Észak-Magyarország, 1983. május (39. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-19 / 117. szám

1983. május 19., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Család és hivatás Családi életről beszélni kissé furcsa környezet egy rangos vezető irodája. A tit­kárnő elénk teszi a csésze teát, majd kimegy, hogy amennyire tőle és a körül­ményektől függ. egy ideig elhárítsa a telefonokat, a munkatársakat, s ígv zavar­talan lehessen beszélgeté­sünk. — Hosszú és egyenesen leijeié irányuló pályát futott be harmonikus családi hát­térrel. — Mast már lassan mun­kaköri pályafutásom vége felé közeledem, rövidesen nyugdíjba megyek — egé­szít ki a szikár. ]ó tartásé férfi, akin nem látni, hogy bizony már „nyugdíjra érett”. — Így visszatekintve, ho­gyan látja az éleiét, mi vqlt az elsődleges: a család, vagy a hivatali előmenetele? — Tehát azt kérdezi, hogy család, vagy hivatás. Meg­nehezítem a helyzetét, mert tovább bővítem: család, hi­vatás. társadalom. Nálam ez jelent egységet, ebben az egységben teltek munkás évtizedeim, miközben fel­nőtt két gyermekem. — Felnőtt. De volt-e. és ■mennyiben volt szerepe ön­nek. az apának abban, hogy milyenek lettek gyermekei? Milyen emberek? Az igazgató belekortyol teájába, még a szemüvegét is leveszi, gondosan megtörül- geti. Gondolkodik, rendsze­rez magában, érezhetően hosszabb fejtegetésbe akar kezdeni. — A liáboré után az én generációm útkeresőben volt. Koalíciós időben vá­lasztani kellett, melyik az a párt. amelyik az én érde­keimet képviseli. A kom­munista pártot tekintettem magaménak, s ez az elköte­lezettség nemcsak saját pá­lyámnak. hanem családi életemnek is meghatározó­jává vált. Nekem volt célom, és van célom, s ennek nem rendeltem alá a családot, hanem bevontam. — Már ne haragudjék, de bizonyos „elveket” módosí­tott családon belül. — Mire gondol? — néz rám meglepetten. — Például arra, hogy tu­domásom szerint a felesége nem dolgozik ... márpedig alkotmányunk értelmében __ — A feleségem dolgozott a kereskedelemben. Mikor az első gyermekünk meg­született. akkor is. Közben én újabb és újabb feladato­kat kaptam, gazdaságit, tár­sadalmit. Néhány év múlva rádöbbentem, hogy amikor elmentem otthonról, a gye­rek még aludt, mikor haza­mentem. már aludt. Ez (gy ment sokszor napokig. Hir­telen elhatározással kivettem a feleségemet a munkából. — Vita? — Volt. Nemcsak otthon. A közéletben, később is szá­mon kérték tőlem, miért nem vállal munkát a felesé­gem, amikor a mi rendsze­rünkben ez az egyenjogúság egyik sarkalatos pontja. Hát nem az. szerintem. Lett még egy gyerek, s állítom, töb­bet dolgozott — a társada­lom hasznára is — a felesé­gem azáltal, hogy nevelte a kiskorú gyermekeket, s ne­kem kényelmes otthont te­remtett Becsülöm érte. mert nélküle most nem biztos, hogy a mi családi életünket választhatta volna cikke tárgyául. — Tehát az otthon köz­pontja az anya lett. Mivel indokolja hogy ismereteim szerint a családja mégis apacentrikus lett a gyerme­kek emberformálásában is? — Ez nem véletlen és vál­lalom is. hozzátéve, hogy az a bizonyos apa cent rikusság, amit észlelt, nem alakulha­tott volna ki a feleségem ak­tív. okos, megfontolt közre­működése nélkül. Amíg a gyerekek kicsik voltak, az anyjuk gondoskodott róluk, nekem nem volt sok tenni­valóm. Ahogy nőttek, isko­lás korba kerültek, különö­sen. amikor egyetemisták, főiskolások lettek, erőtelje­sen megnőtt az én felada­tom. — ön nagyon elfoglalt.. Hogyan jutott ideje a csa­ládra? — Rendnek lenni kell, otthon is. Ebbe a rendbe tartozott, hogy a hét végét mindig családi körben töl­töttem, hogy este — ha csak valami rendkívüli dolgom közbe nem jött —, tehát es­te nyolc órakor együtt vol­tunk, s dolgainkat megbe­széltük. — Ez azt jelenti, hogy ttz anyuka napközben azt. mondta: várj csak. majd. jön apád, és ad. neked? — No, nem! A kisebb ügyeket, csíny tevéseket, is­kolai jegyek és egyebek dol­gát a feleségem elintézte. A fontosabbak megbeszélésé­vel vártak rám, néha bizony napokig is. Később jöttek a politikai kérdések — mert az elmúlt évtizedekben bő­ven akadtak olyan dolgok a mi munkánkban, amit a fiatalok nem értettek, nem tudtak a sorok között olvas­ni, nem ismerhették a dol­gok szélesebb összefüggése­it. A család, hivatás kérdé­séhez nálam így kapcsoló­dik a társadalom. Mert a nevelés, az otthoni nevelés is emberformáló kell, hogy legyen. Ez az én tisztem volt a családban. A munká­ra nevelés pedig a felesé­gem és a magam példamu­tatása. Kicsit töprengtem, hogyan fogalmazzam meg a követ­kező gondolatomat, hogy ne legyen sértő. De végül is hozzátartozik a témához eb­ben az esetben. — Az ön anyagi körülmé­nyei lehetővé tették, hogy a felesége ne vállaljon mun­kát, s az átlagosnál, jobb feltételeket adott gyerme­keinek. Gondolt közben er­re is? — Nem vitás, de ne higy- gye, hogy az én szintemen egy fizetésből élve dőzsöl­hettünk. Az átlagosnál töb­bet is be kellett osztani. Egy példát mondok: a fiam mo­tort kért. Várnia kellett rá. nem hullt első szóra az ölé­be. De jó is, mert várakozás közben azt mondta az édes­anyjának : — tudod, ha vég­re meglesz a motorom, en­gem ugyan senki sem fog lehagyni az úton. Itt kellett bekapcsolódnom. mondván, hogy édes fiam, ezek után ne is álmodozz a motorról, mert nem veszek. Sport­szenvedélyedet máshol éld ki. Nem is vettem, udvarol­ni is kerékpáron járt. Ügy­nevezett „házibuli” sem volt, csak igen kivételes alkalom­mal engedtem, mert nem­csak az én nyugalmamat, de a házban lakók pihenési igényét is figyelmükbe aján­lottam a gyerekeknek. Pénz­zel sem láttam el úgy őket, hogy legyen mivel legény- kedni. — Beleszólt-e abba, mi­lyen pályát válasszanak a fiatalok? — Volt elképzelésem. Szerettem volna, ha a fiam orvos, a lányom jogász lesz. Ezzel szemben a fiú műsza­ki pályára ment, a lányom pedagógus. Nem volt ellen­vetésem, mert azt tartom, hogy mindenki azt. művelje, amire hivatást érez, más szóval az a boldog ember, akinek a munkája nemcsak foglalkozása, hanem hiva­tása. Így teljes az életük, s elégedett vagyok velük. — önmagával szemben is elégedett, mint férjjel és családapával? — Most legyek szerényte­len? Megbecsült ember va­gyok a szakmámban, a köz­életben. Mindezek mellett állítom, több figyelmet, időt, energiát fordítottam mindezekkel párhuzamosan a családomra, a gyermekne­velésre, mint az én szinte­men álló vezetők jó része. Tudom, hogy így van, mert sok család életébe belelátok, s örülök annak, hogy szá­mos olyan konfliktust el tudtunk kerülni, ami nem is egy helyen komoly problé­mákat okozott. Ez pedig nem egyedül az én érdemem — még ha apacentrikusnak is nevezi családomat — mert a feleségem megértő, okos, segítő támogatása nél­kül nem alakulhatott volna így az életünk. Adamovics Ilona Diétás ételbemutató Ózdon Élezés és egészség Kóstolással egybekötött di­étás ételbemutalót rendezlek hétfőn Ózdon, a Gyűjtő ét­teremben. A bemutatót a KÖ.IAL egészségnevelési osz­tálya és a Borsodi Vendég­látóipari Vállalat közösen szervezte meg, s keretében a meghívott cukorbetegek több érdekes előadást hallgattak meg az étkezés és az egész­ség kapcsolatáról. Az elő­adásokat —. amelyből a ven­dégek és vendéglátók egy­aránt hasznos ismereteket szerezhettek — dr. Sedlák Mária főorvos, a megyei KÖ­JÁL igazeatéhelyettese és dr Molnár Tibor belgyó­gyász főorvos tartotta meg. A Gvújtó étteremben ezen » napon mutatta be diabe­tikus termékeit, illetve cik­keit a Szerencsi Édesipari Vállalat Diósgyőri Gváregv- sége, valamint a Mátravidé- ki ÉT.VEGY Nagykereskedel­mi Vállalat. A szakmai ta­nácsok után, a több mint száz meghívott vendég nagy érdeklődést tanúsított a köz­vetlen, őket érdeklő étkezé­si lehetőségekről, az ételek összetételéről, tápanyagtar­talmáról. Egy sor egészség- ügyi kérdést tettek fel arra vonatkozóan, hogy miként nyerhetnék vissza egészségü­ket a diéta segítségével, vagy ha ez már nem lehet­séges. miképpen akadályoz­hatják meg állapotuk továb­bi romlását. A meghívott be­tegek tanújelét, adták annak, hogy örömmel fogadták a KÖJÁL és a vendéglátó vál­lalat kezdeményezését. — Vállalatunk és a KÖ­JÁL egészségügyi osztályá­nak kapcsolata már régi ke­letű — válaszolta kérdésünk­re Molnár Ferenc, a Borso­di Vendéglátóipari Vállalat osztályvezetője. — A megyé­ben jelenleg 3 éttermünkben, a kazincbarcikai Béke, az óz­di Gyújtó és a sátoraljaúj­helyi Zemplén-szállóban ké­szítünk diétás menüt. Azért e három helyen, mert itt van lehetőség rá, hogy a kór­házak diétás nővérei, orvo­sai felügyeljék, ellenőrizzék szakácsaink munkáját, s ta­nácsokat adjanak nekik a diétás ételek elkészítésében. A Hóvirág úton épülő lakóháiak Mezőkövesden Kovács Mátyás felv. r Uj lakóházak Mezőkövesden A MENETREND SZERINT... Miskolcon, a Gőz utcában, a tizedik emeleten lakom, s évek óta úgy látom, hogy va­lami nincs rendben a lilla­füredi kisvonat Dorottya ut­cai állomásáról induló sze­mélyszállítással. Sokszor ér­keznek hiába az állomásra családok, iskolás csoportok, sőt az ország más területei­ről is autóbuszokkal, hogy a kisvonattal utazva, gyönyör­ködjenek a Bükk szépségei­ben, de hiába, mert a vo­nat már elment úgy, hogjj összesen ha Hz utas volt rajta. Ilyenkor aztán egy ide­ig várakoznak, majd autó­busszal folytatják útjukat Sokszor akartam már írm erről, de amikor a napok­ban, délben azt láttam, hogy két osztály, talán végzős kö­zépiskolások, akiken látszott, hogy nem helybeliek, mert nagy hátizsákkal voltak fel­szerelve, bizonyára hosszabb időre indultak túrázni —, fél óra várakozás után csa­lódottan indultak az autó­busz-megállóhoz. Azt hiszem, kettő propa­ganda és a nyilvános menet­rend, pagy egyéb intézkedé­sek segíthetnének abban, hogy bosszanlcodás nélkül utazhassanak a kisvasúton. Dudra Ernő Miskolc, Gőz u. lil. sz. * Gedeon. István, a Lillafü­redi Állami Erdei Vasút­üzem üzemfőnöke válaszol: „Az állomásokon, őrhelye­ken, ahol csak lehetőség van rá, ki van függesztve a me­netrend. Ezenkívül mintegy 300 menetrendet az iskolák­nak, intézményeknek is meg­küldi ünk. Most készült el a kisfüzetes menetrendünk, Ezt az ózdi bemutatót is az orvosok, egészségügyi szak­emberek segítségével szer­veztük meg. A városban és <a járásban összesen kétezer cukorbetegnek küldtünk ki egy kérdőívet, amelyen azt is megtudakoljuk, hogy igénybe vennék-e étterme­inket, s eljönnének-e a szak­mai találkozóra. Közülük mintegy százan vettek részt a szakmai napon, úgy lát­tuk megelégedésünkre. Szá­munkra ez a tevékenység nem üzleti, hanem egészség- nevelési kérdés, hiszen a diétás menüket 20 százalé­kos árengedménnyel hozzuk forgalomba. Amennyiben igény lesz rá, bővíteni fog­juk ezt a vendéglátási for­mát. egyebek között azzal is, hogy több helyen meg­szervezzük a diétás, kalória­szegény ételek ételhordós ki­szolgálását. (odvardy) ami 2 forintért megvásárol­ható, de ugyanez a MÁV- menetrend könyvében is megtalálható, s így utasaink az ország bármelyik részé­ből tájékozódhatnak arról, hogy mikor indulnak vona­taink. Nem kell tehát feles­legesen várakoznia annak, aki a kisvonattal akar utaz­ni. A csoportos helyfoglalás­sal általában egy héttel előbb megkeresnek bennünket az iskolák telefonon, majd írás­ban. s ilyen esetben már húsz utason túl 50 százalé­kos kedvezményt: is adunk. A menetrendet pontosan be­tartjuk, de azt tapasztaljuk, hogy több az utas, mint amennyi a kocsinkban elfér, például, mint május 16-án is, amikor be nem jelentett csoport érkezett, hogy csa­lódást ne okozzunk, Majláth- ról viszünk kocsit Sajnos azonban ilyenkor nem tud­juk tartani a pontos menet­időt, s ennek az időben ér­kező utasok bizonyára nem nagyon örülnek. Ügy gon­dolom tehát, hogy a levélíró által hiányolt propaganda, s a nyilvános menetrend bizto­sítása tekintetében többet már nem tudunk tenni. Áp­rilis 30-tól október 2-ig a nyári menetrend szerint köz­lekedünk. Hétfőtől péntekig naponta öt pár vonatot, szom­baton, vasárnap pedig kilenc pár vonatot közlekedtetünk. Nyári kocsi 12 darab van, amivel tavaly is rekordfor­galmat bonyolítottunk le, hi­szen 280 000 utast szállítot­tunk. A Kilián-északon most épül az állomás, s valószí­nű ebben az évben átadásra is kerül, így az ott még je­lentkező panaszok is meg­szűnnek”. TÁRSADALMI MUNKA Sátoraljaújhelyen évek óta egy központi lőtér működik. Ennek zsúfoltsága olyan nagy volt, hogy versenyeket, rendezvényeket csak nehe­zen lehetett lebonyolítani. Ebből következően vetődött fel, hogy a lehetőségekhez képest kispuska, illetve lég­puska lötereket építsünk vá­rosunk. különböző területein. Mindez a Hegyalja Ruháza­ti Szövetkezet Honvédelmi Klubjának közgyűlésén is szóba került, ahol Várszegi József vetette fel a légpus- ka-lőtér megépítésének ötle­tét és konkrét javaslattal is előállt. Terve alapján már márciusban kezdték kialakí­tani és megépíteni a löteret, s ehhez a szövetkezet veze­tősége jó partnernek bizo­nyult. s biztosították az épít­kezéshez szükséges anyago­kat. A fiatalok lelkesedését látva, az MHSZ városi veze­tősége is anyagi segítséget nyújtott. A szövetkezet MHSZ- és KlSZ-fiataljai 577 társadalmi munkaórát telje­sítve, mintegy 30 000 forint értékben járultak hozzá a lőtér építésének mintegy 46 000 forintos összköltségé­hez, amelyet május 9-én ren­dezett ünnepségen adtak át rendeltetésének. Az ünnepség után 14 csa­pattal, 56 fő részvételével lövészversenyt rendeztek. El­ső helyezett a Hegyalja Ru­házati. Szövetkezet, második, az Alsóbcrecki, harmadik a Sátoraljaújhelyi Vasipari Szö­vetkezet honvédelmi klubja lett. Kertész Jánosné MHSZ, Sátoraljaújhely GÖDÖR ÉS VIRÁG Előbb talán a rosszal, a könnyen súlyos balesetei okozó gödörrel kezdeném le­velem. Őszintén csodálko­zom azon, hogy Tapolcán egy olyan forgalmas helyen, mint a tejcsárda, a Zója utca eleje, hetek óta nem ja­vítják meg az úttestet. A kockakövek, kinyomva, szét­szóródva, s szinte elkerülhe­tetlen, hogy valamelyikre rá ne hajtson a gépkocsi. Bi­zony nemcsak a gépkocsi­ban ülők kerülhetnek ve­szélybe, de a gyalogosok is,' hiszen ha egy ilyen kö re­pül, s valakit eltalál, abból nagy baj lehet. Márpedig itt, különösen a jó idő beálltá- val nagyon sok a sétáló gya­logos és gépjármű. Vártam, hogy illetékesek majd csak intézkednek, de úgy tűnik hiába, s ezért ezúton sze­retném felhívni figyelmüket a sürgős útjavításra. Levelem második részét már sokkal szívesebben írom, mert azokról ejthetek szót, akik nem várnak sem központi intézkedésre, sem segítségre ahhoz, hogy kör­nyezetüket szebbé tegyék. Nemrégen, amikor a Zója utcát új burkolattal láttak el, a járda szélén kis sze- gélycsikokat alakítottak ki, bizonyára arra gondolva, hogy ide elöbb-utóbb virág kerül. Végig az utcán azon­ban csak a gaz burjánzik, kivéve egy-két lelkes, a szé­pet szerető, s azért tenni is képes lakókat. A 47-es szá­mú ház előtt egy idős bácsi kapálta fel a földet, vetette cl a magokat, s talán pár hét múlva már a virágokban is gyönyörködhetnek az arra sétálók. A hosszú utcán még egy-két helyen találkozha­tunk hasonlóan gondozott kis szegéllyel, s talán, ha a nagy többség is példát ven­ne, minden bizonnyal öröm­mel sétálnának erre a Ta­polcán üdülők. B. E. | Miskolc 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom