Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-07 / 211. szám
1983. szeptember 7., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Van, akinek egy napra, van, akinek két hétre otthon Mit iát a vénig Kiss Annától, a bogácsi fürdő vezetőjétől tudom, hogy csupán júliusban 61 500 fő váltott jegyet a közkedvelt dél-borsodi hőfürdőbe. E jegyváltóknak csak töredéke került ki a helyi lakosság köréből, a nagy többség, a megye, az ország más részéből, sőt külföldről érkezett idegen volt, s ha az említett számhoz hozzáveszem az augusztusi, nem valószínű, hogy kisebb vendégsereget, illetve azt, hogy már májusban, júniusban és most.szep- temberben — főleg hétvégeken — sokan megfordulnak itt, akkor elmondhatom, az idén is közel kétszázezer ember vitte, viszi szerteszét az országban e fürdő, s általa a község hírét, az ott látott, tapasztalt szép. kellemes élményeket, esetleg kevésbé szép, kellemetlen dolgokat. Nem először írom le: Bogácsra a vendég a fürdő vizéért utazik, ám egyes-egye- dül a gyógyító, üdítő víz nem képes biztosítani a szabadság, a hétvége zavartalan, kellemes eltöltését. Mert ahhoz szükséges más is: jó ellátás, többféle szórakozási lehetőség, fürdőzárás utáni programok, egy szemnek is tetszetős, falukép, és még sorolhatnám. Hiszen arra az egy napra, vagy két hétre (ki, mennyi időt tölt el itt) végül is Bogács jelenti az ideiglenes otthont az ideérkezőnek. Jegyzetfüzetembe az idei nyáron sok minden belekerült. Jó és kevésbé jó egyaránt. Eredmények, örvendetes változások • éppúgy, mipt szakállas és újonnan született problémák. Kezdem a fürdővel. Szép ez a strand. Nem ismerem a megye összes, hasonló létesítményét, de megkockáztatom a kijelentést: a bogácsi a legszebbek közé sorolható. Gyönyörűen parkosított. A rózsák, a fenyők, a hár- sak szinte százszázalékosan széppé teszik ezt a panorámát, aminek keretét a Jató- tető erdősörénye és a Cse- répi úti pincesor feletti holdbéli tájhoz hasonló kopár legelő már amúgy is biztosítja. Talán ezért is szerelnek oly sokan idejárni. Néha w>ár az a baj: túl sok a vendég. A zsúfoltság, főleg hétvégeken ugyancsak jellemzője a bogácsi medencéknek. Csupán egy adat: július 10-én, vasárnap 6403 jegy kelt el a fürdő pénztáraiból. Tudomásom szerint Bogácson (és itt hivatkozom a 26/1966. EüM—OVF számú rendelet szempontjaira) a jelenlegi medencében létszámot és méretet figyelembe véve, egyszerre csak 1500 ember fürödhet zavartalanul. Az ideális befogadóképességet tehát többszörösen meghaladja a látogatottság, az érdeklődés. Ha valamiért, akkor ezért végre meg kellene oldani a lassan egy évtizede vajúdó, kiásott göd- rű uszoda sorsát. Mint ahogy meg kellene oldani — főleg az üdülőtelepen — a szemétszállítás gondját is. (Bevallom, erre reálisabb az esély, mint az uszoda építésére;) Ma ugyanis az a helyzet — és ez ne tagadjuk, egyes hétvégi ház tulajdonosok kulturálatlan- ságára utal —, hogy lépten- nyomon szemétkupacokba botlik az ember, az egyébként hangulatos üdülőtelepen. Például a Hóvirág, vagy a Juhar utca végében az éjszakák leple alatt létesített szemétdombok, nem csupán esztétikailag kifogásolhatók, hanem egészségügyi szempontból is. ' Szajlai Sándortól, a községi tanács elnökétől tudom, hogy rövid időn belül a település egészén rátérnek a kukás szemét- szállításra. Ennek gyors bevezetését azonban ma még egyetlen tényező hátráltatja: jelen pillantban nem lehet kukásedényeket kapni. A község — s amikor ezt mondom, idesorolom az üdülőtelepet is — szépítésének a szemétdombok megszüntetése mellett számos, más lehetősége is van. Elnéztem e nyáron a Szoros-patak partját. A hétvégi házak kertjei és a patakmeder között 8—10 méteres sáv található, olyan senki földje, ugyanis nagyobbrészt derékig érő gaz borítja. Nem lehetne itt kevés költséggel, annál több társadalmi munkával hangulatos, fával beültetett sétányt kialakítani? Kellene ilyen sétány, gyalogút — és ez elsősorban közlekedésbiztonsági okokból — a Noszvaji út mellé is. Hety lenne rá, gyalogút azonban nincs, s helyette az erre üdülők, a nagy forgalmú országutat használják gyalogjárdául. Csak idő kérdése, mikor lesz itt baleset. Bogács bolthálózata — talán az alsó faluvégi Üjtclep kivételével — megfelelő, sőt jó. Megfelelő, de csupán a 2000 lakosú községnek! Nyáron azonban megtriplázódik a lakosság! Akkor viszont főleg hétvégeken néha már- már kritikus. Az Ady Endre utcai élelmiszerbolt például 25 benntartózkodó esetében — megszámoltam — már zsúfolt, a fürdő melletti „íaboltból” pedig csak utcára történő kiszolgálás van. Sokak véleményét tol- mácsolöm, amikor leírom: szükség lenne ebbe a faluba egy olyan ABC-áruházra — járáson belüli példát mondok —, mint például Bükk- ábrányban van. Most pedig talán furcsát írok le: egy — legyen az akármilyen picike — italbolt is hiányzik az alsó faluvégről. (Egy ugyancsak ide esedékes apró élelmiszerbolt — házibolt — mellé.) Azzal talán, a falun belül levő egyetlen éttermet, a Bisztrót jelenlegi kocsmarangjából újra fel lehetne emelni a kulturált szórakozóhely szintjéig. E nyáron — igaz, csak egy alkalommal — komolyzenei hangversenyre került sor a több, mint 700 éves bogácsi műemlék templomban. Mint jelenlevő tanúsíthatom: szép sikerrel. Sajnos úgy tűnik, e siker híre nem jutott el mindenhová, minden fülbe, pedig jövőre érdemes lenne megismételni, sőt sorozattá kibővíteni, emlékezetes esti élményeket adva a komoly zene nem kevés hívének. Személy szerint ugyanis meggyőződésem: éppen a szórakozás, a kultúra területén van teendő elsősorban az üdülőhely nyári életét illetően. Igaz — és ismételem önmagamat —, a vendég Bogácsra a gyógyvízért jön elsősorban, és való igaz, a víz kiváló. Bor is van, kóstolásra csábít itt nem tudom hány szebbnél szebb pince. De nemcsak vízzel és borral él az emberi Még akkor sem, ha üdül. Hajdfl Imre Jegyzet A selyemréti táblák ürügyén Lapunk augusztus 31-i számában, visszatérve egy korábbi írásunkra is, foglalkoztunk a miskolci selyemréti lakótelepen elhelyezett utcanév táblák ügyével. Szóvá tettük, hogy a Selyemrét utca nevét (hibásan) Selyem- Rétutcává „keresztelték” és a megtévesztő táblák mór hosszabb ideje bosszúságot okoznak. Cikkünk megjelenése után néhány nappal számos selyemréti lakos telefonált szerkesztőségünkbe, jelezvén, hogy az Illetékesek „vették a lapol" és nyomban intézkedtek: a hibás táblákat leszereltették és hibátlanra cserélték ki. Erről magunk is meggyőződhettünk. A tábla-ügy tehát ily módon lezártnak tekinthető. Jó szívvel írjuk mindezt, s bíráló megjegyzéseink után kötelességünknek tartjuk azt is leírni, lapunk hasábiain is nyugtázni, hogy a táblaügy illetékesei dicséretes gyorsasággal dolgoztak, hely- tihozván a korábbi hibát is. Bárcsak minden bíráló megjegyzésünket ilyen gyors, s ami a fő: megnyugtató intézkedés követné mások részéről is ... Es itt jutottunk el ahhoz a ponthoz, hogy visszatérjünk a lakótelep egynémely problémájára. A Selyemrétről telefonálók egyike-másika ugyanis nemcsak a táblák ügyét telte szóvá, de néhány, a közelmúltban felújított lakóház lépcsőházénak, vagy környékének állapotát is: a tele- firkált, összekoszolt falakat, a tisztaságot , a kevéske park állapotát stb. Erről is alkalmunk volt meggyőződni. Nos, ebben a kérdésben álláspontunk a következő: lapunk mindékor készséggel áll azok rendelkezésére, akik — mint tették a táblák ügyében — a közügy érdekében emelik fel szavukat. De nem leplezhetjük a — tisztelet a kivételnek! — hanyag, a környezetre, tisztaságra mit sem adó emberek cselekedeteit. A lépcsőházi falakat nem a tanácsi, vagy ingatlankezelési illetékesek firkálták, koszolták össze! ... Nem ők ragasztgatják tele cédulákkal, nem ők szórják szét a folyosón a szemetet és nem ők tépik le a park virágait. Viszont a lehetőségeik szerint igen jelentős anyagi áldozatot fordítottak arra, hogy a valósunknak ez a kedves kis lakótelepe megújuljon. Tegyük hozzá: ez többé-kevésbé sikerült is. A többiben már az ott lakók az „illetékesek”. Hisszük, hogy előbb-utóbb ez a „téma” is lekerül a napirendről és a lépcsőházat szemetelők, a szocialista együttélés szabályait ma még sorozatosan megsértők is rájönnek (vagy a lakóközösség megtaníttatja velük), hogy nem várhatnak mindent felülről. A' táblák ürügyén ezt is ki kellett mondanunk, mert végső soron ez is — közügy! n. M. Kövesdi dinnyevásár Mezőkövesd környékén, ahol megyénkben a legtöbb dinnyét tér. mesztik, kedvelt árucikk a görögdinnye. Képünk ai áfész zöldségboltja előtt készült. Fotó: Kovács Mátyás Bélyegnapi kiállítás Szeptember 9-én, II órakor nyílik Budapesten, a MABÉ- OSZ VI. kerület, Vörösmarty utca 65. szám alatti szék házában az 56. bélyeg-napi országos kiállítás, amely szeptember 18-ig mindennap 11— 18 óráig látogatható. Megtekintése díjtalan. Alkalmi postahivatal működik, amely alkalmi bélyegzést használ, A magyar kiállítók 38 gyűjteményét mutatják be. köztük olyanokat, amelyeket eddig sehol nem állítottak Mi ilyen például a Bélyegmúzeum légipostái levélanyaga, Visnya Sándor hagyatékából tanulmánygyűjtemény, angol postatörténeti anyag, francia légipostái bélyeggyűjtemény. Eddig még soha ki nem állí- tott anyag a második világháború lengyel menekültjeinek- magyarországi leveleaé- seit feldolgozó gyűjtemény is, A Magyar Posta a bélyegnapi kiállítás tiszteletére két darab, múlt századi pest-budái városképet ábrázoló bélyeget és egy azonos témájú blokkot bocsát forgalomba. A blokk réznyomással készült. Autósok, kontra gyalogosok? Legutóbb a vasúti átjárókkal kapcsolatos éles hangú sajtóvitából is kitűnt, hogy mennyire más a vasutas, a közúti forgalmi szakemberek és a „laikus közlekedő” felfogása. Történetesen például abban a kérdésben, hogy kinek van és kinek legyen elsőbbsége a közlekedésben? Aztán: kinek a véleménye az irányadó, kire kell a közlekedésben tekintettel lenni, kit kell a legjobban óvni? A közlekedési szabályok mindenkire érvényesek. Sokkal nehezebb viszont megfogalmazni közlekedéskultúránkat Viselkedjünk kulturáltan a közlekedésben! — ez a felhívás is gyakran elhangzik, csak az a baj, hogy csaknem mindenki mást ért alatta. Mást az autós, mást: a gyalogos. Feltételezhetjük, hogy ha az autós és a gyalogos közlekedésben magasabb színvonalat érnénk el, akkor mondjuk a vasúti környezet kultúrája is magasabb színvonalra emelkednék. Azt hiszem, hogy bármilyen közlekedésben a kulturáltság első ismertető jegye éppen ez: más is kénytelen közlekedni. Márpedig a szabályokat be kell tartanunk, mert azok testünk épségét, úticélunk elérését és idegeink nyugalmát, garantálhatják. Együtt kell élnünk a közlekedésben rs. Feltételezhető, hogy aki udvarias a közlekedésben. annak általános magatartása is kulturáltabb. De amíg a házmester vágj' a másik csapat drukkerének a sértegetése, a bolti tolakodó kellemetlenkedései legtöbbször csupán egj'-két ember között rontja meg a vi- szonj't, a közlekedésben már súlyosak a következmények. Vegj'ük például az autóközlekedési, Ugyanaz az ember, aki a járdán siet a dolga után, türelmetlenségében könnyelműen lép le a járdáról .. - ugj'anez az ember, amikor autójában ül és valaki a járdáról lelépve elé kerül, nyomdafestéket nem tűrő hangon oktatja ki, mint autós a gyalogost. Külön fejezet a kis- és nagykocsikon autózók viszonya. Az az ember, aki tegnap még kis Trabantját vezette, de mára már Ladával közlekedik, alig várja, hogy új kocsijából kiszóljon a tilosban várakozóra, amikor a lámpa zöldre vált: Na, mi lesz azzal a kreháccsal, mester!” Némelyik forrófejű vezető olykor elmegy a tettlegessé- gig is: amikor az egyik autóst valami sérti, kiszáll a kocsijából, felrántja a mit sem sejtő másik autós ajtaját és „bepancsol neki” egyet, majd visszavágódik saját kocsijába és elhajt. Arról már nem is beszélve, hogy akadnak, akik cserbenhagyják áldozatukat, akik részegen ülnek a volánhoz stb. A kritika többnyire az autósokat éri, de benne vannak a gyalogosok is. Mintha a közlekedők tábora két ellenséges csoportra oszlott volna, az egyik gyakran provokálja a másikat. A gyalogos, aki szántszándékkal borzolja az autósok idegeit, nemegj'szer újságot olvasva ballag át a zebrán, aki rongálja a parkoló kocsikat.. A példák sora végeláthatatlan. Az autók száma pedig az ezredfordulóig növekedni fog az egész világon. De növekszik a kocsik teljo- sítménye is, s az autógyárukat kötelezik egyre biztonA nagj'obb molekulákat és vírusokat kiszűri az a speciális porózus üveg, mely- nek gyártástechnológiáját a Szovjet Tudománj'os Akadémia Szilikát kémiai Intézetében fejlesztették ki. Pó- rusai-sejtjei csak a keverékben található, szigorúan meghatározott részecskéket fogják fel. Szerkezete alapián •’ porózus üveg a szivacsra hasonlít: apfó, finom járatok és lyukak tömegéből áll: ezekbe kerülnek a vírusok. ságosabb, hatékonyabban fékezhető kocsik gyártására. A kulturáltság követelményei is változnak. A autósnak ismernie kell új kocsijának biztonsági határait. Aki például nem követi a gépkocsitechnika műszaM fejleménj'eit és abból indul ki, hogy az ő fékjei sokkal jobbak, könnyebben balesetet okozhat, mint az, aki öreg kocsiját nagy elővigyá- zattal vezeti. Sokan vannak, akik „gyűlölik az autót”, s úgy vélik, hogy az felér egy istencsapással: mérgezi a városi levegőt, elfoglalja az utakat, ideges légkört teremt, gjril- kos eszköz ... Ök elfelejtik, hogy mindenre van orvosság. Mire számíthatunk? Ezt a kérdést gyakran felteszik az autógyárak képviselőinek, mint legutóbb a Mercedes- Benz autógyár elnökének is. A válaszát nyugodtan Vállalhatjuk, ezt mondta: „A közlekedés kulturáltsága mindenütt a társadalmi magatartásformáktól. a társadalom kulturáltságától függ. Nem feledkeztünk meg a gépkocsik fejlesztéséről, új úthálózatok kiépítéséről, a közlekedéstechnika és -szabályzat tökéletesítéséről, de csak kevés figyelmet fordítottunk a közlekedők nevelésére. Ezt pedig az iskolában kell mielőbb elkezdeni.” Szluka Emil A gyártási folyamat során a járatók átmérőjét nagy pontossággal a kiszűrendő részecskék, mérete alá csökkentik. így a nagyobb méretűek' elöl az utat elzárják. Sikerült elérni a pórusok méretének változtatását úgy. hogy közben maga az anyag nem ronesolódik. A módosítod szerkezetű üveg segítségével elsőként az agyvelő- gj'ulladás vírusát sikerült kifogni: Vírusszűrő üveg
