Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-31 / 205. szám

1983. augusztus 31., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 víz Sokán már csak hallomás­ból, mesékből ismerik. Azok­ból a mesékből, melyek nagy­anyáink hajdanvolt korát idézik, avagy a valamennyi­ünk által jól ismert János vitézből, amelyben Iluska görnyedt háttal hajlik újra meg újra a paták fölé, hogy tisztára mossa gonosz mosto­hája szennyesét. Ez a jól is­mert jelenet jutott az eszem­be a minap, amikor a három asszonyt megpillantottam Novajidrány előtt, az erdő- széli forrásnál. Valamennyi­en mostak. Az egykori favá­lyú helyén ma már betontek­nőn keresztül folyik a lágy víz. Benne szőnyegek, pok­rócok, ruhák. — Rendszerint ide hordom a nagytakarítás előtt a sző­nyegeket — mulat a tarka szőttesre özvegy Horváth Andrásné. — Ketten hoztuk le a jövendőbeli menyemmel, Erzsikével — tekint a mel­lette dolgozó fiatal lányra. — Megéri a fáradságot, higgye el. Hiszen otthon a tekenőbe bele sem férne ekkora darab. Nem beszélve arról a tortú­ráról, ami az effajta nagymo­sással jár. Vizet húzni, ki tudja hányszor a súroláshoz, meg öblítéshez. Inkább kijá­runk ide,, ahogyan régen is tették az asszonyok, és ahogy az idősektől lanulluk. Az idős tanítómesterek egyike özvegy Urbán Gyulá- né, Jolán néni, most csupán enyhülést keres a forrás hüs vizében. — A szőlőből jövök — mondja, kezével a Miskolc fe­lé vezető útra mutatva. — Sar­lóztam a füvet. Már hazafe­lé tartok, délután pedig ma­gam is beállók a válú mellé. Nincs ennél jobb víz mesz- sze környéken — büszkélke­dik, mint a legtöbb helybéli, ha a fonás vizéről van szó. — Azt mondják egyesek, va­lósággal gyógyítja az em­bert. Én nem tudom, de ha nem is gyógyít, azért nagyon jó a vize. Bent a faluban va­lamennyi kútból rossz vizet húzunk. A kismamák is ki­járnak a forráshoz tiszta, iha­tó vizet gyűjteni a gyerekek­nek. Nemcsak a kismamák, szí­vesen járnak ide mások ' is. Kirándulók, átutazók. A fa­lubeliek közül naponta gyűj­tenek egy-kél hordónyit a fő­zéshez, a mosáshoz. — Lánykoromban ide hord­tuk a fonalat — folytatja Jo­lán néni. — Eleinte a Her- nádban , később itt, a forrás­ban áztattuk a kendert. Az­után tiloltuk, majd lúg he­lyett akkoriban hamuval ken­tük be a fonalat. Egy éjjel meg egy nappal után, ide hoztuk „kitisztálásra”. Ma a kész ru­hákat hordjuk a forráshoz. Hiába, változik az idő, de a jól bevált szokásokat ma is sokan őrzik. A ruhákat „kitisztáló” asz- szonyok között szorgoskodik Ónodi Sándorné is. aki éppen eg)’ farmernadrággal foglala­toskodik. Mellette még ott sorakozik a télikabát, a nad­rág, meg a tornacipő is: — Ez csak része a nagymo­sásnak. A nehezén már túl vagyok, hazavittem a javát. Most a fiam holmiján a sor — mondja, miközben fárad- hatalanul csiszatolja a vizet indigószínűre festő farmer- nadrágot. — Télen is szíve­sebben mosok itt, mint ott­hon. A patak vize jóformán sohasem fagy be. Ha enyhe idő van, újra meg újra össze­találkoznak itt az asszonyok. Találkoznak és közben be­szélgetnek. Most éppen a bú­csú a központi téma, ami szeptember 12-én leszNovaj- idrányban. Búcsú, ami előtt a hagyomány szerint illik a nagytakarítás. Addig még sok asszony használja a forrás lágy vizét... Monos Márta Az európai országokban és városokban újra terjedőben van a kerékpár-közlekedés, egyes országokban és váro­sokban a kerékpár jelenléte és részvállalása a közleke­dési munkamegoszlásban már tény. A kerékpár elter­jedését hasznosnak ítélik meg a szakemberek, s nem­csak környezetvédelmi, energiatakarékossági okok miatt, hanem azért is, mert a városokra nehezedő for­galmi nyomás mérséklődése, ezzel együtt a balesetek számának csökkenése mór most is a kerékpár elterje­désének köszönhető. Egy átlagos nagyságú ke­rékpár saját súlyának a tíz­szeresét képes szállítani, és a kerékpározó izomzatúnak munkájával mintegy az öt­szörösére fokozhatja mozgá­si sebességét. A bicikli az egyik legkevésbé változó for­májú és szerkezetű haszná­lati eszközünk. Közel nyolc­vanéves pályafutása során sokáig semmit sem változ­tattak rombusz alakú vá­zán. meghajtásának módján és kerekeinek nagyságán. Mintegy két és fél évtizede azonban forradalmi változá­sok álltak be a kerékpár fejlődéstörténetében. Egy an­gol formatervező megkiseb- bítette a váz méreteit, a pe­dált a súlypontra helyezte át, és vastagabb gumikat szerelt fel az erősen meg- kisebbített átmérőjű kere­kekre, bebizonyítván, hogy a kis méretű, kis kerekű ke­rékpár eppen olyan jól hasz­nálható. mint elődei, és igen könnyen lehet vele manőve­rezni a nagyvárosi forga­lomban. Megszüntette a fér­fi- és a női váz közötti kü­lönbséget: biciklijét mindkét nem egyformán használhat­ja. A világméretű fejlődéssel a Csepeli Kerékpárgyár konstruktőrei is lépést tar­tottak, kemping- és túrake­rékpárjaik elismerten jó mi­nőségűek, keresetlek. Képün­kön a szerelőszalagon való összeállításuk egy munkafá­zisát figyelhetjük meg. Ifni parlamentek után A nagy fellángolások után hosszabb időre félretették az „aktát”, a legtöbb helyen nyoma sem maradt a kez­deti lelkesedésnek — össze­gezték a közelmúltban En- csen annak a vizsgálatnak a tapasztalatait, amely az ifjúsági parlamenteken el­hangzott javaslatok megva­lósításáról készült. Amikor a járási KISZ-bi- zottság napirendjére tűzte a témát, az volt a cél, hogy megállapítsák: a gazdasági szervek vezetői és a fiata­lok hogyan kísérik figyelem­mel a parlamenteken el­hangzott ötletek, javaslatok megvalósítását? A részletes vizsgálódás érdekében a fia­talok a Népi Ellenőrző Bi­zottság tagjaival közösen el­lenőrizték a kijelölt egysé­geket, amelyeket a járás egészét reprezentáló, fonto­sabb ágazatok közül válasz­tottak ki. Az előre összeál­lított szempontok szerint nyolc egységet látogattak meg, többek között a Szik­szói Állami Gazdaságot, a krasznokvajdai termelőszö­vetkezetet, a forrói Hernód- menti Építőipari Szövetkeze­tei és a halmaji termelőszö­vetkezetet. Ez utóbbi kivé­telével egyébként valameny- nyi munkahelyen készült olyan intézkedési terv, vagy határozati javaslat, amely a fiatalok élet- és munkakö­rülményeit javító feladato­kat foglalja össze. A parlamentek egyik cél­kitűzése volt, hogy az ifjú­ság érdekvédelmi, érdekkép­viseleti „jogosítványai” be­épüljenek a munkahelyek belső szabályzataiba. A fia­talok életkörülményeinek ja­vításában az égjük legfon­tosabb a családalapítók se­gítése, amelynek számos for­mája ma már több helyen gj’akorlat. Egyebek között ilyen a házhelyek biztosítá­sa. a kamatmentes építési kölcsön, avagy az építkezés­hez szükséges gépek köl­csönzése. A legtöbb fiatal a lakásépítési kölcsönt veszi igénj'be. amennyiben erre le­hetőségük van; ugyanis az encsi ÁFÉSZ-nél és a hal­maji termelőszövetkezetnél hiába kérték e támogatást a fiatalok, negatív választ kaptak, „megfelelő anyagi forrás hiányára hivatkozva”. A tapasztalatok azt iga­zolják; ott ahol a KISZ-ta- gok bátran elmondják véle­ményüket és javaslatukat helj’zetük jobbítása érdeké­ben, ott legtöbbször a mun­kahelyi vezetők azt figye­lembe is veszik. Az intézkedési tervek iga­zolják: ott, ahol a KISZ-ta- is megállapították, hogy a pályakezdő fiatalok munka­helyi beilleszkedésére a leg­több helyen különös figyel­met fordítanak, noha a KISZ-alapszervezeteknek és a szocialista brigádoknak még akadna tennivalójuk e téren. A felsorolt eredménj'ek mellett akadtak negatív pél­dák is. Különösen azoknál az eg.vségekné), ahol a megfo­galmazott feladatok mellett nem szerepelt a felelősök neve és a kitűzött határidő. A parlamenteken elhangzott javaslatokat ugj’an gondosan rögzítették, ám, azok megva­lósítása sok helyen még vá­rat magára. Puliszka és édes sörte A kényszer, a szegénység telte kedvelt eledellé hajda­nában a puliszkát, a görhét, vagy a máiét, de végül is el kell ismerni, csak kedvelt étel volt. az, akár hidegen, akár melegen, akár túróval, vagy édes tejjel ették. Az­tán száműzetett az asztalok­ról, a falusi ember tán el is feledte, csak a városiak nosztalgiázó kedve csem­pészte vissza — finom ku­koricaőrlemény formájában — nem is olyan régen a boltok polcaira. Így került vissza az asztalokra is, mint konj'hai kuriózum, népies étel, ritkán főzött csemege. A kukoricalisztből készült ételek a vendéglátóipar kí­nálataként Miskolcon eddig csak a Búza téri Gyors ét­terembe csempészték vissza magukat ízeikkel, az érde­kes és olcsó fogásokat ked­velők nem kis örömére. A nyár kivételével (mert a főtt csemege kukorica nem ide sorolandó) minden évszak­ban kaphatók, s még a lcg- raffináltabb módon elkészí­tett ételek ára sem halad­ja meg a tíz forintot. Né­Szeptember első napjai­ban az alsozsolcai fiatalok nagyszabású társadalmi munkába kezdenek; a meg­levő ifjúsági klub bővítésé­be. A széles körű társadal­mi összefogás nemcsak a fiatalok érdeke; a komplex bővítés, a művelődési , há­zat pótló kulturális központ az egész községé lesz. A tervek szerint 150 négy­zetméteres nagyterem, 30 négyzetméteres klub épül majd a megfelelő heljüsé- gekkel, előterekkel. Itt kap helyet a könyvtár is, amely olvasóteremmel gazdagodik, és ahol számos lehetőség lesz könyvtári irodalomórák megtartására, író—olvasó ta­lálkozók, politikai fórumok megszervezésére. hány hónapos szünet után; szeptember első hetétől is­mét rakhatnak a táljukra a vendégek olyan fogásokat, mint például húsleves kuko- ricagombóccal, édes máié mazsolával és vaníliával, tú­rós kukoricabatyu, és lesz persze puliszka is, a hagyo­mányokhoz híven tejjel, tú­róval és mákkal. ! Jogászunk | válaszol KI LÁTJA El AZ ÚJÍTÓK ÉRDEKVÉDELMÉT? — kérdezd F. G. miskolci olvasónk. A Minisztertanácsnak az 1983. évi július hó 1. nap­ján hatálj’ba lépett új ren­deleté az újításokról szóló korábbi jogszabálj’okat ha­tálytalanítja. Az újítással kapcsolatos viták eldöntése bírósági útra tartozik, ami illetékmentes, de az újító­mozgalom társadalmi irá­nyító. ellenőrző szervei és az újítók érdekvédelmi szervei, a szakszervezetek, valamint a szövetkezetek érdekképvi­seleti szervei. 1 amelyek a KISZ és az MTESZ bevo­násával fejtik ki tevékeny­ségüket. A jogszabály laxlalíve fel­sorolja a gazdálkodó szervek vezetőinek; az Országos Ta- lálmányi Hivatalnak; a mi­nisztériumoknak és a taná­csi szervek feladatait. Az újítási díj mértéke az újí­tás hasznosítása esetén az egyévi hasznos eredmény 2 százalékánál; az újítás át­adása esetén az ellenérték alapján az átadó gazdálkodó szervezetnél jelentkező hasz­nos eredmény 10 százaléká­nál nem lehet kevesebb, ki­véve, ha a megoldás kidol­gozása az újító munkaköri kötelességét képezte, és nem minősül jelentős alkotó tel­jesítménynek. Az újítási díj Ismét szóvá tesszük nyelvújító táblák Lapunk április 27-i szá­mában „Nyelvújító táblák” címmel szóvá tettük, hogy a miskolci selyemréti la­kóházak felújítását köve­tően hibás utcanév táblá­kat szereltek fel több he­lyütt. Így: a Selyemrét ut­ca névtábla helj’ett Se- lyem-Rétutca elnevezés ke­rült a falakra. Az alkot­mányunk törvénybe ikta­tásának emlékére elneve­zett Augusztus 20. utca a felújítás után egyszerűen csak Augusztus utca elne­vezést kapott. Szóvá tettük még, hogy több, ugyan- csak nagj' költséggel fel­újított házról hiánj’zik a házszám, melyet a lakók úgy pótoltak, hogy olaj-, vágj’ zománcfestékkel nem éppen esztétikus megjele­nésű számokat rajzoltak a bejárathoz. Tudomásunk szerint a városi tanács végrehajtó bizottsága időközben nem változtatta meg ezeket az utcaneveket; kifejtettük vé­leményünket, hogy a hi­bás táblák csupán a pon­tatlan munka következmé­nyei. A tábla készítői nyil­vánvalóan hadilábon áll­nak a helyesírással és a történelemmel. Gondoltuk azonban, hogj’ voltak hi­vatalos személj'ek, akik az új táblákat megrendelték, azok szövegét leírták, majd az elkészült (hibás!) táb­lákat átvették, jóváhagy­ták, kifizették és felszerel­tették ... És mivel tudo­másunk szerint még min­dig érvénj’ben van az 1014/1963. (VI. 30.) számú kormányhatározat, mely- nek 1. pontja kimondja, hogy az illetékes szervek­nek kötelességük a sajtó jelzéseire 30 napon belül válaszolni, joggal gondol­tuk, hogy fotókkal is il­lusztrált megjegyzéseinkre választ kapunk azoktól, akik e táblákat megren­delték és felszereltették. Ma, 1983. augusztus 31-e, szerda van. A jelzett cikk megjelenése óta 127 nap t elt el... Választ azonban nem kaptunk. őszintén szólva, nem is levélbeli, hanem érdemi választ vár­tunk: a hibás táblákat, ki­cserélik — hibátlanra. Nos, a táblacsere, vagy tábla- pótlás a múlt héten meg­történt, fotónk tanúsága szerint — ismét hibásan!... (Ezt a táblát a Selyemrét u. 34. számú ház falán fo­tóztuk le.) Amit pedig a táblakészítőknek a helyes­íráshoz való viszonyáról fentebb írtunk, a követke­zőkkel kell még kiegészí­tenünk: a táblák elhelye­zéséért felelős illetékesek, vagy az előző cikket nem olvasták (?!), vágj’ a ren­deletet nem ismerik. Hisszük, hogj' mostani felszólalásunk eljut hozzá­juk és intézkednek, mi­előtt szatirikus hetilapunk, a Ludas Matjü „Tücsök és Bogár” rovatában látnánk viszont a mosolyt; fakasz­tó, de ugj’anakkor bosszan­tó fotókat. 1 mond a paragrafus] jogszabáljű legkisebb összege újításonként 500 forint, de a helyű újítási szabáí.vzat magasabb határt is meg­szabhat. Az újítási díj mértékénél dijkulcsnövelö fényező külö­nösen; az újítás, a tervidő­szak tudományos kutatási és műszaki fejlesztési főirá­nyai körébe tartozik; ex­portnövelő, illetve import- csökkentő hatású; az újítás­nak a gazdálkodó szervezet­nél jelentkező hasznos ered­ményben ki nem fejeződő népgazdasági hatásai is v—i- nak. Díjkuicscsökkentö té­nyező különösen; a megol­dás kidolgozása a javaslat­tevőnek részben. vagy egészben munkaköri köteles­sége; a gazdálkodó szerve­zet által korábban elért kí­sérleti eredmények, tapasz­talatok, jelentős mértékben segítették a megoldás kidol­gozását; égj’ évnél hosszabb díjazási időszakot vettek alapul. A részletes szabál.vo- kat a gazdálkodó szerveze­tek újítási szabályzata tar­talmazza. * A MEZŐGAZDASÁG! FÖLDEK VÉDELME Mostanában mind több jogszabály jelenik meg a mező- és erdőgazdálkodási földterületek védelme, a körnj'ezeti ártalmak csök­kentése érdekében. A közel­múltban az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium — több érdekelt miniszter­rel egyetértésben — irány­elvet adott ki a nyomvona­las létesítménj’ek fejleszté­sének területi összehangolá­sáról. Az irányelv hangsúlyozza a többek között, hogy a nyomvonalas létesítménj’ek — közlekedési, távközlési, víz- és energiahálózatok — tervezésénél és elhelyezésé­nél, a termelési és ellátási érdekeket, a vezeték bizton­ságát össze kell vetni a te­rület értékével, a föld mi­nőségével, a geológiai adott­ságokkal. Ezzel el lehet ér­ni, hogy a mező- és erdő- gazdasági földterület minél kisebb mértékben csökken­jen és erősödjenek a koope­rációs kapcsolatok. Eí kell érni, hogy ésszerű terület- megtakarítás következzen be. A külterületeken területfel­használási övezetek kialakí­tására kerül sor. Például m műszakilag igénj’be vett te­rületeken törekedni kell aa intenzív mezőgazdasági kul­túrák védelmére, a terme­lési technológiáknak, műve­lési igényeknek megfelelő távolságban széthúzott nyom­vonal kialakítására. Dr. Sass Tibog _

Next

/
Oldalképek
Tartalom