Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-01 / 77. szám

ÉSZAK-MAGYAÄORSZAG 4 1983. április 1., péntek Miskolc egységesebb kulturális életéért Miskolc város kulturális élete, annak kisugárzása a valóságban sokkal jobb, mint a hire, és rosszabb, mint le­hetne, meg gyengébb, mint kellene; holott Miskolc nem­csak a miskolciaké, hanem a környezeté és a megyéé is, — ezzel a ‘ gondolattal zárta tartalmas, sok útmutatással gazdag hozzászólását Kövér Árpád, az MSZMP Borsod megyei Bizottsága propagan­da- és művelődési osztá­lyának vezetőie azon a ta­nácskozáson, amelyet az MSZMP Miskolc városi Bi­zottsága és a városi tanács avégett hívott egybe, hogy a város kulturális életének fej­lődését jobban szolgáló köz- művelődési koordináció ki­alakítását megvitassa. A tanácskozáson dr. Ko­vács László, a városi párt- bizottság titkára tartott na­gyon értékes, sokszínű vita­indítót, amelynek alapja egy korábbi pártbizottsági állás­foglalás volt a város kultu­rális életének átgondoltabb tervezéséről, s mind ebből a bevezetőből, mind pedig a nagyszámú hozzászólásból az tükröződött, s ezt mindenki­nek, aki a város közműve­lődése iránt érdeklődik, sze­mélyes tapasztalatai is iga­zolhatják, hogy Miskolcon a kulturális erők szétforgácso- lódnak, nem elég jó a koor­dináció és ezért mélységesen igaz, amit Kövér Árpád, a város életéről megállapított, és amivel e cikket indítot­tuk. Miskolc városban a kultu­rális élet irányítása több szektorit, tanácsi, szakszerve­zeti, helyi és országos, vál­lalati irányítású intézmények működnek, és jóllehet, ezek­nek a munkássága megfele­lő, sok az átfedés, egymás munkájának keresztezése, ami az összmunka hatását gyengíti. Dr. Kovács László megállapította, hogy a vá­ros kulturális tevékenységé­nek átgondolt tervezéséről csak megszorításokkal lehet beszélni, az egységes városi szemlélet, egységes városi akarat nem érvényesül kel­lően, ■ ez még inkább in­dokolttá teszi az eddigi koor­dinációs tevékenység szoro­sabbá tételét. A városnak az intézményi ellátottsága saj­nos szegényes, vannak terü­letek, ahol nem is mérhető, holott, ott nagy a népesség, és éppen ezért az egyes köz­művelődési intézményeknek a város egészébe kell integ­rálódniuk, ráadásai, a jelen gazdasági körülmények között mind szigorúbb koordináció­ban. A városi közérdekek nem szorulhatnak az intéz­ményi érdekek mögé. A munkahelyek ma nyitottabb- nak tűnnek a kulturális együttműködés iránt, mint , korábban, így a közművelő­dési intézmények közeledé­sének jobbak a lehetőségei a munkahelyekhez, csakúgy, mint az iskolák többségéhez, mert az iskoláknak is egy­re inkább közművelődési cé­lokat is kell szolgálniuk. , A városban fehér foltot je­lentenek a lakótelepek köz- művelődési ellátottság tekin­tetében, holott az ottani né­pességnek kétharmada har­minc éven aluli fiatal. De még a legtöbb helyen nincs meg a megfelelő kapcsolat az iskolák, a -meglevő köz- művelődési szervek, a tömeg- szervezetek és egyéb szervek között. A megállapítás szerint a Miskolc városi Művelődési Központ több területen bizo­nyította már életrevalóságát, sok értékes eredményt mu­tathat már fel, de nincs in­tézményi háttere, és mert a fejlesztésnek lehetőségei igen szűkösek, az ökonomikusabb gazdálkodás és a jelenleginél feszesebb együttműködés és munkaegyeztetés szükséges. Régóta folyik a koordiná­ció a város művelődési in­tézményei között, azonban annak jelenlegi keretein az élet már túllépett. Ez a for­ma nem kielégítő, nem volt eléggé városléptékű, és a kü­lönféle irányítású intézmé­nyek — mi tagadás! — nem is vették mindig eléggé ko­molyan. Nagy baj volt pél­dául az is, hogy még ha az intézmények között meg is volt a koordinációs készség, a fenntartóik nem koordi­náltak eléggé. Pedig sokfelé mutatkozott jó kezdeménye­zés, például a Rónai Sándor Művelődési Központban két lakótelepről, mintegy három­ezer családról van hjuklcár- tyás nyilvántartás az érdek­lődési körökről, ■ a különbö­ző rendezvényekre annak megfelelően hívják a közön­séget És ilyen jellegű hasz­nos kezdeményezések más­felé is vannak, csak éppen megmaradnak az intézményi kereteken belül és nem lesz­nek városi léptékű intézke­dések, tettek. Nagyion-nagyon szükséges, amit a városi pártbizottság és a tanács tervez: alakul­jon és tartósan működjön egy olyan rendszer, amely a tökéletes koordinációt bizto­sítja a város különböző mű­vészeti és közművelődési szervei között, de ez a koor­dináció ne cél, hanem esz­köz legyen. A gazdálkodási nehézségek tagadhatatlanul jelen vannak. Előtérbe kell lépni bizonyos menedzselési munkának is. S jóllehet, na­gyobb figyelmet kell a rea­litásokra fordítani, a gazda­ságosság nem helyezheti hát­térbe azt a szempontot, hogy mindenkor az értéket kell előtérbe helyezni. Nem jó, ha az intézmények műsort rendelő és közvetítő irodák­ká válnak ahelyett, hogy a tehetséges emberek gyűjtő­helyei lennének, mint az korábban volt a városban. A tanácskozáson elhang­zott, mely intézménynek, mi­lyen területen kellene előbb­re lépni, mit vár tőle a vá­ros közössége, és Miskolc nagy kiterjedésű területén hol, melyik részen, milyen a közművelődési ellátottság. E tekintetben négy szekcióra oszthatók a város lakóterüle­tei. A tanácskozáson jelen­voltak, a különböző művé­szeti és közművelődési szer­vek felelős vezetői, most kidolgozzák azt a programot, hogy a maguk területén mi­vel segíthetik jobban a vá­ros közművelődési, általában kulturális életét, és milyen elképzeléseik vannak egy fe­szesebb koordinációba való bekapcsolódásra. Az így be­érkező terveik, elképzelések alapján alakítják majd ki azt az egységes koncepciót, amelyre a jövőben a város kulturális életének koordiná­ciós rendszere alapszik, és amelynek segítségével egysé­gesebb, inkább városléptékű életet kívánnak teremteni. A kor parancsoló szüksé­gessége a város kulturális élete egészének megemelése, ezt követeli a gazdasági fel­adatok sora is, ez azonban csak minden művészeti és közművelődést szerv összefo­gásával és folyamatos együtt­működésével valósítható meg, és csak így lehet Miskolc, mint megyeszékhely is kisu­gárzó erejű és nem olyan, mint amilyenként, de sajná­latosan igazságosan, a beve­zetőben idézett megállapítás láttatni volt kénytelen. Benedek Miklós Juhász Gyula­emlékére! Juhász Gyula születésének századik évfordulója alkal­mából készítette el — a Szegedi Éremgyűjtö Klub felkérésére — Tóth Sándor szobrászművész azt a 42.5 milliméter átmérőjű bronz- patinázott érmét, melynek egyik oldalán Juhász Gyula portréja látható. Az emlék­tárgy másik oldalára a Sze­gedi Nemzeti Színház hom­lokzatát és a költő Színházi szonett című költeményéből vett „Szeretlek színház, pom­pázó hazugság ... 1” szavakat, mintázta az érem alkotója. Az érem így utal arra is, hogy száz éve, 1883-ban épült a Szegedi Nemzeti Színház, és arra is, hogy a költő rö­vid ideig a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltása után létrehozott színházi direktó­rium vezetője volt. Az érdekes új érmét szer­dai napokon 16 órától, va­sárnaponként 9 órától a sze­gedi éremgyűjtők foglalko­zásain, a szegedi Juhász Gyula Művelődési Központ­ban szerezhetik be az ér­deklődők. Két kiállításon 1. Sárospatakon: Feledy Gyula A minap megnyitott im­pozáns sárospataki művelő­dési ház egyik termében lát­ható Feledy Gyula Kossuth- díjas grafikusművész kiállí­tása. Az új közművelődési intézmény első, a nagykö­zönséghez szóló megnyilvá­nulásával a megye egyik kiemelkedő rangú művészé­nek munkásságát kívánja a város közönségével, és az Odalátogatókkal megismertet­ni. Feledy jól érzékelte, mi­lyen anyaggal kell jelent­keznie egy életét most kezdő intézményben, s igen helye­sen utolsó évtizedének mun­kásságáról ad képet hatvan lapjával. A kiállítóterembesn látha­tó hatvan lap a művész mun­kásságát már ismerő művé­szetbarátok előtt nem idege­nek, ám Sárospatakon felte­hetően nem kevesen nem kísérhették nyomón évtize­deken át Feledy munkássá­gának alakulását Egész élet­művét átívelő tárlat rende­zésére a terem kevés, így hát tíz esztendő tükrét néz­het] üli, s benne a már egyes témákat elhagyó, illetve egyes, korábbi témaköreinek domináns jellegét visszaszo­rító művész munkásságát is­merhetik meg a patakiak. A kiállított hatvan mű több­ségben egyedi munka — tus­rajz, olajtempera, olajpasz- tell, tehát festmény, sokféle vegyes technikájú mű —, a sokszorosító grafikát, Feledy korábbi jelentkezési formá­ját néhány litográfia képvi­seli. Ez az összetétel igen markánsan jelzi a művész­nek az utóbbi évtizedben végbevitt kifejezésieszköz- váltásait, majdnemhogy mű­fajváltását. Lapunk olvasói sűrűn találkozhatnak hasáb­jainkon is Feledy tusrajzai­val, a pataki olvasók most eredetiben láthatnak Feledy- rájzokat, ismerkedhetnek a tiszta vonalvezetésű, köny- nyen áttekinthető művekkel, a művész vissza-vissza térő motívumaival. De láthatják a nógrádi bányászok emléke előtt tisztelgő Karancslejtős- sorozat egyes darabjait, az elhunyt barát és pályatár* Csohány Kálmán emlékét idéző alkotásokat, a népbal- lada-változatokat és Feledy sok más, az utolsó tíz évre jellemző munkáját. E feljegyzésnek nem fel­adata Feledy Gyula munkás­ságának méltatása, sem a ki­állított művek elhelyezese a gazdagodó életműben. Pusz­tán örömmel regisztrálandó a patakiak cselekedete, hogy elsőként Feledyt mutatják be, mert szeretnénk hinni, hogy e bemutatás elindítója lehet egy, a megyében élő rangos művészeket hasonló keretek között bemutató sorozatnak. Múzeumi tárlatai dacára, megfelelő kiállítóhelyiség hiányában Pataknak van le­maradása e tekintetben. Most pótolható. Előállások emlékei, a Mícsaraekban Harmonika Dráma és tér címmel szín­házi és televíziós díszletki­állításra készül a Műcsar­nok. Hasonló méretű kiállí­tásra hazánkban eddig még nem volt példa, bár az utóbbi évtizedben Miskolcon és Budapesten rendeztek díszletkiáll ítást. A nemzetkö­zi színházi életben koránt­sem számít újdonságnak a díszlettervezők legjobb pro­dukcióinak bemutatása: Prá­gában például négyévenként tartják a quadriennálét, amely a maga műfajában a világ egyik legjelentősebb rendezvénye. A budapesti kiállítást követően az itt be­mutatott anyag egy része is útra kel, hogy Prágában kép­viselje a magyár díszletter­vezést. A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy a művészeti élet nem értékeli kellőkép­pen a díszlettervezők mun­káit. Pedig egy színházi elő­adás sikeréhez jelentősen hozzájárulhat a jól tervezett és gondosan kivitelezett díszlet, amely sokszor ön­magában is képzőművészeti alkotás. Természetesen a díszletek addig „élnek”, amíg a darab fut. További sorsu­kat már jórészt a színházi raktárak befogadóképessége határozza meg, * naert «* korántsem elegendő, gyakran értékes munkák r. pusztulnak eL j. A rendezők n$rrt szakmái bemutatónak szánják. a; ki­állítást. Céljuk, hogy ^ kp- , zönség „tapintásközelből” 'is—- merje meg a díszleteket: a • tervek szerint a bemutatott tárgyak, ruhák és rekvizltu- mok körbejárhatok, megfog­hatók. Számtalan nagy sike­rű budapesti és vidéki szín­házi előadás díszleteit állít­ják ki. Látható majd pél­dául a Nemzeti Színház em­lékezetes XV. Henrik előadá­sának néhány tárgyi emlé­ke, valamint a Pygmalion televíziós változatának dísz­lete is. A kaposvári' színház 6 darabból álló tárgyegyüt­test mutat be: legsikeresebb előadásainak nélkülözhetet­len darabjait. Az Állami Bábszínház bábfigurákkal és diavetítésekkel várja a lá­togatókat. Makettek, model­lek, kosztümök és gazdag fotóanyag is illusztrálja a kiállítást. Bemutatkozik a Képzőművészeti Főiskola díszlet- és jelmeztervező tanszéke. A hallgatók tervei mellett kiállítanak egy, az Ódry Színpad számára ké­szült komplett díszletet is. A kiállítást április 8-án ■yitják Meg. Be fftart meoni a szobá­ba. Nekigyűrkőzött. mély lé­legzetet vett, és óvatosan megmozdította... volna pz az nem mozdult Űjből rtekrdtináito magát, ki- csij?. iOkteJ-Yúpt-a állt, hátivá jobban tud erőt kif^iteöli, el­végre--nem hiába» »tanult a fizikában a vektorokról... ám ismét kudarcot vallott. Bedühodött. Erőteljes rán­tással rontott a kilincsnek: nyékiek! Az ajtó szánté ösz- szecsuklott A gyerek ijed­tében felsírt majd amikor látta, hogy nem a homoko­zó dömper kelt életre, csu­pán apja robogott be a szo­bába, mosolyra derült az arca. Megfordult. Az ajtó. mint egy szatir, röhögött mögötte. Szép narancssárga ajtó, ami igencsak beleillett a fehér fal. a mélybarna bútorok és kellemes, pasztell függönyök alkotta meleg színű környe­zetbe. Valósággal odaillett! Figyelmesebben megvizsgál­ta. Az ajtó kerete, mint egy szélfútta faág, lengedezett a tokban. A küszöbnél és a felső keresztfánál tenyérnyi háromszög-nyílások sorakoz­tak ... mert nem akármi­lyen ajtó volt. Haimomka- •9bk Gyártja a BorsocB Vegyi Kombinát... mármint a kis laps aeletk éket, és egy egri ktsz szereli össze. Nagydíjas. Vásári nagydíjas a ter­mék! Akkor, ott, a százezer­nyi szem mindenféle szín­ben láthatta. Volt harna. faerezetes, fehér, narancs- sárga, drapp, meg amilyen csak kell. Most csak ezt a különlegesen ízléses pelen­ka-narancssárgát kínáltak a boltban ... potom ezer fo­rintért. Megvette, mert a panel­ház apró szegleteivel úgy gazdálkodik az ember, ahogy bír. Eddig a stabil, hagyo­mányos ajtót nyitogatta, ám akkor külön feladatot jelen­tett benyúlni a szekrénybe, onnan visszalépni a gyerek- ágyhoz, és most, hogy jön a második csöppség is, gondol­ta: egyszerűbb a harmonika­ajtó. Nézte, »őrié a színes tá­kolmányt, a esúfondárosan félrebillent ajtót (tizediknek választotta ki), és mosolyra derült... jó lesz ez a ki­csiknek ,.. majd ők harmó- nikáznak rajta ... elvégre a muzikalitásra is adni kell... (Maáraá 2. Miskolcon: Bálint Endre kollázsai éa montázsai láthatók napjaink­ban — május 1-ig — a Mis­kolci Galériában. Az idős művész, aki közel fél' évszá­zada vesz részt a hazai és európai képzőművészeti élet­ben és ötvennél több önálló kiállítást tudhat maga mö­gött itthon és Európa más külhoni nagyvárosaiban, több mint hat éve nem fest, ha­nem a montázs és a kollázs lett primer kifejezési for­mája. Miskolcon több mint tíz éve volt kiállítása, s a mai tárlatlátogatók, a Mis­kolci Galéria termeibe belé­pő érdeklődök közül bizo­nyára igen sokan a művész korábbi munkásságának is­merete nélkül szemlélik a mintegy 150 kiállított művet — köztük több sorozatot —, s állnak meg kétkedve-töp- rengve. érteni akarással, vagy elutasító értetlenséggel a képtáblák előtt. A kollázs olyan technika, amelyet a kubisták kezdtek alkalmazni abból a célból, hogy valamely reális anyag, illetve tárgy, töredék appli­kálásával formáik absztrakt rendszerét a szemet megté­vesztő hatással a realitással kapcsolatba hozzák: a mon­tázs pedig kompozíciós eljá­rás, mely időben és térben egymástól távoleső, de egy­mással asszociatív kapcsolat­ba* álló dolgokat helyez Bálint Endre egymás mellé, — tanítja a szakirodalom Bálint Endre itt bemutatott munkáinak technikájáról. Ezek ismere­tében, meg több képnél a cím segítségével, a, néző sza­bad asszociációkkal követ­keztethet a kivágott újság- képek, fotók, héber imaköny­vi lapok, egyéb töredékek egymás mellettiségének mon­dandójára. Van kép, ahol ez viszonylag könnyű, például ahol az előtérben éhező mez­telen gyermekek altestjeit látjuk és mellettük egy csi­nos női alsó testet amely korántsem kelti éhező fel­nőtt képzetét, de sok az olyan kép, amelyet igen ne­héz megfejteni, nehéz a mo­zaikot összerakni, a különbö­ző anyagú, látványú. tartal­mú — például Bartók-kot- ták — anyagdarabkák egy­máshoz tartozásából kikövet­keztetni az ábrázolni kívánt képet, és az azzal tolmá­csolni szándékolt alkotói mondandót. Bálint Endre kiállítását nem lehet futva megnézni. Nem kínál könnyű műélveze­tet, a nézőnek is meg kell küzdenie a megközelítő ér­tésért. De mindenképpen ér­demes többször végigjárni, megpróbálni megfejteni a, tellragasztott táblák, lapok lényegét. (b. m.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom