Észak-Magyarország, 1983. július (39. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-01 / 154. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. július 1., péntek Aratóboronatói a tanulmányúiig fi Népművészeti Egyesület egy éve A népművészeti mozgalom borsodi eredményeinek elismerése volt, hogy egy esztendeje Miskolcon alakult meg a Népművészeti Egyesület, s annak borsodi tagozata. A helyi csoportnak jelenleg 385 tagja var,. A legnépesebbek a hímzők, ami természetes, hiszen az elmúlt évtizedekben a népi díszítőművészeti mozgalom igen széles bázist épített ki, múltja, rangja különben is tekintélyes e gazdag hagyományokkal rendelkező vidéken. Okét a fafaragók követik — az elmúlt évtizedben, elsősorban a miskolci úttörőházban működő fafaragó szakkör tevékenységének eredményeként, a fafaragók tábora is jelentősen emelkedett, s egyre eredményesebben dolgoznak. E két ágazat művelőin kívül szövők, fazekasok, bőrművesek vesznek még részt az egyesület munkájában, s jelenleg közel húsz pártoló tagja is van a borsodi tagozatnak. Az eddig végzett munkáról, az egyesület terveiről beszélgettünk Márton János- néval, a borsodi tagozat titkárával, aki elmondta, hogy az eltelt néhány hónapban elsősorban a szervezeti élet kialakítása jelentett feladatot, de mór eddig is törekedtek arra, hogy különböző pályázatok kiírásával segítsék a népművészeti kutatómunkát. így például augusztus végéig kell elkészülniük az aratóboronáknak, vagy ahogyan sokfelé ismerik, az aratókoszorúknak. Ezen a pályázaton egyébként nemcsak egyesületi tagok vehetnek részt, más pályázataikkal ellentétben. A búza- szálból font koszorúk, vidékenként mások és mások — de ősrégi hagyományt őriznek abból az időből, amikor a kenyér jelentősége óriási volt, s amikor a legkisebb gazdaságban is elkészítették, s a lakásban őrizték egy esztendeig. E rendkívül sokszínű hagyomány összegyűjtése a céljuk a pályázattal, melynek anyagát novemberben mutatják majd be azon a kiállításon, amely az egyesületben dolgozók munkáit hivatott együtt bemutatni az érdeklődőknek. (Az esetleges érdeklődők kedvéért írjuk meg; az aratókoszorúkat augusztus végéig kell eljuttatni a Népművészeti Egyesület borsodi tagozata címére, Miskolc, Győri kapu 27.) Csak egyesületi tagoknak hirdették meg két másik pályázatukat egyrészt a háncsból készült használati tárgyakra, másrészt egy-egy tájegység textil széleldolgo- zásainak és rojtkötéseinek összegyűjtésére. Ez utóbbi már kifejezetten a tudományos gyűjtőmunkát szolgálja. Sikerült előrelépniük a népművészettel foglalkozók tájékoztatásában is, ami régi kívánság volt e körben. Így például rendszeres tájékoztatást kapnak tagjaik a különböző pályázatokról, azok feltételeiről, a népművészettel foglalkozó kiadványokról, a különböző —érdeklődésre számot tartó — kiállításokról. Közzéteszik majd a gyűjtőmunkák, a pályázatok anyagat. De segítik — egyelőre elsősorban a hímzőknél — az anyagbeszerzést. Erre igen nagy igény van, mert a kereskedelemben csak rapszodikusan vagy egyáltalán nem lehet hozzájutni a hagyományos alapanyagokhoz, ami pedig szükséges a népművészeti hitelességhez. Talán az eddigiekből is kiderül, hogy az elmúlt szűk egy esztendőben igen sokféle munkát kellett megszervezni az egyesületben. Tevékenységük azonban ennél is sokrétűbb. Ide tartozik még, hogy a népművészet iránt érdeklődök, a népművészettel foglalkozók részére- tanulmányutak szervezését is végzik. A tervek szerint megismerkednek a határ menti vidékek népművészeti hagyományaival is, s ennek első állomásaként augusztus végén Kelet-Szlovákiába szerveznek tanulmányutat. Tervezik a finn népművészeti hagyományok megismerését is, szeptemberben sor kerül az első látogatásra Helsinkiben. A Népművészeti Egyesület megalakulása azonban nemcsak a népi iparművészek, az amatőrmozgalom résztvevőinek „hozhat hasznot”. Az egyesület részt vesz a nép- művészeti jellegű kiállítások és vásárok zsűrizésében is. Az újra megszervezésre kerülő Borsodi Fonóra például az egyesületen keresztül történik majd az árusítandó anyag kiválasztása, ami garancia arra, hogy valóban értékes, hagyományőrző anyag kerüljön az érdeklődők elé. Márton Jánosné elmondta: tapasztalataik szerint erre a tevékenységükre a megyei tanács művelődésügyi osztálya is igényt tart, s az utóbbi időben már részt vettek a népművészeti kiállítások zsűrizésében. Ami jelenlegi feladataikat illeti — az elmondottakon kívül. Ősztől szeretnék beindítani önköltséges tanfolyamaikat, továbbképzés jelleggel. Most kerül sor a szakbizottságok és az etikai bizottság megalakítására —, amelyek ugyancsak segíthetik majd a sokrétű népművészet mind tisztább megőrzését. Cs. A. Jutott pénz is... Támogatás az amatőröknek F Á művelődési otthonainkban dolgozó kis közösségek életében a nyár — az esetek többségében — a pihenés, a szünet idejét jelenti. Hiszen a nyár egyébként is „szétviszi az embereket”. Nem mond ennek eilent az a tény sem, hogy éppen a nyári időszakban lehet nagyon sok fórumon találkozni — például — az amatőr művészeti csoportokkal, azok vezetői- vel-tagjaivai. Ezek a rendezvények nagyon jó alkalmat adnak a „napirenden kívüli” beszélgetésekre, véleménycserékre is. Sok információhoz lehet jutni. Egy ilyen találkozón hallottam arról, hogy megyénk több tucat amatőr csoportja kap a közeljövőben anyagi támogatást. A megyei tanács művelődésügyi osztályának közművelődési csoportjánál érdeklődtem „a hír felől”. Hamar kiderült, hogy a hir igaz: a megyei tanács végrehajtó bizottságának közel- ■múlti ülésén döntöttek arról, hogy közel másfél millió forint támogatást nyújtanak az arra érdemes, arra rászoruló, támogatást igénylő amatör művészeti együtteseknek. A végrehajtó bziottság elé terjesztett javaslat (amit jóváhagytak) pontosan tartalmazza, mely csoport és együttes milyen célra kapja a meghatározott összeget. Alapjában három „tételes” a lista: támogatást kapnak megyei zenekaraink (többségben felnőtt és gyermek íúvósegyüttesek, szerencsére az utóbbiból is van néhány) a felszerelés jobbítására; pávakörök, hagyományőrző együttesek, néptáncosok a felszerelés és ruházat gazdagítására; a képző-, filmes fotókörök ugyancsak felszerelésüket, munkaeszközeiket bővíthetik a kapott pénzből, emellett a nyári táborokhoz is jut a támogatásból ... Az újságírónak természetesen „semmi sem elég”. Mindezek ismeretében is elmondja aggályát: „... a legtöbb együttes számára az utóbbi időben, a közlekedési költségek jelentős megnövekedése miatt, az a legfőbb probléma, hogy nagyon ritkán és akkor is nagyon nehezen tudnak kimozdulni otthonról... pedig hát elismert, hogy találkozókra szükség van, a kistelepüléseken, falvakban kultúraközvetítő szerepük lenne ...” A megyei tanács illetékes munkatársa sem tagadja ezt, de hozzáteszi: „Tény, hogy a jelenlegi támogatás csak a gondok egy részét enyhíti, vagy oldja meg. De az is tény és elfogadható, hogy nem lehet mirulent központi támogatásból' elvárni. Az amatőr művészeti csoportok és együttesek tevékenységét a helyi szerveknek is támogatniuk kell, ez pedig csak akkor képzelhető jól, ha a tanácsok hatékonyan együttdolgoznak a termelőegységekkel; vállalatokkal, üzemekkel, szövetkezetekkel, így lehet enyhíteni például az utaztatási gondokon is.” Ezzel pedig messzemenően egyet lehet érteni. Országosan is az a tapasztalat, hogy a közös fenntartás lehet járható út a jövőben. A jelentkező problémák csak így orvosolhatók. Az év elején a Minisztertanács elé került. — Az amatőr művészeti mozgalom helyzete és fejlesztésének feladatai című — anyagban szerepeltek az alábbi mondatok: „A csoportok számának alakulását hátrányosan érinti, hogy Wü-. iönböző gazdasági egysége« anyagi okokra hivatkozva megszüntetnek, illetve meg akarnak szüntetni együtteseket. Az ágazati szakszervezetek egy részénél egyre nagyobb gondot jelent együtteseik fenntartása. Hasonló jelenségek jelentkeznek a szövetkezetek, a tanácsok által fenntartott nagyobb létszámú csoportoknál is. A nehézségek megoldásának egyik lehetséges útja az együttesek közös fenntartása, amire sok jó példa, található.’’ Jó példák a megyében is vannak. Csakúgy, mint gondok. Csak bonyolítja a helyzetet, hogy az amatőr mű- \ úszeti tevékenység támogatása nern merülhet ki abban, hogy évenként megkapják a szokásos pénzösz- szeget. Persze nem vitatható, hogy az eredményes munkához, a folyamatos működéshez elengedhetetlen a biztos anyagi háttér tudta. A megyei tanács végrehajtó bizottsága által megszavazott, több mint egymillió forintos támogatás csak enyhíteni fog a meglevő nehézségeken. Van azonban ennek a „szavazásnak” egy nagyon lényeges eleme, amit jó lenne, ha megéreznének a megyénk amatőr művészeti együtteseiben dolgozók: ez pedig a figyelem, a megbecsülés — folyamatot biztosító és garantáló — megnyilvánulása. A pénzeket az adott együttesek még a nyár folyamán megkapják. Bízvást bírunk benne, hogy a legjobb hasznosítással fogják ezt „visszaigazolni” ... Tcnagy József Czinder Antol rajza A júliusi Napjaink Változatosságban gazdag a Napjaink — megyénk irodalmi és művelődési lapja — legújabb, júliusi számának prózai anyaga: tanulmány, recenzió, novella, dokumen- tumirás, válasz, interjú, beszámoló olvasható a hasábokon. A szám nyitó írásában Székelyhídi Ágoston Előtörténetem — vágj': pillantás az emberi öntudatra — című eszmefuttatása olvashaló. E történelmi ívelésű gondolatsor után, egy sokkal kisebb időszakot (bő tiz évet) átfogó, jelenkori dokumentum- közlés található: Berkovits György teszi közzé Egy gondnokolt levelei-1. Nagy érdeklődésre tarthat számot a Napjaink új számának írásai között Vekerdi József Nemzetiség, etnikum, identitás (Megjegyzések a cigánykérdés megítéléséhez) című tanulmányírása. Tóth-Máté Miklós elbeszélése — Realizmus — és llvh István Mit álmodtunk akkor? — önéletrajzi emlékezései kaptak még helyet a nagyobb lélegzetű prózai közlések között. A gazdag re- cenziós anyag közül kiemeljük a Juhász Ferenc új verseiről — Sors-eposzok — Po- mogáts Béla által írt tanulmány-értékű puliciszlikál. Serfőző Simonnak a Napjaink elmúlt havi számában megjelent interjújára reagál — Üzenet a bajlciáltónak címmel — Gyarmati Béla. A júliusi számban Pető János tizenhárom tanulmányával találkozhatunk, verseket Galambosi László, Körmendi Lajos, Lezsák Sándor. Úsza- bó István, Birtalan Ferenc. Cseh Károly, Oláh János, Borbély János, Madár János, Székely Dezső tollából olvashatunk. Megtartani az ébredő életet A koraszülött osztály regionális feladatai Alig nehány évtizede még nagy viták voltak a gyermekgyógyászok és a nőgyógyászok közt, a koraszülöttek életének intézményes megtartását illetően. Semmelweis Ignác, az anyák megmeníője után a tudománynak lépnie kellett, hogy minden világra jött élet biztonságban növekedhessen, még akkor is, ha a természet törvényét áthágva, korábban születik meg a csecsemő. Vannak súlyrekordok, szenzációk, de most nem a legkisebb súllyal született gyermekekről érdeklődtünk, hanem azt az osztályt látogattuk meg, ahol évtizedek óta nagyon lelkiismeretes munka folyik a kis életek fenntartásáért, az egészséges csecsemőért. — Több mint huszonöt éve dolgozik csecsemők közt. Kell ehhez valamilyen megszállottság? — kérdeztük dr. Görögh Pétert, a megyei kórház koraszülött és újszülött Mtizsilia - receptre Zenés kúrával bővült a Palanga fürdőhelyen alkalmazott gyógykezelések köre. Fürdés után gyógyítókoncerten vesznek részt a betegek. A litván köztársasági laboratórium munkatársai konzervatórium! tanárokkal közösen tanulmányozzák a zene egészségre gyakorolt hatását. Egy új műszer, a reflexo- méter segítségével nagy pontossággal meghatározhatják, hogyan hatnak az egyes zeneművek az ember pszichofizikai rendszerének működésére, ezek alapján meghatározhatják az optimális dózist és kiválaszthatják a megfelelő muzsikát. Különleges lemezgyűjteményt állítottak össze a laboratóriumban. A tervek szerint a következő szezontól kezdve Litvánia valamennyi fürdőhelyén felszerelik' a zenés kúrának alkalmas kabinokat. patológiai osztályának vezető főorvosát. — Boldog az az ember, aki azt a munkát végezheti amit szeret — válaszolt a főorvos —; én ilyen értelemben boldog ember vagyok. A megszállottságban nem hiszek. csak az egyszerű hivatástudatban. Dr. Görögh Péter az egyetem elvégzése óta 1957-től, ezen arz osztályon dolgozik, s 1974-ben főorvosa lett. Regionális feladatokat is ellátnak, ide tartozik Borsodon kívül Heves megye. A 124 ágyas osztályon 24 ágyas intenzív részleg működik. Ennek felszereltségét nehéz lenne most forintban kifejezni, hiszen egy kis táskarádió nagyságú infúziós készülék 1300 dollárba került, egy lélegeztető gép 60 ezer dollárba. Ez-e a legmodernebb technika a csecsemőgyógyászatban? Nem, vannak már többet tudó gépek az ittenieknél, de az osztály már ezekkel is nagyszerű eredményeket ért el. Azért beszéljenek mégis a számok: 10 évvel ezelőtt elérhetetlen vágyálom volt, hogy 30 ezrelékre szorítsák le megyénkben a csecsemőhalandóságot, ma 18 ezrelék, vagyis minden 1000, időben, vagy korán megszületett csecsemő közül csak 18-at vesztünk el, egyéves kora előtt. Ugyanakkor — ami igen lényeges koraszülöttek esetében — jelentősen csökkent a későbbi egészség- károsodások száma is. — Nagy előrelépés — mondja a főorvos —, hogy ma már Miskolc minden szülészeti osztályán gyermekorvos dolgozik főállásban, s a koraszülötteket azonnal szakszerű ellátásban részesítik, így vesszük elejét a későbbi károsodásoknak. Osztályunkon végezzük el szükség esetén a vércserét. Itt kezeljük 1 éves korig a veleszületett szívbetegségeket, innen viszik Budapestre műtétre a gyerekeket, s ide hozzák vissza utókezelésre. A csecsemők egyéb sebészeti ellátása a Gyermekegészségügyi Központban történik, s műtét után mi kezeljük tovább. Kiterjedt, sokoldalú gyó- gyílómunkát végeznek az osztályon, s mindezt jó, ösz- szeforrott orvoskollektívával, de sajnos kevés nővérrel. — Mi a legközelebbi fejlesztési tervük? — Kapunk egy számítógépet. Már nagyon várjuk, igen sokat segít a tudományos elemző munkánkban. Fiatal ez a szakma, sok értékelésre váró információ gyűlt már eddig össze, amit csak a számítógép segítségével tudunk úgy feldolgozni, hogy tudományos tanulmányok születhessenek belőle. Természetesen ez az osztály orvosainak közös munkája lesz, hiszen a mai nagyfokú specializálódás mellett egy ember csak részkérdések megoldására vállalkozhat. — Negyedszázada csecsemők közt élve, mi jelent önnek sikerélményt? Egy albumot vesz elő. Az itt kezelt gyermekek fényképei sorakoznak benne. A gyermekek a legváltozatosabb korúak. Az album betelt, de már itt van az új, szép hímzett borítással, amit egy szülő hozott. — Sikerélmény ez az album — mondja a főorvos — és sikerélmény, amikor a szülők vissza-visszalérnek a gyermekekkel. Hozzák a bizonyítványt az iskolából, mesélik életüket. Évente klubdélutánt rendezünk volt kicsinyeinknek. Míg a gyermekek játszanak, mi válaszolunk a szülők kérdéseire, esetleg további tanácsokat adunk. Gyermekeink sorsát 7—8 éves korukig figyelemmel kísérjük. Keil-e nagyobb sikerélmény annál, mint egészségesen. mosolygósán, vidáman látni azokat a gyermekeket, akiknek az élete évtizedekkel ezelőtt még teljesen reménytelen lett volna? Igen, ez elég a sikerélményhez. De tegyük hozzá, hogy ez az osztály kemény erőfeszítését az élet meglartá- áijért csendben, szerényed végzi. Köszönet nekik. Adamovics Ilona
