Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-28 / 125. szám
ÉSZAK-MAGYAKORSZAG 7 Í583. málus 2®., ssomEal CSEH KAROLY Katicabogár Fűszálnyi fákon éltem és csodáltam az almát elérni vágytam a lomb égboltnyi birodalmát Szárnyam vérpiros volt még pettyek nélküli nehéz vértem volt eddig s mostan súlyával repkedek én Zizegésem szellőnek véli az almafa — hittem ~ s benne lubickol majd sok fia önfeledetten De sziszent a sugaras kék és elpityeredett a zengéstől megrettent táj mint egy gyáva gyerek Május-táncát járta a zápor — lettem a párja sírva forogtam s visszahulltam hanyatt a sárba Szárnyaimon sárpettyek feketéllnek azóta -löjj csodá-eső mese-vidékről mosd le róla CSORBA PIROSKA JUHÁSZ JÓZSEF a gyerekkor papírhajó az idő gyors sodrú vizén ellebeg, Icfs kezek hiába marasztják elúszik mint a fellegek. Rómomlík a valóság, námzuhan a jelen. Ágyam sodrony, puhát álmodom, ételem kenyér, édesnek érzem, testemben fájdalom, már hozzámtartozó. A színék egyre szolidabbá k, és a dühök fehérek. Csak szerethessek, ennél sose legyek szegényebb. Körül folynak szívemen e szigorú szigeten a születő fények és a gyönyörűség Mégis attól félek hogy a világosság parázs tornádói összezúznak és hiába nyílik életem virága a tomboló hűség. FURMANN IMRE JÓ itt ebben a parkban. Mímelek derűt, nyugalmat. Köröttem pattogva ég a nyár. Zsugorodnak a levelek. Oszlik az idő, mint halott apám. Jövendő kés-hideg szél tapogatózik a fákon. Lúdbőrzik számon a csend. Fázok. Igaza van, drága te-» lepvezető kartárs, tökéletesen igaza van! Hétfőn a kettes raktárban egy nagy darabon leszakadt a vakolat a mennyezetről, értékes műszereket, alkatrészeket tett tönkre, és ma már szerda van. a kőműves pedig még mindig nem kezdte el a plafon bevakolását. Tudom, azt is tetszett kérdezni, hogy per momentán mit csinál az az enjber Kérem tisztelettel, ha szabad véleményt mondani a dolgok folyásáról, szóval Peri bácsi., a kőműves egy végtelenül szorgalmas ember... Ezt én, mint a telep gondnoka tanúsítom!. Ö most is dolgozik, kérem tisztelettel. ő nem tehet a késésről ő mindig azt csinálja, amit mondanak neki . Ahogy én ismerem az öreget, ő már rée meereparálta volna azt a francos mennyezetet. de ha egyszer máshová küldték őt dolgozni! Igazam van, telepvezető kartárs ? Mert szegény, megboldogult nagyanyám szorult helyzetben mindig emlegette azt a nagy igazságot, hogy leben und leben lassen, ami magyarul annyit tesz. hogy ne szólj szám. és nem fáj a főnököm feie! Csak azért idézem klasszikusainkat, mert tetszett kérdezni, hogy most hol dolgozik az az arnnvkezű Feri bácsi Nem akarok ünneprontó lenni, de hétköznaoi egyszerűséggel azt kell mondanom, hogy ha jól emlékszem, hét- 16 óta a telepvezető karlárs szíves engedőimével Ada-' mec telepvezető-helyettes kartárs hétvégi farmján, a Uuna-kanyarban tüsténkedik a keresett dolgozó. És azt is tudja, drága telepvezető kartárs, hogy én precíz ember vagyok. Mivel már beindult a nagy nyári szezon. így háj: ebben az építőipari kapacitáshiánnyal kínlódó világban Aranykezű Feri bácsi naprakészen elszámolok Feri bácsi munkaidejével. Kezdem az.zaJ, hogy a múlt héten ennek az aranykezű embernek az összes vállalati munkája annyi volt. hogy húzott két rabiclalat a központban, aztán usgyi. tüneményes gyorsasággal a Szelidi-fó partján találta magát a kisöreg a főlcöny-' velő társaságában. Hogy miért ilyen kapós munkaerő Feri bácsi ? Kérem, a különböző beosztásban dolgozó kollégáink egész, serege tanúsítja, hogy ez az aranykezű mester a tetőtér- beépítéstől a derítők, emésztőgödrök építéséig minden kőművesmunkához kitűnően ért. Elég csak olyan illusztris neveket említenem, mint Puskás doktor, a vál-' lalat jogásza, Faludi osztályvezető kartars, Spponyai Boldizsár üzempszichológus, l ~ és még sorolhatnám a Feri bácsi nevét imába foglalók névsorát, akik rendszeresen ideszólnak magának, hogy drága telepvezető kartárs, Béluskám, aranykomám, küldd már ki hozzám azt a bácsit, tudod, aki a múltkor is kint dolgozott a telkemen. És ilyenkor a telepvezető kartárs sem tehet mást, szól nekem, a gondnoknak, mert ugye a karbantartók hozzám tarJ toznak, én meg küldöm az öreget oda, ahová az urak, akarom mondani, a kedves kollégák parancsol jak. Nem akarom elkeseríteni. telepvezető kartárs, de még a jövő héten sem tudjuk megjavítani a meny- nyezetet. Hétfőn az öreg a központban bevakolja a ra- bicfalat. az kétnapi munka, szerdán usgyi. kezdődik az országjárás: most a dadogó« Nádori kartárs viszi magával vidékre az öreget ... Azt kérdi, mit lehet tenni? Nagyon egyszerű!... őszig egy ember fogja a plafont, hogy le ne szakadjon. Ha meg beáll a rossz idő. valahotinét majd csak előkerül az az aranykezű Feri bácsi! Riss György Mihály Á nemzetközi gyer9 m oknap nemcsak a gyermekek, hanem a felnőttek ünnepe is. Mind- azoké, akik örömüket lelik gyermekeikben és a kislányok, kisfiúk örömében. Akik szeretik az emberiséget, azok szeretik az emberpalántákat. Akik tisztelik és becsülik a munkát, nagy figyelemmel fordulnak azok felé, akik tanulással és játékkal készül-1 nek rá, hogy egyszer majd dolgos tagjai legyenek a társadalomnak, amelyben születtek, s amelyet ők fognak tovább formálni. És mindenekelőtt: akik szeretik a békét, szeretik a gyerekeket. És akik szeretik a gyerekeket, gyűlölik a háborút. A második világháború, a koreai, a vietnami, a dél-amerikai vérontás képei közül mindig azok a legszörnyűbbek, amelyek soha fel nem növő áldozatokat mutatnak. Kislányok és kisfiúk kerülnek értelmetlenül a sir-1 ba, mielőtt, még megismerkedhetnének á világgal, s tehetnének valamit azért, hogy ez a világ jobb, kevésbé veszélyes legyen. Közülük ■— számos gyermelo rajzpályézat, a gyermekek által írt mesék mutatják — sokan mar rettegésben élnek, félnek a háborútól, amelynek borzalmait már fel tudják fogni, bár okait még kevésbé érthetik, mint a felnőttek. A gyerekek a béke híveinek természeten szövetségesei. Nem véletlen hát, hogy amikor Samanta Smith tízéves amerikai iskoláslány a Maine állambeli Manchester városából levelet küldött. Jurij And- ropovnak, Moszkvába, a Kremlbe, az SZKP főtitkár rónak hatalmas postáját feldolgozó titkárság a gyermekkéz írta sor,okát nem sorolta a .mások állal elintézendő ügyek közé A világ egyik legnagyobb országának első embere íróasztalához üli. s saját maga válaszolt azokra a kérdésekre. amelyet a tízéves amerikai kislány intézett hozzá. Samanta az Egyesüli A]-> lantokban nő tél. Abban a? országban, ahol a tömeg- pronaganda a szovjetek országát sokszor olyannak ábrázolja, mintha. óit nem , is emberi lények, hanem valamiféle szörnyetegek élnének. A kislány ennek tatására fél az atomháború kitörésének lehetőségétől. De mert nyilvánvalóan társainál értelmesebb, éret-' tebb. nem elégedett meg azokkal a válaszokkal, amelyeket hazájában kaphat, hanem a másik félnek egyenesen feltette kérdéseit: „Háborút akarnak Önök, vagy nem? Ha ellene vannak, legyen szíves megmondani, mit szándékoznak tenni, hogy ne legyen háború?”, „Miért akarják Önök meghódítani az egész világot, vagy legalábbis az Egyesült Államokat?” A gyerekek őszinték. E nyíltság iránti tisztelet su-' gárztk Jurij Andropov válaszleveléből is, amelyet az APN közzétett, tehát nemcsak ennek az egyetlen amerikai gyermeknek szól és nemcsak a gyermekeknek. (Magyarul a teljes szöveget a Pajtás közli gyermeknapi számában.) Az SZKP főtitkára megírta Samantának: „Kérdésed a legfontosabb azok közül, amelyek minden embert nyugtalansággal töltenek el. Komolyan és becsületesen válaszolok rá. Mi a Szovjetunióban igyekszünk megtenni mindent és meg is teszünk mindent azért, hogy országaink között ne legyen háború, hogy egyáltalán ne legyen háború a Földön. Így akarja minden szovjet ember, így tanított ben-1 uünket Vlagyimir Lenin, államunk megalapítója A szovjet emberek jól tudják, milyen szörnyű és pusztító a háború. Negyvenkét esztendővel ezelőtt a náci Németország hadserege, amely az egész világot uralma alá akarta hajtani, megtámadta országunkat Városaink és falvaihk ezreit gyújtotta fel é° rombolta le. Szoviet férfiak nők és gyerekek millióit gyilkolta meg.” Andropov utalt arra a háborúra, amelyről Samanta az iskolai történelemórákon hallhatott, s amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok győzelmével ért végei: a két ország közösen harcolt azért, hogy sole nénet felszabadítson a fasiszta hódítás alól. Ma is békében akarnak élni a szőriét emberek az ameri-' Icaiakkal. „Amerikának is, nekünk is van atomfegyverünk — olvashatta tovább Samanta. — Szörnyű fegyver, amely egy szem- pillantás alatt emberek millióit ölheti meg. De mi nem akarjuk, hogy valaha is működésbe lépjen. Éppen ezért a Szovjetunió ünnepélyesen, az egész vi- lég előtt kijelentette, hogy soli a nem alkalmazza elsőnek az atomfegyvert. Javasoltuk további gyártásának megszüntetését, és a már meglevő atomfegyverkészlet megsemmisítését __ Senki a mi hatalm as és gyönyörű országunkban — sem a munka- | sok és parasztok, sem az írók és orvosok, sem a felnőttek és a gyerekek, sem a kormány tagjai nem akarnak sem nagy, sem „kis” háborút. Mi békét akarunk, hiszen van tennivalónk: gabonát termelni, építeni és feltalálni, könyveket írni és a világJ űrbe repülni. Békét akarunk önmagunknak és a Föld minden népének, a gyermekeinknek és neked is Samanta.” A levél azia.1 zárult, hogy az amerikai iskoláslány meghívást kapott a szovjet gyerekek fekete-tengeri úttörőtáborába, Artyekbe. Samanta érthető örömmel fogadta ennek a nagyszerű vakációnak a tervét. Azt reméli, hogy még az idén nyáron eljut oda. Es amikor az amerikai sajtó képviselői a levélváltás nyomán kérdéseket, tettek 1 tel neki, azt mondta,: most mar nem gondot úgy az oroszokra, mintha más égitest lakói lennének. Most már érti. hogy ugyanolyan eraJ berek, mint az amerikaiak. Samanta Smith tud<£ ia már tehát, hogy nem fenyegeti az Egyesült Államokat semmiféle veszély a Szovjetunió részéről. Remélhető, hogy ő és sok-sok kis társa felnőve rádöbben arra is, honnan fújnak ai igazi veszélyes. viharos orkánok, hozzák a sötét felhőket a gyermeki boldogság esőre is. A gyermekek nemzetközi barátsága egy szén napon azonban a felnőttek nemzetközi összefogásává válhat Jó lenne, hogv mire Samanta marta is édesanyává válik, az ő gyerJ mekének már nem kellene a termonukleáris fenyegetés légkörében felnőnie. ^ P. L
