Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-04 / 104. szám
1983. május 4., szerda ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Magyar konyha (?) Ki ne szeretné a ,;csigát”? Majdnem lakodalomba csöppentünk hívatlan vendégként a minap, Nemeséi liken. A régi, falusi ház udvarán nagy sürgés-forgásra figyeltünk fel, hétköznap, dologidőben, falun csakis fontos esemény miatt gyűlhetnek egybe ilyen sokan. .Illően kopogtattunk. A váratlan látogatót Balogh Bar- náné tessékelte beljebb, nagy szívességgel. Bent asztalok sorjáztak, mellettük jókedvű asszonyok, dalolva, igencsak víg hangulatban gyúrták, sodrották a csigát. Aranyló sárga csigatészta száradt a szitákon — ugyan kinek a lakodalmára kell ilyen hihetetlen mennyiséget készíteni? A kérdésre kuncogás a válasz: dehogyis készülnek itt lakodalomra, azaz, tulajdonképpen mindennap lagzira készülnek. A találgatásnak végül is Balogh Barnáné vetett véget. — Tavaly július közepétől vagyok vezetője ennek az üzemnek, mert hiszen üzem ez, mégpedig a javából — mutat körbe birodalmán. — A Hejőmenti Termelőszövetkezet létesítette ezt a tésztakészítő üzemet, nekünk, asszonyoknak. Régóta kérünk munkát, igaz, feltételeink is voltak. Először is, valami olyat akartunk csinálni, amit itt, közösen végezhetünk. Valamennyien gyerekes anyák vagyunk. Az emberek hajnalban munkára indultak, mi itt maradtunk kicsinyeinkkel, s a háztájival. Gyerekeink lassacskán felcseperedtek, iskolába, napközibe járnak. Hirtelen úgy éreztük, feleslegessé váltunk. Szerettünk volna mi is pénzt keresni, társak között lenni. A tsz vezetői meghallgatták, mérlegelték az asszonyok kívánságát. Segíteni akartak, s olyan vállalkozáson törték a fejüket, amely a tsz-nek, s az asszonyoknak is kedvező. Az asszonyok másik kikötése volt: a munka ne varrodai tevékenység legyen. Megkérdezték tőlük: mondják meg, mihez értenek, mihez volna kedvük? A válaszok meglehetősen eltértek egymástól, kiderült, az itteni asszonyok járatosak mindenben, ami a ház körüli teendőket illeti, de üzemben. még soha nem dolgoztak. Ekkor fordult meg a tsz vezetőinek fejében a csigatészta- készítő üzem létesítésének gondolata. Olyan munka ez, amihez minden falusi asz- szony ért valamelyest, nem kell különösebb gondot fordítani a betanulásra. Ugyanakkor a csigatésztá-készítés jó üzlet is, hiszen egyelőre még csak kézzel végezhető. Az asszonyok nevetve mesélték: látták a tv-ben azt a bizonyos csigatészta-ké- szítő gépet. Hát, bizony elég lassacskán potyogtatta ki a csigákat. Ha ők így dolgoznának, bizony, felkopna az álluk. Jelenleg 39-en dolgoznak az üzemben, egy műszakra járnak. Aki ügyes, szorgalmas, megkeres havonta több mint kétezer forintot. Kettőkor hazamennek, mire a család megérkezik, a főtt étel is elkészül. Harminckilencen naponta 25 kilogramm tésztát készítenek. A gyúrás a legnehezebb munka. Nem' titkolják a receptet: egy kiló liszthez 8 tojást vesznek, s egy pici sót. Ettől ilyen szép sárga a tésztájuk. Félkilós csomagokban a Skála COOF-nak, s a szirmabpsenyői raktár- áruházba szállítják a csigatésztát. Van egy új módszerük: nem kockából, hanem hosszú szalagokból sodorják a finom levesbevalót. A KöJÁL-tól • májusig kapták meg a működési engedélyt, utána új helyre költöznek. Ezért is a nagy sürgés-forgás az udvaron. Most rakják le az alapjait a leendő faháznak, amely majd a tésztakészítők munkahelye lesz. Korszerű szociális létesítmény kialakítását is tervezik. A mostani épületet pedig szárítóhelyiséggé alakítják át. Ha mindez sikerül, egyéb, vegyestészta-készí- téssel is foglalkoznak majd. A tsz munkájuk könnyítésére mér megrendelte a gyúrógépet. A tésztaüzemben naponta felhasználnak 25 kiló lisztet, hozzá kétszáz friss tojást. A végtésztát, azaz a maradékot a dolgozók kedvezményes áron megvásárolhatják. Sokan, persze, nemcsak a végtésztából vásárolnak. Gellérfiné lánya júniusban megy férjhez, a lagziban elfogy 15 kilogramm csigatészta is ... D. H. A magyar konyha híresnevezetes — különösen külföldön. A hazai lakosságnak széles körű táplálkozástudományi propagandával bizonyítják, mennyire egészségtelen, milyen károsan hat a szervezetre a túlzott zsírfogyasztás, a bors és a paprika. Magyaros töltött káposzta — félre vele, túl zsíros. Paprikás csirke — nem javasolt, mert túl paprikás. Halászlé — ejnye, hiszen az is töményen fűszeres. Egy karéj kenyér jó házi szalonnával, zöldhagymával — régi szegényparaszti maradvány, hizlal, sok benne a szénhidrát. A fél ország fogyókúrázik, apasztja a háját, kíméli el- meszesedett ereit. Több zöldségfélét, salátákat, vitaminokat. Ez helyes és egészséges dolog, s a magyar konyha díszeinek érintetlenül hagyása mellett szerintem is több helyet adhatunk a zöldségeknek, megtanulhatjuk azok változatosabb felhasználását, tálalását. Étkezési kultúránk azonban nem lesz gazdagabb azzal, ha nyugatról ellesett, idegen nevű ételeket erőltetünk a magyar konyhára. Van, ami viszonylag gyorsan meghonosodott, mint például a tatár beafsteak. De miért? Mert jó fűszeres, s ez a tulajdonsága elnyomja a magyar gyomor tiltakozását a nyers hús fogyasztása ellen. Kétes eredményeket hozott a hot dog. Az oka, hogy hozzá nem értésből, vagy jogtalan haszonszerzésből nálunk nem ér a kifli végéig a virsli — így olcsóbb — már nem az ára —, de nem is tolonganak érte. Feltaláltuk a magyar pizzát Nyomorúságos utánzata az eredetinek, de van. Kinek hiányzott eddig? Végül — de bizonj'ára nem utoljára — erőfeszítések történnek a hamburger meghonosítására. Zsemle formájú tésztáját már árusítják a boltokban, csak azt nem tudja a háziasszony, mit kezdjen vele. Ha kettévágja és száraz fasírozottat tesz közé, abban meg lehet .fúlni. Az úgy még nem hamburger, mert ahhoz megfelelő mártás és némi salátaféle is illik. De hogyan kell elkészíteni? Ha a magyar konyha jó hírét meg akarjuk őrizni, nagyon óvakodjunk, nehogy egy angol vagy olasz belekóstoljon a bot dog, hamburger és pizza magyar változatába. Odavész hírünk- nevünk az ügyetlen utánzatok miatt. A- I. fl modellezés bűvöletében Sokáig tart míg egy-egy darab elkészül. Türelem, nagy-nagy precizitás," és sok munka szükségeltetik hozzá. Aztán az elkészüli darabok felröppennek, elindulnak. Lehet izgulni, célba ér-e? Kióllja-e a próbát? A megyei MHSZ szervezésében ' évente 2400 gyerek él a modellezés bűvöletében. Közel 140 szakkörben kezdik az ismerkedést a modellezés fortélyaival, hogy aztán azok, akiket végképp magához köt ez a hobbi, a 10 modellezőklub valame- 1 i kében folytassák építő álmaik megvalósítását. A kezdeti papírmodellek után T hafából készülnek a levegőbe röppenő darabok. A motoros, benzin meghajtású kis repülők elkészítése komoly szaktudást bizonyít. Repülők és hajók. — Legtöbben a hajókkal f^lalkoznak — mondja Papp Gazsi József, a modellezők főelőadója a megyei MHSZ-ben. — A repülök hamarabb szenvednek balesetet egy-egy erős szélben. A sérülés végzetes a modellre, aztán lehet kezdeni elölről az építést. Aki komolyan csinálja, az persze nem hagyja abba, de sokan elkeserednek a kudarctól. Az eredményes repülősök viszont országos, megyei versenyeket nyernek, nagyon jó eredményekkel. A tíz klubunk szép trófeákkal dicsekedhet. Vannak azért a megyében „fehér foltok” is, hiszen Sátoraljaújhelyen, Encsen, Leninvárosban és még néhány bázison nem nagyon foglalkoznak a modellezéssel. Ám a lehetőségek," ha biztosítottak... — Az LKM klubja, az ÓKÜ klubja, és az Avasmodellezők eredményei szépek. Az utóbbi számos bemutatót tart versenyek előtt, versenyeken. A közelmúltban elkészült modellező pálya komoly lépés volt a klubok munkájában. Országos versenyeken is nyilvántartott versenyzőink vannak, az ózdiak évekig nyertek országos versenyeket. Sport vagy nem sport? Azok „jegyzik”, akiknek szenvedélyévé vált. A koreai világbajnokságon részt vevő borsodi versenyző évekkel ezelőtt azt bizonyította, komoly munka folyik a modellezőklubokban. — A tervek? — Szeretnénk a hajósoknak tavi bázist építeni. Ahol meg nincsenek modellezők, megteremteni a feltételeket. Sok-sok modellt építeni.,, — te — Indul a délutáni csúcsforgalom. Az elmúlt hét végén szárak vettek részt a kétnapos közúti ellenőrzésen. Fotó: Fojtán László Nekivörösödve, kikerekedett arccal fújja a szondát a fiatal férfi az út szélére leállított kocsija mellett. A szélvédő mögött a gyerekek megszeppenve, nagy szemekkel figyelik, mi történik. Bosszús viszont az asz- szony, akinek haragjából már lehet tudni azt, amit a most még élénksárga kristályok nem' mutatnak. — Fújja csak! — biztatja a pufók arcú férfit a rendőr. Még sípol a levegő a szonda üvegcsövébe, amikor a járőrcsoport vezetője megkérdi : — Mennyit ivott? — Délelőtt egy üveg sört. Többen is az órájukra néznek. Délután öt óra van. —- Meg meggymárkát.... Nézegeti, forgatja a szondát a rendőr, a férő sűrűn pislog, jól érzi, szavai nem találnak megértésre. A kocsi nem mehet tovább az ittas vezetővel, a jogosítványt bevonják a helyszínen. Nehéz percek ezek, de itt sí elnézésnek semmi helye sincs. (Borsod hosszú évek óta a listavezetők utáni helyeket bérli az ittasan okozott közúti balesetek magas számával.) VÁNDOROL A RADAR A mellettünk elrobogó, nagytestű kamionok árnyékában sípolva, recsegve ontja a jelentkezéseket a járőrkocsi rádiója. Szerencs, majd Mezőkövesd van az éteri vonalban. — Baleset történt Mezőkövesden a Vörös Hadsereg utcában, helyszínelőt kérünk, vétel... Nem késik a válasz, a parancsnok takarékosan bánik a szavakkal. Tőmondatok végén: „vétel, vége”. Délutáni csúcsforgalom hömpölyög át Miskolcon, járőrkocsinkkal a Szentpéteri kapuban „telepített” traffi- paxos készülék kezelőihez igyekszünk. — A kétnapos akció kezdete -óta ez már a sokadik helyünk — így a radarral felszerelt kocsiban ülő fiatalember. — Ha egy helyben sokáig kozmálunk, már minden szembejövő és elhaladó tud rólunk. Villogtatnak, mutogatnak egymásnak ... Hajdú megyéből vagyok itt segítségképpen az akció idejére és nem is először. Idegesebb, zaklatottabb a miskolci forgalom, több a fegyelmezetlenség. Ennyi gyorshajtó Debrecenben még két akció alatt sem ... Félbeszakad a mondat, mert a külső sávban kocsisort előz egy Wartburg. Finom zajú kattanás, kékes fény felvillanása jelzi, hogy az automata megörökítette a gyorshajtót. Egy pillanatra kimerevednek a zölden pislogó számok az ernyőn: hetvennyolc kilométert mutatlak. Füléhez szorítja a járőr az adóvevőt és visszakérdez az "erős utcai zajban: „menynyivel jött a zöld Polski?” Már több személyautó is várakozik lekörözve, amikor előrejön egy tarka inges férfi. — Nézzék, én pecsenyés vagyok, nem érek rá, otthon vár a feldolgozni való hús. Sorra is kerül, a többiek után. Kifizeti a háromszáz forintot. — Higgyék el, nem a sebesség volt szédítő, hanem a bírság — szól vissza. (Borsodban hosszú évek óta a legtöbb közúti balesetet a gyorshajtó személykocsi-vezetők idézik elő.) SOROMPÓÖRZÖBEN ' öreg este lett, mikorra újra a 3-as főúton robogunk és a hátsó ülésen megszólal az idős önkéntes rendőr: — Mondtam a pecsenyédnek, hogy még az újságok is megírtáik, szigorú ellenőrzés lesz. Azt felelte, uram, nem érek én rá a betűkön rágódni... Az olykor hangzavarnak tűnő rádiós párbeszédből ismerős akcentus üti meg a fülünket. „A kövesdi baleset okozója ittas volt, vérvételre állítjuk elő” ... Szemben fényszórók füzére közelít, és ebben az együtthaladásban a nyugalom állandóságát lehet érezni a nyilvánvaló országúti sebesség mellett is. A kocsisor nyugalma azonban csak látszólagos és időleges, mert mindig akad, aki elunja az előző jármű hátulját nézni és kilép. Hogy jól, vagy rosszul, azt szerencsésebb esetekben a szembejövők felvillanó, ideges fényszórói mutatják. Nyékládházán túl, a vasúti fővonalat keresztező fél- sorompós fénysorompóhoz közelítünk. Személy- és te- herszerelvények húznak át, a bársonyos sötétségbe villanymozdonyok sípja hasít. Rövid, fehérfényű szünetek és egy gyorsvonat csattog a síneken. Odaátról ketten is leselkednek, átosonjanak-e, míg a vonat odaér. Várnak. Vízgazdálkodási célokra 14,3 millió forint szerepel Sátoraljaújhely ez évi fejlesztési költségvetésében. Ennek túlnyomó részét, éspedig 9,5 millió forintot a szennyvíztisztító-telep harmadik szakaszának elkészítésére fordítják. Ezenkívül megépítenek 852 méternyi ivóvízvezetéket, csapadék- és szennyvízcsatornát. A kocsiknak már csak a végét iátni, amikor a kerékpárosok elindulnak, a lámpa vörösen pulzál a sínek fölött. (Az utóbbi három évben négy súlyos kimenetelű baleset történt Borsodban a vasúti-közúti kereszteződésekben.) KILENC UTÁN SZABAD A PÁLYA? Ahogy ritkul az esti forgalom, úgy „keményedik fel” a tempó, hiszen nincs kit előzni, az út üres. Vagy csak úgy látszik? A vaksötétből kerékpáros asszony bukkan ki, majd feldönti a járőrt kivilágítatlan járművével. Érdeklődő jelenlétünket mintha tolakodó tapintatlanságnak venné. Gyalogosan mehet csak tovább, dacosan távozik, még a hátáról is süt a harag, pedig csak egy dinamó, egy lámpa elég lenne. Mályiban a gyalogosátjárót megvilágító lámpa alatt várunk, amikor szembevág a közeledő kocsi fénykévéje. A combi raktere tele tyúkketrecekkel, a ketrecek tyúkokkal. — Nem tudom, mi tör-; ténhetett — mondja az asz- szony, miközben a tyúkok bent a kocsiban nyugtalan lármázásba csapnak. A fejkendős egri asszony a miskolci piacra igyekszik és valóban nem tudja, miért zavar másokat ez a hosszú fény. Legalábbis ezt mondja. A rendőr pedig — Szentpéteri Mihály fő^ törzsőrmester — épp az ellenkezője, mindent tudni akar, ami megtudható. A műszerfalon nem működik a visszajelző, innen a tyúkos kofa tanácstalansága. A kétnapos ellenőrzés ideje alatt, persze számtalan olyan járművezetőt állítottak meg, akik a szabályok betartásával közlekedtek, akiknek a menetokmányait, ugyanúgy rendben levőnek találták, mint a kocsi műszaki állapotát. Az akciót rendszeresen és kellő szigorral azok miatt szervezik, akik nehezen tűrik 'és átlépik ezeket a kereteket. Külön feladatként oldják meg a SZOT-gyermeküdülő szennyvízcsatornájának megépítését és a kácsárdi úttörőtábor ivóvízellátását. Ez utóbbinál jelentős társadalmi munkára is számít a városi tanács. Az ez évi tervben szerepel még a III. számú ívóvízj nyomásövezet víztározójának megtervezése. Nagv József Tizennégymilüs vízpziltiisr
