Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

ESZÄK-MAGYARORSZÄG TO 1983. novemBer 6., vasárnap Technika, jövedelem, munkakörülmények Gyárlátogatás egy taggyűlés után Hogy ez'a gép mit je­• lent ennek a parányi szövetkezetnek? Nos, erre a kérdésre nem nehéz választ találni. Amikor a múlt hét közepén a sebes­ségváltó beadta a kulcsot, az elnök még csak annyit jegy­zett meg: pont ez hiányzott. Egy nap múlva: Nem sietné­tek egy kicsit, fiúk? Másnap reggel: — Ha a pepecselés helyett netán ja­vítanátok? Délben: — Ti szerelőnek nevezitek magatokat? Délután: — Esetleg kará­csonyra készen lesztek? Este: — Kialudtátok ma­gatokat? Harmadnap reggel: — Mindig mondtam, hogy ti vagytok a legjobb embere­im ... Vigh György, a sajópetri Egyetértés Termelőszövetke­zet elnöke ma már nevet: — üéha elkel a biztatás. Gucsma. János, a traktoros ss mosolyog: — Arról bez­zeg nem számol be, hogy milyen tekintetekkel mére­gettük, amikor tisztes távol­ból biztatott bennünket. Es szemükben vidám szik­rákkal néznek egymásra. A pillantásban benne van: mindketten győztesek. Az óriás traktor motorja kö­zömbösen, halkan duruzsol mellettük. Az elnök még megjegyzi: — Mindössze kilenc trak­torunk van. De abból csak ez a K—7Ö0-as a nagy telje­sítményű. Így érthető, hogy ősszel rá vár a munka zöme. Ha leáll, s javítatlanul vesz. tegel, a jövő évünk százezer forintokkal is bánhatja. Mi vezérgépnek nevezzük. Nem véletlenül. Mint ahogy nem véletle­nül került a volán mellé Gucsma János sem, akinek ebben a termelőszövetkezet­ben elég meghatározatlan a munkaköre. Tél elején esz­tergályos, tavasszal, ősszel traktoros, nyáron pedig kom- bájnol. Amikor unatkozni kezdhetne, gyorsan átküldik a műhelybe, mert szerelőnek sem ő az utolsó. — Hatvanhétben tanultam ki a szakmát Miskolcon. Még gyerekként azt hittem, hogy el tudok szakadni a földtől, amíg rá nem jöttem, a váro­si élet semmit nem jelent nekem. Hívtak magasabb fi­zetésért vissza a szövetkezet­hez. Nem sokat gondolkod­tam, pedig a szomszédok megjegyezték, hogy olyan helyre jössz vissza, ahonnan menekülnek az emberek. Nem értettem, miért? Csak az első fizetésnapon. Állunk a pénztár előtt sorban, ami­kor kiszólnak, hogy nincs pénz, emberek. Es ez egyre gyakrabban előfordult, volt, amikor több mint két hetet vártunk a fizetésünkre. Húz­tam egy darabig, de azután bedobtam a törülközőt. Fel. mondtam, hogy... ... két hónap múlva, hall­gatva a rábeszélésre, ismét traktorra üljön, hiszen a jo­gosítványt addigra már meg­szerezte. Szabadon válogat­hatott a néhány öreg gép kö­zül, mert az akkoriban vesz­teséges tsz vezetői szinte lasszóval fogták vissza a tá­vozni akaró tagokat. — Maradtam, mert meg­nősültem, s mert építkezni kezdtem. Akkoriban az OTP még nem adott építési köl­csönt a termelőszövetkezeti dolgozóknak, így minden üres órámra szükségem volt otthon, az épülő ház körül. Közben új vezetőség került a gazdaság élére, s most már nem is bánom, hogy itthon maradtam. A történet legújabb része már ehhez a kétszáznegyven lóerős erőgéphez kapcsolódik. Horpadozott fülkéje, hegesz­téssel eltüntetett törései jel­zik, hogy kiszolgálta a ma­ga idejét. A traktoros cso­dálkozva — taián inkább hüledezve — kérdez vissza: — Ez? Igaz, már nyolc­éves, s ha külseje nem is szép, de feszül benne az erő. Egyetlen hibája van, gyak­ran cserélték vezetőit. Ha jól számolom, én már a ha­todik vagyok, aki megkapta. És ezt megérzi a gép. Min­den traktorosnak más a ve­zetési stílusa, vagyis más­képpen állítja be — és saj­nos, másképpen is tartja karban — a gépet. Nekem is más a szabályom ... Meg­beszéltük váltótársammal, hogy amint befejezzük a mélyszántást, ketten nekiül­tünk, s elsőként a K—700- ast hozzuk rendbe. Elvégre mi fogunk dolgozni rajta. A Sajó felől dőlni kezd a köd. Lassan, szinte észrevét­lenül lopakodik a pára. El­nyeli a tábla túloldalán a fasort, elrejti a hantokat. Gucsma János a fejét vakara ja: t: 3 — Már tegnap is így volt. Estére annyira megsűrűsö­dött a köd, hogy hiába kap­csoltam be a reflektorokat, még annyit sem láttam, mint a sötétben. Ebben a tejfehér világban előbb-utóbb káp- rázni kezd a szem, s meg­fájdul a fejem. Türelmetlen, toporogni kezd. Ez a búcsú ideje, van még két órája a váltásig, hogy a nagy traktor magá­nyosan . vívja meg versenyét a leszálló köddel. Minden egyes megforgatott barázda előnyt jelent. Előnyt a mag­vető tavaszhoz. — kármán Matuzsálemi kort megélt gőzmozdony pöfögött át előttünk az üzem csarnokai mellett. Korabeli hangulatot és egyúttal nagy mennyisé­gű füstöt árasztva maguk körül, apai ugyancsak meg­viseli a körülötte, dolgozók tüdejét, hörgőit. Ennek elle­nére, amint azt megtudtuk, a két régi mozdony szolgá­latairól még ma sem mond­hatnak le. Mindez azon a gyárlátogatáson történt, ame­lyet a közelmúltban szer­veztek meg a Borsodnádas- di Lemezgyárban egy rend­hagyó KISZ-bizottsági ülés után. Hogy miért? Mert ér­demes volt közvetlen tapasz­talatokat szerezni a tanács­kozáson többek által elmon­dottak igazáról. * Mint a legtöbb nagyüzem- I ben, a Borsodnádasdi Lemez- I gyárban is megismerkedhet­tünk a már elavult technoló­giával éppúgy, mint a leg­korszerűbb, programozható berendezésekkel. Jellemzője ez is az itteni munkának, munkakörülményeknek. Ezek­ről, a jövedelem megszer­zésének korántsem közöm­bös körülményeiről szóltak a fiatalok, akik a gyár dol­gozóinak több mint egyhar- madát képviselték, mert­hogy ennyi a harminc éven aluliak aránya a lemezgyár­ban. — tíz éve még meg akar­ták szüntetni munkahelyün­ket, nyáron alig volt mun­kánk, most meg ki sem lá­tunk belőle, annyi a meg­rendelésünk — mondta egyi­kük, amely szintén az itte­ni körülmények jellemzői közé tartozik. — Kevés a fiatalok száma, mert nem tartozik a vonzó szak­mák közé az olvasztár, a kemencekőműves és a he­gesztő mesterség. Azokra vi­szont, akik megmaradtak a gyárban, mindenkor számí­tani lehet. Ez kiderül a fiatalok gaz­daságosságot segítő tevé­kenységéből, azokból a ta­lálkozókból, amelyeknek leg­gyakoribb témája az üzem élete, sorsa. Hiszen ennek alakulásától függ a bér, a jövedelem, az egyéni életek jobbulása. A fiatalok több­nyire idős kollégáikkal kö­zösen vesznek részt a válla­lat munkaverseny-mozgal- maiban, a szocialista brigád­mozgalomban. Az elmúlt esztendőben 21 KISZ-tag ka­pott Kiváló dolgozó kitün­tetést jó munkája elismeré­séül. Példamutatók az újító­mozgalomban is. Három év alatt több mint ötszörösére nőtt a beadott újítások, mó­dosítási javaslatok száma. Sajátos vállalkozásaik egyike a vasgyűjtési akció, amely- lyel nem csupán az üzem környékét tartják rendben, hanem javítanak az alap­szervezetek anyagi helyzetén is. A bevételt közösen hasz­nálják fel művelődési, spor­tolási célokra. Ebben az év­ben egyébként 574 tonna vasat gyűjtöttek, amelynek értéke 45 ezer forint fölött volt. Mivel az üzemben vi­szonylag magas a női fog­lalkoztatottak száma, 1980- ban létrehozták az FLAT- ot, azaz a Fiatal Lányok, Asszonyok Társaságát. A sa­játos szervezkedésről Bohiis- né Papp Judit a következő­ket mondotta: — Kezdetben nehézséget okozott az asszonyok bevo­nása, de ma már egyre töb­ben érkeznek rendszeres ösz- szejöveteleinkre. Munkánkat a vállalati nőbizottsággal közösen végezzük, ahonnan megfelelő útmutatásokat ka­punk. Eljárunk esetenként más nagyüzemekbe is. Leg­utóbb a Diósgyőri Gépgyár­ban voltunk. A hasznosnak tűnő kezdeményezéseket mi is meghonosítjuk a gyárban. Véleményem szerint a tár­saság gyarapodó létszáma igazolja a FLAT létrehozá­sának szükségességét. Sike­rült olyan közösséget életre hívni, ahol asszonyaink és lányaink jól érzik magukat az egymásért tenni akaró és tudó kollektívában. A gyárlátogatáson megbi­zonyosodhattunk, hogy nem könnyű a gyengébb nem dol­ga. Különösen a lemezegyen- getőknél, ahol hatalmas fo­gókkal segítik le a gépekről a nagyméretű lemezlapokat az asszonyok. — Több száz mázsát eme­lünk meg egy műszakban — kiáltotta egyikük a nagy zajban, abba nem hagyva társával a lapok egyengeté- sét. — A férjem is itt dolgozik, általa kerültem én is a le­mezgyárba, mint a legtöbb asszony. Munkalehetőségben nem nagyon válogathatunk a környéken, a pénzre meg szüksége van a családosok­nak. Havonta négy, négy és fél ezer forintot keresünk meg a háromműszakos be­osztásban. A szomszédos csarnokba® a méretre vágott vödrök ősz. szeállításával foglalatoskod­nak a nők. A szegecselők, karlmázók között férfi mun­kaerőt szinte nem is látni. Valamivel odébb viszoni már markos kezek mártják’ az ezüst színű cinkbe a kés« vödröket. Horganyoznak. p — Hosszú időn át mosto­ha körülmények között tel­tek a dolgos órák — mond- ‘ ja kalauzunk, Mérő Mihály, a KISZ-bizottság titkára. — A nagy meleget árasztó be rendezéseiénél foglalkoztatot­tak feje fölött beesett a« eső, befújt a szél. Röviddel ezelőtt azonban ismét ’hely­reállították a tetőt az üzemi részben. Persze, a műnké' ettől még nem lett köny- nyebb. . .V I •J * <V» n | Talán ez is magyarázat* annak, hogy a lemezgyár évek óta munkaerő-utánpótlási gondokkal küzd. Éppen edér* van nagy jelentősége annak • kapcsolatnak, amely a KISZ- tagok és az úttörők közöt* létrejött. Erről a KlSZ-bizott— ság titkára a következők ott mondta: ■ i — A szakember-utánpótlá* hiányát az ifjúsági szervezet-" ben is érezzük. Ezért szorgal­maztuk a patronálási rend­szer bevezetését az általának iskolákban. Ma már a kör­nyék iskoláiban minden út­törőrajnak van egy testvér KISZ-alapszervezete. Nem titkolt szándékunk az úttörők érdeklődésének felkeltése szakmánk iránt. Talán segít-' hetünk ezzel a vállalt égető gondján, amely bennünket,’ fiatalokat éppúgy foglalkoz­tat, mint a lemezgyár vezető­it, a jövőjükért aggódó Idő*" sebb dolgozókat egyaránt. '1. Monos Mérte . A 362 éves pataki rendtartás Olvashattuk a minap, • hogy a KISZ Közpon­ti Bizottsága az iskolai házirendet az időnként szük­séges „felfrissítés”, korsze­rűsítés céljából való átdolgo­zás előtt nyilvános vitára bo­csátja. Tanügyi szakembe­rek, pedagógusok mellett és velük együtt a leginkább ér­dekeltek, maguk a diákok is elmondhatják véleményüket, az iskolai életet szabályozó rendtartás vitájában. Egy olyan nagy múltú is­kolának, mint a 452. tanévé­ben levő sárospataki Rákóczi Gimnázium természetesen régtől fogva volt rendtartá­sa, amely a tanárok és diákok jogait és kötelességeit foglal­ta magában. Jó 362 esztendő­vel ezelőtt, 1621. január 8-án hagyta jóvá aláírásával a kol­légium nagy patrónusa, I. Rákóczi György, s a latin nyelven szerkesztett törvény- könyv, a Leges Scholae Sá- ros-Patachinae ott látható az iskolamúzeum egyik üvegtá­rolójában. Az érdekesség kedvéért idézzünk néhány „paragra­fust” az elbamult törvény- könyvből, olyan szabályokat, amelyek közül egyeseket megmosolygunk, de némelyi­ken talán ma is elgondolkoz­hatunk. A tanárokkal szem­ben támasztott követelmé­nyek pld. azt mutatják, hogy a jó iskola első és legfonto- «abb feltétele a jó tanár. Rector, eonrector —• a törvénykönyv szerint — csak az lehet, aki jám­bor, becsületes, ’ egyetemet végzett, alapos képzettségű, a bölcselet művelője, a tudo­mányokhoz szükséges nyel­veket ismeri, iskolájához hű­séges, szorgalmas, kedveli az erényeket és szereti az em­bereket, mindenekelőtt a di­ákjait. „A rectorok egymás­sal békességben éljenek — olvashatjuk az V—VI. feje­zetben —, sőt, egymást köl­csönösen tiszteljék és testvé- rileg szeressék. Egymást ne szólják meg, ne szidalmazzák, ne gyalázzák és be ne árul­ják.? Megköveteli a törvény­könyv, hogy a tanárok elő­adásaikat pontosan tartsák meg, a tanításban mindig a diákok hasznát nézzék. Kitér a helyes kiejtés, a szép be­széd fontosságára is, ezért a tanár ne mulassza el figyel­meztetni tanítványait a ki­ejtésükben előforduló hibák­ra. Viszont a tanárok is mu­tassanak jó példát: az ő be­szédük is legyen komoly, nyu­godt, higgadt. Néhány, a diákokra vona*- kozó rendelkezésekből. Ha a tanuló as előadásról, a szer­da: és szombati kikérdezésről, vagy más, nyilvános összejö­vetelről ok és engedély nél­kül elmarad, négy dénár büntetést fizet. Aki alvással, tétlenséggel tölti az időt és iskolai dolgait elhanyagolja, a nyilvános étkezésben há­rom napig nem vehet részt. Ha ekkor sem javul meg, is­métlődik ugyanez a büntetés. De ha ez sem használ, s a hivatalos látogatás alkalmá­val és a vizsgákon előrehala­dását a tudományokban ke­vésnek találják — „tanquam indignus Musarum eontuber- nio ad etivam relegator!”, vagyis „mint. a múzsák tes­tületéhez méltatlan, az eke szarvához utasíttassék!”. Foglalkozik a törvénykönyv a diákok öltözködésével is, s nem engedi meg, hogy a kalap, vagy más ruhadarab formátlan legyen, sőt, még a haj hosszát is megszabja. Szi­gorúan előírja, hogy a diákok az iskola elöljáróinak, a ta­nároknak, köztiszteletben ál­ló férfiaknak és nőknek ad­ják meg a kellő tiszteletet. Előttük az utcán térjenek ki, emeljék meg a kalapjukat, mert „turpe est litteras nős­sé absque moribus”, azaz „csúnya dolog, ha valakinek van tudománya, de nincs er­kölcse”. A törvénykönyvből és a ké­sőbbi idők rendelkezéseiből azt láthatjuk, hogy valóságos kis köztársaságban éltek ré­gen a pataki diákok a legki­válóbb végzett diák, a sze­nior, és a mellette működő primáriusokból álló esküdt­szék irányításával, övék volt egészen az iskola, de rájuk nehezedett annak több gond­ja is. Ugyanis a diákság őrei álltak a kapuban, mint jani­torok, a diákörszemek vi­gyáztak éjjel a kollégiumra, mint vigilek. A diákok taka­rították a tantermeket, a fo­lyosókat, ők gondozták a szőlőföldeket, ők kapáltak, szüreteltek, tartották rend­ben a pincét, árulták a bort, a „vini praebitor”, ők sü­tötték a kenyeret, osztották hetenként a cipót a „libi praebitor” irányításával. Ök kezelték a könyvtárt, ők vol­tak a kollégium szünidei őri­ző:, mint remanensek, ők vir­rasztónak beteg társaik fe­lett, ők vitték a temetőbe a halottakat, diákokat, tanáro­kat. Hegyi József A kastélyoknak is Q megvan a maguk sorsa. A képen lát­ható műemlékjellegű épü­letet az 1700-as évekber építette a Zichy család. A felszabadulás után államo sították. Először terményt tároltak benne, ma.id kö­zösségi célokat szolgált. Az Észak-magyarországi Álla­mi Építőipari Vállalat 1980- ban vásárolta meg a ti­bolddaróci kastélyt. Az Or- J szagos Műemlékvédelmi t Felügyelőséggel együttmü- | ködve kezdtek hozzá fel- • újításához, tatarozásához * \z akkori elképzelések sze- {’ "int oktatási központot lei- • •ántak berendezni az ódon J 'álak között. Időközben r változott a helyzet: a kas- { •élyt az építővállalat már < riadni szeretné ... Fotó: Udvardy József f ' * • t Még nem szállt le a köd. A műszak előtt ilyenkor még jó­kedvű a traktoros.

Next

/
Oldalképek
Tartalom