Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-20 / 274. szám
ESZAIC-MAGYARORSZAG 4 1t>83. november 20., vasárnap Barcikai szemmel Egy szlovákiai fesztiválról ——..................... M 111 1.111 ■ III. ...................— í A szlovákiai nemzeti színjátszó fesztiválon nagy sikerrel mutatták be Kurázsi mama c.imű produkciójukat a zeleneci fiatalok. Ők 1978-ban Kazincbarcikán is itt voltak, a magyarok fesztiválján... A hazai amatőr színjátszó- mozgalom egyik jeles eseményének megyénk, közelebbről Kazincbarcika ad helyet, több mint egy évtizede. A kétévenként megrendezett nagy összesereglés az első időkben a hazai együttesek bemutatkozó fóruma volt, az utóbbi években már a „nemzetközi” jelző is kijár a fesztiválnak, hiszen a környező országokból is hívnak meg együtteseket, arról már nem is- szólva, hogy a „megfigyelők”, a külföldi delegátusok kezdettől figyelemmel kísérik ezt a találkozót. A szomszédos Szlovákiában ugyancsak szokásosan rendezik meg az amatőr színjátszók nemzeti fesztiválját, amelynek programját szintén gazdagítják a külföldi együttesek bemutatói. A különbség itt annyi, hogy évente ad helyet a Besztercebánya melletti Martin ennek a rendezvénynek. Ezek az apró utalások talán- megadják az okát, hogy az 1983-as martini fesztiválon kazincbarcikai volt a magyarországi küldött: Hazug Mihály, az Egressy Bénit. Művelődési Központ és Könyvtár igazgatója. — Számomra is világos, hogy ez a megbízatás arra szolgált, hogy tapasztalatokat szerezzünk — mondta beszélgetésünk elején, amikor arra kértem, hogy váltsunk szót a látottakról, a szlovákiai nemzeti színjátszó fesztiválon tapasztaltakról. — Kik voltak jelen a fesztiválon, honnan érkeztek a csoportok és milyen volt a külföldiek érdeklődése? — A nevéből adódóan, természetesen a legjobb szlovák együttesek léptek színpadra, mellettük a cseh színjátszómozgalmat a Brnóból érkezett színjátszók képviselték, s láthattuk a szovjetunióbeli, jugoszláv, NS'ZK-beli és bolgár produkciókat. A nemzetközi figyelmet jelzi a svéd, NDK-belí, bolgár, litván, jugoszláv, NSZK-beli delegációk jelenléte... — Milyen volt a program? — Nagyon mozgalmas, reggeltől éjszakáig tartó. A darabválasztásról azt mondhatom, hogy két tendenciával lehetett találkozni. Meghatározó volt a folklórba való visszanyúlás, mára adaptálva természetesen. A másik nagy vonulatban a mai valóság iránti érdeklődést lehetett tapasztalni. Erre láttunk jó példát a Sar.isské Michalnyból érkezett színjátszók előadásában; arról volt szó, hogy egy balesetet szenvedett fiatal fiúnak ki volna hajlandó vesét kölcsönözni... — Ha már itt tartunk: Kazáné barcikán is lehetett sokszor tapasztalni, hogy egy jó és eleven téma a megvalósítás során „devalválódik Milyen volt a színvonal? — Nagyon sok kiemelkedő szereplőt lehetett színpadon látni, ez számomra az első élmény. A kollektív munkában, ezt összehasonlításul is mondhatom, még vannak kívánnivalók. Egy bizonyos, a brnóiak Hasek- játéka és. a zeleneci színjátszók Kurázsi mamája nagyon nagy élményt nyújtott mindenkinek. — Az 'összehasonlítás igénye magától értetődik. Egyrészt a közelség miatt, másrészt, ha jól tudom, a fesztiválnak otthont adó Martin Kazincbarcikához hasonló település ... — A szlovákiai Martin valóban hasonló nagyságú település, mint Kazincbarcika. A hasonlóságok mellett, ami a fesztivált illeti, feltűnt nekem az együttesek magas színvonalú szcenikai „felszereltsége”... — Ott kik a csoportok fenntartói? — Ez ugyanúgy van, mint nálunk, vagyis a művelődési házak ... Szóval a támogatás ugyanonnan származik... Persze, a korábban mondottakhoz hozzá kell tennem, hogy a szlovákiai fesztiválon minden a színpadon történik; a pódiumjátéknak nincs olyan tere, mint nálunk, a hagyományos színjátszás áz elsődleges. Csak azt hadd említsem, hogy Kazincbarcikán az utóbbi években — és korábban is — játszottak a magyar csoportok tornateremben, klubhelyiségben, iskolai aulában és színpadon egyaránt... — És milyen volt a hangulat? — Ügy tűnikí hogy korábban ott is volt jobb, de azt hozzá kell tenni, hogy kint a csoportok között a barát- kozás, a barátság ma is megvan, irigység, féltékenység nincs...' A szakmai viták a miénkhez hasonlóan szenvedélyesek, az a különbség, hogy ott délelőtt is játszanak és még aznap megtartják a látott produkciók értékelését, vitáját. Ami még tetszett és nálunk nincs: mindennap megjelent a fesz- tiválbíradó, arai jól segítette a fesztivál menetét, összességében azt mondhatom, hogy a szervezés hasonló a miénkhez, de vannak hasznosítható tapasztalatok... Ehhez már csak annyit-: jövőre, június végén és július elején ismét megrendezik Kazincbarcikán az ifj. Horváth Istvánról elnevezett nemzeti és nemzetközi színjátszó fesztivált... Ténagy Mnd Olvasó népért Nem kitaposatlan úton armadik konferenciájára készül az Olvasó népért mozgalom. Néhány nap múlva Gárdonyban kísérlik még számba venni az eredményeket és a gondokat mindazok, akik a népfrontmozgalom égisze alatt, de a legkülönbözőbb területeken dolgozva próbálják meg valóságra váltani azokat a darvasi gondolatokat, amelyek végső soron a társadalmi felemelkedés, a társadalmi előrehaladás egyik zálogaként jelölték meg az olvasást, a művelődést, a ki műveit emberfők sokaságát. Az Olvasó népért mozgalom, amelyet tulajdonképpen az írószövetség indított útjára, s amely felett most a népfrontmozgalom bábáskodik, akkor is nagyon szép eredményeket tudhat magáénak, ha kétségtelenül sokaknak még nem mindennapi „eledele” a könyv, ha — mint megyénkben is — vannak még fehér foltok, ahol a feltételek sem kielégítőek ahhoz, hogy a könyv az ott élők hűséges kísérőtársa legyen. Egy konferenciára, országos mérleg- készítésre készülődve természetes, hogy megpróbáljuk megvonni a magunk mérlegét is, hogy valamiféle számvetést készítsünk arról, hogy itt, az ország északkeleti csücskében, Borsod megyében, hogyan állunk. Szólhatnánk arról, hogy megyénkben is a lakosság egynegyede beiratkozott olvasó valamilyen könyvtárba. Emlegethetnénk a könyvforgalmi adatokat, amelyek ha nem is növekedtek, de legalább nem csökkentek. Tény, hogy tízmilliókban fejezhető csak ki az az összeg, amit könyvvásárlásra fordítanak az emberek, s ahogy Hegyi Imre, a Hazafias Népfront megyei bizottságának alelnöke, a kongresszus egyik résztvevője mondotta, „el kell hinnünk, hogy aki könyvért ad id pénzt, az olvassa is a megvásárolt könyvet”. Persze sorolhatnánk a negatív példákat is, hogy például van település, ahol senki és sehol sem kínál könyvet, miként igaz az is, hogy változatlanul nehezen jut el az olvasás a harminc-negyvenévesek korosztályához. De egy megyei mérleg elkészítéséhei hozzátartoznak olyanok is, mint a kisközösségek számának növekedése, az olvasótábori mozgalom meggyökeresedése és ki- terebélyesedése, amelyekben megyénk nemcsak szorgoskodott, de azt eredményesen is tette. Csak ebben az esztendőben például tizenhat olvasótábor működött, s elsősorban azok felé nyitottak, akik hátránnyal indulnak, akiknek — bár szükségük van rá — az intézményes oktatás sem ad elég általános műveltségbe® információt. Legtöbb olvasótáborunkat szakmunkástanulók és ifjúmunkások népesítették be, s bár bizonytalankodva sokszor, de tapasztalható előrelépés abban is, hogy a könyvekkel való kapasolatijfc ne egyszeri találkozás legyen. Az elmúlt öt esztendőben — a mozgalom ötévenként tartja országos konferenciáját — több alkalommal is készült valamiféle megyei mérleg. A figyelem nálunk elsősorban a művelődő kisközösségek felé fordult, s jó dolog, hogy könyvtáraink felvállalták ezeket a közösségeket. Különösen szép eredményeket sikerült elérni az edelényi és a mezőkövesdi járásban. Az utóbbiban főként a pávakörökre alapoztak, arra az öntevékeny tevékenységre, ami az egyik fajta közösségi cselekvést összekapcsolhatja egy másmilyennel. Az író- oivasó találkozók elmaradhatatlan kísérőjévé vált e járásunkban például a pávakor, a helyi énekkar jóízű éneklése, bemutatkozása, az edelényi járásban pedig a honismereti és a kertbarátmozgalom bizonyult jó alapnak e közösségek megszervezéséhez. De hozhatnánk más példákat is, akkor is csak arra a megállapításra juthatnánk, hogy ez a magányos műfaj, az olvasás, igazában közösségben terebélyesedhet ki. A szakmai érdeklődéstől — a kertbarátmozgalom kezdettől fogva rendkívül riagy érdeklődést tanúsított a szak- irodalom iránt például — nem kitaposatlan út vezet a szépirodalom iránti érdeklődésig. Igazságtalan lenne elhallgatni, hogy művelődési otthonok is felvállalták ilyen közösségeknek a működtetését. De az is igaz — s itt lehetne még inkább tenni —, elsősorban a könyvtárakhoz kötődik e mozgalom, s a könyvtárak azok, amelyek legjobban segíthetik. S ez nemcsak pénzkérdés. Sokkal inkább elkötelezettség dolga megkeresni az egyébként is meglevő kisközösségeket, megtalálni azokat, akik tudnak és akarnak is tenni a köz javára. A mozgalom eredményeit illetően különféle vélekedéssel találkozhatunk. Vannak, akik túlságosan kicsinek, szerénynek találják az eredményeket, mások helyben to- pogásról beszélnek, míg olyanok is akadnak, akik csak az eredményeket veszik észre. Sokan csalódottan tapasztalják, hogy a megnövekedett hét végi szabad idő nem csak, vagy nem egyértelműen az olvasás felé terelte az embereket. N yilvánvaló, hogy nem lehet parttalanná tenni az Olvasó népért mozgalmat, de az is igazságtalan s főleg céltalan lenne, ha türelmetlenségünkben lebecsülnénk az eredményeit. Viszont a jó tapasztalatokon okulva — s ehhez bizonyára nagyon sok hasznos, okos észrevételt ad az országos konferencia is — lankadatlan szorgalommal kell és érdemes is dolgozni azért, hogy a könyvekben felhalmozott óriási tudás, ismeret, az emberi civilizáció meglevő öröksége és értéke minél több embert segítsen gazdagabb alkotó élethez. Tennivalónk van bőven, de azért sem kell szégyenkeznünk, amivel most az országos mérlegre altunk. Ont or ás Annamária Ebben az írásunkban azoknak a munkáknak a sorát tekintjük át, amelyet a kultúrmérnöki intézmény valósított meg a talajjavítások terén 1879—1881 között Borsod megyében. Az a három év, amelynek adatait megkíséreljük áttekinteni, csupán azt célozza, hogy felhívjuk a figyelmet erre a kevésbé kutatott területre,' abban a reményben, hogy a helytörténet művelői feltárják ezt a gazdag anyagot, amelyet a kultúrmérnöíci intézmény iratai foglalnak magukban. Mint ismeretes, a föidmív'elési minisztérium még 1874-ben elhatározta, hogy a talajjavítási és vízhasznosítási munkálatok megszervezése érdekében megteremti a kultúrmérnöki intézményt. A kultúrmérnökök munkássága széles körű érdeklődésre talált, s az adatok összegyűjtése, elemzése során a minisztérium a kultúrmérnöki intézményt állandósítani kívánta. 1879-ben felvetődött az ország kultúrmérnöki kerületekre való osztása, amelynek élére kultúrmérnök kinevezéseét és mérnökök alkalmazását látták szükségesnek. Ez a gondolat vetette m?g a kultúrmérnöki hivatalok létrehozásának szükségességét, amelyek, mint ismeretes, 1881-től nyolc kerületet alkottak az ország területén. Az 1881 előtt működő kultúrmérnökök tevékenysége azért is figyelemre méltó, mert a kezdeti lépéseket tették meg abban az irányban, amely a múló évtizedek és az elvégzett munkák láncolatán keresztül bebizonyította az intézmény létrehozásának és megszervezésének szükségességét. Az 1881 előtti adatokban talajjavítási, lecsapolási, belvízrendezési, alagcsövezési és vízszabályozási, valamint öntözési munkálatoknak megszervezését, lebonyolítását találjuk. Az eddig feltárt adatok arra utalnak, hogy 1879-ben a Borsod megyei Tibold-Da- róc, Ábrány, Nyárád és Sály közbirtokossága a sályi és a íiDold-daróci völgy szabályozását kezdte meg 1000 ka- tasztrális hold terjedelemben. A munkálatokat az adatok tanúsítása szerint Her- vol Ede és Lisznyay Tihamér tervezte és vezette, * imajfcátatofcra Sremsperger Rezső rétmester ügyelt fed. Részletes terv készült Nagymihály község belvízlevezetésére. A mintegy 800 holdon végrehajtott belvízlevezetési munkálatokat Lisznyay Tihamér tervezte. Serényi László birtokán lecsapolási munkálatok megkezdéséhez készített helyszíni szemle adatai alapján megállapítható, hogy 'a lecsapolási munkálatok elvégzését mintegy 200 katasztrá- lis holdon tervezték. A helyszíni szemlét Mátray Soma kultúrmérnök végezte. Az 1880-as évre kultúrmérnököt kértek a már fent említett sajó-szögedi munkálatokhoz, a tibold-daróci és a sályi völgyi érdekeltség, valamint a nagymihályi közbirtokosok. Adataink vannak a kultúrmérnökök által tervezett vízszabályozási munkálatok lebonyolításáról is. így tervbe «ették m Egér-patak, «ate mmA a Bejű szafcályrwásűt A patakszabályozási munkálatok lebonyolítása nagy mennyiségű fold megmozgatását tette szükségessé. A munkálatok megindultak, s a mezőgazdasági munkákból kiszorultak, az ott megélni nem tudók számára munkaalkalom teremtődött. A vízszabályozási, alagcsövezési, talajjavítási munkálatok szervezett megkezdése egy nagyobb népréteg számára biztosított megélhetési forrást. Említettük a fentiekben, hogy a talajjavítási munkálatok során sor került a Sá- lyi-völgy, valamint a tibold- daróci völgy szabályozására. A sályi völgy Sály, Tibold- Daróc, Felső és Alsó Ábrány községek érdekeltségébe tartozott, a tibold-daróci völgy szabályozásában Kács, Tibold- Daróc, Alsó és Felső Ábrány, Nyárád és Mezőkeresztes községek voltak érdekelve. Nem érdektelen, ha csak néhány sorban is, de megemlítjük : a völgy rendezését az tette szükségessé, hogy a Bükk hegységben eredő daróci patak medre a. daróci telkek alatt megszűnt, csupán a malomárok vezette az összes vizeket. Esőzések idején a malomárok nem tudta a vizet az amúgy is eliszaposodott árkában tovább tartani, így nagy mennyiségű víz ömlött a völgybe, megsemmisült a völgy szénatermése, durva, kavicsos hordalékok borították a rétet. A munkálatok során a völgy közepén levezető árkot ástak, melyen a malomárok két helyen csatornahíddal haladt keresztül. Ti- bold-Daróc község alatt egy felhúzó zsilip épült. Megkezdték a sályi völgy szabályozását is, de az érdekeltség viszálykodása miatt a munkálatok 1880—1881-ben elmaradtak, s a kultúrmérnök 1881. évi jelentésébe is úgy kerültek, hogy azok az előirányzott határidőre befejezve nem lettek. Említést érdemel még a mezőkeresztesi belvlzleveze- lési munkálatok sora. A belvizek mintegy 1500 holdnyi rét és szántóföld termését tették tönkre. Korábban azzal próbálkoztak, hogy a nagymihályi határszélen töltéseket emeltek, azonban a vizek ott helyben megrekedtek. 1880-ban a kultúrmécnőkség tervet dolgozott ki a belvízlevezetési munkálatok lebonyolítására. A további adatok a Tibold-Daróc község, valamint Alsó és Felső Ábrány községek rétszabályozási munkálatairól tanúskodtak. Tibold-Darócon 1881 áprilisában fejeződött be a rétszabályozás. A munkálatok, amelyet 127 holdon végeztek, 800 forintba kerültek, amelyhez még további fenntartási költségek is járultak. A szabályozási munkák befejezése után az addig iszapos, rossz minőségű szénát termő rét jobb minőségű szénát termett, biztosítva ezzel az állattartás zavartalanságát. Alsó és Felső Ábrány községeknél a rét- szabályozás mindössze 40 holdon történt. * A felsorolás korántsem teljes, hiszen a rrfunkálatok elemzését nem tűztük feladatul, csupán a figyelem- felkeltés volt a célunk, az elődök által végzett feladatokról akartunk képet adni; mintegy vázlatosan bemutatni azokat a munkákat, amelyek Borsod megyében folytak a XIX. század hetvenes éveinek végén, nyolcvanas éveinek elején a Miskolci Kultúrmérnöki Hivatal megszervezése előtt. Szilvágyi Irén Sajó-Szöged községben gróf Megyénk múltjából javítások, íecsapoiási..
