Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-19 / 117. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG A 1533. május 19., csütörtök Nézőtéri meditáció Izgalom Párizsban, meg a Bajkál mellett Jean-Paul Belmondo, A Profi címszereplője T Izgalmas filmeket ígérnek mától Miskolcon a premier mozik. Krimiként hirdetik a francia A Profi és a szovjet Gyilkosság a tajgán című filmet egyaránt, bár az előbbi nem a bűnügyi történetek nyomozati szálát követi, ám izgalomban ez nem jelent kevesebbet. A Profi nem más, mint a francia titkos szolgálat tisztje, akit korábban azzal a feladattal küldtek egy közép-, vagy dél-afrikai köztársaságba, hogy az ottani elnököt megölje. Ám a politikai kapcsolatok változása során erre már nem volt szükség, és a francia szolgálat. a saját tisztjét kiszolgáltatta a korábban megölni szándékolt afrikai elnöknek. Elképzelhetetlenül kegyetlen körülmények között élt két évig börtönben a francia elhárító tiszt, majd kalandos úton megszökött, Párizsba jött, s mert az afrikai köz- társasági elnök a francia fővárosba készül, értesítette egykori kollégáit, hogy a korábbi megbízásnak most tesz eleget. A francia elhárító szolgálatnak most kettős a feladata: megvédeni a vendég elnököt és ártalmatlanná tenni egykori kollégájukat, aki tervének végrehajtásával nemzetközi bonyodalmakat indíthatna el. öl ártalmatlanná tenni viszont nem könnyű feladat, hiszen ő a Profi, akit úgy képeztek ki, hogy párja sincs. S ha most ehhez a néző azt is tudja előre, hogy ezt a szerepet Jean-Paul Belmondo játssza, a rendőrségi ellenlábasa pedig nem kisebb színész, mint Robert Hossein, úgy felkészülhet rá, hogy itt izgalomban nem lesz hiány. Nem is csalódik, aki ilyesmit vár. Száz percen keresztül láthatjuk Belmondo ügyeskedéseit, hatalmas ütlegelt, meneküléseit, verekedéseit, autós üldözését, s mindent, ami csak egy kalandfilmbe belefér — egy dél-afrikai büntetőtábortól Párizsig, és ugyanakkor a fordulatos, helyenként már meseszerűen a logikát kicsit megkerülő, vagy a nehézségeket elegánsan nagy léptekkel átlépő történet mögül kirajzolódik a rettenetes maffia: a titkos szolgálati érdekek még a titkos szolgálat tisztjeit feláldozzák adott Elnökségi ülés napirendjén esetben. Belmondo most is csúcsformában játssza végig a filmet, és — szokatlanul — az utolsó kockákon ő veszít. De addig a nézőt izgalomban tartja a sok érdekesség, amelyet talán hamar elfelejt, de Belmondo vagány-bája megéri e nagy melegben is ha száz percig nézzük a Georges Lautner rendezte filmet. Gyilkosság a tajgán címmel Arja Dasljev rendezett érdekes bűnügyi történetet. Messze Szibériában, a Bajkál közelében játszódik a történet, csodás természeti szépségek között. A szélesvásznú filmben — bűnügyi történeteknél szokatlan módon — elsősorban a környezet ragad meg. mert úgy tűnik, sem a rendező, sem Ralf Kelli operatőr nem tudtak ellenállni a valóban lenyűgöző bajkáli tájnak. Itt tulalnak egy lelőtt erdőőrt egy vízmosásban, s miközben a kis faluba kiszáll az ügyészségi nyomozó, meg a rendőrnyomozó — a folklór elemekkel is színes — történetben szolídabban, kevéssé látványos módszerekkel, mint általában a krimiknél megszoktuk, de halad előre a nyomozás, amelynek fordulatait elárulni nem volna ildomos. Érdekes, ha nem is különösebben emlékezetes időtöltés. Villanás a viz felett a címe a Nicholas Ray és Wim Wenders rendezte NSZK dokumentumfilmnek, amely most ért a miskolci filmbaráti körök mozijába. E filmről már korábban szóltunk. Különleges vállalkozás, mert két rendezője egyben írója, és főszereplője is a filmnek, amely gyakorlatilag idős filmrendezők keserű visszatekintése filmalkotói munkásságukra. A különleges filmcsemegék iránt érdeklődő nézőknek ajánlható elsősorban. (benédek) Közoktatás és szakszervezetek f Ülést tarrtott tegnap, szerdán délelőtt a Szakszervezetek Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Tanácsának elnöksége. A napirenden szereplő témák között elsőként vitatták meg a közoktatáspolitikai határozat végrehajtását segítő szakszervezeti tevékenységről készített jelentést. Mór a kulturális, agi- tációs és propagandabizottság által készített írásos jelentésből is jól kiolvasható volt — az elnökségi ülésen pedig a hozzászólók véleményéből is megerősítést kapott: igen sokrétű, a szak- szervezeti munka közel sem lebecsülhető területéről esett szó. Fokozott figyelem nyilvánult meg például a szakmunkástanulók képzésének gondjai iránt. Annak elismerése mellett, hogy természetesen ettől az iskolatípustól sem várható el, hogy „kész embereket” bocsásson ki, említést kapott, hogy a három év kevésnek bizonyul a szakma megfelelő szintű elsajátítására. Ám senki nem kívánhatja, hogy a szakismereti tárgyak óraszámait az úgynevezett közismereti, az általános műveltség részét képező humán tárgyak rovására növeljék. A helyes arány megtalálásában, az iskolai és az iskolán kívüli ismeretszerző lehetőségek jobb kihasználásában megvan a szakszervezeteknek is a maguk feladata. Szorosan ösz- szefügg e témával a pedagóguspálya meg a műveltség presztízsének kérdése. Mindkét esetben van javítanivaló. Azt persze kevés óhajtani, hogy legyen nagyobb ez a presztízs, ha az ösztönzési rendszer és a környezet hatása sok esetben nem erre irányul. Ezért is fogalmazódott meg a feladatok között: „A szakszervezeti alap- és középszervek a dolgozók kulturális érdekvédelmének erősítésével, a szakszervezeti nevelő munka tartalmának, módszereinek bővítésével ,is segítsék elő a műveltség, a tudás presztízsének növekedését. Kezdeményezzék az azt elősegítő, ösztönző vállalati bérezési gyakorlat kialakítását. A szakszervezeti testületek a gazdasági vezetők munkájának véleményezése során térjenek ki a felnőttoktatás segítésében végzett munkájukra is." Nagy hangsúllyal szóltak a tegnapi elnökségi ülésen az ifjúság nevelésének kérdéseiről is. Abban egyértelmű volt az állásfoglalás, hogy nem az egymásra mutogatás (iskola, család, munkahely ...) fog előbbre lépést hozni; megfogalmazódott az az igény, hogy #* ifjúság maga is többet kell, hogy vállaljon saját érdekében; azért, hogy a fiatalok a rájuk váró feladatokat az eddiginél magasabb szinten oldhassák meg. A szakszervezeteknek is megvan a maguk sajátos feladata, ez nem újdonság a mozgalom életében, hanem hagyományokból fakad. A szakszervezetek mindig is munkájuk szerves részének tekintették a fiatalokkal, az ifjúsággal való törődést; a szakmai ismeretek elsajátításában éppúgy, mint az általános műveltség szintjének emelésében. Természetesen mind az írásos jelentés, mind az elnökségi ülésen elmondottak foglalkoztak az oktatás és a képzés olyan összetevőivel, mint az általános iskolát el nem végzett dolgozók „felzárkóztatása”; a folyamatos szakmai képzés lehetőségeinek gazdagítása; a nyelvtanulás; a továbbképzést és átképzést biztosító tanfolyamok folyamatosságának biztosítása ... Az elnökségi ülés résztvevői javaslatokat is tettek a jelentést készítőknek — az anyagot május 26-án tárgyalja majd meg a Szak- szervezetek megyei Tanácsának ülése. (t. n. j.) A kazincbarcikai véradóállomáson nemcsak a felszereltség, de a munkakörülmények is korszerűek. (Folytatás az l. oldalról) véradás jeleni. Az a célkitűzésünk, hogy a vérnek minden cseppjét a legjobban, a legtöbb beteg számára hasznosíthassuk. Dicséret illeti az állomást azért is, mert jól megszervezték az úgynevezett riasztóláncot, amelyen át a véradók bármikor behívhatok. Részletesen szólt a továbbiakban a plazmaadásról, amelyet dr. Simonovits István professzor indított el, mint mozgalmat. A plazmából számos vérkészítmény állítható elő, amellyel sok betegség gyógyítható. Üj gyógyító eljárásokra nyújtanak ezáltal lehetőséget. Megemlítette, hogy már ebben az évben 1400 liter vért vettek a kazincbarcikai véradóállomáson, 3800 véradótól, s ebből 25—30 százalék sürgősségi behívott volt. — Az új állomás felépítésével — folytatta az akadémikusnő — nagyobb lehetőség lesz más fontos vér- készítmény előállítására is, s ez a város, a környék jobb egészségügyi ellátását fogja szolgálni. Az épület 7 millió forintos költségéből 1 millió társadalmi munka. Ügy érzem, ez egyben azt is jelenti, hogy a város magáénak tekinti ezt a véradóállomást. A vérellátó átlomás létrehozásában való tevékeny közreműködésért dr. Simonovits István professzor kitüntetéseket adott át. Egészségügy-miniszteri dicséretet kapott: dr. Benyó János, a véradóállomás vezetője és Vigh József mérnök, a városi kórház műszaki vezetője. Megyénk egészségügye sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, s ezen belül fejlődött és fejlődik a vérellátó hálózat is. Megkérdeztük dr. Hollán Zsuzsa akadémikustól, országos szintről nézve hogyan értékeli erőfeszítéseinket. Válasza a következő: — őszintén meg vagyok hatva az itteni tapasztalatoktól. A megye dolgozói, a brigádok, üzemek, a megye párt-, állami és egészségügyi vezetése az országban egyedülálló módon képes összefogni annak érdekében, hogy megépüljön a nagyon fontos megyei vérellátó állomás. Ilyen nagy megyének nélkülözhetetlen, hogy legyen egy központi vértranszfúziós állomása, amelynek a most átadott kazincbarcikai csak egyik alközpontja és fontos láncszeme. Hisren nincs olyan területe ma már a gyógyításnak, amely nélkülözni tudná a vérkészítméAz ünnepség részvevői megtekintették az új létesítményt, ahol dr. Simonovits István professzor vágta át, a nemzetiszínű szalagot, s adta ál rendeltetésének a kazincbarcikai véradóállomást. nyékét. Egy ilyen létesítmény segít a diagnosztikában. segít a sebészetnek, a szülészetnek, a gyermekgyógyászatnak és még sorolhatnám. — Az egész országban nagy visszhangot keltett — folytatta — az a gyönyörű összefogás, amellyel a rokkantak évében felépítették a gyermekrehabilitációs osztályt. Úgy hiszem, ennek során a megye dolgozói megismerték az önmagukban levő alkotóerőt, a társadalmi munkának azt a felemelő érzését, hogy két kezük munkájával létrehozhatnak valamit, ami az elesettek, betegek megsegítésére szolgál. Gondolom, ez adott erőt az újabb vállalkozáshoz, az újabb társadalmi összefogáshoz, ami a vértranszfúziós állomás felépítését jelenti. Mondhatom, hogy ez az alkotó tevékenység ma egyedülálló az országban. Dr. Hollán Zsuzsa nyilatkozata A pártszervezet propagandistája Sípos István, a Lenin Kohászati Művek öntöde gyáregységének egyik propagandistája, a gyáregység főmérnöke. Negyvenéves. A kohóipari technikum elvégzése után vállalati ösztöndíjasként szerzett diplomát a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem ko- hómémöki karán. Fiatal, pályakezdő mérnökként a vállalat acélöntöde üzemében előbb technológus, később csoportvezető lett, maid 1978-tól 1980-lg a vállalat gyártmány- és technológiai fejlesztési osztályának vezetésével bízták meg. Ezután visszakerült ahhoz a gyáregységhez, ahol gyakorlatilag életútja kezdődött. Az acélöntöde főmérnökévé nevezték ki. Még az egyetemi évei alatt — 1966-ban — lett a párt tagja. A vállalathoz kerülve bekapcsolódott az ifjúsági szövetség tevékenységébe: volt gyáregységi KISZ-titkár; több éven keresztül IÍISZ-blzottsági tag, valamint a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának vállalati titkára. Közben elvégezte a marxista—leninista esti egyetemet, s már 1967-től az egyik KISZ-alapszervezet propagandistája volt. Ifjúsági vitakört vezetett, de ezzel párhuzamosan a pártokta- tás különböző tanfolyamait is vezette. Az 1982—83-as oktatási évben a társadalompolitikai kérdések című vitakört vezeti, amelyen közvetlen termelésirányítók és műszakiak vesznek részt. Korábban a fizikai dolgozók körében szervezett oktatóik isAr propagandistája volt. A propagandista tevékenységgel kapcsolatosan elmondja, hogy az a propagandista tud igazán jó és meggyőző előadó lenni, aki a tananyag mélyebb ismeretei mellett szereti ezt a munkát, s rheg tudja azt másokkal is kedveltetni. Sípos István módszere, hogy figyelembe veszi: itt lényegében „felnőttoktalás”-ról van szó. s ezért nem „kérdezz—feleljek” — formában vitatják meg az anyagot, hanem a foglalkozásokon olyan nyílt, őszinte, demokratikus légkört teremt, ahol mindenki bátran kifejti véleményét az adott témáról. A foglalkozásokon lehetőséget biztosít arra is, hogy a résztvevők minden őket érintő és érdeklő témát felvessenek. Ezek között sok helyi, a gazdasági munkával, a munkahelyi demokráciával összefüggő kérdés is szerepel, így a tapasztalatokat hasznosítani tudja gazdasági munkájában is. Jó kapcsolata van a dolgozókkal, mindenkit meghallgat, a döntéseknél figyelembe veszi véleményüket. Mozgalmi és gazdasági munkájáért többször részesült kitüntetésben: tulajdonosa a KISZ érdeméremnek, az Ifjúságért érdeméremnek. Hatszoros kiváló dolgozó. Legutóbb Lenin születésének évfordulója alkalmából eredményes propagandista munkájáért emlékplakettel tüntették ki. íírisovszkí)
