Észak-Magyarország, 1983. április (39. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-24 / 96. szám
ÉSZAJC-MAGYARORSZAG 4 1983. április 24., vasárnap Veszélyben élő gyermekek /te wöbbi éhekben jelentősen megnövekedett Lenin- városban a hátrányos helyzetben és veszélyeztetett környezetben élő gyermekek és fiatalok száma. Hasonlóan ehhez, a fiatalkorú bűnelkövetőké is egy esztendő alatt negyvenötről, ötvenhatra. Mindez szükségessé tette, hogy a városban felülvizsgálják a gyermek- és ifjúságvédelem terén végzett munkát és egyúttal meghatározzák azokat a tennivalókat is, amelyek e komplex feladatokat igénylő tevékenység színvonalának emelése, eredményessége érdekében elengedhetetlen. A gyermek- és ifjúságvédelem elsősorban állami feladat. Ám olyan jellegű, amely széles körű társadalmi ösz- szefogás nélkül nem lehet hatékony. Elsődleges benne a megelőzés, az időbeni felderítés és a jelzés, amelyben fontos szerepet vállalnak a pedagógusok. Az eddigi tapasztalatok azt igazolják, hogy a hátrányos helyzetet előidéző okokat könnyebb megszüntetni az előképzettség és az ingerszegény környezetben élő gyermekeknél, mint például a kedvezőtlen szociális, erkölcsi viszonyok miatt hátrányos vagy veszé— Emelkedett a hátrányos helyzetűek száma — Fiatalkorú bűnelkövetők — Legfontosabb a megelőzés lyeztetett tanulók, gyermekek esetében. Ilyen helyzetekben az egész napos pedagógiai ráhatás, foglalkozás bizonyul eredményesnek, amellyel élnek is a leninvárosi pedagógusok. Azon fáradoznak, hogy egyre több kedvezőtlen körülmények között élő gyermeket szervezzenek be a nyári sportnapközibe, a napközis táborokba és külön, a részükre tartandó tiszalöki olvasótáborba. Az alacsony jövedelmű családoknak a gyámhatóság anyagi támogatást biztosít, erkölcsi problémák esetében pedig a társadalmi pártfogók igyekeznek a gyermekek segítségéire. Gondot jelent azonban, hogy sok szülő nem ismeri fel ennek jelentőségét, nem látja be, hogy gyermeke veszélyben van és minden jó szándékú segítséget, közeledést a családi életbe való beavatkozásnak tekint. Ezzel természetesen tovább rontja gyermeke helyzetét. A vizsgálódások szerint Le- ninvárosban késik a veszélyek időbeli felismerése, amelynek számos következménye: az erkölcsi és érzelmi zavar, az iskola- és munkakerülés, a gyermek testi, szellemi fejlődésének elmaradása ezáltal elkerülhetetlen. Mindennek megakadályozására a gyermek- és ifjúság- védelemben tevékenykedők részéről szorosabb együttműködésre van szükség. Ezért nagy jelentőségű a KISZ- szervezetek és úttörőcsapatok vezetőinek kezdeményezése, amely a hátrányos helyzetben élő gyermekek felkutatására, a veszélyforrások megszüntetésére irányul. E feladatokról a Leninvárosi járási KISZ- bizottság a közelmúltban határozatot fogadott el. (Monos) Észak-magyarországi kaláris Hatodik alkalommal hirdetik meg az Észak-magyarországi kaláris amatőr nép- művészeti pályázatot. Hímzéssel, szövéssel és fafaragással készüli, a mindennapi életben is használható alkotásokat küldhetnek be e pályázatra az alkotók. A pályázat célja, hogy a magyar népi motívumkinc.s felhasználásával, azok alkotó módon való továbbfejlesztésével készítsenek a mai követelményeknek is megfelelő alkotásokat az amatőrök. A pályamunkákat — csak olyan egyéni vagy kollektív alkotásokkal lehet pályázni, amelyek még nem nyertes: díjat kiállításokon, s a kereskedelmi forgalomban sem lelhetők fel — április 26-ig juttathatják el az alkotók a szerencsi nagyközségi és járási művelődési központba. <A pályaműveket közvetlenül, vagy az illetékes megyei művelődési központon keresztéi lehet beküldeni.) A munkák mcí)é hárompéld ártyos „leltár inét” kel! készíteni, amely tartalmazza a tárgy etnikai hovatartozását, megnevezését, méretét, illetve a tervező és a kivitelező nevét és címét. A zsűri által elfogadott alkotásokból egyébként május 21-én nyílik kiállítás, a szerencsi gimnázium aulájában. A legjobb alkotásokat nívódíjjal, kategóriadíjakkal, illetve munkajutalmakkal ismerik el. Az eredményhirdetésre az Észak-magyarországi kaláris című kiállítás megnyitóján kerül sor. A nép- művészeti kiállításhoz kapcsolódva egyébként népművészeti vásárt és rokonkiál- litások megrendezését is tervezik a szerencsiek. Így például bemutatót szerveznek a „kis mesterségekből", amelyen — többek között— kötélfonok, kovácsok is bemutatkoznának. Ugyancsak népművészeti témájú lesz a képes levelezőlap-kiállítás is. A szerencsi Észak-magyarországi kaláris — amely rövid ideig elkerült a megyéből — visszatér. Reméljük — örömünkre szolgálna —, a régi, nagy sikerrel. («8. ».) Ismeretlen Kossuth-levél A napokban új szerzeménnyel, eddig ismeretlen, eredeti Kossuth-levéllel gazdagodott a Magyar Országos Levéltár. Kossuth Lajos 1868. január 22-én, Turinban kelt levelét az Angliában élő Lucy Zollmann ' asszony ajándékozta a levéltárnak. A kétoldalas — saját kezűleg írott — levél címzettje Kármán Bertalan, az ajándékozó nagyapja. A jelentős forrásértékű irat Kossuth életével, magatartásával kapcsolatban két fontos mozzanatra világít rá. A levélből kiderül, hogy a fiatal budapesti ügyvéd — Kármán Bertalan — Kossuth életéről szeretett volna írni, s ehhez kérte annak hozzájárulását. A válaszban Kossuth erélyes hangon lebeszéli erről a tervről Kármánt, nyomatékosítva: erre a hírverésre neki nincs szüksége, ő tettekkel kívánja szolgálni a hazát. Hozzáteszi: nem olvassa a vele foglalkozó kiadványokat, ő jobban ismeri a maga életét, mint azok a tollforgaíók, akik írnak róla. Beszélgetés Farkas Ferenc zeneszerzővel Az aíkotö—közönség találkozónak is megvan a maga koreográfiája, aki részt vett ilyenen, az jól tudja, hogy az első percekben a meghívott művész, s az őt vendégül látó érdeklődők kölcsönösen „méregetik" egymást, míg végre elhangzik az első kérdés, az első válasz. Szerencsére ezt a holt időt ügyesen megspórolták annak a délutánnak a vendéglátói és vendége, melyet április 22-én a II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár rendezett, s amelyen Farkas Ferenc zeneszerzővel beszélgethettek általános és középiskolás diákok. Mintegy hatvanén vették maguknak a bátorságot, hogy személyesen is megismerkedjenek a neves komponistával, s ez a létszám épp kimerítette azt a keretet, ahol még valamennyi jelenlevő közvetlennek érezhette a kialakult kapcsolatot. Ebben bizonyéra az a körülmény is közrejátszott, hogy nem egyszerűen az alkotó és a közönség viszonyára szűkült a beszélgetés, hanem már az első percekben a tanár és tanítvány kapcsolatának ol- dottsága kerekedett felük Farkas Ferenc ugyanis évtizedeken át tanított az Akadémián, műveiben pedig — köztük seregnyi, ifjúságnak szánt darabbal — egy szélesebb muzsikusrétég nevelését és formálását vitte véghez, s ezúttal épp ilyen, zenét kedvelő-művelő diákokkal találkozott, akik nem egy kompozícióját tanulták. Még egy rögtönzött kis koncertre is futotta az időből, ahol a művész zongorán kisérte a vállalkozó kedvű lányokat, élővé varázsolva ezzel szerzeményeinek egyikét Volt más zenés epizódja is a talál- kozóoaká teaaearöí teaílbaétank részleteket a Kyász és vigasz, valamint a Piccola musica di concertante című alkotásaiból. Farkas Ferenc közvetlen beszédmódja, mondanivalójának atmoszférateremtő ereje — a kérdésekre adott válaszokban — egy hosszú és tartalmas pálya állomásaiba engedett bepillantást, méghozzá úgy, hogy másfél óra alatt is képes volt személyes közelségbe hozni saját munkásságának legfontosabb állomásait, és közben kitekinteni tanítványai, pályatársai sorsára, a a világ zenei aktualitásaira. Exkluzív zenetörténet-óra volt ez a beszélgetés, olyan tanítványokkal, akik nem jelentek meg készületlenül, s nem távoztak csalódással. Vitathatatlan érdemek ezek ma, mikor oly sok a kudarcízű alkotó—közönség találkozó. R. Sz. E. Pászthy Júlia műsora Az opera barátai, meg mások is, akiket nem merít ki majd a 20.05-től látható Monte Christo grófja, bizonyára szívesen maradnak a készülékek előtt, ahol 21.45-kor jelentkezik az első műsorban az Egy hang és néhány maszk című sorozatban Pászthy Júlia operaénekes műsora. Ebben Antal Imre riporteri műsorvezetésével, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara, valamint a Magyar Állami Operaház Zenekara közreműködésével — vezényel Medveczky Ádám és Varga Pál — részletek hangzanak el Mozart Figaro házassága és A varázsfuvola, Verdi Rigoletto és Falstaff, Puccini Bohémélet és Turandot, valamint Bizet Carmen című operájából, természetesen Pászthy Júlia főszereplésével. Ö látható képünkön. Ma este a képernyőn: Találkozás Zoránnal Zorán. Csak ennyi. Mind a 763 belépőjegy elkelt az előadásra. Ami fontosabb: sok- 'kal többen akarták látni és hallani őt. Miskolc, Rónai Sándor Művelődési Központ. Az öltözők folyosóján „hangolódnak" a Láma együttes tagjai, ők kezdik meg a zenélést. Zorán ott áll közöttük, kezében pohár, üdítő. Csendes, halk szavú, figyelni kész a „sztár”. (Beszélgetés. „Azt ajánlom, tegeződjünk” — mondja az öltözőben, hát elkezdjük. — Azt olvastam egy be- harangozóban, hogy „aki szereti a kissé érzelmes dalokat” — az jöjjön... Érzelmesnek tartod dalaidat? — Nem. Az érzelmes kifejezésnek van egy pejoratív értelme, azt nem vállalom. Azt igen, hogy érzelmekről énekelek. — Minek nevezhető az, amit csinálsz? Táncdalének- lésnek csak nem mondható . -— Próbáltam már korábban kitalálni valami „skatulyát”, de ennyiben hagytam. Nem titulálnám semmiféle jelzővel. Nem hiányzik...) A Rónai zsúfolásig telt színháztermében hatalmas tapsköszöntés fogadja Zoránt. „Ebben a dalban van négy akkord, ebben a dalban van egy gitár, ebben a dalban van néhány szó, és egy kicsit benne vagyok én” — mottóként ezzel indulunk. Indulunk, mondom többes számban, mert egy nagy lélegzésben él a közönség és a dalos. A kezdések féldallamaiból már visszajelez a taps: ez jó, ezt nagyon szeretjük, ezt mondd!... Csupa ismerős dal. Otthon is meghallgathatók lemezről. Mi hozza mégis össze e sokadalma! ? ... (Beszélgetés. „Miskolcon mindig jó, nagyszerű volt ma is” — mondja Zorán a végén. — Az utóbbi tíz-tizenöt évben sok együttes szétválásáról olvashattunk. A zenészek azonban mindig új csapatot kerestek. Te más utat választottál a Metró-évelc után. Az egyedüllétet. Miért? — Ez nem egyedüllét. A szövegek, a zenék többségét nem én írom. Se nem egyedül lépek fel. Nagyon sokan benne vannak az én műsoraimban. — Mi változott? — Az együttesi muzsikáláshoz képest az. hogy leesett a vállamrói a sok adminisztrációs munka, ez szűnt meg. Azt hiszem, a tényleges különbség a Metró-beli pályám és a mostani között az, hogy akkor a saját természetes közegünkben működtünk, a korosztályt illetően. Szórakoztatásnak indult amit próbáltunk csinálni, aztán kiderült, hogy ez mozgalommá vált, életérzést sugallt a zene a klubokban. Idővel, amikor saját dalokat kezdtünk írni, egyre fontosabbá vélt: mit mondunk? Fontossá vált azok számára is, akik hallgatták. Kialakult a beatnek olyan ága, ami a szórakoztatáson túl is megcéloz valamit. — Mai dalaid, ha jól fogom, tisztaságot, szépséget, őszinteséget mondanak. Mit segíthet a dal? — Elég nevetségesnek tartanám, ha kipécéznék: három percben, hogyan merhetünk szólni egyes, nagyobb dolgainkról. Én nem közhelyeket akarok fnegcélozni. Azoknak próbálok énekelni, akik kicsit komolyabban veszik az életet; s ők lehetnek fiatalok és idősek, fizikai dolgozók vagy szellemiek ... — Televíziós műsoraidból tapasztalható: nagyon sok zenész barátod van. Mit tartasz a barátságról? — Barátság nélkül nem tudnék élni.) Zorán miskolci estjén fényesen, lelket melengetőén kiderült: szomjasak vagyunk a hozzánk szóló dalra. Volt, aki csak „látni” jött Zoránt, mások azért, hogy élőben együtt legyenek dalaival. Ezeknek az „egyszáldaloknak” nagy együttlét-teremtő erejük van. S ha azt mondtuk korábban, hogy ezek a dalok tisztaságot, őszinteséget, szépséget, fontos dolgokat mondanak: akkor most leírható, igenis szükségünk van minderre. (t. n. j.) Fiataloknak Ili programok az Express léi Az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda a fiatalok szabad idejének tartalmasabb eltöltése és kulturált szórakoztatásának elősegítése érdekében, a közelmúltban együttműködési megállapodásokat kötött, többek között a Miskolc városi Művelődési Központtal, a társ-idegenforgalmi szervekkel és különböző sportszövetségekkel. A megállapodások alapján a közeljövőben sokszínű és újszerű programokkal állnak a fiatalok, a KISZ-szervezetek rendelkezésére. A bel- és külföldi utazások szervezése mellett az iroda részt vállal különféle sport- és turisztikaprogramok, valamint neves előadóművészek és együttesek közreműködésével megrendezett könnyűzenei és beat-koncertek szervezésében. Ezek jegyében az Express és a Borsod-Tourist szervezésében a P-Mobil együttes ad koncertet április 30-án, 11 órakor, az aggteleki cseppkőbarlangban. Arctalanul K icsit talán furcsán hangzik a cím, mert igen ritkán szoktuk használni az arc szavunknak ezt a fosztóképzős, módhatározó- ragos alakját. A másik változat: arcátlanul — már ismertebb, de egészen mást jelent. Nem nyelvészkedni kívánok, de a címben használt szó mostanában mind gyakrabban ötlik fel bennem. Mindigi valahányszor a rádióban, televízióban vagy más alkalmakkor az előadó ilyesmit mond: „a vállalat vezetése mindent elkövet a munka hatékonyságának növelése érdekében.” Vagy amikor ilyen nyilatkozat hangzik el: „városunk vezetése fontos feladatának tekinti, a lakosság szolgáltatási igényeinek minél jobb kielégítését”. Tehát a vállalat „vezetése”, a város „vezetése”, a téesz „vezetése” — ehelyett: a vállalat vezetője vagy a vállalat vezetői vagy a vállalat vezetősége. Ugyanis a vezetés szó nem a cselekvő személyt, hanem a cselekvést fejezi ki. A város vagy a vállalat „vezetése” valójában a város, a vállalat irányítását, és nem az irányítóját, vezetőjét, tehát nem a tanácselnököt vagy a vállalati igazgatót jelenti. Ilyenformán a példáinkban használt „vezetés” szó mögött nincs is személy aki a vezetéssel járó gondot, felelősséget vállalná, szívén viselné. Csali általánosságban beszélünk — a tényleges, felelős vezetőre való utalás nélkül. Vagy talán a vállalatvezető; az üzemigazgató, a szövetkezeti elnök — amikor a vezetése alatt álló üzem, gazdaság mérleghiányos munkájáról ad számot — éppen azért használja az arctalan, személytelen „vezetés” szót, mert a felelősség alól akarja magát kihúzni, s minden bajért csaie úgy vaktában a „vezetést” és nem magukat a vezetőket hibáztatja? Igyekszik eltakarni a saját arcát, vagyis csak úgy „arctalanul” beszél? Gondolván, hogy a vezetés észrevétlen, arctalan, személytelen? Száz szónak is egy a vége: a személynek, a vezetőnek arca, egyénisége van. nyíltan ki mer állni tetteiért, vezetési tevékenységéért. A vállalatoknak, üzemeknek, szövetkezeteknek, intézményeknek a vezetése lehet jó vagy rossz, eredményes vagy hibás, de mindenképpen vezetője, elnöke, igazgatója és nem „vezetése” van. Vezetőiük. vezetőik vannak, akik lelkiismeretesen, felelősséggel és nem személytelenül, arctalanul irányítják a rájuk bízott kisebb- nagyobb közösségek sorsát. (h. j.)
