Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
1983. április 3., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 7 Munkára, életre Felelősségünk az ifjúságért Feliegyzesek a megyei pártbizottság üléséről A megye társadalmának legszélesebb rétegét érintő témát: közoktatásunk megyei helyzetét tűzte legutóbbi ülésének napirendjére a Borsod megyei Pártbizottság. Az érdeklődés, a figyelem e fontos téma iránt a szülők, pedagógusok, a párt és a különböző állami, társadalmi szervek részéről nemcsak a gyermekeink jövője, szellemi fejlődése miatt, hanem a közös felelősségből is fakad. Ez vezérelte a felszólalókat, ez tűnt ki 1 a több órás vitából, amely- I ben párt- és tanácsi vezetők, meghívott pedagógusok, az ifjúságért felelősséget érző . '*testületi tagok fejtették ki véleményüket az eddigi tapasztalatokról, mondták el javaslataikat a mai és a holnapi tennivalókat illetően. A vitához alapot adó, az utóbbi tíz esztendő tapasztalatait összegző jelentéshez Nagy Zoltán megyei titkár fűzött szóbeli kiegészítést, kiemelve és hangsúlyozva, hogy az 1972-es közoktatás- politikái határozat végrehajtásáért a legszélesebb körben munkálkodnak az iskola i mellett a párt-, tanácsi és társadalmi szervek: a határozat alapvető pontja, hogy a gyermekek nevelése nemcsak a pedagógusok hanem az egész társadalom, ezen belül a szülők,- a család feladata. Csak összehangolt, közös munkával érhető el a közoktatáspolitikai határozat egész társadalmat átfogó célja. A téma aktualitását és napirendre tűzését több tényező mellett az is indokolja, hogy még mindig gyakori jelenség az iskolával szembeni irreális igények támasztása: amikor az üzemek az iskolától kérik számon a szakemberképzést, de maguk keveset tesznek annak érdekéből, vagy a szülők ama szemlélete, hogy az iskola ne csak az oktatást- neyelést, de a család szerepét is vállalja át tőlük ... Ugyanakkor — hangsúlyozta Nagy Zoltán — az iskola szerepe is nagymértékben megnövekedett, nem szigetelheti el magát a társadalomban bekövetkezett változásoktól. A közoktatás fejlődését az elmúlt tíz évben ugyanis a legjellemzőbben az iskoláztatás nagyarányú ki- terjesztése fejezi ki. Ez a közoktatás egészére, annak minden fokozatára, és a lakosság valamennyi rétegére egyaránt érvényes. Az iskoláztatás lehetőségeinek kiterjesztése a megyében is hozzájárult a különböző társadalmi osztályok és rétegek műveltségi színvonalának emeléséhez, a köztük lévő művelődésbeli különbségek mérséklődéséhez. Köztudott, hogy a megye történelmi, gazdasági, társadalmi településviszonyainak következtében nagy kulturális hátrányokkal kell számolni. A hátrányok mérséklésében, az esélyegyenlőtlenség csökkentésében jelentős szerepet vállaltak az iskolák, a pedagógusok, akiknek munkáját egyfelől nehezíti, hogy sokan olyan településeken élnek és dolgoznak, amelyeken az Iskolai feltételek, a pedagógusok élet- és munkakörülmémyei mesz- sze elmaradnak az optimálistól. de még az átlagostól is. Ugyanakkor munkájuk értékét növeli, hogy ilyen környezetből is egyre több gyermek jut el a magasabb iskolázottságot nyújtó iskolatípusokba. Az elmúlt évtizedben a sokféle együtthatás következtében jelentős eredmények születtek megyénkben az iskola munkájának tartalmában is. Az új tantervek, tankönyvek lépcsőzetes bevezetése alapvetőén korszerűbb műveltségi anyagot eredményez. minőségi fejlődést tesz lehetővé az oktatás és nevelés tartalmában és módszereiben. Az új‘ dokumentumok egy részének tülméretezettsége, valamint a fogadásukra való késedelmes felkészülés számlájára írható, hogy az iskoláztatás számarányának növekedésével nem arányos az oktatónevelő munka színvonalának, hatékonyságának növekedése — állapítja meg a vita alapját képező dokumentum, amely ugyanakkor rámutat: a munkára, az életre ne-, vetésben elért eredmények szerényebbek amiál. amit a mai társadalmi igények támasztanak. A fiatalok egy részénél hiányzik az egészséges becsvágy, a megújulási készség. Többen megelégszenek a tanulásban a középszerű. kényelmesen elérhető teljesítményekkel. Ebben része van annak, hogy erősen hatnak a mai gyakorlatban a munkához való viszonyban jelen lévő negatív jelenségek, de annak is, hogy az iskola nem tudta ezeket kellően ellensúlyozni, az egyéni adottságokra és érdeklődésre is alapozó gyakorlati munka feltételeit megteremteni. Az ifjúság nevelésében tapasztalt fogyatékosságok az objektív okokon túl ugyanakkor szubjektív té- nyezezőkre is visszavezethetők. Az oktató-nevelő intézmények- egy részében nem elég tudatos, tervszerű é» összehangolt a nevelő tevékenység. Sok helyen a különböző nevelési tényezők egymástól függetlenül tevékenykednek. Nem fejlődött a kívánt mértékben a család, a szülők felelőssége, az ifjúság megítélésében nem alakult ki egységes norma- rendszer, sok a szélsőséges vélemény is. A kérdéscsoport körül kialakult vita aláhúzta, megerősítette, kiegészítette a jelentés megállapításait. Számos felszólaló, köztük Siska András, az Encsi járási Párt- bizottság első titkára, Muha Miklósné sárospataki pedagógus, hangsúlyozta az iskola, a helyi gazdasági egységek és a család kapcsolatának erősítését; E kapcsolatra — mondta Siska András — ma még több helyütt az anyagi természetű kérések és azok teljesítése a jellemző, ezeket szem előtt tartva azonban az iskolának többet kell tennie a pályaválasztás, a munkára való nevelés érdekében. A pedagógusok munkája, közéleti szerepe az iskolán kívül is jelentős, különösen a községekben. Első azonban az iskola, ahol — mondotta Muha Miklósné — csak az a pedagógus tud az ifjúság által felvetett kérdésekre választ adni, aki maga is érdeklődik a politika iránt, és figyelemmel kíséri a társadalom életének alakulását. A művelődés, a közoktatás nemcsak politikailag fontos számunkra,, de gazdasági, közgazdasági megközelítésből is —• fejtegette Porkoláb Albert megyei tanácselnök-helyettes, aki az iskolai munka mai hibáját abhan jelölte meg, hogy az nem alkalmazkodik az élet diktálta helyzethez; gyenge az iskola kapcsolata a sülökkel; a sok tantervi változtatás inkább az oktatás, mint a nevelés felé tolta el az arányokat. Másik, nem kevésbé fontos kérdéscsoport a szakmunkás- képzés, a felnőttoktatás. Vitathatatlan, hogy az iskolai szakemberképzés és a társadalmi igények jó összehangolása megyénkben is egyike a legnehezebb feladatoknak. A szakmák szétaprózottsága, a szakéin bérigény előrejelzésének nehézségei már eddig is sok problémát okoztak. A vállalatok jelzett igényei gyakran felülmúlják a beiskolázható létszámot. A tervezés is nehéz helyzetbe kerül, hiszen figyelemmel kell lenni az általános iskolát végzettek számára, az egyes iskolatípusok közötti fő képzési arányokra, nem utolsósorban a fiatalok pályaválasztási szándékára. A vitában Vajda István, az Ózdi Kohászati Üzemek igazgatóhelyettese és Tiser Gyula nyugdíjas kifejtették: e problémakör összefügg a munkaerő-gazdálkodás fogyatékosságaival is. Az üzemek — kevés kivételtől eltekintve — nem tesznek meg mindent a fiatalok pálya-irányulásának befolyásolására, esetenként a pályakezdő fiatalok szakmában tartásáért sem. Másfelől — mint arra Csaga György, a 105. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet igazgatója rámutatott ; a mezőgazdasági üzemek, annak ellenére, hogy mind több ipari képzettségű szakemberre van és lesz szükségük, csak elenyésző kisebbségben’ foglalkoznak a szakmunkás-utánpótlással, az arra alkalmas fiatalok beiskoláztatásával. Nem égy esetben a kész, „pályaérett” fiatalt az ipari üzemek „sérelmére” vonják el, holott a mezőgazdasági üzemek többsége ma már megerősödött annyira, hogy a szakmunkás-utánpótlás terheit ne hárítsák át az ipari üzemekre. Ezen a helyzeten csakis a munkaerőszükséglet és az, iskolai kibocsátás közötti jobb összhang megteremtése változtathat. A megyei pártbizottság ülésének több órás vitájában •még számosán felszólaltak, a legkülönfélébb oldalról vizsgálva, elemezve a megye közoktatásának helyzetét. Szóba került a pedagógus-továbbképzés, a káder- és személyzeti munka, a falusi iskolák helyzete, az iskolai párt- és KISZ-szervezetek tevékenysége és feladatai. Mind a testület elé terjesztett dokumentum, mind a vita egyértelműen kifejezésre juttatta az iskolai oktató-nevelő munka mellett a család szerepét, a szülőknek, a családoknak a nevelésbe való bekapcsolását. Ma, amikor a társadalom mindent megtesz a jövő letéteményese, az ifjúság helyzetének, ezen belül is a tanulóifjúság helyzetének javításáért, a tárgyi, személyi feltételek biztosításáért, a családoknál is fel kell készülni a mai igényeknek megfelelő gyermek nevelésre. Ugyanakkor — mint azt zárszavában Grósx Károly, a megyei pártbizottság első titkára mondotta: ebben a közös munkában hangsúlyt kell kapnia annak, hogy a jövő nemzedékének, gyermekeinknek is van felelősségük önmaguk sorsa alakításáért. Sokirányú tennivalóink között első helyen áll a felelősségérzet felkeltése és állandó ébrentartása is. Öoodrári Mikló« Szolgálatban az önkéntes határőrjárőr a fáji útelágazásnál. Adám István felt. ] ÖÉéníes határőrök a Bélus-patak völgyében Szalaszend, a székhelyközség alig 20 km-re. a társközségek, Fáj. Fu lekeres. Szemére és Litka — a Bélus-pa-' tak völgyében — még közelebb vannak az államhatárhoz. összesen több mint 2500 lakosa van ennek a közigazgatási egységnek. Zá- dori Margit, a közös tanács elnöke elmondotta, hogy Fu- lókércsen, Fajban, Szemerén és Litkán főleg a mezőgazdasági munka biztosítja a megélhetést, míg a szalaszen- diek közül a földművelés és az állattenyésztés mellett sokan dolgoznak a miskolci nagyüzemekben és Encsen. Az Úttörő Tsz központja is Fulókércsen van. Szalaszen- den főleg a női munkaerő foglalkoztatása céljából hoztak létre a tsz melléküzem- ágaként két kis üzemet. Bódi János alezredessel, a BM Határőrség Miskolci kerületi Parancsnokságának főelőadójával, irányítási felelőssel látogattunk el Szala- szendre a héttagú önkéntes határőr-csoporthoz. Kövér Jánossal a tanácsházán találkoztunk, itt dolgozik pénzügyi főelőadóként, a csoport vezetője. Munkaidőben nem könnyű összehívni a csoport tagjait Bártlai István, a községi párta!apszervezet titkára is segítségünkre volt. Az 1977-ben alakult csoportnak kezdetben öt tagja volt: Doboveczki Károly kerületvezető erdész, Kovács Béla főállattenyésztő, Kocsis László, a termelőszövetkezet üzemegységének vezetője, Brenner István traktoros. Később csatlakozott hozzájuk Varga István, az erdészet gépkocsivezetője és Magyar Miklós föállattenyésztő. Bizonyára felvetődik az olvasóban a kérdés: miért van szükség a határtól 15— 20—25 kilométerre az önkéntes határőrcsoportokra? A tapasztalatok szerint a közvetlen határterületen a határsértők nagyon óvatosak, este, éjszaka mozognak. A határtól távolabb azután már bátrabbak, viselkedésükkel rendszerint felfedik magukat a hozzáértő szemek előtt. Ezért került sor a szalaszen- di önkéntes határőrcsoport létrehozására is. Az élet már igazolta ennek az elképzelésnek a. helyességét. Nem volt hó, nagy hideg és köd sem 1981. december 29-én a hajnali órákban, amikor Miklós Gyula fuló- kércsi lakos az út mentén megpillantotta azt a két isJ meretlen fiatal férfit, akik az éjszakát egy szalmakazalban töltötték el. Szólt •Magyar Miklós önkéntes határőrnek, aki Broda Lajos termelőszövetkezeti párttitkárt kérte meg — aki saját kocsiján Encsre tartott —, értesítse a rendőrséget. A két ismeretlent a rendörjúrőr fogta el az úton. Kiderült, hogy lengyel állampolgárok, az egyik bűnöző, és a felelősségre vonás elől akartak Nyugatra menni. Másik elfogásuk már komolyabb, bonyolultabb, hozzáértést igénylő eset volt. Kocsis I-ászló önkéntes határőr Fulókércsről indult el motorkerékpárján 1982. szepJ tember 2-án a reggeli órákban. A nagy almáskert mellett látta, a gyalogosan közlekedő, farmernadrágos, váll- táskás fiatalembereket. Beszólt társának, Doboveczki Károly kerület vezető erdésznek, aki fogta a puskáját; maga mellé szólította a kutyáját és követte a két icje-( gént. Közben Kövér János; Kocsis Sándor önkéntesek; Magyar László vb-titkárraí gépkocsin elindultak az úton.’ A falu végén két tűz közé került a két idegen. Nagyon körültekintően jártak el; nem intézkedtek azonnal; mivel nem tudták, mit rej-j tenek a táskák ... Amikor a csoportvezető igazolványáért nyúlt, a két idegen háta mö^ gött a puskás, kutyás er-} désszel, már csak legyintek-} tek. A csoport tagjai munkaié-} rületükön és a közéletben is megállják a helyüket. Többen tulajdonosai a Kiváló Dolgozó kitüntetésnek. Szolgálatukra jellemző, hogy ; a szocialista versenymozgalom- ban eddig négyszer érdemel-' ték ki az élenjáró csoport címet. Kövér János és Do-< boveczki Károly megkapta a Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetést. A Kiváló Határőr kitüntetés tulajdonosa Brenner István is, aki a hidasnémeti őrsön szolgált korábban. Szalaszend lakossága pénteken este emlékezett meg hazánk felszabadulásának évfordulójáról. A művelődési otthonban ünnepélyes keretek között a Kiváló Határőr kitüntetést az önkéntes határőrcsoportnak, valamint Magyar Miklós és VarJ ga István önkéntes határőröknek Birke Miklós őrnagy, a BM Határőrség Miskolci kerülti Parancsnokságának politikai osztályvezetője adta át. O. X Eszünk, alszunk, eszünk, alszunk. Szavakat formálunk, kérünk, várunk. Megkapjuk. Lábra állunk, elindulunk, megyünk. Látunk, hallunk, tanulunk, kérdezünk. Várunk, míg választ kapunk. Dolgozunk, télen nyarat várunk, ősszel tavaszt. Karácsonyt, húsvétot, névnapot, születésnapot. Találkára kedvest, esküvőre vendéget. Fiat várunk — lány érkezik —, közben találgatjuk: szőke lesz, barna, fekete? Megjön. Eszik, alszik, eszik. Várjuk, lábra álljon, elinduljon. Kérdez, váratjuk, mig válaszolunk. Tanul, kedvesre vár, megjön, elmegy vele. Mi maradunk. Őszre tavasz jön, karácsonyra húsvét. S várunk: újra mikor érkezik. (csendes)
