Észak-Magyarország, 1983. június (39. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-30 / 153. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1953. június 39., csütörtök Nézőtéri meditáció Egy kocka a Jézus Krisztus szupersztár című amerikai filmből. Középen a Jézust alakító Teed Neeley. Tíz esztendővel ezelőtt azt írta egy méltató: „Minden film más, de némelyik film sokkal inkább más, mint a többi”. A Norman Jewison rendezte Jézus Krisztus szupersztár című filmről van szó, amely eljutott hozzánk is. Mától vetítik a premiermozikban, de a várakozás már napok, hetek óta lázban tartja a mozirajongókat. Es nem csupán őket, azokat is, akik nem különösebben „sorban állók” a pénztáraknál. Ennek a bizonyosan sikerfilmnek „sikerelőzménye” van. Éppen a Stúdió ’83 keddi adásában hallhattuk a legilletékesebbtől, a zeneszerző Andrew Lloyd Web- bertöl, hogy tizennégy évvel ezelőtt „csinálta” a • rockopera zenéjét... A Jézus Krisztus szupersztár világsiker lett — színházban és lemezen egyaránt. Az utóbbi révén a magyar rockrajongók is megismerhették; mert van ezen a lemezen néhány „világszám”, például Mária-Magdolna dala ... Ha ehhez hozzávesz- szük, hogy „a világ legnagyobb sztorija”, Jézus élete és keresztre feszíttetése ugyancsak ismert és tudott, meg lehetne kérdezni: va- , jón mi a hajtóereje az ismerőssel szembeni fokozott várakozásnak? A válasz egyik lényeges eleme tévedés nélkül megjelölhető a zenében ... S ebben nem is lesz csalatkozás: Jewison j rendezésében a zene és a végig fogva tartó látvány uralja a történést... ... fiatalok csapata érkezik autóbusszal a sivatagi tájban meredező romokhoz, lepakolják a kellékeket, a szupersztár énekes Jézussá l változik át — t ezzel elkezdődik a Krisztus-történet. A forgatókönyvíró Tom Rice Jézus élete utolsó napjaira koncentrál, újtestamentumi hitelességgel tárulnak elénk ezeknek a napoknak a leglényegesebb momentumai. A film azonban egyáltalán nem a korhűmásolat „mozgóképesítése”, nem az események- ben-elmerülést választja a rendező. Egyszerre vállalkozik az ennél kevesebbre és ennél többre. Judás szerepének kiemelésével a „kétezer éves szupersztárság” kapcsán bennünk felvetődő kérdéseket sugallja; a kérdések megfogalmazását inspirálja. A látvány és a zene izgalmasságá mindvégig feszes „haladást” ad a filmnek, múlttól máig engedve gondolataink vezetését. Kiváló együttműködők ebben a nagyszerű énekes-színészek: Teed Neeley — Jézus Krisztus —; Carl Anderson — Judás —; Yvonne Elliman — Mária Magdolna szerepében ... * A hét másik filmbemutatójaként ismerkedhet meg a közönség a lengyel Janusz Kidawa új filmjével — Bűnös életem címen —, amelyben egy hányatott sorsú férfi, Franciszek meséli el élete történetét; a sziléziai bányából indulva a vándorszínészetig követhetjük az eseményeket, amelyeket a közeledő világháború zár le. A Jézus Krisztus szupersztár című amerikai film korhatár nélkül tekinthető meg, a Bűnös életem című lengyel alkotás 14 éven aluliaknak nem ajánlott. ft. n. J.) Zempléni nttörifáborok f Amint kézbe vették a diákok az év végi bizonyítványukat, kevéssel utána meg is kezdődtek a nyári kirándulások és táborozások. Vonaton, autóbuszon sorra érkeznek a Zemplénihegység szebbnél szebb kirándulóhelyeire a nyírségi, szatmári, hajdúsági és más alföldi tájakról az úttörő- csapatok, s tábort vernek a háromhutai erdőkben, az Aranyos-patak völgyében, a Kőkapu és a Senyő-völgy tisztásain. De nem maradnak otthon a zempléni városok, községek pajtásai sem, hiszen számukra állandó úttörőtábort építtetett Sátoraljaújhely, Sárospatak város Tanácsa és a Sátoraljaújhelyi járási Hivatal. A sátoraljaújhelyiek a Károlyfalva fölött emelkedő 478 méter magas Szava- hegy tövében épített, ká- csárdi táborban töltik a nyarat egymást váltó csoportokban. A sárospataki pajtások a Zempléni-hegység kellős közepén levő erdőrengetegben, az 597 méter magas Nagy- Kőrös-hegy alatt szintén váltótáborban nyaralnak. Táboruk faházakból és sátrakból áll, s ezekhez nagyméretű ebédlőhelyiség és konyha tartozik. Ezt a műit nyáron építették nekik, 5 a különböző foglalkozások, előadások, műsoros estek tartására is alkalmas. A pataki úttörők számára speciális táborokat, így zenei és olvasótáborokat is rendeznek a nyár folyamán. A legnagyobb és legjobban felszerelt állandó táboruk a sátoraljaújhelyi járás községeiben lakó úttörőknek van, éspedig az 532 méter magas Kororn-hegy alatt fekvő Fü- zérradványban. Mivel a járásnak több mint ötven községe van, ez a tábor bonyolítja le a legnagyobb „forgalmat”. A nyaranta itt táborozó pajtások száma meghaladja az ezret. Mozgalmas, pezsgő élet jellemzi a zempléni úttörőtáborok napjait. A különböző foglalkozások, játékok, kirándulások a vadregényes zempléni hegyekbe, továbbá a füzéri várhoz, Hollóházára, László-tanyára, a 896 méter magas Nagy-Milicre, Sátoraljaújhelyre, Sárospatakra, a két város nevezetességeinek megtekintésére, nemkülönben az esti műsorok, a hangulatos tábortüzek: mind-mind olyan kellemes alkalmak, amelyek vidámmá, felejthetetlenül emlékezetessé teszik az idei táborozást a pajtások számára. Ami nem volt a képernyőn A XII! veszprémi tévétalálkozó után Kerámiák a kertben A kertészkedő emberek sokasága mind nagyobb és nagyobb napjainkban, különösen a hétvégi házak, s a hozzájuk tartozó zöldterületek révén. A kert azonban még nem egyenlő a kerti kultúrával, amelynek egyébként ősi hagyományai vannak világszerte, nem kevésbé hazánkban is. Ez általában a kert gondos elrendezését, összhangját, szépségét jelenti, de már évszázadok óta más kiegészítőket is feltételez. így különösen szobrokat és plasztikákat, amelyek ha nem is mindig érhetők el a nagyobb tömegek számára, de mindenképpen útmutatásul szolgálhatnak, növelik a szépérzés örömét és netán ötletet adnak a kertépítéshez. Ezért is számíthat sokak érdeklődésére az a szabadtéri tárlat, amely a főváros kiemelkedő művelődési intézményében, a kőbányai Pataky István Művelődési Központban nyílt meg. Itt igen ízlésesen, stílusosan a környezetbe illeszkedően láthatók a tehetséges R. Búza Mária keramikusművész, a Fiatal Képzőművészek Stúdiója és a Fiatai Iparművészek Stúdiója tagjának több szép alkotása. Müveinek tiszta formaképzése és anyagszerűsége harmonikusan kapcsolódik a kertkultúrákhoz, s egyszerűségében modern kifejezésmódja minden hivalkodástól mentesen sokatmondó. Joggal állapította meg róla dr. Jámbor Imre, a Kertészeti Egyetem tanszékvezetője, hogy ezek a kerti kerámiák, vázakompozíciók mintegy a természet anyagi formáiként jelennek meg a növények között, ősi történeti formarendből táplálkozva nemcsak az alkotó érzékenységét, e mívesség művészeti tradícióit közvetítik számunkra, hanem korszerű megformálással egyben a természetit is megjelenítik. Részlet R. Búza Mária kiállításából. Mesterek és hegeitűk A szokásos keddi televízió-kritikai jegyzetemben már kommentáltam a XIII. veszprémi tévétalálkozónak azokat az eseményeit, amelyeket a közvetítések segítségével az egész ország közönsége láthatott. Most a találkozó egy-két olyan raoz: zanatáról kell szólnom, ami nem volt a képernyőn. Legelőször az ősbemutatók soráról, amely mindinkább jó hagyománnyá nemesedik és amelyeknek sorában hét olyan új művet láthattunk, amely már bemutatásra készen áll, s az elkövetkező hónapokban kerül majd képernyőre a nagyközönség elé. A kialakult szokásoknak megfelelően a találkozó rendezői ezeket az ősbemutatókat, egy kivételével üzemekben, illetve falusi művelődési házakban szervezték, s ez egyben az alkotók és a közönség találkozóját is jelentette, sőt pezsgő vitálcat eredményezett. Ezek a viták mindinkább mentesek a bókolga- tástól. a találkozás mindenkori ünnepélyessége szülte feszélyezettségtől, nem egy alkalommal kemény ellenállásba ütközött az alkotók álláspontjának elfogadtatása. Különösen olyan esetekben volt ez tapasztalható, amikor a tévéfilm, vagy tévéjáték mai társadalmunk egy- egy szeletét úgy érzékeltette, hogy az nem egyezett a jelenvoitak elvárásaival, más filmek szülte beidegződésével. (E vitáktól függetlenül is érdemes felfigyelni rá, mert sokfelé tapasztalható, mennyire hatnak a közönségre a szokványok, s menynyire idegenkedik attól, hogy az ezektől eltérő fordulatokat, motívumokat elfogadja. Például A piac című, a Bos- nyák téren játszódó új te- véfilm kapcsán Balatonfűz- főn hiányolták „a fiatal szerelmesek sorsának kibontakozását", holott a filmben látható két fiatal főszereplő között semmiféle vonzalom nem volt, egyszerűen egy munkát kereső fiatal fiú trógerolást vállalt egy fiatal kofánál. Ám, a néző két fiatalt együtt, szerelem nélkül, el sem tud képzelni a filmen.) A hét ősbemutató — a hetedik, amelyhez nem kapcsolódott találkozó, illetve vita, Déry Tibor novellái nyomán Szántó Erika rendezésében készült Óriás címmel, elsősorban a szakmai közönséghez szólt és a megszámlálhatatlan film írója és dramaturgjaként ismert Szántó Erika rendezői debütálása volt — felvázolta a televíziónál ma fellelhető törekvéseket. így láthattunk egy történetet — Vereség címmel — 1954-ből, amely az akkori „futballkatasztrófát” használta fel ürügyül egy kisvárosi akkori hangulat érzékeltetésére; láttunk A béke szigete címmel egy valós történelmi Ids eseményből kibontott nagyon szép drámát 1944 tragikus napjaiból; Fehér rozsda címmel egy nagyon valós magra épülő mai drámát az elkényeztetett, elkapatott, jómódú gyermekek és egyes nehezen élő, különböző gondokkal küzdő pedagógusok konfliktusáról egy nyári gyümölcsszedő tábor keretében; bizonyos mértékig a mai underground, vagy inkább a féllumpen világba nyúlt le témáért az Aranykor egy kedélyes, öreg nyugdíjas bocsánatos szélhámoskodásainak bemutatásával; szociográfiai ihletettségű A piac, amely a nagy piacokon működő maffiákat tárja föl drámai erővel; végül ősbemutató keretében láthattuk a Tisztán, vagy szódával című játékot, amely egy lerobbant; környezetben élő munkásapa és fia „stafétaváltását” mutatta be. E filmek elég sok vitát váltottak ki szakmai körökben is, de mindenképpen igen széles választékot kínálnak. Nem voltak érdektelenek a pécsi és szegedi körzeti stúdió bemutatkozásai, bár ezek között volt olyan film, amely műfajilag inkább a miskolci tévéfesztiválra kívánkoznék, és ismét hírt adott magáról a Fiatal Művészek Stúdiója egy örkény- novellából készült, Fohász című filmmel, valamint a Hagyaték című filmmel, amelyet Fodor Ágnes írt és rendezett, s amely egy közelmúltban elhunyt idős férfi levelezésének, apróbb emléktárgyainak mozaikszerű felvillantásával szinte századunk egész eddig eltelt évtizedeit kívánta nem kevés sikerrel érzékeltetni. A veszprémi tévétalálkozók az eddigi tizenkét/alkalommal mindig több emlékezetes és tanulságos ankéttől, különféle előadásokkal voltak gazdagok, olyan rendezvényekkel, amelyek hosszú-hosszú időre tanulságokkal szolgáltak alkotónak, kritikusnak, érdeklődő nagy- közönségnek egyaránt. Ebben az esztendőben ilyen előadást nem terveztek, hanem — a játékfilmek szemléihez hasonlóan — a zsűri nyilvános ülését szánták e viták pótlására. Az volt az elképzelés, hogy jóllehet, a zsűri már meghozta döntését, de az még nem került nyilvánosságra, a bizottság tagjai indokolják meg az alkotók előtt álláspontjukat, ■fejtsék ki véleményüket a versenyfilmekből kitapintható tendenciákról, általában • találkozó tükrében észlelhető művészeti, társadalmi, egyéb vonatkozásokról. Nos, ez a találkozó — minden bizonnyal szervezési okok miatt — nem mondható sikeresnek, és jóllehet, Ne- meskürty István zsürielnök rövid bevezetője, dr. Huszár Tibor, Petrovics Emil, Kállai Ferenc, Barabás János, Jancsó Miklós zsűritagok kifejtett álláspontja sok figyelemre méltó gondolatot tartalmazott, a vita más résztvevőinek az ankét ilyetén szervezését megkérdőjelező észrevételei végül is kudarcba pillasztották • tanácskozást. így hát ez a gondolatcsere nagyon csonka maradt. Ezt pedig őszintén sajnálhatjuk. Mindenesetre a veszprémi tévétalálkozók szervezéséért felelős Intézmények igen sokféle tanulságot vonhatnak le ebből. E rosszul sikerült tanácskozás sajnos magát az egész XIII. veszprémi tévétalálkozót is kicsit csonkává tette. Volt még a veszprémi tévétalálkozón többféle kiegészítő rendezvény, megrendezték a telemeetinget, a külföldi tévés társaságok képviselői számára történő kereskedelmi jellegű bemutatókat, amelyeken már olyan művek is szerepeltek, amiket még a találkozó résztvevői sem láttak; ezeknek kereskedelmi haszna később jelentkezik. Egészében a XIII. veszprémi tévétalálkozó versenyprogramja és ősbemutatói igen őszinte képet adtak arról, hogy napjainkban hol tart a Magyar Televízió drámai és szórakoztató műhelyeinek munkája, és igazán kár, hogy a sikerületlen vita nem engedte teljesebbé tenni az idei képet. Benedek Miklós Anatolij Makszimenko ukrán munkás 35 hegedűt készített. Az amatőr mester részt vett Amati, Guarnieri, Stradivari hegedűinek restaurálásában is. Most egy olyan hegedű felújításán dolgozik, amelyet a lucki zeneiskola adott át neki. A hangszer több mint 150 éves, Nyikolaj Klemparszkij, a hegedű egy másik lelkes híve a Krímben 7 olvan hegedűt készített. amelyek hangzásáról az ismert szovjet zenészek nagy elismeréssel nyilatkoztak. Nviko- laj Klemparszkij most fejezi be olyan vlráehfmporból álló lakk elkészítését, amelyet Stradivari Is használt.
