Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-09 / 187. szám

1983. augusztus 9., kedd GSZAK-MAGYARORSZAG 5 Nyaraltunk A nyaralás, a szabadság el­töltése magánügy. Nem tar­tozik nagyobb nyilvánosságra, .csupán a családtagok, bará­tok érdeklődését szokás úti beszámolókkal kielégíteni. Ám a nyaralásiak, a külföldi utazásnak szájnos olyan ta­pasztalata gyűlhet, ossza, me­lyek mozaikképként tükrözik vissza néhány elgondolkozta­tó tulajdonságunkat. Nem mintha negatív sablont kel­lene alakítani nemzeti karak­terünkről, de a kedves emlé­kek között ott rejtőznek azok a vonásaink is, melyek láttán gyakran csúszik ki az idege­nek száján: „Ilyenek a ma­gyarok !” A tengerparti büfé előtt hosszú sor kígyózott. Töpren­gés, pénzszámolgatás, nevet- gélés hallatszott a tömegből. Mennyibe kerül a hal? Hány ieváért adnak egy grillcsir­két? Beleszámolják-e a sör árába az üvegbetéteket is? — kérdezgették az újonnan ér­kezett vándorok a régiektől. „Ki van írva minden” — mu­tatott a táblára egyik társunk. „Persze, azon a csodálatos nyelvükön” — horkan fel az izgága magyar . Mintha itt­hon minden büfé ablakában bolgár, szlovák, lengyel, vagy netán svéd nyelvű tábla tájé­koztatná a külföldieket. Éjszaka a kempingben. Ha- taltnas pofonok csattantak. Éltes anyuka nevelte 20 éves lányát. „Megmondtam, hogy ne csavarogj el! Otthon le­nyúzom a bőrt is a hátadról! Már elmúlt éjfél, most kell hazalődörögni?” És egymás után villantak fel az elem­lámpák szemei, lengyelek, csehek, bolgárok figyelték megrökönyödve a családi per­patvart a pedagógiai hajla­mait kiélő mamát és felnőtt lányát. Tengerész-trikó vásárlás. A nyaralás slágere. »Nemzeti ho­vatartozás nélkül egy ember­ként tolonglak a kék-fehér csíkos trikókért a nyaralók. Égy magyar harmincat vett... mögötte morgolódtak a hop­pon maradt várakozók. Egy órával később a zuhanyozó mellett dupla áx-on kínálta élelmes honfitársunk a kere­sett árut. Mit mondjak: nem kellett sokáig koi’áskodnia. Magyar sátor állt a tenger­parton. Ü.i kempingezők 'ér­keztek. örültek, hogy magya­rokat találtak, nagyobb biz­tonság együtt, egymás mellett napozni. Meg is kérték a szomszédot, hogy vigyázzon a holmira, amíg fürödnek. A vá­lasz kemény, egyértelmű el­utasítás volt, mondván; nem azért mentek üdülni, hogy más cuccát őrizzék. Másnap érvényesült a közmondás: Is­ten nem ver bottal... tőlük lopták el a gázfőző'-... . És a határ. A sor végéről nem látszott az eleje. Min­denki sietett volna, de min­denkit várakozásra kárhozta­tott a vámvizsgálat, útlevél- ellenőrzés. A magyar skodás néhány percig forgolódott, leskelődött, majd amikor egy kis rés akadt a kamionok kö­zött, meglódult... mintha ne­ki külön határátkelője lenne. A tülkölésre,"kiabálásra elég­gé egyértelmű, nemzetközi je­lekkel válaszolt. Sikerrel járt, bár csak azért, mert az ilyen vendégtől szívesen szabadul­nak gyorsan. Sorolhatnám még, de mi­nek ... elvégre nyaraltunk, emlékezzünk inkább a kelle­mes percekre, a szembejövő magyar kocsik üdvözlő vil- lantásaira, amikben mindig egy kis hazai fényt, véltünk felfedezni ... — szendrei — Gázkompresszor gázműtorral A gázok összenyomására — komprimálúsára — sok ipari technológiábáú szük­ség van. Az ezt végző gáz­kompresszorok jókora gép­monstrumok, hiszen rend­szerint komoly sűrítési vég­nyomásról, és tetemes tel­jesítményről van szó. A szál­lítási technológiáknál is ko- . moly szerepe van a kompri- málásnak. Gondoljunk csak a földgáz távvezetéki szállí­tására, ahol 100—120 kilo­méterenként egy-egy komp­resszorállomás közbeik tatá- . sára van szükség. A szállított mennyiségek nagysága miatt kezdetben a "villamos energiával hajtott .türbokompressZorók terjed­tek el, míg' napjainkban mind szélesebb körben al­kalmazzák a nagy teljesít­ményű gázturbinával hajtott turbokompresszorokat. De nagy keletjük van — külö­nösen a nagyobb kompresz- szió eléréséhez — a gázmo­torral hajtott kompresszo­roknak is. (A gázturbinás vagy gázmotoros hajtás in­dokolt, hiszen az üzem­anyag mindenkor folyama­tosan rendelkezésre áll.) Jól tette tehát a Ganz-MÁVAG gyár, amikor holland licenc alapján nekilátott a 17—50 bar szívási nyomású, 69 bar végnyomású, 17 bar szívási nyomás mellett óránkénti 5009 köbméter szál 11 tótel je- sítményű CHS-típusú gáz­kompresszor egység gyártá­sához. A kompresszort egy 515 kW üzemi teljesítményű földgázüzemű gázmotor (SEMT—Piel,stick) működle­li. A négyütemű, szikragyúj- túsos. turbóíeltöltös motor­nak 12. egyenként 5,05 liter lökettérfogatú hengere van, amelyek 90 fokos hajlásszö­gű V-elrendezésben sorakoz­nak egymás mellett. A mint­egy 7000 kg tömegű gázmo­tor íordulatszáma percen­ként 1000. A motor indítása 2 földgázzal működtetett lég­motorral történik. Képünkön a gázlcompresszorral egy egységbe foglalt gázmotort láthatjuk. fi ifié lile Krakkó a lengyel nemzeti kultúra bölcsője, ahogy a költők mondják: „minden lengyel szülőháza”, a nem­zet büszkesége, a nagy tör­ténelmi hagyományok élő jelképe. A város most mégis sú­lyos, drámai időszakot él át. Annak ellenére, hogy a há­borús pusztítások elkerülték — a fejlődő és terjeszkedő ipar, az állandó levegő- és vízszennyeződés romboló ha­tása következtében — omla­doznak műemlékkincsként számon tartott épületei. Ebben a Lengyelország terü­letének mindössze 1 %-át elfoglaló és a lakosság 3 szá­zalékának otthont adó vá­rosban összpontosul az ipari termelés 4 százaléka. Itt re­gisztrálják az ország összes ipari üzeméből kibocsátott gázszennyezés 16, porszeny- nyezés 6 és a vízszennyezés 15 százalékát! Nincs mit csodálkozni te­hát azon, hogy sorra váltak lakhatatlanná a szép közép­kori házak, málladoznak a szobrok és pereg a pompás, színes vakolat. A műemlékek megmenté­séhez már nem elegendő a hatvanas évek óta tartó fo­lyamatos restaurálás.^ A fel­újítási munkák régóta nem tudnak már lépést tartani a romlással. Éppen ezért a minisztertanács még 1974- ben határozatot hozott a műemléki városrészek meg­óvásáról és jogi alapot te­remtett a helyreállítási mun­kálatokhoz. Négy évvel ké­sőbb, 1978-ban megalakult Krakkó Megmentésének Tár­sadalmi Bizottsága, amely magára vállalta a pénzala­pok előteremtését, gyűjtések és adományok útján. A gyűjtésekből, adomá­nyokból befolyt pénzösszeg és a jelentős állami támoga­tás segítségével 12 egykori polgái'házat, a Mariacki- i.emplom Hajnal-tornyát, to­vábbá több, mint 200 ke­vésbé veszélyeztetett épüle­tet állítottak helyre napja­inkig. Komoly vállalkozás­nak számított a Dietla ut­cai kereskedelmi passzázs felújítása is. Az Óváros területén 4 ezer műemlék vár felújításra. Helyreállításuk — a számí­tások szerint — mintegy 30 évet igényel, s közben a fo­lyamatos állagmegőrzésre is gondolni kell. Hol lakik a boldogság? Olvastam valahol, a jövőben egyre in­kább az lesz gazdag, boldog ember, aki magáénak mondhat néhány négyszögölnyi földdai-abot, s almaiái alól gyönyörköd­het a a csillagokban. Itt, ebben a keltben sok a fa. Alma, körte, kajszi, őszibarack, cseresznye, meggy. Nem csoda, a kert sem kicsi, na­gyobb mint egy hóid. És van itt tuja, fe­nyő, rózsa, mahónia, ribizke, rebarbara és még sok minden. Van honnan, van mi alól gyönyörködni a csillagokban. De talán még inkább lehet gyönyörköd­ni ebben a kertben, mert... ... olyan ez, mint egy arborétum — jegyezte meg róla egy korábbi látója. S milyen igaza volt! Mert ez a látszólago­san — hangsúlyozom, látszólagosan — ösztönszerű telepítés adja azt a lenyűgöző érzést, amire csak barokk templomok mo­numentális freskói, vagy Bach orgonamu­zsikája képes. A meggyfalomb mély zöld­je mellett a fényben x-ózsa piroslik, amott meg a kardvirág krémszínű selyme való­sággal belesimul a már érlelődő nyári Kálmán-körte sárgájába. Mély árnyak, szűrt és erős fények: színpaletta, a spe­nótzöldtől a lazacpirosig; illatok, a körte kellemétől a szilva muskotályáig; s han­gok, dongó méhek kórusától madárdal- trilláig. Mindez a kert, konkrétan ez a mezőkövesdi kert. Ott, a Pacsirta u. 5. sz. alatt. S közel ötven éve már, hogy ez az a kert! Bizonyságul egy idézet az egykori mezőkövesdi újság egyik 1944-es számá­ból. Látva ezt a kertet, a következőket írta a szerző, idősebb Kovács Mátyás: „Amikor kijöttünk a kapun, nem akar­tuk hinni, hogy Mezőkövesden vagyunk, csak amikor jó öreg templomunk tornyát láttuk, hittük a valót.” Én meg azt állítom: nehéz volt a ka­pun kijönni. Mert ,jó volt járkálni-búj- kálni a sok száz fa, bokor között, s hall­gatni a barázdákban árasztásos módon itt is, ott is felcsillanó, csörgedező víz csobo­gását. S jó volt hallgatni a gazdát, ezt a mesebeli, jóságos arcú öregapót, Mezei Pé­tert. Mert ő mesélt a kertről és a kertészke­désről, oly, de oly sokat! Hogyan lett ker­tész, miután megroppant a dereka 1918- ban a dohánybeváltónál; azután a nagy­tétényi kertmunkásképzőröl. ahol tanult; s természetesen ennek az 1932-ben vásá­rolt kertnek a kialakításáról. Például an­nak xidején huszonhat fajta őszibarackfát hozatott, s abból választotta ki, melyik való ebbe a földbe. Később maga oltott minden fát. Olyant, ami szerette az otta­ni helyet, s olyant, amit ők szerettek. Ök, mert ketten feleségével. Mariska nénivel bíbelődnek ezzel a holdnál nagyobb pa­radicsommal. A feleség az, aki újra és új­ra megjelenik a kövesdi piacon zöldség­gel, virággal, gyümölccsel. Péter bácsit megkérdeztem: hány esz­tendős tetszik lenni? — Tetszeni 18—20 Péter bécsi rebarbaralevelekkel. Nyolcvanéves az egy holdnál is nagyobb kert gazdája tetszene — válaszolta kaján iróniával — a valóságban azonban már 80 vagyok. Meglepett, ahogyan sorolta az egyes nö­vények latin neveit: hybiscus syriacus, begónia tuberhybrida ... ; külön is elámí­tott az élőkért dísznövényparkjának lát­ványa; s elcsodáltam, mert minden egyes növényhez tudott valamiféle magyaráza­tot fűzni. — Ez a Kálmán-körte a „hat egy falat” fajta után érik; a majoránna egy évben három termést is hoz, mindenkinek aján­lom, akinek van helye és türelme; ez a nápolyi kék ringló az egyik legkiválóbb ringlófajta; ezt az egész kertészkedést, kertet pedig a saját kedvemért csinálom. Ez éltet, mint növényt a trágya és a víz_ S én csak hallgattam, hallgattam őt. Köz­ben persze csemegéztem a leveses Dixí- reed őszibarackot és az éppen éró nyári Kálmán-körtét. Ez utóbbinak annyira kel­lemes volt az íze, hogy nem állhattam meg dicséret nélkül: — Péter bácsi, ez a körte Igazán fen­séges ! A kisöreg rám nézett. — Ne vegye szerénytelenségnek, ha meg­jegyzem: itt nem talál olyat, ami nem jó. Miközben ezeket mondta, arcán ránco­kat simogató, szelíd mosoly jelent meg. A birtokos, sót még inkább az alkotó arcán tükröződik ilyen, látva műve beteljesedé­sét A címben azt kérdeztem: hol lakik a boldogság? Én gyanítom, ebben a kert­ben. Itt, Mezőkövesden, a Pacsirta út 5. sz. alatt. Mezei Péleréknél. Tartson sokáig! Hajdú Imre Fotó: Kovács Mátyás Ötvenéves a MAVAD Ili múréséi! keresik a miit Pontosan fél évszázaddal ezelőtt — 1934 őszén —Ma­gyar Apróvad Értékesítő Kft néven, szerény alaplü­ké jű új vállalatot jegyeztek be a Fővárosi Cégbíróság nyilvántartásába. A vállal­kozók nagy reményeket fűz­lek az új kezdeményezés­hez, mert az akkortájt ha­zánkban járt, magas rangú külföldi vendégnek feltálalt nyúl- és l'ácánpecsenye nagy sikert aratott az ínyenc lá­togatók körében. Még a walesi herceg szakácsa is el­kérte az itt készült falatok receptjeit. Bármilyen reményeket is fűztek azonban a cégalapí­tók kezdeményezésükhöz, azt álmukban sem gondolhatták, hogy késői jogutódjuk — a MAVAD — már rangos nem­zetközi hírnévnek örvend majd a szakmában. Arra még kevésbé számíthattak, hogy e jogutód cég — mint erről az 1982. évi mérleg ta­núskodik — konvertibilis va­lutában egy esztendő alatt egymilliárd 160 millió forint értékű exportforgalmat bo­nyolít le. A jelenlegi forgalom leg­jelentősebb tényezője, a va­dászat, még néhány évvel ezelőtt igencsak elhanyagol­ható bevételi forrás volt. A régebbi feljegyzések szerint 1957-ben mindössze 15 va­dász látogatott el hozzánk, hogy költséges szenvedélyé­nek hódoljon erdőinkben. Ma ezrekre rúg a számuk. A MAVAD nyilvántartása sze­rint tízezer-harminchat va­dász látogatott hozzánk az elmúlt cvben. Az Olaszor­szágból, Ausztriából és az NSZK-ból érkezett vadászok, ötszázmillió forintnál töb­bet költöttek itt-tartózkodá- suk idején. A külföldi piacokon ke­lendő a továbbtenyészlésre és konyhai célokra szolgáló élővad is. Különösen az olasz és francia nagykereskedők vá­sárolnak évről évre több nyulat, fácánt, foglyot, hogy vevőik igényeit kielégítsék. A lőtt vadakból is jelentős mennyiségeket szállítanak az előbbi piacokra, illetve az NSZK-ba és Svájcba. A ran­gos szállodák étlapjainak el­maradhatatlan ínyencsége mar a magyaros nyúlpapri- kás, a magyar fácán-, fo­goly- és galambpecsenye. S ugyan ki gondolná, mi­lyen karriert futott be a csiga. Az elmúlt évben 71 millió forint értékben, több mint egymillió-négyszázhar- mincezer kilót szállított kül­földre a MAVAD. Ez az ex­portcikk egyébként több er­re vállalkozó diáknak, s ki­sebb keresetű nyugdíjasnak nyújt kiegészítő bevételi for­rást. A MAVAD, s ezzel együtt a népgazdaság valutabevéte­lét szaporítja továbbá a magyar puli és a komondor, valamint a pióca, a galamb és a rak. A vadászat gyors növeke­désének példája ösztönzi a vállalatot arra, hogy ez utóbbi, jelenleg még kis vó- lunienű szállítások növelését szorgalmazza. Ügyes piacku­tató munkával — nemegy­szer éppen az ide érkező va­dászokkal kiépített jó sze­mélyes kapcsolatok révén — mind több külföldi nagyke­reskedővel teremtenek kap­csolatot, e jelenleg még ap­rócikknek nyilvánított ter­mékek piacának bővítésére. E tevékenységnek érdekes eredményei közé tartozik például, hogy növekszik a magyar diszhalexport. Né­hány kezdeményező készségé­ről ismert termelőszövetke­zetben — a vállalat ösztön­zésére és segítségével — már melléküzemági díszhalte­nyésztés szervezésével is fog] alkoznak. Mind nagyobb szerepet szánnak a MAVAD-ná] an­nak, hogy termékeiket, ne natúr állapotban, hanem kü­lönböző módokon feldolgoz­va juttassák el külföldi vá­sárlóikhoz. E cél érdekében, a múlt évben Vecsésen kí­sérleti telepet létesítettek. Itt különféle szakmák ran­gos szakemberei tevékeny­kednek. Jelenleg például az­zal kísérleteznek, hogy a csigát — burkától megsza­badítva — konyhakész álla­potban szállíthassák — ter­mészetesen a mainál maga­sabb áron — a külföldi vá­sárlóknak. Párhuzamos kí­sérletek folynak a megma­radó csigaház feldolgozásá­nak módszereire is, hiszen a csigaház egyebek között a gomb- és díszműiparban hasznosítható. Újdonság a vadbőrrel be­vont, valamint a fűz- és vad­bőr kombinációjú bútorgar­nitúra is. Ezt az NSZK-ban megrendezendő őszi nemzet­közi bútorkiállításon mutat­ják majd be. A MA VAD mindinkább előtérbe kerülő termelő-ter­meltető tevékenységében fo­kozott szerepet szán azok­nak a mezőgazdasági üze­meknek, téeszeknek, állami gazdaságoknak —, ahol az év bizonyos időszakában je­lentős munkaerő-tartalékok szabadulnak fel, s keresik a lehetőséget e kiegészítő te­vékenységek okos megszer­vezésére. A vadászattal megszerzett jó hírnevet kihasználva, a mindig új kezdeményezések­re törekvő vállalat a meg­újulás útját keresi a feldol­gozó tevékenység , bővítésé­ben. Eközben azonban arról sem feledkeznek meg, hogy a már jól bevált valuta-) szerző tevékenységet továb­bi szolgáltatásokkal, olyan színvonalra emeljék, amivel nemcsak állják az egyre fo­kozódó nemzetközi versenyt, hanem az ide érkező külföldi vendégek fogadásával, udva­rias kiszolgálásával hazánk idegenforgalmi jó hírét í? erősítik. k. a.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom