Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-20 / 274. szám

1983. november 20., vasárnap

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5

Mezőkövesd és közvetlen környéke turisztikai szempontból nem tartozik a fel- ícdezésre váró területek kör zé, hiszen rangja, hírneve régóta és messze földön ismert. lény azonban, hogy az utóbbi években mindinkább növekszik a vendégek száma, mind nagyobb az érdeklődés, mintha mégis egyre és egyre többen „fedeznék fel” ezt a sajátos hangulatú, és igen sok látványossággal szolgáló várost. A vendégvárásérí- vendéglátásért tenni tudó emberek ennek megfelelően iparkodnak is tisztes körülményeket teremteni. Részben sikeresen, részben még sok tervvel, tennivalóval.

r

Ut, víz, ágy

Csak utazni — közlekedni — ne kellene Kövesden! Se gyalog, se biciklivel, se kocsival! Mint ismeretes, a városon vezet át a hármas főül a maga hihetetlenül nagy forgalmával, közvetlenül az űt mentén találhatók az áruházak — köztük például a nagy hírű Matyó, melyet bőséges választéka miatt a megye minden részéből, de más megyékből is gyakorta felkeresnek *— az űt mentén van a múzeum, a művelődési központ, itt épültek meg az éttermek. (Ez utóbbiakkal kapcsolatosan hadd álljon itt a reklámíz vádját is vállalva: a Halászcsárdában 40 forint a legdrágább étel, hetekig éhezletett embernek kell annak lennie, aki egy-egy adaggal megbirkózik: amit — egyáltalán nem mellékes — elegáns, jó modorú pincérek szolgálnak föl.)

Szóval a főút mentén található majdnem minden, érthető hát, hogy még a mostani mínuszokban is megizzad, aki itt átvergődik. Szó volt valamikor egy kitérő út megépítéséről, hiszen logikus lenne, hogy a nemzetközi út kikerülje a várost, de ennek a kitérőnek a megépítésére valamiért sohasem jutott pénz. Kár. Kellene, hogy jusson rá. Bizonyos, hogy kevesebbet szerepelne Kövesd lapunkban is a közúti balesetek között.

Az utakkal egyébként is baj van. A város mintegy 90 kilométernyi útjából több mint 20 kilométer még ma is földút. 'A megépített utaknak pedig körülbelül a fele gyenge minőségű. A híres hőfürdő 10 kilométernyi úthálózatából is csupán 2, azaz kettő kilométer a kiépített!

A víz jó minőségű, hiszen Kövesd — és kilenc község

— a kácsi forrást issza. Pontosabban: a város lakóinak 65 százaléka. A víztorony azonban bármilyen nagy is,

— 1370 köbméteres — nem ad kellő nyomáskiegyenlítést, mivel a bükkábrányi tároló még nem épült meg. A jövőben — jó lenne a közeliben — szükséges gondoskodni kisegítő vízműről.

A szállásférőhelyek száma eléggé gyér: összesen 283 szoba. (695 ágy.) Igaz, a kemping ezer személyes, de nem mindenki kedveli a sátorozási. A Dél-borsodi Idegenforgalmi Albizottság — ilyen szempontból a tájegység gazdája — egy, minimálisan 150 személyt befogadó motel megépítését is javasolja, szorgalmazza.

Gyóayfürdő

es üdülőhely

A hullám-, a körmedence elkészülte óta a kövesdi minden bizonnyal a legnépszerűbb megyénkben. A hullám: 'kuriózum, a környéken sincs ilyen. Ráadásul, nemrégiben, mint tudósítottunk róla, megkapta a „gyógyfürdő” rangot is. Akárcsak a fürdő és környéke az „üdülőhely” megnevezést.

Mindez persze kötelez. A fejlesztésre, szépítésre milliókat költöttek és nyilván még millióknak -lenne helyük. Parkosítottak, csatornáztak, parkírozót bővítettek. Az ellátás is megfelelő, hiszen néhány perces sorako- zás után a főszezonban is megkapható az ital, az étel a bódék sorában. Bar a már említett albizottság — szimpatikus módon — mégis szükségesnek tartja a vendéglátóegységek számának növelését, az ellátás színvonalának további emelését. (De liát ők nyilván nem ismerik például a miskolci strandviszonyokat.) Ugyancsak a tennivalók közé tartozik az utak építése, a közművesítés.

Hivatalos iratok, tervek, felmérések Mezőkövesdet országos és részben nemzetközi jelentőségű idegenforgalmi kategóriába sorolják. Az üdülőhely környezetvédelmi szempontból „kiemelten védett” besorolást kapott. Ezzel kapcsolatosan: intézményes szemétszállításba a város lakóházainak 90 százaléka, a fürdő területén az üdülők 100 százaléka be van kapcsolva. Mint ismeretes, pár lépéssel odább, de már Heves megye területén épült meg és épül tovább a Zsóri üdülőtelepe. Nem kis pénzekért adja a telket a szomszédos község tanácsa, hiszen úgy százezer forintokról van szó. És rengeteg szemétről. Mert szemétszállítás: nincs. Mindenki legórja a kis akácosba. Mindezt pár lépéssel odább, a „kiemelten védett” területen. Még egy adalék: a Zsórit; 1981-től kezdődően minden évben több mint félmillió ember keresi fel.

A hadas

Hadd álljon itt még néhány szám: A Kis Jankó Bori hímzőpályázat kiállításának tavaly 36 ezer látogatója volt, az emlékházat 25 ezren, a Matyó Múzeumot 84 ezren, a mezőgazda- sági gépek gyűjteményét (ismét egy kuriózum) hatezernél többen keresték fel.

Nincs adat róla, nem is lehet, hogy a hadast hányán keresték — kerestük — fel „csak úgy”. Nézelődni, bóklászni. Girbe-gurba utcácskákban, fényképezgetni a különös szépségű házakat, rácsodálkozni, milyen szép is a népi építészetnek egy-egy jellegzetessége: mit most a pontos szabályok szerint állítottak helyre!

Mint már többször is írtunk és majd írjuk is: sok pénz kell a hadashaz, sok szeretet, ügybuzgóság. értése, megértése annak, ami ott van, amit ott akarnak. És még utána is lesz mit tenni. Mindig. De a hadas majd csak itt lesz látható, itt Kövesden, abban az átmeneti — megmentett régi formában, a megfelelő, mához igazodó élettel telítetten, miként szándékukban áll Kövesd kedvelőinek szeretőinek valóra váltani.

Priska Tibor

Készletező fuvarozók

Mit üzen a sánta Balog?

• i

Amikor valaki téglát, cserepet, gerendát vásárol, magától értetődően nem kérdik meg tőle, miért vesz valamiből éppen annyit, anáennyit vinni szeretne. Különösen nem kérdezik a fuvarozótól, akit nap mint nap ott látnak sorára várakozva az építőanyag-árusító telepek bejáratánál. A jó fuvaros, ha keresi'! i akar és azt sem tartja sokadrangúnak, hogy megrendelői bizalmát megszerezze, amibői lehet, kisebb készleteket. vásárol fel. így sürgős szállítás esetén kiiktathatók az utánjárással, befizetésekkel, papírmunkákkal járó fél- vagy egész napos Veszteségek. A vevő megmondja a fuvarozónak, hogy éppen mire van szüksége a munkák folytatásához, és az anyag már ott is van a fel- használás helyszínén.

Addig, amíg a fuvarozó olyan anyagokból képez magának „biztonsági” készleteket, amelyek egyébként is mindennap simán beszerezhetők, mint a kavics, homok, cement, senkinek sem okoznak vele gondol. Ám a betongerendák, különböző méretű és minőségű tetőfedő anyagok, ablakok, ajtók, kátránypapírok és horganylemezek nem tartoznak azok közé az anyagok közé, amelyek eladatlan halmokban heverjek a TÜZÉP-telepeken. Ellenkezőleg, egyikhez-másik- hoz nagyon nehezen lehet hozzájutni, a szállítások esetlegessége, a méretek különbözősége miatt is. Bent a telepen sajnos gyakran a „nincs” a válasz, ám újabban ‘ a kapunál várakozók óvatosan, vagy éppen minden óvatosságot nélkülözve kínálják a telepek hiánycikklistáját terhelő áruival: Kap is az alkalmon a hidegtől, határidőktől. OTP-től sürgetett építkező, csak akkor ocsúdik ámulatából amikor közük vele az árat is. Mert az imént még csodatevő jó- tiindérnek hitt fuvaros nem restelli a vastag pótdíjat, felszámolni azért, mert, ahogy mondani szokás, ő időben felébredt. Látta, hogy márciusban augusztusra fogadtak el megrendelést falazótéglára. nem tétovázott, feliratkozott a várakozók közé. Most, hogy az anyag rendelkezésére áll, építkezni pedig eredetileg sem állt szándékában, jó üzletet remélhet.

A hiánycikkek listája így aztán nemhogy csökkenne, tovább növekszik. Aki pedig a határidők szorításában él, drágábban is megveszi a nélkülözhetetlen anyagokat.

Hovatovább oda jutottunk, hogy a jelentősebb építőanyag-beszerző helyek bejá- rátánál már jól funkcionáló börze szerveződött, emígyen: „A sánta Balog üzeni, még mindig van román, keskeny telifa ajtója, de csak úgy adja át, ha négy É—54-es gerendát szerzünk az ügyfelének. Persze, hogy felárral.”

Van, még mindig, csordogál ebből is, abból is, innen is, onnan is. Csak a telepen mondja mosolyogva az eladó, hogy nincs. Talán majd holnap. Holnap? Holnap szombat, zárva a telep kapui. Ez igaz, de ott állnak áruval magasra rakott teherkocsikkal, lovas kocsikkal a fuvarozók, akik a nem kapható árukat kínálják.

' (nagy)

Csaknem négy éve működik már Leninvárosban a Borsod megyei Kézműipari Vállalat konfekcióüzeme. Az itt dolgozók többsége első munkahelyes. A betanulási időszak eltelte óta tőkés bérmunkát végeznek — NSZK megrendelésre. Kétrészes munkaruhák, divatos szabadidőruhák kerülnek ki az üzemből. Felvételünk a fiatal üzem csomagolórészlegében készült.

Munkaruhák - bérmunkában

Borok gyertyafényben

A hajó napszálltakor indult. Hogy a horgonyzó tengerjárók közül kievickélt, fölhördült a motor, jelezvén, a gépész nagyobb sebességre kapcsolt. Elmaradt a minden nagyobb kikötőben megülő partmenti mocsok, ám a borszíhű tengert hiába kutatom. A hullámok habos fodra alatt egyszer tintakék, távolabb mélylila a víz, csak az a bizonyos bőrszín, a rubin, vagy bíbor nem akar megjelenni, hiába teríti szét a lecsúszó nap utolsó, óarany sugarait

Tengerben, napban a hiba? Netán az én szemem csal? Vagy Homérosz megbízhatatlan?

Hogy az Egei-tenger ezer évekkel élőbb milyen lehetett, fogalmam sincs. De most tiszta, s miért ne lett volna ugyanilyen Odüsszeusz hajója alatt is?! A nap sem igen változott A szemem, ha nem is túl jó, az okuláré javít rajta valamit Költői túlzás volna hát a Homérosz Iliászát, Odüsszeiáját végigkísérő állandó jelző: a borszínű tenger?

Az énekmondó megbízható, hiszen kétkedésünk cáfolatát is megtalálhatjuk disztichonjai között Az Odüsz- szeusz, Agamemnon és kortársaik asztalára kerülő borok valóban tinta színűek voltak, lévén jóval sűrűbbek, semmint azt ma megszokottnak tartjuk: ezt hígították vízzel, ám az sem volt mindegy, milyen sorrendben került keverőedénybe a két folyadék ... No, de erről majd később!

Egyelőre az avasi Bortanya pincéjében tanyázunk, a poharakban bor, a poharak mögött emberek. Ember és pohár között gyertyaláng, a gyertyatartók mellett alma, sajtszeletek, üres vagy félig telt kancsók. A pohárnok, ha tetszik, töltögető Munkácsy Gyula, a miskolci kertbarát kör titkára számmal ellátott palackokat hordoz körbe, két-két ujjnyit tölt kilenc férfi poharába. Azok nézegetik, szagolgatják a nedűt, tollat ragadnak, jegyezget- nek, aztán szörcsögve egykét kortyot nyelnek az italból, esetleg csettinlenek, a maradék bort pedig az erre a célra készített kancsókba löttyintik. Aztán újból Gany- medes következik, új bort tölt tiszta pohárba, kezdődik

a nézelődés, szagolgató* elölről.

Egy asztallal odébb is foglalt minden szék, de olt maguknak töltenek, ám sem gyértya, sem csettintés. Inkább a zsűrit figyelik. Egy- egy korty bor után az arcok is fölérnek egy bírálattal. Három kóstolás után rövid pihenő, ilyenkor a /'Sűri véleményt mond. az imént elfogyasztott italokról, szólván jóról, rosszról, hogy a végén néhány, a bor kezelésére vonatkozó tanáccsal fejezzék be. Közben a kilenc férfik almát, sajtot rágcsálnak, aztán. újíent töltenek a poharakba, s a verseny folytatódik.

Huszonnyolc nedűt neveztek a kistermelők számára szervezett nyílt borbírálatra, már azt írtam volna, hogy huszonnyolc szőlőből készült italt, ám ez nem igaz. Mint ahogyan az sem, hogy csak szőlőből lehet bort csinálni. A huszonegy fehér, négy vörös bor mellett három gyümölcsbor is verseng a legjobbaknak járó arany-, ezüst- és bronzdiplomákért.

A huszadik pohár után rövid szünet következik. Eny- nyi bor kóstolásától az ér-i zékszervek már fáradni kezdenek és ahhoz, hogy a zsűri legjobb hite szerint mondhasson véleményt a hátralevő versenyzőkről is. pihennie kell orrnak, ízlelőbimbóknak ... Addig talán el- . mondom, milyen sorrendben kell bort és vizet vegyíteni. No, nem itt, mert a versenyen mindenfajta keverés tilos. De az otthoni ebéd után spriccel készítve, akad esetleg, aki megszívleli a tanácsot: kizárólag bort a vízhez! Hiszen fordítva csak rontjuk a bor minőségét, míg bort töltve a vízhez, mindig javul a víz. Ennyit a keverésről, amelynek manapság n híg, legalábbis az akhájok borához képest híg borok korában már csak szertartásos jelentősége van. Ám a szertartás korántsem arra való, hogy legyintsen rá a kéz.

— Egy ehhez hasonló rendezvény céljai között nemcsak borászati ismeretterjesztés áll. hanem ivásk’tllú- ránk emelését is kell hogy szolgálja — mondja dr. Ur- bán András, a Budapesti Kertészeti Egyelem borászati tanszékének adjunktusa, a zsűri elnöke, hogy a szünetben a bor és ember kapcsolatáról beszélgetünk.

Egy görög monda szerint az eiső szőlőtőke Dionüszosz barátjának, Ampelosznak testéből sarjadt (ez utóbbi egyébként szőlőtőkét jelenti, hogy vigasztalja halálában a barát nélkül maradt barátot. Dionüszosz pedig a szőlő- és borkultúra lelkes terjesztőjévé lett, ám az első fürtökkel együtt megjelent az első részeg is. A Biblia saerint például ez az ember Noé volt, .akit fiai ki is nevettek, látván atyjukat, magáról megfeledkezett állapotban. Noé követőinek száma napjainkban is tízezrekre rúg, ám mesterüket csak * lerészegedésben követik, nem tudván, hogy a fent említett eset az idős bárkáé**-, tővel ’ soha többé nem fordult elő.

— A bor bt. étkezés eéeefc

kellene, hogy legyen Magyar-' ors?:ágon is. Viszonylag nagy bortermelő nemzetnek sza- niítunk, ám amíg a franciák 80—90 liter bort fogyasztanak személyenként egy érben, nálunk ez a szám 30— 35 között van — folytatjuk a beszélgetést a zsürieJnök- kei.

— Bár ma délután Itt m

ételekről szó sem esett, nem tartom elképzelhetetlennek, hogy az ilyen kistermelői borbírálatokon sort kerítsünk a gasztronómiai ismeretekre is. Sokan vannak, akik nem tudják, milyen ételhez milyen bor illik, s ez vendéglátóipari szakemberek körében bizony már szégyen. Próbálja csak ki, milyen bort ajánl magának a pincér egy számyassülthöz, vagy halhoz. Szinte biztos, hogy a legdrágábbat, tekintet nélkül ízre, fajtára.

— Pedig Miskolcon is vem miből választani. Az itt termő borok között a fehér fajták a jellemzőek, még ha napjainkban a vörös borok terjedőben vannak errefelé is.

A zsürielnök szavait igazolandó, a szünet után vörös és gyümölcsborok következnek. Ez utóbbiak között akad feketei-ibizli, meggy.

Bár a pincében nem venni észre, mire az utolsó ital is pohárba kerül, odaldnn már beesteledett. Az eredményhirdetés előtt, ezúttal már a termelők nevének ismeretében, újabb értékelés hangzik el. Aztán átadják a diplomákat. Hatan bronz, hárman ezüst színűt vehettek át. Götz Vendel, Hoffman János és Tóth József bora pedig arany oklevelet kapott. Arcukon öröm, némi büszkeség, cáfolva a szentenciát. Vagyis: a jó bornak is kell a cégér.

Csendes Csata