Észak-Magyarország, 1983. március (39. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-06 / 55. szám
1983. március 6., vasárnap ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Kezdjük az örömhírrel: végre figurális csokoládét kaphatnak a cukorbeteg gyermekek is. A Szerencsi Csokoládégyár az elmúlt hetekben elkezdett gyártani húsvéti nyuszikat és tojást, diabetikus csokoládéból. A termék jelenleg egyetlen helyen kapható, Miskolcon, a Gyors étteremben. Ez egyértelműen jó és szép dolog. De ha már a cukorbetegek csokoládéjánál tartunk, van néhány tényező, amely mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Szerencsétlen tény, hogy a diabeteszesek — gyermekek és felnőttek egyaránt — kívánják az édességet. Répacukorból előállított készítményeket nem fogyaszthatnak. Eddig importáltuk a diabete- szes csokoládékat. Egy 5 de- kás tábla csokoládé ára 7 forint 50 fillér volt, később 9 forint 00 fillér lett. Most már mi is tudunk ilyet gyártani. Itthon. Tehát az árucikk nem importból származik, ennek ellenére a magyar táblacsokoládé 10 forint 50 fillér. Ki érti ezt? Térjünk vissza a gyermekeknek szánt csokoládéfigurákra. Egy húsvéti tojás 40 forint, a nyuszi 27 forint 20 fillér. Mivel gyermekekről van szó, a szülök így is örömmel megveszik majd. A dolog mégsem tetszik, mert bár tudom, hogy a figurális készítményeket . súlyban számítják, de mégis megkérdezem, miért kell 10 dekás tojást készíteni? És egyáltalán, miért nem lehet — ha a gyúr már fel van szerelve erre a speciális készítményre — kisebb méretű édességet is forgalomba hozni? Emlékezzünk csak rá, hogy eltűnt a boltokból az évtizedekig közkedvelt kis Boci-csokoládé. Ha már jó körülmények' vannak a fluktózból előállított csokoládé gyártására, miért nem csinálnak kisebb darabokat is? A magyar gyártmányú diabetikus csokoládé alapanyaga ráadásul olyan, amit nem kell beszámítani a naponta fogyasztható szénhidrátmennyiségbe. Tehát ügyesek vagyunk, csak nem eléggé rugalmasak. A gyereket boldoggá tenné végre egy tizdekás csokoládétojás, vagy nyuszi is. Az idős, nyugdíjas cukorbetegek — márpedig ezek vannak többségben — kevés pénzükből könnyebben megvennének egy-két darab Boci-csokoládé nagyságú terméket. A visszavágást szinte hallom: — a Gyors étteremben 3 hét alatt ló ezer tábla magyar gyártmányú táblás csokoládé íogyott el. Elhiszem, hiszen az importáru kiszorult, ami van, még drágább és nagyobb, tehát sok választék nincs. Végül is dicséret a Szerencsi Csókoládégyárnak, de ne gondolják, hogy ezzel minden igényt kielégítettek. Van még lehetőségük a rugalmasabb gyártásra, a választék bővítésére, hiszen nem kis összeget kellett ráfordítaniuk arra. hogy ez a gyártás megkezdődjön. Egyszerűen emberségről, megértésről van szó. Van erre is példa. A Gyors étterem vezetője, Baranovszky Ferenc, kapcsolatba lépett a Dunakeszi Konzervgyárral, a Mátra Fü- szérten keresztül. Innen szerzi, be az úgyvezett bíbor italt, amely rostos gyümölcslé, szénsavmentes és cukorbetegek is fogyaszthatják. Ezt a terméket önköltségi áron adja a konzervgyár, sem a Mátra Fűszert, sem az étterem nem tesz rá haszonkulcsot. Az országban csak nálunk, ebben az étteremben árulják — emberségből — és nem megy tönkre bele egyik cég sem. A hazai csokoládénkon való Örvendezés mellett megemlítem még ennek a diabetikus étteremnek az egyéb készítményeit. Néhány példa: a rendes étlapon a csont- leves 4,50, a vegyes gyümölcsleves 8,80, a csemege sertés- sült 15 forint, a toros káposzta 23 forint 10 fillér. Ugyanez a diétás étlapon: 2,50, 4 forint, 13,80 és Ifi forint fiO fillér. Így 'kell humánusan gondolkodni, megértve a kiszolgáltatottak gondjait, s az étterem nem jutott csődbe. Nem akarom bántani a csokoládégyárat, csak rábírni őket, hogy jótéteményük mellett kissé gondolkozzanak el a helyzeten és a további lehetőségeiken, ha mód van rá... Adamovics Hona Lakásgondokról Sárospatakon Régi gondja Sárospataknak, hogy bár iskolaváros hírében áll, a pedagógusok letelepedésének még mindig gyakori akadálya a lakáshiány. Ezzel magyarázható, hogy a városban— különösen a gimnáziumban — több tanári állást nem tudnak betölteni. Ezeknek az égető gondoknak a megvitatására és a lakásépítés, lakásvásárlás lehetőségeinek megbeszélésére a városi pártbizottság és a városi tanács értekezletre hívta össze az iskolák vezetőit, az érdekelt fiatal pedagógusokat. Az illetékes szakemberek tájékoztatták a megjelenteket a tanácsi elosztású lakáshoz jutás esélyeiről, a magánerős családi és társasház építésének lehetőségeiről, az új kölcsönrendszerről, a telekbiztosításról, az építé- sianyag-ellátásról. A városban építkezni szándékozók számára a tanács 1985-ig tud telket biztosítani az Arany János, Vörösmarty, Budai Nagy Antal, Körösi Csorna Sándor utcákban. A múlt évben mindössze 32, ez idén ennél jóval több család költözhet be új otthonba. Befejezés előtt áll 20 KISZ- lakás, majd ennek folytatásaként további 15 társasla- kásl építenek a pataki fiatalok. Ebben az évben megkezdik a Komáromi János utcában egy 22 lakásos garzonház építését is. Saiészentpéieri siker Első alkalommal rendezték meg Budapesten az ipari formatervezési nívódíj pályázatára érkezett alkotások kiállítását. Tizenkilenc .vállalat 80 alkotójának 49 terméke látható a kiállításon. A legtöbb újdonsággal a finomkerámia és az üvegipar alkotói vesznek részt. Látható újfajta kőagyag alapanyagból készített étkészlet. A Sajószentpéteri Üveggyár és a Debreceni Konzervgyár közös fejlesztésében szögletes formájú és felfelé keskenye- dő konzerves üvegeit hozta el a kiállításra. Fejlesztésük első sikerét máris learatták, mert ennek révén növekedett a konzervgyár exportja. Bemutattak újszerű burkolóanyagokat, álmennyezeti elemeket, modern ajtókat és ablakokat is. A semjéni elsősöknek és harmadikosoknak a kultúrházban van az iskolájuk. A tejbegyűjtő kocsi vezetője Illés Zoltán. Semjénből négyszáz liter tejet szállítanak el naponta. A semjéni kultúrház # egyik termében tizennégy nebuló várja izgatottan a tanítónő, Szabó Erzsébet osztályozását. — Tulajdonképpen az iskola a szomszédban van, a templom mellett — igazit útba a fiatal tanítónő, aki naponta tizenhat kilométert utazik azért, hogy írni, számolni, olvasni tanítsa a semjéni gyerekeket. — Két éve kaptuk ezt a termet, azóta csak délelőtt oktatjuk a gyerekeket, két helyen. — Most volt a farsangi mulatság az iskolában .— dicsekszik Juhász Berci. — En medvének öltöztem. — És a tanulás? — Hát, — mondja szemlesütve — az is megye- get... — Berci jóeszű, csak kicsit figyelmetlen — mondja a tanítónéni. — Sokat felejtenek a gyerekek. Többet kellene velük otthon foglalkozni. — Én meg tündér voltam — kotyog közbe Szabó Tünde, visszatérve a farsangi mulatsághoz, mert erről a gyerekek valahogy szívesebben beszelnek, mint a tanulásról. — A farsangi műsor valóban jól sikerült. Azért is örültem, mert ennyi szülő még sohasem jött el. A sem jeniek inkább otthon- ülők. A munka szeretete mellett a semjéniek barátságosak, de nehezen barátkoznak. Kevesen és keveset mozdulnak ki otthonukból. Akik mégis, azok leginkább csak bevásárláskor, vagy rokoni látogatáskor. Semjénbén mindössze egy vegyesbolt, egy italbolt, egy gomba meg egy terményárusítóhely jelenti a kereskedelmi hálózatot. Mégsem panaszkodnak az ellátásra, mint ahogy Teszenyi Bé- láné sem: — A házaknál van jószág, veteményes — mondja az asszony, akit otthonában kerestünk pieg. — Megterem a szükséges, nem kell elmenni érte. Ha meg valami nagyobbat akarunk vásárolni, átmegyünk Ri- csére, vagy a városba. Erzsiké néni mindössze két esztendeje mondhatja magát semjéni nek. Akkor esküdött meg Teszenyi Bélával. Ili út a városba vezet... Sípos Béla bácsi több mint elnöke. — Hosszú évekig éltem magányosan Zemplénagár- don. Férjem meghalt, a gyerekek már külön élnek. Magam maradtam, éppúgy, mint a férjem, aki Miskolcra jár be dolgozni az építőkhöz. A munkatársai révén ismerkedtünk meg. Házasság lett belőle. Boldog vagyok, igazán jó férjet adott nekem másodszor is az isten. — Megszokta már Sem- jént? — Tulajdonképpen a lakást kellett csak megszoknom, hiszen alig mozdulok ki. Ma például mosok, vasalok. Péntektől hétfőig meg gyorsan peregnek a percek. Itthon van az uram. Nem messze innen, ugyancsak a Laktanyasoron — ahogyan az itteniek hívják — lakik Sipos Béla bácsi, Semjén egykori tanácselnöke. ' — Hárman élünk a portán, három nemzedék. Az ötvenes években építettük a házat, azóta itt lakunk. Van állatunk is, csakúgy mint a legtöbb családnak. A nyáron töltöm be a hetvenedik évemet. Nem panaszkodom, jó egészségben bírom az életet. Jut időm a kedvteléseimre. Régóta nyugdíjas vagyok. Kosarakat fonok, meg hordókat készítek. A kacsák, libák kedvűkre lubickolhatnak, hiszen a faluban valóságos tórendszert alkot a belvíz. húsz éven át volt a tanács Bizonyságul csakhamar előkerülnek a mintapéldányok. Igazán szakértő kezekről tanúskodnak. — Több mint húsz éven át volt a tanács elnöke. Hogyan emlékezik vissza erre az időszakra? — Volt abban jó is, rossz is. Ma már csak a szépre emlékezem, ahogy a nóta mondja — neveti el magát. — Mégis, mi volt a rossz? — Az ötvenes évekre, a hatvanas esztendők elejére bizony nem szívesen gondolok vissza. Akkor szerveztük a téeszeket. Éjjelnappal jártuk a vidéket, Agárdtól egészen a Tiszáig. Volt, ahová be sem engedtek. A ricseiekkel például évekig haragban voltunk. Nem engedtek át a falujukon sem. De ez már a múlté. Azóta minden megváltozott. Munkámat mindig elismerték, több kitüntetést kaptam. Azt hiszem, szerettek az emberek, hiszen ma sem mennek el mellettem jó szó nélkül. — Azt mondják, a semjéniek zárkózottak... — Igen, zárkózottak és öregek. Alig két kilométerre van innen a szlovák határ. de átkelőhely nincs. Keletre meg a Tisza zárja el az utat ősztől egészen tavaszig. Ezekben a határmenti kisközségekben megszokják az emberek a magukra utaltságot. Mi pedig már idősek vagyunk, hogy változtassunk ezen. Lassan már csak nyugdíjasok lakják a falut. Nyolc ház évek óta üresen van. ötvenkét özvegyasszonyunk és kilenc idős bácsink van. A fiatalok pedig nem maradnak itt. hiszen munkát jóformán csak a termelőszövetkezetben kaphatnak. Az asszonyoknak viszont néhány éve akad más munkalehetőség is. Lácacséken. Ma már. 140 nő dolgozik az üzemben; a ricsei Űj Élet Termelőszövetkezet bőrdíszműjében. Vezetője Deák László: — öt éve, hogy néhány dolgozóval megkezdtük a táskák készítését. Pilisvö- rösváron van a központ, oda szállítjuk a termékeket. Az üzemben szebbnél szebb táskák kerülnek le a szalagokról, amelyek száma a közelmúltban megduplázódott. Most már négy szalag van. — Bérmunkában dolgozunk — folytatja Deák László — nagyrészt exportra. Legnagyobb megrendelőnk a Szovjetunió, de eljutnak táskáink az NDK- ba, Csehszlovákiába és Kubába is. — A lácacséki bőrdíszműn kívül munkát ad a környékbelieknek a ricsei Koní akta-szolgáltatórészleg, a hetvenes évek végétől — mondja a Ricsei Közös Községi Tanács elnöke, Is- ki János. Semjénről így vélekedik: — Lassan elöregedik Semjén. A fiatalok elmennek Pestre, Miskolcra, Kazincbarcikára. Az idősebb korosztály még vállalja a naponkénti vagy hetenkénti utazást lakóhelye és munkahelye között, a fiatalabb nemzedék viszont már ott telepszik le, ahol dolgozik. Ha valaki továbbtanul, akkor útja a városba vezet És ezen az úton csak látogatóba szeretnek már visszajönni. Néhány éve a lakosság lélekszáma Semjénben még megközelítette az ezret, most viszont nem éri el a hétszázat sem. Sok a magára maradt, idős ember. Ezért hoztuk létre az öregek napközi otthonát néhány éve. — Tizenhét öregünk van — mondja Renyó Istvánná gondozónő. — Legtöbbjük nyolcvan-kilencven éves. Jó helyen vannak itt, gondoskodunk róluk, orvosi felügyelet alatt. — Most ugyan kevesen vagyunk — mutat a szobában ülő öt idős bácsira Esztike néni, Kocsis, Gáli or né. — Sokan lebetegedtek. Aki viszont járni tud, itt van. Elbeszélgetnek, el- pipázgntnak, még nótáznak is, ha kedvük tartja. Akad tehát kivétel a zárkózott emberek körében. Hiszen a napközi otthonban közösségben, közösségi életet élnek az emberek. Igaz, szükségből, megfáradtán, a korukhoz illőn, öregesen. A sok éves zártságot, a megszokott életformát, nehezen lehet megváltoztatni. A huszonévesek már kevésbé értenek egvet szüleik felfogásával. Qk másfajta életet képzelnek el maguknak, amely legtöbbjüknek sikerül. Monos Márta Fotó: Laczó József 1 i
