Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-30 / 101. szám

1983, tSpHTrs 38.. »©«»fwüf eS2M-MA©¥ARO*SZÄG 3 ános nyilatkozata a Magyar Televíziónak és a Magyar Rákiénak / i •I íFaflpSsrftfe es 1. eSS®Sr&5i driver vagyunk. Tehát. m-rv próbáljuk senkibe sem bele- szuggerálni art, amit, látni szeretnénk, hanem — ameny- nyire ez lehetséges — objek­tiven akarjuk látni a valósa-- got, így készült el a mérle­günk. A határozatot — a Politi­kai bizottság indítványára — a Központi Bizottság teljes egészében közzétette. hogy ne legyen semmiféle misztifiká­ció: amit a Központi Bizott­ság elhatározott, az —• a nyílt politika jegyében — a nyil­vánosság elé került. A határozat kedvező fogad­tatásáról már eddig is voltak híreink, s ezeket a mostani, , angyalföldi látogatásomon megerősítették. Azt mondták, hogy a Központi Bizottság fe­lelős számvetést végzett, a helyzetet objektiven ítélte meg, bizonyos kérdéseket job­ban megvilágított, és jó prog­KÉRDES: Kádár elvtárs az Imént utalt a nehezebb felté­telekre. Ez a nemzetközi hely­zettel ts kapcsolatos, hiszen az elmúlt három évben fe­szültebbé válla világpolitikai helyzet. Hogyan értékeli a Központi Bizottság a nemzet­közi helyzet alakulását.? TÁLASZ: A Központi B'i- aottüág természetesen igen nagy figyelmet, szentelt a nemzetközi politikai helyzet alakulásának, hiszen ez be­folyásolja a mi munkánkat is. A nemzetközi politikai helyzet — megítélésünk sze­rint — az. utóbbi időszakban, bizonyos mértékig éleződött. Mi, mint kommunisták és mint a szocialista rendszer hívei, a legjobb .lelkiismeret­tel, is csak azt mondhatjuk: az éleződésnek az az oka, hogy a NATO vezető köreiben dön­tő szóhoz jutó imperialista és militarista tényezők a ínaguk javára akarják megváltoztat­ni az erőviszonyokat. Ennek érdekében új fegyverkezési hullámot próbálnak elindíta­ni. Ismert, hogy többek kö­zött az amerikai középható­távolságú rakéták európai te­lepítésére is készülnek. Ez na­gyon bonyolult és nehéz hely­zetet teremt, amely önmagá­ban is fokozott veszélyeket jelent az emberiség számára. Űg'y ítélem meg: nem arról van szó, hogy az imperialis­ták ma programba vették egy új világháború kirobbantását, hiszen ez esztelen ség volna részükről. De katonai téren mindenképpen erőfölényre tö­rekszenek, amit politikai dik­tátumokra akarnak felhasz­nál™. Az imperialistáknak es s hibás, rossz terve az. embe­riség érdekei ellen irányul. A fegyverktezési hullám újabb veszélyt jelent a népek biz­tonságát a és óriási terheket ró az egész emberiségre. Ami bennünket, a Magyar Nép­köztársaságot és szövetsége­seinket, a Varsói Szerződés országait illeti, természetesen folyamatosan értékeljük a helyzetet, és elhatározásunk szilárd: nem engedjük meg­valósítani az imperialistá- militarista körök azon tervét, hogy a fegyverzet terén fö­lényhez jussanak, mert akkor az emberiség halálos veszély­be kerül. Ez az első következtetés. A második pedig: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megakadályozzunk egy új, kiszámíthatatlan távlatú fegyverkezési hullámot, meg­őrizzük az enyhülés vívmá­nyait, megóvjuk a nének biz­tonságát és a világbékét. Mély meggyőződésünk, — és ezt a Központi Bízol,I.:ág ismét le­szögezte, és hangsúlyozta —, hogy az imperializmus tervei kiviheletlenek, mert megvál­toztak azok a hajdanvolt vi­szonyok, amikor az imperia­lizmus a világ egyedüli ura volt, és minden akadályt egyetlen megoldással, a hábo­rú eszközével távolíthatott el «ltjából. Ez a világ egyszer és mindenkorra elmúlt. Az im­perialista tervek valóra vál­tósat megakadályozsák a sao­vsemst s«4stt m taÄs bhses^­katvoE. Ami a* ön taaráfcrM teértilé­sél illeti, a. Központi Bizott­ság határozatában rámuta­tott: a XII. kongresszus óta eltelt három esztendőben a kongresszusi határozatok vég­rehajtásának feltételei nehe­zebbek lettek, mint ahogyan annak idején ezzel számolni lehetett. Ennek: ellenére « gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy a kongresszus állásfoglalása helyes volt. Ezért most a Központi Bizott­ság kimondhatta, hogy a kongresszus és a VI. ötéves terv fő célkitűzései változat­lanul érvényesek. követke­ző két esztendőben megfelelő hozzáállással, erőfeszítésekkel és bizakodással dolgozva a kongresszus fő céljait elérhet­jük, a VI. ötéves terv előirány­zatait — amelyeket eddig is nagyjából, általában, sikerült tartanunk — az ötödik év Vé­gére sikeresen teljesítjük. cialista országok, .amelyek rendelkeznek az önvédelem­hez szükséges politikai, anya­gi és katonai erővel, meg tud­ják védelmezni népeink szo­cialista vívmányait és béké­jét. A másik nagy erőnk, hogy álláspontunk igazságos. Olyan tények mutatják ezt, mint a Szovjetunió nyilatkozata ar­ról, hogy nem fog elsőként atomfegyvert alkalmazni. Az európai telepítésű középb a tó­távolságú rakéták kérdésé­ben Andropov elvtárs leg­utóbb a Spiegelnek adott, in­terjújában ismét pontosan körvonalazta a Szovjetunió állásfoglalását: kész saját fegyverzetét arra a szintre csökkenteni, amellyel jelen­leg e fegyvernemben a két NATO-tagország, Anglia és Franciaország rendelkezik, A szocialista országoknak szám­talan más, időszerű javasla­tuk is van. A Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testületé legutóbbi prágai ülésének határozatában és nyilvános felhívásában azt ajánlottuk: a NATO-ossná- goknak: kössünk megállapo­dást arról, hogy a két szö­vetségi rendszer egymás ei­len nem alkalmaz katonai eszközöket. A fokozott veszélyt, .a né­pekre nehezedő súlyos terhe­ket nemcsak mi tesszük szó­vá. A kapitalista országok­ban, Nyugat-Európában, ma­gában az Egyesült Államok­ban is hatalmas békemoz- galmak bontakoztak ki, ame­lyekre bizonyos NATO-pro- pagandisták azt mondták: ezek szovjet, búj tóga tásra, kommunista bujtogatásra ke­letkeztek. Szerintem ez a résztvevőkre bizonyos érte­lemben talán sértő is lehet, meri ebbe a békemozgalom - ba világnézetre, politikai pártállásra való tekintet nél­kül bekapcsolódnak a legkü­lönbözőbb hivatású emberek: tudósok, orvosok, művészek, egyszerű dolgozók, akik meg­értik ennek az útnak a ve­szélyességét és rájuk nehe­zedő súlyos terheit. Ha azt mondják, hogy ez a nyugati békemozgalom va­lamiféle kommunista agitá­ció nyomán születik, azt hi­szem, elég arra utalni, hogy soraiban felléptek volt NA- TO-tábornokok, felelős nyu­gati leszerelési és felderítő szakértők, a legkülönbözőbb . egyházak vezető lelkészei, hi- vatkozhatom itt az Ameri­kai Egyesült Államok katoli. kus püspökeire is. Én az ő nevükben nem akarok nyi­latkozni. de nem Íriszem, hogy ők valamiféle kom­munista ügynökök hatására, léptek volna föl. Felébredt a lelkiismeretük, az önma­gukkal. családjaikkal, népe­ikkel szembeni kötelességér­zetük. s ez a- föllépés részük­ről Önvédelem. Amikor azt mondom, hogy álláspontunk igazságos, ak­kor ezt mély meggyőződéssel állíthatom, mert a kimon­dott tételek teljesen vükigo- sak. Mi azt képviseljük, hogy a »emaetköai heiyaet »Mwicn vitae MÉwdését tárgratások útján, a mindkét fél érdeke­it figyelembe vevő megálla- podfflsotkkal kell megoldani. Ez vonatkozik még a fegy­verzet kérdéseire is, amely­ben s mj álláspontunk úgy szól, hogy egyenlő biztonsá­got — a fegyverzet alacso­nyabb szintjén. Ez tisztes­séges ée képviselhető állás­pont. Felvetődnek' olyan kérdé­sek is a lakosság különböző rétegeiben, bogy mi magunk mit tehetünk a béke védel­mében. Erre azt mondhat­juk: támogassák pártunk, kormányzatunk és szocialista szövetségeseink igazságos ál­láspontját. Mindenki a maga lehetőségei között emelje fel a szavát a béke védelmében. Akiknek módjuk van rá. minden nemzetközi fórumot használjanak fel arra. hogy felhívják a figyelmet a hely­zet veszélyességére, arra, hogy mi készele vagyunk minden jóakaraté emberrel egyetértésben fellépni a béke védelmében, amely minden népnek érdeke. Ha azt kérdezik, hogy itt­hon mit lehet tenni a béke érdekében, azt tudom mon­dani, hogy politikánk és a nép erőfeszítéseinek eredmé­nyeként van bizonyos nem­zetközi tekintélye a Magyar Népköztársaságnak. Kis or­szág vagyunk, do most van súlya a magyar szónak, a magyar szavazatnak. A dön­tő az, hogyan intézzük dol­gainkat itthon. Ha a hazai feladatokat még jobban meg­oldjuk, akkor a mi kis or­szágunk szavának a nemzet­közi kérdésekben is még na­gyobb súlya lesz. Ami az ál­talános perspektívát illeti, nekem az a meggyőződésem, hogyha, az emberiség józan erői összefognak, a világhá­ború nem végzetszerűen el­kerülhetetlen, hatásosan fal lehet lépni a háború meg­akadályozása érdekében. Országunk vezető ténye­zői mindent meg fognak ten­ni, hogy népünk biztonsága fölött őrködjenek. A magyar nép eddig elért szocialista vívmányait minden körülmé­nyek közt megvédj ük, azo­kat nem veheti ei tőlünk senki sem. KÉRDÉS»: Következő kér­désem a vi I ág gazdasággal kapcsolatos. Hogyan látja a tőkés világ gazdasági válsá­gai? VÁLASZ: Az objektív té­nyek alapján úgy latjuk, hogy a kapitalista világ mély gazdasági, politikai válság­ban van. Erinek tüneteit né­pünk is ismeri, akik pedig jönnek-mennek a világban, közvetlenül is tapasztalhat­ják, hogy még a legfejlet­tebb kapitalista országokban is jelentkezik az infláció, s munkanélküliség, a gazdasá­gi fejlődés megtorpanása, a pénzügyi krízis. Ezek a je­lenségek a kapitalista világ­rendszerben politikai válsá­gokkal járnak. Országunk adottságai olya­nok, hogy bizonyos mérték­ben a nemzetközi környezet­től is függünk. Ez a nem­zetközi környezet azonban kétféle. Külkereskedelmünk feszi»«« szocialista, részben KÉRDÉS: Az cfttiitM há­rom évben feszültebbé vált * nemzetközi helyzet és gond­jaink Is szaporodtak. A köz­véleményben ezzel kapcso­latban bizonyos fokú aggo­dalom jelenik meg. A Köz­ponti Bizottság ebben a hely­zetben hogyan ítéli meg az ország belpolitikai helyzetét? V ALASS: A Központi Bi­zottság nagyon gondos és lel­kiismeretes vizsgálat alapján, a valóságnak megfelelően úgy ítéli meg az ország bel­politikai helyzetét, hogy az srálárd, olyan, amilyennek egy szocialista országban len­nie kell. A párt, mint a tár- wadalons vezetője ée a töme­gek között a kapcsolat egész- adass, eooso#, Őszintén m fi nemzetközi helyzet alaWísa nem «oci&Msta wynrajpakksl bonyolódik. Exportunk érté­ke csaknem eléri a nemzeti jövedelmünk felét. Nemzet­közi kapcsolataink így ala­kultak, ezért bizonyos érte­lemben hátrányosan érint minket a kapitalista gazda­sági válság. Valahány évig azt hittük, hogy ezt nem kell annyira figyelembe venni, de a tapasztalai, azt mutatja, hogy a -külkereskedelem meg­torpanása számunkra is ér­tékesítési nehézségeket je­lent, és más vonatkozásban is érezzük a kapitalista vál­ság hátrányait. Nekem olyan a beosztá­som és kötelezettségem, hogy találkozom többek között, a kapitalista világ néhány ve­zető politikai, gazdasági, pénzügyi tényezőjével is. Mindnyájan ezen a földön noAmi hKywto* sokfelé oteosr. hteonyos aggodalmat. Min­dig akadnak olyanok is. aki k megzavarodva, felelőtlenül összevissza besfelnek és eb­ből szükségszerűen bizonyta­lanság is keletkezik. Mi itt a teendő? Folytatni kell a nyílt, - tisztességes politikát, fel­tétlenül ragaszkodni kell a párt, és s tömegek közötti, vagy ha úgy tetszik, a dol­gozók és a. vezetők közötti kölcsönös bizalomhoz, és itt. nem kizárólag a Központi Bizottságra és a kormányra gondolok. Ha ez a kölcsönös bizalom megvan, akkor nem kell félnünk a feladatoktól és a problémáktól. Az értelmes és gondolkodó ember sraensbenéz. a -nehézsé­gekké! és keresi * megoldá­sokat,. A* aggodalmaskodók * szubjektív adottságaiknsíí megfelelően reagálnak a ne­hézségekre, megijednek, le­bénulnak. Társadalmunk fő pozitív erőinek rájuk is hat­niuk kel! és meg kell győz­niük őket arról, hogy mindé» körülmények között lehet és kell dolgozni, és az. erőfeszí­tésnek van eredménye. A mostani központi bizottsági ülés számvetése, a mögöttünk tevő három év mérlege is ép­pen azt mutatja, hogy a cél­tudatos erőfeszítés nagyor* nagy nehézségek közepette Is meghozza gyümölcseit, eredj menyeit. Mi minden probié-, mára, ami a belpolitikában,1 ar- országban adódik, a céltu­datos cselekvést, az értelmes emberi munkát tartjuk a megoldásnak. élünk, és ezért a békés egy­más mellett élés jegyében tárgyalnunk kell. Volt sze­rencsém a múlt esztendőben találkozni az úgynevezett Harmincak klubjával, a nem­zetközi pénzvilág korifeusai­val, akik akkor Budapesten tartották ülésüket, $ most Tokióban tanácskoznak. Ar­ról beszélgettem velük, hogy nem nézhetjük leegyszerűsít­ve különböző világszférák problémáit A szocialista or­szágoknak vannak fejlődési nehézségeik. A. kapitalizmus kibékíthetetlen belső ellent­mondásai miatt súlyos prob­lémákkal küzd. Az úgyneve­zett. harmadik világban, több fejlődő országban pedig a nép, amely évszázadok után most nyerte el ismét függet­lenségét, elmaradott viszo­nyok között él. Ma tetszik nekünk, ha nem, egyiknek a gondja a másiké is, és hogy- • ha az emberiség nem akar­ja önmagái ripusrzfcítam, a civilizációi; megsemmisíteoi, íückor meg kell tanulnunk együtt élnünk. Es akkor a vi­lág közös problémáit, vagyis a világgazdaság és a világ­kereskedelem problémáit is valamiképpen . összehangol­tan kellene rendezni, s meg­oldást találni arra, hogy az em beriség bekében élhessen és dolgozhasson. Mert ennek egyeöen elkép­zelhető formája a békés egy­más mellett élés, ami nem egyszerűen a háború hiánya, hanem azt is jelenti, hogy a különböző társadalmi rend­szerű országoknak kölcsönö­sen előnyös diplomáciai, po- ' litikái és gazdasági kapcso­latokat kell tartaniuk egy­mással, és a kulturális érint­kezést is meg kell őrizni. A tőkés gazdasági válság­ról mint kommunista,, talán mondhatnám, hogy ez a tőké­sek baja, de más részről bi­zonyos mértékig ez minket is érint Az emberiségnek vannak közös gondjai, a gaz­daságban éppúgy, mint a ter­mészeti környezet védelmé­ben. Hogyha nem fegyverke­zéssel foglalkozna az embe­riség, s a kormányok a bé­kés egymás mellett élés el­vét valósítanák meg, akkor itt. lenne az ideje, hogy együt­tesen vegyék kézbe a termer szeli környezet védelmét is, hogy ne pusztítsuk el az em­beriség létalapjait, a tiszte levegőt, a tiszte vizét. Sok tekintetben ez a gazdaságra is vonatkozik. Gazdaságpolitikánk módszerei nyíltan beszélünk irrtmfewrK*» és minden kérdésről. A pari; nyílt politikája — amelyhez a továbbiakban is tartjuk magunkat — nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy az embe­rek sokat fejlődtek az orszá­gos gondok megértésében is. Az egység,' az összeforrottság társadalmunk fő ereje. Ez szilárd politikai helyzetei je­lent, amit mindenütt szá­mon tartanak, figyelnek és nagyra értékeinek, még azok is, akik nem nagyon szeret­nek minket. Az. alapvető pozitív és jó tényezők mellett figyelembe kell vennünk a közhangulat hullámzásait, változásait is. Féltik a békét, a gazdasági nehézségek nyomán pedig az riéri. termelés» és oklsiiww­KÉRDÉS: Mi a véleménye Kádár elvtársnak arról, hogy egyes nyugati elemzők azt hangsúlyozzák: ebben » na­gyon nehéz és bonyolult vi­lággazdasági helyzetben Ma­gyarország azért tud ered­ményeket elérni, meri gaz­dasági módszerei egyre job­ban hasonlítanak a tőkés gazdaság módszereihez? .VADASSf: Tannak äy*an né- ■ . zetefc, es ennek okait sokfé­leképpen. lehet; megközelíteni. El lehet indulni onnan is, aho­gyan a kapitalista világ köz­véleménye 1956-baen találko­zott Magyarországgal közvet­len közeiből. Sajnos olyan időpontban, amikor az or­szág egy súlyos és mély vak­ságot élt át;: a hibák óriás halmaza gyűlt össze a saocsa- íizmös építésében, s eileotor- r adaton törekvések jelentken- tefc. Utána, amikor — egy tó- eset a világ csodálkozásá­ra — Magyarország kez­dett magához térni és ki­kapaszkodni ebből a gö­dörből, a kapitalista propa­gandistáknak is valami ma­gyarázatot kellett erre talál­niuk. Nem akarták kimonda­ni, hogy a konszolidáció a szociatizrnas eneqe és vívmá­nya, a szocialista céljához ra­gaszkodó nép erőfeszítésének az eredménye. Ezt a bizonyít­ványt nem akarták kiállítani, ehelyett — jobb híján — ki­találták, hogy mi kapitalste módszereket ah:almazunk. Az • igazsághoz tartozik: az ilyen­fajta hírverést elősegítette,, hogy a szocialista gyakorlat­ban újítottunk, újítanunk kellett bizonyos dolgokban. Ezeknek a változtatásoknak a lényege az, hogy a rendszer alapvető szocialista jellegét megőriztük és tovább építet­tük — a mezőgazdaság szo­cialista átszervezésével tulaj­donképpen a konszolidáció időszakában fejeződött be a szocializmus alapjainak a le­rakása —, de bizonyos dol­gokkal szakítanunk kellett. Arra kellett törekednünk, hogy a felelősséget; és a gon­dolva* is megosszuk a dolgo­zó milliókkal, s bevonjuk őket a cselekvésbe. A szocia­lista rendszer működését egy kicsit rugalmasabbá, és hoz­zá tehetem. demokrattkusabbá is tettük. Ez decentralizálás­sal járt, az emberek vállalko­zókészségét, a vállalatok ön­álló és hatékony működését kellett serkentenünk, és ez srs módszereket, új roeg- o+dásokal. is jelentett. De hogy ezeknek semmi közük a kapitalizmushoz, azt százféle módon lehet bizonyítani. Ez egyébként a központi bi­zottsági ülésen is szóba került. Az előadói beszédben is rá- nMJtattam, hogy annak idején milyen elemi, egyszerű kér­désekről is vitatkozni kellett. Fél kellett oldani például a munkás munkahelyhez kötött­ségéit, éppen a jobb, szocia­lista tmmka érdekében. Meg kellett szüntetni a begyűjtési rendszert és át kellett tér­nünk a mezőgazdasági termé­kek szerződéses rendszerű fel­vásárlására. Megtörtént a mezőgazdaság szocialista át­szervezése — megkezdődött a rite » háztáji gazdaság körül. Ete ne«» átesne*» » «égtekwííé-' gig sorolni, a fontossága miatt még csal: azt említem: kor-j Kzerűsítenürtk kelleti, gazdo-i ságirányításd rendszerünket ír! Ezek. nem kapitalista mód-1 szerek, ezek a szocialista tár­sadalom szocialista módsze­rei, amelyeknek a fő célja ezj hogy a felelősség, a kezdem é-í nyezöképesség, az alkotókész-j ség növelésével felszabadít-1 Kuk, és megfelelő, rugalmas módszerekké! segítsük a. szeri cializirsns építését, a saocf&i lista társadalom atopjainali további szilárdítását; A Központi Bizottság úfe-j sén is megemlítettem, bit közismert tény, hogy Magyaoj országon a termel óeszközókí 38 százaléka köztulajdont}®'» van. Megnéztük, hogyan osa-j lőtt meg a különböző szefeto-j rok között az 19S2-es éri te*5-, melés. Kiderült, hogy az ipadl termelés több mint 93 száza-} lékát a szocialista szektori termelte, 5,6 százalékát m szövetkezetek, tehát az ipari termelésnek csak 1,3 százaké-* teái; adta a magánszektor. A mezőgazdaságban hasai»* k> a helyzet. 1982-ben a me* zőgasdasági termékeknek állami gazdaságok 16.5 száza­lékát, a szövetkezetek tobte tnsrtt 68 százalékát, a ki-} segítő gazdaságok pedia több mbit; 14 százalékát állí­tották elő. Ez mind a szocia­lista mezőgazdaság integráns része. A hajdanvolt magán- gazdaságok, amelyek szórvá­nyosan, szinte múzeumi da­rabként, egyes vidékeken meg léteznek nálunk, a mezőgaz­dasági termékeknek mindösz- sze 1,1 százalékát termel lew meg. A kereskedelmi forgalma* nézve kiderül, hogy a múlt évó teljes forgalomnak mintegy 63 százalékát az állami, löb« mint 36 százalékát a szövet­kezeti kereskedelem bonyo­lította le, a maradványt pe­dig a magánkereskedelem. Mi serkentjük, ösztökéljük a kis­ipari tevékenységet, aaÉ akarjuk, hogy éljen és mű­ködjék a kiskereskedelem ott,' ahol helye van, és működnie kell. Ugyanígy vagyunk min­den egyéb olyan vállalkozási formával, mint amilyen újab­ban a kisvállalkozás. A eél az alkotókészség kibontakoz­tatása, a szocialista gazdaság jobb működése, a lakosság számára pedig az, hogy a* eddiginél jobbak legyenek a szolgáltatások. Szerintem ezek nem kapitalista módszerek. Vagy nézzük a kérdés már at oldalát, amit úgy hivnafcj hogy hatékony vagy nyeresé­ges gazdálkodás. Megmondom őszintén, számomra ez elvi kérdés is. Ha egy gazdasági egység a tőkés kezében bizo­nyos nyereséget ér el, akk<* megkövetelhetjük, hogy szo­cialista köztulajdonba véve még nyereségesebben működ­jék. Vajmi miért kapitalista módszer az, ha arra törek­szünk, hogy a munka mag«*1 sabb termelékenységével, b ráfordított munkaidő csök­kentésével, kevesebb anyag­gal. kevesebb energia felhasz­nálásával jobb minőségű ars»* termeljünk ? * 1. oÜnfa-feMri 1l Belplitikai helyzetiakréi

Next

/
Oldalképek
Tartalom