Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

1983. április 3., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Család, munka, közélet Plopp Lászlúnénak, a Sa- jószentpéteri Üveggyár szi­getelőanyag-gyártó üzeme csoportvezetőjének ugyan­csak meg kellett tanulnia az elmúlt években, hogyan osz- sza be az idejét. Nem a munkaidő nyolc óráját, mert üzemükben természetes do­log, alapkövetelmény a mun­kaidő kihasználása. Inkább a munkaidőn túli, forma sze­rinti szabad idővel volt ele­inte gondja, amíg meg nem szokta-tanulla: hogyan ossza meg idejét a családja és a sokféle társadalmi funkció­jának tisztességes ellátása között. Bányászférje szintén váltóműszakban dolgozik. Munkásőrként, párttagként részese a közéletnek, de megértő és segítő társa fe­leségének, aki amellett hogy alapszervi párttitkára az üveggyárnak, tagja a nagy­községi pártbizottságnak és a tanácsnak is. Törzsgárdatag, több, mint húsz éve dolgozik a gyár­ban, ebből több, mint tizen­hat éve a mostani munkahe­lyén. A hatvanas évek ele­jén ott bábáskodott a szo­cialista brigádmozgalom vál­lalati bölcsőjénél, 1968-ban belépett a pártba. Az üzem akkori vezetői felfigyeltek a sokat és jól dolgozó, a kö­zösségi élet kérdései iránt érdeklődő fiatalasszonyra. Az elmúlt esztendőben Le­nin város lakói településfej­lesztő társadalmi munkájá­nak értéke — az év végi számvetés szerint — megha­ladja á 14 millió forintot. Á munka jelentős része a város meglevő, oktatási, mű­velődési és sportcélokat szol-» gáló intézményeinek, létesít- ménveinek fenntartását szol­gálta, másik részének fel­használásával pedig sikerült továbbfejleszteni ezeket a lé­tesítményeket. Többek kö­zölt a város játszótereinek karbantartására, továbbépí­tésére közel egymillió forint értékű munkát végeztek a Felismerték és elismerték a képességeit, értékelték akti­vitását. A kapott társadalmi megbízatásokat rendre be­csülettel elvégezte, de az nem ment a termelőmun­ka rovására — amit az is bizonyít, hogy amióta a vál­lalatnál, hétszer kapta meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést. Beszélgetésünkkor mondta: „Soha nem mulasztottam, mindig .elvégeztem, amit rámbiztak. Példát kellett mu­tatni, csak így tudtam ma­gammal vinni a többieket.” A többiek: lányok és asszo­nyok, hiszen mint az üzem, leninvárosiak. Az ifjúsági park és a városközponti park fejlesztésén, illetve karban­tartásán több, mint három­millió forint értékben dol­gozott társadalmi munkában a lakosság. A városi tanács terv- és munkaügyi osztályának jaJ vaslatára — ahol a társadal­így az alapszervezet többsé­ge is nő. Porban, füstben és melegben nehéz fizikai munkát végeznek, váltómű­szakban, de van idejük arra, hogy politizáljanak, törődje­nek a kollektívájuk és a tá- gabb világ dolgaival. Példá­ul a nőpolitika' kérdésekkel, amelyről a párttitkárnő azt mondta: — Végső soron mi csináljuk magunknak, s eb­ben sok igazság van, de azt is hozzátette: ebben a válla­lat, az üzem vezetői egyen­rangú és sokat segítő part­nerek. Egyik legfontosabb feladatuk a gazdaságpoliti­kai tevékenység, amely alatt azt értik, hogyan, milyen po­litikai eszközökkel segíthe­tik a tervek eredményes végrehajtását. A vállalat és az üzemben dolgozó nők ér­dekei megegyeznek. Az elmúlt években sokat tanult: végigjárta a pártok­tatás sokféle formáját, elvé­gezte a marxista középisko­lát, jelenleg levelező tago­zaton a gimnáziumba jár, az idén fog érettségizni. Pél­damutatóan élt és dolgozott, és ezt oly módon is elis­merték. hogy a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa érde­mes és eredményes munká­ja elismeréseképpen a Mun­ka Érdemrend bronz foko­zatával tüntette ki. P. J. mi munkavégzéseket nyil­vántartják —, a közeljövő­ben „Közösségért” kitünte­tést adnak mindazoknak a dolgozóknak és kollektívák­nak, akik 1982-ben Lenin- város településfejlesztő tár­sadalmi munkájában ki­emelkedő eredményeket ér­tek el. Társadalmi munka Leninvárosban Szakma, emberség, politika A vezető-’szereló Miskol­con, a MüM 11G. sz. Ipari­tanuló Intézetben sajátítot­ta el a lakatosmesterség alap­jait. Szentesi István volt a szakoktatója, aki — híres mes­ter lévén — valóban oktat­hatta ezt a szakmát. A fia­tal Hevele Istvánnak azon- , ban többet is jelentett a szigorú, nagy tudású mes­ter. „Apám helyett volt az apám — emlékezik rá a két évtized távlatából. — Tőle nemcsak a szakma alapfogá­sait, hanem emberi, politi­kai hélvtállátását is átvet-» tem.” Az iskola után az or­szág egyik legnagyobb válla­latánál. a Lenin Kohászati Művekben dolgozott, vált nagyipari, öntudatos mun­kássá. Itt, lett a tagja a pártnak is, 1969-ben. A Csepel Művek Jármű- és Konfekcióipari Gépgyárá­nak sárospataki gyáregysé­gében 1911 óta dolgozik. Je­lenleg az úgynevezett' gyár- fenntartó részleg vezető-» szerelője. Engi Andor gyár­egységvezető szerint Hevele István az egyik kulcsembe­rük. A szerszámgépek gene­rál nagj\iavítását ugyanis ko­rábban a törzsgyárban, a fő­városban kellett elvégeztetni, később, más vállalatokat kér­tek fel erre a munkára. Ez azonban nagy szállítási költ­séggel járt, sok pénzbe is került és a munka minősé­gével is sok kifogás merült fel. Ezért 1982-ben „otthon”, a gyáregységben rendezked­tek be a gépek generáljaví-' tására. A gyárfenntartó rész­legben jelenleg százan dol­goznak, a szakmailag szerte­ágazó, bonyolult feladatok megvalósításán. A munkás- gárdjit is így alakították ki; a segédmunkásoktól kezdve a kvalifikált szakmunkásokon keresztül a technikumi vég­Hevele István vezetö-sierelő zettségű dolgozókra egyaránt szükség van itt. A jól szer­vezett és kiváló szintet nyúj­tó részlegnek köszönhető, hogy ma már nem „utaz­nak” a javításra szoruló gé­pek, berendezések, sokkal jobb minőségben és hama­rabb állíthatják ezeket isJ met a termelés szolgálatába. A tmk-részleg pártalapszer- vezelének 38 tagja van, a legnagyobb létszámú kom­munista kollektíva a gyár­egységben van. Példamutató munkájuk emelte a gyár­részleg tevékenységét a kö­vetelményeknek megfelelő szintre. Ennek az alapszerve­zetnek titkára 1975-től He­vele István vezető-szerelő. Gyermek- és ifjúkorában az élet nem kényeztette el. Mi mindent kellett ahhoz tenni, hogy 39 éves korára köztiszteletben álló ember le­gyen? — Először a szakmát kell jól, alaposan elsajátítani és lehel őleg magas fokon gya­korolni, méghozzá minden­nap — mondotta találkozá­sunkkor. — Csak ezen az alapon kérhetünk, követel­hetünk hasonló teljesítményt munkatársainktól. Ha még többet akarunk, ismét a sze­mélyes példamutatás a leg­vonzóbb. Ebben a szakmá­ban sem szabad lemaradni. Meg kell ragadnunk minden alkalmat, hogy tovább ké­pezhessük magunkat. A gyárrészlegben levő szocialis­ta brigádok segítségével er-1 re is lehetőség nyílik. Ma­gamról tudom, nem mind­egy, hogyan fogadjuk az if­jú szakmunkásokat. Segíte­nünk kell, hogy minél ha­marabb hazataláljanak — nálunk. És emellett, nem­csak élni kell a politizálás lehetőségeivel, hanem erre fel is kell készülnünk a po­litikai iskolák, tanfolyamok keretein belül. Hazát kell építenünk, ha itt van a há­zunk, az új lakótelep mun­káslakásaiban. És ha mind­ez megvan, meg is kell vé-' denünk. Most az a legfonto­sabb, hogy munkánkkal, sze­mélyes példamutatásunkkal politizáljunk. Hevele István vezető-sze-' relő, alapszervezeti párttit­kár, munkásőr ízig-vérig kö­zösségi, ember. Tisztelik sze­rénységét, emberségét, be­csülik .szakmai tudását, munkásőri elhivatottságát, példás családi életét. Fele­sége nemcsak otthon, hánem a gyárban is társa' a mun­kában. Három gyerekei ne­velnek, tanítanak és tanít­tatnak. A vezető-szerelő ed­dig kétszer érdemelte ki a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést, kétszer kapta meg a. KISZ KB magas el­ismerését. Felszabadulásunk ünnepén a Munka Érdem­rend ezüst fokozatával tün­tették ki. O. J. Egy a 106 kisközségből: Meszes. Kertjei alatt megyénk legszebb tava, a Rakaca-tó, horgászok, fürdőzök, kirándulók sokaságával gyepes, árnyékos partjain. Megyénk kisközségei A megyénk aprófalvaival foglalkozó sok-sok fórum közül nemrégiben a Borsod megyei Népi Elenőrzési Bi­zottság tűzte napirendre ezt ' az igen összetett, sokrétű té­mát. Kétségtelen, hogy — miként ezt már évekkel ez­előtt a kisközségekkel fog­lalkozó cikksorozatunkban is leírtuk — sok ember csu­pán divatból, nosztalgiából siránkozik városi összkom­fortos lakásában e falucskák fogyatkozása miatt, léteznek ellenben árrá hivatott szer­vek, intézmények, akár ha­tározatok hozatalára jogo­sult. akár javaslatokat adó fórumok, melyek • józan kö­rültekintéssel tesznek a kis­községekért. Szükséges is, hogy tegyenek, hiszen me­gyénkben 106, ötszáz lélek­nél kevesebbet számláló te­lepülésvan és ezekben 33 547 ember él. Nagyobb részük hatvan évnél idősebb. A kisközségek lélekszáma vál­tozik, de sajnos negative változik: lakói közül többen halnak meg; mint ahányan születnek. Az elvándorlás, a fogyatkozás okai sokfélék, összetettek és alapvetően ezek nem is igen változtat­hatók meg, a folyamatot azonban lehet lassítani, né­mely falucska esetében tá­lán sikerül megállítani is. ' UTAK ÉS BOLTOK * 60 Megyénkben gyakorlatilag minden települést bekap­csoltak mór a közlekedési hálózatba. Vagy vonattal, vagy busszal, de minden­képpen lehetséges a közle­kedés. Az igaz: a közlekedé­si vállalat nemigen nyer ezen a bolton, sokszor egy kézen is meg lehetne szá­molni az utasokat, de nem is a bevétel a cél. A járatok mennek-jönnek, ha egy utas­sal akkor eggyel, de annak a bizonyos vérkeringésnek működnie kell. Az említett bizottsági ülésen is szóba került: nem lenne-e jobb a mikrobuszok alkalmazása ? A felmérések nyilván ponto­san mutatnák, hol lehetne közlekedtetni ezeket a mé­giscsak olcsóbb járműveket. És eljutnak ezekbe a kis­községekbe is — minden kis­községbe — az áruszállító, kocsik. Viszonylag jól kiépí­tett, elfogadható utakon. (A múlt évi útfenntartási és fel­újítási tanácsi keret több. mint 160 millió forintjának 60 százalékát a községekben használták fel, jutott az ap­rófalvakba is.) A boltok megvannak, az alapellátás biztosított.’ En­nek a kijelentésnek pedig nagy súlya van. Különösen ha kicsit szélesebb, tágabb értelemben értjük, ide szá­mítva például az orvosi el­látást is. Hadd álljon itt rögtön: a kisközségek alap­ellátásának biztosítása a to­vábbi éveknek is egyértel­mű feladata, az illetékes ha­tóságok mindennapos mun­kája, melynek során kérdő­jel sem lehetséges. A boltok­nál maradva még: az ede- lényi járásban faházakat építének erre a célra, me­lyeknek egyik fele vegyes­bolt, a másik fele italbolt. (És egyben amolyan tere- fere helyiség is, ahol össze lehet gyűlni, szót váltani.) Az encsi járásban mozgó­bolt, speciálisan épített autó­busz járja a községeket. A mozgóbolt dolgozója meg­rendelést is felvesz, legkö­zelebbi útján hozza a kért árut. Nem olcsó dolog bi­zony egy ilyen autóbusz köz­lekedtetése. de az áfész vál­lalja ezt a terhet. ZACSKÓBÓL, KÜTBÓL Megyénk falusi lakosságá­nak 43 százaléka vezetékből kapja az egészséges, jó vizet. A kisközségeknek persze csak kevés hányadában van vezeték, a többiben pedig ásott kutak találhatók. Me­lyik jó. melyik nem jó víz­zel. Hiszen ismeretes, min­denütt egyre inkább ismere­tes gond a víz nitrátosodása, mely ellen egyelőre a tudo­mány semmit nem tud ten­ni. Jó lenne persze megépí­teni a vízmüvet, de ez igen sokba kerül. Ma körülbelül 18—20 ezer forint jut egy- egy családra és ez a pénz a szükséges összegnek a fele. A többit közpénzből kell pó­tolni. Kisfalukban talán még ennél is több jutna egy-egy családra, nem bírják, nem vállalják. (Mint említettük: a lakók nagyobb része 60 éven felüli.) Ebben az 'öt­éves tervben megyénk újabb 40 faluját látják majd el ve­zetékes ivóvízzel, ezek kö­zött szerepel néhány apró­falu is. A 106 település kö­zül 52-nek a vize rossz. Eze­ket a kisközségeket is a már gyakran leírt zacskós víz­zel látja el a megyei Vízmű­vek. Termoszkocsik szállít­ják a zacskós vizet a cse­csemőknek. valamint a ter­hes mamáknak. Minden hé­ten a szükséges mennyisé­get. A víz hét napig garan­táltan jó. Ha a szállítók az újabb fuvar alkalmával még érintetlenül találják a zacs­kót, egyszerűen kiszúrják, kiengedik a vizet, hogy ezt már ne használják, hanem a frisset. (Évente mintegy 4 millió forint.) Nyilvánvaló, hogy a zacs­kós víz nem végleges meg­oldás. Ahol lehetséges, víz- mütársulás alakul, vezetéken érkezik a víz. más helyeken pedig legalább egy, jó minő­ségű vizet adó kútnak kell lennie. Kitisztítva, rendbe­hozva. állandóan ellenőriz­ve. Egyetlen »egy jó kút vi­szont még ebben a nitrátos időben is föltehetően talál­ható minden településen. A! megyei tanács vb építési- közlekedési-vízügyi osztálya ebben az évben készíti el a községek ivóvízellátásának fejlesztési kancepcióját. mely szerint minden településen biztosítani kell a jó vízellá­tás valamilyen formáját. SZÉP FALUK Igen, ezeknek a kisközség geknek többsége szép falul Bóklászásra, nézelődésre, fényképezgetésre csábító hegy-völgyekben, erdők alatt, itt-ott még kristálytiszta pa­takocskák télen is mozgói élő patakocskával, tölgye­sekkel. fenyvesekkel, tiszta friss levegővel, az egykori faluk csendjével, nyugalmá­val. Sok ember kedveli bizony az ilyen mondhatni idillikus környezetet! Kisközségein» iránt is növekszik az érdek­lődés, itt is, ott is vásárol­nak egy-egy házat, kicsino­sítják, berendezgetik és hét­végeken eddig nem látott, messziről jött emberek is­merkednek, barátkoznak a szomszédokkal, tanácsot kér­nek zöldségültetéshez, szőlő- metszéshez, gyümölcsfa |rer- metezéséhez. Simán. Mogyo- róskán, Árkán, liejcén. Kis­hután. Nagyhután és még sok más kisközségben meg­jelentek már az érdeklődők, házvásárlók. Az edelényi iá- rásban főként az ózdiak vá­sárolgatnak. a Zemplénben pedig a nyíregyháziak és környékbeliek. Magánkezdeményezések ezek persze, nem szervezet­tek. Lehete szervezetten is hasznosítani némely falut, az üresen maradt házak — sok ezer — némelyikét, de vala­hogy ez nem sikeredik. A felmérés már elkészült, hány házat lehetne idegenforgalmi célokra azonnal hasznosítani és hányat egy kis munka el­végzése után. de tovább sem­mi. Valahogy nincs. ak!. lép­jen. Mégis: a kisközségek át­mentésének talán egyik mód­ja lesz az idegenforgalom, az üdülés. Különösen amióta a házvásárlással kapcsolatos merev jogszabályon módosí­tottak. Egyik útja-módja talán ez lesz, de ami most mégiscsak fontosabb: a már említett alapellátás biztosítása, a 30 ezernél több embeV megfe­lelő életkörülményeinek ga­rantálása. ha szükséges meg­teremtése. Ennek a bélnak érdekében pedig tisztes erők munkálkodnak nálunk is. Priska Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom