Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-15 / 244. szám
ESZÄlt.MÄGTÄßORSZÄG 6 #983. ©tftößer 13., ssömBal I A® üdültfce vátó érkezésünk harmadite napján a társalgóban «tfcflaik nyugdíja» gépész- *sémok szobatársammal, B^a bátTámmaL Valami *>ss é&vcl volt öregebb dó- teffn, ezért bátyamoztam. Különben arcban, megjelenésben aligha látszott ifibbnek hatvan évesnél, pedig a hetedik ftsze* taposta, Iáiba.teán jo egész- «égben. — Néad, hőit net» raébt kérdezte, é* valaim-fateem ámulattal bámult kfe*», «shiakon. Valóban festő ecsetjén« «stk» látvány, bár kétlem, hogy akadna emberim, ák* OTndett hűen vissza tudná adni: a földig érő ablak- tél alig húrrí méterre a Duna, a teEhoSd fénye ezüst bálként íveli át a folyót, jobbról! a visegrádi hegyek sziluettjei. puhán, lágyan pfflQegß koca őszi szellő, tsnscSsxX. tompa motcs-zúgás, tehess, piros fényű lámpák * Dana közepén, »sszääyote, ■«slószáműieg sóderrel rakot- tes*. . — Ostete wen* fettál *ro- wefimea. Béka bátyám, abba a barnoa hajú asszonykái**» akjveá. az teznerioedéBK pstén tgmyit tánooitárt? Béla newefcefct: ■— Ugyan, öregem* Bár tektTitén szólva, nagyon «asegtetezietfc. Osmoa. jó ala- kaj, negyvenöt fees, intek- 'írtgesss, annak elleném, hogy olyan. disznó vicceket eséséi* mmiim most jött votes. egy bordélyból, De «st te vakarni természetes «yflfcsásggal, kedvesen, pa- lorm tájszöSáasal, ami roppant vonzóvá teszi. Hatosáé bekáendOl a beszédbe, ítgeax, akkor tetszik a legjobban, égy mondja a má- imával tárgyaéttmffc araőL-j; — Mondom, beSesaesrehtm •— Ste Wtgftrf fksaero «»alőfaas nagyon tetszik, tív- rkyi, hason Itt a feleségem- «e, aki, nyrác ewe már hallott. Az volt ilyen, jnteßi- gens és természetes, no nézd, oö jönnek a „már meg a barátnője. ., — Gondokid, bogy . k*» tóőeto? ' — LrtbsÉ,' éféfea&r ***»■ ten kávézni fiinak™, Ügy összerázódtunk ék» teS a pillanattól kezdve, rrantha örökké ismertük volna, egymást: a máma, vágyás feéuke, a barátnője ílda, olyan ötven körük elemit nő. Béla bátyám és én. Ida majdnem ettentéte írünkének, magas, a macskám bundájához hasonló vörös hajjal, falun élő, de városiasán öltözködő típusú, feénke alacsony, inkább karcsú, Bánt moleö, vidáman vibráló kék szemek^ kel, barna haj, figyelő, á környezetet állandóan vó- gtgpásztázó tekintettek m>- ért szaporítsam a szót, időai gépészrnérnök barátom tökéi etesen beleszeretette Egy hét eltette után, nagyot sóhajtozott, s áredt, ömlött belőle a szó, mintha Sete első nagy szerel» me tenne az ínén. — Mert látod öregem i— mondta egy este m ágya szélén üldögélve —, ilyen az emberfia. Azt teszi, vége az életnek, nincs eél, semmi öröm, csupán a magány es hiába ven háromszobás,. összkomfortos lakásom, tévé, rádió, hűtőszekrény, magnó, zenegép, szép bútorok, rengeteg könyv, mindez nulla. Érted? Nulla.! Valami hiányzik a lakásból! Igen, a Nő, nagy ennél, no, ne érts félre, nem a forró szeretkezésekre gondolok, ó, nem, hanem árra, hogy erezd az illatát, halljad á szoknyája suhogását, lásd a mozgását... — Még' költő vaSk beleled, Béla bátyám, pedig a. gépészmérnökség* __ — Á, költő nem — vágott a szavamba —, bar egy gépészmérnök is szeretheti e. verseket, a szépet, ám a lényeg: az a huszonöt év nem is nagy differencia! Ma, már nem! — Van egyáltalán válássá reményed? ~ Ká^-eásosr -sábesz^s gettünk, tadod, fi, * mázná elvált és érdekes, nyolc ével & is nyolcadik éve élek egyed®, és annyira közvetlen ... — Vigyázz, Béta bátyám, ezek a negyvenötévesek, ezek a legveszedelmesebbek! A szobánkba behaftaifc- szott a társalgóból kiszűrődő zene, nyitott ajtónk *#őtt néhány beutalt ment d, Béla bátyám feíéjöte biccentett. — Látod — mondta —, «wpa magunkfajta, ötvenhatban év körüliek, ilyenkor, az őszi szezonban mi kerülünk sorra, főként nyugdíjasok és majd mindegyiket egysaer-toábsaer pofon vágta az élet Tbbb- wytem magányosok, rttótt ■ tafc, özvegyek, figyeM meg a szemüket szintesen, megtört, Ami engem fittet, én nem panasakodhatom. Harmincöt évest dolgoztam a gyárban, megbecsültek, saa- rrttek. A nyugdíjam seron kevés, ha a feleségem — aki áldott jó asszony volt — nem hagy itt, okkor én Jeninek a világ legmegrfé- geöertteábíj embere. De u » jvyoie magányos évi És látod, mess* itt a «*ámá, vagyis az Irénk*. Mrntb* »Megbolondultam volna: mindennap borotválkozom, kenem magam, porfűnvö- zöm, t@l. óráig fésülgetem est as őszük) hajam; milyen szerencse? vagy, a tiéd még sötétbarna! Apropói Te hogy áffiaz a* Sdá^ vtt, a™ — I—.meirtM csak ki bátron, a kancácsikával? Nos, abban bizonyos vagyok, hogy csupán. * ntátói értesig jutánk «4, ngywws tősgyökeres falusi asszony, »M b» dváhfc is, «ebenen (szánja rá maigá* hofaré bro- lógrai aktasro. És royass« tea, «sneäSett okos, gomdoá- kodásában fiattá, nemfeká- h* ówwoő. No«, Bä» bátyám, bennem is magú*»»» dúlt vastesns, én is magányos vágyók, néha ógyén- zem, öreg bakkecske Lléten»- r*í meglegyintett a késrt szerelesn, vs^y a'éene tod- ja nnoek a saels, jó vdr. ^beszélgetni, d»... ne- gaszá a Te nagy íéSáugo- lásod. Nem gondolod, hogy a részériH. cssjpán- jitäa« egész? — Már hogy kenne ss* Igaz, én még szólni sem mertem arról a brzorryos biológiai aktusról, deroeg- hivtam, látogasson meg. Azt mondta, ha felém hozza az ttja, okvetlenül megkeres. Hát mi ez, ha nem néma igenlés. És ahogy mondja, nincs senkije, azaz van, de évek óta as NDK-ban dolgozik, ritkán látogatja. Bár, rögtön, ide- érkezésekor irt neki egy üdvözlő lapot... —. ...és hány éves ss illető? — Még nincs egészen 8fc- vera ... M ásna® Éebegénybe ment az üdülőnk egy cse>~ 2*2tíáa*,sai, .kf^ten Báaájá*j fjsámsiaal és íréntae és Ida. A peogreav- szervező — fiatal, i©*» csinos és béjoean k*dv»ea, pompás alakú aasacpy — kitűnő előadásban isme*»- tette a Seaőoyi múzeumba« a festő munkásságát, égés* életét. Engem azonban m megfiatalodott Béla bátyám fenemód nagy, öregtegény fc Hangolása fogta Beáztatott. Iám, most is szinte rátapad Irénkére, vaiÓBzínűleg se nem lát, se nem hali, időnként lopva súg Väternít a* asszony fülébe, aná egyben a fülcimpák e»>- kókását is jelentheti. fteie, nem nézek én ki nemem megnyugtatót ezekből a* észtől és ki teája n^től szikrázó szemekből! MSwt ahogy a macskaszemö Sri* asszonyéból sem! Azután eltelik a kiét lsét. Mindenki csomagol, postán adják fel a bőröndöket, borravalók bulinak, a személyzetnek, friss, vidám, nagyszerű őszi reggel, a Duna, botos nyugalommal folyik, a sziget fái a tüisó part mentén sárga, zokl, piros, barna, néhol káfees színorgiát árasztanak, a nap szüretpajkosam sőt, ahtercaak Béla báriyás». Mezt árad, süt belőle a* a későn támadt zsereáem op- lireázmusa és még * bőröndjét tömi, nevetőe-f*- ta-ka anecaá felém fesmtesfe — öreges», bát megbe- széStÜk. Feladom ezt a. fránya bőröndök a Posten, **=; irtán nem haza utazom, hanem elkísérhetem a má- mát. vagyis indokot Ügy is váltom a vasúti jegyeCSzinte remeg nagy izgalmában ex a komoly taös- sá gépészmérnök. még a postáról visszafelé jőmeéte, mintán feladtuk a eswma-g- jainkat. Az üdülő előtt jö8 karbantartott, vaáÓGZsnsffieg még tkj Wóífenwagen, * a kapun Irénke. Most is szikrázik: a szeme, vidám*» cseveg a háta mögött bőröndöt cipelő férfival, aki jókat nevet. A férfi negy- venöt-ötyen körüli, válla«, egyenes tartásé, diszkréten őszülő hajú, jóképű pasas, s • bennem átviBan a felismerés,. ex ax NDK-beíí advarkS! Irénbe megtel bwnOn- bt. A szikrázó sswvfc mnwfha egy prtlnmatr» hős»- sstessá vábnanak, csak egy píBanat ex, semmi több év uteris a hangjai — jaj, drága Bő!* hé»- esi. remélem nem vett» meg a jegyeket1 Kém? létekor >6? Látja, megjött, értem jött, afcMS bestábt. I®os, tetem vettük; Jó tete- zástt— A merter heérvhú év ve* nincs tsétebeu A fcapwfaw» ott 8fi Ida asszony, teajé« fúthmiácsai né* rrrewfkeátőnket, ÍSa, Béla bátyáméi peaesn, frissen fésűit baják, «* aewtefc, m egész aéski- 304. »begy n^sény nem alatt olyasi öueggé yréígk, mint ahány »»esi Nagy Hirteiesijefce» s*n= mj vigaszfcaiő nem ja* eszembe, de tatás itt Beats te helye, hiszen asr. a vő- pos macskabaj ott tenbe- lyog előttünk. Inkább af> • nyár humort Iteoíarássoim elő, Bök* bátyám ssofentt ssavajárását, átkareiv» » vállát, azt mondom: — Sebaj, öreg bar étem. msnden kimegy a mosásban ... Mar-már mosolyra húzó- cfek a szája, ám ebben a pillanatban az üdülőbe« szinte gieesszerűeti vafeks-- nek a rádiójában feles*»- dűl: Az asszony ingatag, / Úgy hajlik, mint a nád.., Béla bátyám elfordul és en sejtem, nem a napfény, hanem valama más bánija SALLAI FERENC Szilt a aw Szökik o nyár az ablak alatt rínak a széttört napsugarak éjjel a réten ősz kószál lopva a kertig somfordái a völgy fölött tejköddel köszöntött ránk október A tengeri jachtokat építő leningrádi dokkban új, vitorlás-motoros hai< épült, amely a Marina nevet kapta. A hazai hajóépitésben először alkalmaztak jachton dízelmotort. A hajó belsejében hatszemélyes líraion és konyha. Az úi konstrukció a sokoldalú mÍBÓség! vizsgálatokat követően bármely nemzetkö- rt vea-senyen jegosuH * wtesvétete*. MrWiDIIHH ttoljtt rosndesöíS?-«w3®» 9 dofatáajmá, vált bed- rosodasotebeS, hsritóm- zaaoktol mentes, üwegtsss- ta fetületf.é, mely tükörként mutatja a parto«magasló fákat. Pedig folyóról van saő. Kanyargó, eléggé sietős folyóról, de most az ősz tette rá tree is nyugtató, lassító kezét. Müvek az a sietség? ■ Tényleg: mloek? Kern raäünk ? M&r,fd annak idején, amikor szükséges, mikor ideje érkezik: ismét lesz csapkodás, paví toka* mosó-saaggató hullámzás, lesz ártérre két»- tás, magasra duzzadás, gátakat, homokzsákokat alámosó erőlködés, lesz közeli hájnak felemelése, széjjel- szedése, tíhordása, meg lesz ma jd sok miaden, mi szokásos. De most, ősszel az szokást«, hogy a vizek megnyugodjanak, éícsenóe- sedjenek. Tütttfezek csak szépe*» a most már hai - mrto, sárgálló, vörösöd«, aranyló fáit, bokrok leveleit, hintózrtassák meg kicsinyég .teheletükke) a cserjékre akadt ökörnyál ezüstjét, mutassák meg a sás buzogányának is, milyen, h» hgmbálódzik, a. kék égnek is milyen valóiéban, aa-rcteor tónyisg mea akkor m, amikor fehér fel- hóket terelget.. Mindez ott tükröeödik * vízben oiy hűséggel, hogy már-már megkülönböztetni is nehéz: mi te e való föld és mi a tükörkép. Mert a nagy, színes pillangók, vízre hajtó sárga virágok, zöld -nádak, a bogarat sokasága ugyanúgy látszik * parte«, mikért a víz tükrében. Valameddig ilyen lesz még. Valameddig. Ar. fen fények maródásáig. Meddig masadnak vajem ezek a fények? Mindenesetre még maradnak. Itt, a .Bodrog kanyarjában — Tokajhoz közelítve — még ilyenek. A büféhez jókora teherkocsi érkezett, tele sörös rekeszekkel, Már nem kell —■ mondta a szállítók nagy döböestetere a büfés, i— Far nap múlva bezárok. Vége. Nemigen volt rá példa, hogy a sörszállítóktól bár* hol te visszautasítsák az árui. A szállítómunkás la, • aki már letette a földre az első rekeszt, néhány másodpercig nem tudta, mit tegyen, mit mondjon. Várt, figyelt, hátha nem jól hallott valamit. Többszöri ismétlés utón — sok- kitt lassabban, mint letette — felemelte a földről a sörökkel teli rekeszt, és mintha ki tudja, milyen súlyt emelne, visszarakta szótlaswl a kocsira. Hát es van — mondta még a büfés, mintegy megéretvén és enyhíteni próbálván ennek » különös pillanatnak a súlyát. De hát lény!cg ez van. Ősz, megmásíthatatlan ttL Lehet gyönyörködni benne, mert igen szép, különösen így a vizek mentén. Addig, amíg ez a nyugodt víztükör nem merevül ■ meg. De fagyott, jeges állapotban már amúgy sem tudna vöröslő, aranyló fákat, zümmögő bogarakat, díszes lepkéket tükrözni. Frisk» Tibor