Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-31 / 205. szám

ESZÄK« MÄGYARORSZÄG 4 1983. crugusztus 3Í,, szerda Évadkezdés előtt * Szétnéztünk a színházban r X Miskolci Nemzeti Szín­ház parkosított udvara nap­jainkban építkezési felvonu­lási terület. A színház mö­gött már készen áll a táv­fűtő vezeték, éppen nyomás­próbát végeznek rajta. Az­tán majd befedik az árkot, elkészítik a különböző kap­csolókat, és a fűtésnek egy jelentős gondja megoldódik. A porta csendes. A pró­batáblán egy-két, az elmúlt évadról itt maradt, már sár­guló közlemény, és egy friss tudnivaló: szeptember 5-én, 11 órakor a nézőtéri társal­góban évadnyitó társulati ülés lesz. Az épület belülről is ijesztő volt még a mi­nap. Építkezési törmelék, se­rénykedő szakmunkások je­lezték, hogy itt bizony még dolgoznak. Gyarmati Bélával, a szín­ház igazgatójával jártuk körbe a hatalmas épületet. A színpadra nem tudtunk bemenni, a most lerakott, új padozat, a vörösfenyő desz­kák sora frissen lefestve várta a további munkálato­kat, s ugyancsak új deszká­zatot kaptak a zsinórpadlás hidjai. A nézőtéren vászon­takaró borította a széksoro­kat. Megnéztük az egyes emeleteken folyó munkákat, a fűtésszerelést, egyebeket. Ez a negyedik nyár, ami­kor a színház egy napra sincsen zárva. Ugyanis az épület felújítását, korszerű­sítését folyamatosan, a szín­ház bezárása nélkül végzik. Beszélgetésünkbe bekapcso­lódik Lovas Imre, a színház műszaki titkára is, s így vesszük számba az elmúlt évek munkálatait. Az első nyáron a villamos berendezések rekonstrukció­ja, a nézőtér festése folyt A második nyáron a néző­téri padlózat és a székek cseréje, valamint az épület elektromos berendezéseinek a cseréje, a harmadikon a hangtechnikáé, míg most, a negyedik nyáron a fűtést állították át, bekapcsolva azt a városi távfűtő hálózatba, valamint kicserélték a szín­pad padlózatát. A négy nyá­ron elvégzett munka mint­egy 30 milliót meghaladó értékű és igen jó, hogy ezt így sikerült megoldani, a színház évekre történő be­zárása nélkül. A belső sze­relési munkákat és a hő­központ szerelését, május el­seje óta végzi a Könnyűipa­ri Szerelő Vállalat, a hő­távvezeték építését az Észalc- magyarországi Állami Épí­tőipari Vállalat, a színpad­padozat cseréjét pedig az Érdi Költségvetési Üzem asz­talos részlege. E munkát már befejezték. A felújítá­sokat követő kőműves- és festőipari helyreállító mun­kákat kisiparosok végzik, akik várhatóan szeptember végéig -teljesen befejezik ezt .a sokrétű teendőt. A felújí­tási munkák megrendelője a tanács, lebonyolítója a Mis­kolci Beruházási Vállalat, és a jól szervezett munkáért ezeknek az intézményeknek elismerés jár. A színház belseje így tu­lajdonképpen teljesen meg­újul. Igaz, felújításra vár még az immár huszonnégy esztendős és nagyon lerom­lott állapotban lévő vízve­zeték-rendszer, és igen jó lenne, jövőre, az ötödik nyá­ron az épület külső tataro­zását elvégezni. Sor kerül majd a környezet rendezé­sére, s mivel a jövőben sem tüzelőt, sem salakot nem kell szállítani, megvalósul­hat a színház udvarának zártsága, szoborparkká tör­ténő átalakítása. A műhely­ház átépítése a Széchenyi út rekonstrukciójának függ­vénye. Az évadnyitó társulati ülés, mint fentebb említet­tük, szeptember 5-én lesz. Mivel a színpad és a néző­tér teljes egészében hasz­nálható, Szőke István ren­dező irányításával azonnal megkezdik az évad első új bemutatójának, a Gáli József írta Daliás idők című da­rabnak a próbált. Ugyanak­kor próbákat kezdenek már a Kamaraszínházban is és szeptember közepétől ott új­ra játsszák a Mandragórát. Az első premier októberben lesz, az épület használatba vétele után viszont már az elmúlt évadról áthozott da­rabokat játszani fogják. Megkezdődött a bérletezés. A műsorterv már ismert, la­punkban is közreadtuk. Ügy tűnik, a bérletesek tetszését is megnyerte. A színháznak az elmúlt évadban 4 ezer 300 felnőtt bérlettulajdonosa volt, és az ifjúsági, egyete­mi és szocialista brigádbér­letekkel együtt 13 ezer bér­lettulajdonost tartottak nyil­ván. A 4 ezer 300 felnőtt bérlettulajdonosból az el­múlt hét végéig 2 ezer 800 jelentette be, hogy továbbra is fenntartja az igényét, és augusztus 22-től 25-ig, tehát a bérletezés első három nap­ján 779-en már el is vitték bérleteiket. Az új évadba« nagyobb gondot fordíthat a színház a tájelöadásolcra. Miskolcon a nagyszínházban 260 előadás a kötelezettsége, a Kama­raszínházban 70, a Stúdió- színpadon 40, Egerben — mivel ott még mindig nincs kész a színház, így az út­törőházban játszanak — 80, és így tarthat 50 tájelőadást. Tájelőadásokra.. viszik a Mandragórát, A szabin nők elrablását, szó lehet, pél­dául az új sátoraljaújhelyi színházban a Marica grófnő bemutatásáról, és az új ka­maradarabok közül tervezik A néma leventét. Kazinc­barcika, Mezőkövesd, Lenin- város, Sárospatak és Sátor­aljaújhely igényli a színház vendégszerepléseit, sajnos Özdról ez nem mondható el, pedig ott két alkalmas mű­velődési ház is van. Né­hány tájelőadást tartanak Gyöngyösön. Hét fiatal énekessel erő­södött az énekkar, fiatalo­dott a zenekar is, s még néhány fiatal erő várható a színház művészi állományá­ba. Az évad kezdésére rend­behozzák azt a húsz szí­nészlakást is, amely a Mis­kolcon otthonnal nem ren­delkező tagok elhelyezésére szolgál. így minden felújít­va várja az 1983—84-es idényt, a Miskolci Nemzeti Színház 161. évadjának kez­detét. <bm) Rockfesztivál Miskolcon Tíz évvel ezelőtt rendez­ték meg Miskolcon, a DVTK stadionjában az első miskol­ci rockfesztivált. Ennek ju­bileumaként kerül sor szep­tember 3-án, a népkerti sa­lakmotoros pályán az újabb rockfesztivál megrendezésé­re. Ezt megelőzően, szep­tember 2-án, 18 órakor az Ady Endre Művelődési Ház­ban rockfotó-kiállítás nyílik az Európa Kiadó együttes koncertjével, majd másnap délelőtt tíz órakor kezdődik és este huszonkét óráig tart a salakpályán maga a ju­bileumi rockfesztivál. A tizenkét óra hosszat tartó műsorban tíz magyar rockegyüttes lép fel, képvi­selve lesz a műfaj színe-ja- va, a legnépszerűbb zené­szek követik egymást, s a programot húsz órai kezdet­tel a fővárosban nemrég be­mutatott, nagy visszhangot keltett Omega-show zárja. A rock kedvelőinek aligha kell hét végi programról gondos- kodniok. Ami kötelező, s ami nem Különkívánságok Harmonia a «központai — Ha persze lehet kapni. — Ilyenkor nyilvánv-lóan türelmi időt kell adni. De azt is el lehetne képzelni, ha már ragaszkodnak az egyformához, hogy több se­gítséget adnának a beszer­zésben. Ahogy például a tankönyveket is bizomány­bán árulják az iskolában. Ha pedig nem tudja beszerezni a tanuló — el kell fogadni a más tornaruhát is. — Hivatkoztunk már ren­deletekre. Rendelet van ar­ra is, hogy nem kell kitöl­teni a kereseti igazolást an­nak, aki vállalja, hogy a legmagasabb térítési díjat fi­zeti. Sokszor mégis ragasz­kodnak a kitöltéshez. — Ezzel sajnos mi is ta- , lálkozunk. Erre is ismétel­ten felhívjuk a figyelmet. Meggyőződésem, hogy a me­chanikus ügyintézés az oka ennek, s fölöslegesen terhe­lik a szülőket. Sárospatakon mindig nagy gondot fordítottak a törté­nelmi, művelődéstörténeti hagyományok ápolására, azoknak a város mai életé­ben való hasznosítására. Kü­lönösen a városi jogállás visszanyerése óta eltelt más­fél évtizedben tapasztalható ez a törekvés, úgyannyi- ra, hogy még a közelmúlt­ban befejeződött és a jelen­leg folyó építkezéseken is érezhető ennek hatása. Akik mostanában megfor­dulnak Sárospatakon, a vá­ros központjában egyáltalán nem „szokványos” építke­zésnek lehetnek szemtanúi. Itt ugyanis az utóbbi évek­beli emelt házak a történel­mi városmaghoz igazodva magas tetővel épültek, sőt ebben az évben megkezdték a régebbi lapos tetejű épü­leteknek rendes tetővel, il­letve tető léi:'-beépítéssel tör­ténő átalakítását, hogy a városközpont építészeti har­móniáját „helyreállítsák”. Eb­ben az egyáltalán nem köny- nyű munkában a Közös Ta­nácsi Építőipari Költségve­tési Üzem igen szép ered­ményekkel tevékenykedik. Annál inkább szükségessé vált ez az utólagos tetőrá­építés, mert e tavaszon el­készült a város — Makovecz Imre tervezte — gyönyörű új művelődési háza, amely a hazai történelmi építészet jegyeit magán hordozva, a vele szemben levő Comenius Tanítóképző Főiskola felső- magyarországi reneszánsz stílusú épületével harmoni­zál. Ennek a két épületnek, továbbá a közelben levő nag'ykollégiumnak a város- központot meghatározó hatá­sa szinte „pax’ancsolóari” megszabja a kockaépületek utólagos betetőzését. Elsőnek a városi pártbi­zottság székhaza kapott az addigi lapos tetőre jól si­került tetőtér-beépítést. (Ké­pünk.) Ezt követi a közpon­ti rendelőintézetnek és a központban levő többi épü­letnek, lakóháznak utólagos betetőzése. A Rákóczi úton folyó je­lenlegi építkezések már mind a történelmi és mű­velődéstörténeti emlékekhez méltó, harmonikus városköz­pont megóvásának, sőt to­vábbi gazdagításának figye­lembevételével történnek. <h. ,i.) fiyeíc és fél millió viráglap Délután. A papírboltok előtt alakulnak a sorok. Nyári kedvezményes akció ide, nyári kedvezményes ak­ció oda — az első tanítási napok után rendre kiderül, hiányzik néhány füzet, toll stb. Olykor a megvásárolt egységcsomagban volt a kel­leténél kevesebb, olykor ta­nári kívánság, hogy ne ilyen, hanem „olyan” legyen a fü­zet, amibe a gyerek dolgo­zik. A tapasztalat azt mutat­ja, hogy az extravagáns is­kolai kívánalmak csökken­tek, de attól, hogy el is enyésszenek, sajnos, még tá­vol vagyunk. Márpedig ma­napság a szülők — s nem­csak a többletkiadás miatt, bár olykor persze azért is! — egyre inkább berzenked­nek a különkívánságok el­len. Többek között azért is, mert sokszor hiábavalónak tűnik a futkosás egyik-má­sik iskolai kötelező felszere­lés után. De hát tulajdonképpen mi kötelező s mi nem az isko­lában? Szűcs Lajossal, a Miskolc városi Tanács isko­lai csoportvezetőjével erről beszélgettünk. Bevezetőként rögtön megemlítette: körte- lefon, illetve körlevél for­májában ők is felhívták, il­letve felhívják az oktatási intézmények figyelmét: a kötelező felszerelésekkel kap­csolatban tartsák be az ér­vényes előírásokat. Minisz­teri rendelet írja elő ugyan­is, hogy melyik iskolatípus­ban, melyik iskolában mi­lyen felszerelés (füzet, ceru­za, vonalzó stb.) szükséges a tanulónak. Ettől eltérni csak megfelelő pedagógiai indok esetén (például vala­milyen kísérlet), a szülői munkaközösség egyetértésé­vel és az igazgató engedé­lyével lehet. Erről viszont időben értesíteni kell a szü­lőket. — Sok esetben nem is kü­lön anyagi terhelésről van szó, hanem idegeskedésről, felesleges futkosásról. Tor« naruha például kell. De az iskolák egyen-tornaruhéi né­ha túlságosan nagy felada­tot jelentenek. Például azért, mert azt a szint, fazont ép­pen nem lehet kapni, vagy nincs abban a méretben? — Ez elsősorban az első osztályosoknál okoz gondot, ha a szülő nem tudja, me­lyik a „színe, fazonja” az iskolának. Sok esetben egy­szerűen csak arról van szó, hogy áz iskola nem ad ele­gendő információt, például a beiratkozáskor. Később már automatikusan megveszik. — Mit tegyen az, aki azt tapasztalja, hogy sok a kü- lönkívánság, hogy feleslege­sen futkároztatják? — Ügy gondolom, jelez­zék mindenekelőtt az intéz­mények igazgatóinak, akik­nek kötelessége ilyen eset­ben eljárni. De végső soron nekünk is jelezhetik a gon­dokat. Konkrét esetben meg­próbálunk segíteni. — Nem az ésszerű dolgok ellen szólunk. A magam ré­széről például elfogadom, hogy változatlanul kérik a füzetek, könyvek borítását a pedagógusok, hiszen a vé­kony fedőlapok egyébként gyorsan tönkremennek ... — De gondolom, arz már elfogadhatatlan lenne, ha valamelyik drága csomagoló­papírhoz ragaszkodnának a kartársaim. Sajnos, sokszor valóban tapasztaljuk azt is, hogy az egységcsomagok ösz- szeállításánál nem a rendel­kezéseket vették figyelembe. Több, vagy kevesebb a fü­zet Nem akarom ezzel át­hárítani a felelősséget. In­kább ismét elmondom: újra felhívjuk a figyelmet az ér­vényes rendelkezésekre, s szorgalmazni fogjuk azok be­tartását. S kérjük is a szü­lőket ka eltérést tapasztat­nak, szóljanak. Az iskolai rrremkarend megkívánja, hogy a tanuló­nak legyen meg a szükséges, kötelező munkaeszköze. Ezt — gondoljuk — mindenki el­fogadja, természetesnek tart­ja. De ahogy az egyenkö- peny is a múlté már, sen­kit sem érhet elmarasztalás, ha mégsem sikerül ugyan- olyat beszereznie. (es. a.) Régi szokáshagyományunk a névnapi köszöntés, amikor a jókívánságok mellett vi­rágot is átnyújtunk a íel- köszöntöttnek. Ha személye­sen nincs módunk ezt meg­tenni, úgy képeslapon mond­juk el jókívánságainkat. Ez helyettesíti ilyenkor a virá­got. A Képzőművészeti Ki­adó gazdag képes levelező­lap-választékkal igyekszik kielégíteni az igényeket. Eb­ben az évben mintegy négy és fél millió darab, ötven­féle kétforintos árú színes viráglap került forgalomba, a közelmúltban pedig to­vábbi négymillió viráglaj» készült harminchat változat­ban, három forint ötven fil­léres áron, s ezekből tizen­nyolcféle most kapható elő­ször a boltokban. Nyolc és fél millió viráglap segít hát a köszöntésben. Ezenkívül / három témában harminchat- ezer borítékos névnapi üd­vözlő kártya is forgalomba került. Az ajándékokra is sokan szeretnek kísérő kár­tyákat tűzni. Ezekből két­milliót adott közre a kiadó és már készülnek a kará­csonyi ajándékkísérő kár­tyák is, kereken egymillió példányban. Műsort sugárzó tornyok Hazánkban 1925. decem­ber elsején indult meg a rendszeres rádióműsor-szó­rás. Csaknem hat évtize­des története gazdag volt nevezetes eseményekben. A legutóbbi ilyen esemény a sztereó műsorszórás meg­indítása volt az URH Pe- tőfi-műsorban. Ez idő sze­rint szerte az országban 31 URH-adó működik, s kö­zülük 22 mellé tartalék- adót is telepítettek. Per­sze, komoly gondot fordí­tanak a rövid- és közép­hullámú adóhálózat fej­lesztésére is. Már most működik fele teljesítmény- nyel — a Fetőii-műsort su­gározván — a Laki-hegyi volt Kossuth-adó. A re­konstrukció még az idén befejeződik, s akkor 300 kllowattos teljesítménnyel sugározza majd középhul­lámon a Petőfi-adó műso­rát. Ugyanakkor Marcali­ban egy 500 kllowattos adóállomást építenek, mely várhatóan 1986-ban kezd dolgozni. Több kisebb tel­jesítményű adóberendezés építésével akarják több he­lyen javítani a vételi le­hetőségeket. 1984-töl egész Európában egységes URH- rendszert alakítanak ki. Nálunk várhatóan a szá­zad utolsó évtizedében tér­nek át a CCIR-sávokra; a Kossuth-műsor sztereó su­gárzása is akkortól várha­tó. A televízió-műsorszórás is sokat fejlődött az utób­bi években, de még to­vábbi bővítés szükséges, különösen a 2. műsor to­vábbításában. Mint isme­retes, a mostani tervidő­szakban lépett be a kéke­si, valamint a csávolyi adóállomás. Képünkön a hazai ge­rinchálózat egyik fontos tagját, a Kab-hegyi adó­tornyot, annak 235 méte­res sugárzó antennáját lát­hatjuk. A kép jói érzékel­teti. milyen komoly és költséges feladatnak^számít egy-egy új adótorony lé­tesítése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom