Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-10 / 58. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. március 10., csütörtök Filmlevél Szerencsés Dániel A film kezdő képsorainak egyik kockája: a kiskatona, Angeli Gyuri (Zsótér Sándor) az ellenforradalom utáni utcán. Több mint huszonhat esztendő telt már el 1956 vérzivataros ősze óta, illetve azt követően, hogy százezrek kerekedtek fel hirtelen, meggondolatlanul, hogy elhagyják végleg Magyarországot és valahol a nyugati államokban keressék boldogulásukat. Futott a határ felé akkoriban, akinek bűn nyomta a lelkét az októberi ellenforradalom miatt, s félt a jogos megtorlástól; futott, akit sérelem ért a korábbi éveikben; futott, aki csak hitte, hogy sérelem érte és futott sok mindenki, aki azt hitte, itt nem lesz újra normális élet, hát próbáljuk meg, mi lehet odakint. Futott a társadalom salakja és sajnos nagyon sok olyan ember is, akit kár volt elveszítenünk. Más kérdés, hányán tértek hamarosan vissza. Sándor Pál új filmje,' a Szerencsés Dániel négy rövid nap történetében arra keres választ, mi késztethetett embereket erre a hisztérikus disszidálásra, kik is voltak az elmenők, milyen indulatokkal indultak útnak. E négy nap és két fiatal fiú és környezetük történetébe sűríti egy nemzet drámáját. A film alapjául Mezei András novellája szolgált, abból Tóth Zsuzsa írt forgatókönyvet, Ragályi Elemér volt a film operatőrje, Selmeczy György pedig a komponistája. Szerencsés Dániel húsz év körüli \ fiatalember. Anyjával és- magatehetetlen öreg nagyapjával él és nem tudja, mit hoz számára a jövő. A család nem disszidálhat együtt, hiszen a nagyapa mozdíthatatlan, ám kevéske családi ékszerét az unokának adja, hogy az kint boldogulhasson. Dániel szerelmese, Mariann, már úton van szüleivel a határ felé. Barátja, Angeli Gyuri sorkatona volt, alakulatánál együtt rossz ügyet szolgált október-novemberben, s most úgy látja, menekülnie kell. A két fiú együtt indul útnak. Útjuk roppant kalandos. A vonat - tele disszi- dálókkal, az ellenőrzés a nullával egyenlő, teljes felfordulás érzékelhető. A fiúk még szovjet katonai járműveken is folytatják útjukat, majd a határ közeli szállodában érik be a dráma. Itt már együtt vannak a nyílt ellenforradalmárok, a fél- és egészfasiszta töltetű emberek, a félénk kispolgárok, a csak a kinti világban hívők, a sértettek, s itt vannak az egykori belügyesek is. Itt van a most' autómosó volt belügyes tiszt, Angeli Gyuri apja, akitől az egykori kereskedők rettegtek, s itt a másik belügyes, aki az előzőt korábban letartóztatta. Am, .amikor a már teljesen magabiztos ellenforradalmárok ez utóbbit meg akarják lincselni, a másik, az egykori áldozat belügyes áll baitár&a és egyben árulója mellé és együtt kényszerítik megfutamodásra a támadókat. Szerencsés Dániel nem találja helyét e társaságban. Szerelmesének szülei elutasítják, a látottak taszítják. Nem száll fel a határon átmenő teherautóra, ink'ább egy pesti vonatra ül, ahová disszidálni kívánó társa, Angeli Gyuri ugyan érthetetlenül követi, ám mert nem akar maradni, kiugrik a robogó vonatból és halálra zúzza magát, míg Szerencsés Dániellel tovább fut a vonat hazafelé. Még mindig csak 1956. december 8-a van. Sándor Pál filmje félelmetes hitelességgel idézi meg a kort. A kihalt budapesti utcák, a zsúfolt vonat, a kinti címek nyílt cserélése, a Budapesttől távolodva mindinkább nyíltan ellenséges megnyilatkozások, mind- mind roppant hitelesek, a határmenti szállodában ösz- szegyűjtött társaság és az ott lezajló események pedig mint csepp a tengerben mu- ' tátják fel az akkori tébolyult hangulatot A rendező mindezt a kicsit hallgatag, ám tisztességes fiatalember. Szerencsés Dániel szemével láttatja. Nem hős ez a fiú, az élet őt is sodorja, ám megérti, neki nincs közös ügye azokkal, akik határtalan gyűlölettel indulnak neki a nagyvilágnak. Neki már szerelmeséhez sincs köze, mert attól a lány szülei elválasztották, s barátja, Angeli Gyuri apja is más színt . kap előtte, amikor kibújik belőle az egykori belügyes tiszt, aki nagyonis begyakorlott módon bánik el a másikkal, még ha az ellenforradalmár is.. Milyen lehet a további út, amelyen két, egymás-ellenséges, de összebékült egykori belügyes is ott ül az igazán ellenségek és gyáva kispolgárok gyűrűjében?! Nemzeti dráma, nemzeti tragédia volt ez az 1956- november-decemberi nagy utazási láz és tömeges disszidálás, olvasható ki e filmből. Mert ez olvasható ki meggyőző művészi erővel. Szerencsés Dániel ráébred, számára csak itthon lehet hely, ingadozó barátja, akit külön sokkol régen látott apjának furcsa változása, akinek még utolsó szava is. hogy „Én nem maradok itt”, tragédia áldozata lesz • előttünk. S vajon mi lett azokkal, akik elutaztak a teherautókkal, mi lett belőlük a határon túl?... A témához illő megvalósulásban pereg előttünk Sándor Pál új alkotása. Értékes filmdráma született, nem véletlenül ítélték ennek a műnek a XV. magyar játékfilmszemle nagydíját. Ragályi Elemér a tőle megszokott magas színvonalon fényképezte a Szerencsés Dánielt, különösen belső képei, például a szállodai étteremben voltak igazán hangulatfestők. Akárcsak Sel- meczy György zenéje. A címszereplő Rudolf Péter, Angeli Gyuri alakjában pedig Zsótér Sándor tökéletes volt. Hosszú sorban lehetne elemezni Bodrogi Gyula, Kern András, Major Tamás, Margittay Ági, Tör öcsik Mari, Garas Dezső és mások remek alakításait. Egészében; kitűnő filmdrámával gazdagodtunk. Olyannal, amely egy nagy, ma is élő nemzeti sorskérdésünkre keresi a választ, s annak megadásában jó út felé jár. Benedek Miklós Jogpropaganda A huszonnégy oldalas — már súlyra is tisztességes — füzetbe sok minden belefér. Hiszen eme füzet csupán katalógus. Felsorolást, előadások címét, témakörét, kerekasztal-beszélgetéseket, fórumokat jelez megyénk egész területéről, egész területére. Az idei jogpropaganda hónap műsorfüzetéről van szó, mely füzet most is jelzi a gondosságot, a körültekintést. Minél több állampolgár minél több jogi ismerettel gyarapodjék, nyerjen betekintést a jogalkotás műhelyébe, a jogalkalmazás hogyanjába, mikéntjébe és egyáltalán: ismerkedjék azzal a sokféle — igen sokféle — szabállyal, rendelettel, mi valami mód beleszól mindennap'jaiba. Bizonyos, hogy igen sok ember igen sok munkaórát fordíthatott csupán annak eldöntésére is: hdl, ki. miről, mikor szóljon. Nyilvánvaló, hogy az időszerű, a legfontosabb, a legtöbb embert érdeklő-érintő kérdésekről, témakörökről állították össze a hónap programját. Mégis, az embernek van valami hiányérzete! Mivel kapcsolatosan? Csupán egyetlen egy dologgal kapcsolatosan, de ez az egyetlen egy dolog az utóbbi időben mind erőteljesebben jelentkezik, a községeket, — különösen/ a kis falukat — járva, mind többen szólnak róla. Az építkezni szándékozók teszik szóvá, főként pedig a községek tanácsi tisztség- viselői, kiknél összegyűlnek a vélemények, kérdések. Nevezetesen: megcsappant az építkezési kedv. Azóta csappant meg, amióta a házhely nem magántulajdona lesz az építeni szándékozónak, hanem tartós használatba veheti át. A népek megijedtek, visz- szahúzódnak. Ugyan minek építkezzen ő egy olyan telekre, amely nem is az övé? Hanem csak tarlós használatba kapja még! Neki biztonság kell! Teljes, százszázalékos biztonság! Tehát: nem igényli a tanácstól a már kialakított — .közművesített, megfelelő helyen levő telket — hanem inkább irreálisan magas áron megvesz valakitől : magántulajdonban levő házhelyet. Vagy: építkezik az apósa, az apja telkére, bár ez a telek ily módon szűkössé válik, nemigen lehet itt már apró jószágot sem tartani, hát még nagyot! Az állattenyésztés lehetősége kicsi, vagy egyáltalán nulla, mégis inkább „a biztosra” épít, mintsem azt a ki tudja mit jelentő tartós használatot vállalná. A jogpropaganda hónap füzetében jó lett volna olvasni a tartós használatba adás mibenlétéről. Szükséges lenne elmondani a népeknek, hogy ebben a formában is nyugodtan, teljes magabiztossággal építkezhetnek. Lapunkban többször is kértük már a jogalkalmazókat — legutóbb a Hangáccsal kapcsolatos riportban — szóljanak erről a kérdésről,- mert nagyon is szükséges róla szólni. Beláthatatlan, azaz: nagyon is belátható következményei lesznek annak, ha egy faluban abbahagyják az építkezést. A jogpropaganda hónap alkalmából persze nagyon sok fontos, érdekes előadás hangzott, illetve hangzik még el. Például „A gazdaságirányítás és vállalati struktúra”. „A tanácsrendelet alkotás tapasztalatai, a tanácstörvény érvényesülésének elősegítése, különös tekintettel a testületi döntéselőkészítés mechanizmusának fejlesztésére”. Érdekes lehetett a módosított lakásbérleti jogszabályokról előadás is a megyei Temetkezési Vállalatnál. Ugyanígy az általános iskolában elhangzó „Szerelem, párválasztás, család” című előadás, vagy az „Üj jelenség a bűnözés palettáján a kábítószer”, mely művelődési otthonban hangzott el. Igaz viszont, hogy a telekellátásról, a lakásgazdálkodásról, a hatóság és az állampolgár kapcsolatáról (ezek szerint a kettő nem ugyanaz) is hangzottak, vagy hangzanak el előadások, talán az 'ilyen jellegűekbe belefér mégis az ami most, napjainkban leginkább érdekli a községek építkezni akaró népét. Mondani is fölösleges: a magánerős építkezés nem csupán „Józsi bácsinak” az érdeke, hanem egy kicsit valamennyiünké. Biztatjuk a községek lakóit — ezerféle ok miatt — építkezzenek, vágjanak bele. Megkezdték, belevágtak, sőt most még többen belevágnának, de elbizonytalanodtak. Talán csak azért, mert nem értenek világosan, vagy félreértenek egy jogszabályt. Érdemes lenne szólni erről a jogszabályról. Például a nagy gonddal, körültekintéssel összeállított jog- propagand hónap alkalmából. Priska Tibor tiemzeüzi dzsesszkoncert Nemzetközi dzsesszkon- certet rendeznek március Lián Győrött, a Petőfi Sándor Művelődési Központban. A dzsesszrajongók ezúttal ismét találkozhatnak az. i amerikai Anthony Braxtonnal és az ugyancsak amerikai Burton Greene-nel. A világhírű szaxofonművész és zongorista tavaly már fellépett a Kába-parti városban. Annak idején, amikor egymást érték az ötnapos munkahét bevezetésével kapcsolatos megbeszélések, előkészítő tanácskozások, valaki azt mondta: nem több lesz ám a szabad időnk — csak ösz- szetorlódik a hét végére. Aztán jöttek újabb megbeszélések, előtte állva az ötnapos tanítási hét bevezetésének, s többen is mondták: a hét öt napján tovább növekszik a tanulók amúgy is sokat emlegetett túlterhelése. Mi, felnőttek, már évtizedek óta mondogatjuk — félig viccesen, félig komolyan —, hogy „csak ez a hétfő maradna ki az életünkből, fáradtak vagyunk, kedv telenek, meg minden.. Miért lettek volna különbek nálunk a gyerekek? (Olvastam már én, több mint tíz éve is, arról, hogy egy általános iskolás napi, óraszámmal mért igénybevétele „veri” a felnőttekét is.) Mindezekről azután kezdtem el meditálni, hogy előbb hallva, majd később olvasva is eljutott hozzám a mondat: „A hétfői tanítási órák csökkent értékűek, a tanulók figyelme dekoncentrált; pasz- szívak.,.” Pedig hát — emlékezzünk csak!? —, ez az egész ötnapos tanítási hét is mindenekelőtt arra szánódott, hogy a gyerek a szüleivel töltse a szabad időt; pihenjenek, szórakozzanak, „hancúrozzanak”, meg együtt dolgozgatni is leSzabad hétvége után áradlak (?) hét, módjával. Az elvek, az elképzelések jók és helyesek voltak, azok ma is. Ami persze nem jelenti, hogy „természetesen” így is történnek a dolgok a gyakorlatban. Nagyon elképzelhető, hogy nem csupán Mezőkövesden és abban a járásban összegezhetők a „csökkent értékű hétfőről” szóló tapasztalatok. Maradjunk mindenesetre annak a felmérésnek a megállapításainál, amiről a közelmúltban Mezőkövesden hallhattunk egy bizottsági ülésen. Hetedikes és nyolcadikos tanulókat kérdeztek meg arról, hogyan töltik a hét végét, mire használják a kétnapossá nőtt „szünidőt”, mit igényelnének, és a többi... Talán mondani sem kellene, hogy a gyerekek természetéből fakad az egyhelyben való üléstől menekülés, az egyedül maradástól való félelem, a játék iránti vonzalom. A tanítási órák zártsága, a napközik órarendszerű kötelező foglalkozásai után — akkor kapcsolódna ki igazán egy általános iskolás gyerek, ha lehetősége lenne a szabad mozgásra. A felszabadult „társasági” együttlétre. Az ötnöpos tanítási hét bevezetésével a szombat is erre ajánlkozott. A szülők is adva voltak. Mi lehet tehát az oka, hosv mégis leíródik a mondat: .. a tanítási órák értéke hétfőn csökken, a tanulók figyelme dekoncentrált; pasz- szívak ..Talán onnan van mindez, hogy a hét vége sok élménye tartja távol a gyerekek figyelmét az ^oktatás, az iskolá*rendjétől? Érdemes itt idézni a mezőkövesdiek felmérésének tapasztalataiból: „Szombaton, vasárnap a család túlnyomórészt dolgozik, az elmaradt házimunkát végzi el. Kevés család esetében vonják be a gyermeket' is, legtöbbször ő maga dönti el, mit csinál. Napjának magas hányadát (6 óra átlagban) a televízió nézése tölti ki... Napirendjük a szomatikus nevelés szempontjából helytelen, regenerálódásuk nem biztosított,. szabadidőszokásaik nincsenek”... Magyarán: belefárad a gyerek a szabadidő-unalomba. Pedig: „Szívesen vennének részt: játékdélutánokon, sportrendezvényeken, kirándulásokon, közös filmvetítéseken ... Sokan utaltak egy szabadidőklubra is, amelyben választhatnának érdeklődésüknek megfelelő programokból... Ami szerintük feltétlenül szükséges lenne: klub, helyiség, ahol rendezvényeit lehet tartani, játékkaszinó, programajánlat.'. A gyerekek tehát nem csupán önszántukból „fáradnak” otthoni tétlenségben. Azért is, mert nem találnak megfelelő ajánlatokat, kereteket, helyeket (!) — hogy a még szervezett „rendezésben” is, a maguk választása szerint pillén hessenek, aktív tonnában. Sokat mondtuk és hallottuk annak idején, hogy a gyerekek szabad idejével a hét végén a közművelődési intézményeknek is számolniuk kell, az iskolával karöltve meg kell keresni a legjobb formákat... A mezőkövesdi járásban szerzett tapasztalatok szerint ez ma is a tanácstalanság (meg a helyhiány okozta tehetetlenség) stádiumában tart, noha jó példák is vannak: Borsodivánkán, Szentistvánban, Súlyban, Bükkzsércen... Azt mondták a téma kapcsán Mezőkövesden, hogy még nincs elegendő tapasztalat a tanítási hót rövidülésével megnőtt hét végi szabadidő-szokásokról. Csak jelzések vannak. De mindenki egyetértett abban: .e jelek is elegendők a még figyelmesebb gondoskodás „gyakorlásához”. Ténagy József Elmaradhatatlan botjával, aktatáskájával gyakori vendég volt a szerkesztőségben. Engem személy szerint gyakran hívott kertlátogatásra, hol egy zöldségtermesztőhöz, hol egy szőlészhez, hol egy gyümölcs- kertészhez. Ha időm engedte, vele mentem. Nem tagadom, a Miskolc környéki szépen és szakszerűen gondozott kertek zömét — néhány kivételtől eltekintve — általa ismertem meg. így a háromholdas mintákért gazdáját, Garay Jánost, a szép haszonkert és az oltások mesterét, Iklódv Istvánt, a lyukói mocsárból oázist varázsoló Szaopanos Istvánt, a minden talpalatnyi helyet nosz- nositó Kecskés családot, s nem utolsó sorban Szakai Imrét, aki töretlen szívóssággal bebizonyította. Miskolcon is lehet eredményesen őszibarackot termeszteni. Ezek az ismeretségek - az ő közvetítésével - nem voltak véletlenek, hiszpn a fel- és fel nem soroltak, valamennyien Jenő bácsi szakköreibe, a Kocsis Pál és a Buday iózsef mezőgazdasági szakkörbe iár- tak. Nyilván ezek után sokan kitalálták, hogy Szolnoki Jenőről van szó. Arról az emberről,' aki 1962 óta 20 éven át egyik agilis szervezője, segítője volt a miskolci kertbarát- és kiskertmozgalomnak. Volt. Mindezt sajnos múlt időben kell mondanunk, mivel Jenő bácsi korára és egészségére való tekintettel, 80 évet sen, immáron másodszor nyugállományba vonult. Munkásságáért megkapta a Munkaór- demrend bronz fokozatát, valamint a Hazafias Néofront Kertbarátok és Kistenyésztők Országos Társadalmi Szövetségének Somogyi Imre-emlék- plakettjét. S túl ezeken, sok kertészkedő köszönő szavát. ÚW
