Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-30 / 153. szám

1@§3, júníuí. 30=, csúfoltéit tS2AK-^AÖYÁRORS2AG 3 ingajárat Budapestre, avagy a meggazdagodás útja? f — A távirat, délben került * kezembe. Majd leestem a székről. „Elnök elvtársnak, Önöd, Rákóczi Tsz. Fel tudunk ajánlani önnek egy nyolc­van fős, építő, karbantartó részleget a fővárosban. Ti- zenhórommillió forintos nye­reséget. garantálunk! — Ha ajánlatunk érdekli, akkor ké­rem fogadja az első reggeli gyorssal érkező képviselőnket. Középkorú, szemüveges, eny­hén molett, zöld ruhát viselő hölgyet keressen,” — Hát megvártam. A ti- ; zenhárommillió nagyon csá­bító ajánlatnak tűnt, hiszen az elmúlt évben kétmilliós mérleghiánnyal zártuk az evet. Leültünk a restiben, öt perc alatt dűlőre jutottunk. Ofva'n magas bért kellett volna fizetnünk, hogy nem­csak a lizenhárommilliós jövedelem úszott volna el, sőt meg mi fizettünk volna hárommillió adót a bérszin- vonal-túllépésért. A hölgy, kinek nevét a mai napig sem tudóm, fogta a retiküljét, ud­variasan elköszönt, s vissza­utazott. Most kissé fordíLott a hely­zet. Az ü tölt-kopott elnöki , kocsiban l-loránszki. István i utazik melléküzemagat szer- I yezni. Elfintorodotf.: í .— Nyereségei. keresni. Vám, amikor háromszor egy héten. Jó, ha trz biztosnak ' látszó üzletből egy ha. bejön. I Budapesten óvatosan kell ’ mozogni, könnyen esik csap­dába az ember. ’ Gyöngyösig tisztázódik ar. te, hogy miért? Az utóbbi években élesedett a konkur- 1 renciaharc. A borsodi és nóg- I rádi termelőszövetkezetek J «ortwm nyitják az. ipari-szol­gáltató ágazataikat. Erre a J fővárosban igény 'ram. Igen ám, de ezt a rivalizálást jó^ néhány ember — az ügye­sebbek közül — a meggaz­dagodásig kihasználja. Mivel kevés a brigád, a munkás­kéz, a jobb üzlet reményé­ben a dolgozóknak mór csak munkát közvetítenek. Vagyis órabéremelésért az egész nyolcvan-száz fős részleg ki­kéri munkakönyvét, s fél órán belül jelentkezik egy másik szövetkezet elnökénél. Az elnök — négy kávé közben — a Szőlőskert ven­déglőben : — Ez még a tisztességes eset. Van, alá saját dlsznó- sagalt takarja azzaL, hogy gyorsan otthagyja előző mun. kahelyét. Olyan emberről is hallottam, aki csak a köz­vetítésért, hogy összehozzon egy ilyen brigád vezetőjével, tízezreket kér. Ezért; mon­dom, hogy á melléküzem- ágak szervezésénél óvatosan kell mozogni, mindenre oda­figyelni, ellenőrizni, mell különben .baj lehet. Budapestig. Horánszki Ist­ván : — Mindenki — én is — szívesebbén dolgozom ott­hon. Abból nem nagyon tu­dunk megélni. A szövetke­zel jövőjét kockáztatom, ha csak az alaptevékenységre támaszkodom. Otthon, mun­kaerő. s ajánlat híján — nem szívesen állnak szóba e«y veszteséges, tőkeszegény gazdasággal — melléküzem­ágat, legalábbis jó nyeresé­gű melléküzemágat nem tu­dunk kiépíteni. Budapest. Csata ntí. Az egyetlen biztor fővárosi pont. Legalábbis az elnök szerint: ■— Már ráfizettünk alapo­san, Most már jövedelmet kell, hogy hozzon. — Ellá­gyulva tekint az E—10-es számítógépre. Büszkélkedik: — Havi kétszázezerért bé­reljük. Ráadásként huszonöt- ezer a terembér. De itt min­den egyes leütés egy fillért ér! És egy dolgozó akár 18 ezer számot is leüt naponta. Ez az adatrögzítő szolgálta­tásunk lényege. Szakcsoport, ban dolgoznak, havi száz­ezer forint tiszta nyereséget raknak le a szövetkezet asz­talára. — De akkor ez new. mel­léküzemág? — Nem. Szakcsoport a szö­vetkezeten belül. — Véde­kezni kezd: — Ez nem tör­vénytelen. Ha saját alkalma­zottaink lennének, minden egyes forintos basznunk öt forint elvonásba kerülne. így meg hozzák az 1,2 milliót. Varga Emília az egyik ve­zető: — Nekünk is jó. Így egy adatrögzítő egy műszak­ban, havonta megkereshet hat és fél, hétezer forintot. De ehhez munka kell. Ebbe a szakmába nagyon nehéz betörni. Viszont sikerült a legjobb embereket megsze­reznünk — a bér miatt; nem ment nehezen — s így már szerződéseket is kötnek 'te­lünk. A két. revizort, akik re­tünk utaztak, a fővárosba» hagytuk. (A számlákat so­sem árt eilenőriznL) Az el­nökkel húsz kilométert to­vább utazunk, egy város kö­zeli gazdaságba. Negyven perc múlva mór fehér asz­tal mellett ülünk. A régi is­meretség alapján az oltani szövetkezet elnöke meghívott minket ebédre. Ök ketten az időjárásról beszélgetnek, amíg megjön a bableves. Horánszki István üzleti aján_ latot tesz. A másik elnök meghökken. Csak tarkái a levesben. Most mór 6 beszél, nem tovább, mint két percig. Erre az ónodi elnök kezében merevedik meg a kanál. El­ment az üzlet... A leves lassan kihűlt. Hogy mi történt ? Semmi különös. Horánszki István egy barátja, annak másik ba­rátján keresztül értesült har­madik ismerőse ajánlatáról, hogy annak brigádja új gazdát keres. Ez a bizonyos harmadik a Pest melletti termelőszövet­kezet bedolgozó csoportjá­nak vezetője, aki összerúg­ta a patkót a szövetkezet ve­zetőségével. Ebből jött az ajánlat, s a döntés, hogy az ónodiak szívesen átvennék a részleget. A brigádot addig foglal­koztató elnöknek — elvégre sok pénzt hoztak az aszta­losok — itt ment e? a* ét­vagya, Utána, valószínű a ré­gi barátság alapján csak eny- nyit mondott: — Nézz ide! Ezek csak a bérszínvonal miatt bedolgo­zók. Már többször érdeklőd­tek a státuszuk felől. Nem éppen kellemes hangnemben. De csak annyit mondok: egy jövedelmezőbb munkáért több száz hangszer elkészí­tését függőben hagyták. Kül­földről mór kötbérezni akar­tak ... Itt megfagyott a levegő. Egy elszalasztott üzlet, s egy hűtlen brigád miatt. Útban vissza Pestre. He~ ránszki István: — Egyike a csapdáknak. Átvettem volna őket milliós haszon ígéretéért, s fizethet­tem volna a többszörösét vissza adóban, vagy kötbér­ben. Délután. Tanácskozás több brigád képviselőjével egy alakuló részlegről. Az anya­gi oldal gyorsan papírra ke­rül. Annál több a jogi vita. A szövetkezetnek az üzlet egyféleképpen éri meg: ha a részleg bedolgozói rendszer­ben működnek. Megint az az. átkos bérszínvonal. Az el­nök nyílt: v — Sajnos a jogszabály ts- za. Annyira, hogy eWenőr- sési főosztályaink nem tad- nak egyértelműen áüöoí fog.: tetei. ÁHateban étere» szá­zalékban ctfogadjáA a mi értelmezésünket. Huszonöt százalékában az ügyeknek vi­tázunk, amíg az utolsó ne­gyed az 6 igazukkal sarui. Lényegében arról van «zó, hogy ki számít bedolgozó­nak ? Őszintén: jelenleg én wem tadom. De erre alapí­tunk mi részlegeket. Este. Fáradtan hazafelé. Az eisnök ebben • hangulat­ban: — BeaWwfansMi. Adó­zás. Iparjog. Számvitel. Tár­gyalás é* megint tárgyalás. Hogy szervezzünk végre egy jól üzemelő fővárosi mellék­üzemágat!? Komolyan, néha anon gondolkodom, hogy visz. szamegyek agronomusnak, ahol csak búzával fogtalboc- haiom. Nem mendoaa ki a kér­dést, s mégis arra válaszol: — Hát igen, mindenki bi­zonyítani akar. — Rám ka­csint: — De ha av. üzlet be­jön, akkor meg gazda god ha- , tunk? Akkor igen. fs hs ívom; Kármán István Újabb atomerőmű —a,­Áramot termel a simolenszki atomerőmű első, egymillió kilowatt teljesítményű energte- blolclcja. Üzembe helyezése lehetővé teszi a .termelőerők fejlesztésének jelentős gyorsító sót « Szovjetunió ne*) feketeföldi) övezetében, melynek fontossága országost») igen nagy- A ké­pen.: « szmoiemziá atomerőmű vezéziylőterme. A Bosch-szfcivonalhoz közelítve A nter szabi* feftétetekbes mM afkatatar,kodás nm már el­engedhetetlen egy termelőegységnél. Az igényekhez való iga­zodásnak számtalan „varázsszavát” is hallhatjuk, olvas­hatjuk napjainkban úgymint: új termékek, termékszerke­zet-váltás. új technológiák. Érmek a felismerésnek a jegyé­ben termei már évek óta az Autóvillamossági Felszerelések Gyárának mezőkövesdi gyáregysége is. — Mifoen új, txspB tw szonyíoy újnak mondható termékek, technológiák jel­zik ezt? — kérdeztük Szabó Ferencet, * gyáregység ve­zetőjét. — A siker egyik titka ná­lunk te a gyors termékszer­kezet-váltásban rejlik. Ennek jegyében vásároltunk licen- cet a nyugatnémet Bo6ch- cégtől, és hoztunk létre né­hány év alatt több új konst­rukciót is. Három éve fej­lesztettük ki például az IM 11-es indítónak egy korsze­rűbb változatát — többek között — NDK partnerek részére. Az IM 18-as na­gyobb teljesítményű és ma­femegközlekedés Lenínvárosban A távolsági és a helyi tö­megközlekedés fejlődése Le- n in városban és a város tér­ségében a település dinami­kus gyarapodásával majd mindig azonos ütemű volt, igazodott az üzemek, a la­kosság igényeihez. A Volán 3-as számú Vállalat 4-es szá­mú üzemegysége több esz­tendő tapasztalatai alapján alakította, ki a helyi járatok jelenlegi rendjét. Bármilyen hihetetlenül hangzik is, a városi naponta helyközi járatok százai érin­tik. Ezek a vonalak behálóz­zák a járás egész területét, de magas azoknak a járatok­nak a száma is, amelyek más megyék útjaival kap­csolják össze Leninvui'osi. A leginkább igénybe vett aucó- buszvor.alakról átszállássá! eiérhetó Hajdúszoboszló, •Gyula, Mezőkövt-vB, Ózd, Békéscsaba, Nyi; egyháza, Debrecen, bog? csak néhá­nyat említsünk a sok közíH, A TI ötéves terv időszaká­ban harminc autóbuszt állí­tottak forgalomba, cs ezzel * régebbi típusú jármüveket mind kicserélhették. Így egyúttal- lényegesen kulturál­tabbá vált a távolsági és a helyi tömegközlekedés is. A helyi járatokon jegykiadó gé­peket szereltek fel, de kor­szerűsítették, gyorsítottak a jegyváltást a távolsági jára­tokon is, így ilyen okok mi­att nem kényszerülnek állo­másonként hosszabb várako­zásra az utasok, A Volán több vállalattá) áll szerző­déses kapcsolatban: a dol­gozók munkába szállítását, évek óta zökkenőmentesen oldják meg. Jelentős mértékben hozzá­járult a forgalom biztonsá­gának fokozásához, hogy el­készüli a 35-ös tő közlekedé­si út és 9 TVK-hoz vezető vit elágazásának kiéprtéos. Ennek a csomópontnak' « korszerűsítése csökkentette * járatok késésért, terfrridül ­tek a menetidők. A helyi tö­megközlekedés alkalmazko­dott az ötnapos munkahétre való átállás változó igényei­hez, a menetrend elkészíté­sét széles körben egyeztet­lek. A sok értékes informá­ció birtokában sikerült elér­ni, hogy csúesforgalmi idő­ben sincs olyan zsúfoltság, ami az utazás kulturáltságát rontaná. A Leninvárosi városi Ta­nács Végrehajtó Bizottságá­nak tegnapi ülésen nemcsak az elmúlt évek eredményeit regisztrálták, de megfogal­mazták a löiTKrtközlekedés holnapi feladatait is. A Vo­lán 4-es számú üzemegysége a jövőben még fontosabbnak tartja az utasok tájékoztatá­sát, a menetrend pontos be­tartását, az udvariasságot, mindazt, ami az ulazas kul- teiráHságál tovább forflhal- jn gasabb élettartamú. Jóllehet a régibb változatból a múlt evben még 42 ezer darabot gyártottunk, de ebben az esztendőben már csak 10 ezer a kapacitásunk, a töb­bit „kiváltja” a 18-as típus. Ez óriási termékszerkezet- váltást jelent a gyáregysé­günknél. Az új típusnak a teljes összeállítása Buda­pesten történik, amelyhez mi részegységeket, komplett „házat” és mágneskapcsolót szállítunk. A váltás során felszabadult mintegy húsz munkaerő, ezért a „ház” gyártását ebben az évben ki- bóvitjük a tekercsek gyár­tásával is. Amennyivel csök­kent tehát az igény a ré­gibb típusú termék iránt, annyival több energiát for­díthatunk az új technológiát képviselő tekercs gyártására. S ez tovább bővül az év fo- lyaman a Bosch-tekercsek itteni készítésével is. Ezzel egyidejűleg a „ház” össze­állításának a technológiáját is jelentősen korszerűsítjük. Tovább szélesítjük általában a szereléstechnológiu alkal­mazását, hiszen a termékek ára részben ettől függ. Ez­zel körülbelül 30—40 szá­zalékos — élőmunkában realizálódó — megtakarítást érhetünk el, s bár nincs lét­számgondunk, a termelé­kenység fokozása nálunk is elsőrangú feladat. — Konkrétan, az idei érc­nek lesz-e új terméke? — Vállalatunknál ebben az évben kezdünk hozzá egy új típusú generátor gyártá­sához, ami teljes mértékben vállalati konstrukció, s az Ikarusnak, valamint a Ma­gyar Vagon- és Gépgyár­nak készül. Minőségéről szól­va: anyagban és normaidő­ben kevesebbet igénye) a régebbi típustól s megköze­líti a Bosch es a Lucas termékeinek műszaki jzin- vunalát. Am ** *"*“• Äfc PJIvMIctI PTnWTrGRRlrv kezci-váUás számtalan áj ■jeladatot, te jctaL Biztoatbat- tak ehhez a fettételek'! — Nem volt könnyű tej- adat már a helykijelölés sem. Elég nagy nálunk e zsúfoltság, ezt figyelembe kellett vennünk főként azért, mert a bővülő tekercsgyár­tást a szerelde környékén kell megvalósítanunk. öaz- szel költözik a tanműhelyünk — így 120 ezer darab tekercs gyártásának feltételeit meg­oldjuk. — Az előbb említette. hogy ez évi termelési érté­kük 570 millió forint, a cu­ticle létrehozása széles körű kooperációs kapcsolatok nél­kül nem megy. Milyen prob­lémák merülhetnek fel. ilyen kapcsolatokban? — Örökzöld tew* mr anyagellátás, bár ebben az. évben már sokat javult * helyzet. Legkomolyabb anyaggondunk jelenleg az úgynevezett szélesacél be­szerzése, ami a „ház” gyár­tásához szükséges. Nos, a gyártáshoz két éve mi új technológiát vezettünk be, amihez viszont más tűrés- minőségü acél szükséges. Sajnos az ebben illetékes partnerünk, az Ózdi Kohá­szati Űaemek a szélesacélt eddig nem tudta nekünk fo­lyamatosan és megfelelő mennyiségben biztosítani Hasonlóképpen állunk, a szintén nagyobb tűrőképes­ségű laposace! beszerzésé­vel is; a melegen hengerel! termék nem volt számunk­ra megfelelő. Most a hide­gen hengerelt változatot kapjuk a Borsodnádasdi Le­mezgyártól. A nálunk hasz­nálatos acéllípusok harmadik változatából, a koracélból sincs elegendő, illetőleg itt inkább a minőséggel van baj, pedig nélkülözhetetlei. „hoz­závalója” a korszerű, több orsós automatáknak. Sze­rencsére ezek a gondok év­közben, munka közben miie­dig megoldódnak valahogy, de ex nagymértékben rej­tünk te múlik. i sMíües? .HashrtiAte ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom