Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
/ 8 ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. március 12., szombat A vb megtárgyalta Művelődés és szabad idő Miért csak alkalomszerű a kapcsolat a művelődési központ és a Szerencsi Édesipari Vállalat művelődési háza között? Tud-e a művelődési központ technikai segítséget is adni a járásban levő intézményeknek? Igaz-e, hogy a fiatalok nem tartanak igényt a táncos rendezvényekre? Miért fogyatkozott meg az ifjúsági klub? Mit kell azon érteni, hogy az anyagi feltételek általában kielégítőek? Milyen a látogatottsága a vándorkiállításoknak? Nincs-e ellentmondás a tervezett programok és aközött, hogy a hét vége a családé? A kérdéseket lehetne * tovább folytatni, de talán, ezek is jelzik már, hogy igen nagy érdeklődés kísérte azt a tájékoztatót, amelyet Hu- dák Ferenc, a szerencsi nagyközségi-járási művelődési ■ központ igazgatója adott az MSZMP Szerencsi járási Bizottsága Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén. A mérlegre tett munka nem volt kevés. Pedig a munka körülményei távolról sem nevezhetők ideálisnak. A Huszárvár helyreállítási munkálatai még legalább két és fél esztendeig eltartanak, s éppen a kiscsoportok működtetéséhez nincsenek meg a helyiségek. Márpedig a tizenhat műkedvelő és művészeti csoportnak egyre nagyobb a vonzereje. Pusztán illusztrálásként; 1975-ben négy csoport volt, 63 taggal. A mostani tizenhatban pedig 241-en „dolgoznak”. Teljesítményeik egyre inkább országos figyelmet is kapnak. A járási pedagógus énekkar például már ötödször hozta haza a pedagógus énekkarok országos találkozójának díját, a munkáskórus nívódíjat kapott, a munkás- 6zínjátezó csoport is díjázott A legöregebb szakkörről, az 1965-ben alakult népi hímző csoportról pedig már kötetnyi dicsérő szót írtak le. A művészeti jellegű csoportok mellett másfajta közösségek is szerveződnek, , a praktikumra épülve. Szőlész szakkörükben például évente 40 —50 új szőlőtelepítő tanulja meg a szőlőművelés és borászat elméletét, gyakorlatát, népszerűek nyelvtanfolyamaik, a szabás-varrás tanfolyamok, a' gyerekek körében pedig a csillagászat. A nagyközségnek legalább hétszáz olyan lakoma van, aki rendszeresen megfordul a művelődési központ különböző rendezvényein, a szakkörökben, a tanfolyamokon. Ez pedig bizony nem kevés, Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lenne feladat újabbakat bevonni a művelődő közösségekbe, vagy hogy ne lehetne javítani a résztvevők összetételén. Nyilván többet lehetne szólni olyan kérdésekről, amelyek közvetlenül foglalkoztatják a családokat. Hogy hogyan? — nyilván meg kell keresni a formákat hozzá. Mint ahogyan azon is érdemes elgondolkodni, hogy a hét végi megnövekedett szabad időt miként tudná kamatoztatni a közművelődés. A jelenlegi gyakorlat az, hogy a nagy „forgalmat” hétfőn és pénteken bonyolítják. Olyankor szinte egymásnak adják a kilincset az emberek. Az átrendeződő szokásokat viszont figyelembe kell venni; most például a fiatalok kérésére helyezik át vasárnapról szombatra a táncos rendezvényt. Mert vasárnap este nem bizonyult jó időpontnak. A hét végi programokkal egyébként hasonló gondjaik vannak a járásban működő művelődési intézményeknek is. Ami egyébként nem biztosan jelenti azt, hogy szombaton vagy vasárnap nincs igény rájuk. A művelődési központ úgynevezett „családi programjai” hozhatnak ered ményt; egy időben gondoskodnának a felnőttek és a gyerekek szórakozásáról, Per- " sze ehhez helyiségekre is szükségük lesz. A „praktikus” kérdésékről ugyanúgy szót ejtettek, mint a közművelődési munka egészéről. Amit egyébként jónak, színvonalasnak és szerteágazónak ítélt a végrehajtó bizottság. Olyannak, ami összehasonlításokban, is megállja a helyét. Az elismerés mellett persze feladatokat is «legfogalmaztak. Például azt, hogy keresni kell a nagyközség különböző művelődési intézményei közötti szorosabb együttműködés, kapcsolattartás lehetőségét. Mert kapcsolat most is van ugyan, de inkább alkalomszerű. Egy-egy kölcsönös fellépésre szorítkozik. A művelődési központ csoportja fellép az édesipariaknál, azoké meg viszont. Jó lenne végre a fúvószenekart is „tető alá hozni”, évek óta vajúdik ez a téma. És az adott gazdasági körülmények között is szorgalmazni szükséges a vállalatoknál a művelődésügy támogatását. Az elért pozíciókat kár lenne feladni, A művelődési központ részt vállal — még lehetőségein túl is — a nagyközség életének alakításában. Sokféle igényre kell reagálnia. Teszi egyre eredményesebben. És nem belenyugvóan. Üj lehetőség lesz például ezen a tavaszon a színház; a miskolciak négy produkciójukat hozzák el ide. Szeretnének szervezett természetjárást meghonosítani — családoknak. És egyáltalán, ahogyan az ülésen is megfogalmazták, olyan érdekes, színvonalas programokról kell - gondoskodni, amely gyereket és felnőttet egyaránt kimozdít a televízió előtti karosszékből. Ez pedig lehet szórakoztató jellegű, de lehet olyan beszélgetés is, ami közelről érinti, érdekli az embereket. Csutorás Annamária A zombori színház helyreállított régi homlokzata Százéves A 100 éves zombori szerb népszínház múltját o színészmű. zeumban mutatják be. a zombori színház A zombori színhazat 100 évvel ezelőtt avatták. Az akkori épületnek ma már csak a falai eredetiek, a teljes technikai részt — részben mőgyar berendezésekre — kicserélték. A nézőteret viszont eredeti formájában építették újjá, és megőrizték a régi homlokzat egy részét is. A 100 éves múlt emlékeit pedig az épületben kialakított múzeumban mutatják be. Solti Bertalan Több mint fél évszázaddal ezelőtt, pontosabban 1929- ben, mindössze tizenhat esztendősen kezdte meg a Miskolci Nemzeti Színházban nagy sikerű pályáját egy temesvári születésű fiatal színész: Solti Bertalan. Öt évadon át volt tagja a miskojci társulatnak, a Sebestyén- színház volt tehetségének megalapozó ja-kifejlesztője. Sorra, szinte majdnem minden vidéki színpadon játszott ezt követően, majd a fel- szabadulás után újra a miskolci teátrumban láttuk. Aztán. Debrecen, Eger, Békéscsaba, Győr, Szolnok, Kaposvár és Budapest színpadain játszotta sorra szerepeit. Időközben Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze lett, a legkiválóbb jellemszínészek egyike, szinte fel sem lehet sorolni alakításait, de Tiborca a Bánk bánból, Luciferje és Péter apostola . Az ember tragédiájából, Cyranója, a Csongor és Tünde Tudósa feltétlenül megemlítendő. Három évtizede jegyezte el magát a filmmel is. A Simon Menyhért születése egyik idős, szikár erdei famunkása, majd az Életjel bányásza voltak a filmes' pályakezdés legjelentősebb állomásai. Mintegy hetven filmszerepben, megszámlálhatatlan tévészerepben láthattuk és láthatjuk szikár alakját, élvezhetjük stílusának természetes egyszerűségét. Március 15-én ünnepli — sajnos, kórházi ágyon — a hetvenedik születésnapját. Gyógyulást kívánva , tisztelettel köszöntjük az 54 éve Miskolcról indult kitűnő művészt (bm) ÄK Olvasó Nép, a Hazafias Népfront művelődéspolitikai folyóirata most közreadott — 1982. téli — számának gazdag tartalmában három olyan publikációt is találunk, amely szűkebb pátriánkkal, Borsod-Abaúj- Zemplén megyével foglalkozik. Ezek közül egy — Hegyi József Író—olvasó talál- ) hozón Móricz Zsigmonddal című írása — Móricz 1930- as és 1940-es sárospataki látogatásaira, illetve olvasóival való találkozásaira emlékeztet Napjaink életét hozza közelebb az olvasóhoz Nógrádi Gábor írása — A Matyóföldtől Patak váráig a címe —, amely Mezőkövesd, Ede- lény és Sárospatak kapcsán a mai művelődő közösségekről, a Hazafias Népfront ebbeli szerepéről, Tokaj művészetbarátairól, az edelé- nyi „Slezsák-jelenség”-ről, Sárospatak történelmi múltat idéző életéről szól és közben megemlíti az útba eső egyéb értékeket, például a boldvaá templomot. Hegyi és Nógrádi írása a Művelődő közösségek nyomában című rovatban jelent meg. A Viták és beszélgetések rovatban találjuk Brackó István Tokajban, tizenegyedszer című és Mit ér, megél-e a falu? alcímű írását, értékelő számvetését az elmúlt évi tokaji írótábor e témakörben folytatott tanácskozásairól. áhma i a mar Néhány hete azon meditáltam a lapban, hogy oktalanul sok a különböző kulturális akciók keretében az ünnepélyes megnyitó, a könyvhetek és -hónapok is túlterheltek az ünnepélyességgel, holott az olvasó és a könyv igazi találkozása nem a protokolláris rendezvényen jelentkezik, hanem csendes kettesben, amikor a könyvet az ember olvassa és a betűsorok közvetítette mondandó tudatosul benne. Azt is feljegyeztem, hogy egy- egy könyves időszaknak több hivatalos megnyitója is van, nagyüzemenként, városonként, járásonként, stb., s így a lényeg mintha háttérbe szorulna a látványos rendezvény, meg a kinyomtatott meghívók, műsorfüzetek, tehát maradandó dokumentációk mögött. Könyvtáros ismerősöm a jegyzetre reagálva — okkal — védelmébe vette a könyvtárosokat, illetve a látványos megnyitók és egyéb rendezvények szervezőit, mondván, valósággal rákényszerülnek effajta cselekvésekre. Megmutatta az általam példa-1 ként említett 1952-es műszaki és közgazdasági könyvnapok országos szervező bizottságának módszertani útmutatóját és a hozzá csatolt pályázati felhívást. A pályázat célja a műszaki és közgazdasági könyvnapok kiadványai iránti figyelem hatékonyabb felkeltése. „A pályázaton való részvételnek, illetve a róla szóló jelentésnek szempontjai” című szövegrészben első pontként ez olvasható: „1. a) az ünnepi megnyitó megrendezése (hely, megjelentek köre, száma); b) szakkönyvkiállítás (a kiállított könyvek száma, elhelyezése, időtartam, látogatottság); c) előadások, ankétok szervezése (témája, résztvevők száma, elhangzott észrevételek, javaslatok) .. ” A továbbiakban szempontként szerepel a munkahelyeken végzett könyvnapi tevékenység, a könyvtárosi és könyvterjesztői együttműködés, az üzemi támogatás. a szocialista brigádok bevonása, majd 3. pontként: ,,a) egyéb rendezvények (pl. újítókiállítás stb.); b) központi propagandaanyagok terjesztésének módja, helyi propagandafeladatok ellátásának színvonala (üzemi lap, faliújság, plakát, fényképek, hangosanbeszélő, személyes propaganda, jegyzék, körlevél, hirdetés stb.)”. Nos, e pályázati felhívás ismeretében már természetesebbnek tűnik, ha a könyvtárak mind több plakátot, meghívót nyomatnak, mind több ünnepélyes rendezvényre törekszenek, aminek nyoma van a sajtóban, az irattárakban. Mert — ugye —: a pályázat értékelésénél, a munka milyenségének elbírálásánál nagy súllyal esik a latba. A kiadvány«* és az olvasók kevéssé látványos, ám igazi találkozása, azaz az olvasás, a művek befogadása — igák, nem is mutatható ki látványosan — nem szerepel a kiírásban, * Nem először kell azon füstölögnöm, hogy a magyar filméletben van egy művészetpolitika, meg van egy forgalmazási politika, és ez a kettő időnként nagyon-na- gyon nincsen szinkronban egymással. A magyar játékfilmszemléken évről évre megvitatják a magyar filmművészet helyzetét, a művek eszmei, esztétikai stb. vonásait, a velük szemben támasztott társadalmi elvárásokat és azok kielégítésének mikéntjét, a mozik meg — mert nyereségérdekeltségű vállalatok szervei — játsszák azokat a filmeket, amelyektől bevételi tervük jobb teljesítését várják, remélik. Persze, a magyar filmeket nem lehet kihagyni — igaz, volt már nem egy példa egy- egy filmnek akár egy egész megyében történt teljes el- ' sikkasztására! •—, műsorra tűzik azokat is az országos bemutatóhoz igazodva, meg egyiket-másikat reprízben is. (Például * a „magyarított” Piedone-készílményeket!) Megadatik a magáé a császárnak, azaz a művelődéspolitikának is, és gondoskodás történik, hogy a kecske is jóllakjék, azaz, ami bevételkiesés esetleg a magyar filmnél adódik, azt busásan pótolja be valamely importált kommersz filmipari készítmény. Néhány - példa erre a legutóbbi hetekből. Február 24- én került a mozikba a Sértés című, a televízióból ismert magyar film. Négy éve mutatták be a képernyőn, új négőgeperációknak szánták most. Vele párhuzamosán országos bemutatásra került az Ezüstnyereg című, ugyancsak négyesztendős olasz makaró- ni-western valami, nehogy a Sértés megártson a magyar nézőnek. Március 3-án mutatták be az Adj király,' katonát! című új magyar társadalmi drámát. Nagyszerű film a maga nemében. Az országos osztás szerint vele párhuzamosan mutatták be a Marion Brando, Jane Fonda és Robert Redford főszereplésével hitelesített amerikai szupergiccset — Üldözők a címe —, a maga műfajában is igen silány filmipari terméket, amit még e három sztár sem tudott felemelni. A magyar film ismeretlen Ozs- da Erikája természetesen nem versenyezhet a világsztár Fondával, mert ez utóbbi nem tud olyan rossz filmben szerepelni, hogy a neve ne csábítson. Március 10-től látható az Utóbbi idők legjobbnak ígérkező magyar filmje, a Szerencsés Dániel. Vele párhuzamosan csak egy japán mesefilm szerepel országos műsorterv szerint, ám helyileg versenybe állítják vele a Szuperzsaru című blődséget, mint a múlt héten az Üldözők mellé még Á postás mindig kétszer csenget című filmponyvát. E néhány példa is igazol^ ja: megadatik az istennek^ ami az istené, ,a császárnak, ami a császáré, .vászonra kerül minden magyar film is, hiszen van művészetpolitikánk, annak vannak követelményei, de nehogy túl sokan nézhessél-: meg. hát menjen vele párhuzamosan, de ellene mindig olyan film is, ami elvonja a közönséget a magyar műtől. Mert nyereségérdekeltségű vállalatoknál a gazdaságosság és a művelődéspolitika hullámzó vitája közbén a lefelé teudálás zavartalanul folyik. Évek óta perelünk a Magyar Televízióval: kevésnek találjuk a mai magyar valóságot ábrázoló tévéjátékokat, -filmeket és főleg az eredeti tévéműveket, azaz azokat, amelyek nem különféle más műfajok után alkalmaztattak televízióra. Televíziósok és kívülálló szakemberek, magas rangú tudósok magyarázgatták az aka- dékoskodóknak, hogy nemcsak az szól a máról, ami a mában játszódik, s ezt magunk is tudjuk, mégis kevésnek kell tartanunk most is a ma jelenlétét hazai képernyőnkön, a mai valóságot megjelenítő eredeti tévéniű- veket meg különösképpen. Éppen ezért foltozott érdeklődéssel böngésztem a Magyar Televízió Műsorigazga- tóságának információját a februárban elkészült és elfogadott, valamint a márciusban forgatni tervezett, műsorokról. Jóllehet, a televízió jellegéből adódóan nem kizárólagosan ezek ez előre el- készített adások szabják meg a műsor arculatát, mégis meghatározók. Februárban huszonnégy műsort forgattak, illetve fogadtak el. Ebből mindössze egy olyan adódik, amelyet eredeti tévéjátéknak gyanítunk; egy 1954-ben játszódik^ egy harmadik regényadaptáció és ezzel kész a mai ka-' tegória, van még egy régi magyar regény tévéváltozata, egy mai nyugati író műve és egy Franz Kafka-mo- nodráma. Márciusra tizenkét műsor forgatása szerepel a tervben. Ebből egy eredeti tévédráma, egy mai színmű adaptációja, egy hazai és egy külföldi klasszikus mű tévé- változata és egy klasszikus opera tévésítése. Igaz. több portréfilm és egyéb mai téma található még, a mai magyar élet dramatikus ábrázolása azonban továbbra is hiánycikknek, vagy legalábbis ritkán elérhető eseménynek látszik... Benedek Miklós !
