Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-15 / 244. szám

ESZÄlt.MÄGTÄßORSZÄG 6 #983. ©tftößer 13., ssömBal I A® üdültfce vátó ér­kezésünk harmadite napján a társalgóban «tfcflaik nyugdíja» gépész- *sémok szobatársammal, B^a bátTámmaL Valami *>ss é&vcl volt öregebb dó- teffn, ezért bátyamoztam. Különben arcban, megje­lenésben aligha látszott ifibbnek hatvan évesnél, pedig a hetedik ftsze* ta­posta, Iáiba.teán jo egész- «égben. — Néad, hőit net» raébt kérdezte, é* valaim-fate­em ámulattal bámult kfe*», «shiakon. Valóban festő ecsetjén« «stk» látvány, bár kétlem, hogy akadna emberim, ák* OTndett hűen vissza tudná adni: a földig érő ablak- tél alig húrrí méterre a Du­na, a teEhoSd fénye ezüst bálként íveli át a folyót, jobbról! a visegrádi hegyek sziluettjei. puhán, lágyan pfflQegß koca őszi szellő, tsnscSsxX. tompa motcs-zúgás, tehess, piros fényű lámpák * Dana közepén, »sszääyote, ■«slószáműieg sóderrel rakot- tes*. . — Ostete wen* fettál *ro- wefimea. Béka bátyám, ab­ba a barnoa hajú asszony­kái**» akjveá. az teznerioedéBK pstén tgmyit tánooitárt? Béla newefcefct: ■— Ugyan, öregem* Bár tektTitén szólva, nagyon «asegtetezietfc. Osmoa. jó ala- kaj, negyvenöt fees, intek- 'írtgesss, annak elleném, hogy olyan. disznó vicceket eséséi* mmiim most jött votes. egy bordélyból, De «st te vakarni természetes «yflfcsásggal, kedvesen, pa- lorm tájszöSáasal, ami rop­pant vonzóvá teszi. Hatos­áé bekáendOl a beszédbe, ítgeax, akkor tetszik a leg­jobban, égy mondja a má- imával tárgyaéttmffc araőL-j; — Mondom, beSesaesreh­tm •— Ste Wtgftrf fksaero «»alőfaas nagyon tetszik, tív- rkyi, hason Itt a feleségem- «e, aki, nyrác ewe már ha­llott. Az volt ilyen, jnteßi- gens és természetes, no nézd, oö jönnek a „már meg a barátnője. ., — Gondokid, bogy . k*» tóőeto? ' — LrtbsÉ,' éféfea&r ***»■ ten kávézni fiinak™, Ügy összerázódtunk ék» teS a pillanattól kezdve, rrantha örökké ismertük volna, egymást: a máma, vágyás feéuke, a barátnője ílda, olyan ötven körük el­emit nő. Béla bátyám és én. Ida majdnem ettentéte írün­kének, magas, a macskám bundájához hasonló vörös hajjal, falun élő, de váro­siasán öltözködő típusú, feénke alacsony, inkább karcsú, Bánt moleö, vidá­man vibráló kék szemek^ kel, barna haj, figyelő, á környezetet állandóan vó- gtgpásztázó tekintettek m>- ért szaporítsam a szót, időai gépészrnérnök barátom tö­kéi etesen beleszeretette Egy hét eltette után, na­gyot sóhajtozott, s áredt, ömlött belőle a szó, mint­ha Sete első nagy szerel» me tenne az ínén. — Mert látod öregem i— mondta egy este m ágya szélén üldögélve —, ilyen az emberfia. Azt te­szi, vége az életnek, nincs eél, semmi öröm, csupán a magány es hiába ven há­romszobás,. összkomfortos lakásom, tévé, rádió, hűtő­szekrény, magnó, zenegép, szép bútorok, rengeteg könyv, mindez nulla. Ér­ted? Nulla.! Valami hiány­zik a lakásból! Igen, a Nő, nagy ennél, no, ne érts félre, nem a forró sze­retkezésekre gondolok, ó, nem, hanem árra, hogy erezd az illatát, halljad á szoknyája suhogását, lásd a mozgását... — Még' költő vaSk be­leled, Béla bátyám, pedig a. gépészmérnökség* __ — Á, költő nem — vá­gott a szavamba —, bar egy gépészmérnök is sze­retheti e. verseket, a szé­pet, ám a lényeg: az a hu­szonöt év nem is nagy differencia! Ma, már nem! — Van egyáltalán válá­ssá reményed? ~ Ká^-eásosr -sábesz^s gettünk, tadod, fi, * mázná elvált és érdekes, nyolc ével & is nyolcadik éve élek egyed®, és annyira közvetlen ... — Vigyázz, Béta bá­tyám, ezek a negyvenöt­évesek, ezek a legveszedel­mesebbek! A szobánkba behaftaifc- szott a társalgóból kiszű­rődő zene, nyitott ajtónk *#őtt néhány beutalt ment d, Béla bátyám feíéjöte biccentett. — Látod — mondta —, «wpa magunkfajta, ötven­hatban év körüliek, ilyen­kor, az őszi szezonban mi kerülünk sorra, főként nyugdíjasok és majd mind­egyiket egysaer-toábsaer po­fon vágta az élet Tbbb- wytem magányosok, rttótt ■ tafc, özvegyek, figyeM meg a szemüket szintesen, meg­tört, Ami engem fittet, én nem panasakodhatom. Har­mincöt évest dolgoztam a gyárban, megbecsültek, saa- rrttek. A nyugdíjam seron kevés, ha a feleségem — aki áldott jó asszony volt — nem hagy itt, okkor én Jeninek a világ legmegrfé- geöertteábíj embere. De u » jvyoie magányos évi És lá­tod, mess* itt a «*ámá, vagyis az Irénk*. Mrntb* »Megbolondultam volna: mindennap borotválkozom, kenem magam, porfűnvö- zöm, t@l. óráig fésülgetem est as őszük) hajam; mi­lyen szerencse? vagy, a ti­éd még sötétbarna! Apro­pói Te hogy áffiaz a* Sdá^ vtt, a™ — I—.meirtM csak ki bátron, a kancácsikával? Nos, abban bizonyos va­gyok, hogy csupán. * ntátói értesig jutánk «4, ngywws tősgyökeres falusi asszony, »M b» dváhfc is, «ebenen (szánja rá maigá* hofaré bro- lógrai aktasro. És royass« tea, «sneäSett okos, gomdoá- kodásában fiattá, nemfeká- h* ówwoő. No«, Bä» bá­tyám, bennem is magú*»»» dúlt vastesns, én is magá­nyos vágyók, néha ógyén- zem, öreg bakkecske Lléten»- r*í meglegyintett a késrt szerelesn, vs^y a'éene tod- ja nnoek a saels, jó vdr. ^beszélgetni, d»... ne- gaszá a Te nagy íéSáugo- lásod. Nem gondolod, hogy a részériH. cssjpán- jitäa« egész? — Már hogy kenne ss* Igaz, én még szólni sem mertem arról a brzorryos biológiai aktusról, deroeg- hivtam, látogasson meg. Azt mondta, ha felém hoz­za az ttja, okvetlenül meg­keres. Hát mi ez, ha nem néma igenlés. És ahogy mondja, nincs senkije, az­az van, de évek óta as NDK-ban dolgozik, ritkán látogatja. Bár, rögtön, ide- érkezésekor irt neki egy üdvözlő lapot... —. ...és hány éves ss illető? — Még nincs egészen 8fc- vera ... M ásna® Éebegénybe ment az üdülőnk egy cse>~ 2*2tíáa*,sai, .kf^ten Báaájá*j fjsámsiaal és íréntae és Ida. A peogreav- szervező — fiatal, i©*» csinos és béjoean k*dv»ea, pompás alakú aasacpy — kitűnő előadásban isme*»- tette a Seaőoyi múzeumba« a festő munkásságát, égés* életét. Engem azonban m megfiatalodott Béla bátyám fenemód nagy, öregtegény fc Hangolása fogta Beáztatott. Iám, most is szinte ráta­pad Irénkére, vaiÓBzínűleg se nem lát, se nem hali, időnként lopva súg Väte­rnít a* asszony fülébe, aná egyben a fülcimpák e»>- kókását is jelentheti. fteie, nem nézek én ki nemem megnyugtatót ezekből a* észtől és ki teája n^től szikrázó szemekből! MSwt ahogy a macskaszemö Sri* asszonyéból sem! Azután eltelik a kiét lsét. Mindenki csomagol, postán adják fel a bőröndöket, borravalók bulinak, a sze­mélyzetnek, friss, vidám, nagyszerű őszi reggel, a Duna, botos nyugalommal folyik, a sziget fái a tüisó part mentén sárga, zokl, piros, barna, néhol káfees színorgiát árasztanak, a nap szüretpajkosam sőt, ahtercaak Béla báriyás». Mezt árad, süt belőle a* a későn támadt zsereáem op- lireázmusa és még * bő­röndjét tömi, nevetőe-f*- ta-ka anecaá felém fesmtesfe — öreges», bát megbe- széStÜk. Feladom ezt a. frá­nya bőröndök a Posten, **=; irtán nem haza utazom, hanem elkísérhetem a má- mát. vagyis indokot Ügy is váltom a vasúti jegyeC­Szinte remeg nagy izgal­mában ex a komoly taös- sá gépészmérnök. még a postáról visszafelé jőmeéte, mintán feladtuk a eswma-g- jainkat. Az üdülő előtt jö8 karbantartott, vaáÓGZsnsffieg még tkj Wóífenwagen, * a kapun Irénke. Most is szik­rázik: a szeme, vidám*» cseveg a háta mögött bő­röndöt cipelő férfival, aki jókat nevet. A férfi negy- venöt-ötyen körüli, válla«, egyenes tartásé, diszkréten őszülő hajú, jóképű pasas, s • bennem átviBan a fel­ismerés,. ex ax NDK-beíí advarkS! Irénbe megtel bwnOn- bt. A szikrázó sswvfc mnwfha egy prtlnmatr» hős»- sstessá vábnanak, csak egy píBanat ex, semmi több év uteris a hangjai — jaj, drága Bő!* hé»- esi. remélem nem vett» meg a jegyeket1 Kém? léte­kor >6? Látja, megjött, ér­tem jött, afcMS bestábt. I®os, tetem vettük; Jó tete- zástt— A merter heérvhú év ve* nincs tsétebeu A fcapwfaw» ott 8fi Ida asszony, teajé« fúthmiácsai né* rrrewfkeá­tőnket, ÍSa, Béla bátyáméi peaesn, frissen fésűit ba­ják, «* aewtefc, m egész aéski- 304. »begy n^sény nem alatt olyasi öueggé yréígk, mint ahány »»esi Nagy Hirteiesijefce» s*n= mj vigaszfcaiő nem ja* eszembe, de tatás itt Beats te helye, hiszen asr. a vő- pos macskabaj ott tenbe- lyog előttünk. Inkább af> • nyár humort Iteoíarássoim elő, Bök* bátyám ssofentt ssavajárását, átkareiv» » vállát, azt mondom: — Sebaj, öreg bar étem. msnden kimegy a mosás­ban ... Mar-már mosolyra húzó- cfek a szája, ám ebben a pillanatban az üdülőbe« szinte gieesszerűeti vafeks-- nek a rádiójában feles*»- dűl: Az asszony ingatag, / Úgy hajlik, mint a nád.., Béla bátyám elfordul és en sejtem, nem a napfény, hanem valama más bánija SALLAI FERENC Szilt a aw Szökik o nyár az ablak alatt rínak a széttört napsugarak éjjel a réten ősz kószál lopva a kertig somfordái a völgy fölött tejköddel köszöntött ránk október A tengeri jachtokat épí­tő leningrádi dokkban új, vitorlás-motoros hai< épült, amely a Marina nevet kap­ta. A hazai hajóépitésben először alkalmaztak jach­ton dízelmotort. A hajó belsejében hatszemélyes líraion és konyha. Az úi konstrukció a sokoldalú mÍBÓség! vizsgálatokat kö­vetően bármely nemzetkö- rt vea-senyen jegosuH * wtesvétete*. MrWiDIIHH ttoljtt rosndesöíS?-«w3®» 9 dofatáajmá, vált bed- rosodasotebeS, hsritóm- zaaoktol mentes, üwegtsss- ta fetületf.é, mely tükör­ként mutatja a parto«ma­gasló fákat. Pedig folyó­ról van saő. Kanyargó, eléggé sietős folyóról, de most az ősz tette rá tree is nyugtató, lassító kezét. Müvek az a sietség? ■ Tényleg: mloek? Kern raäünk ? M&r,fd an­nak idején, amikor szüksé­ges, mikor ideje érkezik: ismét lesz csapkodás, paví toka* mosó-saaggató hul­lámzás, lesz ártérre két»- tás, magasra duzzadás, gá­takat, homokzsákokat alá­mosó erőlködés, lesz közeli hájnak felemelése, széjjel- szedése, tíhordása, meg lesz ma jd sok miaden, mi szokásos. De most, ősszel az szokást«, hogy a vizek megnyugodjanak, éícsenóe- sedjenek. Tütttfezek csak szépe*» a most már hai - mrto, sárgálló, vörösöd«, aranyló fáit, bokrok levele­it, hintózrtassák meg kicsi­nyég .teheletükke) a cser­jékre akadt ökörnyál ezüst­jét, mutassák meg a sás buzogányának is, milyen, h» hgmbálódzik, a. kék ég­nek is milyen valóiéban, aa-rcteor tónyisg mea akkor m, amikor fehér fel- hóket terelget.. Mindez ott tükröeödik * vízben oiy hűséggel, hogy már-már megkülönböztetni is nehéz: mi te e való föld és mi a tükörkép. Mert a nagy, színes pil­langók, vízre hajtó sárga virágok, zöld -nádak, a bo­garat sokasága ugyanúgy látszik * parte«, mikért a víz tükrében. Valameddig ilyen lesz még. Valamed­dig. Ar. fen fények ma­ródásáig. Meddig masad­nak vajem ezek a fények? Mindenesetre még marad­nak. Itt, a .Bodrog kanyar­jában — Tokajhoz közelít­ve — még ilyenek. A bü­féhez jókora teherkocsi ér­kezett, tele sörös rekeszek­kel, Már nem kell —■ mondta a szállítók nagy döböestetere a büfés, i— Far nap múlva bezárok. Vége. Nemigen volt rá példa, hogy a sörszállítóktól bár* hol te visszautasítsák az árui. A szállítómunkás la, • aki már letette a földre az első rekeszt, néhány másodpercig nem tudta, mit tegyen, mit mondjon. Várt, figyelt, hátha nem jól hallott valamit. Több­szöri ismétlés utón — sok- kitt lassabban, mint letet­te — felemelte a földről a sörökkel teli rekeszt, és mintha ki tudja, milyen súlyt emelne, visszarakta szótlaswl a kocsira. Hát es van — mondta még a büfés, mintegy megéretvén és eny­híteni próbálván ennek » különös pillanatnak a sú­lyát. De hát lény!cg ez van. Ősz, megmásíthatatlan ttL Lehet gyönyörködni benne, mert igen szép, különösen így a vizek mentén. Addig, amíg ez a nyugodt víztü­kör nem merevül ■ meg. De fagyott, jeges állapotban már amúgy sem tudna vö­röslő, aranyló fákat, züm­mögő bogarakat, díszes lep­kéket tükrözni. Frisk» Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom