Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-03 / 79. szám

1983. április 3., »asarnap ~ ESZAK-MAGYARORSZAG 3 mí 8 £ w Pf ISI Pofiin V.JiH ; p£i múl a niiwize mm a nr «bk Beszélgetés Hetényi István pénzügyminiszterrel Több mint 113 milliárd forinttal gazdál­kodnak a tanácsok ebben az évben. Az ország lakossága a jövőben is elvárja tő­lük, hogy tegyenek meg mindent a lakás- építési, felújítási és korszerűsítési progra­munk teljesítéséért; gondoskodjanak arról, hogy az év végére meg legyen a tervbe vett új vízvezeték-, csatorna- és útháló­zat; hogy a tanácsok irányította egészség- ügyi, szociális, oktatási és közművelődési intézmények munkája tovább javuljon és fejlődjék. Vajon miképp sáfárkodnak a ta­nácsok a rájuk bízott hatalmas összegek­kel, hatékonyabb-e a munkájuk? A fenti alapkérdésre vártunk választ, amikor — olvasóink nevében — bekopogtunk Heté­nyi István pénzügyminiszterhez. — Miniszter elvtárs, kezdjük, a költség­vetési intézményekkel! Milyen arányban részesednek a tanácsok e területen az ál­lami költségvetés előirányzataiból? Ele­gendő költségvetési pénzeszközzel rendel­, kéznélc ahhoz, hogy teljesítsék a társadal­mi programokban vállalt kötelezettségei­ket, s kielégítsék a lakosság alapvető egészségügyi és kulturális szükségleteit? — 1981-ben 124,5 milliárd forintot köl­töttünk a különböző költségvetési intézmé­nyek — bölcsődék, óvodák, iskolák, szín­házak, kórházak stb. — fenntartására, amelyből több mint 48 százalékkal része­sedtek a tanácsok. Az idén már 134 mil­liárd forint az üzemeltetés, fenntartás elő­irányzata, s ennek 55 százalékával, csak­nem 74 milliárd forinttal gazdálkodnak a tanácsok. Vagyis — bár a gazdasági növe­kedés üteme mérséklődött, s a költségve­tési intézményeknek sem tudunk annyit juttatni, mint amennyit szeretnénk — nőt­tek a felhasználható összegek. Az oktatá­si, közművelődési kiadások 66, az egészség- ügyi ,és a szociális kiadások 74 százalé­kának felhasználásáról már a tanácsok döntenek. — Bár a. lakásépítés -felújítás, -korsze­rűsítés pénzügyei külön beszélgetést igé­nyelnének, nem hallhatnánk legalább né­hány mondatos értékelést erről? S a köz- müprogramunkról, hiszen az embereket ez nem kevésbé érdekli, miift a lakás. — Ez valóban egy másik interjút krf- ■vénna! Ezért e helyütt hadd jegyezzek meg csak annyit, hogy kellően összponto­sított és takarékos gazdálkodás esetén a tanácsok meg tudják valósítani a lakás- programot. Ami a közművesítést illeti: 1982-ben miniegy 130 ezer fővel nőtt a víz­vezetéki ivóvízzel ellátott lakások száma, vagyis az állampolgárok 78 százaléka már egészséges vízhez. jut. A lakások 59 szá­zalékában' egyébként már bent van a víz­vezeték. Csaknem 400 kilométerrel növe­kedett csatornahálózatunk hossza. — Ebben talán a lakosság társadalmi munkája is benne van. Mit és mennyit kö­szönhettünk ennek 1982-ben, mely me­gyékben jeleskedtek leginkább? — ~ Kezdjük a számokkal! 1981-ben 628 forint vóit' az egy főre jutó társadalmi munka értéke, tavaly pedig már 796 fo­rint. A megyék közül különösen Szolnok; Nógrád és Bács-Kiskun lakói emelkedtek ki, hiszen az egy főre jutó érték itt több, mint kétszerese volt az országos átlagnak. Mindent egybevetve: tavaly több, mint 8,5 milliárdot hozott az országnak a tár­sadalmi munka, 1,8 milliárddal magasabb összeget, mint egy évvel korábban. Ez nem kis tétel! S ehhez járult még az a 200 millió forint, amely az állampolgárok ön­kéntes befizetéseiből — téglajegyek vásár­lásából, a kommunista műszakok teljesít­ményértékének átutalásából — származott. Ebben különösen Bács-Kiskun, Borsod, Pest, Csongrád és Fejér megye jeleskedett. Egyébként nem lehet csak számokkal, forint- összegekkel mérni a társadalmi munka je­lentőségét. Hiszen ebben az a felismerés is benne rejlik: nem elég csak azt hangoz­tatni, mire van igényünk, mit szeretnénk, azt is meg kell nézni, mennyire telik a tanácsok anyagi erejéből, hogyan lehetne többre jutni, ha az állampolgár is bese­gít. S minthogy a lakosság maga dönt ar­ról, miért dolgozzon, mire áldozza fel a szabad ideje egy részét, a társadalmi mun­ka a közhasznú feladatokkal való azono­sulás, a szocialista demokrácia fejlettségé­nek egyik fokmérőjévé válik. — S a vállalatok, meg a szövetkezetek? Azok is azonosultalc a területfejlesztési fel­adatokkal? 1981-ben 3,7, 1982-ben pedig 4,2 mil­liárd forintot kaptak a tanácsok a válla­latoktól és a szövetkezetektől, településfej­lesztési célokra. Minthogy e szervezetek mindemellett még saját maguk is építe­nek lakást, vagy hozzájárulnak azok fel­újításához, sporttelepeket tartanak fenn, és «■= más intézményekkel karöltve — aktív szociálpolitikát folytatnak, ami persze megint pénzbe kerül — a 4,2 milliárd sem nevezhető kicsiny összegnek. Egyébként a jövőben is az a kívánatos, hogy a válla­latok, szövetkezetek hangolják össze a ta­nácsokkal lakás- és óvodaépitési, -fenn­tartási terveiket, s találjanak egymásra akkor is, ha vízvezetéket fektetnek, csa­tornát építenek, hiszen olcsóbb, kifizető­dőbb ez közös erővel. — Egyetérthetünk-e azzal a felfogással, hogy túl sok adót fizetnek a vállalatok, illetve az állampolgárok? Elég hatékony-e az adópolitikánk, tervbe veitólc-e korsze­rűsítését? — Valóban hallani olyasmit itt-ott, hogy túl, sok az adó. A válasz azonban nem egyszerű. Ha ugyanis azt nézzük, hogy az idei állami költségvetés 10 milliárd forint hiányt mutat, akkor az adó nem túlzott. Ha viszont azt vizsgáljuk, hogy nem fi- zet-e túl sok adót és egyéb közterhet egy hatékony vállalat, egy nem hatékonyhoz képest — erre már nem "mernék ilyen ha­tározott nemmel felelni. De még tovább bonyolíthatjuk a kérdést! Szóba hozható például, nem túl magas-e egyik-másik- jö­vedelemadó-kulcs a lakosság jövedelem­adó-rendszerében? Persze ahhoz viszonyít­va, hogy más típusú jövedelmek után egy­általán nem fizetnek adót. Így ugye már egészen másképp hangzik. De még ezzel sincs vége a viszont-kérdéseknek, mert úgy is érdeklődhetnénk: nincs-e olyan kiadás az állami költségvetésben — ilyenek pél­dául az egyes ár- és vállalati 'támogatá­' sok —, amelyeket jó lenne csökkenteni, mert így kisebbek lehetnének az adóter­hek is. Ez is meggondolandó. Eljutottunk oda, hogy a szubjektív ér­zelmekből táplálkozó „túl sok” megfogal­mazás mindig valamihez viszonyítva kap reális értelmet, s — hadd utaljak ismét a 10 milliárdos, költségvetési hiányra — az ilyen sommás kérdésre ma csak nemmel lehet felelni.. Azzal a fontos kiegészítés­sel, hogy az adóztatás akkor megfelelő mértékű, ha annak eredményeként a vál­lalatoknál, a lakosságnál, s persze a költ­ségvetésnél keletkezett jövedelmek össz­hangban vannak a népgazdasági tervvel, a gazdaságpolitika feladataival, lehetősé­geivel. Ha nincs meg ez az összhang, ak­kor kell vizsgálni, mi a- gond: magas-e, vagy pedig alacsony az adó? — Az elhangzott válaszból egyértelmű: nem elég hatékony az adópolitikánk. Terv­be vették a korszerűsítését? — Az élet igénye szerint. Hiszen hosz- szabb távon az adóterhek növelése irá­nyába hat, hogy a költségvetés mind több •— főként szociálpolitikai — feladatot vál­lal magára. Mint ahogy az is, hogy — kü­lönösen az általános gazdasági feltételek romlása miatt — a költségvetési elköte­lezettség csak bizonyos határig fokozható. A hetedik ötéves tervre, a szabályozó eszközöknek továbbfejlesztésére készülve már most dolgozunk az adópolitika kor­szerűsítésén. Ha sikerül a kevésbé gaz­daságos termelés támogatását csökkenteni, akkor a hatékonyan és kevésbé hatéko­nyan dolgozó vállalatok teherviselése gaz­daságilag racionálisabbá, méltányosabbá válik. Folyamatban van a lakossági adóz­tatás területén a. kisvállalkozási formák működési tapasztalatainak értékelése, az illetékfeltételeknek -a lakásgazdálkodás kö­vetelményeihez való folyamatos hozzáiga­zítása, a településfejlesztési hozzájárulás átfogó rendszerének előkészítése. — Azzal az alapkérdéssel kopogtattunk be miniszter elvtárshoz, hogy javul-e, ha­tékonyabb-e a tanácsok pénzgazdálkodá­sa? Miben lehetne summázni az eddigi megállapításokat? Növekedett-e például a rugalmassága kezdeményező készség, a vállalkozó szellem a tanácsoknál? — Egyre inkább növekszik. Ezt bizonyít­ja például az intézmények több célú hasz­nosítása (az iskolák tornatermének bér­beadása, a kollégiumok felhasználása a nyári idegenforgalom időszakában), az el­néptelenedett tanyasi iskolák értékesítése, a tanácsi kezelésben levő egyes kihaszná­latlan helyiségek bérbeadása, a piaci díj­tételek módosítása, a gépkocsi parkolási dijak rendezése és sok más. Mindenek­előtt Somogy, Csongrád és Bács-Kiskun megyében hatékony intézkedéseket tettek a különböző térítések ésszerűbb megálla­pítására és azok beszedésére. A kezdeményező készség, a rugalmas­ság jeleként értékelhető az egészségügyi integráció is, hiszen ez lehetőséget terem­tett a szakosításra, a párhuzamosságok csökkentésére, az ésszerűbb anyag- és esz­közgazdálkodásra — a magasabb színvo­nalú betegellátásra. Budapesten, Szolnok megyében és több más helyen megkezdő­dött a betegirányítási rendszer további korszerűsítése: betegfelvételi részlegeket alakítottak ki és az ötnapos munkahét bevezetésével központi ügyeletét hoztak létre. A napjainkig tartó influenzajárvány ide­jén százezrek érzékelték csupán ennek az egy intézkedésnek a könnyítő hatását, elő­nyeit. Minthogy az élet mind több terüle­tén érvényesül ez a kezdeményező kész­ség, vállalkozó szellem, azt hiszem, nem túlzás azzal az összegezéssel zárni ezt a beszélgetést, hogy évről évre javul, haté­konyabb a tanácsok pénzgazdálkodása, s ezzel együtt emelkedik a munkájuk szín­vonala. Meggyőződésem, hogy nemcsak itt a Pénzügyminisztériumban látjuk így, ha­nem ugyanez a lakosság véleménye is. A háttérben égre törő acéloszlopok tartják a 70 méter átmérőjű feszített tetőszerkezetet, ami alatt még meghúzódik a régi üzem. Negyvenhárom éve jár be Szirmabesenyőről a drótgyárba Verezsnyák Pál, a hőkezelő dolgo­zója, akit 15 éves korában így indított útjára édesapja: „Becsüld meg a kenyeret, fiam..." Régen várt átadásra készülnek a drótgyárban rr <9 # ’NSM Tv lO 3131 Tf a­Sportcsarnokok, stadionok tetőszerkezetét építik ahhoz hasonlóan, ahogy a Decem­ber 4. Drótművek új húzó- üzemét fedték be ... ponto­sabban, ahogyan a régi, há­ború után eredeti állapotá­ban helyreállított csarnok fölé újat emeltek. Feszített tetőszerkezet: a modern csarnok mellett kifelé dűlő acéloszlopok, róluk szétfutó csukló vas tag acélkötelek. Látható erővonalak tartják a régi üzem új • tetejét. Alatta, mint beíébújtatott fiók húzódik meg a favá­zas, hámló falú üzem. Több évnyi késés után április 30- ra tervezik a műszaki át­adást, amikor a szakembe­rek csoportja felméri az ap­ró hiányosságokat, majd közvetlenül utána megkez­dődhet a régi üzem elbon­tása, és ezzel eltűnik a drót­gyár legrégibb csarnoka, aminek az eredetijét még az évszázad elején adták át. — Ez csak egyik része a huzalmű I-es gyáregység­nek •— mondta Zolnai De­zső gyáregységvezető. — Dolgozóink már nagyon vár­ják, hogy elkészüljön, inert nemcsak a környezet lesz tisztább, modernebb, hanem lehetőség lesz 'új gépek be­állítására is. Gyáregysé­günk éves szinten mintegy 800—820 millió forint ter­melési értéket állít elő és ez a húzóüzemen kívül a hőkezelő és pácoló munká­ját is magában foglalja. A 350 dolgozónk alapvető, fel­adata a sodronygyártás alapanyagának előállítása, de kikerül a kezük alól galvanizált huzal, hegesztett háló, öntvény- és lemez­tisztításhoz való acélszem­cse, a beton szilárdságát erősítő acélhaj, Lada sze­mélygépkocsik ajtózárába való lapított rugó, villany­órák plombájába fűzendő sodrott drót. Sokrétű, számos munka betanítását igénylő tevé­kenység zajlik a gyáregy­ségben. Párkányi Elemér pártalapszervezeti titkár, ki­egészítve a gyáregységve­zető szavait, a következőket mondta: — Két, egyaránt fontos szempontot tartunk első­rendűnek: a munkafegyel­met és az anyagtakavékos- ságot. Egyikkel sincs külö­nösebb baj. Sikerült egészen minimálisra csökkenteni az igazolatlan hiányzásokat és az anyagtakarékosság pedig a dolgozók érdekévé vált. Palatörmelék, építkezés és bontás hulladéka fogadott a húzóüzemben. Óriási a kü­lönbség a két, ma még egy­másba bújtatott csarnok között. Az ígéretek szerint a régi bontását úgy szervezik meg, hogy csak nyolc nap­ra kell leállni a termelés­sel. Egyébként az építkezés ideje alatt folyamatosan dol­goztak a munkások. — Nem nagyon lehet el­szaladgálni a gép mellől, csak akkor vettük észre, hogy dolgoznak a lejünk fölött, ha kimentünk — mondta Drahos Sándorné, a finomsori nedves húzógép mellett. A Kossuth Lajos szocia­lista brigád vezfetóje, Nagy Ferenc arról beszélt, ha jó az anyag, aminek legna­gyobb részét Ózdről kapják, akkor különösebb akadá­lyok nélkül dolgozhatnak. Szóba került az is, hogy a vállalat felajánlotta a fel­használható bontási anya­gokat a dolgozóknak. Talán ő is igénybe veszi ezt, mi-, vei három gyermeke van, és szeretne kényelmes ott­hont építeni maguknak. Acélszálak tekerednelc, amerre csak lép az ember a drótgyárban. Mint hatal­mas spulnik, forognak a motollák, szalad a szál és vigyázni kell rá. Egy tizen­kilenc éves fiatalasszony, a Tiszáidéról bejáró Szilágyi Györgyné néhány hónapja került az üzembe: MŰI* A drófgyór saját gyártmányú húzógépe mellett dolgozik az egyik legfiotolabb munkás: Szilágyi Györgyné, aki becsülettel megállja ti helyét férfikollégái között. Fotó: Fojlán László Mi tagadás, féltettek egy kicsit a szülöm és én is meglepődtem, amikor a Barkró-gép mellé tettek. Néhány hétig gyürkőztem, de most már szeretek itt dolgozni. Miért? Mert vál­tozatos, mert nagyon ara­nyosak, segítőkészek a kol­legák és a pénzem is meg­van. Póni. Négy- és hatezer forint közötti fizetésekről beszéltek az emberek, ki-ki az eltöltött évek és munká­ja nehézsége alapján. És találkoztunk a gyár egyik legidősebb dolgozójá­val, Varezsnyák Pállal, aki­nek 43 munkában eltöltött év van a háta mögött. Most 59 éves ... vagyis még gyé­reidével került a drótgyár­ba. A hőkezelőben • a ke­mencék mellett dolgozik. — Még emlékszem a tu­lajdonosnőre, aki a háború előtt a gazdánk volt, aztán jött a front, majd 45 janu­ár eleje, amikor ismét be­indultunk. Az első hetekben csak ácskapcsokat készítet­tünk, vitte a hadsereg a hi­dak építéséhez .. . Később beindult a huzalgyártás ... a nyakunkban hordtuk a nyolcvan kilós tekercseket. Manker Lajos főmérnök ke­ze alatt dolgoztunk, aki ké­sőbb a salgótarjáni kohá­szatból ment nyugdíjba. Minden megváltozott itt az elmúlt 43 év alatt, egyetlen kemence sincs már meg az akkoriakból és daruk segí­tik a munjeát. Amikor ide­jöttem, apám, aki egykor nagy szegénységben, de be­csületben nevelt engem, s megmaradt nővéremet úgy engedett el: *„Ha száz em­bernek tiszteletet adsz, öt­től visszakapod azt, de te akkor is mindenkivel légy tisztességes.” Sajnos,» csak ketten maradtunk a tizen­két gyerek közül. .. hamar elhaltak a testvéreim, mert anyánk nem tudott rende­sen táplálni minket. En is a nagyanyám gondoskodásá­nak köszönhetem, hogy élet­ben maradtam. Aztán, hogy idejöttem, nem gondoltam, hogy itt fogok megfehéréd-, ni... Jövőre Péter-Pál-kor megyek nyugdíjba ... de még tíz évet aláírnék ... Fiatalok és Idősek, veze­tők és beosztottak dolgoz­nak egymás mellett, egy­mást segítve, egymást is­merve, s kezük alól egvro- másra tekeredik a drót — tizedmiIli méternyi vékony és ujjnyi vastag — rétegző­dik a huzal, mint a fák törzsén az évgyűrűk, s ki­olvasható ezekből a gyűrűk­ből a munka, a munkás- ember élele. Szcndrei Lőrinc \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom