Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-02 / 181. szám

ESZAK-MAGYARORSZAG 4 T9S3. augusztus 2., kedd A képernyő előtt a pusztafalui A harminc fokhoz közelíthetett a hőmérő higanyszála az elmúlt hét csütörtökén még akkor is, amikor a képernyőn je­lentkezett a Makszim Gorkij drámájából készült, A nap gyer­mekei című tévéjáték. A kánikulai hőség bizonyára nem ked­vezett e játék nézettségének, ám akik mégis a képernyők elé ültek, egy megközelítőleg sem könnyed szórakozást ígérő mű megtekintéséért, emlékezetes, értékes drámai emlékkel gaz­dagodtak. — Gorkijnak ez a drámája kevéssé ismert, mint né­hány korábbi — Kispolgárok (1901), Éjjeli menedékhely (1902) —, vagy az élete alkonyán született nagy művei — Jegor Bu- licsov és a többiek, Vassza Zseleznova — alkotása, noha ko­rábban szerepelt már hazai színpadokon is. Ezt a művét (por­ki j börtöncellában, a Péter-Pál erődben írta, ahová a cári rendszer éppen forradalmi gondolkodása és cselekvései miatt záratta. Érdemes felfigyelni a dráma születésének évére: 1905. A dráma az év tavaszán született, az 1905-ös nagy forradalmi hullám szülötte. Egy polgári család, egy népes família min­dennapjainak keretében állítja elénk Gorkij az alkotó életre termett, de cselekvésre, önmegvalósításra képtelen századfor­dulói orosz polgárt és annak kilátástalan világát. Akik a fő­hőst körülveszik, mind hasonlóan cselekvésképtelen emberek. Egyikük — a főhős húga — kivételével szinte észre sem ve­szik, hogy körülöttük a világban megmozdult valami. Ezek'az emberek szinte élni sem mernek, nem merik elfogadni a sze­relmet sem, nem mernek és nem tudnak szembenézni a való­sággal. — Gorkij drámája — Rab Zsuzsa fordítása nyomán — Zahora Mária dramaturgi közreműködésével, Havas Péter ren­dezésében jelent meg előttünk a képernyőn. A történés felszí­nének viszonylagos cselekménytelensége kicsit Csehovra em­lékeztetőén érzékeltette a nézővel a legfelső réteg mögött fe­szülő indulatokat, belső vívódásokat, feszültségeket, sikere­sen leküzdve a hatalmas monológok és hosszú dialógusok be­fogadási nehézségeit. Ez a Gorkij-dráma — mint fentebb je­leztem— kevéssé ismert a nagy Gorkij-mű veknél, ám nem­csak ismeretlenebb, hanem valamivel erőtlenebb is azoknál. Így a televízióra alkalmazása sem hozhatta meg a rendező­nek például a Jegor Bülicsovval elért teljes sikert. Ám, a da­rab adottságait tekintve, így is nagyszerű alkotást élvezhet­tünk, s ebben a kitűnő színészgárda a rendezővel egyenérté­kűen részes. Sinkó László, Tordai Teri, Moór Marianna, Szilá­gyi Tibor, Szemes Mari, Tahi Tóth László, Bencze Ferenc ne­ve jegyzendő fel elsősorban a nagyszámú szereplőgárdából. * A hét filmműsora megint gazdag és változatos volt. A Pierre Richard írta-rendezte-játszotta silányságtól — A szórakozott — a Jan Troell életműsorozatban látott Az új haza című svéd filmig terjedt a skála. (Apropó, Troell-sorozat! A korábbi hé­ten A kivándorlók az első műsorban jelentkezett, a folytatás, a film második része pedig most a másodikban. Jó, hogy még nincs harmadik műsorunk, mert a harmadik filmet, A farmer feleségét bizonyára abba szerkesztenék be.) — A filmműsor­ban külön helyet foglal el a Szombat esti filmkoktél összeállí­tás. Nem értékei, hanem színessége miatt. A változatlanul frappáns Menő Manó rajzsorozaton kívül kínált ez hátborzon­gató kártyajátékkal kombinált gyilkossági kísérletet (Fogad­junk! angol tévéfilm); láthattuk a Győztesek és vesztesek so­rozatból A Hintás hantái című új-zélandi sovány anekdotát (az új-zélandi film eléggé ismeretlen előttünk, de ez a valami nem keltette fel túlzottan az érdeklődést); kereken egy óra hosszat esett szó egy NDK-belí zenészről, Günther Fisherről, s közben hallhattuk tengernyi szerzeményének- apró töredé­keit, míg végül egy csehszlovák tévékomédia — Egy özvegy­ember intim estéi — zárta az összeállítást, egyben kárpótolt is a közel háromórányi addigi várakozásért. A hangulatos tör­ténetnek két dolog adott rangot: főszerepét a nálunk nagyon népszerű Milos Kopecky (Stossmajer doktor a kórházi soro­zatból) játszotta kitünően, a rendezőnő — Jitka Nemcová — pedig igencsak belülről tudott láttatni, a szatíra tükrében fel­mutatni egyfajta női magatartást. * A hatodik folytatásával befejeződött a Pusztafalu című filmszociográfia. Megyénk egyik legészakibb települését hat héten keresztül ismerhette meg, aki a kánikulai szombat dél­utánokon is a képernyő előtt ült. Sokszínűén mptatta.be a so­rozat a határ menti falu múltját és mai életét, az utolsó évti­zedek változásait, a környéken megjelent ipar hozta, életmód­ban, kenyérkeresetben lemérhető és főleg tudati módosuláso­kat, az elmaradott falu lakójából sokoldalú, képzett emberré válni akarást, törekvéseket. Talán kicsit szorosabb szerkesz­tés a nézettségnek is javára vált volna, noha az aprólékosság viszont a szociográfiai hitelt erősíti. Benedek Miklós Miskolci augusztus Miskolc augusztusi művé­szeti programjából érdemes kiemelni az avasi- templom­ban folytatódó Collegium Musicum orgonakoncert-so- rozatot, amelynek keretében ma este Déri András, 16-án Elekes Zsuzsa, 29-én pedig Pécsi Sebestyén orgonamű­vészek adnak koncerteket. Térzenék minden hét végén várhatók. A kiállítási programban sem érződik a nyár, mert a már korábban megnyílt ki­állítások mellett a Miskolci Galériában a Tíz pécsi kép­zőművész kiállítása augusz­tus 3-tól, a Győri kapu 27. alatti Fotógalériában — 2fi­ától — az Austria trió, a ! Borsod—miskolci Múzeum- I ban (Kossuth u. 1.3.) pedig a | Szomszéd népek viselelc ké- , pes levelezőlapon című ki­állítás — augusztus 18-tól — várja az érdeklődőket. A Miskolci nyár sorozatban kiemelkedik augusztus 13- ári és 14-én a Borsodi fono színes, kétnapos rendezvény- sorozata a Gárdonyi Művelő­dési Házban, 18-, 19-, 21-, 22-, 23-án pedig a Rock Színház vendégjátéka a diósgyőri j várban, amelynek keretében a Sztárcsinálók, a Farkasok, nz Üvöltés és a West syde story című produkciókat mu­tatják be. II Grósz Károly megnyitja a szemináriumot (Folytatás az 1. oldalról) esetben számos érdekellent­mondás szövi át. A feladat tehát olyan természetű, hogy a megoldást csak tudomá­nyosan összehangolt munka révén lehet elérni. Ismere­tes, hogy a magyar népgaz­daságot komoly problémák és gondok terhelik. Felada­tainkat olyan körülmények között kell megoldanunk, amikor jelentősek az ország gazdasági és adósság-szolgá­lati terhei. Azonban, az ilyen feltételek és gondok ellenére sem mondhatunk és mon­dunk le az emberi környe­zet védelméről, az e célt szol­gáló anyagi ráfordításokról. Szükségesnek tartjuk, hogy a politikai munka minden területén — főként a gazda­ság- és tudománypolitikában, a propagandában — az eddi­giektől sokkal intenzívebben foglalkozzunk a természetvé­delem kérdéseivel. Minde­nekelőtt a szemléleti torzu­lások és szélsőségek ellen kell fellépnünk. A környe­zetvédelemmel kapcsolatos egyik ilyen szélsőséges nézet a termeléscentrikusság, az egyoldalú gazdaságossági szemlélet, amely a jelen gaz­dasági érdekeiből kiindulva feláldozza a jövőt és leki- csinyli a természeti környe­zetet fenyegető veszélyeket. Ugyanakkor elterjedőben van egy másik véglet is: az Az ember tragédiája, Ma­dách Imre drámai költemé­nye színházi bemutatójának centenáriuma, valamint a Szegedi Szabadtéri Játékok alapításának 50. évfordulója alkalmából a Népművelési Propaganda Iroda és a Sze­gedi Szabadtéri Játékok igaz­gatósága megjelentette Bu- day Györgynek a drámához készült fametszeteit. A csaknem öt évtizede, 1935-ben készült fametsze­tek alkotója, Buday György egyoldalú természetvédő szemlélet. A veszélyforrások miatt — igaz, jó szándéktól vezettetve — néhányon olyan következtetésre jutnak, ame­lyek megvalósításának nincs még a reális alapja. Sok esetben követelik, hogy lé­nyegesen korlátozzak a gaz­dasági tevékenységet, és az embereket minél nagyobb te­rületről tiltsuk ki. Látni kell azonban, hogy mindezeknek súlyos politikai, embert, anya­gi és az idegenforgalomra is kiható következményei len­nének. Tehát csak reális, Kolozsvárott született 1907- ben, s a harmincas évek egyik nevezetes, haladó di­ákmozgalmának. a szegedi fiatalok művészeti kollégiu­mának mozgalommá szerve­zője, kiadványsorának egy­személyes kiadója, a Szege- j di Tudományegyetem egyko-! rí grafikai lektora volt. 1933- ban, mikor a szegedi Dóm téren Hont Ferenc először állította szabadtéri színpad­ra Madách művét, ő volt az előadás díszlettervezője. komplex szemlélettel, az el­lentmondások minél teljesebb feltárásával, egyeztetésével, kompromisszumokkal, átgon­dolt, irányító munkával, megfelelő programokkal ér­hető el változás a társadal­mi gyakorlatban — hangsú­lyozta Grósz Károly. A továbbiakban megyénk környezet- és természetvé­delmének helyzetéről, ezzel kapcsolatos eredményeinkről, gondjainkról és terveinkről szólott. Hangsúlyozta, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye egyike hazánk legszebb, legváltozatosabb tájainak, ugyanakkor az ország ipari­lag legfontosabb területei közé tartozik. Az iparnak két sajátossága is nehezíti a kör­nyezetvédelmi munkát. Bor­sod nehézipari megye, ahol a vegyipar, a kohászat és a bányászat meghatározó sze­repet játszik. Ugyanakkor gondot jelent az is, hogy a megye iparának 90 százaléka és a lakosság 70 százáléka a Sajó-völgyi ioari koncentrá­cióba települt. Ez különös gondot jelent a megye szá­mára. A környezetvédelmet, ezen belül a természetvédelmet és a gazdasági fejlődés érdekeit éppen ezért itt nehezebb ösz­szehangolni, mint az iparilag kevésbé tejlett területeken. \ megye természetvédelmi prob­lémáinak megoldása érdeke- ben fontossági sorrendet állí­tottunk lel, s ezen belül a leg­égetőbb kérdések megoldá­sára koncentráljuk artyagi és szellemi erőinket, Úgy vél­jük, a társadalmi erőforrások mozgósításával, a belső tar­talékok feltárásával, a közös anyagi és szellemi források megteremtésével elismerési e méltó eredményeket érhetünk el. A jövőt illetően akkor tudunk csak eredményesen dolgozni, ha környezetünk védelme beépül magatartás- formáinkba, a mindennapi gondolkodás részévé válik. Ezt ifjúkorban kell elkezde­ni. Ezért komplex nevelési, ludat- és magatartást formáló munkára van szükség. Végezetül a megyei párt- bizottság első titkára a kö­vetkezőket mondotta: a kör­nyezet- és természetvédelem egész életünkkel, jövőnkkel összefüggő kérdés, alapvető­en kihat életmódunkra, mun­kánkra. a szabad idő hasz­nos eltöltésére, az idegenfor­galomra, a turizmusra, egész­ségünkre, a tudományos ku­tatómunkára slb. Ezért is adtunk szívesen otthont me­gyénkben Aggteleken a ma kezdődött környezet- és ter­mészetvédelmi szeminárium­nak. A megnyitót követően dr. Kapolyi László, ipari mi­nisztériumi államtitkár tar­tott tudományos előadást, az országos és megyei iparfej­lesztés és természetvédelem komplex kapcsolatáról, az ipar irányításában és telepí­tésében megnyilvánuló ága­zati politikáról. Dr. Szabó Lajos, az Or­szágos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal főosz­tályvezetője a hazai környe­zetvédelem szervezeteinek jo­gi kereteiről, működéséről, fő célkitűzéseiről és eredmé­nyeiről tartott előadást. Dr. Osztrowszky György akadé­mikus, a TIT Országos Köz­pont alelnöke ugyancsak üd­vözölte a megjelenteket. Jubileumi kötet Encsi beszélgetés Egy nagy járásról, A nyári időszakban több­nyire hűvös csenddel lehet találkozni falusi, községi mű­velődési házainkban. Külö­nösen napközben. Hasonlóra számítottam Encsen is, de az ellenkezőjében volt részünk. A nagyközségi és járási mű- ,velődési központban ..futott” minden. Nagy szépítkezés folyik belül, festenek, tapé­táznak. És „futásban” vol­tak a ház dolgozói is, a he­tedik alkalommal megren­dezendő országos képzőmű­vészeti alkotótábor előkészí­tésének utolsó teendői vitték szét őket. * Sikerült azért egy nyugalmas helyet találnunk Tarczy Gyula igazgatóval, beszélge­tésre. Ajánlottam, ha már itt helyben úgyis „szélvan” a hóz, beszéljünk arról, hogyan tudják segíteni a járás tele­pülésein működő intézmé­nyek, művelődési 'otthonok munkáját. Statusukból ere­dően ugyanis á helyi munka mellett hálózati tevékenység is jut feladatul. , — Azért jó lenne, ha előbb helyben maradnánk — véli az igazgató. — Van itt ugyanis egy alapvető dolog. Amíg mi itt, Éncsen, a mű­velődési központban nem tudjuk megmutatni, hogy mit, hogyan kell és lehet csinálni, addig nem mehetek ki el­mondani valakinek, hogy mii, hogyan kell megszervez­ni és megcsinálni. Ügy keil dolgoznunk, hogy azt példá­nak vehessék a járásban, vagy a mi tapasztalatainkat felhasználva tudjanak dol­gozni ... A mi első felada­tunk az, hogy a dinamikusan fejlődő nagyközséget ellás­suk minden jóval, ami tőlünk telik. Es ne felejtse el, hogy e helyi, plusz a hálózati munkához összesen négy em­berünk van. És ez a megye legnagyobb járása. — Akkor úgy kérdezem; mennyire tudnak példa és tapasztalat lenni? — A megítélés, a minős'- tes nem elsősorban a mi fel­adatunk, természetesen mi is mérlegeljük, hol tartunk, mit tettünk. Munkánk során nem a látványosságra, hanem a hétköznapi apró dolgokra koncentrálunk, erőteljesen a kiscsoportok fenntartására, működésére figyelünk, össz­egészében a képzőművé­szeti területen, az iijúságra való figyelésben, a klubok működtetésében, a kiemelt lííjgy rendezvények szervezé­sében tudunk irányvonalat mutatni es segítséget adni. Sokat tettünk az amatőrcso­portok munkájának , javítá­sáért, a működési feltételek szintentartásáért. A diszitő- ■nűvészeti mozgalom a járás­ban erős, nem csökkent a kó­rusok és a pávakörök száma sem, rendszeresen biztosí­tunk számukra találkozási, bemutatkozási lehetőséget. A tanfolyamok és képzések te­rületén is vannak eredmé­nyeink, legutóbb húszain vet­lek részt a bábcsoportvezetői képzésben, hatan-myolcan már dolgoznak is. — Mely területeken kelle­ne előrelépni? — Hiányok vannak a szín­játszó mozgalomban, sok fa­lusi csoport szűnt meg. A lévé és a rádió „csapása” mellett a falusi színjátszás azért is halt el, mert törés­vonal van a mozgalomban. A legjobb együttesekben sok olyan fiatal játszik, aki a színészpálya felé vonzódott korábban. Magas színvona­lon, igen jó feltételek között dolgoznak, a kazincbarcikai országos fesztiválon ezt ta­pasztalhattuk. Ha mármost ezeket az együtteseket „ösz- szeengeaik”, ahogyan koráb­ban megtörtént, annak az a vége. nogy a falusiak nem a színjátszó csoportba, még a kultúrházba sem jönnek be... és az okok között van az is, hogy sok helyütt csak ünnepi alkalmakra, „kiszol­gálónak” tekintik a csopor­tot, s ezek az egyszeri fellé­pések nem ambicionálják azokat sem, akikben egyéb­ként van hajlamosság. A báb­mozgalomban — a korábban mondottak ellenére — is vannak adósságaink. És van még egy nagy területünk, ahol egyhelyben topogunk, ez pedig a néptánc, a nép­tánckultúra; a hagyományok tisztességes feltárása és ápolása. Kevés a koreográ­fia, a szakképzett vezető, nincsenek zenekarok . . . Je­lenleg egy felnőllcsoporlunk dolgozik a járásban, az is időszakosan. A korábbi évek­ben még több fúvószeneka­runk volt, általános iskolá­sokból és középiskolásokból, ■sajnos, mindig újra kell kez­deni, s akik kilépnek az ok­tatási intézmény falai közül; később „leállnak” __ Ügy, á ltalában, van bőven javíta­ni ’ valónk a propaganda- munkánkban is, főleg a köz­ségekben, kis települése­ken ... * Az encsi nagyközségi és járási művelődési«' központ — a településhez és a járás mé­reteihez viszonyítva — meg­lehetősen „apró”, kicsi. De nem ezért állították tevé­kenységük középpontjába az „aprómunkát”. Hanem —• mert hisznek a kiscsoportok, kisközösségek tartalmas, fo­lyamatban kibontakozó, mű­velődést gyarapító hatásában. Encsen — helyben — hihe­tetlenül sok klub, szakkör, művészeti csoport él és dol­gozik. Mint feljegyezhettük, néhány szakágban erős a já­rási „mezőny” is. így megy sokra a sok kicsi ... Miközben Tarczy Gyula igazgatóval beszélgettünk, be­kopogtatott a nagyközségi KISZ-bizottság titkára (is). Nem véletlenül jolt, a szep­tember végén kezdődő, im­már hagyományos ifjúsági napok kulturális programját beszélték meg a művelődési központ vezetőjével. Ez a rendezvénysorozat ugyan a jellegénél fogva a ..látványo­sak” közé tartozik, a maca részleteivel azonban azt szolgálja, ami a héfköznanok- ban is fontos-' az önművelés lehetőségeit, mutatja meg, nem csupán a székhely — ha­nem a járás településein élőknek is. l’cnag.v József

Next

/
Oldalképek
Tartalom