Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
ÉSZAKMAGYARORSZAG 5 19S3. március 12., szombat A minap Miskolcon, az | Észak-magyarországi Vízügyi j; Igazgatóság székházában megtartott' . tanácskozáson értéken ók az Országos Vízügyi Hivatal és a Borsod megyei Tanács vezetői között a múlt év tavaszán rögzített megál- Jlapodások végrehajtását, a ;! jelentősebb víz- és csatoma- jlinű beruházások,helyzetét. A 5 megbeszélésén részt vettek az "Országos Vízügyi Hivatál kép. I viselői, a megyéi és a Miskolci i városi Tanács illetékes szak- í osztályainak, a különböző ! vízmű vállalatoknak a veze- I tői és a ' vízügyi igazgatóság ílszakemberei. || Megállapították, hogy' a imúlt év tavaszán rögzített fd- | adatok megvalósítása a termeknek megfelelően haladt, jilgy például a közeljövőben kerül sor a Miskolc, Felszabadítok útján csatlakozó ivóvíz fővezeték üzembe helyezésére. Eredményes volt a Kesznyéten—Taktakenéz közötti vízkuíatás, ahol több / mint 100 ezer köbméter/nap kapacitású ivóvízbázist tártak fel. A múlt év decemberében megalakultak a mérai, a hernádkaki, a hernádnéme- ti, a gesztelyi vízműtársulatok, az idén tervezik Járdán- házán, Arlón, Fügödön, Forrón, Bódvaszilason és Kom- játiban a vízműtársulatok megalakítását. A miskolci .szennyvíztisztító telép építése tervszerűen halad, gondok vannak viszont az’ ózdi. a szerencsi szennyvíztisztító telep bővítésénél. Megállapították, hogy . nagyobb figyelmet kell fordítani a vízadó területek védelmére. tisztaságára. Ebből a szempontból kiemelt fontosságúak a bükki karsztterületek, Miskolc keleti részei, valamint a Sajó kavicsterasza. Az új ivóvízbázisok feltárása ellenére továbbra is szükség van a víztakarékosságra, mert az új vízművek építési költségei egyre magasabbak lesznek. Huszonötmillió a háztájiból , Evek óta nagy gondot fordít (Sárospatakon a Kossuth Termelőszövetkezet a tagok háztáji gazdaságának támogatására, egyebek közt abban is, hogy a téesz külön agrár- tnérnököt. foglalkoztat a háztáji termelés szakmai segítésére. Ennek meg is látszik az eredménye, hiszen a háztáji gazdaságoknak a téeszen keresztül értékesített árbevétele évről évre emelkedik. Az élmúlt 1S182. Sesztendőben például az előző, évi húszmillióval szemben1 25,3 millió forint volt a szövetkezet útján értékesített háztáji termelés árbevétele. A háztáji gazdaságok a téeszen keresztül értékesítettek például 1482 sertést 5 894 000, 97 hízómarhát 1 03G 000, 9760 hektoliter tejet 6 226 000 és-5700 hektoliter mustot 10,2 millió forint összegben. Minden remény megvan arra, hogy a háztáji gazdaságok termelési értéke 1983- ban tovább emelkedik, amihez a Kossuth Tsz minden szakmai és anyagi segítséget megad. Szerdai számunkban .kemény jegyzetben írtunk egy lefejezett fenyőről. Ismeretlen emberek telefonáltak a szerkesztőségbe, s hívták fel figyel műnket a megcson Kitolt, fára. Hét végén a helyszínen járva, nem találtunk éoítő- . munkásokat, de ott volt a csonka fa. s fenn lógott a már kidőlt „diadalmi ' jelvény” íelpántlikázva az épülő lillafüredi kisvasút állomásán. A dolog egyértelmű volt, a jegyzet megszületett. Másnap bárom elkeseredett, megbántott férfi kereste fel a szerkesztőséget: Boncsér László építésvezető, Tóth Gyula művezető és Kojsza József ács- brigádvezető, az ÉÁÉV 12. építésvezetőségének dolgozó}. — Nagyon bánt minket a dolog ... ilyet még csak feltételezni is! — A feleségem folyton szid — panaszolja az ács —. hiába mondom, én ilyet nem lennék, de’esküszöm. aludni sem tudtam a gyanúsítás miatt... Nálunk sok miskolci ember dolgozik, mi óvjuk, kíméljük a zöld területet, nemhogy rongálnánk ... Az építők szégyenkezése, hékes tiltakozása már szinte, megható volt. Elmondták a következőket: — December 23-től1 január 2-ig nem dolgoztak azon a munkahelyen. Amikor visszamentek az ünnepek után. fnár a fát megcsonkította valaki, valószínű, hogy az ő munkáskocsiiuk tetejéről érték el a tolvajok. Az ügyet jelentették mindjárt a mpob'zott ■ rendőrnek aztán még két járőröző rendőr figyelmét is felhívták a parkrongálásra. A február végién kitűzött „fa” nem fa, hanőm két, koszorúkötéshez/ használatos,fenyőgally, rászö-j gezve égj' hosszú deszkáiba. Ha nem hisszük, még mindig meg tudják mutatni. Mit volt mit tenni? Ha a telefonokat elhittük, akkor most, utána kell járni az építők védekezésének is. Felmásztam a félig kész épület tetejére... amit'alulról magam is kis fakoronának néztem, valóban deszkára szögezett, ügyesen elhelyezett két gally volt. A megcsonkított fát is'megnéztük újra, látszott rajta az erőszakos törésvonal. Az ács meg is jegyezte: — Ha mi csináljuk, fűrészt használtunk volna, de semmiképpen sem így járunk el... de nem mi voltunk 1 Elnézést leérünk a gyanúsított építőktől! A megcsonkított fenyőt a telefonálók csak később vették észre, amikor fenn volt a dísz, amit alulról nehezen lehetett azonosítani. Ha utólag is, mi megtettük. Mindenesetre jó dolog, ha jelzik az emberek az észrevételüket, de az is jé hogy ez a három éní- tő sértőnek vette az ügyet, s távol akarnak kerülni még a gyanújától is a parkrongálás- nak. Tanulság nekünk: minden dolognak két oldala van, a másik felet akkor is meg kell hallgatni, ha mégoly kézenfekvő is a látvány. „Büntetésünk'’: — a felmentő bizonyítékért meg kellett mászni ,egy félig kész épület csúcsát. 1 Végül: szégyellne magát az u gálád tolvaj, akinek szobájában díszelgett a lopott karácsonyfa és szó nélkül tűrte, hogy helyette mások kerüljenek gyanúba. (Adamovlcs) A zubogyi boltban akik ráérnek, még könyvet is sillabizál- A község új „lakótelepe”; a házhelyek nagy részén már meg hatnak a tavaszi nap fényénél. • kezdték az építkezést. Zubogy i fi község és a szorgalom ki, amikor a csendes délAzt szokták monda© ni: ha valaki diófát ültét, az a holnapra gondol. Ha pedig valaki óvódat épít a községben élő gyermekek számára, az véleményünk szerint félreérthetetlenül utal arra, hogy biztosnak tartja a település holnapját. Itt, Zubogyban még az edelényi járásban (ahol pedig igencsak jeleskednek a közösségért végzett munkát illetőenj is példás összefogással teremtettek egy óvodát. A régi, már rogyadozó iskolaépületet alakították át a mesteremberek és segítőik — az új, kényelmes, jól felszerelt helyiségekben minden helybéli kisfiút és kislányt el tudnak helyezni. Ragályban, a községi közös tanács elnöke, Eszlári József mondja el, hogy az elmúlt évben befejeződött építkezésen összesen 389 zubogyi végzett el valamilyen munkát, ugyanúgy, mint a környékbeli üzemek 3 szocialista brigádjának 36 tagja, tehát ellenszolgáltatás nélkül. A meglevő 600 ezer forinthoz így teremtettek elő még 500 ezret, s csak így volt lehetséges, hogy a 33 kisgyermek, mert ennyi most a létszám, lakóhelyén járjon második otthonába. Zubogy tehát a szépen fejlődő, megtartó és otthont adó községek sorába tartozik. „Szorgalmas emberek lakják, szépen gyarapodnak” tartották róluk a környékbeliek, s hogy igazuk volt, arról magunk is meggyőződhettünk. De kalandozzunk kicsit a múltban. A Bacó-lető dombjának hajlatába simuló település valamikor az Árpád korban keletkezhetett. Egyes források szerint 1282- ben már oklevél említi, Zubud néven. Gótikus temploma a XV. században épült — felújítását éppen most végzik az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség szakemberei. A XVIII. század elején a falu egy része leégett, de még ugyanebben az időszakban, Mária Terézia uralkodásának idején — az évszázad közepén — majorságot hoznak létre a község területén, amely az akkori hadsereg lóállományának ellátásához járult hozzá. 1910-ben 104 lakóházban 562 lakost számláltak ösz- sze. Ma 760-an élnek a községben, s ez a szám évek óta változatlan. * A említett szorgalom jele: Mácsi Józsefek portáján, vagy félszáz baromfi kapirgál a még kissé „lápás” hátsó udvaron. A háziasszony alaposan beíűtött a konyhába, s éppen aranysárga házitésztát gyúr, amikor alkalmatlankodunk. — A férjem 68 éves, én három évvel fiatalabb vagyok nála. Mostanában már jól megvagyunk, van meg- élhetőségünk, nincs okunk a panaszra. Igaz, korábban sokat küszködtünk, gyakran nehezen éltünk, de a gyerekeket szépen szárnyra bo- csájtottuk. A termelőszövetkezettől — pár éve még ott is dolgoztunk — minden évben egy holdnyi termésnek megfelelő terményt kapunk, azon éltetjük a tyúkokat, csirkéket. Naponta 15—20 darab tojást szedek össze, nagyon jól jön az városon a gyerekeim családjának. Így vagyunk ... Egy kicsit már öregedve, egy kicsit már fáradtan, de azért még mozgunk, dolgozunk a ház körül. A tenniakarás élteti az embereket... A község utcáit járva, mindenhol a pezsdülő élet nyomaival találkozunk. Nem kétséges: a tavasz érkezésének csalhatatlan je- lei hozták ki az utcára az. embereket — igaz csak a legfiatalabbakat és a legöregebbeket. A „központ” természetesen a bolt és környéke, ahol az aprócska téren megbeszélik a világ dolgait az emberek. Itt találkozunk Simon Barnabás- néval, Tóth Jánossal és a jókedvű postásasszonnyal (furcsa: sohasem láttunk még zord hangulatú községi postást), aki elmondja, hogy mindennap szép számmal kézbesít napilapot, színes újságot, levelet. — Legnagyobb feladatom — teszi még hozzá — a nyugdíjak kézbesítése. Nekem több pénzt kell kihordanom, mint a másik három faluban (Ragályról, Trizsről és Imoláról van szó) együttvéve. Nemritkán 7—8 ezer forintokat fizetek ki, de az igazsághoz hozzátartozik: jónéhá- nyan csak 2 ezer forintot oszthatnak be egy hónapban. A magas nyugdíjakat a volt bányászok kapják. Mert a bánya és a másik ' nagyüzem, a Borsodi Vegyi Kombinát nyújtja a zubo- gyiak megélhetési forrásainak jó részét. Elek Tibor „szintén vegyész” éppen a munka fáradalmait piheni előtti újságolvasás közben > rákopogunk. — Most ' hosszú szabad- i napos vagyok — mondja. Jí — Nyugodtan lehelek, mert t a két gyerek közül az J egyik az óvodában játszik. ■ a másik az iskolában t$- > nuL I s y — Akkor biztosan ott , volt az építők között. — Persze, ki ne ment | volna, ha egyszer hívták. i Ha jól összeszámolom, ak- [ kor nyolc teljes napot dől- , goztam a falburkoláson. A • vége felé, amikor már torlódott a munka, szabadsá- i got vettem ki, hogy jobban | haladjunk. i i i — Tehát nem vágynak el i a községből? — Elvágyni nem vá- | gyünk, de mégis elme- • gyünk. A vállalat Segítsé- J gével Kazincbarcikán épí- í tünk lakást, a Kertváros- j ban. Hogy miért mentem i még az óvodába is? Néz- [ zék, itt Zubogyon csak a , szorgalomra látott példát * az ember. Apáink úgy voltak: ha a bányában letud- i ták a siktát, éppencsak ál- J öltöztek, s már indultak ki i a mezőre. Mi. fiatalok sem 1 akarunk lemaradni mögöt- t tűk. * i Munkában találtuk Csór- i ba Józseféket is, akik előző beszélgetőtársunkkal el- i lentétben véglegesen meg j akar telepedni a falu- * ban. Mi sem bizonyítja ezt a tényt jobban, mint az. « hogy a már kész, vagy J még csak épülő házak kö- i zelében ő is új otthont te- J remt magának. Miből? — Elszántságból, akarat- | ból és sok munkából. Aki házat épít. az a lehető leg- > keményebb fába vágja a > fejszéjét. Mi 81-ben kezd- , tünk, akkor történtek meg J az első kapavágások. Most [ itt tartok __ > i < * » i Elmenőben végtgtekin- ■ tünk a domboldalakon, a , háztetőkön, a tócsák és a ! patak megcsillanó vizén, a 1 fák ég felé nyúló karjain.' i A tavaszi rügyek még i nem pattantak ki. De a [ bimbózás ígérete már j érezhető a levegőben, az i elszáradt fűszálak hailá- i san. | t Udvardy József »' Fotó: F. L. . i » A síén aprításának is megvan a kialakult gyakor- A Lego a zubogyi óvodában is nép- lata. Bemutatja Mácsi József. szerű. 1
