Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

1>Öj. december 17., szombat rmsamr: m fwiiw ESZAK-MAGYARORSZAG 3- új szabályok szerint Az új év közeledtével a lakosságot egyre jobban fog­lalkoztatja a közigazgatás át.szervezésének gyakorlati végrehajtása. Milyen is lesz k járási hivatalok megszűn­tével az úi igazgatási szer­ve et felé;».lése. hogyan alakulnak az alá- és fölé­rendeltségi kapcsolatok, s ami talán a lakosság szá-' mára a legfontosabb, hol intézik azokat az ügyeket, amelyek eddig a járásokhoz tartoztak? Nos, ami az igazgatási szervezet' felépítését illeti, ebben kulcsszerepet kapnak a helyi önkormányzatok. A községi, városi tanácsok gya­korlatilag önállóan gondos- , kodnak a lakossági igények minél jobb kielégítéséről, az ügyintézés megszervezéséről, a központi államigazgatási érdekek helyi képviseleté­ről. A megyék feladata te­hát elsősorban nem az ope­ratív irányítás, hanem a nor­matív szabályozás és a hatá­rozatok végrehajtásának el­lenőrzése. 139 ILLETÉKESSÉGI TERÜLET A járási hivatalok he­lyett a megyék gyakorolják a költségvetési és adóellen­őrzést, s ide kerülnek a köz­ségi tanácsi tisztségviselők­re vonatkozó egyes személy­zeti és munkáltatói hatáskö­rök. A községi tanácsok me­gyei irányítása egyelőre ál­talában az úgynevezett kör­ző (központok köz vet í lésével valósul meg. Az országot 139 illetékességi területre osz­tották; ezek centrumában főleg városok, illetve városi jogú nagyközségek látják el a körzetközponti teendőket. A városok közül speciális adottságai .miatt négy Budapest, Százhatomba! la, Túrkeve és Hajdúböször­mény — nem kap körzet­központi feladatokat. A je­lenleg még nagyközségi kör­zetközpontokat a következő öt év során fokozatosan vá­rossá nyilvánítják. Közülük tizenkettő — Dorog. Encs, Heves, Mór, Pásztó, Sümeg, Szeghalom, Szerencs, Tamá­si, Tiszafüred, Zalaszentgrót és Zirc — már 1984. január 1-től megkapja a városi ran­got. Fontos hangsúlyozni, hogy a körzetközpontok semmi­képpen nem vehetik át a ko­rábbi járási hivatalok fel­adatait, csupán közreműköd­nek a községek megyei irá­nyítású ba n. (Meg j egy ezzü k, hogy 8 megyében 32 nagy­község még formailag sem tartozik körzetközpontokhoz, ezek közvetlen megyei irá­nyítás alatt vannak.) Bor­sodban Sajószentpéter, Szik­szó. Ernőd és Tokaj tartozik ebbe a kategóriába. Lényeges tudnivaló, hogy a járási hivatalok megszű­nése kapcsán a hatósági jog­körök centralizációjára nem került sor; ezek a hatáskö­rök főleg a községi, nagy­községi tanácsokhoz kerül­tek. Folytatódott tehát az immár évek óta tarló ten­dencia, amelynek célja, hogy lehetőleg .minden lakossági ügyet helyben intézzenek el, minél közelebb az állampol­gárokhoz. A KÖZSÉGEK HATÁSKÖRE A téma közérdekű volta miatt talán érdemes köze­lebbről. részletesen is szem­ügyre venni: milyen ügyek intézése tartozik január 1- től a járások helyett a köz­ségek hatáskörébe. A helyi tanácsok fognak eljárni első fokon a gyámhatósági ügyek­ben. kivéve a bonyolultabb eseteket, így az örökbefoga­dást, annak felbontását, a gyámságot, gondnokságot. A községek hatáskörébe kerül a szervezett üdültetés, és az oktatási intézmények orvosi ellátása, a hadigondozottak érdekképviselete, a tanácsi bölcsődék nyitvatartási ide­jének megállapítása, vala­mint ugyanennek véleménye­zése az üzemi bölcsődéknél. A helyi tanácsok fogják en­gedélyezni a népművészeti vásárok megtartását, irányí­tani és ellenőrizni a munka- védelmi feladatok ellátását. Igen sok az újdonság az építésügyi hatáskörök terü­letén. Az új előírások sze­rint a községi, nagyközségi tanácsok gyakorolják majd az első fokú építésügyi ha­tósági jogkört, feltéve, ha a • megyei .Uinacs végrehajtó bi­zottsága ..ezzel felruházza őket. Erre a megkötésre át­meneti leg azért van szükség, mert sok helyen még nem biztosítottak helyben a szak­szerű, törvényes ügyintézés feltételei, főleg a mérnökök hiányoznak a községekből. De akadnak már olyan pél­dák is, hogy ezt a hatás­kört kezdettől leadják a köz­ségekhez. A helyi tanácsok dolga lesz január 1-től első fo­kon eljárni kisipar-igazga­tási és kiskereskedelmi, vendéglátóipari ügyekben is. Döntenek a közterület-fel­használásról, a vásártartás­ról — és még hosszan sorol­hatnánk a peldákal. Talán az említettekből is érzékelhető, hogy milyen je­lentős pluszmunka hárul majd a községi apparátusok­ra, ha azok létszámát sike­rül is a járásnál felszaba­duló státusok és bérek fel­használásával némileg növel­ni. Így érthető, hogy az il­letékesek úgy döntöttek: át­menetileg néhány járási ha­táskört a megyei irányítás­ban közreműködő városi és városi jogú nagyközségi ta­nácsokhoz adnak. így a kör­zetközpontok gyakorolják majd a hozzájuk tartozó községekre kiterjedően egye­bek között az első fokú ki­sajátítási jogkört, ezek fel­ügyelnek a helyi egyesületek­re, intézik az alkoholiz­mussal kapcsolatos hatósági ügyeket. JÖ-E AZ IGAZGATÁSI TÁRSULÁS? Nyilvánvaló, hogy az új igazgatási szervezetben a ha tás kö ri decen t ral i záci ó csakis akkor érheti el a cél­ját, ha a községek nemcsak papíron, hanem valójában is biztosítani tudják a hozzá­juk került ügyek gyors, szakszerű, törvényes elinté­zését. 11a megfelelő szakem­berek hiányában es; lehetet­lennek tűnik, elképzelhető, hogy több község összefog­jon és úgynevezett igazgatá­si társulást hozzon létre. Er-* re már gyakorlati példák is vannak a szabálysértések és a gyámügyek intézése terü­letén. Ez az együttműködés mindenképpen praktikus előnyökkel jár, hiszen, két- három község könnyebbén meg tud fizetni egy jogászt, vagy egy gyermekvédelmi szakembert. Sokan mégis óvnak attól — s nem alaptalanul —, hogy a községi igazgatás jö­vőjét az ilyen társulásos megoldások jelentsék. Ez ugyanis megnehezíti a szak- igazgatási munka tanácsles- lIlleti, népképviseleti ellenőr­zését, s így bizonyos érte­lemben ismét eltávolítja az ügyintézést a községektől. Hanois az az érvelés, amely szerint egy falu tanácsa nem tarthat külön mérnököt arra, hogy az havonta egy­két építési engedélyt kiad­jon. Ez első hallásra való­ban luxusnak tűnik, csak­hogy egy építészmérnök egy községnek nemcsak az egye­di hatósági engedélyek ki­adása miatt kell. Ha az igaz­gatási feladatokat összetet­tebben értelmezzük, kétség­kívül az ö feladata az is, hogy őrködjön a falu arcu­latán, építészeti hagyomá­nyain. A közigazgatás változásai­ról szólva feltétlenül emlí­tést kell tenni az önálló ta­nács nélkül maradt társ­községekről is. Ezekben az elképzelések szerint a tanács­tagi csoportok helyett elöl­járóságokat hoznak majd létre. D. A. Javííá iisincssiiiok a SEjóparícn Az idén ősszel költözött új te­lephelyére Miskolcon o Sajó- partro a városi vízmüvek köz­pontja. Itt kaplak helyei a vál­lalat különböző részlegei, ja­vítóműhelyei. A képen látható csarnok berendezései a tervek szerint március végére kerül­nek a helyükre, és azt köve­tően itt végzik majd a gépjár­müvek, munkagépek, árokásók ■ javítását. Szakmunkásképzés Aba új szántón Ki megy tehenésznek? Iparszerü körülmények — folyamatos üzem A túlérzékenyek talán @ felkapják tejük a kér­dés hallatán, de hát amíg az istállókban és kör­nyékükön a szarvasmarha- tenyésztő szakmunkás he­lyett a tehenész járja, addig talán az újságíró leírhatja a címben foglalt kérdést: Ki megy tehenésznek? Harminc-negyven évvel ezelőtt könnyűszerrel megfe­leli rá bárki, hiszen csordás­nak lenni nem jelentett kü­lönösebb társadalmi rangot a falú merev hierarchiájában. Legfeljebb a kondással szem­ben, mert az egy fokkal még lejjebb helyezkedett el a csordásnál is, de ők ketten már annyira távol voltak a juhásztól, gulyástól, a csikó­sokat nem is említve, mint az a bizonyos Jeruzsálem, Makótól. Jó lesz csordásnak! —így hangzott a szentencia a ta­nár szájából, ha a gyermek nem mutatott különösebb előremenetelt a tudományok megismerésében, s ez az íté­let egyúttal az érdekelt ta- ■ nuló pályaválasztását is.je- lentette. egyszer s minden­korra. Napjainkra némiképp változott a helyzet. Részint azért, mert csordásból egy, legfeljebb kettőre van szük­ség egy faluban, így aztán a pedagógus jó szívvel nem ajánlhatja minden olyan ta­nítványának a csordásságot, aki nem szeret jókat inni a tudományok kútjából. Tehe­nészből viszont sokkal több­re van szükség, fnint annak- előtte, hiszen ritka az a ter­melőszövetkezet, ahol ne len­ne szarvasmarhatelep, már­pedig az állatokat ápolni, gondozni kell, ügyelve a tej­termelésre. a szaporulatra, úgy, hogy közben drága gé­peket. és még drágább álla­tokat: bíznak a gondozók gondjaira. Lelkiismeretlen hát. aki így félév táján, pá­lyaválasztás előtt azoknak a gyerekeknek ajánlja ezt a szakmát, akik bizony, nem mutattak hét és fél esztendő alatt különösebb érdeklődést a tanulás iránt — Ugyan, nem kell ahhoz diploma! — hangzott az egyik állatgondozó véleménye, mi­kor a minap a szakma dol­gai iránt érdeklődtem tőle. s megesküdött, hogy két gyer­mekét semmi szín alatt nem adna állattenyésztőnek. :— Csak néztek a többiek, így is lehet ezt csinálni! — ez volt a másik álláspont, a másik véglet. Akitől a fenti mondat, származik, megint, csak állatgondozó, történe­tesen egy szarvasmarha-te­nyésztő szakmunkás, aki a hatvanas években került a jószágok mellé, a szikszói szakmunkásképző iskolából. Elmondta, hogy egyedül volt ^szakmunkás, amikor el­helyezkedett a szövetkezet szarvasmarhatelepénél, s igaz, kézzel fejve, de hat-nyolc ezer forintokat keresett, ami tizenöt évvel ezelőtt egy kez­dő szakmunkásnak — még ha munkájába az ugyancsak nehéz kézi fej és, is beletar­tozott —, szép pénznek szá­mítolt. Igaz. ezért aztán mindenJ nap dolgozni kellett, szom­baton és vasárnap is, s «eil ma is, hiszen a tehen az egyik legkényesebb folyama­tos ..üzem", amellyel nem le­het leállni sem karácsonyra, sem újévre. Talán ez az oka, hogy az idézett, kel szélsősé­ges vélemény mellett a köz- tudatban a kettő közötti ál­láspont él: nehéz, jól fize­tett. ám nem különösebben megbecsült foglalkozás, ré­szint. az említett folyamatos munkarend miatt. , résziní, mert ezt a munkát az or­szágban a jól képezett, ipari ‘szakmunkáséhoz hasonló is­meretekkel rendelkező állat­tenyésztők mellett a lumpen­proletár is elláthatja, aki napról napra inkább kárt okoz. mint hasznot hajt, ám valamit legalább dolgozik, s az is jobb. mint ebek har- mincadjáríá hagyni az is­tállók állatállományát. Mekkora a véglet a két­fajta munkavégzés között, arról statisztikák számai be­szélhetnének. hiszen nem rit­ka. hogy hasonló képességű jószág a rosszabb helyen egy­két ezer literrel kevesebb te­jet ad évenként. Igaz, ezek­kel a gazdaságokkal szem­ben jó néhány helyen már szinte iparszerü körülmények között dolgozhatnak az ál­lattenyésztők, s ez nemcsak a szociális körülményekre, munkafegyelemre, de a sza­bad szombatos munkarendre t A MEDOSZ napirendjén: A Mezőgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szak- s crvezetőnek megyei Bizott­sága tegnap, december 16-án, • hiteken, a Szikszói Állami > izdaságban tartotta meg helyezett” ülését, amely­ik napirendjén több jelen- ; és tájékoztató megvltatá- szerepelt. Kádár Sándor- k, a MEDOSZ megyei tit­kának előterjesztésében el­adták a megyei bizottság vő évi munkatervéi, érté- ’■ Kék az ágazati szakszerve- *t keretében végzett tömeg- soort munkát, s elfogadták a munkahelyi demokráciáról szóló 1982. évi MT—SZOT együttes határozat végrehaj­tásáról szóló jelentést. Sgy, a megye MEDOSZ-tag­s’'iának többségét foglalkoz­nod húsz gazdaságnál és vál- h-'atmU végzett széles körű •’izsgúlódús. alapos felmérés tapasztalatairól szóló jelen­tést is megvitatott a szak- szervezet megyei vezetése. A MEDOSZ szociálpolitikai és munkavédelmi bizottsága sM, vizsgálta meg a közel- I múltban: hogyan valósulnak meg a szociális tervek, s milyen eredménnyel járnak az összesen több, mint 13 201) dolgozót foglalkoztató állami gazdaságoknál, az erdőgazda­ságnál. az ÉVIZIG-nél. víz­gazdálkodási társulatoknál és más a mezőgazdasággal kap­csolatos vállalatoknál. Az utóbbi évek szűkösebb anyagi lehetőségei ellenére a húsz gazdaságnál, illetve vál­lalatnál 1983-ban közel 238 millió forintot terveztek fel­használni szociálpolitikai és munkavédelmi célokra A vizsgálat megállapította, hogy a terv, azaz az ilyen célokra előirányzott összeg elköltése az üzemek zömé­ben biztosítottnak látszik. Számszerűen nagynak tű­nik ez a közel negyedmjl- liárd forint, de „bontásban” bizony szerény összegek jut­nak egyes szociálpolitikai cé­lokra. Kiemelkedően a leg­nagyobb összeget, több. mint 78 millió forintot kellett az idén a munkásszállítás költ­ségeire előirányozni. A mun- |íavédelemre, a munkakörül­mények megjavítására több, mint 30 millió forint jut. Az üzemi étkeztetés 24,6 millió­val, a lakásépítés és a lakás- építkezések támogatása 20 millió 236 ezer forinttal, a munka- és egyenruhaköltsé­gek közel 15, a védőruha és védőfelszerelés több, mint 7,5 millióval szerepel az éves tervekben. Az üzemegészség­ügyi ellátásra tervezett 4,6 millió forintot már az első háromnegyed évben közel 600 ezer forinttal túl is kellett lépni. A munkásszállások fenntartására, üzemeltetésére közel 4. oktatási célokra, to- vábbképzésre 4.2. üdültetés­re közel 3.7 millió forint jut a vizsgált húsz üzemnél 1983-ban. Az összesen 23 „lo­vaiból” álló szociálpolitikai és 'munkavédelmi tervben sajnos az előbbieknél már csak jóval kisebb összegek jutnak más, ugyancsak fon­tos célokra, így például 1 millió 915 ezer forint jut a kulturális ellátásra, 374 ezer forint az ifjúságpolitikai cé­lokra és közel 900 ezer fo­rint a tömegsport és a sport támogatására. Megállapították, hogy a vizsgáit vállalatoknál a mun­kaerő biztosításában és meg­tartásában egyre növekvő szelepe van a vállalati szo­ciális szolgáltatásoknak. A vállalatok vezetésének és a szociálpolitikai munkakör­ben dolgozó szakembereknek a kezdeti lépések megtétele, az elért eredmények után még tovább kell javítaniok a vállalati szociális munka tar­talmát és módszereit A dol­gozókról való színvonalas gondoskodás az egész dolgo­zó kollektívák közérzetének, elégedettségének egyik fontos tényezője, s mint ilyen, szo­rosan hozzátartozik a haté­kony munkavégzés emberi feltételeihez. Azt is hangsú­lyozták a MEDOSZ megyei bizottságának ülésén, hogy a vállalati szociális tervnek az éves komplex terv szerves részévé kell válnia, azaz összhangban kell lennie min­den esetben a gazdasági, pénzügyi, műszaki, fejleszté­si, beruházási tervekkel. is vonatkozik, mert nem egy hely van a megyében is, ahol sikerült megszervezni az is­tállókban is a váltott műsza­kot. lényegesen vonzóbbá té­ve ezzel a pályaválasztók előtt a szakmát. S hogy ez a jövő útja, ab­ban szinte minden érdekelt szakember megegyezik, sezt látja igazolni a szakmunkás­képző iskola is. Abaújszan- tón. ahol minden rendelke­zésre áll ahhoz, hogy itt valóban a jövő, az ezred­forduló szakmunkásait ké­pezzék. Azokat, akik azon csodálkoznak majd, hogy valaha akadt ember, aki minden szakismeret nélkül vállalkozni mert ilyen mun­kára. és mér nem tudják el­dönteni. hogy az egykori íté­let — jó lesz csordásnak —, szidásként vagy dicséretként hangzott ei a tanító úr szá­jából. Cs. Cs.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom