Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-07 / 81. szám
ESZAK-MAGYAROR5ZAG 4 1983. ópriíis 7., csütörtök A műveltség — alkotás Megkezdődött az országos pedagógiai tanácskozás (Folytatás az 1. oldalról) fordított jövedelme. Ez persze összefügghet azzal is, hogy a kulturális kínálat—, s nem utolsósorban a művelődési hálózat ellátottsága — nem fejlődött együtt, tartalmilag nem tartott lépést az eszközök nyújtotta lehetőségekkel. A gazdaság és a kultúra összefüggését vizsgálva a miniszterhelyettes hangsúlyozta, hogy változatlanul az oktatás élvez elsőbbséget. Ebben az ötéves tervben például 6600 osztályterem épül meg, s az oktatás fejlesztésére évi 27 milliárd forintot fordít a népgazdaság. Kulturális célokra — a tudomány és a sport támogatását is beleértve — a nemzeti jövedelem 8—9 százalékát költjük évente. Az, hogy mennyit tudunk juttatni e célokra, végeredményben a gazdasági teljesítmény függvénye. Éppen ezért fontos hangsúlyozni a gazdaság és a kultúra kapcsolatában, hogy a műveltségnek — a szakmai és az általános műveltségnek — anyagi erővé kell vállnia ahhoz, hogy feladatát betöltse. S ezért .lenne fontos az is, hogy a jelenleginél nagyobb presztízse legyen a tudásnak. Végezetül arról szólt Dre- ein József, hogy újra kell gondolni a kultúra gazdasági szabályozását, noha a kultúra nem feltétlenül tartozik a „nyereséges szférába.” Nyilvánvalóan társadalmi érdek, hogy bizonyos kulturális szolgáltatásokhoz változatlanul olcsón juthassanak hozzá széles tömegek. Petró András, a Tankönyv- kiadó Vállalat igazgatója nyitotta meg ezután aizt a Szabolcsi" Miklós vitainditójái torija. tankönyv-illusztrációs kiállítást, amelyen 32 grafikusművész munkáival ismerkedhettek meg az érdeklődők. Első alkalommal nyílt kiállítás a tankönyv-illusztrációkból, jóllehet — amint azt Petró András is elmondta — ezeknek a rajzoknak nem csak, sőt nem elsősorban dekoráció a feladata. Az Orbis pictus — Comenius híres tankönyve — óta a tankönyvekben meghatározó jelentőséggel bírnak az illusztrációk a szöveg mellett, s az utóbbi években e téren is igen sokat léptünk előre. Ez a kiállítás — mondotta — talán abban is segít, hogy a tankönyv-illusztrációs munkára ráirányítja a figyelmet. Ugyancsak a tegnapi napon, a délelőtti plenáris ülésen hangzott el Szabolcsi Miklós akadémikus, az Országos Pedagógiai Intézet főigazgatójának előadása Művelődési anyag — iskolában és iskolán kívül címmel. Előadásában abból indult ki, hogy a korszerű műveltséganyag nemcsak az ismeretek halmazát, hanem a készségek és képességek fejlesztését is jelenti. Egységes rendszert alkot, akár az iskolában, akár az iskolán kívül jutunk hozzá ezekhez az ismeretekhez A különbség az elsajátítás módjában van. Az egység — a műveltség egységének — hangsúlyozása azért is szükséges, mert az információ-áradat és a szűkülő iskolaidő szinte kikényszeríti annak felülvizsgálatát, hogy milyen műveltséganyagot adjon át az iskola, s melyik kerüljön át a közművelődés hatáskörébe. A gond az hogy a Magyarországon ennek az iskolán kívüli művelődésnek nincs meg a társadalmi presztízse. A közművelődés jelenlegi formáiban is igen sok tartalék van még ahhoz, hogy mintegy az iskolai munka meghosszabbításaként olyan alternatív lehetőségeket kínáljon, amelyek nemcsak vonzók, hanem hasznosak is. S az is bizonyos, hogy a jelenleginél szorosabban kellene kötődnie egymáshoz a két nagy intézményhálózatnak, a közoktatásnak és a közművelődésnek ahhoz, hogy jobban érvényesüljön a műveltség hatékonysága. A korszerű műveltség egyik kritériuma ugyanis éppen az, hogy az egyén tudatosan vállaljon részt a valóság alakításában, gyarapításában. A tegnapi napon, délután az országos pedagógiai tanácskozás résztvevői megyénk különböző településeinek iskoláit látogatták meg, ahol az iskola közművelődési tevékenységével ismerkedtek. Ma plenáris üléssel, majd négy szekcióban folytatják a tanácskozást és bemutató foglalkozásokat tekintenek meg. esutorás—laczó Az Új művelődési házban Az első operseiiaÉs A felavatás óta eltelt rövid idő alatt is tartalmas, pezsgő élet jellemzi Sárospatakon az új művelődési ház munkáját. Az eddig tartott rendezvények, ünnepi és művészeti programok iránt igen élénk érdeklődést tanúsított a közönség. Az első operaelőadásra április 11-én, este 7 órai kezdettel kerül sor. A debreceni Csokonai Színház operatársulata Erkel Ferenc Hunyadi László c. operáját mutatja be Kertész Gyula rendezésében. A művet kicsit „helyi” vonatkozásúvá teszi az a körülmény, hogy szövegét az egykori híres pataki diák, Egressy Béni írta. A főbb szerepeket Csákó Mária, Marsay Magda, Karnausz Tibor, Kecskés Sándor, Tréfás György játsz- sza. Közreműködik a debreceni MÁV Filharmonikusok zenekara, a Csokonai Színház és a Járműjavító Vállalat egyesített énekkara és a Csokonai Színház balettegyüttese. Az előadás iránt olyan nagy érdeklődés nyilvánul meg, hogy hetekkel a bemutató előtt minden jegy elkelt. Novákovits István igazgató tájékoztatása szerint havonta 3—4 színházi est szerepel a művelődési ház programjában, s a Csokonai Színházon kívül a Miskolci Nemzeti Színház, a nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház és a Népszínház művészeinek vendégjátékában gyönyörködhet Sárospatak és a környező községek művészetszerető közönsége. Filmforgatások kazánkbai Iskolafejlesztési tolatások r Kevés helyen dolgoznak olyan ügyes díszletkészítők a világon, mint Magyarországon, a MAFILM műtermeiben — állítja Roy Field, a bonyolult technikai megoldásokkal készülő híres-hírhedt Superman filmek trükkmestere; a neves szakember ezúttal a Lumumba utcai 3—4-es stúdióban dolgozik, a Rózsa János rendezésében készülő Boszorbányszombat című filmen. Forgatnak a filmgyár 1-es és 2-es stúdiójában is. A Dialóg Stúdió gondozásában készül a Gyertek el a névnapomra című film. Karinthy Ferenc nagy sikerű kisregényéből, a Házszentelőbői a forgatókönyvet is a produkció rendezője, Fábri Zoltán írta. A debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumban nevelési bizottságot hoztak létre, az iskolai demokratizmus vizsgálatára, munkájuk eredményeként — elsősorban az önkormányzati funkció fejlesztése miatt — a múlt tanévtől ismét az osztályokra épülő KlSZ-alapszerve- zetek váltották fel a korábbi, a diákok érdeklődési köréhez igazított, eszerint szerveződött alapszerveket. Az alap: a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem neveléstudományi tanszékén immár nyolc esztendeje vizsgálják a nevelőmunka rendszerének sajátosságait, a neveléskutatás és -fejlesztés módszertani problematikáit. Ülök a nézőtéren a miskolci stúdiómoziban a szokásos heti sajtópropaganda- vetítésre várva, s meditálok, vajon milyen filmeket láthatunk előre, miről írhatok majd kritikát a nagyérdemű néző—olvasó közönség előzetes tájékoztatására. A műsorterv szerint az ismétlések között három új film bemutatásra vár a miskolci mozikban. Igaz, egyiket eldugták kissé a premiermozik közönsége elől, mint a viselkedni nem tudó gyereket szokták, ha vendég érkezik a házhoz. Pedig ennek már a címe is elég bizarr: Fokhagyma és ananász, az NDK-ban készült, Ulrich Thein rendezésében, s egy egyedül élő, gyermekét is egyedül nevelő munkásasszony drámáját ígéri. Ennyit lehet róla előre tudni. A másik film már szerepel az egyik premiermozi bemutatási programjában, igaz, mindössze három napon délután, akkor is megosztva az időt egy magyar film ismétlésével. Ezt a spanyolok készítették, a címe — Gary Cooper, ki vagy a mennyekben __ — kissé f élrevezető, a híres amerikai sztárnak vajmi kevés köze van a Pilar Miro rendezte filmdrámához, illetve annak hősnőjéhez, egy élete nagy lelki és fizikai megpróbáltatásait átélő tévérendezőnőhöz, legfeljebb an- ®ak gyermekkori álmaiban Egy kocka az e héten látható Gary Cooper, ki vagy a mennyek ben ... című spanyol filmből. szerepel, de bizonyára érdekes. erről meg ennyit lehet tudni előre. Itt tartok a nézőtéri töprengésben, amikor közlik. hogy az említett két film közül egyik sem. jött meg. mert állítólag a MOKÉP raktára Budapestről nem adta fel, hogy ideérkezzen a sajtópropaganda-vetítésre,' esetleg elakadt valahol, íényeg az, hogy nem látható, majd csak csütörtöktől, viszont itt van a harmadik új film, az Elefánt story, amely tekintettel az iskolai szünetre, valóban idejében kerül vászonra. Erről meg mit lehet kritikai kommentálásként írni ? Azt, hogy japán filmesek — a Kuraha- ra-testvérek, meg Szeido Hino — csinálták és meglehetősen hosszadalmasan mutatja be az afrikai szavannákon élő elefántok életét? Dicsérni az- operatőrök kitartó türelmét, ahogyan hihetetlenül hosszú időn át kísérték, figyelték az állatokat? Türelmet ajánlani a nézőnek is a hosszú filmhez? Természetbarátoknak ez szükségtelen. Aki szereti az ilyen filmeket, megnézi az Elefánt storyt. A vetítőhelyről visszafelé viszont azon meditáltam, vajon miért ennyire rendszeres, hogy o filmforgalmazó szervek nem törődnek eléggé az új filmeknek a sajtó- propaganda-vetítésekre való és időben történő eljuttatásával? Ennyire nem érdekük nekik, hogy a közönséget érdemben lehessen előre tájékoztatni? Lehet, hogy így van. Legfeljebb, ha nem megy eléggé egy-egy film, úgy az amúgy is tervezett kasszasikeres ismétléseken kiviig még bedobnak néhánv Szupérzsaru- meg Piedone- előadást, vagy ikszedszer A malájt tigrist, mert újabban az a menő, Sandokan a biztos siker. (benedek) „A rögtön mérgező mérgeket mór felfedeztük, óm a rögtön gyógyító gyógymódokat még nem" - hangzik a költő borúlátó megállaDÍtása, amely eléggé egyértelműen jelzi: a világ eddig nem fordított elég gondot a beteg emberek fájdalmának enyhítésére, egészségük és munkaképességük mielőbb’ visszaszerzésére. Pedig az egységes cselekvés gondolata má' régen megfogalmazódott. Az Egészségügyi Vi- lágközgyűlés 1977-ben deklarálta is: a kormányok és az Egészségügyi Világszervezet az elkövetkezendő évtizedekben minden módon elő kívánja segíteni, hogy az ezredfordulóig a világ minden polgára olyan orvosi ellátáshoz jusson, amely teljes, hasznos és cselekvő életet tesz lehetővé számára. A határozatot az „Egészséget mindenkinek 2000-re!" jelszó jegyében globális stratégiaként könyvelik el mindenütt a világon. Ez lett az idei Egészségügyi Világnap jelmondata is, ezért 1983. április 7-e olyan kezdeményezésnek tekinthető, amely az emberek egészségének folyamatos javítását célozza. Senki sem ígéri, és ígérheti, hogy az ezredfordulóra megszűnnek a testi-lelki bajok, és azt sem remélhetjük, hogy ismeretlen lesz a szenvedés. Joggal várhatjuk viszont, hogy az orvostudomány még hatékonyabb módszereket dolgoz ki a betegségek megelőzésére, a fertőzésveszélyek csökkentésére. s hogy — ezek eredményeként — az emberek mindenütt megfelelő körülmények között születnek meg és élnek. Természetesen ez utóbbi őzt is feltételezi, hogy mindenki ismerje fel: felelősséggel tartozik a saját és csalód- tagaji egészségéért. Az Egészségügyi Világszervezet konkrét egészségügyi és szociális akciókat javasol, azt ajánlva, hogy minden ország vizsgálja meg a maga teendőit. Az adott országokban, fejlettségüktől függően, „helyileg” mások a követelmények. Ilyenformán életképes-e a globális stratégia? A válasz egyértelmű igen. Különösen o kulcsfontosságú alapellátásról tartott nemzetközi konferenciák igazolták, hogy hasznos és szükséges a nemzeti tapasztalatok nemzetközi felhasználása, a konkrét helyi körülményekre történő alkalmazása. Az alapellátás mindenütt az egész népességre kihat, s magában foglal minden olyan intézkedést, amely lehetővé teszi az egészség megvédését, a megelőzést, a diagnózist, a gyógymódot és a rehabilitációt. Az alapkövetelmények közé tartozik még a családok és a közösségek élet- és egészségkultúrájának növelése is. E követelmények természetesen csak akkor teljesíthetők, ha az adott ország gon: doskodik az ehhez szükséges orvosi, szakorvosi létszámról, illetve az orvosi-technikai berendezések beszerzéséről és más feltételekről. A stratégia fontos követelménye az egészségügy magas szintű társadalmi ellenőrzésének megszervezése. Hangsúlyozottan sürgetik az ehhez szükséges erőforrások összpontosítását, o határozott cselekvés szükségességét. Megfogalmazzák, hogy — mint az élet minden területén - itt is nélkülözhetetlen az országok közötti együttműködés, hiszen enélkül aligha érhető el igazi fejlődés. Az Egészségügyi Világszervezet akciókat kezdeményez, a bankok, alapítványok, két- és többoldalú ügynökségek támogatósának elnyerésére, a kutatás és fejlesztés előmozdítására, az oktatók képzésének és az oktató-intézmények munkájának segítésére. A magyar egészségügy stratégiája elsősorban az egészséges életmód támogatósában, a megelőzhető betegségek csökkentésére irányul, valamint arra, hogy — a szocialista elveknek megfelelően — fejlődő színvonalú egészségügyi ellátást garantáljunk minden állampolgár számára. Az egészséges éiet lehetősége a felszabadulásig nálunk rs a tehetősök kiváltsága volt. Most az a cél, hogy mindenki belássa: ő is felelős a saját egészségéért, testi épségéért. Fel kell ismertetni a túlzott alkohol- és gyógyszerfogyasztás és dohányzás veszélyeit, a kiegyensúlyozatlan táplálkozás, a nemi betegségek, a koroi terhesség és más hasonló, az egyén ellenőrzése alá tartozó jelenség káros voltát. Az ezredforduló népességének kétharmada még nem született meg, másik harmada pedig még gyermek, vagy fiatal felnőtt. Mindennél fontosabb tehát a nevelés, azért is, hogy a motorizáció fokozódást! ne járjon együtt több balesettel. Az üzemi munkavédelem, a munkahelyek és az otthonok biztonságának fokozása egyaránt sok feladatot ad a hazai egészségügy számára. Bár tizenhét év van még hátra 2000-ig, de nem késlekedhetünk, mert ahogy dr. Mahler, az Egészségügyi Világ- szervezet főigazgatója a világnap olkalmúbói írt levelében megfogalmazta: c visszaszámlálás megkezdődött, G. ft. Vük - bajszs a sikerért Március legzajosabb színházi csalódását a Hököm Színpad okozta. Harsányi Gábor és Karinthy Márton magánvállalkozása — nem is titkolt haszonvággyal — Fekete István Vük című színdarabját tűzte műsorára és mutatta be a megyében először a leninvárosi gyermekeknek. Tájelőadások sajátossága, hogy kettős, illetve hármas szereposztásban hirdetik a produkciókat, ami önmagában még nem jelentene problémát, ha minden fellépő színész éppen akkor nyújtaná tehetsége legjavát, amikor arra szükség van. A gyermekközönség nyílt, őszinte véleménye, érzelmeinek kinyilvánítása pontosan és hibátlanul jelzi, mikor vált unalmassá, széttördeltté, lélektelenné a darab.' E közönség meelehetősen zajosan teszi ezt. De ebben az esetben nemcsak a harmadik vonal játszadozása volt a gondok forrása, hanem maga az a tény, hogy a Vük, amely nagyszerű irodalmi munka, ha lehet, még sikeresebb rajzfilmsorozat, illetve egész estét betöltő rajz-játékfilm, mint - színdarab a siker túl— hajszolásának illúzióját kelti. Vük poszteren, leporellón, kirakójátékon szerepel és ez mind kedves, szép, színes (és drága) játék a gyermek' számára. De a Vük, mint korosodó színészek primitív díszletek közötti erdőszéli. házkörüli játszadozása megmosolygtatoan unalmas (és bosszantóan drága). Nem sajátosan magyar jelenség az. amikor a jövedelmezőség reményéhen az élet minden területé.. — így a műveszet minden területén — végighullámzik egy sikerszéria, az viszont m*r tipikusan hazai sajátosság, hogy a hajsza kézben rendre elfeledkeznek az eredeti célról. Vaevi« arról: kihez szólunk, mit mondtak már el előttünk, amit felesleges rosszabbul elismételni, van-e még ezenkívül mondanivalónk? Tóth Imre László Nézőtéri meditáció Elefánt storyról, meg egyebekről
