Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

1983. augusztus 2„ kedd

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3

A minőség javítása a munkás feladata

fi drőlgyár válasza a gazdasági kihívásra

A világpiaci hatások immár tartósan súlyos terheket rónak a hazai gépipari vállalatokra is. Szertefoszlottak azok az illúziók, amelyek a 70-es évektől kezdődő nehezebb körülményeket csak rövid ideig tartó recessziónak vélték; arra gondolván, ezek a hatások egy-két esztendő alatt elmúlnak, és azt követve, mehet majd minden a régi kerékvágásban. Ma már minden' hazai üzem vezetői tudják; ez naiv következtetés volt, ezek az esztendők valami újat jelentenek a gazdasági életben, ha úgy tetszik. egy új korszakot, a maga új gazdasági követelményeivel.

A miskolci December 4. Drótmüvek azon kevés hazai gépipari vállalatok közé tartozik, amely nem torpant meg, és viszonylag rövid idő alatt ki tudta alakítani azt a vállalati stratégiát, amely rövid távon és remélhetőleg hosszabb időn át is lehetővé teszi, hogy a nagy múltú gyár megőrizze a helyét és szerepéi, nemcsak a hazai gazdasági életben, hanem termékeivel továbbra is tartósan ott lehet a világpiacon.

— Természetesen mi itt alapos elemzéseket végeztünk, és átértékeltük a korábbi munkánkat —■ mondja Gi- novszky Arisztid műszaki igazgatóhelyettes. — Elmondhatom, hogy az elmúlt években nagyon drasztikusan fogalmazódtak meg az igények a mi vállalatunkkal szemben

is. Es nemcsak a közvetlenül exportra kerülő termékekkel kapcsolatban növekedett meg az igény, hanem képletesen szólva, úgy találtuk magunkat szemben a világpiaccal, hogy közben közvetlenül vagy közvetve minden termékünket egyazon elv alapján mill ösitettek.

— Elmondaná ezt konkrétabban?

—' Arról van szó, bogy a vállalatunk a teljes termelési értékének körülbelül 25—27 százalékát szállítja közvetlenül exportra, de a tőkés import csökkentésére, annak a pótlására nekünk több hazai üzem számára a korábbi importtal azonos minőségű új terméket kellett meghonosítanunk, s hogy ezt töretlenül tudjuk csinálni és meg tudunk felelni ennek a többirányú igénynek, az talán annak köszönhető, hogy a vállalatunknál több éve kimondtuk: nincs hazai és nincs exportpiac, minden terméket azonos minőségben kell elkészíteni. Most például az országos kötőelem gyártásának fejlesztésére megkezdtük az alapanyag-készítést, és úgy érzem, minőségben is megfelelő termékeket tudunk gyártani a korábbi import helyett.

— Tehát pillanatnyi lélegzethez jutottak?

— Ezt nem mondhatnám. Ez a gazdasági kihívás olyan új hatásokkal is jelentkezik, amelyeket korábban nem tapasztaltunk. Tehát nemcsak arról van szó, hogy az eddigiektől jobb minőségű terméket követel tőlünk, hanem azt, a korábbinál alacsonyabb áron. Ez bizony többszörös préshatás, és ennek meg keil lelelni, ki kell bírni. Még mindig nem érte el a gépipari termékek árcsökkenése a mélypontot. Nekünk például ahhoz, hogy ugyanolyan árbevételhez jussunk, mint korábban, körülbelül 15—25 százalékkal növelni kell az exportunkat. Ezt csak egyféleképpen lehet megcsinálni, ha a korábbinál gazdaságosabb gyártásra rendezkedünk be. Mi két, fő területen, az anyaggazdálkodásban és a szervezésben fogalmaztuk meg ezt a bizonyos gazdaságosabb termelésre való törekvést. Az anyaggazdálkodást teljes egészében átszerveztük, korszerű, az egész vállalatra kiterjedő raktár- gazdálkodást . vezettünk be. Azaz, mindenkivel, érzékelteljük, hogy az anyagnak, legyen az bár a legkisebb kiegészítő segédanyag is, többszörösére növekedett az értéke. Ez nagyon fontos, mondhatnám úgy is, létkérdés, mert igen magas nálunk a termékekre felhasznált anyaghányad. A raktározáson túlmenően, ahol lehetett, természetesen módosítottuk a feldolgozási technológiát is, arra törekedve, hogy minél kisebb legyen az önköltség. Ezért kezdtük meg az energia, elsősorban a hőkezelésre fordítandó energia drasztikus csökkentését a technológia korszerűsítésével is. A számításaink szerint c korszerűsítés eredményeképpen a korábban felhasznált energia mintegy 30—40 százalékát megtakaríthatjuk.

— Ez az új helyzet a vállalat minden dolgozójára, ha úgy tetszik, az igazgatótól kezdve a segédmunkásokig, ■új követelményeket fogalmaz meg.

— Így van, de nemcsak nálunk. A véleményem szerint az ország valamennyi üzemében így lesz, nem tudunk másként megfelelni a feladatainknak. Mi például most, az egyenletes minőség- tartás érdekében kénytelenek leszünk bevezetni a szorosabb ellenőrzési rendszert. Azt, hogy tudjuk, az adott terméket mikor, ki készítetve. Ennek több utóhatása, ha úgy tetszik, vonzata lesz. egyebek között például a se- lejtkártérítés is. Minden üzemben el kell érni, hogy a termelés valamennyi résztvevője tudatában legyen annak. hogy az ő munkája hogyan hat az egészre. Milyen lesz a késztermék? Tudatosítani kell a felelősséget! Tehát mindenki lássa a munkája értékét és a hatásokat is. Ez az első lépcső, a minőség javítása nem az igazgató, hanem a munkások feladató. A cél természetesen az, hogy olcsóbban és jobban termeljünk, mert, csak. így tudunk lépést tartani a világpiaccal, de hát. ezek már mindenki által ismert alapfogalmak.

— A gyárban létesült egy innovációs csoport is, amelynek az a feladata, hogy minél gyorsabban megvalósuljanak a magasabb értékű műszaki, termékek, eljárások.

— Mint említettem, a termékeink nagy százalékát értékeli közvetlenül a világpiac. Szinte naponta kapjuk az információkat a bennünket érdeklő áruk minőségével, áraival kapcsolatban. Erősödik a konkurrencia és drasztikusan tovább növekednek a követelmények. Nekünk eddig sikerült elérni, hogy a termékeink egy része nemcsak hogy megőrizte, hanem szilárdította is a helyzetét a világpiacon. Az út tehát, amit megkezdtünk, járható, de igen kemény munkát kell végezni mindenkinek, hogy megfeleljünk a követelményeknek. Az élet előrehalad, lel kell gyorsítani a lépést, hogy együtt mehessünk az iparilag előttünk haladókkal.

Hajdú Gábor

Úgy érezzük, erre méltók vagyunk, jó a hírünk.

— Gondolom, ellátogatlak Nagycenkrc, a Széchenyi Múzeumba.

— Többször voltunk olt, koszorúztunk, nagyon jó a kapcsolatunk a múzeum igazgatójával, az itt működő baráti körrel. A Széchenyi név mellett az MHSZ elnevezést is viseli kollektívánk — mondta befejezésül a brigádvezető. — Számíthat ránk a városgazdálkodási intézmény is, tőlük kaptuk meg a Közösségi érem arany fokozatát. Patronálunk óvodát, előadásokat tartunk iskolásoknak, vállaltuk a Semmelweis Kórház kerítésének le- festését. Segítjük az ipari- tanuló-képzést. Szakmai és politikai képzésben mindenki részesül kollektívánkban.

Boda István

Országos mozgalommá vált

Egy Széchenyi brigád

Az országban 240—250 olyan brigád tevékenykedik, amely a Széchenyi István nevet viseli. A Fog- technikai Vállalat: 6. sz., miskolci laboratóriumában dolgozik, már 20 éve a Széchenyi szocialista brigád. Az ebédlőben egy vitrin, tele kitüntetéseikkel, hiszen többszörös vállalati kiváló brigád, a tagok kiváló dolgozók és sok ezer óra társadalmi munka van mögöttük.

Köpfner János fogtechnikus, a brigád vezetője. Előtte Zábráczki László volt az alapító brigádvezető, aki négy évé' elhunyt és nagy érdemeket szerzett a brigádmozgalomban. Lász- ló-napkor, évente, virágot visznek sírjára a brigádtagok.

— Egyedül az országban csak a Széchenyi brigádok

rendelkeznek olyan mozgalommal, amely összefogja . őket — mondotta Köpfner János.— Most kaptunk egy levelet Budapestről a/.zal a kéréssel, hogy segítsünk nekik összeszedni azokat a tapasztalatokat. amelyek révén Miskolcon, rövid idő alatt megépült a gyermek- rehabilitációs központ. A fővárosban is ezt határozták el, ennek érdekében megalakították a Széchenyi brigádok munkabizottságát. Ezért ellátogatnak Miskolcra. Legutoljára Dunaújvárosban tanácskoztak az ország Széchenyi brigádjainak küldöttei. Ezt megelőzően Nagykőrösön volt az. értekezlet. A fogtechnikai Széchenyi brigád most azon dolgozik, hogy a legközelebbi országos értekezletet Miskolcon rendezzék meg.

r

Különleges betontechnológiái eljárást alkalmaznak az inolai hűtőtorony rekonstrukciójánál. A mintegy 44 millió forint értékű felújításhoz a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet, az Iparterv es a Dorogi Szénbánya közös találmányát alkalmazzák. Az új. úgynevezett lőttbetonos eljárás — amikor is nagy nyomással juttatják az anyagot a szerkezetre — nagy húzó- és hajlítószilárdságot biztosít, és lehetővé teszi a cementfelhasználás csökkentését is. A bányavágatok. alagutak, hidak, gátak, épületszerkezetek, magas- és mélyépítésül létesítmények biztosítására alkalmas technológiával emellett 20—40 százalékos költségmegtakarítást érhetnek el.

Az új eljárás külföldi cégek figyelmét is felkeltette: a Rulu-vidéki Walsum-bá- nyaüzem egyik irányvágatának hosszabb szakaszát a magyar löttbetonos eljárással biztosították, sikerrel. Az eljárás franciaországi alkalmazására pedig az ottani Sobea-cég megállapodást kötött a KBFl-vel és a Tesco- val.

A borsodsziróki Bartók Béla Tsi-ben Oláh József emelőszerkezetet hegeszt. A megrendelő a Lenin Kohászati Művek.

Fotó: Nagy Miklós

Ahogyan a főág azatvezető tótja

Hogyan sjkerüjt az iiei aratás Mezekivesden?

____ ____i

I

gaz, a kombájnok július 27-én, otvjartunk napján is a földeket araszolták a mezőkövesdi Matyó Tsz-ben, mi mégis már múlt időben beszélgettünk az idei gabona- betakarítás eredményeiről, tapasztalatairól Békési György- gyel, a termelőszövetkezet növénytermesztési főágazat- vezetöjével. Tehettük, hiszen megyénk legnagyobb kalászos területtel rendelkező szövetkezetében július 22-én az utolsó kalász is fejet hajtott a kombájn motollájának. Magyarul, befejeződött az aratás. Hogy akkor miért vannak mégis kint a földeken a kombájnok? Nos, annak az. a magyarázata, hogy a gabona után megkezdődött egy másik növény, a 725 hektáron termesztett, elsősorban madáreleségként ismert exportcikk, a fénymag betakarítása.

— Ügy is mondhatom, ez már afféle levezetése a nagy nyári betakarítási munkának. Mert a javán, a nehezén szerencsére már túljutottunk — magyarázta Békési György.

— Mielőtt a kalászosokról 'elkezdenénk beszélgetni, csupán egy rövid kérdés a fénymagról: hogyan fizet?

— A tervezett 1,5 tonna meglesz. Még valamivel több is. Ügy fogalmazhatok, jó közepes a termés.

— Ez a jó közepes termés a gabonafélékre is érvényes?

— Nem. Ott mindenképp a jó, sőt talán — és remélem ez nem tűnik szerénytelenségnek — kiváló jelző iljik. Ugyanis, mind a búzából, mind a tavaszi árpából szövetkezetünk életében a legmagasabb átlagtermést értük el, 4,5 tonnát hektáronként. És ezt az eredményt talán még inkább kiemeli az a tény, hogy 2817 hektár búza- és 810 hektár árpaterületen értük el ezt az átlagot.

— A szép gabonatermés zavartalan betakarítással párosult?

— összességében igen. A betakarítás előtti termésbecslések azt mutattak, hogy a tervezett gabonamennyiség megvan, de hogy a terv valóra váljon, az elsősorban az aratás gyorsaságától és a minőségi munkától függ. Ennek tudatában határoztuk el, és valósítottuk meg a kombájnpark és a fogadókapacitás bővítését. Az idei betakarításra munkába állt. négy új E— 516-os kombájn, egy nagy teljesítményű tisztítógép és egy FIAT-rakodógép. Mivel így megnőttek a termény fogadásának, manipulálásának lehetőségei, a hagyományos szlovák segítség mellett, éltünk a kunmadarast tsz által nyújtott kombájnsegítséggel is.

— Hány nap alatt arattak le?

— Tizenkilenc nap alatt.

— Nem sok ez egy kicsit?

— Harminc kombájnnal arattunk. Naponta 191 hektárt vágtunk le és 860 tonna termést szállítottunk be. Szóval volt teljesítmény. Ez alapján azt mondhatnám: azért tizenkilenc nap, mert nagy a területünk. Aztán meg az is igaz, ebből a tizenkilenc napból csak tizennégy nap volt a teljesen kihasznált. A többi napokon ugyanis eső, csepergés miatt hosszabb-rö- videbb időre leálltunk. Mindezek ellenére én is azt mondom, sok a tizenkilenc nap. Az elmúlt evekhez viszonyítva ugyan már javult a helyzet, csökkent a betakarítási idő. a jövőben azonban még egy hetet szűkíteni kell. Ennek sokféle csinja-binja van. Főleg szervezési kérdések, így például már a jövő év feladata lesz a reggeli munkakezdés előbbre hozása, illetve az esti befejezés idejének meghosszabbítása.

— Amikor összegzi az idei betakarítási tapasztalatokat, a rekordtermés mellett, mivel elégedett elsősorban a főágazat vezető?

— Az aratás megkezdése előtt tájékoztattuk a dolgozókat. a prémiumrendszer változásairól, a minőségi követelményekről és néhány

szervezési változásról, tí-gy Ítélem meg, hogy ezeknek a munkaértekezleteknek, megbeszéléseknek a demokratikus légköre, őszinte hangvétele is hozzájárult az aratás zökkenőmentes lebonyolításához, a javuló minőségi munkához.

Vagy egy más példa

__ A

t

ermény fogadása, tisztítása, a tárolóhelyen történő szállítása fennakadás, kapkodás nélkül történt, s ez a ter- ménygazdálkodási ágazat dolgozóinak hatékony munka- szervezésére utal. Erre — a növekvő terméseredmények mellett — a jövőben is nagy szükség lesz.

— És mi az, ami bosszúságot okozott?

— Ilyen is akadt. Például, hogy a learatott termény tárolóhelyre történő szállításánál még mindig sok a „csörgés”, a túltöltésböl adódó veszteség. Területi nagyságunknál fogva, sajnos, ez elég nagy mennyiséget tesz ki. De említhetek olyan egyszerűnek tűnő problémát is, mint az aratók szódavízzel történő ellátása. Ez úgy látszik. nálunk megoldhatatlan feladat

— Szakmai szempontból milyen tanulságokkal szolgált az idei, aszályos nyár?

— Vizsgálva a termesztett fajtákat, ismételten bebizonyosodott, hogy nálunk a legjobban bevált, legstabilabb fajta a Jubilejnaja. Átlagtermésben közel négy mázsával múlta felül az ugyancsak fő fajtának számító MV—8-at. És táblánként sem mutatkozott ennél a fajtánál semmiféle szélsőség, termésingado-' zás. Aztán kiemelném, hogy az elövetemények közül a napraforgó után 874 hektáron 4,7 tonnát értünk el. A vetési időt tekintve , az október harmadik dekádjában vetett búzák fizettek a legjobban. mégpedig 4,8 tonnával.' A talajművelési módokat tekintve pedig a legjobb átlagot a lazítással előkészített területeken értük el.

Hajdú Imre |