Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-12 / 190. szám

T983. augusztus 12., péntek ESZAIt-MAGYARORSZAG 3 Egységes azonosítás —■ korszerű készletgazdálkodás Termékkódok Miefe i r Meg az átlagember is tud­ja nálunk, hogy a vállalatok tuJ sok ilyen-olyan anyagot tartanak a raktáraikban, vagyis — ahogy a közgazdá­szok mondják — rossz a készletgazdálkodásuk. Mind­ez igaz, hiszen amíg például egy átlagos nyugat-európai vállalat azzal is beéri, hogy 3—4 napi termeléshez szük­séges anyagot, alkatrészt rak­tározzon, nálunk sok olyan gyijr van, amely 90—120 nap­ra ielegendö készleteket hal- nioí: fel. Az átlagos olvasó már meglehetősen sokat tud ennek okairól (a gyártók és a szállítók monopolhelyzete, a laza szerződéses fegyelem, stb.) mint ahogy arról is hal­lott, hogy ennek a gyár meg a népgazdaság látja kárát, hiszen sok száz milliárd fo­rintnyi érték hever a raktá­rak sötét (zugában. Zavaros nyilvántartás Az már kevéssé ismert az olvasók körében, hogy a pa­zarló készletgazdálkodás mö­gött „nyelvi”, vagyis jelölés­beli okok is rejtőznek. Tegyük fel, egy vállalat vezetői elhatározzák, hogy megszabadulnak a felesleges készleteiktől, például a túl sok raktári csavarjuktól. Er­re elvben megvan a lehető­ségük, hiszen az Országos Piackutató Intézethez tarto­zó Interker-börze nevű in­tézmény minden évben meg­szervez vagy 4—5 készlet­börzét, ahol a szóban forgó vállalat is meghirdetheti, hogy mennyi csavart kíván értékesíteni. A gyakorlat azonban sok­kal bonyolultabb ennél. A börzén keresgélő vevők ugyanis érthető okokból pon- 1osan tudni akarják, hogy milyen csavarról van szó? Mekkora a-z átmérője, miből készült (acélból, vagy alumí­niumból?), milyen a menete és hossza, süllyesztett, vagy lencse alakú-e a feje és így tovább. Mindezt leírva nyilvántar­tani rendkívül hosszadalmas és körülményes. Ezért a vál­lalatok már évekkel ezelőtt kialakítottak maguknak egy saját használatú, házi kód­rendszert. amelyben külön­böző számokkal jelölték a kérdéses csavar tulajdonsá­gait. Ez a kódrendszer a vál­lalatokon belül kiválóan be­vall' dI- amikor kiléplek a börzére, kiderült, hogy pél­dául nz M8-as méretű csa­var jelölésére 14-féle kódot I) isziiálnak a hazai vállala­tok. Van. aki ilyen számsor­ral jelölte: 8111 730. A másik cés viszont már fg.y azono­sítja: 281-111-2035. A harma­dik .viszont ekkéonen: 441-14. Vagyis, valóságos bábeli zűr- zavai tapasztalható a csava­rok nyilvántartásában és — mivel a csavar csak egy pél­da — más egyéb termékek jelölésénél is. Kilencjegyű számsorral A sok gond miatt iiz Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság . -tyik témabizott­sága is napirendre tűzte az ügyet. Amint: várható volt, arra a megállapításra jutott, hogy félbe kell hagyni a házi kódrendszerek használatával, egységes, népgazdasági kód­rendszer kialakítására van szükség. Sőt. még ez sem elég, figyelembe kell venni, hogy a külföldi országok is hasonló gondokkal küzdöt­tek. illetve küzdenek, ezért -újabban .mindinkább elterjed az EAN-nak nevezett nem­zetközi termékkód használa­ta, Aligha volna jó az a ha­zai kódrendszer, amely élte­idül attól, hogy az EAN- termékkód lassan világszab­vánnyá válik. Hosszas töprengés, vita után olyan döntés született, hogy az egységes hazai kód­rendszer kilencjegyű szám­ból álljon. Ebből a számsor­ból az első 4—5 azt jelöli, hogy hol, melyik hazai gyár­ban készítették a szóban for­gó terméket, példánkban a csavart. (Ha az említett (csa­var importcikk volt, akkor a kódnak jelölnie kell az importáló külkereskedelmi vállalatot is.) A kilencje­gyű szám többi számjegye viszont arról tudósít bennün­ket, hogy — legalábbis nagy­vonalakban — milyen típu­sú csavarról van szó. S ha valaki még többet akar meg­tudni a kérdéses termékről, csak elő kell vennie a szó­ban forgó gyár (mondjuk ;j Csavaripari Vállalat), vagy — import esetén — az ille­tékes külkereskedelmi válla­lat kódkatalógusát. Voltak, akik felvetettél;, hogy ily módon mégiscsak két. kód katalógus — a nép- gazdasági, illetve a vállalati — használatára lesz szükség. E felfogás hívei azzal érvel­tek, hogy sokkal egyszerűbb volna, ha minden tudnivalót az egységes népgazdasági katalógusban jelölnénk. Ez elvben igaz is. Csakhogy amint az OMFB-nek a már említett témebizottsága fel­tárta, ez rendkívül költséges volna, hiszen a népgazdasági szférában forgalomban levő termékek száma napjainkban már több millió. Ezért egy — számítógépekkel ellátott — nagy apparátust kellene fenntartani az ilyen kódká- talógus összeállítása, kar­bantartása céljából, s ez olyan kiadásokkal járna, ami talán nincs is arányban a várható haszonnal. Ezért ész­szerűbb a vállalatokra ala­pozva, decentralizáltan meg­oldani a kódrendszerek ki­alakítását. 1985-ig bevezetik Jellemző a téma súlyára, fontosságára, hogy a kor­mány Gazdasági Bizottsága is foglalkozott az üggyel, s úgy határozott. hogy 1983-ban megkezdik az ETK (Egységes Termékazonosító Kódrend­szer) kísérleti bevezetését. A Gazdasági Bizottság döntése alapján kezdték meg az úgy­nevezett termékinformációs központok kijelölését is. Ezek a központok (a csavarok esetében például a Csavar­ipari Vállalat, az autóalkat­részek szférájában az Autó­kéi-) töltik be a gazda sze­repéi. Ennek megfelelően, ők felelősek a kívánt kódkata- lócus összeállításáért, kiadá­sáért is. A Csavaripari Vál­lalat gondozásában megjele­nő katalógusnak például nemcsak arra kell választ adnia, hogy a Csavarinari Vállalat milyen csavarokat gyári, hanem arra is. hogy ezenkívül még hol, milyen csavarhoz lehel hozzájutni az ország többi, csaverelő- átiltással is foglalkozó üze­mében. A tervek szerint 1985-ig ta eeész országban elterjed az ETK használata. Valószí­nű. ez is megfelelő feli éte­leket teremt ahhoz, hogy a termelővállalatok között meggyorsuljon a készlet- áramlás: aki akar, gyorsab­ban megszabadulhasson a fe­lesleges csavarjaitól, aki pe­dig Ilyeneket keres, előbb hozzájuthasson e termékek ­hez, mint manapság. Stuka Károly, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság osztályvezetője ölest tartott a negyei IS Dohány Befejeződött ci dohánytörés az érsekvadkerti Magyar—Cseh Barátság Tsz-ben. A 40 hektóaóí szedeti dohányleveleket nagy telj'esitményű géppel szárítják. így látja a mezőgazdasági főmérnök jm mm Őszi munkacsúcs előtt (folytatás az 1. oldalról) határidőket nagyon nehezen tartják be az építők. A be­ruházó, jelen esetben a ta­nács sokszor' kompromisszu­mos megoldást kénytelen kötni, amely egyebek között a részleges, üzembe helye­zést jelenti. A vizsgálatba vett isko­lákban az aktuális felújítá­si, karbantartási munkák nagy részét a nyári szünidő­ben kívánják befejezni. A korábbi tapasztalatok sze­rint a felújításoknál ugyan­csak várhatók határidőcsú­szások, egyrészt azért, mert az ilyen jellegű munkára kévés a vállalkozó, másrészt mert késedelem itt is gya­korta jellemző. A tanulók utaztatása általában jól megoldott, ami nem apró­ság. hiszen megyénkben — a körzetesítésele következ­ményeként — majdnem hét­ezer gyermek jár naponta autóbusszal az iskolába. Az iskolaépítkezésekhez nyújtott üzemi, intézményi támogatás nem jelentős, már ami a pénzt illeti. Számot­tevő viszont a társadalmi munka, amit a szülők, szo­cialista brigádok tagjai vé­geznek a tanítás megkezdé­se előtt. A felújítások, tata­rozások, festések után jó­részt a belőlük verbuváló­dott brigádok tagjai tesuSk „lakhatóvá” az iskolákat, s az elvégzett munka értéke mjnlegy 50 millió forintot tesz ki. Megyénk általán»« isko­láiban a tarrév befejeaése- kor megközelítően százezer gyermeknek tanították az alapvető ismereteket, a ta­nulócsoportok száma pedig meghaladta a 3800-at. A né­pi ellenőrök tapasztalatai szerint csökkent a zsúfoltság és alacsonyabb lett a képe­sítés nélküli pedagógusok száma. A népi ellenőrök javasol­ták, hogy a megyei tanács a korlátozott pénzügyi lehető­ségek ellenére is törekedjen a néhol még tapasztalható zsúfoltság enyhítésére. In­dokolt a BVPR-rendszerbeh épült általános iskoláknál vizsgálatot tartani, amely­ben felmérendő, hogy ezek az épületek miként haszno­síthatók a későbbiekben kö­zépfokú oktatás céljára. A megyei Népi Ellenőrzé­si Bizottság tegnapi ülésén tárgyalt a hulladékok és a másodlagos nyersanyagok hasznosításáról is. Augusztus eteő dekádjá­oak végén, az őszi munka­csúcs felöl, az őszi betakarí­tásé növények terméskilátá­sairól érdeklődni, bármelyik eddigi esztendőben bizony meghökkentette volna a gaz- dászokat. Mert a legelőrelá­tóbb növénytermesztési szak­ember sem igen ért rá ilyenkor már az ősszel tö­rődni. Hiszen ilyentájt rend­szerint még a nyári betakarí­tás gondjaira összpontosítot­ta minden figyelmet, az ara­tási hajrá, a nagy munka utolsó, legnehezebb napjai tartották izgalomban. Az idén azonban a megy« minden mezőgazdasági nagy­üzemében, már augusztus el­ső napjaiban ott tartottak, hogy „visszaemlekezhettek” a nyári munkacsúcsra, alapo­san kiértékelhették már az aratás tapasztalatait, ered­ményeit, s megkezdhették nemcsak az őszi felkészü­lést, hanem » növényter­mesztés „ósernek“ »eve*e4t munkáit is. A szerencsi Lenén Terme­lőszövetkezetben is szinte „elfelejtették” már az ara­tást. Mu ha Jánosnak, a tsz mezőgazdasági főmérnöké­nek fejében már az őszi te­endők „számai” élnek, ar­ról, bogy a növénytermesz­tés már elmúlt nyaráról mondhasson pontos adato­kat, elő kell keresnie a jegyzetfüzetét: — Ilyen jó munkaszerve­zéssel itt még sosem arat­lak. Búzából 1099, tavaszi árpából 232, fűmagból (Hl hektár termését kellett be­takarítanunk. Július végé­re már az aratás járulékos munkáinak zömén is túl vol­tunk. — Májusi termésbecslés­kor a búzáink 55—60 má­zsás átlagtermést Ígértek a tervezett 48 mázsával szem­ben. Azután jött a száraz­ság és örültünk, hogy meg­lett hektáronként a 47,35 mázssás átlagtermés, Pftáhesty eve, amikor még mélypon­ton voit termelöszövetbeze- tünk, sokkal kedvezőé idő­járási körülmények között sem produkált többet nö­vénytermesztésünk, mint 30 —35 mázsát. Még jobban si­került a tavaszi árpánk. A tervezett 42 mázsával szem­ben sikerült 4(1,22 mázsás átlagtermést elérnünk. És ami rendkívül fontos, a szá­razság ellenére kiváló sör­árpa minőségben. — Hogyan készuHsek jci esz őszi munkacsúcsra? — A felkészülésen, a le­hető legjobb munkaszerve­zés kialakításán már túl va­gyunk, s tulajdonképpen már őszi munkákat végzünk, a jövő esztendőt alapozzuk. Az 1400 hektárnyi tarlót le­tárcsáztuk, közel 500 hektá­ron a nyári mélyszántást is elvégeztük, s az egész terü­let megkapta a műtrágyát. Az előző években elhanya­golt határrészekben — a ho­zamok további növelése ér­dekében — más munkákat is cl kell végeznünk. így például 200 hektáron vég­zünk mély lazítást, 200 hektá­ron meszezést, cukorgyár! mészlszappal. Tábláink nagy részé az előző években el v olt perjésedve, rengeteg volt a taraelv, a nád. Ezért most minden évben 200 hek­táron tervezünk be tatack- irtást. Az idén is ilyen terü­letet „glialkázunk”. Drága ez a vegyszerezés, de rendbe kell hozni az elhanyagolt ta­lajokat. — Mii ígér az őszi beta- karit ásu növények termés- becslése? — Nagyon jól sikerült 490 hektárnyi kukoricavetésünk. Jól kellek, optimális volt a toszám. és kezdetben, min­den túlzás nélkül, legalább 80 mázsára becsültük a vár­ható termést. Azután a szá­razság, a rendkívüli csapa­dékhiány következtében már-már úgy látszott, hogy semmi sem lesz a kukoricá­ból. Az augusztusi csapadék után most úgy látjuk, hogy a 60—65 mázsa „benne vas” hektáronként. Ami a betakarítást illeti, úgy készültünk fel rá, hogy bármilyen is legyen az ősz időjárása, időben, szemvesz­tés nélkül lesz biztonságban a termés. Az őszi vetések legjobb munkaszervezésének kialakítására is volt időnk és gondunk. A robbantómester Vécsei Vilmos robbantómester Fájtén tástló fel», Egy nehéz esztendő van még a nyugdí­jig. Vécsei Vilmos robbantómester har­minckét éve dolgozik az Országos Érc- és Ásványbányák rudabányai vasércművei­ben. Mártonjában kezdte a munkát szinte még gyerekfejjel. Most is ott lakik, ker­tes, családi házában, családjával. Napon­ta hozza-viszi az autóbusz Rudabánjhra, ahol a külszíni fejtésen dolgozik. Mikor ott. jártunk, robbantáshoz készült. Az el­múlt héten 36 lyukban 1000 kg andó rob­banóanyagot, ennek élesítésére pedig 50 kg paxitot helj'ezett ei. Elektromos rob­bantógéppel indította útjára ezt a nagy energiái. Előtte felharsant a figyelmeztető sűrített levegővel működő jelzösip. Ilyen­kor mindenki abbahagyja a munkát és védett helyre húzódik. A robbantómester is. A robbantás nagy mennyiségű ércet „fejtett” le a hegy oldalából. Van munká­juk a rakodógépeknek és a hatalmas te­hergépkocsiknak. A robbantómester sem tétlen. A rob­bantás nyomán levált nagyobb érctöme- gekel tovább kell darabolni. Ehhez is rob- banóanyagot használnak. Lyukakat fúr­nak a nagy ércdarabokon, aztán elhelye­zik ezekben a robbanóanyagot, s paxitot. amelyet kóporral lömítenek. Elektromos gyújtást használ ekkor is. Ezt a darabo­lási műveletet itt határozásnak nevezik. Vécsei Vilmos precíz, nyugodt ember. A robbanóanyagot nein tekinti ellenségnek, hanem inkább az ember segítőjének. így is kezeli. A robbantómesternek nagy te­kintélye van társai körében, emberségét Is tisztelik. A vállalat vezetése kétszer is­merte el jó munkáját, Kiváló Dolgozó ki­tüntetéssel. ©, S, \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom