Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-28 / 125. szám
eSZAK-MAGYÄRORSZÄG 6 1983. május 28,, síombcst Tízéves a miskolci Gyermekváros Elei e!ii«ra telállafe A miskolci Gyermekváros az idén szeptemberben ünnepli átadásának tizedik évfordulóját. Több száz gyermek talált otthonra, tanult meg írni, olvasni és sajátított el szakmai ismereteket az intézmény falai között. —• Jelenleg háromszázhét gyermekünk van — mondja Dobos László igazgató. — Széles korhatárú intézet vagyunk, óvodáskortól tizenkilenc éves korig lehetnek itt a gyerekele Saját iskolában oktatjuk őket, segítjük a pályaválasztást azokkal a vállalatokkal közösen, amelyeknek képviselői rendszeresen ellátogatnak hozzánk. Azt szorgalmazzuk, hogy a munkába állók elsősorban azokhoz a családokhoz kerüljenek albérlőnek, akiket már patronálóként régóta ismernek. ( Vannak, akik könnyen beilleszkednek a dolgos hétköznapokba, mások ví- l szont sérülékenyek, köny- í nyen befolyásolhatók, nekik nehezebben megy az ! átállás. Akadnak olyanok, akik váratlanul megjelennek az igazgatónál és segítségét kérik. Mert nincs hol lakni, mert férjhez megy, mert megnősül. Az intézetben évek múltán is megértő támogatásra találnak. — A mi munkánk eredményét azok a gyerekek igazolják, akik időről időre visszajárnak. Elmondják, milyen elismerést kaptak munkahelyükön, elhozzák jövendőbeli férjüket, feleségüket, később gyermeküket. Ezeknek a felnőtté vált visszajáróknak a véleményére nagyon odafigyelünk. Valóban figyelni keü a gyerekekre. És olyan dolgokra is, amely mások számára természetes, ám az intézetben felnövőknek korántsem az. Példa erre a következő történet: Az egyik órán kenyeret kellett rajzolni a tanulóknak. Amikor a tanár ösz- szeszedte az alkotásokat, elcsodálkozott. Valameny- nyien szeletelt formában rajzolták le a kenyeret. Ügy, ahogy azt eddigi életük során látták. „ Az itt lakók számára nagyon fontos az egyéni pat~ ronálás. ' Hiszen azoknak, ■j akiket a családok bizonyos időre magukhoz vesznek, kimagasló a fejlődésük. Le- kü-ldik őket vásárolni, elvégzik az otthoni teendőket, számos dolog részesei lehetnek, amelyre az intézetben nincs lehetőség. A családokban olyan körülmények között vannak, amelyet a Gyermekvárosban csak mesterségesen tudunk előidézni. Ezekre a praktikus, igazán életjelle- gű szituációkra nagy szükségük van az intézeti gyerekeknek ... A gondosan ápolt park alatti játszótér, futkározó jj gyerekseregtől hangos. Ki- I esik és nagyobbak, kislá- jj nvok és kisfiúk labdáznak, fogócskáznak, ugrándoznak. Persze, ki-ki lehetőségei szerint. Mert például az egyik kislány így panaszkodik: — Sac: néni! Tessék rájuk szólni! Nem adják ide nekem a labdát. Aztán rohan tovább, választ sem várva Nagp Józsefijétől, az egyik nevelő- nőtől. Kisvártatva nagyobb gyermek éSi meg edőfctea — Sad! néni! Mit vegyek fel? —■ kérdezi az erős napsütésben hunyorgó szemekkel. — Sétálni megyünk. Nagy Józsefné egyike azoknak, akik az intézetben rábízott harminc gyermeknek pótolni igyekszik az édesanyát — Olykor nehéz eleget tenni a gyerekek kívánalmainak. Különösen azért, mert jócskán eltérő az életkoruk. Más az érdeklődési körük, elképzelésük, tervük. Egy azonban közös. Ez a gondoskodó szeretet utáni vágy. Valamennyien így vannak ezzel az idekerültek. Ezt a hiányt a tanárok, nevelők legjobb igyekezetével sem lehet tökéletesen pótolni. Noha mégis megtesznek mindent azért, hogy valóban otthonos, családias környezetben nőjenek feL — Kismama-rendszereket alakítottunk ki a csoportokban. Az idősebbek úgy segítenek a kicsiknek, mint otthon a családban a nővérek, a fivérek. Ez közelíti meg leginkább lehetőségeink között a családi modellt. Néha előfordul veszekedés, ilyenkor jönnek a panaszok. Jönnek bizony, itt a játszótéren is. Hogy: „Melinda megint elvette a labdát”, hogy: „Melinda keze-; ben csalán van”, hogy. — És Saci néni mindenkit meghallgat, mond egy türelemre intő szót, ahogyan azt az édesanyák, édesapák teszik naponta többször is. Nagy Józsefné férje szintén a Gyermekvárosán dolgozik. Gyakorta mennek kirándulni, sétálni a rájuk bízott gyerekekkel. Teszik ezt persze mások is, hiszen a szocialista brigádok mellett akadnak olyanok, akik egyedülállóként visznek magukhoz gyere- keket hétvégeken, ünnepe-: jj ken. m Mint ahogyan Ttépánsz- ki Éva is, az Avas Ruha-; ipari Szövetkezet egyik ira- leiének vezetőhelyettese: — Régóta töltöm együtt szabad időmet az intézeti gyerekekkel. Egy-két hétvégét leszámítva, télen- nyáron megjelenek a Gyermekvárosban, elhozok magammal öt-hat . gyereket. Van amikor többen jönnek, mint az elmúlt vasárnap. Akkor tizenkét ten voltunk. — Mit szeretnek csinál- ‘ ni legjobban? — Sürgölődni köridőt-p tem a konyhában, főzni, teríteni, magnózni, énekelni. A tíz év alatt sok gye-* rek megfordult nálam. Né- hányan már asszonyok, akik olykor számon kérik tőlem, ha későn válaszolok levelükre. Jó dolog, hogy ilyen kapcsolat alakult ki. Tgaz, hogy keveset beszélgetnek egymással, kevésbé érdeklődök. Talán azért, mert kevés idő jut egyéni foglalkozásokra, bensőséges beszélgetésekre. Mindent, amit kapnak, csendes hálával nyugtáznak. Répánszki Éva. rokonságában több gyerek van. Előfordult már, hogy megkérdezték, miért nem a család gyerekeivel tölt több időt? Ilyenkor halkan csak ennyit mond: — Nekik’ van családjuk. Őket sokan szeretjük. As intézetteknél viszont a jelző egyértelműen utal lami óriási hiányra.„4 USMMS-MártS Finomkodva Klisétek, furcsasipk r Í695; Szent-Iván* havaknak 5-ite és 6-fk napjai táján asz erős mindenható 8 nagy isten az embereknek g az épre felhatott gemoszsá- P gcfc ostarazásoíkra. s bünte- | tésekre, rendkívül való csa- § pásul, kivált a szőlők iránt |; a nyárfcezdetnek szokott ’ melegségét oily kemény téli fergeteges hidegre, s havazó szélvészes időre változtatta, hogy sok tartományokban, így a Hegyalján is mindent elrontott a rend kívüli nyári fagylak) hidegnek keménysége. , . Fata Tarcalfensto, 168S> A híreket hallgatom a rádióban. Hirtelen felütöm a fejem, amikor ezt hallom: „Eltört Budán egy 700 milliméter átmérőjű főnyomócső”. No, nem a sajnálatos eseményre lettem különösebben figyelmes, hiszen elég gyakran előfordul ilyesmi a főváros elöregedett vízvezeték-hálózatában, hanem inkább arra, hogy így mondták: „Eltört”, és nem úgy, hogy „eltörött”, ahogyan finomkodva szokták általában közölni a rádióban. Igen, mert az utóbbi években — vagy talán évtizedekben — megfigyelhetjük, hogy a hivatalos írásban és a hivatalos élőszóban mindinkább tért hódit valamiféle finomkodó és éppen ezért nyakatekert fogalmazás. Találkozhatunk efféle tudálékossággal a szavak, szóösszetételek, szó- kapcsolatok és mondatok szerkesztésében egyaránt. Az egyik városunk szélén táblán olvastam, hogy ott „a szemét tárolása tilos” — a szemét lerakása helyett. Aztán a tanácsi költségvetésekben sohasem pénz, hanem mindig „pénzeszköz” szerepel. A kereskedelemben sincsenek manapság olcsó vagy drága áruk, haJ nem csakis „alacsonyabb” vagy „magasabb árfekvésű- ek” közül válogathatunk, nem a boltokban, hanem „az egységekben”. A lottó- szelvénynek a fogadónál maradó részét sem szabad csak úgy ukmukfükik leszakítani, hanem azt „leválasztani” kell. A tudálékos fínomkodás- sal vagy finomkodó tudálékossággal szerkesztett mondatok gyakran nevetségesen hangzanak. Még a tél folyamán például azt hallhattak a rádióban, hogy „a tegnap este beindult havazás” nehézségeket okozott a közlekedésben. Egy agro- nómus szerint ők a trágyát nem kihordják, hanem „kijuttatják” a földekre. Ugyancsak nekik nem szekereik, tehergépkocsijaik, vontatóik, hanem „fuvareszközeik” vannak. A bűnügyi krónikákban is gyakori a nyakatekert, „tapintatos” fogalmazás. Egy nagystílű tolvajról például .— bármekkora kárt okozott is — a világért sem mondanánk, hogy lopott, hanem — érzékenységét kímélve — azt állítjuk róla, hogy „a rács fel feszítése után mintegy ötvenezer forint értékű bundát tulajdonított el”. Ahhoz pedig már egészen hozzászoktunk, hogy egy felelőtlen gépko-* esi vezető „alkoholos befolyásoltság állapotában” gázolt halálra ártatlan embereket, s talán áldozatait cserbenhagyva még meg is szökött. Pedig az ilyen „érzékeny lelkű” alak annyit mindenképpen megérdemelne. hogy kerék perec megírjuk róla: részeg volt. Vagy ha kicsit tapintatosan akarunk fogalmazni, mondjuk ki. hogy „ittasan” ült a volán mellé. Persze, az ilyen tudálékoskodás az egyéni fogai-* mazásba iá .,belopakodott”.; Sok nevetséges példát találhatunk erre különösen a napilapok apróhirdetéseiben. Az egyik levelezési „apró” szerint „egy egyedül élő özvegyasszony magányának feloldása végett káros szenvedélyektől mentes,' jól szituált férfi” ismeretségét kereste. Mi mást kívánhatnánk hát neki, mint ázt, hogy minél előbb .sikerüljön „magányát feloldania” — ha már ekkora szellemi energiát fejtett ki á hirdetés megszövegezésé-; ben. 4 .. <h. » i Á Tanácsház tér mn- # emlék- és műemlék jellegű épületei közt tataijuk az 5-ös szám alatt levő Vadnay Gábor egykori ügyvéd és képviselő házát. A műemlék jellegű épület a XXX. század elején épült, kora eklektikus stílusban, romantikus részletekkel díszítve. Évek múltán klasszicista stílusban átépült a ház, de a kosánves barokk kapubejárat érintetlen maradt. A szép díszítésű vasrácsos erkély felett az épület homlokzatát két-két ion ikeroszlop, közöttük empir beRégi miskolci házak tétdfezek teszik gazdaggá. A kapubejárattói balra emléktábla arról tanúskodik, hogy 1847. július 8-án e házban szállt meg Petőfi Sándor, aki Hámorba is elJ látogatott. Az „Alkony” című költemény, melyet Diósgyőrben, és a X-es számé Üfitevelek, mely Miskolcon íródott, soraik e látogatás emlékét idézik. A költő a hámori kirándulásáról többek között e sorol: at vetette papírra: „.. .Ez ismét szép napja volt életemnek, nagyon szép. A természettel mulattam, az én legkedvesebb barátommal, kinek semmi titka nincs előttem; - Mi csodálatosan értjük egymást és ezért vagyunk olyan jó barátok. Én értem a patak csörgését, a folyam zúgását, a szellő susogását éa a fergeteg üvöltését.. í megtanított rá a világ misztériumainak grammatikája, a költészet.” A Vadnay-, vagy Petőfi-* háznak nevezetett épület külső falairól a vakolat sajnos már nem egy helyen lehullott..: Fojtán László A tosiőeshéz tér egyik MÖsmfélc jellegű épülete o Vadnoy-hőr. (Bed oldali kép.) A kosárises kapubejárói köreiében elheíyesed «skäiäfofcs Petőfi Sándor egykori látogatásától tanúskodik, (Jobb oldaK képj i Zenélő öreg
