérdéseikkel, amelyekre a versenyzőknek tájékoztatást kellett adniuk, irodalmi művek felismerése, szellemi totó a megyéhez kapcsoló­dó művelődéstörténeti események­ből, szakmai kérdések, például a ka­talógus-készítésből — ilyen és ha­sonló feladatokat kellett megoldani­uk a résztvevőknek, akik a közel­múltban végezték el az alapfokú könyvtáros tanfolyamot. A győztes a megyei könyvtár csapata lett. A második helyezett csapatban szeren­csi, kazincbarcikai könyvtáros, illet­ve a megyei könyvtár versenyzője versenyzett. A harmadik helyen az encsi könyvtár csapata végzett. Ju­talmazták a három ajánló bibliog­ráfia készítőjét is. Sikerrel zárult Formációs táncbemutató után A szóéi filmek fesztiválja A felszabadulás évétől számítódóan rendezik meg hazánkban a szovjet filmek ünnepét. Ennek a szép ha­gyományú rendezvénysoro­zatnak megyénkben is ki­alakultak már a formái, ke­retei, tartalma egyre gazda­godik. így volt ez ebben az esz­tendőben is, november hó­napban számos településün­kön találkozhatott a mozit szerető közönség a szovjet filmművészet régebbi és újabb alkotásaival. A záró- ünnepségre az elmúlt hét vé­gén Sátoraljaújhelyen került sor, a szépen felújított mű­velődési központ színházter­mében. Tóth Ferencné, a megyei pártbizottság mun­katársa megelégedéssel álla­píthatta meg, hogy az egy hónap során a vetítések mel­lett 10 kiemelt rendezvény szolgálta a közönség és a fil­mek találkozását; a külön­böző korosztályok és társa­dalmi rétegek igényes mű­velődési alkalmait; közvetle­nül szolgálta a szovjet film­művészet mélyebb megisme­rését is, s emellett tömege­ket mozgatott meg. A gye­rekek rajzpályázatokon vet­tek részt, s nagy sikert ara­tott körükben a Szovjet Kultúra és Tudomány Háza által biztosított mesefilm­sorozat. A tanulóifjúság a nevelési-oktatás tervvel szinkronban találkozhatott a tantervhez kapcsolódó fil­mekkel ... A Herman Ottó Múzeumban az örmény kul­túráról vetített kisfilmek nyerték meg az érdeklődők tetszését... Miskolcon, a He- vesy Iván Filmklubban meg­alakult a szovjet filmek ba­ráti köre ... Mindezek alap­ján úgy értékelte az egyhó­napos eseménysorozatot, hogy az elérte célját, s újabb ötletekkel is gazdagította a forgalmazás és a közműve­lődés harmonikus együttműt ködését. A sátoraljaújhelyi záróün- I népségén, szovjet vendégek jelenlétében a közönség a Ri­ta asszony menyasszony cí­mű új szovjet filmvígjátékot tekinthette meg. Mim Sárospatakról Ä sárospataki kollégium alapításának 450. évforduló­ja alkalmából az ITV, vagy­is az Iskolatelevízió szer­kesztősége elhatározta, hogy tévéfilmet készítenek az ősi skóla múltjáról és jelenéről. Pásztory János rendező és Gyenes Károly szerkesztő munkatársaikkal együtt több ízben is jártak Sárospatakon a forgatókönyv megírása, majd a felvételek elkészíté­se végett Ezalatt tanulmányozták, aztán filmre vették a város történelmi és mai szépségeit, értékeit. Elsősorban termé­szetesen a kollégium múltja és jelene, azaz a Jogutód Rákóczi Gimnázium tanárai­nak, diákjainak rmmkája ér­dekelte őket. Sok felvételt készítettek, és bár eredetileg egy műsort terveitek, amint a Patakra küldött levelükben írták: „az anyag szépsége és jelentősége miatt” három, 50 —50 perces műsor lett be­lőle A három részei tévéffhn címe: Egy iskola története, Sárospatak, Az első rész de­cember 8-án, csütörtökön délután 16 óra 35 perckor, a második 18-án, a harmadik 20-án látható a televízió 1- es csatornáján. Map Télapó-est December ft-a előtt nincs is tán olyan kis- és nagy­vállalat vagy intézmény, amely ne szerezne örömet, meglepetést saját dolgozói gyereke számára. Délutánon­ként egészen hatodikéig itt is, ott is megjelennek a kucsmás Télapók, csoma­gocskákkal, olykor virgá- csocskákkal is, sikongó iz­galmat keltve a gyereknép­ségben. S ez így is termé­szetes, megszokott, nem is szoktunk hát híradósokat közölni a Télapó-ünnepsé­gekről. Most azonban mégis' kivételt kell tennünk, mert ezen az ünnepségen olyan gyerekeknek szereztek örö­met, akikre igazán „ráfér”, mert a természet valami szo­morú véletlen folytán in­kább vett tőlük, mint adott nekik... Cukorbeteg gyerekek Tél­apó-ünnepségéről van szó. amelyet az elmúlt hét végén tartottak a miskolci Gyer­mekegészségügyi Központ­ban, s amelyre a megye' számos településéről érkez­tek apróságok, hogy mesét hallgassanak, filmet nézze­nek, énekeljenek, s átad­hassa nekik a fehér szakál­las, piros köpenyes bácsi a Diósgyőri Csokoládégyár ajándékát, a Mikulásokat és egyéb, cukorbetegek által fo­gyasztható édességeket. Köszönet érte a Télapó­nak, és a Diabétesz Klub­nak­Gála, konferencia, díjkiosztás Az elmúlt hét végén 10. alkalommal rendezték meg Miskolcon, a városi sport- csarnokban az országos for­mációs táncbemutatót. A kö­zönségsiker most sem ma­radt el, a „kétfordulós” be­mutatót követően szombaton este sokan tapsoltak a gála­műsornak. Másnap, vasár­nap délelőtt tartották meg a táncpedagógusok, táncklub­vezetők részvételével azt a szakmai konferenciát, amely hagyományos kísérője ennek a rendezvénynek. A vasárnapi konferencián dr. Kaposi Edit tánctörténész adott összefoglalót, a formá­ció magyarországbeli helyze­téről, előtérbe helyezve a ko­reográfia szerepét és miben­létét. Szó volt arról is, hogy hol van a helye a nemzet­közi mezőnyben a magyar formációs táncnak, hogy mi­lyen a pedagógiai munka helyzete? A Miskolcon ta­pasztaltakról az hangzott el, hogy továbbra is jó a ren­dezvény színvonala, a szer­vezés; bebizonyosodott, hogy érdemes az előselejtezőket megrendezni, mert ez a biz­tosítéka annak, hogy ide a legjobbak jöhessenek. A mostani programból kiemel­kedett a szombathelyi JSa- várkx* táncklub szamba- bemntatója (Rimányiné Kiss Anikó koreográfiája), ez a nemzetközi mezőnyben is jól megállná a helyét. A hiá­nyok is megfogalmazódtak a vasárnapi beszélgetés során, ezek között kapott hangot a magyar anyagolcat „számon- kérö” vélemény; hiányzik pl. a csárdás „parkettre vi­tele”, de nem lehetett látni palotást, körmagyart s más nemzeti táncunkat sem ... A vasárnapi eszmecsere, a konferencia keretében adták át a megye és a város tár­sadalmi szerveinek, valamint a Borsodi Szénbányák szak- szervezeti bizottsága által felajánlott díjakat. Ezeket — a különböző kategóriákban a következők kapták meg: A legszebben előadott mű díját kapták: a gyomaendrő- di táncklub (angol keringő); a szarvasi úttörőhöz tánc­klubja (bécsi keringő) és a dunaújvárosi munkásszövet­kezeti táncklub (Hello, Rio!) bemutatója. Koreográfiái díjat kapott: Rimányiné Kiss Anikó (Szombathely, „Saváfia”); Wüntsch László (Dunaújvá­ros) és Benkő Mártonné (Bu­dapest, SZFMH táncklubja). Négyen kapták meg a pe­dagógiai díjat: Rimányiné Kiss Anikó (Dunaújváros); Fügeczkyné Balogh Mária (Miskolc), Csáki Emilia (Szarvas) és Szalay Attila (Kecskemét)... II itató Hai December van, az év utol­só hónapja, az ünnepek hó­napja is, karácsonnyal, a sze­retet, a békesség ünnepével. A karácsony a családok ün­nepe, a szép összetalálkozá­sok, egymásra figyelések al­kalma. Ilyenkor minden másként látszik. Akkor is, ha a hétköznapokban a csa­ládokban sok a konfliktus. „A család” a fő témája a Napjaink decemberi számá­nak is. A szeptember 11—15. között megrendezett tokaji írótábor résztvevői e téma­körben cseréltek véleményt, erről beszéltek a meghívott előadók: „Ennek a konfe­renciának azért vált a csa­lád a témájává, mert a csa­lád évtizedek óta problema­tikus intézmény, amelynek egyszerűen a léte körül fo­lyik a vita: van-e egyálta­lán jelentősége, el tud-e funkciókat látni a társada­lom, az egyén számára vagy sem, és ha olyan funkciói volnának, amit semmilyen más intézmény nem tud el­látni, mit is kellene tenni a család intézményének meg­erősítése érdekében ?” — ezekkel a gondolatokkal kezdte írótábori vitaindító előadását dr. Cseh-Szom- bathy László egyetemi ta­nár. A Napjaink most közli — A család a mai magyar társadalomban címmel — a vitaindítót és a korrefe­rátumokat: Kása Erzsébet: Családok, generációk és a jö­vő; Varga Domokos: Egy tár­sadalmi csapdáról; dr. Czei- zel Endre: Az ember; ter­mészeti lény; B. Juhász Er­zsébet: A sosemvolt arany­kor (A család képe a mai magyar szépprózában) ___ T erjedelmi okok miatt az írótábor vitájának hozzászó­lásait a jövő évi januári számban olvashatják el az érdeklődők. ■* A Napjaink decemberi számának további anyagai között találjuk Gergely Mi­hály Az artista balladája cí­mű kisregényének második, befejező részét; folyik a disputa a latin nyelv isme­retének szükségességéről; Ruszoly József Élete s válla­lása jelképpé vált címmel Palóczy Lászlóról emlékezik meg, Bitskey István pedig a Luther-évforduló kapcsán Luther és -i magyar művelő­dés címmel írt tanulmányt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom