Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-01 / 206. szám
1983. szeptember í,, csutörtölc ESZA&MAGmOESZAG 4 Nézőtéri meditáció ritannia Gyóiyintézet Egy k-ocka o filmből A hagyománytisztelő Angiiéban készítette Lindsay Anderson rendező a Britannia Gyógyintézet című szatirikus filmet, amelyet magyar feliratokkal mától láthat a közönség a premiermozikban. Abban biztos vagyok, hogy az angol királyi család, ha történetesen megismerte ezt a filmet, aligha gratulált a ren: dezőnek, de abban már néni lehelek megingathatatlanul biztos, hogy a magyar közönség egységes tetszéssel fogja fogadni ezt a művet. Pedig a rendező neve meglehetősen ismert - nálunk, ha máshonnan nem, a korábban igen nagy sikerrel játszott, Ha... című filmje alapján, amelynek egyik főszereplője — Malcolm McDowell — játssza ennek a filmnek is a főszerepét. A film propagandaanyaga szerint tizennégy éven aluliaknak nem ajánlható, ehhez jó lenne hozzátenni, hogy a felnőttek közül is csak az erősebb idegzetűeknek. Nem, mintha az angol blőd humor, vagy a film társadalmi mondandója erősebb idegzetet kívánna, de tekintettel arra, hogy egy kórházban játszódik, néhány olyan képsorral ás találkozunk, olyan műtéti jelenetekkel, amelyek bizony nem mindenki számára egy- ■értelműen szórakoztatóak. Egy társadalom meghökkentő tablója — olvasható a film szlogenjeként egy propagandaanyagban. Valóban, a rendező meghökkentő képet rajzol a hagyomány tisztelőnek ismert, a szertartásokra sokat adó angolokról, ugyanakkor rendkívül kemény vonásokkal rajzolja fel az Angliában élő színes bőrűek elégedetlenségét gyilkosnak tartott afrikai diktátorok helyi kényeztetése miatt; hasonlóan vázolja fel a kiváltságokkal, a gazdagok előjogaival szem- beszálló tömegek harcait és maró gúnnyal mutatja be azt a fajta sarlatán orvosi tevékenységet, amely valami újfajta Genezist akar teremteni, és a. kórházban elhalt, vagy éppen meggyilkolt betegek testrészeiből új emberi egyebeket kíván összerakni. Ezek a vonulatok ötvöződnek Lindsay Anderson filmjében, helyenként csontig hatoló szatírával, máskor gyomoridegeket próbára tevő naturalizmussal, megint más alkalommal olyan tömegmozgatással, a tömegek erejének erőteljes felmutatásával, hogy aztán ugyanezt a tömegerőt, a sztrájkot és a szembenállást egy másik fordulattal szinte megsemmisítse, nevetségessé tegye. A történet szerint á Britannia Gyógyintézet ötszáz esztendős, s ebből az alkalomból a királyi család is meglátogatja. Angliában eddig a királyi család tabu volt, nem lehetett tréfát űzni vele, a rendező most ezen mesz- sze túlteszi magát. A történetbeli kórházban a személyzet sztrájkba lép bizonyos követelésekért, legelőször is a különszobás, gazdag betegek kiváltságainak megszüntetéséért, és sztrájkjukat nagy tömegek támogatják a kórházon kívül is, köztük afrikaiak, akik egy, a kórházban élő afrikai diktátor fejét követelik. Ezalatt egy bizonyos Millar professzor megszállottként folytatja a fentebb már említett emberszerkesztési ki- sérjeteit, s amikor egy beült- tetésx-e váró em béri agy a hűtő meghibásodása miatt megromlik, az oda illetéktelenül behatolt, és a kórházban folyó kísérleteket leleplezni kívánó tévériporter fejét ülteti át a szerkezetébe. Ezek a jelenetsorok a legelviselhetetlenebbek a filmbep. A királyi család látogatása botrányba fullad, ám a sarlatán orvos valami követhetetlen halandzsával lei'egy verzi a forrongókat, és a filmnek úgy van vége, hogy a lázadók is lecsillapodnak, a kedélyek mintha megnyugodnának, és mindenki csodával és ijedtséggel figyel a bizonytalan jövőbe. Van egy csodás képsora a filmnek. A királynő tiszteletére a kórház parkjában a zenekar a királyi himnuszt játssza, a kórház kapujánál pedig a himnusz hangjai mellett, rohamrendőrök verik a betörni készülő tömegeket. Isten óvja a királyt. — így kezdődik az angol himnusz, illetve a filmben és napjainkban a királynőt kell, hogy óvja az isten, s a rendező megmutatja, miként óvja meg. Van persze még nagyon sok jó jelenetsor a filmben, ám egészében egyenetlen, túlságosan hosszú is, csaknem teljes két óra, és keserű mondandója nem egyértelműen tűnik élő a történetből. * Tengerszem címmel csehszlovák ifjúsági film is látható mától. Erről röviden, előzetes tájékoztatásként any- nyit mondunk el,-hogy egy üdülőkörzetben játszódik, főhőse egy tíz év körüli kisfiú, aki barátjával sok érdekes kalandot él át, örömöt és csalódást, s a nyár során sok mindenre rányílik a szeme, kicsit ki is ábrándul a felnőt-' tekből. (bcnedck) Újkazinci napok A Hazafias Népfront kazincbarcikai, V-ös számú bizottsága szeptember 3-án és 4-én másodízben rendezi meg az újkazinci napokat a város Üjkazinc nevű városrészében. Ennek keretében hasznos és szórakoztató hétvégi programot kívánnak biztosítani; köszöntik a területen élő bányászokait; a lakossági igényekből kiindulva lakóterületi rendezvénysorozat hagyományát szeretnék megalapozni; teret kívánnak biztosítani a helyi és környékbeli amatőr csoportok bemutatkozásainak, a különféle szabadidős tevékenységeknek. A rendezvény keretében hét színhelyen kulturális és sportrendezvények, vetélkedők. tatiséfiek és a művelődés Pályázati felhívás újságíró-stúdióba való jelentkezésre Az Észak-Magyarorszóg szerkesztősége 1983. októberétől 10 hónapos stúdiófoglalkozásokat szervez az újságírópólya iránt vonzódó tehetséges fiatalok részére. Újságíróstúdiónkba olyan fiatalok jelentkezését várjuk, akik mór elvégeztek valamilyen főiskolát, egyetemet, esetleg most járnak valamely felsőfokú oktatási intézmény nappali, esti vagy levelező tagozatára. Várjuk továbbá azok jelentkezését, akik már kapcsolatban állnak valamely sajtószervvel: üzemi, napilappal és ott írásaik, tudósításaik (fotóik) jelentek meg. Korhatár: 30 év. Stúdiónk foglalkozásait kéthetenként tartjuk, csütörtöki napokon a délutáni órákban, általában 2, esetenként 3 órás elfoglaltsággal a Sajtóházban (Miskolc, Bajcsy-Zsi- linszky út 15. sz.). A 10 hónapos oktatásban való részvétel díjtalan, csak a jegyzeteket kell megvásárolni. A stúdió nem képez kész újságírókat, csupán előképzést ad ahhoz, hogy az arra alkalmas fiatalok valamely lapnál pályakezdő gyakornokként elhelyezkedjenek és az újságíró-iskolára felvételt nyerjenek. Azt, hogy végül is kiből lesz újságíró, a szorgalom, az igyekezet, mindenekelőtt a tehetség dönti el. Ennek előzetes felméréséhez a jelentkezőknek pályamunkát kell készíteniük. Minimum két-, maximum négyoldalas (oldalanként 30, összesen 120 géoelt sor) tudósítást, riportot, kritikai elemző írást, publicisztikái kell szerkesztőségünkbe, kézzel írt, részletes önéletrajzzal együtt beküldeniük. A pályamunkák konkrét helyhez, vaqy eseményhez, nevekhez, jelenségekhez kapcsolódjanak. Akinek pedig e műfajban már valamilyen írása, fotója vagy fotóriportja megjelent, kérjük, azt küldje be pályamunkaként. (Cím: Észak-Magyarország szerkesztősége, 3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15.) A borítékra kérjük, írják rá: „Újságíró-stúdió”. Felhívjuk a jelentkezők figyelmét, hogy az irodalmi műfajban (vers, novella, regény) írt pályamunkákat nem fogadjuk el, és nem vesszük figyelembe. A pályamunkákat 1983. szeptember 20-ig kérjük beküldeni. A pályázat eredményéről és a stúdiófoglalkozósok kezdetéről levélben értesítjük a pályázókat. Észak-Magyarország szerkesztősége Tíz «agyzenekari és négyszer két kamarakoncert Az Országos Filharmónia miskolci terveiből Az. utóbbi egy-két hónapban többször is szóltunk e ha- satxtkon az amatőr művészeti mozgalom megyei helyzetéről, a csoportok működésének eredményeiről és gondjairól; többször volt alkalmunk különböző találkozókról is tudósítani. Külön nem emlékeztünk meg e híradásokban a nemzetiségi csoportok jelenlétéről, pedig az ő sze- replésük-fellépésük mindig színesíti, gazdagítja a bemutatkozásra szánt műsorokat. Az idén nyáron például a taktaharkányi, de méginkább a füzéri dalostalálkozón figyelhettünk fel a nemzetiségi pávakörök színvonalas mun- * kájára. És említhetnénk a legutóbbi nagy folklór-összejövetelt, a Borsodi fonó rendezvényeit is; Itt a néprajzi vetélkedő gyermekcsapatai között ott voltak a rátkai gyerekek is, nem is akárhogyan adtak számot magukról, ők lettek a győztesek ... Ezek a tények azért figyelemre méltóak, mert a megyénkben élő nemzetiségiek lélekszáma nem nagy, a lakosság számához viszonyítva, mégis nagyon jó arányban képviseltetik magukat a korábban emlegetett kulturális, közművelődési eseményeken. — A legdinamikusabban a pávakörök, hagyományőrző együttesek fejlődnek a nemzetiségi településeken, ezekben a csoportokban egyik korosztályról a másikra hagyo- mányozódik a dal, a tánc, a szokás... — ez a megállapítás elhangzott azon az összejövetelen is, amelyen a népfront megyei bizottsága mellett működő nemzetiségi szak- bizottság tagjai tájékoztatót hallgattak meg közművelődési kérdésekről. Mielőtt néhány további megállapítást kiemelnénk, nem felesleges felidézni, hogy megyénkben 11 településen — Kishuta, Nagyhuta, Vágáshuta, Háromhuta, Komtóska, Alsóregmec, Füzér, Rudabányácska, Bükk- szentkereszt, Répáshuta, Bükkszentlászló — élnek szlovák anyanyelvű lakosok; né- metajkúak lakják Károlyfal- vát, Hercegkútot, és Rátkát. A nemzetiségiek országos szövetségei jelentős mértékben járulnak hozzá a megyénkben élő lakosság művelődéséhez. Gondoskodnak az anyanyelvi művelődés fejlődéséről, színvonalas belföldi nemzetiségi csoportok, vagy az anyanyelvű országok művészeti együtteseinek szerepeltetéséről, amelyet a lakosság mindenütt szívesen fogad. Hetilapjaik is jelentős tájékoztatást, kulturális szerepet töltenek be. Borsod-Abaűj-Zemplén ben, a tapasztalatok összegzése sok pozitívumot mutat fel a nemzetiségi településeken folyó művelődési életről. A megyei könyvtár — mint nemzetiségi báziskönyvtár — létrehozta például a szlovák nemzetiségi községekben a letéti könyvtárhálózatot... Az anyanyelvi oktatás feltételei biztosítottak, a Sátoraljaújhelyen megépült szlovák ta- nitásnyelvű általános iskola korszerű feltételeket teremt a zempléni körzetben élő gyermekek oktatásához. Zemplénben található két nemzetiségi tájházunk is — Komlóskán ‘és Füzéren —, ennek említése azért fontos, mert az országban összesen 13 tájház van jelenleg. A szlovák nyelvű nyári olvasótáboroknak már hagyománya van, az idén először szerveződött meg a német nemzetiségiek anyanyelvi olvasótábora ... A népfront megyei bizottsága mellett működő nemzetiségi munkabizottság legutóbbi ülésén jó érzéssel lehetett megállapítani, hogy a nemzetiségiek lakta településeken a lakóhelyhez való ragaszkodás, a helyi oktatási, közművelődési intézmények iránt megnyilvánuló figyelem . példamutató eredményeket hozott az utóbbi években. Jelentős társadalmi munkát vállalnak a községek lakói a fent említett intézmények szépítéséért, megóvásáért, megújításáért. A bevezetőben szóltunk a nemzetiségi pávakörökről, itt külön is meg kell emlékeznünk a füzéri vegyeskarról, amely országosan kiválóra minősített csoport; de kiemelkedően jól dolgozik a nagyhutai, a komlóskai asszonykórus, felfelé „jön” a répáshutai tánccsoport, s mint „kuriózumot” kell említenünk e sorban a kishutái színjátszó gyermekcsoportot is. A megyei tapasztalatok szerint éppen ez utóbbi „műfajban”, a színjátszásban, és az irodalmi színpadok létrehozásában, meg a bábmozga lomban van szükség az előrelépésre. Mondhatnánk-: ugyanazok a gondok, mint a magyarok lakta falvakban, településeken. E körbe tartozik — a munkabizottsági ülésen a feladatok között erről is szó esett —, hogy a jövőben több gondot kell fordítani a továbbképzések során a nemzetiségi amatőr együttesek vezetőinek felkészítésére is. A megyei helyzetben vázolt eredményekről és gondokról bizonyára szó lesz majd az országos „megméretésben” is; hiszen mindkét országos szövetség (a szlovák és a német nemzetiségieké) országos kongresszust tart... Az Országos Filharmónia miskolci kirendeltsége tíz nagyzenekari bérleti hangversenyt hirdetett meg az 1983 —84-es őszi-téli évadra a Miskolci Nemzeti Színházban. Ezenkívül négy, egyenként két koncertet magába foglaló kamarabérleti sorozatot a Bartók-teremben. A nagyzenekari bérleti sorozat október 24-én Ránki Dezső zenekari zongoraestjével kezdődik, amelyen Beetho- ven-művek hallhatók a Miskolci Szimfonikus Zenekar közreműködésével, Kovács János vezényletével. A sorozatban további hat alkalommal szerepel még a Miskolci Szimfonikus Zenekar, egy alkalommal a Magyar Állami Hangversenyzenekar, egyszer a Liszt Ferenc Kamarazenekar, és ugyancsak egyszer a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar. A miskolciakat több alkalommal vezényli vendég karmester: novemberben Nicolai Boboa (Románia), januárban Németh Gyula, februárban Reinhard Kiessling (NDK), áprilisban pedig Reményi János, míg decemberben és márciusban az együttes zeneigazgatója, Mura Péter lesz a koncert dirigense. A Magyar Állami Hangversenyzenekart Marisz Janszosz szovjet karmester vczén.yli decemberben, a Liszt Ferenc Kamarazene- kart Rollo János márciusban, míg a debrecenieket áprilisban Ligeti András. Nincs módunk itt a teljes nagyzenekari műsort ismertetni, csak megemlítjük, hogy a miskolciak decemberi koncertje Wagner- est lesz, az áprilisi, a Miskolci Bartók Kórussal közös évadzáró koncerten pedig Händel Júdás Makabeusa hallható. A kamarabérletek .^’’-sorozatában az Ars Nova Kamaraegyüttes és a Gál-vonós- négyes, a „B”-sorozalban a Grúz Vonósnégyes, illetve Gergely Ferenc (orgona) és a Miskolci Bartók Kórus, a „C”- sorozatban Lenkei Csaba (hegedű), Nemes Tamás (gordonka), Acsay Gabriella (zongora), Csordás Klára (ének), illetve Yannis és Anthouút Papadopoulos (Görögország), míg a „D”-sorozatban a Modern Rézfúvósegyüttes, illetve az Üj Miskolci Vonósnégyes és Tözscr Dániel (fuvola), Gladics Sarolta (csembaló, zongora), Németh Gábor (ének) hangversenye szerepel a programban. Aíekszandr Klimov; Életelv Hallgatok! Nem beszélek'! Ez az elvem. Az életelvem! Nem azért, mert nincs mondanivalóm! Pedig otthon vagyok minden témában. A hangos beszédre is képes vagyok. De én hallgatok! Bölcsen! Ez illik hozzám! Egyesek rekedtre kiabálják magukat, hogy: ők bedobták a három kopejkát a gépbe. A jegyet pedig nem kapták meg az automatától. A maguk igazát tanúkkal is bizonyítják. Szemtanúkat állítanak, bizonyítanak l'űnek-fának. De én csak hallgatok. Nekem ez fiem érdekem. Minek olyan nagy port kavarni azért a nyavalyás három kopejkáért? Nyúlj a pénztárcához és adjál három kopejkát a magadéból. Ne csinálj jelenetet a tömegközlekedési járművön. Ne izgasd az utasokat. Vagy ha úgy tetszik, ne adj egy fityinget se. Tegyél úgy, mint én. Állj és hallgass! És olcsóbban is úszód meg az egészet... Vagy itt van az üdülőjegyek elosztása. Mindenki mondja a magáét! Mindenki csakis vízpartra akar utazni. Családos jeggyel. De hát, kinek az igényét lehet főszezonban kielégíteni? Én nem mondom a magamét! Nem csatlakozom a nagyszájú- akhoz. Én hallgatok! Nekem erre nincs szükségem. Különben is benne vagyok az üdülőjegyelosztó bizottságban. Magamról azért nem szoktam elfelejtkezni! A szomszédommal meg hogy vagyok? Ö a muzsika szerelmese. A fal túlsó oldalán rázendít a nagybőgőre. Szabad idejében állandóan fűrészel vele. Mindig ugyanazt a számot játssza. Látástól vakulásig. Egyforma hangerővel.. A szomszédok kedvesek. Hallom, hogy sokszor lábujjhegyen járnak. Erre egy szót se szólok. Amikor viszont elfelejtkeznek rólam, és hozzáfognak hangoskodni, akkor én is dühbe gurulok. Fogom, bekapcsolom a kompresszort, meg veszek egy kalapácsot. És elkezdem verni a falat. De szólni nem szólok egy szót sem. Hallgatok, mint a sír! Erre a fal túlsó oldalén is síri csend lesz... Mert örök igazság: a bosszú bosszút szül! Te csak egyet káromkodsz, de ő már kettőt. És ez hatványozódik. Míg végül jól ösz- sze nem vesztetek. Nem értem, minek kell heveskedni? Túllicitálni a másikat? Pedig világos, mindig jobb a békesség. Különben hónapokon át nyelheted a mérget, meg a gyógyszert. Miint kétszer kettő, olyan világos, hogy a vitának nincs semmi haszna. A folyó vize mind a tengerbe tart, megfordítani nem tudod. Különben is: a türelem rózsát terem. Hát ezért hallgatok én! Az egészség mindennél fontosabb! I
