Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 10 1983. április 3., vasárnap Mit nyújt és mit nyújthatna? A vendégváró Bogács Ha azt mondom, Bogács, mi jut az eszükbe? .Ogy gondolom, száz megkérdezettből legalább kilgncvennek a hő- fürdő. Való igaz, ez a (hivatalos papírral és pecséttel ugyan nem hitelesített) gyógyvíz, illetve a hasznosítására kiépített fürdőtélep fennállásának közel negyed- százada alatt sokfelé ismertté tette e bükkaljai település nevét. Bogácsról beszélni, írni, úgy, hogy közben nem szólunk a fürdőről, nem szabad. Hiszen a falu eddigi fejlődésének záloga, . jövőbeni gyarapodásának' lehetősége, vagyis — mindent összevetve — a település gazdagodásának szó szerinti forrása ez a mélyből feltörő forróság. ' Szeretik is sokan. A helybeliek a most elmondottakért, az idegenek a gyógyító, üdítő hatásáért. Nem csoda tehát, hogy a fürdő kapcsán — ha gond merül fel — mindig érzékenyebb a regálás. A legeklatán- sabb példa erre az elmúlt ősz. Amikor híre ment, hogy az üzemelő télre bezáratja a fürdőt, gazdaságtalanságra hivatkozva, a szimpatizánsok szó szerint kiverték a ribil- liót. Ami a leglényegesebb: nem eredménytelenül hallatták szavukat. A fürdő heti három napban a magunk mögött hagyott télben is üzemelt. Ez azonban kicsit már a múlt, hiszen a naptár szerint közeledik a hivatalos fürdési szezon, amely- ivei remélhetőleg érkezik a ió idő is, s ezekkel együtt Bogács lakossága — főleg a hétvégeken — ismételten megháromszorozódik. Nyilván sokan kíváncsiak rá: mit nyújt ez a kétezer lelkes település az ideérkező üdülővendégeknek? A kérdés vizsgálatát én kiegészíteném azzal: s még mi mindent kellene nyújtania? A legnagyobb igény azt hiszem ma is a hétvégi telkek iránt nyilvánul meg. Tény, sok az eszkimó, kevés a fóka, mármint a telek. Szajlai Sándortól, a község fiatal tanácselnökétől tudom: fontolgatják az illetékes megyei szervekkel együtt a noszvaji út mellett, a tóval szembeni terület parcellázásának lehetőségét. Hangsúlyozom, ha sor kerül rá, az nem holnap lesz! Amit biztosra ígért a tanácselnök: ha megvalósul az osztás, nem a korábbi gyakorlatot követik, vagyis nem 70—80 négyszögöles, zsebkendőről területeket osztanak. A telekigények nagy számát ismerve, javaslom: jó lenne megvizsgálni a Bükk- zsérc felé vezető út jobb oldalán levő tekintélyes nagyságú parlagterület ilyen célra történő hasznosítását is. •És itt van a Kökötő! Nekem személy szerint fájó pontom ennek az egykor kiváló bortermő területnek az elparlagosodása. E terület újra művelésbe fogása, 400 —800 öles parcellákból álló kertszövetkezeti, szakcsoporti (tehát nem víkendtelek- ként való) hasznosítása ugyancsak a megfontolás tárgyát képezhetné! Kellene ennek a falunak egy tájház, vagyi helytörté- nei gyűjtemény is! Akik ellenvéleményen vannak, azokat arra kérem: menjenek végig a falu utcáin. Szinte fehérholló-ritkaságú ma már a régi ámbitusos épület, nádtetős házikók pedig már egyáltalán nincsenek. És ahogy ezek az épületek eltűntek, úgy fogytak el a régi használati tárgyak, eszközök, bútorok, az egykori paraszti 1 gazdálkodás megannyi kelléke. Nem lepődnék meg, ha egy mai bogácsi általános iskolástól megkérdezve: mondd már, mi az a litya, tiló, szénvonó, cserpák stb., nem tudna válaszolni. „Helyi múzeum” — vallom én —, ezért elsősorban oda kell, ahol köddé vált a múlt. És Bogácson azzá vált, szokásaiban, tárgyi emlékeiben egyaránt. Tavaly nyáron a fürdő hétfői szünnapján bevált az esti szabadtéri filmvetítés, amit a fürdő területén tartottak. Ez elsősorban D a- rcigó Károly művelődési ház igazgató érdeme, és azt bizonyítandó: Bogácsot a gyógyvizéért, a strand kelleméért felkeresők nem csupán fürödni akarnak. Ez adta azt az ötletet, hogy — dunántúli, budapesti példák alapján — megfelelő komolyzenei hangversenyekkel érdemes lenne a szórakozási, . művelődési lehetőségek körét bővíteni. Annál is inkább, mert ehhez méltó helyszínt, környezetet biztosítana a község hétszáz éves román—gót műemlék temploma. A művelődési ház igazgatója — maga is- ze- •nész — kapott az ötleten, s ígéri, hogy e nyáron sor kerül ilyen koncertre (esetleg koncertekre) a Szent Már- ton-tempiom falai között. Apropó, templom ... Az elmúlt hetekben vihart kavart. Pontosabban a templom tornyának süvegrésze, amelyet kikezdett az idő vasfoga. Egyesek azt állítják: elöbb-utóbb ledől. A következtetés logikus: meg kell akadályozni, fel kell újítani. Már csak a baleset- veszély miatt is. És ha már felújításról beszélünk, jó lenne a templom orgonáját is újrareparálni. Mert bizony arra is ráférne. És végül még egy dologról... Az idegen, aki végigmegy a községen — legyen az bármelyik utca —, szebbnél szebb, illetve, hogy egész pontos legyek, gazdagabbnál gazdagabb, többszintes épületeket talál, lát. De azt is látja, hogy parkosítás terén bizony még van pótolni való. Mert az új iskola előtti szép parkhoz hasonló ma még kevés akad Bogácson. Bizonyság rá a vele szemben levő Középső sor (elnézést a régi utcanevek használatáért, én ezeket ismerem és .ezek nevét tartom szebbnek) húsbolt előtti nem éppen impozáns külleme. De mondjunk inkább jó péídát. A főutcát szegélyező madárberkenye-fák néhány év múlva valóban szépen díszítenek, s öröm, hogy az Andornak, Kodály, Daruszög utcák „összeszala- dásában” levő Szent János teret végre rendezték. ígéri a tanácselnök: a fürdő közelében, a régi malommal szembeni palakpart is rövidesen megfelelő külsőt kap ... ... mert azért Bogács a lehetőségekhez mérten készül a nyárra, az új vendégek és a régi ismerősök fogadására. Ugyanis a bogácsiak azt szeretnék, ha az itt megfordultakban minden esetben kellemes emlékek idéződnénejt fel a Bogács név hallatan. Hajdú Imre Csatornák a tóban öblítőcsatomák építését kezdték meg a Közép-Tisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság dolgozói a 127 négyzetkilométer kiterjedésű kiskörei tározótóban. A kotrógépek áltálában akkor dolgoznak, ha alacsony a vízállás, de időnként a vízszint csökkentésével is megteremtik a munkájuk feltételeit. A nem mindennapi munka azért vált szükségessé, mert a tó területén korábban — a vízlépcső kiépítése előtt — ártéri erdők, vad növényzet tenyészett, s a talaj is rendkívül egyenetlen volt. Emiatt egyes helyeken nem tud érvényesülni az átfolyó Tisza tisztító hatása, megreked, gyors ütemben és súlyosan romlik a víz minősége. A most kialakuló öblítőcsatoma- rendszer a tó egész víztömegét bekapcsolja a Tisza áramába, s ezzel megteremti folyamatos öntisztulásának feltételeit. A hajdani ártéri erdőkből visszamaradt hatalmas tuskókat az MHSZ és a vízügyi igazgatóság búvárklubjának tagjai robbantással távolitják el a kotrógépek útjából. Húsvét városon Ahogyan Az egyik miskolci középiskolában négy első. egy második és három negyedik osztályos fiúval beszélgettem. Miskolci lakosok, tehát azt akartam megtudni tőlük, milyennek látják ők egy nagyváros locsolkodási szokásait. A csoportos beszélgetés jó néhány meglepetéssel szolgált. At is adom a szót a fiúknak: — Húsvét hétfőjén 20 helyre szoktunk menni a bátyámmal. Ismerősökhöz, rokonokhoz. Sajnos, szanaszét laknak, így szinte az egész várost bejárjuk. — Ebből a nggy számból -mennyi a ..kötelező”, és menynyi az a hely. ahová csak a kislány kedvéért mégy? — Csak egy olyan család van, ahová a kislány miatt megyek. — Bevétel? — Nekem 500 forint volt tavaly — mondta Gábor —, a testvéremnek is, farmert vettünk érte. — Csaba, te hová jársz őn- tözködni ? — Először én is. meg azt hiszem, valamennyien, otthon, kezdjük a mamával, aztán jönnek a nagymamák, rokonok. Az Avason lakunk, vagy 5—6 lányismerösömhöz járok. Tavaly kétezer forintom. az7 előtt 2500 forint jött össze. Kerékpárt vettem érte. A kertes_házban lakó másodikos Bélának 1000 forint volt az elmúlt évi bevétele. Horgászbot lett belőle. Egyértelmű: ahogy nőnek a fiúk, egyre kevesebb a pénzbeli haszon. A negyedikesek már ott. tartanak, hogy el sem fogadnak pénzt, — esetleg a nagyitól, de van aki még tőle sem —. sértőnek találják. Ilyen a locsolkodás pénzügyi oldala. — Mi van a piros tojásokkal? Felzúdulás egymásután, de egybehangzóan neheztelnek: — Piros tojás alig akad, pedig szeretnénk ... — Lusták a lányok, köny- nyebb megvenni a boltban a csokoládétojást, vagy azt az idétlen nvuszit... — Lehet hogy ők festenének — mondja egy nagyobb fiú —, de biztosan a szülők tartják rangosabbnak a cso- koládétojást. — A lányos szülőkről aztán beszélhetnénk! — Beszélieték. — Az idén én mái’ sehová sem megyek — jelenti ki a negyedikes Attila. Különben azelőtt „házaltam” az ismerősöknél, míg kisebb voltam, pénzem is volt. Most már elegem volt a sznobságból. — Miféle sznobságból? Az elsősök hallgatnak, a negyedikesek berzenkednek: — Unjuk azt a magamutogatást. amit a lányos szülők rendeznek. — Van olyan hely, ahol a terített aszta) vetélkedik egy nagyszálló svédasztalával. Porcelán, kristály, hidegtálak ... , — A fele biztos pocsékba megy ... lei bír annyit enni? — És az ital ? — Arra kell a legjobban vigyáznunk. mert épségben akarunk hazaérni, de ezt nem mindenütt értik. Nagy büszkén felsorolnak vagy húszféle italkülönlegességet, hogy lássuk, nekik van. Aztán egy pohár sört elfogadunk. — Az a vicces — szól közbe egy elsős — amikor apóval megyünk az ismerősökhöz, aztán ő iszik helyettünk. Végül hazatámogatiuk, mi meg mehetünk tovább. Minket még nem akarnak mindenáron itatni. ik látják A fiúk felének nagyszülei és kiterjedt rokonai falun élnek. Oda is kell menni délután. Van összehasonlításuk. — Azért az a bizonyos nagv trakta falun jellemzőbb, nem? — Őszintén mondom, hogy nem — jelenti ki a negyedikes Zoltán, aki apjával gépkocsival jár ja le rendszeresen a vidéki rokonokat. — Váró-’ son nagyobb a sznobság, a flanc ilyen téren. Falun közvetlenebb az emberi kapcsolat. Ott is kínálnak, de ott szót is lehet váltani. — Ez az — kapcsolódik Attila — milyen jó lenne, ha a húsvéti látogatásnál egy kicsit beszélgetni is lehetne, nemcsak arról, hogy mit iszol, mit eszel. Mert jelenleg ez van. Aztán rátérünk a versekre. — Én tudok vagy tizenötöt ... — Én is egy tucatot, de már lassan elfelejtem ... — El hát — mondja a nagyfiú —, hiszen ha egy hosszabb szép versbe kezdesz, unottan toporognak a házbeliek, nem kíváncsiak rá a városban. Így ' aztán a fásultan eldünnyögött néhány sor is elég, jöhet a kölni. De nem is viszünk az öntözködéshez se Charlie-t, se Sivenchy-t. , Végül is szeretitek, várjátok a húsvétot? — Mi igen. nagyon — zengik kórusban a még nyereségesen, egész várost beszágul- dó kisebbek. — Kezdjük unni... én maria unom ... gyerekeknek v»3ó — így a nagyobbak — kivétel természetesen a mama, nagymama, és a rokonság. Városon ez marad, hiszen a bérházi ajtók a kisebbek előtt is zárva vannak, s nem tanácsos eltéveszteni az emeletet... Adamovies Hon* A Balaton védelmére... A tervek szerint természetes szűrők — völgyzárók és ülepítők — kialakításával védik a Balaton Keszthelyi-öblének vizét: a tó északi partján, a Keszthelyi-hegységből lefolyó csapadékvizek felfogásával és időleges visszatartásával kiszűrik a szennyező anyagokat, így a mezőgazda- sági területekről a patakokba kerülő tápanyagokat, melyek a vízinövények elburjánzását okozzák. A természet- és környezetvédelemmel foglalkozó szakemberek szükségesnek tartják a keszthelyi vízfolyások — a Csókakői-patak, a Büdösárok- és a Szentimre- patak — rendezését, s olyan szűrőberendezések beépítését, amelyek felfogják a hordalékot, s rendszeres tisztítással elejét veszik annak, hogy a szemét a tóba kerüljön. A vizek védelmét szolgálja a Balaton zalai vízgyűjtő területén levő három állattartótelep rekonstrukciója is. Gyorsított ütemben folytatják a Balatongyörök—Vonyarcvashegy—Gyenesdiás partmenti üdülőfalyak csatornázását, a keszthelyi és a hévízi szennyvíztisztítót pedig foszfortalanítóval is felszerelik. Ugyancsak kémiai úton távolitják el a foszfort az augusztusra elkészülő, napi tízezer köbméter szennyvizet befogadó zalaegerszegi tisztítóműben is. Folytatódik a Balaton zalai partszakaszán a strandok kotrása és a partvédelem: a ba- latongyöröki strand korszerűsítésén jelenleg is dolgoznak, az ősszel a keszthelyi Helikon-strand kotrására kerítenek sort. Háromezer forint egyszei-i pénzjutalmat kapnak az Ózdi Kohászati Üzemekben azok a műszakiak és közgazdászok, akik munkájukban is hasznosuló ismereteket adó második diplomát szereznek; a szakmunkásoknak pedig, a második szakma megszerzéséért ezer forint jutalmat és havi 150—600 forint bérkiegészítést adnak. Az Ózdi Kohászati Üzemekben már évek óta megkülönböztetett gondot fordítanak a dolgozók tanulására. Elsősorban a szakmai képzésre és továbbképzésre. Miközben országosan a felnőtt-tanulás válságáról beszélnek, ebben a nagyüzemben néhány év alatt ezer munkás szerzett második szakmát. A költségét teljes egészében a vállalat fedezte: gondoskodott a taneszközökről, fizette a tanárokat és a szakoktatókat. Mindennek nemcsak a dolgozók vették hasznát. A jól képzett munkásgárdával az ózdi kohászat minden zökkenő nélkül tudott megvalósítani jelentős struktúraváltást és tér-. mékbővitést. Belső átcsoportosítással sikerül megoldaniuk még a rúd-dróthengermű és a folyamatos acélöntőmű beüzemelését is. flllatlarfék, ügyelem! A bocsi Haladás Mgtsz terményt és takarmányt árusító boltot nyitott Miskolc, Szervezet u. 77. (Diósgyőr) Miskolc, Dráva u. 6. (Martintelep) Szirmabesenyö, Petőfi u. 21. Felsözsolca, Kassai u. 36. Sajószentpéter, Tompa M. u. 28. Sajószentpéter, Élmunkás u. 3; sz. alatti helyiségekben. Állandó jelleggel kaphatók a korszerű állattartást elősegítő tápok. Jutalom a második szakmáért Hétvégi fcarátr o falu tőszomszédságában.
