Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-05 / 235. szám

ESZAK-MAGYARQRSZAG 4

A szövetkezeti könyvhetek elé

Megbeszélés a megyei programról

Putnokon lesz a megnyitó

Széclienyi élese tévsülisee

Nagycenken, n Széchenyi-kastélyban vették fel Nemeskürty István forgatókönyve alapján a Széchenyi élete című film több jelenetét, A rendező Horváth Adóm, operatőr Sík Igor, Széchenyi alakját Tordy Géza személyesíti meg. A képen: Horváth Ácíám rendező felvétel előtt.

Ma este kezdődik

i

—-------------------------------------------------------------------i

V

ilágnapi jegyzet

■a» 1983. eklober szerda ——

Szeptember 30-án, a zenei világnap miskolci rendezvényeként a Magyar Zeneművészek Szövetsége észak-magyarországi helyi csoportja és a Miskolc városi Művelődési Központ koncertet. rendezett az Ady Művelődési Ház színháztermében. A hangverseny előtt Papp Lajos költő, a Napjaink főszerkesztője mondott bevezetőt, majd Tőzsér Dániel, N. Weither Ilona, Rőczey Ferenc, az Űj Miskolci Vonósnégyes, a Miskolci Rézfúvós Kvintett, s a Reményi János vezette Bartók Kórus adott műsort.

Már a program első perceiben — szinte Papp Lajos szavait is illusztrálandó — valami szokatlan, pontosabban újszerű jelenség részesei leheltünk: hol itt, hol ott cirpegett fel egy-egy kis sípolás vagy dallam a széksorok között. Igen, a kvarcórák kértek szót, a közönség maga is rendelkezett „hangszerrel”, s a dolog nem csupán azt jelenti, hogy pajkos csíny fültanúi voltunk —^többnyire diákok jöttek a koncertre —, hanem egy újabb adalék ahhoz a tényhez, miszerint a (legtágabb értelemben vett) zene tömegfogyasztási cikk, napjaink hangkörnyezetének hol kitüntetett, hol hétköznapi darabja, műfaji kötöttségek nélkül. Egyfajta akusztikai dizájn, ha úgy tetszik, amelynek épp úgy nem lehet közömbös a „formatervezettsége”, miként bárminek, ami életterünk része. A muzsika persze türelmes és alkalmazkodó művészeti ág, képes a háttérben meghúzódni, hasonlatosan egy festményhez, szoborhoz, amely — amellett, hogy kitűnő műalkotás lehet — a szerényebb, díszítő funkciót is betölti. Nem véletlenül született meg az a kifejezés, hogy Háttér-rádiózás, vagyis hogy egyéb dolgaink mellett, halkan hallgatjuk a készüléket — többnyire zenét. S ha az egyre tökéletesedő bérén dezésekből kiszűrődő mű vek közül valamelyik' különösen kedvünkre való nak tűnik, akkor felhan- gosítjuk — a választás és a felhasználás joga a mi énk.

De olykor-olykor mintha visszaélnénk ezzel a jo gunkkal, különösen ami felhasználást illeti. Sorol hatnánk a legkülönfélébl példákat, csak két tévés tapasztalatomat említem közülük: a pisztrángfo

gáshoz alkalmas horgoka bemutató film alatt „tér rriészetesen” Schubert Piszt rángötöse szól, s így a csodálatos dallam furcsa el lentmondásba került a ver gödő állat közelképben fel vett haláltusájával. A ho rog alkalmas volt, a zene nem. A másik jellemző dolog, amikor egy-egy zeneművet, ha a film képi és szövegi mondanivalójánál vége van, ugyancsak lekevernek. Függetlenül attól hogy a dallam, vagy harmónia is mondanivalójának végéhez érkezet volna. Erre a sorsra jutott — több társa között — Corelli Karácsonyi con certója; az egyetemes zenetörténet egyik legnagyszerűbb alkotása a karácsonyi árubőségről tudósító híradásnak esett áldozatul. Ahogy Arany János írta: „Szó bennszakad

hang fennak...” — ugye senki sem fejezne be ígj egy idézetet. Csak a zenéből lehet ekképpen idézni ’

Megszoktuk, hogy az úgynevezett „világnapok’ mindig olyasmire igyekeznek felhívni a figyelmünket, ami bizonyos szempontból védelemre, fokozott törődésre szorul, vagyis az átlagosnál nagyobb odaadást kíván. Ha — jellege miatt — nem is szí szerinti értelemben, de azt hiszem, nem kivétel ey alól a zenei világnap sem

D. Szabó Ede

________________________________________________'

h íüöMzet konferenciáinak tapasztalatai

' Amikor — mindig — arról beszélünk és írunk, hogy a folyamatos, a valamilyen rendszerbe foglalt, állandó jellegű művelődésnek van valóságos értéke, nos, ezekben az esetekben — mindig — ott van a kimondott, vagy kimondatlanul maradt kérdés az akciókkal, eseménysorozatokkal, különböző „hetekkel” kapcsolatos aggály is. Azt fogalmazva , vagy sugallva a hallgató- olvasó számára: mi az értelmük ezeknek a rendezvénysoroknak?

Már éppen útjára indult megyénkben a munkás film- napok megyei rendezvény- sorozata, amikor az Általános Fogyasztási Szövetkezetek megyei szövetségének székházában arról töprengtek a meghívott jelenlevők: hogyan lehetne a legjobb haszonnal „értékesíteni” az október közepén kezdődő őszi megyei könyvhetek eseménysorozatát? Értékesíteni, mondtam, de bizonyosan il- I lőbb kifejezés itt az érté- I késsé tenni — az olvasók, a I megyében élők számára ezt i a kéthetes „kampányt”. Igaz, a kampány kifejezés még véletlenül sem hangzott el a minapi eszmecse- I rén ...

I Az úgynevezett „napok*,

I „hetek”, közművelődési eseménysorozatok részesei — hallgatók, nézők, olvasók — nem arra kíváncsiak soha, hogy mikor kezdték el a szervezést, hogyan állt ösz- sze a program, miért itt és miért ott nem volt valami?, a néző, a hallgató, az olva- »6 csak azt „teszi zsebre”, amit kapott... Vagy nem teszi...

Sok a _ kérdés egy Ffyen

megbeszélésen. Aki először „cseppen” bele egy ilyenbe, maga is hökkenget, miért ) oly fontos annak a megnyitó helyszínnek a kiválasztása?, mit kell azon annyit töprenkedni-beszélni, hogy kiket hívjanak meg és hová?, hány órakor lenne a legjobb ezt vagy azt megrendezni?... és így tovább... Aki máskor csak a készet kapja egy-egy ilyen rendezvénysorozattól, az késznek veszi a dolgokat. Nos, éz a legutóbbi előkészítő bizottsági vagy szervező bizottsági ülés („mindegy, hogy nevezzük”) jól bizonyította, hogy alapos megfontolás kell, a jelenlevők nem pusztán formai együtt- léte — hanem a jelenlevők jót és a legjobbat ,akaró javaslataival lesz egy ilyen „ülés” tartalmas. Mert tartalmas megbeszélés, kötetlen, egymás javaslatát továbbépítő gondolatnak helyet adó együttlétnek nevezhető az őszi megyei könyvhetek rendezvénysorozata programjának kialakítását, tervezetét megbeszélni hivatott „összeülés”.

Ami már bizonyossá lett: október 17-én, hétfőn Putnokon lesz az őszi megyei könyvhetek ünnepélyes megnyitása. Hogy bizonyosan kik lesznek az íróvendégek? — nos, arra megvannak a jó elképzelések. Ami a továbbiakban bizonyos: a megye számos településén lesz sokszínű, nem csupán a könyvet propagáló, olvasásra bíztató esemény a hónap végéig.

Talán nem érdemtelen itt megemlíteni néhány felve- tést-javaslatot, akkor sem, ha a végleges (a „lefixált”) program még csak később lesz „nyomdakész”: Tisza- ladányban meg kellene emlékezni az Olvasó népért mozgalom egyik — sajnos korán elhunyt — zászlóvivőijéről, Fábián Zoltánról;

éppen mert az Olvasó Népért című folyóirat követ- kéző számában három — mezőkövesdi járásra a figyelem tekintetét vető — publikáció jelenik majd meg, Tardon hasznos lenne ankétot rendezni; alkalmat kell teremteni a könyvterjesztés és a könyvkiadás kapcsolatáról szóló tájékoztatónak, ezen túlmutatóan is érdemességet bírna az iskolai könyvtárosok számára szervezendő találkozó, ahol meg lehetne vitatni .— természetesen az illetékesek jelenlétében — diákkönyvtár-sorozat tapasztalatait; és mi sem természetesebb, lévén szó az őszi könyvhetek idején a szövetkezeti könyvterjesztés akciójáról: számos rendezvényen találkozhatnának írók és olvasók, mejg gyakorló szakemberek termelési, szakmai kérdések megvitatása, a vélemények kicserélése okán.

Az Általános Fogyasztási Szövetkezetek megyei szövetségének hivatott munkatársai természetesen már korábban elkezdték az előkészítő munkát. De lehetett tapasztalni, hogy a szervező (vagy előkészítő) bizottság részes tagjai is jeles javaslatokkal és gyakorlati segítő készséggel vállalnak munkát: hogy az idei őszi megyei könyvhetek hasznos és sikeres legyen; ne maradjon meg a rendezvénysorozatok, akciók és kampányok formaságánál... Hogy is fogalmazódott az ülésre szóló meghívó néhány mondata? „A könyvhetek, mint a könyv- és az olvasáspropagandánk egyik legjelentősebb eseménye alkalmas arra, hogy a dolgozók, főként a falun, élők művelődési igényét felkeltse, s megpróbálja kielégíteni. Fontosnak tartjuk, hogy az eddigi gyakorlatnak megfelelően, közös erőfeszítéssel, a könyvterjesztés és a népművelési munka összehangolásával munkálkodjunk az olvasás »-fehér foltjainak-» felszámolásán’’.

Egy hónap múlva meglátjuk: hogyan sikerült...

(t. n. j.)

A napokban a miskolci

Szentpéteri kapui Kórház kultúrtermében a Magyar Orvosok Tudományos Egyesületeinek Szövetsége szociál-reha- bilitácíós csoportja és a Bor- sod-Abaúj-Zernplén megyei Tanács egészségügyi osztálya közös rendezésében szociál- pszichiátriai konferenciát tartottak. Ehhez kapcsolódik a szeptember 30-án . ugyanott megnyitott fotókiállítás, Fejér Ernő hatvanegy képének bemutatása,

„Egy elképzelt és még be nem fejezeti mondat néhány töredékes szava ez a kiállítás. Néhány kép abból a sok százból, ami eredetileg portrétanulmányoknak indult’’ — olvasható a képsorok elején Fejér Ernő rövid bevezetőjében. A képek alkotója — a Miskolc. városi Könyvtár munkatársa, képzőművészeti, könyvtörténeti kiállítások rendezője, fotóművész — azt fejti ki bevezetőjében, miként tárulkozik fel a fényképező kamera előtt az emberi lét, miként rögzülnek és nagyítódnak fel emberi kapcsolatok pillanatai, vagy pillanat- töredékei, miként tükröződnek a kamera rögzítette emberi arcon az érzelmek.

Meditáció az öregkorról, hatvanegy képben — írtam e jegyzet címéül. Igen, ha végigjárom, vagy akár többször végigjárom Fejér Ernő kiállított képeit, amelyeket egjr —

Ma este jelentkezik először a képernyőn a tizenhat részes tévéegyetemi sorozat, amely az ókori Kelet történetével foglalkozik. A .film tudományos szakértője és előadója Komoróczy Géza, szerkesztő-rendezője pedig Kővári Péter.

A Magyar Televízió köz- művelődési főosztályának munkatársai 1978-ban kezdték el e sorozat készítését és négy és fél év alatt Bánhegyi István, Halász Mihály, Ráday Mihály és Stenszky Gyula kamerájával tizenöt országban negyvenórányi filmet vettek feL Forgattak számos ásatáson és hetvennél több múzeumban is. Az volt a legfőbb szándékuk, hogy ne mozgóképes tankönyvet csináljanak A ta»- könyvnek ugyanis az a jellegzetessége, az adott terjedelmében minden eseményt felsorolni igyekszik, a sorozat szerkesztői viszont kiemelték azokat a problémákat, amelyeket részletesebben akartak megtárgyalni. Mindig valamilyen konkrét tényből — helyszín, tárgyi lelet, múzeum — indultak ki és a tapasztalatokat általánosították. Ez az elv tette lehetővé, hogy a film egyfelől ne legyen iskolás, másfelől viszont a témával

meg nem nevezett — jól felszerelt, jól működő, valószínűleg az átlag feletti szintű szociális’ otthonban készített, a képek sorából, egymáshoz kapcsolódáséból kitűnik, a portrétanulmányok készítése közben milyen gondolatok foglalkoztatták, a kamera előtti feltárulkozások mozaikjából milyén kép és gondolatsor rakódott össze benne, s feltehetően hasonló töprengéseket asszociál a tárlatlátogatóban Is.

Hatvanegy ■ kép öreg emberekről. Az első négy képen kopott, öreg házacskában, idős, láthatóan elhagyatott pár, egy további képen szentkép alatt magányosan bóbiskoló Idős asszony, aztán egy másik, aki vaságv szélén mereng. Egy bácsi ül valami előtérben. mögötte tábla., amely a látogatási időt szabályozza, meg eev szaladó gyerek, aki bizonyára még nem töpreng azon, miért vannak a nénik,' meg bácsik együtt egy idegen házban, ahol szigorúan szabályozzák a látogatást. És sorjáznak a portrék, a közeli arcképek, a teljes alakos felfoglalkozóknak ix mondhasson valamit.

A sorozat, amely tizenhat részben 686 percet, azaz közel tizenegy és fél órát vesz igénybe, ma este 21.15-kor jelentkezik az első műsorban. Az első adás címe: A hajdankor napján a szántóvető ... és az időszámításunk előtti X—VL évezredben a termelő gazdálkodás kialakulását érzékelteti a Közel-Keleten. A második rész — A fénylő dombot» címmel — az élelemtermelő gazdálkodás sajátos emlékét, a teli, a telephalom feltárást mutatja be, majd a harmadik részben juthatunk el az egyik törökországi, ilyen teli feltárása során az 1 e. VI. évezred immár városias lakóházaihoz, s a tizenhatodik résszel érünk el Asszíria összeroppanásához, a perzsák Niniv« feletti győzelméhez — Le, 539-ben —, amikor a* ókori Kelet világa az Akhaimeni- da-dínasztia uralma alá került és az óperzsa birodalom része lett.

Tehát: Az ókori Kelet című, tizenhat részes új tévéegyetemi sorozat ma este 21.15-kor kezdődik és tizenhat héten át igen sok érdekességet kínál.

vételek, a szoba felét nteg-i mutató és abban az embert kiemelő — például tükörben való lattatással esetleg meg is kettőző — képek, a látogatóknak búcsút intő öregek fájdalmas mosolyában ott a kérdés is: vajon mikor jönnek legközelebb? Aztán, ott sorjáznak az öregek között élő, ám korántsem idős emberek, a mozgássérült fiatalok, akik emberfeletti erővel leküzdve testi hátrányaikat, élnek, tehetségük szerint dolgoznak, szeretnek, hasznos tagjai a társadalomnak. Az őket bemutató kilenc képhez többször is vissza kell ’ térnünk. Ott az étkező a képeken, ott az egyes szobákban látható fényképgyűjtemériy, a külső világhoz visszakapcsoló emlékek- sora, a csecsebecsék, s látjuk az öregeket a fodrásznál, majd a sort megdöbbentő kének zárják: felkötött állal fekvő, immár örökre elköltözött öreg, akit a legutolsó kénen már a temetkezési Vállalat emberei visznek le a lépcsőn.

Fejér Ernő képeit nézegetve külön kellene szólni i«

Szeptember 10—24. között 13 járási-városi úttörővezetői konferencia volt megyénkben. A konferenciákon értékelték az 1979 óta végzett munkát, meghatározták a következő időszak feladatait.

egyes fotók artisztikumáról, a szerző témameglátásáról és igen magas fokon kellene dt1- csérni, ám itt — ezek elismerése mellett — elsősorban az egyes képek és a sorozat kínálta gondolkodás nyomul előtérbe: ml lehet ezek mögött a szemek mögött; mit rejtenek a homlokcsontok; miről álmodozhat a kockás abroszra borultan szunyókáló öreg az életnek egy olyan lépcsőfokán, ahonnan már csak vissza lehet tekinteni, mert előre már nincsen, legfeljebb az az utolsó kép, a letakart telein a lépcsőfordulón? „Morális színpaddá válik a kamera előtti és most a mögötti tér, amelyben együtt mozog a fényképezett, a fényképező, a néző" — írja Fejér a már említett bevezetőben. Igen, így van. S e morális színpad kínálta képen gondolkodnunk kell. Szívesen ajánlom megtekintésre a fotókiállítást. s hiszem, lesz rá mód, hogy könnyebben elérhető helyen is megtekinthessék az érdeklődői:,

(buncilck)

Általában jellemző volt a

városi-járási konferenciákra, hogy az eredmények mellett kritikusan és önkritikusan beszéltek a problémákról — tájékoztatott Sarlai Petemé, megyei úttörőelnök. — Pozitívum, hogy a megoldást elsősorban saját környezetükben keresték, nem megyei vagy központi szervektől várták. Éz megjelent a hozott határozatokban és azokban a kérésekben, ajánlásokban, amelyekben a helyi párt-, KISZ-szervezetekhez, a gyermekkorosztály neveléséből részt vállaló társadalmi szervekhez fordultak.

Az Üt törő vezetők Országos Tanácsa még a csapatszintü értekezletek előtt „Felelősség és továbblépés” címmel egy levelet küldött az úttörővezetőknek. amely egyrészt segítette a saját munkáluk értékelését. másrészt olyan kérdéseket tett,fel: hogyan képzelik a mozgalom hétköznapjait irányító felnőtt vezetők továbbfejlődésének útját?

A konferenciákon élénk vita bontakozott ki a mozgalom társadalmasításának kérdéseiről. Egyetértés nyilvánul meg abban, hogy a lövőben a pedagógus úttörővezetők kulcsszerepét megtartva, az eddigieknél több olyan fiatal és felnőtt kapjon lehetőséget az úttörőközösségek vezetésére. akik saját képességüket önként és szívesen bontakoztatják let a gyerekek körében. Ezáltal színesebbé válhat a gyermekek programja, biztosítható lesz a pedagógusok úttörőve/.etői .‘Viadalainak önkéntessége.

(köpcczi) j

<b)

Meditáció az öregkorral, 61 képien

Fejér Ernő fotói között

telítem tolat előadásban