Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-09 / 187. szám
ESZAK.MAGYARORSZAG 4 T983, augusztus 9., JcecM A képernyő előtt Lapzárta éli- üt SS története - II keverék Hálátlannak és következetlennek tűnhetek az itt következő észrevételeimmel, mert éveken át sírom-kérem-követelem: legyen a képernyőn mai valóságunkat megjelenítő hazai tévéjáték, vagy tévét'ilm, s ha végre megjelenik egy, mint az elmúlt szerdán a Lapzárta előtt című, mindjárt rosszkedvű leszek. Először csak a címe nem tetszett ennek a játéknak, mert annak mindössze annyi köze volt a mondandóhoz, a történethez, hogy a „lapzárta” újságírói, szerkesztőségi szakkifejezés és a látott eset véletlenül éppen lapszerkesztőségi környezetben bonyolódott. Nos, először csak a elme nem tetszett, aztán később az egésztől nem voltam elragadtatva, hogy finoman fogalmazzak. — Ügy tűnik, divattá lesz mostanában az újságíró, mint karriertörténetek hose. Nemrégen ment a mozikban a Balzac-regény nyomán készült Elveszett illúziók, beágyazva a hajdani párizsi históriát egy sosem volt és ma sem létező budapesti újságíró-környezetbe, most meg a Módos Péter elbeszéléséből — Hivatottak, választottak — készült (dramaturg Schulze Éve) Gát György rendezte Lapzárta előtt című munkában látunk egy kis szerkesztőségi slemiit, egy öregedő piaci hírszerzőt, akinek lakásán olyan dolce vita tanúi lehetünk, hogy Fellini is leveheti a kalapját. Igaz, a lakás bérelt, de luxusminőségén és a hajeihő milyenségén az mit sem változtat. Drága italokat vedelő újságírók és uszodabeli' jómódú ba- : rátok, mindenütt jelenlevő elegáns, célratörő újságíró-örömlány, valami homályos mozgalmi múltra emlékező élettárs és ugyanarra emlékező főszerkesztő, meg sok egyéb kavarog az alaposan megváltoztatott végű történetben, a szerkesztőségi élet meg olyan, riunt amilyennek a századforduló bohémjei képzelték-festették. Ebben a környezetben az ellustult, 45 éves , Németh Jocó, megkopott és életunt újságíró fel villanyozására . kitalálnak egy ugratást: a lapnyomdában hamisított levelekkel 1 elhitetik vele, hogy őt választották ki az űrhajósokat elkísérő első újságírónak. Megnő a munkakedve, a tekintélye, az önbizalma és „barátainak” köre. Amikor pedig kitudódik, hogy csak ugratás, íme, itt a szocialista deus ex machina: a főszerkesztőt nyugdíjba küldik hirtelen — vajon milyen indokkal? — és Németh Jocót nevezik ki utódjának, elrejtve itt a darab- 1 ban egy olyan sanda célzást is, hogy akinek vélhetőleg ismerősei, barátai vannak az űrhajók indítása környékén, azt gyorsan ion öleké kell emelni, noha a játékból azt sem tudjuk meg , róla hitelesen, hogy a piaci kelkáposzta-felhozatalról tud-e egy tisztességes tudósítást írni. — Ilyen ostoba ember, mint a játékbeli Németh Jocó, nincsen. S ezzel megdől minden. Ha nincs Németh Jocó, nincs őt köcüludvarló link társaság, nincs a ' látott élet. Az ugratás legfeljebb egy klubbeli anekdotázáshoz elegendő, két fröccs között lehet rajta heherészni. A,befejezés, a főszerkesztői kinevezés meg nem eléggé szatirikusán ábrázol egy netán elképzelhető esetet. Mert ez a kifejlet csak a szatíra oldaláról közelíthető meg. Ha az elbeszélésnek más volt a kicsengése, az elkülönítendő. Most a képernyőn látott tévéjátékról esik szó. — Gát György egyes részleteiben igen mozgalmas, ám kusza, elvarratlan szálakkal és hova tenni nem tudott sze- ; replőkkel is „gazdag” játékot produkált, viszont Bodrogi Gyula kitűnő volt Németh Jocóként addig, amíg a kisembert kellett alakítania, azaz amíg alakja hihető volt, amíg nem hitte 'el az ugratást; utána nagy erővel megjátszotta a hihetetlent. Margittay Ági és Garas Dezső neve jegyzendő még fel a hosz- szú szereplőlistáról. — Sajnos csak leltárikig szaporodott a mai témájú tévéjátékok sora. Nem gazdagodtunk vele. * Mellbevágó erejű volt a kedden késő este sugárzott angol dokumentufilm. Az SS története. Erről a tömeggyilkos szervezetről a kortárs és főleg a nácizmust megszenvedett nemzedék már igen sokat tudott, a filmben látott képsorok között is volt ismerős. Ám az, hogy maguk az egykori SS-legények álljanak a kamerák elé és többségben szenvtelent meséljenek sokezres gyiklosságaikról, személyesen végrehajtott, gaztetteikről, hogy kizárólag németek megszólaltatásával újabb adalékok gyűljenek az SS gyilkos mivoltának megerősítéséhez, új volt. Érdekesen egybecsengett ez most a mozikban műsoron levő Titkos birodalmi ügyek című NSZK-beli dokumentumfilmmel, amely ugyancsak kimondja azt, hogy a mai német fiatalok talán nem is tudják, miért tartják őket okkal egy „gyilkos nemzedék” utódainak. E filmek sok ismeretet adnak; az SS történetének megismerése nélkül századunk nagy tragédiái is kevéssé érthetők. * Sajátosan követte néhány nap múlva ezt a filmet A kéverék című NSZK-tcvéfilm, amely játékfilm-keretben figyelmeztet: ha valami káros dolog elterjed és annak a hatóságok nem állják útját idejében, tömegkatasztrófához vezethet. Izgalmas játékfilm volt, megdöbbentő mondandóval. Benedek Miklós Gyermekművészeli tó rum Salgótarjánba!) Az évek óta hagyományosan Sajgótarjúnban megrendezett animációs szemle —, mint arról a Nógrád megyei és Salgótarján városi József Attila Művelődési Központ tájékoztatott — megváltozik. Helyette ez év novemberében, a Népművelési Intézet támogatásával első ízben megrendezik a salgótarjáni gyermekművészeti fórumot. Ennek célja, hogy •kétévenként összegyűjtse és bemutassa a gyermekeknek kétévenként összegyűjtse és produkciók legjavát, vagy legjellegzetesebb, s éppen aktuális nevelési és művészeti problémákat hordozó darabjait. Alkalmanként 2— 3 művészeti ágat kívánnak középpontba állítani, különös tekintettel az előadóművészet ágazataira. A rendező művelődési központ már hozzáfogott az előkészületekhez. Országos felhívás alapján szeretné felmérni, hogy a különböző, a gyermekműveszetekben érdekelt szervek milyen módon tudnának bekapcsolódni a november 25—26—iFire tervezett fórum múmiájába, milyen módon és milyen alkotásokkal, produkciókkal vehetnek azomrészt. A fórum szakmai irányítója a Népművelési Intézet drámai osztálya lesz. Menettánccal, gálaesttel Táncos búcsú Köveseitől A találkozón nyújtott legjobb teljesítményért matyóföldi tulipánosládát adtak át Az elmúlt hét végén negyedik alkolammal rendezték meg Mezőkövesden a szövetkezeti együttesek matyóföldi néptánctalálkozóját. Szombaton délelőt1' a városi-járási művelődési központban mutatták be műsorukat az együttesek, este a környező településeken vendégeskedtek. A vasárnapi program nagy látványosságot nyújtó eseménye volt a délutáni me- nettánc a mezőkövesdi főutcán. Rengeteg érdeklődő gyűlt, ősze a hangulatos, változatos „alakzatú”, vidám táncos menet megtekintésére. Az érdeklődőkből aztán néhányan már nem is jutottak be — helyhiány miatt — a művelődési központ színháztermében vasárnap este megrendezett gálaműsorra. A nyríegyházi, hajdúböszörményi, hódmezővásárhelyi, egri, tnksonyi, kalocsai és helybéli táncosok mellett a Novy Slaczból érkezett lengyel népi együttes és a Varanóból jött szlovák néptáncegyüttes mulatta be legjobb produkcióját a közönségnek. Áz ünnepi műsor Kruzsely Károlynak, a művelődési központ igazgatójának köszöntő jével kezdődött és díjkiosztással, eredményhirdetéssel fejeződött be. Az idén először adták ki a találkozón legjobb produkciót nyújtó együttesnek a fődijat: ézt az egri szövetkezeti néptánc- együttes nyerte el. (A nyolcezer forintos pénzjutalom mellé kaptak egy matyóföldi tulipánosládát is.) A mcj gyei tanács által felajánlott ötezer forintos dijat a Matyó Néptáncegyüttes érdemelte ki. Emellett a mezőkövesdi üzemek, vállalatok, szövetkezetek is ajánlottak fel jutalmat. így végül is minden csoport megkapta az elismerést a kétnapos találkozón nyújtott teljesítményéért. Több együttes ezúttal tett eleget országos minősítési kötelezettségének. Közöttük volt a mezőkövesdi Matyó Néptáncegyüttes is. amelynek vezetője két esztendővel ezelőtt azt mondta: „Most már aranyra fáj a fogunk. .Nos, a bíráló bizottság döntése-érlékelése alapján ezen a találkozón a kövesdiek „Arany 111." fokozatú országos minősítést szereztek. (Ugyanezt a minősítést érdemelték ki az egriele is.) A végső búcsúzás a két év múlva történő viszontlátás reményében. jó emlékek hangulatában történt. (t. n. j.) Fotó: Nagy Bclánc Szombathelyen Jubileumi Esetet A közeljövőben kerül a könyvesboltokba a Magyar Remekírók sorozat félszázadik kötete, amely Kassák Lajos munkásságáról kíván teljes keresztmetszetet adni. Az 1973-ban útjára indított, közkedvelt könyvfüzér évente három-négy kötettel jelentkezik, s lapjain helyet kapnak mind a régi, mind a XJX—XX. századi, magyar irodalom értékei. Délszláv néprajzi és helytörténeti gyűjtötábor nyílt hétfőn Szombathelyen, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének szervezésében. A tábor munkájában magyarországi délszláv néprajzi gyűjtök -• muzeológusok, pedagógusok, népművelők, főiskolai és egyetemi hallgatók — vesznek részt. Az augusztus 13- ig tartó táborozás során Vas megye horvát nemzetiségek által lakott községeiben gyűjtik a múzeumok részére a tárgyi emlékeket, népszokásokat, s a munkásmozgalommal kapcsolatos anyagot. Több kutató vizsgálat® igazolja: a civilizációs betegségek elkerüléséhez az is szükséges, hogy a városokban minden lakosra legalább tíz négyzetméternyi zöld terület jusson. E tekintetben az olaszországi nagyvárosok helyzete igen kedvezőtlen, amíg Amszterdamban 20, Moszkvában- 11, Zürichben 10, Párizsban 8 négyzetméter az egy főre jutó zöld terület, Rómában mindössze 2 négyzetméter. Félretéve minden ál9 szemérmet, beszéljünk a cigánycsaládok gondjairól, a velük kapcsolatos problémákról, nem bizottsági cs értekezlet szinten, hanem a napi ' gyakorlat es valóság alapján. Mert könnyű határozatot hozni; szociológiailag vizs- gáigatni, de nehéz a határozatokat úgy végrehajtani, hogy az tetsszen az érintet- ItKiiek is. Egyet kell értenünk azzal a törekvéssel, hogy a tanács felszámolja a városban levő rossz állapotú cigánytelepeket, s az embereket megfelelő lakáshoz juttassa. Ezek a népes csa-. ládok bérházakban is helyet kapnak. Itt kezdődnek a konfliktusok. A korábban békés, tiszta lépcsőházak tolat osszefirkálják a gyerekek, a liftek naponta elrornlanak, s arra is van példa, hogy illemhelyül szolgálnak. A liftből a , telelőnek eltűnnek és még sorolrmtriám. A következmény, liáborognuk a lakók, s ahol a tíz, nemegyszer 20 tagú családiján fiatal férfiak is vannak, azok estére olyan nehézfiúkká'.esznek, akikkel nem tanácsos vitaba keveredni. Mi lehet a megoldás? Kétségtelen, hogy a legtöbb munkát az ingatlankezelő szakemberei végzik a folytonos liftszerelésekkel és más helyreállítási munkákkal. Mint minden krónikussá vált ügynél, most is a megelőzés a legfontosabb, erre érdemes már az első napokban időt-és energiát fordítani. Amikor például egy Jepcsortázba bekötözik a nagy család, a lakás igény- bevételekor ott kellene len-' nie e^y ingatlankezelő;, embernek -- különösen azokban az utcákban, ahol nincs házfelügyelő — s türelmesen, közérthetően elmagyarázni a család minden tagjának, mire szolgál a szemét- ledobu, a lift, a liftben levő telefon, a lakósi kaputelefon, Iliiként kell használni a W. C.-t, a hideg-melegvizes csapokat, a gáz- vagy villanytűzhelyt. ' Ez a valaki legyen türelmes, és egyáltalán érjen rá art a, hogy mindent elmagyarázzon, azt is, hogy ha elromlik a lift, a család tagjainak ugyanúgy kell lépcsőt mászni, mint a többi lakónak. Ne számítsanak arra, hogy a liftben ki van írva a használati utasítás, hiszen akadhat a családban nem is egy, aki el sem tudja olvasni, vagy ha igen, akkor serii érti meg. Az erre fordított idő megtérül, ha Kevesebb it kell javítgatni. Meg '.toli értetni azt is, hogy h négyszenélyes lift nem bír el hat-nyolc embert. Abból keli kiindulni, milyen környékéiből, milyen lakásokból jöttek ezek az emberek, milyen szabadsághoz, természetes viselkedési módhoz szoktak eddig a gyerekek. Ahogy a kőrengetegben viselkednek, azt nem feltétlen, sőt, egészen biztos .lem kimondottan rossz szándékból teszik. Életformát kell változtatniuk, s ez nem megy egyik napról a másikra, s az ilyen nehézséget még a nem cigánycsaládoknak is le kell küzdeniük. Mert tegyük a szívünkre a kezünk; vajon teljesen problémamentesek voltak-e a kezdet kezdetén a bérházi lakók? Évek kellettek hozzá, míg egy lépcsőház kialakította a maga rendjét és tisztaságát, mire a lakás tartozékaival bánni tudtak. Az új lakókhoz jóindulattal, bizalommá:, jó szándékkal kell közeledni, s meg fogjál-: érteni, tanulni* hogyan kell kulturáltan élni a béi- házi közösségben. Az ingatlankezelőnek szerepe van ebben a felvilágosító munkában, de nem képes egyedül ellátni. Azt nem javasolom, hogy a lakók ilyen:ol.yan hangnemben elkezdjenek „nevelni”. Gondolok viszont a: népfront területi aktíváira, a vöröskeresztes aktívákra, akiket be lehet vonni ebbe ú nagyon fontos és sürgős munkába. Az említett szervek ne csak „tárgyalják” időnként napirendi pontként a cigánylakosság szociális helyzetét, mert ez kevés. Ami szépet, vagy gondot leírnak a jelentésekben, azt nyilván azért teszik, hogy segítsenek vele. Csakhogy konkrétabb segítségre is szükség van, ha a gyakorlatot nézzük. Az ingatlankezelő bizonyára szívesen veszi, ha az említett szervek kapcsolatot teremtenek a vállalattal, s aktívái lton keresztül készek a konkrét végrehajtásához is annak, amit határozatokba, á'.ásfoglalásokba, javaslar tokba foglaltak eddig. Jussanak emberközelbe, hogy a liatározatpk megvalósulása mindenki tetszését megnyerje. (Adamovlc») Kisek az asztala? Menettáncban az egriek ... Színpadon a Matyó Néptáncegyüttes...
