Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-06 / 55. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. március 6., vasárnap Szakszervezeti könyvtáraink számvetése r Borsod megye egész területéi, behálózza a tanácsi könyvtári hálózat, ám a szakszervezeti könyvtárak munkája is, • különös tekintettel a nagyobb ipari létesítményekre, valamint. a szakszervezeti letéti könyvtárak kisebb munkahelyeken végzett tevékenységére, igen jelentős. Az elmúlt évben 4n 885 beiratkozott olvasó 9D7 288 kötetet kölcsönzött ezekből a könyvtárakból, ami mind az olvasók számában, mind pedig a kölcsönzött köteléket tekintve nemi emelkedést jelent. A Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa Központi Könyvtára irányítja a megyében szerte működő szak- szervezeti könyvtárakat és Hubay Lászlóval, a Központi Könyvtár igazgatóhelyettesével arról beszélgettünk, milyen feladatok állnak ebben az esztendőben a könyvtár- hálózat előtt. — Elkészült természetesen már az idei munkatervünk, amely alapvetően az elmúlt . esztendő munkásságára épült. . 1982-es tevékenységünket a . könyvtári munkára vonatko- . zó párt-, állami, SZOT- és . SZMT-határozatok, irányel- , vek szabták meg, és kiemelt , feladatunk volt könyvtári . eszközökkel hozzájárulni a társadalom szocialista voná- . sainak erősítéséhez, a gazda- sági célkitűzések sikeres megvalósításához, segíteni az általános, a politikai és szakai mai műveltség folyamatos 3 fejlődését, elmélyíteni annak tudatát, hogy a minőségileg magasabb szintű munkavégzéshez több ismeretre, nagyobb műveltségre van szükség; erősítenünk kell a könyvtáraik közművelődési , tevékenységét, különösen a fiatalok, a fizikai dolgozók ,V és a hátrányos helyzetűek ; 1 körében. — A megye szakszervezeti könyvtárai a nagy múltú munkáskönyvtáraknak nemcsak jogutódai, hanem többségben azok munkájának tL; egyenes folytatói. Vajon, ma milyen eredményekről adhatnak számot ezek a könyvtárak? i [ — Eredményeink nem elsősorban számszerű adatokban nyilvánulnak meg, bár némi kis előrelépés tapasztalható az olvasók és a kölcsönzött “ művek számában. De igen aktívan részt ve- *• szünk az olvasómozgalmi és könyvtári pályázatokon, bekapcsolódtunk . minden olvasással kapcsolatos akcióba, vállaltuk azok megyei szervezését, lebonyolítását. Különösen jó munkát végeztek é tekintetben a Borsodi Szénbányák és a Diósgyőri Gépgyár szakszervezeti könyvtárai. Segítséget adtunk a nyári ifjúsági olvasótáborok szervezéséhez. új letéti könyvtárat létesítettünk Leninváros- ban a TVK műszaki szállóján, új könyvtárhelyiséget adtunk át a Gabonaforgalmi és ' Malomipari Vállalatnál, és egy életképtelen kis könyvtárat a MOBIL Vállalatnál megszüntettünk. Jelentős előrelépés tapasztalható a Diósgyőri Vasas Könyvtárban, fejlődött a DIGÉP könyvtára, bővítés, alatt áll a borsodnádasdi könyvtárunk, ám sajnálatos, hogy Ózdon nagyon lassú az előrelépés. Ugyancsak nehéz az előrelépés Miskolcon a kórházi betegek könyvtári ellátásában, mert a megyei kórház még nem tudott megfelelő helyiséget biztosítani. Nagy gondot fordítottunk a könyvtárosok képzésére, a szakmai középszervek közül a bányászokkal, a HVDSZ- szel, a KPVDSZ-szel, az építőkkel és a postásokkal igen jó az együttműködés. — Korábban igen nagy lendülettel folyt Borsodban is a szakszervezet-történeti kutatás. Vajon, ez hol tart most? — Ezt a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézete még 1982 elején lezárta és napjainkban csupán egy témában folyik ‘már kutatás. Ez a mi erőinket meghaladó feladat, illetve a munka további menetének felfüggesztése felettesebb szakszervezeti szervnél történt. Az üzemi krónikaírás iránt viszont gyenge az érdeklődés. Megjelent ugyan Magyar András újabb tanulmánya a megye szakszervezeti könyvtárainak történetéről, de a korábbi, büszkén mondhatjuk, országos hírű kiadói tevékenységünk, bizony stag- nál. — Meg kellene itt említeni, amit Hubay László szerényen elhallgat, hogy országos fórumon viszont, jelen volt a könyvtár szakirodalmi munkája, éppen az ő két tanulmányával: a „Tanulmányok a szakszervezeti könyvtári munkáról” című szakmai gyűjteményes kiadványban Hubay Lászlónak két tanulmánya jelent meg, az egyikben a Borsod megyei tapasztalatok alapján a központi könyvtárak állománygyarapodási problémáit elemzi, a másikban a szakszervezeti könyvtárak katalógusairól szól. Beszélgetésünk visz- szakanyarodik a . végzett munkához, illetve a további munkát nehezítő néhány gondhoz. — Sajnos, a művelődés iránti igény még nem nőtt az erőfeszítésekkel arányosan, sőt bizonyos megtorpanás, helyenként még csökkenés is tapasztalható. Néhány könyvtárunk működési feltételei rosszabbodnak, s még mindig több olyan kis- és középüzem van, amelynek könyvtára szabálytalanul. .megfelelő működési feltételek nélkül is önálló könyvtárként működik. Többek között ezek a gondok is nehezítik fejlődésünket. — És mi várható 1983-ban? — Az esztendő legfontosabb könyvtári feladatait úgy határoztuk meg, hogy a leghatékonyabb módszerekkel, tevékenységi formákkal segítsük a szervezett dolgozók. művelődését, személyiségük sokoldalú fejlődését, és ezzel járuljunk hozzá a VI. ötéves terv sikeres megvalósításához. Kiemelt feladataink közül megemlítem a társadalom szocialista vonásainak erősítését, a valóságos vállalati és szakszervezeti feladatok támogatását, a differenciáltabb rétegmunkát, a meglevő feltételek jobb kihasználását, a munkásolvasók számának emelését, adott esetben az olvasótoborzás tapasztalatainak felhasználását rétegmunkánkban. Különös figyelmet fordítunk a nők és a fiatalok művelődésének segítésére, különösen a szakmunkástanulókkal való foglalkozást erősítjük. Űj, hatékonyabb módszereket keresünk a szocialista brigádok és a könyvtárak kapcsolatának eredményesebbé tételére. Természetesen ez csak néhány kiragadott tétel feladataink közül; igen sokrétűen kívánjuk fejleszteni a hálózati és módszertani munkánkat, és szorgalmazzuk az üzemtörténet-írás fellendítését örömmel mondhatom el, hogy már 1983-ban például Miskolcon a postának két letéti könyvtára nyílt, és a közeli jövőben várható Le- ninvárosban is egy postai letéti könyvtár megnyitása. Amikor egy évvel ezelőtt beszélgettünk, némi stagnálást kellett megállapítani. Most, 1982-t vizsgálva, kisebb emelkedésről adhatott számot a könyvtár igazgató- helyettese. Higgyük, hogy 1983 a további felemelkedés esztendeje lesz. (benedek) • A hóvirág mellé... Tízmilliós ajándék a miskolci nőknek Felavatták a szépségszalont A közelgő nemzetközi nőnap nyitányaként a szokásos hóvirág mellé ez alkalommal tízmilliós ajándékot kaptak a miskolci lányok, asszonyok. Március 4-én ugyanis Miskolcon ünnepélyesen átadták rendeltetésének azt a szépségházat és testkultúraszalont, melyet a Borsód megyei Fodrász Szövetkezet — a megyei • és a Miskolc városi Tanács jelentős anyagi támogatásával — mintegy tízmillió forintos beruházással a Széchenyi út 3—9. sz. alatta szolgáltatóház I. emeletén valósított meg. A fodrászszövetkezet — és megyénk — ez idő szerint, legszebb és legkorszerűbb (250 sz-) szépségápoló szalonjában női fodrászatot, arc- és testkozmetikát, elektro-kozmeti- kát, szaunát és soláriumot, fogyasztó- és alakjavító kezelést, gyógytornát, gépi és kézi masszázst, manikűrt, pedikűrt és parfümériát találhatnak a megyeszékhely asszonyai és leányai, s az idelátogató hazai és külföldi vendégek is. Az avatóünnepségen Kol- láth Sándor, a KISZÖV elnöke mondott avatóbeszédet. Egyebek közt vázolta a városi tanács és a szövetkezet törekvését a Páva szépségház létrehozásával, amely tervezésével, kivitelezésével és színvonalas szolgáltatásaival — mint mondotta —, asszonyaink, leányaink kényelmét, testkultúráját szolgálja. Ezt követően a szövetkezet és a KISZÖV elnöke átadták az új létesítményt a Dobó Katica nevét viselő, több mint 20 tagú szépítő szocialista brigádnak, a szövetkezet kitűnő szakembereinek; az ünnepélyes esemény résztvevői megtekintették a szalon berendezését és különleges szolgáltatásait, s birtokba vették azokat a szépségszalon első vendégei is. (esé.) Ma délelőtt a képernyőn: Tamás bátya kunyhója H. Beacher Stowe regénye, o Tamás bátya kunyhója gyermekkorunk kedvenc olvasmánya. Igái, mai eszünkkel vitázni szeretnénk az urát feltétlenül tisztelő, önmaga tragédiáját is elősegítő öreg rabszolgával, Tamás bátyával, de újra, meg újra elolvassuk a regényt, s szívesen megnézzük a belőle készült színpadi változatot, amit most éppen a Népszínház mutatott , be - többek között Borsodban is . —, s amelynek felvételét ma délelőtt 11.05-kor kendik sugározni az első műsorban az ifjabb nézőknek és a regényt kedvelő felnőtteknek egyaránt. Képünk a játék egyik jelenete. Az életben tartó vér Egy kórházi osztály, ahol alapvető gyógyszer A gyógyítás mint tudomány már több száz éves, de csupán 30 éve annak, hogy kezelhetőek egyes vérképző- rendszeri megbetegedések. A leukémia, az úgynevezett fehérvérűség előbb-utóbb biztos halált jelentett, ma gyógyszeresen jól kezelhető. A változást az a felfedezés hozta, hogy á vér az egyik legfontosabb gyógyszer. Eleinte csupán a teljes vért • használták, de a tudomány fejlődésével eljutottunk oda, hogy az emberi vért alkatrészeire bontva, különféle betegségek gyógyításánál lehet alkalmazni. A vérkészítményekhez speciális és meglehetősen drága berendezésekre van szükség. Ezen a téren a kutatómunka jelenleg is folyik, s további eredményeket várhatunk. A mi megyénkben előbbre jár az orvosi tudomány, mint az alapvető tárgyi feltétel. Ez sürgeti a korszerű eszközökkel, nagy hozzáértéssel, de tarthatatlan körülmények között dolgozó vérellátó alközpont megsegítését oly módon, hogy társadalmi hozzájárulással korszerű székházat kapjon. Ezzel a témával lapunkban többször foglalkoztunk. Most olyan osztályt kerestünk fel, ahol a legtöbb vért és vérkészítményeket használják fel. A hemofiliás betegeket a fővárosba vitték 1979-ig, amikor is a Semmelweis Kórház II. belosztályán dr. Ber- kessy Sándor főorvos vezetésével megalakították a regionális feladatokat is ellátó hematológiai részleget. Azóta itt kezelik a vérképzőrend- szeri betegségekben szenvedő felnőtteket. Tizennégy éves korukig a gyermekkórházban gondozzák az ilyen jellegű betegséget. Azért kell erre kitérni, mert igy teljes a kép arról, milyen mértékben használják fel a donorok vérét és az abból készült vérkészítményeket a megyében. A gyermekkórházban évek óta foglalkoznak a hemofiliás betegekkel. Néhány számadat az 1982. évi összesítésből: 25 leukémiás. 20 hemofiliás. és 50 daganatos gyermeket kezeltek. összesen. 562 alkalommal volt szükség beavatkozásra, amikor különféle vér- készítményeket .vettek igénybe sürgősen a' vérellátótól Ebből 38 560 milliliter teljes vért használtak fel. 170 alkalommal. Ezenkívül az el• múlt. évben 92 000 milliliter különféle vérkészítményekre volt szükségük. A megyében 50 felnőtt beteget lát el a II. belgyógyászati osztály. Ez látszólag kis szám. de ha részletezzük, megdöbbentő számokat kapunk: Dr. Berkessy Sándor főorvos elmondotta, hogy osztáa vérkészítmény lyára az elmúlt évben 26 beteg 162 alkalommal fordult meg, kapott transzfúziót — beleszámítva az ambuláns ellátást is. Egy év alatt 3425 /palack vérből előállított vér- készítményt használtak fel. Az osztály naponta kapcsolatban van a vérellátóval, reggel megrendelik a szükséges vért és vérkészítményt. Veszélyes, súlyos betegségről van szó. Az életben maradás léte forog kockán, de most már eljutottak odáig, hogy megakadályozzák az ízületekre ható elnyomorodás veszélyét. Említettük, alig harminc éve annak, hogy az orvostudomány eredményeket ér el ezen a téren. Ismeretes, hogy ezt a betegséget az anya átörökíti a gyermekre. Az életben maradás tehát azt is jelenti egyben, hogy felnőnek az ilyen betegségben szenvedők, s házasodnak majd. Tudni kell ehhez, hogy rendes gondozás mellett ezek az emberek normálisan beilleszkednek a társadalomba, s dolgoznak is. A vérképzőrendszeri megbetegedés . „csupán” állandóan A márciusi A Napjaink című irodalmi és művelődési lap .márciusi számában találjuk a Marx Károly halálának századik évfordulójáról való megemlékezést: Hársing Lajos Egy filozófus portréjához című cikkében méltatja a tudóst, illetve gondolatrendszerének jelentőségét, Ruszoly József pedig Szemere Bertalan és Marx Károly kapcsolatát mutatja be. A megemlékező cikkeket Feledy Gyula rajzai teszik teljesebbé. A folyóirat új számának egyéb publikációi között olvashatjuk Farkas András A perifériáról című írását, amely Varga Dávid Az ország peremén és Géczi János Vadnarancsok című könyveinek apropóján a társadalom perifériájára szorultságot elemzi. László Lajos riportja a grabóci pravoszláv búcsú kapcsán nemzetiségi ellentétekről szól; a címe: Janja búcsúja. Ál-olvasók egy álkönyvtárban címmel olvashatjuk Kamarás István szatíráját, vagy ahogy ő jelöli: szocioviziográfiai riportját. Megkezdte a folyóirat Tóth- Máté Miklós Karácsony Györgyről szóló A fekete ember című drámájának folytatásos közlését. Igen gazdag a lapszám irodalomkritikai anyaga: Monostori Imre Eff" esszé előzményei címmel Németh László Szekfű-bírálatáról, "Bajelen . levő fenveffető életveszélyt jelent. Ha pedig ez így van, jó tudnunk róla, hogy mast már a megye is fenntart, ilyen betegeket ellátó osztályt, amelynek fontos és nélkülözhetetlen bázisa a vérellátó. Talán senki sem érzékeli jobban, mint ennek az osztálynak a dolgozói, milyen nagy szükség van rá, hogy a vértranszfúziós állomás felépüljön. Az. országban ezen az osztályon sikerült megmenteni plazmaterápiával egy 23 éves nő életét, s a siker eredményeként fél évvel ezelőtt hasonló esetet időben tudtak kezelni, nem várva meg a súlyos és már maradandó károsodást is előidéző állapotot. Az osztály dolgozói közt sok a véradó orvos és nővér. A vérellátó építése érdekében elkezdődött társadalmi összefogáshoz az osztály is hozzájárul. Vár-, ják a csekkszámla kibocsátását, s anyagilag kívánják támogatni az, ő munkájukat is segítő beruházás megvalósulását. Adamovics Ilona Napjainkból konyi István Garai Gáborról (A szintézis útján), Kerékgyártó István Hankiss Elemérről (Tanulságos látleletek), Rónai László Képes Gézáról (Újraírt őstörténet), B. Juhasz Erzsébet Horváth Péterről (A írivaiitás ereje), Bitskey István Julow Viktorról (Posthumus második kiadás), Ambrus Katalin Orbán Ottóról (Meditációk a jelenről és a jövőről), D. Molnár István a Literatura na swie- cie — Irodalom a világban — című lengyel világ- irodalmi folyóirat magyar számáról ír. A Kodály-évi'or- dulóhoz kapcsod ódik Nyirkos István Kodály és az anyanyelv, valamint Cs. Varga István A Kodály-örökségröl című írása. Veress József Film- művészeti panoráma sorozatában Olaszországról szóL Kovács Kálmán haláláról emlékezik meg Cs. V. 1. Versekkel Galarnbosi László, Oláh János. Vasadi Péter, E. Kovács Kálmán, Juhász József. Hegyi Gyula, Korín Géza, Zentai László. Békési Gyula, Cseh Károly. Furmann Imre, Tótszegi Tibor. Hars Ernő. Papp Lajos, Büki Attila, Iluh István, rajzokkal Lenkey Zoltán, Feledy Gyula, Zimányi Alajos. Seres János, Bálványos Huba, Teliinger István, Máger Ágnes, fotóval Laczó József jelentkezik a márciusi Napjaink hasábjain.
