Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-01 / 206. szám
1983. szeptember l„ csütörtök ESZAK-MAGYÄRORSZAG 3 * Értelmiségiek a szolgáltatóiparban Bérek, beilleszkedés, közéletiség Milyen a műszaki értelmiségiek helyzete, szerepe és milyen hatással vannak vállalataik fejlődésére? — Ezt vizsgálta a közelmúltban a miskolci szolgáltatóipari párt-végrehajtóbizottság huszonkét miskolci (és megyei) vállalatnál. Az ágazat vállalatainál 420 egyetemet, vagy főiskolát végzett, a kategóriát tágabban értelmezve, a diplomával nem rendelkező közép- és felső vezetőket is ideszámítva 700 értelmiségi dolgozik. Legtöbb diplomás a távhőszol- gáltató vállalatnál és a Bor- sodtervnél dolgozik, legkevesebben az építőipari vállalatoknál vannak, mellesleg itt a legmagasabb (elsősorban a Tanácsi Építőipari Vállalatnál) a fluktuáció. A kereseteket tekintve az ipari vállalatok lényégében azonos szinten állnak, legtöbbet az építőiparban keresnek. A kommunális szolgáltató vállalatok kereseti viszonyai meglehetősen szóródnak: a legmagasabb fizetések a vízműveknél, a legalacsonyabbak a Patyolatnál vannak. Néhány vállalatnál (mélyépítők, kertészet) a diploma nélküli vezetők jövedelme magasabb a diplomásokénál. Ennek magyarázata, hogy a diploma nélküliek idősebbek, hosszabb a munkaviszonyuk, nagyobb gyakorlattal bírnak; ebből következően más kategóriák szerint kapnak fizetést. A vizsgálat egyik tanulsága, hogy nyitni kellene a> „ollót” az egyetemet, főiskolát végzettek bére között, akkor nem volna ilyen nagymérvű a fluktuáció a fiatal műszaki értelmiség (elsősorban a Miskolcon végzettek) körében és kevesebben hagynák el vállalatukat és pályájukat. A szolgáltató vállalatok eltérő mélységben és minőségben foglalkoznak a pályakezdőkkel. Általános gyakorlat, hogy a belépővel megismertetik a vállalatot, az illető feladatait és később is figyelemmel kísérik tevékenységét. Nagyon jó módszer, amit néhány vállalatnál, így a MIK-nél, a sütőipari vállalatnál és a kerTégiahordó Gépesítés ide és gépesítés odo, oi építkezésen még mindig szükség van az emberi erőre. A daru ugyan felemelte az emeletre a falazóblokkokat, napjaink építkezésének korszerű tégláit, de a felhasználás helyére már bizony taiicskán kell vinni. Annak a szarvát meg az ember kell, hogy megfogja. így van ez a szent- istváni művelődési kombinát építkezésén is. (Fölé: laczó) tészeti vállalatnál alkalmaznak. Egy évig (úgynevezett foglalkoztatási terv alapján) általában háromhavi váltással a kezdő diplomás „körbe jár” a vállalat főbb piun- katerületein. A MIK-nél például ez idő alatt szervezetileg is a személyzeti és oktatási osztályhoz tartozik. Az év eltelte után értékelik munkáját és a vállalat szükségleteinek, valamint a pályakezdő érdeklődési körének megfelelően határozzák meg beosztását. Szinte mindenütt támogatják a második diploma megszerzését, a fiataloknak azonban legnagyobb gondjuk a lakáskérdés, amit alacsony jövedelmük miatt is nehezen tudnak megoldani. A vállalatok gazdasági életében, a termelésben vitathatatlan a műszaki értelmiség fontos szerepe, de ha társadalmi aktivitásukat nézzük. már nem ilyen pozitív a kép. Természetesen sokan töltenek be különböző funkciókat a társadalmi és tö- megszervezetekben, de nagy számban vannak, akik pasz- szívak és jövedelmük kiegészítése miatt nem érnek rá társadalmi munkát végezni. Általában jellemző: ha felkérik őket, akkor segítik a szocialista brigádmozgalmat, a közművelődési munkát, de az .önálló kezdeményezés szinte mindenütt hiányzik. A szolgáltatóipari párl- végrehajtóbizottság önkritikusan állapította meg: a pártszervezetek nem politizálnak eléggé az értelmiségiekkel, nem szabadítják, fel és nem használják fel eléggé a bennük rejlő politikai, szakmai tudást és általános műveltséget. A szolgáltató- ipari pártszervezeteknek az eddiginél jobban kell politizálni az értelmiség körében azért is, hogy a jelenleginél nagyobb számban legyenek részesei a munkahelyi közéletnek. Több konkrét, értelmes feladattal kell megbízni őket, s az eddiginél jobban oda kell figyelni a pályakezdők beilleszkedésére, jövedelmi viszonyaikra, egyéni gondjaikra. Tetra József* Impregnált papírt készítő üzem épül az Erdőkémia Erdőgazdasági Vegyi és Ipari Vállalat zalaegerszegi gyárában. A csaknem 40 millió forintos költséggel kialakuló üzemben december elején akarják megkezdeni a próba- termelést, jövőre pedig — á tervek szerint — már teljes kapacitással dolgoznak. A Bemutatót rendez színes építészeti üvegeiből a Miskolci Üveggyár Miskolcon, a Szemere utca 4. szám alatt, a Technika Házában. A ma nyíló kiállítást szeptember munkafolyamat során saját gyártmányú műgyantával vonják be a bútorlapok díszítésére szolgáló, impregnált papírt, amely .közvetlenül a farostlemezre préselhető. Kez.- detben csak néhány színárnyalatban készítik az új terméket, később azonban növelik a választékot. 15-ig lehet megtekinteni. A helyszínen építésügyi tájékoztatási kiadványokat, katalógusokat és információs anyagokat is értékesítenek. Baráti kör gyűjti az emlékeket Ipartörténeti Hálás a EÉsliptai Tiszteletre méltó az élelmiszeripari ágazat kezdeményezése. Néhány évvel ezelőtt'kezdődött el a gyűjtőmunka országszerte, mára már a legtöbb élelmiszer- ipari vállalat be tud mulatni egy kisebb-nagyobb gyűjteményt — ipartörténeti emlékeiből. A MÉTE édesipartörténeti szakosztályának felhívására először a Győri Keksz- és Ostyagyárban készült el a kiállítás, másodjára pedig a SZÉV Szerencsi Csokoládégyárában. Az anyagot először Budapesten, az Ecseri úti Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskolában — egy országos kiállításon — mutatták be „Édes emlékek” címmel. Május 1-én a szerencsi Rákóczt-vár színház- termének árkádsorában állították ki három hétre az anyagot. A gazdag gyűjtemény most végleges helyére, a csokoládégyár nagy tanácskozótermébe került. Itt zajlanak a vállalati tanácskozások, ünnepségek, elkalauzolják ide a vállalat vendégeit is — látogatottságban igazán nem lesz hiány. — Tíz eve ünnepeltük a csokoládégyár fennállásának 50. évfordulóját. Az ünnepségre készülve, már akkor hozzáláttunk a gyűjtőmunkához. Szerencsére, még időben. Az utóbbi évtizedben sajnos, sok idős nyugdíjasunktól kellett búcsút vennünk, akik azonban akkoriban még segíteni tudták... A MÉTE felhívására az idén, január 20-án megalakult a Gyári Ipartörténeti Baráti Kör azzal a feladattal, hogy összegyűjtse és rendezze az anyagot — mondja a baráti kői' titkára, Massier László főművezető. Az augusztus 20-i ünnepség előestéjén készült el az állandó kiállítás. Borsodi Mihálynak, a Budapesti Csokoládégyár nyugdíjas igazgatójának egy kisebb tanulmányával kezdődik a tárlat. Borsodi Mihály az édesség készítésének történetéről szólva elmondja, hogy az édesség (a méz) élvezetéről már a Bibliában is szó van. Az ókor embere pedig felfedezte már a nádcukrot, az első cukrászok a középkori fejedelmek legjobb szakácsai voltak ... A hatvan évvel ezelőtt alakult Magyar Kakaó- és Csokoládégyár Részvénytársaság szerencsi "gyáráról már fényképek vannak. Néhány fotó a kezdetleges csokoládégyártás műveleteit örökíti meg. Látható az államosítási okmány, az első munkásigazgatónak, Sere Árpádnak az 1948. március 3-i beiktatásáról szóló okmány. Nyomon követhető a gyártási technológia fejlődése, az 1971 és 1975 közötti rekonstrukció majd’ minden mozzanata. És ott sorakoznak a gyár legszebb mai termékei ... Talán a 20-as évek anyaga a legérdekesebb. A kézi figuravágó gép, az egykori formák, a nugátgyártás kézi eszközei, a fondantönlés gumiíormázó alakjai ... No, és a csomagolástechnika! Ma, amikor annyit küszködünk a csomagolástechnikával, megdöbbenve látjuk, hogy 50— 60 évvel ezelőtt milyen ízléses, sőt, milyen pazar csomagolóanyagokat használt a Szerencsi Csokoládégyár! Ki gondolná, hogy lassan hatvanéves már a híres szerencsi cica és a tejcsokoládék bocija is? Nem lehet csodálkozás nélkül elmenni az akkori választék mellett sem. Nagyon sokféle, sokféle ízű, sokféle méretű csokoládét készítettek a század első felében kézi munkával a gyári munkásnők. Az idősebbek talán emlékeznek még a finom kis likőrökre: itt láthatóak most a Maraschino, a Prior, a Prilát, az Allash, az Amirette, a Bé- nediktine és a Curacaó szebbnél szebb címkéi. Néhány tabló előtt el-el- mösolyodnak a gyár dolgozói. Például azon, hogy miképp jutalmazta az Rt. hí-' résén úrhatnám, nem éppen közkedvelt igazgatója a törzsgárdatagokat. A saját fényképét adta ajándékba, a kép alá pedig saját kezével írta, hogy X. Y. 15—20 éve dolgozik a gyárban. És még egy aláírás, amely hitelesítette a „kitüntetést”. — Együtt az anyag. Mi a baráti kör további feladata? — Napjainkban is történnek érdekes dolgok a gyárban. Gépeket, eszközöket is selejtezünk. Holnap ezek a dara bője már ipartörténeti emlékek lesznek. A mi dolgunk, hogy tovább gyűjtsük az anyagot — mondja Masz- ler László, a baráti kör titkára. Le vaj' Györgyi ■ i j „Azért jöttem o villamos- i ipari elvégzése után a gyár- [ ba, mert itt a legkülönbö- i zőbb munkákat tudták kínál- 1 ni. Szerettem volna mihama- i rabb megismerni a sokféle i berendezést és feladatot, | hogy a szakmámban minél i járatosabb legyek. No, eb- 1 ben nem is csolódtam, hi- i szén a legegyszerűbb zárla• tok kijavításától a tirisztoros | vezérlésig sokféle technikai i problémával találkozhattam és J birkózhattam meg. Jó iskola ■ tehát a gyár. . . De! 1 Tudod, én elhittem o mos- , tani irányelveket, melyek sze- i rint egyre szigorúbban ve- .' szik a teljesítmény utáni bé- [ rezest, elismerést és ma már i egyre kevésbé tűrik el az • élősködőket, a munkából ép- | penhogy részt vállalók, vagy i teljesen elhúzódó emberek [ jelenlétét. Mivel karbantartó i vagyok, sokfelé megfordultam ' a gyárban. Tisztelet a kivé- [ telnek, de sok előmunkás, i brigádvezetö úgy jár-kel o [ munkatársai között, mintha i istentelen nagy főnök ien- [ ne... vagyis alig-alig dol- i goznak, és persze az ő fi• zetésük a legtöbb . . . Aztán, ] ha valami célprémium, juta- i lom jut, ki kapja o legtöb- [ bet? Megintcsok ugyanezek i az emberek . . . De mondhatok példát a j szintén sokat emlegetett ha- i tékonyságra te. A közelmólt - i ban egy épület villamossági i i munkáit végeztük. Vezetéke- i két, kapcsolókat, biztositéko- J kát és miegyebet építettünk ■ be. Véstük, faragtuk a fris- 1 sen vakolt falat, ahogy ilyet g láthatsz máshol is, de már • menet közben feltűnt, hogy ; egy teremben, ahová admi- i nisztráció kerül majd, tehát > a lámpákhoz, írógépekhez J dugaszoló aljzatot, vagyis kon- • nektort egyetlenegyet sem B terveztek ... Szóltunk is, de t letorkoltak, hogy csináljunk j mindent a tervek szerint... i Aztán csak rájöttek, hogy * hiába van kapcsoló, ha E nincs hová bedugni az asz- i tali lámpák, és gépek csat- i lakozóját... szóval kezdődött J elölről a vésés, faragás ... t Jártam olyan üzemben is, * ahol már délelőtt éreztem az { ebéd illatát... A forró acél- t ra helyezett lábasban készült { a brigád-lecsó. Egy ember a ■ társaságból csak ezzel fog- [ lalatoskodott ... a többiek ( dolgozlak helyette is ... de > nem szakadtak meg ... Ami- . kor ezt szóvá tettem a KISZ- i taggyűlésen, azt mondták, ne * törődjek vele, ne keltsek fe- t szültséget a karbantartók és i üzemeltetők között... Hát, igy telt nekem ez oz t évem . . . sok új dolgot is- ! merhettem meg . . . majd f meglátom, visszamegyek-e a r gyárba, itt van a behívóm, | néhány nap múlva mór ka- t tona leszek ...” Lejegyezte: Sí. L * fi világgazdaság hírei OSZTRÁK KÉSZÜLŐDÉS AZ ÓLOMMENTES BENZIN BEVEZETÉSÉRE Miután ismeretessé vált, hogy az NSZK-ban 1986 után csak ólommentes benzint használnak, a szomszédos államok is érdeklődést tanúsítanak az új környezetkímélő határozat iránt. Ausztriában hasonló lépést készítepek elő, s ez nem hagyta érintetlenül az osztrák ipari köröket. Az ólommentes benzinnel működő gépkocsik kipufogógázának tisztításához szükséges szűrőberendezés gyártására az osztrák állami kőolajtérshság licencet venne, sőt szó van arról is, hogy külföldi tőkét?1 is bevonna a szűrő gyártásába. Mivel az ólommentes benzin — kisebb hatásfoka miatt — 6—10 százalékkal megnöveli az üzemanyag-fogyasztást, az osztrák kőolajipar, amely a múlt évben 5 százalékos forgalomvisszaesést könyvelt el, reménykedve várja az új hajtóanyag „tör- vényesitését”. A LOT LÉGITAXIKAT KÍNÁL A LOT lengyel légitársaság külföldi vonalain a forgalom 50 százalékos bővülésével számol az idén. A légitársaság európai kereskedelmi igazgatója abban bízik, hogy 1984—85-re ismét el tudják érni a válság előtti idők — 1979—80 — eredményét. Egy-két év múlva, Hamburg kivételével Európa összes nagyvárosába ismét fog repülni a LOT, Frankfurtba — a Lufthansával együttműködve — már ma is naponta indul járat. Az üzletemberek a külföldi LOT-képviseleteknél légitaxikat is bérbe vehetnek, amelyek a varsói központi repülőtértől távol eső helységekbe repítik az utasokat. Figyelemre méltó az a terv, amely a czestochowai zarándokhelyet ismét megnyitná a charter-forgalom előtt. A légitársaság azzal is növelni szeretné forgalmát, hogy rövid időtartamú re- pülöulakat szervez Európa katolikus országaiból a pápa hazájába. JÓSLAT A VILÁG ENERGIAFELHASZNÁLÁSÁRÓL Ma a világon évente 10 milliárd tonna szénegyenér- teknek megfelelő energiát használnak fel. 2000-re a fogyasztás szakértők szerint 70 —100 százalékkal emelkedik — állapítja meg a nyugatnémet villamos erőművek szövetségének (VDEW) Frankfurtban most közzétett tanulmánya. Elsősorban a fejlődő országokban várható a felhasználás gyors növekedése, ezekben ugyanis jelenleg évente egy főre átlagosan mindössze 500 kilogramm szénegyenértéket fogyasztanak, míg a fejlett országokban mintegy 6000 kilogrammot, A VDEW, a világ energiakonferenciájának adatait felhasználva, a következőképpen becsüli a világ ismert és technikailag kiaknázható energiakészleteit (szénegyen- értékben); szénből 460 milliárd tonnára, kőolajból (olajpala és olajhomok nélkül) 127 milliárd tonnára, földgázból 99 milliárd és uránból 130 milliárd tonnára (a szocialista országok kivételével). A jelenlegi fogyasztási szinten a szénkészletek több, mint 200 évre, a kőolajtartalékok mintegy 30, a földgáztartalékok mintegy 50, az urántartalékok: 50—60 évre elegendők. Azaz a kiaknázható készletek nagysága 1100 milliárd tonna szénegyenérték, a Föld feltételezhető energiakészletei pedig a fenti anyagokból a mai becslések szerint mintegy 15 ezer milliárd tonnára rúgnak. A VDEW szerint a megújítható energiaforrások (igy a nap- és a szélenergia) 2000-re a fogyasz- , tás 5—8 százalékát fedezik, felhasználásuk elsősorban a fejlődő országokban emelkedhet. I Új üzem, új termék
